Megyeri Szabolcs kertész blogja

A keresztény kultúrában, pontosabban a katolikus vallásban november másodika, a Mindenszentek napját követő nap a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. A halottak napját azonban nem csupán a katolikusok tartják, hanem általános emléknap a nyugati világban. Szokás, hogy Mindenszentek estéjén a családok, hozzátartozók, megemlékezők kilátogatnak a temetőkbe, leróják kegyeletüket szeretteik sírjánál, virágot helyeznek el, gyertyát gyújtanak. A temető ezen az estén a meghitt, méltóságteljes emlékezés, tiszteletadás helyszínévé válik.

Sokan erre a napra, és az ezt megelőző hétvégére időzítik a sírok rendbetételét, hogy az esti gyertyagyújtás valóban méltó körümények között történhessen meg. A sírok gondozása jobbára kertészeti kérdés, és minden bizonnyal többségünk jártas ebben a munkálatsorban, azonban bizonyára vannak olyanok, akiknek sajnos új tevékenység a temetői növénygondozás, sírrendezés. Nekik szeretnék segíteni, hogy az emlékhelyeket könnyen, szakszerűen és szépen tudják elrendezni. Rövid sorozatomban tehát a legfontosabb teendőket és tudnivalókat szeretném közzétenni, hogy a hétfőig hátrelévő időben még legyen mód a hantok rendbetételére.

Zsúfolt, szűkös sírkert

A magyar temetkezési kultúrában a hantos, vagyis a felszínből kiemelkedő sírok az elterjedtebbek. Az ilyen emlékhelyeknél a hant általában keretezésre kerül, kővel, műkővel, de gyepesítés is előfordul. Az oldalsó felületeket néha borostyánnal, varjúhájfélékkel futtatják be. Amennyiben a sírhant felszíne szintén kővel, márvánnyal borított, a növénygondozás a cserepes zöldekre és a vázákban tartott - elsősorban vágott virágokra - korlátozódik. A nagyobb feladat akkor áll előttünk, ha kő helyett földdel fedett. Ebben az esetben ezt a felületet növényekkel, virágokkal szokás beültetni, és sokan a sírhely melletti területet is hasonlóan alakítják ki. Mielőtt az elrendezés mikéntjére, és az alkalmas növények sorára térnék, egy fontos fázist szeretnék bővebben taglalni, ez pedig az előkészítés, a talajvizsgálat, és a sír növények szempontjából való vizsgálata, melyek mind kihatással vannak a lehetőségekre, az ültetésre, és a fajták választására.

Keret nélküli hant

Lényegi kérdés, hogy a munkálatok előtt határoljuk be a lehetőségeket. Fontos szempont a fényviszony, melyet értelemszerűen befolyásolni nem tudunk, tehát nekünk kell ehhez alkalmazkodni. A temető általában sík felület, melyet csak fák, ligetek, bokros részek árnyalnak. Így mérjük fel első lépésben, hogy magasabb fényigényű, félárnyéki, vagy az árnyékos körülményeket kedvelő növényeket kell-e választanunk. Az egynyáriak és az évelők többsége például sok fényt igényel, ha nem kapják meg satnyulnak, kevésbé díszítenek. Hasonlóan fontos szempont a növények otthonául szolgáló talaj vizsgálata, szükség esetén feljavítása, esetleg teljes cseréje. A talajadottságok különbözőek lehetnek. A homokos közeg jó levegő-, és vízáteresztőképességű, tápanyagban jellemzően szegény, nagy előnye viszont, hogy könnyen megmunkálható, kezelhető.  Homokos talaj esetében nem szabad elmulasztani a szervesanyag pótlást, ehhez marhatrágyát, komposztot, vagy virágföldet használhatunk. Az agyagos talaj kötöttebb, a vizet nehezen ereszti át, a tápanyagokat kiválan megköti, de művelése nehezebb feladat. Lazítására homokot, komposztot használhatunk. A vályogtalaj előnyös, mert jó levegő és vízgazdálkodású, a tápanyagokat hatékonyan köti meg. A vályogos talaj humuszban gazdag típusát arról ismerjük meg, hogy ujjaink között morzsolva könnyű morzsákra esik szét. A humusz a talajban található szervesanyag, így a termékenység legfontosabb tényezője. Mennyisége sosem állandó, de trágyázással mindig a megfelelő szinten tartható. Növényválasztásnál mindig meghatározó körülmény, hogy milyen a talaj típusa, ezért mielőtt ültetünk, feltétlen vizsgáljuk meg  hant földjét, és az ahhoz passzoló fajtákat részesítsük előnyben! Nem utolsó sorban pedig a vízigény is fontos szempont, ha ritkábban teszünk látogatást a sírnál, a szárazságtűrő fajták a legmegfelelőbbek. Kertészetekben, üzletekben bátran kérdezzük meg, hogy az általunk kiszemelt növények bírni, kedvelni fogják-e a rendelkezésre álló talajt és körülményeket, és csak ezután vásároljunk. Ha mégis ragaszkodunk egy-egy fajtához, akkor pedig a közeget kell annak igényeihez alakítanunk, vagy vállalnunk kell a gyakoribb látogatást, ellenkező esetben akár rövid időn belül jelentős esztétikai romlás következhet be.

Virágzó, díszes sírok, szellős elrendezés

Abban az esetben, ha a megemlékezés napja előtt teljes újraültetést végzünk, vagy esetleg már régebb óta esedékes egy komolyabb renoválás a sírhanton, nem lehet kihagyni a talaj felfrissítését, melyet ásással, átforgatással végezhetünk el. Az őszi ásás segít a talajnak befogadni és tárolni a csapadékot, és a föld alkotórészeinek összekeveredése a termékenységre is jó hatással van. Ennek végeztével érdemes elegyengetni a felületet, a nagyobb rögöket összetörni, így készítve elő az ültetési fázist. A sírokon elhelyezett tárolókba, növénytartókba - amennyiben nem vágott virág kerül beléjük - helyezzünk új földet, erre az általános virágföld megfelelő.

Dzsungelszerű, túlburjánzó növényzet a sírok között

Mikor minden előkészület végére értünk, és már csak az ültetés, illetve a növények beszerzése van hátra, még egyszer gondoljuk végig, hogy mit és hogyan szeretnénk a sírhantra telepíteni. Nem hanyagolhatóak el az esztétikai szempontok sem, ideális esetben a kiültetett növények harmonizálnak a sírhellyel, a temető atmoszférájával, és egész évben rendezett, méltó képet sugároznak. A legintenzívebb díszítőhatást az egy-, és kétnyári növényekkel érhetjük el. Az évelők dekorációs hatása visszafogottabb, de tartósak és nem igényelnek sok gondozást. Az örökzöldekkel időtlen, állandó hatás érhető el, míg a lombhullatókkal a sír képe az évszakokkal együtt változik. Azt ajánlom, hogy a növények méretét tekintve ne essünk túlzásokba, szűkebb, zsúfoltabb temetőben nem ízlésesek a nagy bokrok, terebélyes, magas virágok, és természetesen fordítva is igaz, nagyméretű felületen nem mutatnak jól a kisméretű, ritkásan elhelyezett zöldek. A síremlék színe, tónusa és a kiültettt növények színe között is teremthetünk összhangot, de végsősoron mindig hallgassunk megérzésünkre, ízlésünkre, valamint gondoljunk az elhunyt esetleges vonatkozó kívánságára, esetleg kedves növényeire.

Nagy felületű sír

Miután elvégeztük a szükséges vizsgálatokat, előkészületeket, és a növényválasztáson is túl vagyunk, kezdődhetnek a konkrét munkálatok. Holnap a legnépszerűbb és legalkalmasabb fajták bemutatásával, az ültetés menetével és mikéntjével, valamint további hasznos tanácsokkal folytatom a sort.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A kertről mindig egy vízszíntes felület jut eszünkbe, a domboldalon élők pedig jól tudják, hogy lejtős, esetenként egészen meredek felületekre is szép és használható kerteket lehet építeni. Ha fantáziánk elkalandozik, felmerülhet a kérdés, hogy függőleges falakon lehetséges-e növényeket tartani? Ha a kérdés becsapós lenne, rávághatnánk, hogy persze, ezek a futtatott növényekkel dekorált falak. Én most mégsem erre gondoltam, hanem a valódi kert illúziójára, mely 90 fokban elforgatott. Létezik ilyen, természetesen funkciója eltér a hagyományosétól, leginkább művészi produktumként, egyfajta installációként értelmezhetőek az ilyenek. A következő képcsokor ilyen csodakerteket mutat be, melyek városi környezetben meghökkentő, vidám díszletként funkcionálhatnak. Gyönyörködjünk hát együtt, és szurkoljunk, hogy egyszer nálunk is felbukkanjanak hasonló égbe törő kertek!

Toulouse, Francoiaország

Tbilisi, Grúzia

London, Anglia

Madrid, Spanyolország

Taipei, Nemzeti Színház

Bordeaux, Franciaország

Párizs, Quai Branley Museum

Párizs, Hotel Departement Hauts de Seine

Hong Kong, Icon Hotel

Szingapúr

Provence, Cote, d’Azue, Franciaország

A bemutatott függőleges kertek Patrick Blanc francia botanikus alkotásai, aki világszerte építi furcsa és lélegzetelállító zöld képződményeit. Több információ az alkotó honlapján. Magyarországon sajnos nem találunk tőle installációt, hozzánk viszonylag közel csak Bécsben, Pozsonyban és Kassán, így aki ezen városokban jár, feltétlen keresse fel őket! Térképes útmutató: ITT.

Képenk: innen.

Az őszi kertépítés folyamatába próbálom bevezetni olvasóimat, végigjárva az összes szükséges lépést, hogy birtokunk szép, harmonikus és élhető legyen. A cikksorozat Kéméndi Zsolt kollegám munkája, a mai részben pedig az ágyásszegélyek és a kerti tó építésének rejtelmeibe kalauzoljuk önöket!

Az utóbbi hetek időjárása többnyire kedvezett a kertépítésnek, és ha hihetünk az időjósoknak, még ez még egy darabig így is marad, tehát az elkezdett munkálatok folytatódhatnak. Két hete belekezdtünk az újjá álmodott kert kivitelezésébe. Ehhez eltávolítottuk és leaprítottuk a szükségtelen fákat és bokrokat. Előkészítettük a területet, majd a pontos terv alapján kitűztük a kert fontosabb vonalait. Most eljött az ideje, hogy a szó szoros értelmében az építésbe is belekezdjünk.

Szegélyvariációk

Első és rendkívül fontos teendőnk, az ágyásszegélyek elhelyezése. A választék széles, képzeletünknek csak a pénztárcánk szabhat határt. Ágyásszegélyt kétféleképpen lehet lerakni: szintben és kiemelve. Anyaga lehet kő, beton, fa vagy akár műanyag is. Úgy érdemes választani, hogy figyelembe vesszük hova és mihez szeretnénk használni. Pázsit szegélyezéséhez érdemes szintbeni szegélyt választani, ami van olyan széles, mint a fűnyíró kereke, így megspórolható a külön  szegélynyírás. Ez lehet általában bármilyen térkő, kisméretű tégla. Léteznek már könnyen hajlítható - ívre formálható műanyagok is, illetve fémből készült hajlítható szegélyek (bár ezek vékonyak, igazából csak elválasztásra alkalmasak, a fűnyíró kereke nem ezen halad, hanem lecsúszik mellé). Amennyiben egyenes szegélyről van szó, akkor készülhet akár kezelt, megfelelő méretű gyalult oszlopból is. A lényeg, hogy a szegélyt mindenképp 5-7 centiméter jól tömörített sóderágyba vagy betonba helyezzük. Lehet szimplán a földbe is ásni, viszont - főleg homokos, nem kötött talajoknál - így előbb-utóbb kimozdul, nem lesz tartós.

Kiemelt szegélyre akkor van szükség, ha szintkülönbséget szeretnénk áthidalni - például az ágyás magasabban van, mint a gyepünk - vagy egyszerűen csak nekünk jobban tetszik. Természetesen ez a fajta szegély ugyanolyan jól kivitelezhető térkőből, téglából. Vannak speciális, fából készült szegélyek illetve műanyagok is. Fontos, hogy a kiemelt szegélyek legalább magasságuk feléig a földben, vagy beton-, esetleg kavicságyazatban legyenek, enélkül instabillá válnak. Méretüket eszerint gondoljuk át: tehát ha szeretnénk egy 10 centiméter magas ágyást szegélyezni, akkor legalább 20 cm magas szegéllyel kell számolnunk.

Szegély hasábokból

Amennyiben nem okoz problémát, hogy nyírnunk kell a szegélyt is, illetve a fák kivágásából maradtak 5-10 cm átmérőjű fahasábjaink, akkor azok a földre fektetve - költségtakarékosan - megoldják a szegélyezés kérdését. Viszont ezek inkább díszítő szegélyek, sosem lesznek igazán stabilak.

Előkészületek tóhoz

Amennyiben terveztünk kerti tavat is, akkor eljött az ideje a megépítésének. A kerti tó - imitálva természetes párját - a telek legmélyebben fekvő részében kell elhelyezkedjen, formája ideális esetben elliptikus. Méretétől függően pontosan meg kell határoznunk, hogy mit szeretnénk látni benne. Ha például halakat is, akkor 1,5 méternél nem lehet sekélyebb a legmélyebb pontján, mivel odáig nem fagy be teljesen a víz, és a halak így odalent kibírják a telet. Élelemre természetesen szükségük van, ezért illetve az oxigénellátás miatt enyhébb időben törjük fel a jeget, gondoskodjunk a halak megfelelő táplálásáról télen is. Növényekből is válogathatunk: van amelyik a mélyvizet szereti, van, amelyik csak sekély vízben él. Sokan szembesülnek azzal, hogy meredek falú tavukon nem marad meg semmilyen aljzat, ezáltal folyamatosan a fekete fólia néz vissza rájuk a víz alól, ami nem éppen szívderítő látvány. Ezt kiküszöbölendő érdemes a tó oldalain viszonylag lankásabb rézsűt kialakítani. Szintén sokan elfelejtik, hogyan is kell lerakni a tóba a fóliát. A kiásás után a meder falát tömöríteni kell, erre pedig 5-10 cm vastagságban terítsünk homokot.

Geotextília-terítés

Ezután kell a geotextíliát elhelyezni, abból is a vastagabbat. Ennek mérőszáma általában g/nm. Ágyások gyom nélkül tartásához a 130 g/nm-es a megfelelő, viszont a tóban a fóliát kiszúrhatják a kövek és a gyökerek, ezért geotextíliából 200 g/nm-nél ne vegyünk vékonyabbat erre a célra. Ennek a tetejére kerül a tófólia, amire a későbbi problémák (szakadás, kilyukadás) elkerülése végett érdemes inkább kicsivel többet áldozni. Általában az 1 mm vastag fólia elegendő, de minél nagyobb tavat képzeltünk el, annál inkább szükséges szakember bevonása is, hogy az eredmény valóban ízléses és tartós legyen.

Tófólia

A tó szegélyének stabilnak kell lennie, meg kell tudnia tartani a víz és a fólia súlyát is, esetleg minket is, ha ráállunk. Emiatt betonba ágyazott kerti szegélyt ajánlok, ezen legalább fél méteren át kell hajtani a fóliát, amit csak akkor vágjunk körbe és rögzítsünk, ha végeztünk egy próbafeltöltést. Így a tóban lévő fólia biztosan elfoglalja a neki szánt területet, és elkerülhető, hogy káros feszültségek lépjenek fel később, lerögzítés után. A fóliát a szegélyen áthajtva kell rögzíteni föld vagy kavicstakarással.

Tószegély-kialakítás

A már korábban említett aljzat a tóban lehet kavics, kisebb-nagyobb sziklák esetleg homok is, 5-10 cm vastagságban. A növényeket akár a homok aljzatba elszórva vagy a nekik kialakított ültetőgödrökben helyezhetjük el. A tavunk akkor lesz a legszebb, akkor ad majd természetközeli hatást, ha nem látszik a fólia, még a szegélyen is takarjuk, a szegélynek nem kell kilátszódnia, csak szintje legyen a tó vízszintje felett. A partra ültessünk ún. vízpart-imitátor növényeket (különböző sásfélék - Cyperaceae család megfelelő tagjai illetve különböző díszfüvek).

És kész

Elkészültünk tehát a kert fontos vonalaival, a tavunkba is engedhetjük már a vizet. Ezáltal célegyenesbe érkeztünk, a cikksorozat záró részében pedig megismerkedünk a geotextília és a vakondháló helyes terítésmódjával, a különböző ágyástakarásokkal, a pázsitvarázslás fortélyaival és elültetjük a növényeket is.

Képek: innen, innen, tóépítés: innen, valamint a szerző képei.

Lassan el kell gondolkodnom azon, hogy külön rovatot szenteljek a gerillakertészet témájának, hiszen annyiszor foglalkoztam már a kérdéskörrel, hogy jelentős számú anyag gyűlt össze. Olvasóim talán emlékeznek még a Blaha Lujza téri gerillakertész akcióra, melynek bemutatásával kissé felkorbácsolódtak a kedélyek. Az akció szervezői a poszt megjelenése után jelentkeztek, válaszlevelüket közzé is tettem. Most újabb levelet kaptam tőlük, jobban mondva egy videót, mely magát az akciót mutatja be, a hangulatos kisfilmet alant indíthatják el. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy nemrégiben készült rádiós interjúban pont erről a témáról (is) kérdeztek, így nem írott formában, hanem szóban reagálhatok most még egyszer a jelenségre, ezt a második videó elindításával hallgathatják meg.

Továbbra is szeretném, ha beszélgetnénk, eszmét cserélnénk a gerillakertészet áldásos és hátrányos hatásairól, lehetséges alternatíváiról, ezért örömmel veszem olvasóim kommentjeit, megjegyzéseit a témában!

Az akciót megörökítő videóért köszönet Gárdosi Viviennek, csoportjukról továbi információk ITT.

Az őszi kertészeti vásárok, vagy épp az őszi kertrendezéshez kapcsolódó kertészeti bevásárlókörutak egyik slágernövénye a pampafű. Sokan első látásra beleszeretnek ebbe az igen dekoratív növénybe, amit rendszerint az azonnali vásárlás követ. Sajnos gyakran éri csalódás aztán a mutatós kertdi díszre vágyó gazdákat, mert tavaszra csak egy elszáradt, megcsúnyult, netán elpusztult fűféléjük marad. Hogy megelőzzük a csalódást, álljon itt egy rövid útmutató a pampafű helyes kezeléséről.

Bírja a telet, a fagyokat, de odafigyelést igényel

A pampafű (Cortaderia selloana) őshazája Dél-Amerika, elsősorban Brazíliában, Chilében, Argentinában honos ez a különleges megjelenésű, nagyra növő szoliternövény. Akár három méter magasra is megnő, tekintélyes megjelenéssel bír, telepítésekor ezért mindenképp fontos átgondolni, hogy van-e a kertben elég hely számára. Kisebb, szűk területen ugyanis korántsem mutat olyan jól, ráadásul idővel igen terebélyessé is válhat, amit ugyan lehet orvosolni, de tény, hogy ez a díszfű akkor lesz éke a kertnek, ha helyet adunk neki a kibontakozáshoz. A pampafű tartásával kapcsolatban két alapvető hibát szoktak elkövetni a kertészkedők. Az egyik probléma, vagy inkább teendő nemsokára aktuálissá válik. A növény leveleit ugyanis október végén, november elején össze kell kötni, különben a közéjük beeső, ott megrekedő hó (hólé), vagy jég beindítja a rothadást. A másik általános gond pedig, hogy sokan nem tudják mekkora lesz a növényük, ezért túl közel ültetik egymáshoz őket, utána meg nem merik szétszedni.

Elburjánzott példány

A pampafű tehát igencsak látványos kiegészítője lehet egy kertnek, de akár az utcafrontot is díszítheti ez a télálló díszfű. Virágzata miatt feltűnő, szó szerint kiemelkedő szépsége lehet a birtoknak. Méretei miatt sok esetben szoliter csoportnak, általában 3 darabot telepítenek a kertekbe, így pár év alatt öles gömbbé tudja magát kinőni. Általánosan 1,5-2 méter magasra nő, bugáit akár 2 méter fölé is növesztheti, kimagasodva a környező növények közül. A magas díszfüvek, mint a pampafű akár a tér tagolására, térhatárolásra is alkalmasak lehetnek. 

Itt tökéletes elrendezésben látható

A pampafüvek között már több színváltozatot is találhatunk, az általános a krémszínű, ez kapható a legtöbb helyen. Sövényként ritkán kerül telepítésre, mivel lombozatát télre is célszerű fenthagyni, majd csak tavasszal lehet visszametszeni. A probléma ott kezdődik hogy a növényt így össze kell kötözni, hogy a hó ne tegyen benne kárt, ne nyomja szét a töveket. Sövényként ezt nehézkes megoldani, de karózással akár még ez is kiküszöbölhető. A téli hó, és az annak olvadásával keletkező, távozni nem tudó hólé okozza a legtöbb esetben a növény pusztulását, mivel gyakran nem elég jó vízáteresztő képességű talajba ültetik. Ezért csak jó vízáteresztő képességű talajba célszerű telepíteni, melyet kis homok bekeverésével tovább javíthatunk. A pampafű tőosztással szaporítható, ezért az elburjánzott, bebokrosodott töveket bátran szét lehet választani, át lehet őket ültetni. A téli pihenés után, a visszametszést követően, a napsütés hatására a növény újra növekedésnek tud indulni.

Az összekötözés fontos

Ültetésre váró tövek

Ha mindenképp sövényként szeretnénk ültetni ezt a díszfüvet, akkor a pampafű helyett jobb választásnak bizonyulhatnak az erre alkalmas fajták, azok, melyek inkább térhatároló sövények. Ilyenek például a Pennisetum sp - tollborzfű, Carex sp - sás félék, Miscanthus sp - japánfüvek, alacsony térhatárolónak pedig a Festuca sp-t, vagyis a csenkeszt ajánlom. A díszfüvek telepítésekor mindenképp napsütötte területre, üde, laza talajba ültessük őket, tavasszal, vagy ősszel. Az ültetést követően bőséges öntözést igényelnek, így könnyebben be tudnak gyökersedni a növények, viszont semmiképp sem állhat meg a víz a töveknél. Sokszor ezért lejtőre ültetik őket. Mindezen növények közül kilóg a csenkesz, mivel ő száraz, napos helyen érzi csak jól magát, ezért a sziklakertek tökéletes kiegészítője lehet. Amennyiben minden körülményt számba véve a pampafű mellett döntöttünk, a töveket 50x50x50 centiméteres gödörbe célszerű ültetni, egymástól legalább 30 cm távolságra, de az igazán ideális az 50 cm-es tőtávolság. A növények hamar összenőnek, a telepítést követő első évben még nem virágoznak, erre csak a második évtől számíthatunk.

Téli pompában, de helytelenül tartva

Bár még odébb a tavasz, aki jó előre szeretne az akkor időszerű metszésről tájékozódni, kattintson az alábbi videóra:

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Egy kedves olvasóm keresett meg egy yuccás kérdésekkel, és mivel a válasz reményeim szerint másoknak is hasznos lesz, így nyilvánosan próbálok megoldást találni a gyakori yuccaproblémákra.

A yucca lassan növő, tőlevélrózsás növény, mely hosszú életű, jól bírja a tűző napot, a szárazságot, de még a keményebb teleket is takarás nélkül átvászeli. Eredetileg az amerikai kontinensen őshonos évelőről van szó, a kevés csapadékal bíró, sivatagos tájak jellemző növénye. Terebélyessége miatt elsősorban szoliterként ajánlható. A yuccák helyzete nálunk sajnos gyakran problémás, mivel tűrőképességük miatt sokszor ültetik kevésbé előnyös helyekre is őket, később aztán, mire megnőnek, a ritkítás, tisztítás elmarad, így dekorációs értékük nagy részét elvesztik, és könnyebben megbetegednek. A yuccát manapság a legrosszabb körülmények közé is telepítik, mivel jó várostűrő, akár az utak elválasztósávjaiban is megállja a helyét, és a kemény mínuszokat is kibírja, de a tűző nap, és a 40 fok sem jelent gondot neki. A yuccák legnagyobb hátulütője a baktériumos levélfoltosság, mely sajnos pár év után minden példányt megtámad, hatására a levelek foltosak lesznek, beteges külsőt kölcsönözve a növénynek. Az alattomos szépségkárosító a Coniothirium concentricum nevű baktérium, mely a foltosodást okozza. Terjedését segítheti a túl gyakori öntözés, és az esősebb, párás időjárás, megteremtve a megfelelő körülményeket a baktériumok elszaporodásához, melyet általában a különböző gombák megtelepedése követ, tovább rontva a helyzetet. Az ifjítás ilyenkor az egyik megfelelő megoldás a növények számára, vagyis a fiatal hajtások áttelepítése, de lehetséges egyszerűen új növényt ültetni a régi helyére, esetleg a kémiai védekezés (permetezés) is szóba jöhet.

                                                         Beteg, foltos, elhanyagolt növény

 Levélfoltosság közelebbről

A (más nevén) pálmaliliom kiültetéskor karcsú, elegáns gömb alakú növény, melynek két fajtája van forgalomban, egyik a Yucca filamentosa, a másik a Yucca recurvifolia. A kerti pálmaliliom (Y. filamentosa) az a fajta, mely gyakoribb vendég a családi házak kertjeiben. A beteges, esetleg elöregedett, elburjánzott növények megifjítására, átültetésére a legjobb időszak a tavasz, még a vegetációs időszak beindulása előtt célszerű a növényt bolygatni. Leginkább a fiatal, de már beérett hajtásokat érdemes leválasztani, és belőlük új növényeket telepíteni. Az idősebb növényeket meg lehet tisztítani, és visszametszeni, vigyázva a tőlevélrózsára, ugyanis ha a tőlevélrózsa megsérül, akkor hajlamos lesz a rothadásra. A leválasztott hajtásokat érdemes egy-két napig szárítani, így nehezebben rothadnak be, mikor elültetjük őket.

Yucca recurvifolia

Fontos, hogy a yuccát sose öntözzük szórófejes öntözőrendszerrel, vagy felülről, mivel ez kedvez a gombák elszaporodásának. Ha a gomba már megjelent a növényünkön, akkor gombaölőszerrel lehet ellene védekezni, melyet permetként kell kijuttatni a gyengélkedő példányra. (Bárki által vásárolható szer a Mankoceb, mely kertészeti áruházakban, kertészetekben kapható.)

Mutatós szoliter

Olvasómnak és minden yuccabarátnak sok sikert kívánok a neveléshez, gondozáshoz!

A szakszerű válaszadás kollegám, Kocsis Martina dísznövénykertész érdeme, köszönet érte!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.