Nemrégiben felvetődött egy igen jó gondolat egy tanár barátom részéről, a zöld, növényekkel benépesített osztálytermekről, később aztán továbbgörgettem az ötletet, hiszen miért állnánk meg a természetesebb atmoszférájú termeknél, mikor az iskoláknak általában van egy jóval nagyobb terük, ami alkalmas a zöldítésre. Persze hogy az iskolaudvarról beszélek.
Ez ám a fa játszótér!
Ez viszont lehangoló...
Az iskolához szinte mindig tartozik egy bekerített terület, ahol a diákok a szüneteket tölthetik, sok esetben pedig a testnevelésórák is itt zajlanak. Mint tudjuk, a tanulás, iskolába járás nehéz műfaj, a nebulók általában nem rajonganak érte, az órák sokszor tömények, fárasztóak, főleg a kisebbeknek. Ezért a szünetek aranyat érnek, ilyenkor lehet kiloholni az udvarra, játszani, rohangálni, vagy csak bóklászni egyet a becsöngetésig. Sajnos azonban - jellemzően a nagyobb településeken, belvárosokban - nem jut sok tér erre a célra, és gyakran kopár, betonnal burkolt, színtelen felület fogadja a diákokat a szabadban. Ez ellen tenni kellene, hiszen az ember természetes közege a növényekkel tarkított, zöld környezet, ami mindenkire nyugtatólag hat. Fokozottan igaz ez a stresszben, teljesítési kényszerek között élő tanulókra. A következőkben pár tanácsot próbálok adni, hogy miképpen, milyen növényekkel lehetne oldani a feszültséget, elősegíteni az aktív kikapcsolódást a suliban.
Picit kopár, de legalább zöld
Jópofa iskolai kiskert
Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy az udvar kopár, szürke, nélkülözi a tereptárgyakat, de van elegendő hely növények ültetésére. A kicsik roppantul szeretnek fára mászni, ágakon lógni, levelet gyűjteni, fát lerajzolni, így bátran javaslom a gyümölcsfák telepítését. Előnyeik a díszes kinézet, a kompakt növekedés, a jó mászhatóság, és persze az ehető gyümölcs. Felmerülhet az aggály, miszerint veszélyes lehet a fára mászás. Nos, azt hiszem, a mászókedvű nebulók ezt megoldják mindenképpen, legfeljebb nem tanári felügyelet mellett, így tulajdonképpen előnyös, ha felvigyázó szemek előtt hódítják meg a fákat. A gyümölcsfákon kívül egyéb fajták is rendelkezésre állnak melyek hűsítő árnyékot, üdítő látványt, vagy egyéb játékos izgalmakat kínálnak. A hárs, a kőris, a törökmogyoró, kitűnően beválhatnak, csakúgy, mint a nyír, a juhar, vagy az őszi csemegét kínáló szelídgesztenye.
Örök móka
Amennyiben a betonos udvart nem lehet feltörni faültetés céljából, a falak mellett, vagy a középső részeken akkor is ki lehet alakítani kisebb-nagyobb ágyásokat, hogy színesedjen a tér. Bokrok, cserjék kerülhetnek ide, mint például a mutatós, ehető termésű ribiszke vagy japánbirs, a szép virágú boglárkacserje, a színes-illatos jezsámen, de a mogyoró is kiváló ötlet. A nyáriorgona mágnesként vonzza a pillangókat, így telepítésével látványos színfoltja lehet az udvarnak.
Japánbirs - nem foglal sok helyet
Ha a rendelkezésre álló hely egész kicsi, akkor sem kell a zöldről lemondani. Egy fél méter széles, pár méter hosszú sáv mindenhol akad, melyet fel lehet tölteni földdel, hogy aztán fűszernövények (menta, bazsalikom, oregánó stb.) kerüljenek bele, amiket a diákok akár közösen gondozhatnak, de a cseperedő növények akár a biológiaórák anyagába is beépülhetnek élő demonstrációként. Nem csak fűszer, de gyógynövény is kerülhet az ágyásba, a kamillát mindenki szereti, de illatos levendulával, kakukkfűvel, citromfűvel is lehet próbát tenni. Ha emelt ágyások kerülnek kialakításra, akkor a kicsiknek még leguggolniuk, leülniük sem kell, hanem állva tevékenykedhetnek a palántákkal, növényekkel.
Egy falmenti sáv is elegendő sokszor
Vigyázni kell azonban, hogy sérülést okozó szúrós, tüskés növény ne legyen a gyerekek közelében, és a mérgező fajtákat is erősen ajánlott kerülni. A fenti javaslatokat természetesen zöld udvarokkal rendelkező intézmények is megfontolhatják. Az odafigyeléssel, gondos tervezéssel telepített iskolaudvar ugyanis több, mint játszótér, segítségével a kicsik tanulhatnak, megszerethetik a növényvilágot (talán a biológiát is kicsit jobban), érzékszerveiket színes ingerek érhetik, és akár az osztálysütemény gyümölcsdíszeit is maguk szedhetik. A megvalósítás sok esetben nem kíván számottevő anyagi áldozatot a pénzben ritkán dúskáló iskolák számára, a szülők segítségével, pályázatokkal, civil összefogással rengeteg minden megoldható.
A sportpálya szükséges, de nem minden
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.