Megyeri Szabolcs kertész blogja

Többször érintettem már a társasházak folyosóinak növényekkel való betelepíthetőségét, és mindig óva intettem attól a növénybarát lakókat, hogy engedély nélkül tároljanak nagyobb méretű növényt, vagy egyéb, rendeltetése szerint nem odavaló tárgyakat a menekülésre is fenntartott közlekedőkön. Friss hír, hogy a jogszabályi környezet két hét múlva megváltozik, ezért aktuális és fontos érinteni az új rendeleteket.

Tűz esetén a belső menekülőutak létfontosságúak

Mindenki ismeri a folyosói problémákat, hiszen sokan a lakásban helyszűke, vagy egyéb ok miatt nehezen elférő dolgaikat - babakocsit, kerékpárt, cipősszekrényt, kisebb-nagyobb méretű tárolót, megunt bútorokat, és nem utolsósorban növényeket  - az ajtón kívül tárolják. Mások pedig a kopár, sivár közlekedőket feldobandó aggatnak ki cserepes növényeket a falakra. A közelekedést, menekülést ezek mellett egyéb dekorációs elemek is nehezíthetik, például a könnyen lángra kapó faliszőnyeg, vagy épp a falon, fejmagasságban lógó kaspós virágok. Az ilyen módon tárolt tárgyak konfliktusok forrásai is lehetnek, sokszor nem nyújtanak esztétikus látványt, de a fő probléma velük, hogy egy esetleges tűznél, vagy más vészhelyzetnél (például gázömlés) nehezíthetik a menekülők, és a befele igyekvő tűzoltók, szakemberek munkáját. Törvény szerint eddig minden nagyobb méretű kihelyezett tárgy esetében hatósági engedélyt kellett kérni, ennek hiányában büntetés fenyegette a kipakoló lakókat. 

Hamarosan újra lehet, de most sem mindegy, mekkora

A helyzet gyökeresen most sem változik meg, az újítás elsősorban a növényeket érinti. A november 13-án életbe lépő új szabályozás külön említéssel engedi meg a növények kihelyezését, tehát a folyosói cserepes, dézsás zöldek kikerülnek az engedélyköteles tárgyak közül. Amennyiben ez kapcsolatban áll azzal az életszerű feltételezéssel, hogy ősszel-télen sokan teleltetik növényeiket az erre a célra sokszor kiválóan alkalmas zárt folyosón, lépcsőházban, akkor dícséret jár a jogalkotók rugalmas gondolkodásáért. Természetesen most sem helyezhető ki nyakló nélkül mindenféle méretű növény, lássuk hát mit mond az új rendelet.

Az R. a következõ, 233. alcímhez tartozó 592/A. §-sal egészül ki:

„592/A. § (1) Lakórendeltetésû épületek, épületrészek területén a menekülésre számításba vett közlekedõkön, lépcsõházakban éghetõ anyagok, és a menekülési útvonalat leszûkítõ tárgyak – az 575/A. § (1) bekezdésben és ezen szakasz (2) bekezdésében foglalt kivétellel – nem helyezhetõk el, továbbá ott a rendeltetéssel nem összefüggõ elektromos berendezés felügyelet nélkül nem üzemeltethetõ. (2) Lakórendeltetésû épületek, épületrészek menekülésre számításba vett közlekedõin, lépcsõházak pihenõin növények elhelyezhetõk, amennyiben a menekülési útvonalat nem szûkítik le.”

(Forrás: Magyar Közlöny, 2012. október 29, 24609. oldal)

Az ekkora ládák biztos, hogy szabályosak lesznek

Az idézett bekezdéssel kapcsolatban két kérdés merül fel azonnal. Az első, hogy miként értelmezhető a gyakorlatban az "amennyiben a menekülési útvonalat nem szűkítik le" kitétel. Ennek tisztázásához elő kell venni az eddig érvényben lévő szabályozást, mely most a fenti cikkellyel kiegészült. Az eddig érvényben lévő szabályozás pontos meghatározásokat adott, melyeket IDE kattintva olvashatnak el, a 224. részhez görgetve, az 575. § (1)-(6) szakaszaiban. A folyosókra vetítve ez legalább egy méter széles menekülőutat szabott meg, legalább 1.8 m magasságig akadályt képező tárgy nélkül. Ez most ennek a résznek a kiegészítésével módosul, vagyis az idézett szövegben jelzett 575/A.§ (1) és (2) bekezdések az iránymutatóak. Ez a válasz a második, a méreteket illető kérdésre. Így hangzik:

„575/A. § (1) Az épületek menekülésre számításba vett közlekedõin, lépcsõházaiban éghetõ anyagú installációk,dekorációk, szõnyegek, falikárpitok, továbbá egyéb éghetõ anyagok – az építési termékek és biztonsági jelek kivételével – az elhelyezéssel érintett fal vagy a padló felületének legfeljebb 15%-áig helyezhetõk el.

(2) Füstmentes lépcsõházban – a biztonsági jelek kivételével – nem helyezhetõ el éghetõ anyag, installáció, dekoráció, szõnyeg, falikárpit.

A fenti paragrafus (1) bekezdése tehát konkrét számadat (1 méter) helyett százalékos arányban adja meg az elfoglalható területet, így ennek értelmében például egy két méter széles folyosón 30 centiméter szélességig helyezhetőek el szabadon növények. A rendelet értelmezését nehezíti, hogy az 575/A.§ (1) bekezdése megengedi "egyéb éghető anyagok" elhelyezését is, és nem teljesen világos, hogy például egy kerékpár, vagy babakocsi - amennyiben a 15%-os méretnek megfelel - elhelyezhető-e engedély nélkül ezek után. Ami bizonyos, hogy telelő, vagy ideiglenesen kint tárolt növényeink, valamint a kimondottan folyosói, lépcsőházi dekorációként kihelyezett zöldek november 13.-tól engedély nélkül, szabadon kirakhatóak, amennyiben a fent meghatározott módon nem akadályozzák az átjárást. A szabályozással kapcsolatban még egy zavaros kérdéskör merül fel, a füstmentes lépcsőház definíciója. Ennek magyarázata az alábbi, roppant alapos írásban olvasható, de lényegében arról van szó, hogy a füstmentes lépcsőház olyan lépcsőház, mely a tűz esetén menekülésre, kiürítésre alkalmas marad. Értelmezésem szerint növények ilyen helyekre is elhelyezhetőek, ellentétben az egyéb akadályt képező tárgyakkal, de javaslom, hogy a lakók minden esetben konzultáljanak a közös képviselővel, vagy kérjenek tanácsot a megfelelő hatóságok képviselőitől.

Mindenképpen szabályos, hisz üres. De lehetne díszesebb is kicsit.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Aki erényesen akar élni, tartózkodjék a szarvasgombától - tartja egy olasz közmondás. A szarvasgomba ugyanis bűnre csábít, a hölgyeket gyengédebbé, a férfiakat szenvedélyesebbé teszi, már ha hihetünk a közszájon forgó legendáknak, mindenesetre Madame Pompadour és Casanova szarvasgomba iránti közismert rajongása bizonyára jelent valamit. Ami azonban biztos, hogy a szarvasgomba ritka finom csemege, elegáns vacsorák díszvendége, egy gasztronómiai ikon. Több fajtának mostanában van az érési ideje, így megérdemelnek pár szót.

A gombák királya, legalábbis a franciák szerint - Tuber melanosporum

A szarvasgomba szó tulajdonképpen gyűjtőnév, és nem egyetlen fajt takar. A legkedveltebb szarvasgomba a fekete, vagy francia szarvasgomba néven ismert Tuber melanosporum. Az ínyencek szerint ez a legjobb, és az egyetlen valódi, megismételhetetlen ízélményt tartogató fajta, sajnos Magyarországon nem terem, de Európa déli részén sokfelé megtalálható, főleg persze Franciahonban. A többi fajtához hasonlóan a francia szarvasgomba is szimbióta, fák gyökerénél él, elsősorban idősebb tölgyesekben található meg. Nem kell azonban elkeserednünk, nálunk is megtalálhatóak értékes és ízletes fajták, mint például a Tuber aestivum, vagyis a nyári szarvasgomba, a Tuber magnatum, más néven isztriai (piedmonti) szarvasgomba, utóbbi a legritkább és legdrágább mind közül. Ittoni gyűjtők könnyen összefuthatnak a téli szarvasgombával (Tuber brumale). Érdekesség, hogy más nyelveken a Tuber melanosporum is téli szarvasgomba néven ismert, ami könnyen összezavarhatja a vásárlókat, ezért érdemes átböngészni a termék cimkéjét (vagy kifaggatni az eladót), és az eredeti név segítségével beazonosítani az árut, mert árban és ízben is jelentős különbségek adódhatnak. Megemlítendő még a Tuber nemzetségen kívül eső, de szarvasgombának elnevezett faj is, az egyik a fehér szarvasgomba (Choirmyces meandiformis), a másik az édeskés ízű, és itthon sok helyütt megtalálható homoki szarvasgomba (Terfezia terfezoides).

Piedmonti, vagyis Tuber magnatum

Tli szarvasgomba - Tuber brumale

A szarvasgomba gyűjtése általában kutyával történik, bár disznóval is eredményesek lehetnek a vadászok, ám egyfelől a malac nem engedélyezett "eszköz", másfelől bajos is vele dolgozni, mivel ez az állat rajong a szarvasgombáért, így ha megtalálja, közelharcot kell vele vívni a szerzeményért. Állítólag a disznós gyűjtő onnan ismerhető fel, hogy ujjainak száma nem éri el a tizet. Mindemellett a malac agresszív túrása környezeti szempontból sem hasznos az erdőben, a gomba élőhelyét is könnyen tönkreteheti. Kutyákkal viszont hatékony lehet a gombavadászat, mivel az ebek nem magáért a gombáért, hanem az elismerésért, jutalomfalatért keresik az ínyencséget. Több fajta van használatban, például a vizsla és a labrador, de nem fajtatiszta példányok is eredményesen taníthatóak gombakeresésre. A kutya az erdő növényzetében nem tesz kárt, mint a disznó, a megtalált gombát nem ássa ki, csak jelzi a helyét, azonban a hűséges négylábúak megriaszthatják az erdő vadjait, a nem száron vezetett ebek pedig veszélyben lehetnek a hivatásos és a nem hivatásos vadászoktól. Utóbbi problémát kiküszöbölendő a keresőkutyák általában élénk színű ruhát, trikót és hangot adó pergőt viselnek. A legbiztosabb, hogy ha a kereső előre jelenti a területileg illetékes vadászmesternek a várható útvonalát.

A malac nem éppen lojális segítő

A szarvasgomba természetesen nem csak ízletes, hanem roppant drága is, de nem ajánlom, hogy saját szakállunkra, a gyors meggazdagodást becélozva elkezdjünk kutatni utána, mivel szigorúan szabályozott a gyűjtése. A vonatkozó törvényi részt IDE kattintva olvashatják az érdeklődők, amelyből kiderül, hogy a tevékenység vizsgához kötött, jelentésköteles, és még a kutyának is megfelelő végzettséggel kell rendelkeznie. 

Trifla, vagyis szarvasgomba keresés kutyával

A szarvasgomba rajongói szerint nincs két egyforma ízű fajta, sőt példány sem. A kulináris élvezet foka függ az egyéni ízléstől, a gomba fajtájától, érettségétől és termőhelyétől is. Abban azonban majdnem mindenki egyetért, hogy a szarvasgomba különleges, egyedülálló élmény forrása, melyet megtapasztalva örökké vágyni fogunk rá. Általános tanács, hogy a gombát csak pár napig tároljuk hűtőben, zárt edényben, mert hamar veszít aromájából. Érdekes trükk, hogy ha ezen idő alatt vajat teszünk mellé, vagy rizzsel fedjük be, akkor utóbbiak átveszik a gomba illatát és zamatát, így megtöbbszörözhetjük az ízhatást. Mivel jómagam nem vagyok gyakorlott szarvasgomba-kóstoló, szívesen várom a tapasztalt olvasók élménybeszámolóit, receptjeit!

Gombakereső kutyáknak még versenyeket is szoktak rendezni

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Korábbi posztjaimban a közelgő Mindenszentekre időzített sírrenoválást, temetői növényültetést tárgyaltam, és adós maradtam egy megígért, de eddig még nem érintett kérdéskörrel, a sírok művi elemeinek karbantartásával. A fejfák, fa-, fém-, és kőelemek karbantartása nem feltétlenül kertészeti kérdés, azonban nehezen választható el egymástól a két témakör, hiszen a sír gondozásánál egyszerre az egész síremléket igyekszünk szép állapotba hozni.

A sírok felépítményei az időjárás szeszélyeinek vannak kitéve, a szél, az alacsony, vagy éppen magas hőmérséklet, a csapadék, a levegő szennyeződései ronthatják állagukat, vagy kárt tehetnek bennük. Sajnos az is előfordulhat, hogy rongálás miatt van szükség javításra, így a növények állapotának felmérése mellett ezért is érdemes időnként meglátogatni a hantokat, különösen a megemlékezés estéje előtt, hogy megelőzzük az alkalomhoz nem illő bosszankodást. A sírok felépítményei eltérő anyagokból készülhetnek, így eltérő módszerek szükségesek állaguk megóvásához.

A fafélék egyes fajtái roppant ellenállóak, míg más típusok könnyebben károsodnak. A fa legnagyobb ellensége a nedvesség, ha ez tartósan meghaladja a 20%-ot az anyagban, akkor rothadással, gombák és farontó rovarok megjelenésével lehet számolni. A védekezés nem bonyolult, kimerül a felületkezelésben. Takaró, vagy lazúros kezeléssel megelőzhető a nedvesség beszivárgása a fába. A lazúr olyan favédő szer, mely filmréteget képez az anyagon, az alapozóréteg felvitele után vékony-, vagy vastaglazúrral ápolhatjuk a fát. Különböző lazúrokkal új színárnyalatokat is teremthetünk a felületen. A műveletet érdemes évenként elvégezni, maga a munka alig pár perc, és a költségeket tekintve sem megterhelő. 

A valódi és műkő, valamint a betonfelületek is elsősorban a nedvesség károsító hatásaitól védendőek. Ősz végén, télen, a porózus anyagok esetében vízbeszivárgás léphet fel, a fagyok pedig ezután mállasztják, széttördelhetik a követ. A legegyszerűbb védekezés a takarás, például fóliával, ami nem túl esztétikus, de kétségkívül hatásos. Érdemes a kőedényeket is betakarni, vagy nyílással lefelé fordítani, ezt a Halottak napja után egy gyors esti kilátogatás alkalmával jó ötlet megtenni. Ha megemlékezés előtt azt tapasztaljuk, hogy a kő, betonfelületek szennyezettek, elszíneződöttek, van mód a gyors tisztításra. Eredményes lehet a háztartásban megszokott tisztítószerek alkalmazása, de direkt az erre a célre kifejlesztett sírkő-, és emlékműtisztító folyadékok is kaphatóak, melyekkel még hatékonyabbak lehetünk. A lemosott elemeket ezután vízlepergető ápolószerrel, vagy színélénkítő bevonatokkal kezelhetjük. Ezek a termékek mostanában minden nagyobb barkácsüzletben, vegyiáru kereskedésben beszerezhetőek. Sajnos előfordulhat, hogy a sír nincs biztonságban a rongálóktól. A festékfeliratok, graffitik ellen speciális védőbevonattal védekezhetünk, melyek alkalmazása könnyűvé teszi a mázolmányok eltüntetését. Az algás, mohás kövek ellenszere a Savabór-W. Vegyszerek használatakor mindig ügyeljünk arra, hogy ne károsítsuk velük a sír és környezete élővilágát!

A fémelemek elsődleges ellensége a rozsda, mely horganyzással, vagy festékbevonat rendszerekkel előzhető meg. Sok éve létezik már olyan fémápoló, melyet alapozó használata nélkül, közvetlen a rozsdamarta területre vihetünk fel, jelentősen meggyorsítva így a munkát. Amennyiben nem ilyen festékkel dolgozunk, ne hagyjuk ki a hagyományos fázisokat, az alapozót, és a többrétegű bevonat felkenését. Az alumínium, réz, és bronz elemek nem igényelnek különösebb védelmet.

Végül pedig pár praktikus tanács. Mint azt napokban a híradásokban is hangsúlyozták, a tolvajok ilyen alkalmakkor sem tétlenkednek, így a zsúfolt sírkertben ne tévesszük szem elől értékeinket, pár percre se hagyjunk táskát, kulcsokat, egyéb holmikat a sírokon, azok mellett, vagy látóterünkön kívül. A temetők parkolói is tele vannak ilyenkor, ami megkönnyíti a rossz szándékkal érkezők dolgát. Ezért a kocsi utasterében se tároljunk értékesebb dolgokat, inkább a csomagtartóba helyezzük azokat. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Tél ugyan még nincs, de ha kitekintünk az ablakon, akkor láthatjuk, hogy bizony már elkezdedődött a komolyabb lehűlés időszaka, a tegnapi óraátállítás után pedig a nappalok rövidebbek, sötétebbek lettek. A kinti növények téliesítése fontos kérdés, sokszor azonban elfeledkezünk arról, hogy a szobai zöldeknek is drasztikus változást jelentenek a késő őszi, téli körülmények. 

Kint hideg, bent meleg

A probléma egyszerűen körbeírható. Míg a kinti növények számára a téli pihenőidőszakot megbízhatóan jelzi a fény és a hőmérséklet együttes csökkenése, addig a lakásban lévő kedvencek a fűtés miatt csak a jelek egyikét kapják meg. Az átlagosan 20-22 Celsius fokos benti hőmérséklet késő tavaszi, nyár eleji klímát idéz, a fény ugyanakkor ennek az időszaknak csupán a töredéke. Ez összezavarja a szobanövényeket, fejlődésük abnormálissá válhat (megnyúlt, satnya, sárguló hajtásokat növeszthetnek), legyengülnek, és könnyebben támadják meg őket betegségek, kártevők. A pihenőidőszakban az öntözés és tápanyagutánpótás igényei is megváltoznak. A lelassult növekedésű, vagy vegetáló növények ezekből is kevesebbet kérnek ilyenkor, így ha a téli locsolások nem ritkulnak, esetleg erőteljes tápanyagutánpótlást alkalmazunk, tovább bonyolítjuk a helyzetet. Ezek a fő okai annak, hogy a lakásban tartott zöldek legkönnyebben télen pusztulnak el. A fentiek tükrében a megoldás is egyszerűenk tűnik, meg kell teremteni az évszaknak, vagy a növény igényeinek megfelelő körülményeket.

Ablak előtt telelő zöldek

A gyakorlatban ez azonban mégsem pofonegyszerű. A vízellátást és a tápanyagok földbe juttatását - benti cserepes növényekről lévén szó - egyedileg, a növény igényeinek megfelelően adagolhatjuk. Bajban akkor leszünk, ha kedvencünk több fényt kívánna, vagy alacsonyabb hőmérsékleten érezné jól magát.

Téli kaktuszlak a pincében

A fűtött szobában meleg van, a levegő jobbára száraz, és kevés a bejutó fény. Vannak azonban olyan növények, melyek jól tűrik az efféle kondíciókat. A pletyka, sárkányfa (dracéna), anyósnyelv, és a rákvirág ide tartoznak, és a broméliafélékkel sem lesz gond. A kaktuszok és pozsgások a meleget és a száraz levegőt szeretik, kevés fény hiányában azonban nyújtózkodó, gyenge, sárgás hajtásokat, leveleket hozhatnak. Ezért őket vagy a lehető legtöbb fényhez juttatjuk (jól szigetelő ablak párkányára például), vagy a hőmérsékletet csökkentjuk, körülbelül 5-10 Celsiusra, hogy a növekedés megálljon. Utóbbi esetben fényből sem kell sok, tehát egy fagymentes pince, fűtetlen előszoba, vagy zárt lépcsőház megfelelő (vigyázva a tűzvédelmi szabályokra).

Orchidea a fürdőben

Más szobanövényeknek a fényhiány okozza a problémát. A fokföldi ibolya, csuporka, ciklámen, könnyező pálma, fikusz és a papucsvirág ideális esetben a lakás legfényesebb helyén tartózkodik télen is, nem túl melegben (15 Celsius környékén). Utóbbit természetesen nem egyszerű megoldani, hiszen nem fogunk családilag vacogni a mama kedvenc ibolyája kedvéért, de azért nem lehetetlen megfelelő helyet találni, például egy üvegezett lépcsőházban, vagy fényesebb előszobában. Amennyiben a lakás, vagy szoba fekvése kedvező a fény szempontjából, elég lehet, ha az ablak közelébe csoportosítjuk a fényigényesebb példányokat, főleg, hogy helyiségen belül általában itt a legalacsonyabb a hőmérséklet is. Szellőztetéskor természetesen tegyük hátrébb őket, a kintről beáramló hideg levegő végzetes lehet. A páfrányok és orchideafélék pedig elsősorban a párás levegőt kedvelik, amelyet vagy szobai párologtatással (fűtőtestre helyezett vizes edénnyel, de akár úgy is, hogy a mosott ruhát bent teregetjük), vagy párologtató tálcával biztosíthatunk nekik. Utóbbi esetben a cserepek alá kaviccsal, aprókővel megszórt tálcát tegyünk, melyre vizet öntünk, és erre állítjuk a cserepeket. Ha más lehetőség nincs, a páraigényes növényeket akár a fürdőbe, vagy a konyhába is átköltöztethetjük, persze fény azért jusson nekik.

Párásítás az ablakpárkányon

Mint az a fentiekből is kiolvasható, egységes, általános teendő nem határozható meg a szobanövények téli tartásával kapcsolatban. A legfontosabb az, hogy tudatosuljon bennünk, hogy a lakás zöldjei télen kihívásokkal néznek szembe, és nekünk kell segítenünk rajtuk. Szánjunk rá egy hétvégi délutánt, hogy sorbavegyük a négy fal közti flórát, és akár internetes segítséggel tájékozódjunk az igényeik felől. A legfontosabb adatok az adott fajta hőmérsékleti optimuma, és a legalacsonyabb hőmérséklet, amit még károsodás nélkül kibír. A téli pihenőidőszakra tekintettel gyakran az öntözéseket is ritkítani kell, ám sok növény rendelkezik víztartalékkal, így esetükben a hőmérséklet csökkentése is fontossá válik. Ha a hűvösebb helyiségben teleltetett növényt túlöntözzük, pangóvíz szaporodhat fel a cserepében, ami rothadáshoz vezethet. A láthatóan vézna, erőtlen hajtásokat növesztő példányok víz-, és tápanyagellátását csökkentsük, és inkább sötétebb helyre tegyük őket, hogy növekedésük kellőképpen lelassulhasson, megálhasson. A téli lakásban erőteljesebb porosodás miatt pedig időnként törölgessük át e leveleket, hogy a légzőnílásokat szabaddá tegyük.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Budapestieknek a Margitszigetre kisétálni sokszor olyan, mint egy jó étteremben rántotthúst rendelni. Kicsit unalmasnak, túlontúl ismertnek, közhelyesnek számít. Pedig ahogy rántotthúsból is van különleges, úgy a Margitsziget is tartogat ritkán látható szépségeket a sétálóknak, és ez a kijelentés ősszel is érvényes. Aki nem hiszi, olvassa el Kéméndi Zsolt kollegám friss és forró képes beszámolóját!

A meteorológia egyre harsányabban zengi, hogy nyakunkon a tél, erőteljes lehűlés, talajmenti fagyok, havazás. A növények többsége ilyenkor levetkőzik, és elkezdi aludni téli álmát. Sokan pont ezért nem szeretik az őszt, mivel lehangolónak látják, ahogy a levelek hullanak, borongós az idő. De fordítsuk meg a dolgot: a lombhullató növények természetes rend szerint lekopaszodnak, hogy aztán tavasszal újra a legszebb formájukat hozva gyönyörködhessünk bennük. Ez a természet körforgása. Ha folyamatosan virágozna a Magnolia, akkor nem lenne olyan különleges tavasszal. Ilyenkor ősszel legalább olyan csodálatos a sárguló-barnuló-vörösödő levelek sziluettje, mint a virágbimbók tavaszi nyílása és akkor még nem beszéltünk az ilyenkor tündöklő egyéb növényekről. Kerekedjünk fel tehát az őszi lehangoltságból és tegyünk egy sétát fővárosunk legkedveltebb közparkjában, a Margitszigeten.

Már messziről fel fog tűnni, hogy most kissé másképp fest a sziget. A szokásosnál kevesebb a zöld és több a barnás-sárgás árnyalat. Ha sikerül egy derültebb napot kifognunk, akkor lesz igazi az élmény. Higgyük el, a természet nem szomorú, csupán megmutatja nekünk, hogy ilyen formában is tud szemet gyönyörködtető lenni.

Már a szigeti bejárón fogad minket az őszi színkavalkád, sárgásan csillogó lombozat vonzza tekintetünket a Szökőkútig. Itt álljunk is meg egy pillanatra. Amint a kihelyezett táblán is olvasható, hamarosan indul a Szökőkút és környékének felújítása. Díszburkolatot, már régóta hiányzó padokat, új cserjéket és növénykiültetéseket, fényjátékot. térfigyelő kamerákat és felújított szökőkutat ígérnek. Eddig is sokan pihentek itt a fűben, az átsétálók ösvénye viszont szabályos "sárvonal" lett egy-egy eső után. Most ez rendezett formába kerül.

Továbbsétálva elhaladunk a Casino mellett, ott egy bódéból kürtöskalács illata csapja meg az orrunkat. A hatalmas gesztenyefákkal szegélyezett út az első nagyobb belső rétig vezet. Itt körbenézve a fű zöldje szépen kiemeli a fák ezerféle színárnyalatát.

Már a szigeti vadaspark őzei is őszi bundába öltöztek.

A felújítás nem áll meg a Szökőkútnál, a Rózsakert is megújul. Új rózsaágyások, pergolarendszer felújítás, automata öntözőrendszer és térfigyelő kamerák fognak várni minket hamarosan. A kert érdekessége, hogy fénykorában, az 1880-as években az akkori világ összes (1400!) rózsafajtáját termesztették itt, 16 000 példányban.

A víztorony mellett sétálva már messziről látható a sziget egyik legnagyobb platánja, ami koronaformája miatt európai szinten is nyilvántartott fa. Majdnem földig hajló ágait sajnos sokan másszák meg egy fénykép erejéig, nem feltétlen ügyelve a fa korára és értékére.  A platán indult a 2012-es Év Fája versenyen, de sajnos nem került be a döntősök közé.

A szigeti séta utolsó állomása a Japánkert, ahol a vízesés hangja teljesíti be a békességet, amit a természet áraszt. A lassan lenyugvó nap utolsó sugarai még megvilágítják a japán juhar tűzvörös színű őszi lombozatát. Hűvösre fordul az idő, de a sziget sötétben is gyönyörű, érdemes megvárni míg lenyugszik a nap és úgy sétálni vissza, a Margit-híd irányába. A sétány melletti lámpasor érdekes, romantikázásra alkalmas formákat világít meg a növényzetből.

Visszaértünk a szigeti bejáróhoz. Remélem, hogy a természet és a sziget csodálóinak ez a poszt meghozza a kedvét, hogy egy őszi élménysétát még beiktassanak mielőtt megérkezik a tél. Valóban gyönyörű a sziget ilyenkor is, kár kihagyni. Irány a Margitsziget!

Tegnapi posztomban a sírok gondozásának, rendbetételének kezdő lépéseit mutattam be, elsősorban azok számára, akik a napokban fognak kilátogatni a temetőbe, de  nem járatosak az ottani növénygondozás területén, mely merőben eltér például az otthoni, kerti növényneveléstől. A sírhantra és köré telepített virágok, zöldek szükségszerűen kevesebb odafigyelésben részesülnek, hiszen nem tudunk naponta, hetente gondoskodni róluk, termőföldjük térfogata is kicsi, ami ezért hamarabb kiszáradhat, lehűlhet. Mivel a sírhely fontos körülményei - fényviszonyok, szélvédettség, alapterület - nem igazán változtathatóak meg, nekünk kell alkalmazkodni az adottságokhoz. Mai írásomban a legalkalmasabb növényfajtákat veszem sorra.

Rendezett, harmonikus síremlék

Sokszor előfordul, hogy a sír gondozója nem tud folyamatosan felügyelni a hantokra, ezért Halottak napja közeledtével egyszeri alkalommal díszíti fel a sírt, hogy aztán csak hónapok múlva, például a tél elmúltával térjen vissza. Ilyen esetben a szezonális kiültetés a legmegfelelőbb. A krizantém, a törpe őszirózsa, a kerti árvácska, az erdei ciklámen és az erica november elején, tehát most ültethetők, és biztosítják a megemlékezés idejére az illő külalakot. A krizantém vízigénye a legkisebb ezek közül, a többi fajta gyakoribb öntözést kíván, de mulcsolással (például fenyőkéreg fedőréteggel) lassíthatjuk a föld kiszáradását. Novemberben időszerű az őszi hagymások (tulipán, nárcisz) ültetése is, ezek azonban csak tavasszal fognak virágozni, kihelyezésük azonban már most rendezett látványt fog eredményezni.

Erica

Amennyiben valaki valamilyen okból - például a távolság miatt - tényleg csak nagyon ritkán tud kimenni a sírhoz, a törpe örökzöldek választásával jár a legjobban. Ezeknek a növényeknek elegendő a természetes csapadék, tehát nem igényelnek folymatos felügyeletet, ráadásul dekoratívak, és örökzöld jellegükből fakadóan állandó, időtlen kinézetet kölcsönöznek a nyughelynek. Fontos azonban, hogy valóban törpeváltozatról legyen szó, a tuják, fenyők több méteresre is nőhetnek, amivel komoly gondot okozhatnak a sír közelében. A nagyobbra növő típusok inkább  a temető parkszerű kialakítása során kapnak szerepet, esetleg a kerítés melletti fasort alkotják. Fenyőfélék esetében csakis földlabdás, vagy termesztőedényben nevelkedett (konténeres) példányokat szabad kiültetni, ugyanis gyökerükön gombafonal szimbióták élnek. Legalkalmasabbak az elterülő, vagy kúszó növekedésű fajták, melyek kiültetéskor a rendelkezésre álló felület kétharmadát betakarják. Ajánlott fajták a havasi törpefenyő törpeváltozata (Pinus mugo var. Pumilo), a fél méter magas gömbbé növekedő lucváltozat (Picea abies Globosa), az elfekvő növekedésű terülő tiszafa (Taxus baccata Repandens) és az előbbihez hasonló törpe boróka (Juniperus communis var. saxatilis).

Tiszafa

Az örökzöld dísznövények közül a babérmeggy (Prunus laurocerasus) szoliterként kiváló, a babérsom (Aucuba japonica) mindketten átteleltethetőek, de inkább fagymentes, jól takart sírokra valók, a magyal (Ilex aquifolium) pedig télen díszlik a legszebben. 

Babérsom

Lombhullatók is szóba jöhetnek, ezek azonban a legtöbbször nagy méretük miatt nem ideálisak. Ültetésük akkor javallott, ha ez az elhunyt kifejezett kívánsága volt, és emellett a terület is alkalmas telepítésükhöz. A lombhullatók általában dekoratívak, élő fejfaként díszíthetik a sírt, az évszakokkal együtt változnak, így az élet örök körforgását szimbolizálhatják. A csüngő koronájú fák szomorúságot sugároznak, az elmúlást idézik, így temetői alkalmazásuk jól illeszkedik a hely atmoszférájához. A lombhullató fák, cserjék mellett szól nagy tűrőképességük, igénytelenségük is. A szomorú barkafűz (Salix caprea Pendula) embernagyságúra nő, tavasszal barkái szép látványt nyújtanak, ám a szárazságot rosszul tűri. A törpe növekedésű díszalma (Malus x hybr. Colarburst) és vérszilva (Prunus cistena) kis hellyel is beérik, élénk színük dekoratív. A díszalma helytakarékos, és lassan növekszik, a vérszilva pedig jó szárazságtűrő, félárnyékos helyen is elél. A páfrányfenyő megjelenése méltóságteljes, nagyon sokáig él, azonban magasra nő (akár 20-25 méter), így telepítése csak ennek figyelembevételével ajánlott. A lombhullató díszcserjék közül a cserjés pimpó (Potentilla fruticosa), a kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis), vagy a japán gyöngyvessző (Spiraea japonica) említhető. 

Szomorú barkafűz

November lévén az egy-, és kétnyári növények ültetése nem időszerű, így amennyiben ezekkel díszítenénk a hantokat, várnunk kell tavaszig. Ebben az esetben a rendezettséget, gondozottságot most egy egyszerű tisztítással, gyommentesítéssel, földátmozgatással, gereblyézéssel érhetjük el, és természetesen koszorúval, vágott virággal tehetjük méltóvá a hantokat Mindenszentekre.

Növényültetés helyett, mellett őszi dekoráció, koszorú is szép eredményt nyújthat

Akár kerül sor ültetésre, akár csak gyors renoválásra készülünk, érdemes a megfelelő eszközökkel érkezni, hogy a munka gyorsan, hatékonyan folyhasson. Kisebb ásót, ültetőkanalat feltétlen vigyünk magunkkal, ahogy egy kapára, vagy egy kézi kultivátorra is szükség lehet. A lehullott levelek, a szél által szétsodort avar összegyűjtéséhez egy gereblye vagy lombsöprű lesz a legalkalmasabb, és a hulladék szállításához pár műanyag szemeteszsákot is készítsünk be. Ha régen látogattunk ki a sírhoz, előfordulhat, hogy az elburjánzó cserjék metszésére is sort kell keríteni, ezért egy metszőolló is legyen a felszerelésben. Nem hagyható otthon a védőkesztyű sem, amely megóvja kezünket a piszoktól, szúrós, tüskés ágaktól, és valamelyest a hidegtől is. Nem rossz ötlet egy termosznyi meleg teát is magunkkal vinni, az akár több órát is igénylő munkák alatt könnyen átfagyhatunk. A gyomokat mindenképp távolítsuk el a sírról és környékéről, ezt a felület kis mérete miatt legegyszerűbben kézzel oldhatjuk meg. A későbbi gyomosodást geotextília és talajtakaró fólia kihelyezésével előzhetjük meg. A fagyérzékeny lágy-, vagy fásszárú növények védelmét téli takarással végezzük el, a fenyőgally kiváló és mutatós ideiglenes fedő, a legalkalmasabb erre a közönséges lucfenyő ága, melyet könnyű beszerezni. Alternatívaként lomb, vagy dekorkő is szóba jöhet.

Rövid nyelű, temetői munkához ideális szerszámok

Sorozatom befejező részében a sírok fából, kőből és fémből készült elemeinek karbantartását fogom bemutatni.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.