Bő egy héttel ezelőtt számoltam be a Blaha Lujza téren száradtan árválkodó növényekről, és a mellettük kiaggatott sárga műanyag palackokról. A posztra sokan reagáltak, és egy kommentelőnek köszönhetően az is kiderült, hogy sejtésemmel ellentétben nem a belváros ikonikus hajléktalan kertésze az alkotó, hanem egy szervezett gerillakertész akció keretében történt a növényültetés, és a palackok is virágtartók voltak, míg a növényeket el nem vitték belőlük, hogy aztán szemetes edényként funkcionáljanak tovább. Tegnap levelet kaptam az akció egyik szervezőjétől, melyet kérésére természetesen közzéteszek, a csatolt képekkel együtt.

Kedves Megyeri Szabolcs!

Gárdosi Vivien vagyok, a www.gerillakertesz.hu oldal szerkesztője. Érdeklődve, és, bevallom, kicsit szomorúan olvastam Blaha téri partizánok című, meglehetősen kritikus bejegyzését. Igen, az én kezdeményezésemre, barátaimmal és a Facebookon verbuválódott kis csapattal, egy, a zöld ügyek és kifejezetten a kertészet iránt elkötelezett webshop, a Shopping-all támogatásával mi akcióztunk a téren, mi ültettünk virágokat az egyébként is erre való ládákba, mi terítettünk (ideiglenesen) füvet a betonra, piknikezni, mi kötöztünk „palackos” virágokat a korlátra. A mi kérésünkre gondolta újra a főváros több terét is lelkes fiatal tervezők csapata, hogy miként lehetne zöldebb Budapest.

Tettük mindezt a legjobb szándékkal, és több, alapos indok miatt. Hadd térjek ki ezekre röviden.

Az, hogy az akció után két héttel közölt csak fotót a helyszínről a blogjában, azt jelzi számomra, hogy viszonylag ritkán jár a téren. Magam naponta megfordulok ott, és környezettudatos kertészként különösen fáj a szívemnek az üres, sőt, műanyag palackokkal, banánhéjjal, csikkekkel, fornettis zacskókkal teledobált virágosládák látványa. Utálom a kopár, koszos betont, a szürke, élettelen teret. Miközben azt is pontosan tudom, hogy ezen változtatni csak egy kis befektetés és emberi erőfeszítés lenne. Ezt be is bizonyítottuk.

Amikor kivonultunk augusztus végén a Blahára, csak abban voltunk biztosak, hogy a lelkes kis csapatunk elég ahhoz, hogy látványos és mutatós változást érjen el. Azt nem tudtuk, miként reagálnak a közlekedők a munkánkra – inkább beszólások, kötözködés, ellenkezés, vagy csendes támogatás lesz majd a válaszuk. A várakozásainkat maximálisan felülmúlta az eredmény: a buszról leszálló idős nénik nekiláttak virágot ültetni velünk, fiatal srácok pakolták-terítették a füvet, fiatal anyuka és óvodás kislánya adogatta a kötöző madzagot.

A zöld, a virág, az emberibb kulisszák építése a nyolcadik kerület egyik legcsúnyább szégyenfoltjából közösségi teret varázsolt. A járókelők megálltak a kis mini-kiállításunk előtt, a látványtervekről vitatkoztak, mind egyetértve abban, hogy mennyivel szebb lenne Budapest, ha fű, fa, virág uralkodna a köztereken. Fiatal párok ültek le a száz négyzetméternyi fűre, erre a kis botcsinálta rétre – miközben máskor (joggal) igyekeznek mielőbb átszaladni a csúnya, embertelen Blaha Lujza téren.

Kívánom mindenkinek azt az élményt, amit ez az akció nekünk, lelkes aktivistáknak, és az akkor épp arra járóknak okozott.

A másik fontos ok a gerillaakcióra egy kísérlet elvégzése volt. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ha már a terület „hivatalos” gazdája (és őszintén nem tudom, hogy itt most az érintett kerületi önkormányzatok és a főváros közül ki a „hunyó”, nem is érdekel, csak a végeredmény) nem teszi meg magától azt, amit pár tucatnyi ember egy délután képes elvégezni, akkor legalább kezdenek-e valamit a késszel. Amit átadunk nekik használatra. Tudni akartuk, hogy ha mi helyettük beültetjük ezeket a betonteknőket, akkor „veszik-e az adást”, és ha már megvan, legalább néha meglocsolják-e a tőlünk kapott virágokat.

Fontos szempont volt, hogy olyan növényeket is ültessünk, amelyek életben maradhattak volna az elvárható minimális gondoskodással, mint a rózsameténg, a gerlefej, a lángvirág és a számtalan díszfűféle. És növényszerető vérző szívünk még arra is rávett bennünket, hogy áthágva a kísérlet saját magunk állította szabályait visszatérjünk meglocsolni a tett színhelyén maradt virágokat.

De sajnos mi sem lehetünk ott mindig, és igen, meglehetősen szomorúak vagyunk amiatt, hogy ennyit sem tettek azok, akiknek a dolga lenne a teret rendben tartani, a növényeket gondozni. Fontos tanulság ez számunkra, és legközelebb (mert LESZ legközelebb) már tudni fogjuk, hogy csak magunkra számíthatunk ebben is. A kis herceggel szólva: felelősek vagyunk a rózsánkért.

Köszönettel venném, ha ezt a levelet is megosztaná az olvasókkal, illetve a mellékelt fotókat arról, hogy milyen volt a tér közvetlenül a gerillaakciónk után. Szerintünk Budapesten minden térnek így (vagyis még sokkal zöldebben, virágosabban) kellene kinéznie.

Üdvözlettel:
Gárdosi Vivien
www.gerillakertesz.hu

A gerillakertészet mostanra visszatérő téma lett a blogon, és több oldalról vizsgálatra, kitárgyalásra került, így fenntartom magamnak a lehetőséget, hogy a tapasztalatok, reakciók alapján hamarosan egy összefoglaló írásban lezárjam a témát.