Megyeri Szabolcs kertész blogja

Mókás napokból eddig a Nemzetközi Törölkőzőnap volt a kedvencem, melyet Douglas Adams zsenije előtt tisztelegve tartanak a sci-fi író rajongói (többek közt jómagam is), de most gondolkodóba estem, hogy letaszítja-e a trónról a Kapák Napja. Persze nem eszik olyan forrón a kását, de tény, hogy a rotációs kapák dagonyázására épülő fesztivál erős versenyző a bolondos napok sorában. Új eseménysorozatról, illetve annak első rendezvényéről van szó, és ha túltesszük magunkat a nyilvánvaló hóbortosságon, egészen ígéretesnek tűnik. Persze a helyén kezelve.

A nevezéshez gumikerekes kapálógép és hozzá csatolt utánfutó szükségesek, valamint a komplett agráröltöny (gumicsizma, kantáros nadrág, kalap) is elvárás, és biztos sokak bánatára a nullás véralkoholszint is előírás. A kiírás szerint ügyeségi és gyorsulási számok is lesznek, baráti társaságoknak pedig jó hír, hogy egy géppel többen is indulhatnak. A mára és holnapra ígért esőzések valószínűleg látványos és nehéz versenyt hoznak majd. 

Egy modern példány

Természetesen a rotációs kapa, vagy kapálógép nem elsősorban az ilyen mutatványokra hivatott, ellenben elsőrangú felszerelés kisebb-nagyobb kertfelületek, szőlők, gyümölcsösök, veteményesek talajának lazítására, gyommentesítésére. Elsősorban a vetés előkészítésénél játszik szerepet, a föld felső rétegét általában 5 és 20 centiméter között mozgatja meg, használatával pontosan beállíthatóvá válik a művelési mélység. Utóbbit az úgynevezett csoroszlya segítségével szabályozhatjuk. A csoroszlya idővel elkopik, és cserére szorul, innen ered a nem túl hízelgő "vén csoroszlya" kifejezés az idős, gyenge asszonyokra. A forgó kapatagok hatékonyan bontják szét a rögöket, és a gyomokat is eltüntetik. A kapálógép természetesen nem filléres eszköz, de nagyobb, alkalmi munkákhoz bérelni is lehet, így időt, pénzt és hosszú munkaórákat spórolhatunk meg.

Klasszikus darab

Az egyszerűsített nevén rotakapa azonban nem csupán talajmegmunkáló eszköz, gumikerekekkel és utánfutóval felszerelve roppant hatékony kistraktor, szállítójármű válik belőle, így a ház körüli cipekedés, földmozgatás, pár utcányi távolságra való szállítás egyszerűen megoldhatóvá válnak.

Kerékkel, utánfutóval

Aki mindezek után úgy érzi, hogy ellenállhatatlan vágy ébredt benne egy rotációs kapaverseny megtekintésére, szombaton látogasson el Romhányba, ahol valami hasonló várható:

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Utálatos kimondani, de itt az ősz, ami egyben azt is jelenti, hogy a kertbarátok lassan visszaszorulnak a négy fal közé, a hideg, és a kinti teendők számának csökkenése a lakásba száműzi a növénybarátokat. Sebaj, a lakásban, vagy a teraszon, erkélyen is lehet nagyot alkotni, például úgy, ha kicsit megreformáljuk növényeink tárolóit, edényeit. A virágok, szobai zöldek ugyan ettől nem vidulnak fel, magunknak azonban szerezhetünk örömteli órákat a tervezéssel, ötleteléssel, és a megvalósítással. Meg persze utána a gyönyörködéssel. A soha nem lankadó munkakedvű hobbikertészeknek segítek pár kreatív ötlettel. Csak győzzék begyűjteni az elismerő szavakat!

Kezdjük egy merész koncepcióval, ez a buborékcserép. Egy kibelezett villanykörte, némi kézügyesség, egy kis állvány, és olyan edényünk lesz, amit boltban garantáltan nem kapni. Haladók pedig miniatűr üvegházat is készíthetnek.

Erre varrjanak gombot! Persze előtte a konzervdobozt körbe kell tekerni színes fonallal. Lustábbaknak elég egy kis pingálás is.

Nem azt mondom, hogy szedjük darabokra a nagypapa muzeális fotómasináját, de egy régi, rossz gépből lehet ilyet fabrikálni. Hobbifotósoknak kötelező darab, az alapot pedig akár egy bolhapiacon is beszerezhetjük.

Mindenki szereti a Tetrist, még a növények is. Pláne, ha szépen kifestjük az elemeket, amiket aztán változatos formában aggathatunk a falra.

Nem kell mindig bonyolítani a helyzetet. Némi hobbifesték, régi, unalmas cserepek, pár munkaóra, és ez lehet az eredmény.

Maradt pár törött csempedarab a felújításból? Nincs hova tenni a nyaralásból hazacipelt kagylóhéjakat? Eltörött egy színes üvegpalack? Ne a szemétbe dobjuk! Vegyünk hozzájuk egy kis adag modellgipszet, és kész a dekoráció.

Ha a szívünkhöz nőtt a régi, szakadt tornacsuka, legyen belőle mementó, mint virágcserép! Balkonon roppant jól mutathat.

Jaj, mindjárt összedől! Dehogyis. A titok egy masszív fém, vagy fa rúd, amit átvezetünk a cserepek alján. Látványos és egyszerű.

Zsákolni nem csak a kosárpályán lehet. Színes, erős tasakokba bugyolálhatjuk a virágedényt is. Egyperces dekorművelet!

Lepattant a bögre, tejkiöntő, teáskanna máza? Vagy csak meguntuk, ujat kaptunk? Nem gond, ital helyett költöztessünk bele növényt!

Az ötletek tárháza végtelen, azt azonban tartsuk szem előtt, hogy az átültetés a növénynek sokkhatást jelent, így óvatosan, körültekintően végezzük a költöztetést.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Nemrégiben felvetődött egy igen jó gondolat egy tanár barátom részéről, a zöld, növényekkel benépesített osztálytermekről, később aztán továbbgörgettem az ötletet, hiszen miért állnánk meg a természetesebb atmoszférájú termeknél, mikor az iskoláknak általában van egy jóval nagyobb terük, ami alkalmas a zöldítésre. Persze hogy az iskolaudvarról beszélek.

Ez ám a fa játszótér!

Ez viszont lehangoló...

Az iskolához szinte mindig tartozik egy bekerített terület, ahol a diákok a szüneteket tölthetik, sok esetben pedig a testnevelésórák is itt zajlanak. Mint tudjuk, a tanulás, iskolába járás nehéz műfaj, a nebulók általában nem rajonganak érte, az órák sokszor tömények, fárasztóak, főleg a kisebbeknek. Ezért a szünetek aranyat érnek, ilyenkor lehet kiloholni az udvarra, játszani, rohangálni, vagy csak bóklászni egyet a becsöngetésig. Sajnos azonban - jellemzően a nagyobb településeken, belvárosokban - nem jut sok tér erre a célra, és gyakran kopár, betonnal burkolt, színtelen felület fogadja a diákokat a szabadban. Ez ellen tenni kellene, hiszen az ember természetes közege a növényekkel tarkított, zöld környezet, ami mindenkire nyugtatólag hat. Fokozottan igaz ez a stresszben, teljesítési kényszerek között élő tanulókra. A következőkben pár tanácsot próbálok adni, hogy miképpen, milyen növényekkel lehetne oldani a feszültséget, elősegíteni az aktív kikapcsolódást a suliban.

Picit kopár, de legalább zöld

Jópofa iskolai kiskert

Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy az udvar kopár, szürke, nélkülözi a tereptárgyakat, de van elegendő hely növények ültetésére. A kicsik roppantul szeretnek fára mászni, ágakon lógni, levelet gyűjteni, fát lerajzolni, így bátran javaslom a gyümölcsfák telepítését. Előnyeik a díszes kinézet, a kompakt növekedés, a jó mászhatóság, és persze az ehető gyümölcs. Felmerülhet az aggály, miszerint veszélyes lehet a fára mászás. Nos, azt hiszem, a mászókedvű nebulók ezt megoldják mindenképpen, legfeljebb nem tanári felügyelet mellett, így tulajdonképpen előnyös, ha felvigyázó szemek előtt hódítják meg a fákat. A gyümölcsfákon kívül egyéb fajták is rendelkezésre állnak melyek hűsítő árnyékot, üdítő látványt, vagy egyéb játékos izgalmakat kínálnak. A hárs, a kőris, a törökmogyoró, kitűnően beválhatnak, csakúgy, mint a nyír, a juhar, vagy az őszi csemegét kínáló szelídgesztenye.

Örök móka

Amennyiben a betonos udvart nem lehet feltörni faültetés céljából, a falak mellett, vagy a középső részeken akkor is ki lehet alakítani kisebb-nagyobb ágyásokat, hogy színesedjen a tér. Bokrok, cserjék kerülhetnek ide, mint például a mutatós, ehető termésű ribiszke vagy japánbirs, a szép virágú boglárkacserje, a színes-illatos jezsámen, de a mogyoró is kiváló ötlet. A nyáriorgona mágnesként vonzza a pillangókat, így telepítésével látványos színfoltja lehet az udvarnak.

Japánbirs - nem foglal sok helyet

Ha a rendelkezésre álló hely egész kicsi, akkor sem kell a zöldről lemondani. Egy fél méter széles, pár méter hosszú sáv mindenhol akad, melyet fel lehet tölteni földdel, hogy aztán fűszernövények (menta, bazsalikom, oregánó stb.) kerüljenek bele, amiket a diákok akár közösen gondozhatnak, de a cseperedő növények akár a biológiaórák anyagába is beépülhetnek élő demonstrációként. Nem csak fűszer, de gyógynövény is kerülhet az ágyásba, a kamillát mindenki szereti, de illatos levendulával, kakukkfűvel, citromfűvel is lehet próbát tenni. Ha emelt ágyások kerülnek kialakításra, akkor a kicsiknek még leguggolniuk, leülniük sem kell, hanem állva tevékenykedhetnek a palántákkal, növényekkel.

Egy falmenti sáv is elegendő sokszor

Vigyázni kell azonban, hogy sérülést okozó szúrós, tüskés növény ne legyen a gyerekek közelében, és a mérgező fajtákat is erősen ajánlott kerülni. A fenti javaslatokat természetesen zöld udvarokkal rendelkező intézmények is megfontolhatják. Az odafigyeléssel, gondos tervezéssel telepített iskolaudvar ugyanis több, mint játszótér, segítségével a kicsik tanulhatnak, megszerethetik a növényvilágot (talán a biológiát is kicsit jobban), érzékszerveiket színes ingerek érhetik, és akár az osztálysütemény gyümölcsdíszeit is maguk szedhetik. A megvalósítás sok esetben nem kíván számottevő anyagi áldozatot a pénzben ritkán dúskáló iskolák számára, a szülők segítségével, pályázatokkal, civil összefogással rengeteg minden megoldható.

A sportpálya szükséges, de nem minden

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Szederrel kapcsolatos kérdés futott be hozzám a minap, és jó ötletnek tartottam, hogy itt a blogban is megosszam az olvasókkal a választ, illetve azon túlmenően mindenféle hasznos információt a szederrel kapcsolatban. Ez az alapvetően vadon termő gyümölcs a nyárvégi, kora őszi túrák, természetjárások fontos eleme lehet, bogyói ebben az időben érnek be, és egyedi, édes-fanyar ízükkel minden vándort felfrissítenek, mindemellett gyógyhatással is bírnak. 

A szeder ugyanakkor nem csupán az erdők, erdőszélek, tisztások, cserjések növénye, hanem kiskertekben is sikert érhetünk el vele. Tudni kell, hogy a szeder kifejezés tulajdonképpen egy gyűjtőnév, roppant sok fajta tartozik ezen elnevezés alá, de mindegyikük termése ehető, a nemesített, tüskementes fajták pedig kiválóan passzolnak akár kisgyermekes birtokokra is. 

Szeder a kertben - odafigyelést kíván

A szeder gyümölcse miatt kedvelt csemege, magas C vitamin tartalma tökéletes táplálékkiegészítővé teszi, emellett elsőrangú antioxidáns forrás. Sajnos, hogy az otthoni bokrunk teremjen is, ahhoz megfelelően metszeni kell a növényt, melynek ideje augusztus végétől októberig terjed. Metszéskor a már letermett ágakat célszerű tőből visszametszeni, mivel a termő ágak csak két évig életképesek, aztán elpusztulnak, újabb termésre nem számíthatunk tőlük. A növény az új hajtásokat hónaljban hozza, ezek a friss idei ágak lesznek a következő évi termővesszők, ezért ezeket csak visszakurtítani kell. A hónaljhajtások a nyár elején kifejlődött zöld hajtásokat jelentik, melyek ilyenkor is még levelekkel dúsak.

Rubus caesius

A metszési munkálatok idején célszerű a tápanyag utánpótlást is megejteni, mivel a bőséges terméshez megfelelő mennyiségű tápanyag is szükséges. A növény teljes ifjítását egy drasztikus visszametszéssel lehet megtenni, ilyenkor a növény tövén 20-30 cm-ig vissza kell vágni minden ágat, így viszont a következő évben termésre nem számíthatunk. Egy-egy bokron nem érdemes ötnél több termő vesszőt meghagyni, mert a növény ilyenkor elaprózza tartalékait, és inkább többet virágzik, viszont kisebb terméseket hoz.

Rubus fruticosus

Amennyiben még nincs a kertben szederbokor, de igény lenne rá, most van itt az ideje az ültetésnek, ha előnevelt növényt használunk (ugyanakkor tavaszra is halaszthatjuk a műveletet). A szeder nem éppen igénytelen, ezért alaposan gondoljuk át, hova telepítjük, és biztosítsunk neki megfelelő körülményeket. A növény a napos, szélvédett, nem fagyzugos helyeket kedveli, fontos számára a folyamatos nedvesség, és a tápanyagban dús talaj. Már ültetéskor gondoskodjunk trágyáról, és a magasra növő indáknak is jó ötlet idejekorán támrendszert kialakítani. Tavasszal majd nitrogénes műtrágyára és magnéziumhiány esetén annak pótlására is szükség lesz, különben a termés csekély és aprószemű lesz.

Szederfajtákról röviden:

Hamvas Szeder: /Rubus caesius/
Termesztett szeder egyik vad őse, a természetben megtalálható, Magyarországon honos, áthatolhatatlan bokortengert alkot. Termése ehető, belőle is nemesítve a kertészetekben kapható szeder. Rosaceae család, a málna rokona.

Vadszeder: /Rubus fruticosus/
Az igazi eredeti vadszeder, nagyon tüskés, nagyon kicsi terméssel, melyeket a mostani időszakban gyűjthetünk be természetes élőhelyéről.

Szeder:
Táplálékkiegészítő, magas C vitamin és antioxidáns tartalommal. Sok néven emlegetik, legelterjedtebb szeder, fekete málna. Forgalomban a tüskétlen fajták kaphatóak, de ezeken belül több változat is hozzáférhető, a növény , és a termés mérete alapján.

Süteményekbe, lekvárfőzéshez, szörp alapanyagként is kiváló

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Szentendre belvárosa 2010-ben újult meg, azóta folyamatosan fejlesztések zajlanak, ezek egyike az új burkolt felületek létesítése, a már amúgy is gyönyörű, hangulatos belvárosban. Az nemrégiben lehelyezett felületen levélminták láthatóak belemarva a felületbe, a többi részen pedig szép fényes a kő. Ezek az enyhén csillogó felületek nagyon feldobják az utcák, terek atmoszféráját, főleg azon a részen ahol lépcső készült belőle az Y elágazásban. A minták a lapokon korai juhar (Acer platanoides), és repkényszőlő (Parthenocissus tricuspidata) leveleket ábrázolnak. Sajnos azt nem tudom, milyen technikával alakították ki a mintázatot, feltehetően homokfúvással, néhol pedig mintha lenyomatokkal dekorálták volna a felületet. Aki tudja a módszert, bátran írja meg kommentben!

Bő egy héttel ezelőtt számoltam be a Blaha Lujza téren száradtan árválkodó növényekről, és a mellettük kiaggatott sárga műanyag palackokról. A posztra sokan reagáltak, és egy kommentelőnek köszönhetően az is kiderült, hogy sejtésemmel ellentétben nem a belváros ikonikus hajléktalan kertésze az alkotó, hanem egy szervezett gerillakertész akció keretében történt a növényültetés, és a palackok is virágtartók voltak, míg a növényeket el nem vitték belőlük, hogy aztán szemetes edényként funkcionáljanak tovább. Tegnap levelet kaptam az akció egyik szervezőjétől, melyet kérésére természetesen közzéteszek, a csatolt képekkel együtt.

Kedves Megyeri Szabolcs!

Gárdosi Vivien vagyok, a www.gerillakertesz.hu oldal szerkesztője. Érdeklődve, és, bevallom, kicsit szomorúan olvastam Blaha téri partizánok című, meglehetősen kritikus bejegyzését. Igen, az én kezdeményezésemre, barátaimmal és a Facebookon verbuválódott kis csapattal, egy, a zöld ügyek és kifejezetten a kertészet iránt elkötelezett webshop, a Shopping-all támogatásával mi akcióztunk a téren, mi ültettünk virágokat az egyébként is erre való ládákba, mi terítettünk (ideiglenesen) füvet a betonra, piknikezni, mi kötöztünk „palackos” virágokat a korlátra. A mi kérésünkre gondolta újra a főváros több terét is lelkes fiatal tervezők csapata, hogy miként lehetne zöldebb Budapest.

Tettük mindezt a legjobb szándékkal, és több, alapos indok miatt. Hadd térjek ki ezekre röviden.

Az, hogy az akció után két héttel közölt csak fotót a helyszínről a blogjában, azt jelzi számomra, hogy viszonylag ritkán jár a téren. Magam naponta megfordulok ott, és környezettudatos kertészként különösen fáj a szívemnek az üres, sőt, műanyag palackokkal, banánhéjjal, csikkekkel, fornettis zacskókkal teledobált virágosládák látványa. Utálom a kopár, koszos betont, a szürke, élettelen teret. Miközben azt is pontosan tudom, hogy ezen változtatni csak egy kis befektetés és emberi erőfeszítés lenne. Ezt be is bizonyítottuk.

Amikor kivonultunk augusztus végén a Blahára, csak abban voltunk biztosak, hogy a lelkes kis csapatunk elég ahhoz, hogy látványos és mutatós változást érjen el. Azt nem tudtuk, miként reagálnak a közlekedők a munkánkra – inkább beszólások, kötözködés, ellenkezés, vagy csendes támogatás lesz majd a válaszuk. A várakozásainkat maximálisan felülmúlta az eredmény: a buszról leszálló idős nénik nekiláttak virágot ültetni velünk, fiatal srácok pakolták-terítették a füvet, fiatal anyuka és óvodás kislánya adogatta a kötöző madzagot.

A zöld, a virág, az emberibb kulisszák építése a nyolcadik kerület egyik legcsúnyább szégyenfoltjából közösségi teret varázsolt. A járókelők megálltak a kis mini-kiállításunk előtt, a látványtervekről vitatkoztak, mind egyetértve abban, hogy mennyivel szebb lenne Budapest, ha fű, fa, virág uralkodna a köztereken. Fiatal párok ültek le a száz négyzetméternyi fűre, erre a kis botcsinálta rétre – miközben máskor (joggal) igyekeznek mielőbb átszaladni a csúnya, embertelen Blaha Lujza téren.

Kívánom mindenkinek azt az élményt, amit ez az akció nekünk, lelkes aktivistáknak, és az akkor épp arra járóknak okozott.

A másik fontos ok a gerillaakcióra egy kísérlet elvégzése volt. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ha már a terület „hivatalos” gazdája (és őszintén nem tudom, hogy itt most az érintett kerületi önkormányzatok és a főváros közül ki a „hunyó”, nem is érdekel, csak a végeredmény) nem teszi meg magától azt, amit pár tucatnyi ember egy délután képes elvégezni, akkor legalább kezdenek-e valamit a késszel. Amit átadunk nekik használatra. Tudni akartuk, hogy ha mi helyettük beültetjük ezeket a betonteknőket, akkor „veszik-e az adást”, és ha már megvan, legalább néha meglocsolják-e a tőlünk kapott virágokat.

Fontos szempont volt, hogy olyan növényeket is ültessünk, amelyek életben maradhattak volna az elvárható minimális gondoskodással, mint a rózsameténg, a gerlefej, a lángvirág és a számtalan díszfűféle. És növényszerető vérző szívünk még arra is rávett bennünket, hogy áthágva a kísérlet saját magunk állította szabályait visszatérjünk meglocsolni a tett színhelyén maradt virágokat.

De sajnos mi sem lehetünk ott mindig, és igen, meglehetősen szomorúak vagyunk amiatt, hogy ennyit sem tettek azok, akiknek a dolga lenne a teret rendben tartani, a növényeket gondozni. Fontos tanulság ez számunkra, és legközelebb (mert LESZ legközelebb) már tudni fogjuk, hogy csak magunkra számíthatunk ebben is. A kis herceggel szólva: felelősek vagyunk a rózsánkért.

Köszönettel venném, ha ezt a levelet is megosztaná az olvasókkal, illetve a mellékelt fotókat arról, hogy milyen volt a tér közvetlenül a gerillaakciónk után. Szerintünk Budapesten minden térnek így (vagyis még sokkal zöldebben, virágosabban) kellene kinéznie.

Üdvözlettel:
Gárdosi Vivien
www.gerillakertesz.hu

A gerillakertészet mostanra visszatérő téma lett a blogon, és több oldalról vizsgálatra, kitárgyalásra került, így fenntartom magamnak a lehetőséget, hogy a tapasztalatok, reakciók alapján hamarosan egy összefoglaló írásban lezárjam a témát.