Megyeri Szabolcs kertész blogja

A róka általánosságban kedves, szeretnivaló állatként él a köztudatban, ami nagyban köszönhető a számtalan mesének, rajzfilmnek és filmnek, melyek a vörös kis ragadozót így ábrázolják. Mint sokaknak, nekem is gyermekkori kedvencem Vuk története, a Kis Herceg rókáját is a szívébe zárta mindenki, de ajánlom a könnyekig megható Helen, a rókabébi című filmet, és a Fantasztikus Róka úr című bábfilm a saját műfajában szintén a legjobbak egyike. A róka mindennek ellenére nem ennyire egyértelmű megítélésű állat, a helyzetet pedig árnyalja, hogy ravaszdi őkelme gyakran kalandozik lakott területeken is.

Ha máshol nem, állatkertben mindannyian láttunk már rókát élőben, így különösebb bemutatásra nem szorul. A vörös róka (Vulpes vulpes) az egyik legelterjedtebb ragadozó, az ázsiai sztyeppéktől Közép-Amerikáig mindenhol előfordul. Ausztráliába a kártékony üregi nyulak ritkítása miatt telepítették be, ami később rossz ötletnek bizonyult, mert a rókák több erszényes fajt a kihalás szélére sodortak. A rókák elterjedésének, és az egyedszám növekedésének több oka van. Egyrészt nálunk nem élnek, vagy csak elenyésző számban találhatóak természetes ellenségei (medve, hiúz, farkas), másrészt az új almot az anyaállat az előző évi kölykökkel (nagytestvérekkel) közösen neveli, igen hatékonyan. Az is előfordul, hogy a rókákat az aranysakálok (toportyán) , vagy maga az ember szorítják ki területükről. Ragadozóként tartjuk számon, ám nem válogatós vad, dögöt is fogyaszt, de madártojást, gyümölcsöt, sáskát, gilisztát is eszik, ha a szükség úgy hozza. A rókák alkalmazkodóképessége legendás, élelem hiányában bemerészkednek a városokba, lakott részekre, és ott keresnek táplálékot, kertekben, kukákban, vagy épp a baromfiólakban, utóbbi eset főleg a kölykes anyaállatoknál fordul elő. Gyakran pedig a háziállatok számára kihelyezett eledelt dézsmálják meg. Természetvédelmi és vadgazdálkodási károkat is a róka számlájára írhatunk, ugyanis étlapjukon veszélyeztetett fajok is szerepelnek, például az ürge, a túzok, a fogoly, vagy a haris.

Rókakölyök a kotorékban

A rókát régebben prémjéért is vadászták, ám a divat később más irányba fordult, a rókaprém keresettsége visszaesett, ráadásul a tenyésztett ezüstrókák bundája szebb, és értékesebb, így a hazai rókaállomány az elmúlt másfél évtizedben gyarapodásnak indult. A legfőbb gond a rókákkal közegészségügyi, mert a veszettség terjesztői lehetnek, ezért bájos imidzsük ellenére mégsem szívesen látott vendégek a kertek közelében, de sok esetben még kert sem szükséges a megjelenésükhöz, az urbanizálódott rókák ritkásan lakott településrészeken, parkokban, ipari létesítmények közéleben is letáboroznak, de akár beljebb is merészkednek. Én magam pár éve Szombathely belvárosában találkoztam éjjel egy anyarókával és kölykével. Az emberre közvetlenül nem veszélyesek, ha összefutunk eggyel, elég pár hangos kiáltás, vagy az állat felé dobott tárgy, és máris elszaladnak. A veszettséggel fertőzött róka azonban kezes és simulékony, hagyja magát megsimogatni, nem riad meg az ember közelségétől. Amennyiben olyan rókával találkozunk, mely láthatóan cél nélkül lődörög, nekimegy tereptárgyaknak, nyáladzik, esetleg látszólag barátságosan közelít felénk, semmiképp se lépjünk vele fizikai kontaktusba, és értesítsük a hatóságokat. Meg kell azonban jegyezni, hogy a barátságosan viselkedő róka nem feltétlen veszett, az urbanizáció, és az ember közelségének megszokása a rókákat kezesebbé, bátrabbá tették, egyes egészséges példányok is egészen közel engedhetik magukhoz az embert.

Kerti róka

Ha a környékünkön már láttunk rókát, tegyünk pár óvintézkedést. A szemetet, hulladékot lezárt, összecsomózott zsákban helyezzük a gyűjtőbe, amit szintén csukjunk le. A kutya-, és macskaeledelt éjszakára ne hagyjuk kint, és a gyermekeknek tanítsuk meg, hogy még az aranyos kölyökrókákhoz se közeledjenek. Érdemes a kerítés átjárhatatlanságát biztosítani, és ha fennáll a veszély a rókák beköltözésére, akkor a nagyobb udvarokban ajánlott a kotoréknak alkalmas sűrű, eldugott, bozótos részeket kitisztítani. Fontos a házikedvencek oltásainak beadatása is!

Gyakran kukáznak

A rókák által is terjesztett veszettség ellen a hatóságok vakcinát tartalmazó eleség kihelyezésével védekeznek (orális immunizáció). Ennek köszönhetően a hazai állomány fertőzöttsége minimálisra csökkent, 2009-ben egy, 2010-ben 8 regisztrált eset fordult elő, a tavalyi év első felében pedig egy veszett állat sem került felderítésre, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a veszély nem áll fenn. Aki alaposabban tájékozódna a veszettség és a rókaállomány kapcsolatáról, IDE kattintson. 

Kotorék

Képek:, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Nem, nem hátmasszázs eszközt, vagy reuma elleni csodakrémet, esetleg mágneses deréktámaszt szeretnék ajánlani, ezeket meghagynám a népszerű teleshop műsoroknak. Egy olyan eszközre bukkantam, mely szellemességével és praktikusságával egyaránt méltó  a figyelemre. Mindenki ismeri a lehullott termények problémáját, a hajolgatás fárasztó, a négykézlábra ereszkedés szintén nem kellemes, a seprűnyélbe vert szög pedig régi eszköz, de az alma, körte, szilva csak pépesítve szedhető fel vele, a dióról nem is beszélve. 

A fent látható hátkímélő segédeszköz egy egyszerű elven működő gyűjtőszerszám, mellyel a lehullott dió, gesztenye, de nagyobb gyümölcsök is, mint például az alma, körte, szilva is összeszedhető, anélkül, hogy hajlongnunk kellene. Az alábbi videón működés közben is megtekinthető az egyszerű készülék:

A készülék több méretben hozzáférhető, igazodva a megcélzott terményekhez, és a hobbikertészek mellett a termelőknek is hasznos kiegészítő lehet. Az érdeklődők számára további információk: ITT

Kép: innen.

Nemrégiben szenteltem egy posztot a muskátlinak, pontosabban jellemző kártevőinek, és a bejegyzés visszajelzései megerősítettek abban, hogy a muskátli még mindig az egyik legkedveltebb, és leggyakrabban tartott zöld kedvenc, ugyanis sok kérdés érkezett azóta, elsősorban a szóban forgó növény teleltetéséről. Lássuk hát, hogy vészelheti át a hideg évszakot szeretett virágunk.

Angol muskátli

A felvetett kérdés sokak szerint nem is kérdés, ugyanis a muskátlit ősszel gyakorta egyszerűen az örök virágmezőkre küldik gazdáik, egyszerűbben szólva kidobják. Mindazonáltal nem feltétlen kell kidobni őket, némi odafigyeléssel, és egy jó teleltető hellyel rendelkezve jövőre is szépen virágzó növényeket kaphatunk. Ha viszont a könnyebb utat választjuk, kevesebb munkával terheljük magunkat, ezért aki úgy gondolja, nyugodtan vásárolja meg jövőre is a töveket, megspórolva így a teleltetés fáradságait. Az igazsághoz tartozik, hogy utóbbi metódus nem utolsó sorban olcsóbb megoldás is.

                                                                 A télre készülődve

Természetesen senkit nem buzdítok arra, hogy szabaduljon meg szeretett virágjától, így következzék a teleltetés mikéntje, elsőként a pozitívumok és negatívumok katalógusával. Előny, hogy megőrizzük saját növényünket, nem kell újra megvásárolni őket, tudni fogjuk, hogy melyik milyen színű, nincs hibázási lehetőség, hogy virágzat híján a kívánttól eltérő színt vásárolunk. Ha a virágok egy átgondolt dekorációs rendszer részei, utóbbi szempont nagyon is fontos lehet. A teleltetés után a tövek erősebbek, a lombozat pedig nagyobb lesz.
A teleltetés hátrányokkal is jár, például növényünk nem április végén-májusban virágzik majd, hanem csak június-július tájékán, a folyamat több munkát igényel, mint a tavaszi új adag beszerzése, továbbá télen is figyelni kell a növényekre, ugyanis könnyen pusztulnak a teleltetés alatt, legyengülhetnek, gombásodhatnak a nem megfelelő tartási technika miatt.

                                                           Futómuskátli

A fajtákat tekintve főleg a futó muskátlit, az angol muskátlit szoktuk telelteni, de tulajdonképpen mindenféle fajta teleltethető. Fontos megemlíteni, hogy csak a három évnél fiatalabb növényeket célszerű telelteni, ezen kor után a példányok veszítenek a színintenzitásukból, kevesebbet virágoznak, satnyulnak, felkopaszodnak, dekorációs értékük csökken.
Konkrét teendőink a futó muskátli esetében: októberben érkezik el az ideje növény visszametszésének, visszatördelésének, nagyjából 10-20 centiméterig. Így csak a tövek maradnak meg,  ezeket a csonkokat teleltetjük át, melyeket elég havonta egyszer-kétszer öntözni, tavasszal pedig majd mehetnek napos, meleg helyre. Ha a szerencse is mellénk áll, a tél elmúltával új hajtások növekednek majd rajtuk, ezekből lesz csak virág, a tavalyiakat meghagyva nem igazán várható virágzás. A téli tárolás körülményei: maximum 12 Celsius fok, (az optimális 8-10 Celsius között van), fagymentes, nem túl párás hely, különben gombásodás léphet fel. Mindenképp világos telelőhelyen tároljuk növényünket!

Papírba csomagolva

Sima, álló, vagy angol muskátli esetében több megoldás is létezik. A legbiztosabb, ha a növényeket virágládástól, mindenestől bevisszük a teleltető helyiségbe, amelyben nincs több 6-8 Celsius foknál, nem nyirkos, és lehetőség szerint van ablaka. A növényen két héttel a teleltetés megkezdése előtt kell hajtásritkítást végezni, így a sebfelületek még be tudnak száradni, a növény regenerálódni tud, és télen nehezebben gombásodik be, melyet az összeérő levelek is előidézhetnek. Ha ez a megoldás nem működne, akkor a töveket friss földbe rakva, egy ládába összeültetve, gyökeret-lombozatot erősen visszametszve, homokba vermelve helyezzük el a növényeket, ilyenkor kicsi az esély a kiszáradásra és gombásodásra, öntözni pedig nem kell. A következő lehetőség a föld teljes letakarítása a gyökerekről, miután a töveket újságpapírba csomagolva, gyökérnyaknál megkötözve elrakjuk. A párás-nyirkos helyet ilyenkor is kerüljük. Létezik még egy megoldás, melyet több embertől hallottam már, de bevallom, én még nem próbáltam, pedig a hírek szerint régebben így jártak el a növénnyel telente. Eszerint a muskátlikat a földtől meg kell szabadítani, és visszametszés nélkül, levelesen, virágosan szárítókötélre felkötözni, gyökérrel felfele. A módszer ismert hátránya, hogy könnyen kiszáradnak a növények, ezért tavasszal, az ültetés előtt 1-2 órára langyos vízbe kell áztatni azokat.

Lógatott tövek

Tehát pontokba szedve a főbb követelmények:
Teleltető helyiség:
-nem túl világos, de lehetőleg ablakkal ellátott helyiség (futómuskátli esetében csak világos, napos hely)
-optimális hőmérséklet
-nem túl párás, nem túl nyirkos szoba;
-fagymentesség

Téli öntözés:
-havonta egyszer vagy kétszer, csak annyit, hogy a föld ne száradjon ki teljesen, a növény szinte csak vegetál ebben az időszakban, tehát nincs szüksége bőséges öntözésre
-tavasszal kihordás előtt kelesztőnek tápoldatos öntözés, egy alkalommal

Kiültetés előtt:
-fokozatos visszaszoktatás a fényhez és a hőmérséklethez
-a föld nélkül tárolt növényeket be kell áztatni 1-2 órára langyos vízbe, majd új muskátliföldbe ültetni őket
-a tavaszi éjszakai fagyok miatt csak óvatosan pakoljuk ki a növényeket, mert a legyengült példányok pillanatok alatt elfagynak egy hűvösebb reggelen
-a megnyúlt hajtásokat célszerű visszametszeni, így a növény is bokrosodik, mutatósabb lesz.

Társasházakban a közös helyiség is alkalmas lehet a téli tárolásra

Lényeges, hogy beteg növényt sose teleltessünk, megfertőzheti ugyanis a többit. Ha nem egészséges valamelyik tő, vagy permetezzük le, vagy szabaduljunk meg tőle, mert tönkreteheti a kemény munkánk gyümölcsét.

Sajnos arra garancia nincsen, hogy minden növény túl fogja élni a procedúrát, főleg hogy a teleltetés után még szoktatni kell majd őket régi-új közegükhöz. Számoljunk azzal, hogy össze kell szedjék magukat, ami legalább 1-2 hét késést jelent majd a frissen beszerezhető muskátlikhoz képest, ráadásul a virágzás is legalább 2 héttel később fog beindulni. Aki tehát nem szeret várni, vagy nincs elég ideje, affinitása a dologhoz, inkább vásároljon új palántákat.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Tegnapi posztomban az őszi kertrendezésről esett szó, melynek része a fák metszése, a fűnyírás, a kertrendezés, melybe többek közt a lehulló levelek összegyűjtése is beletartozik. Az így keletkező felesleges szerves anyag természetesen útban van, meg szeretnénk hát szabadulni tőle. Sajnos sokan a régi, legegyszerűbb, ám rendkívül káros módját választják a hulladék eltüntetésének. Elégetik.

Az avarégetés több szempontból káros. Szomszédaink füstben fuldokolnak, a nem kellő körültekintéssel végzett égetés balesetveszélyes, de sokkal nagyobb probléma, hogy a jelenség roppant környezetszennyező és egészségkárosító. A legsúlyosabb gond az avarégetéssel, hogy a kerti máglya viszonylag alacsony hőfokon ég, így sokkal több káros anyag szabadul fel, mint teszem azt egy kandallótűznél. És persze az elégetett anyagok is mások, mint a fűtési célú égésnél. Vegyük számba gyorsan elrettentésül, hogy milyen dolgokat juttatunk a levegőbe ilyen módon.

Rossz ötlet

A szén-monoxidot (CO) nem kell bemutatni, fejfájást, émelygést, szédülést okozhat magasabb koncentrációban. A 10 mikrométernél kisebb lebegő részecskék (PM10) már sokkal ártalmasabbak, lerakódnak a tüdőben, asztmás tüneteket okozhatnak, nagyobb mennyiségben szív-, és érrendszeri problémákat okozhatnak, és rákkeltő hatásuk is bizonyított. A különböző szénhidrogének szintén rákkeltőek lehetnek, gyengítik az immunrendszert, és különösen veszélyesek az állapotos nőkre (mutagének). Az átlagos kerti hulladék égése során a levegőbe, és így szervezetünkbe juthatnak ezeken kívül az etil-benzol, a sztirén, a dibenzo-furán, a fenol, és a WHO által az I.-es veszélyességi kategóriába sorolt benz-a-pirén. Sokan bizonyára legyintenek, mondván, attól a kis kupac levéltől, gallytól senkinek nem lesz baja, azonban ha egy kertes övezetben naponta gyúlnak "tisztítótüzek", akkor igenis fennáll az egészségkárosodás veszélye, ráadásul ezek hozzáadódnak  városi környezet egyéb kártékony anyagaihoz. Mindemellett természetesen bosszúságot is okoz az égető gazda a közvetlen környezetének, szomszédainak, az utcabelieknek.

Utcán végezni az égetést különösen otromba dolog

Még egy fontos szempont felmerül az égetéssel kapcsolatban. Sokan úgy tartják, hogy a meggyújtott hulladék hamuja alkalmas a talajminőség javítására, ez azonban tévhit. Éppen a fent taglaltak miatt az avarégetés maradványai nem feltétlen hasznosak, nagyobb mennyiségben kifejezetten negatív hatással bírnak a termőföldre. Ráadásul sokan - ha már úgyis tüzet gyújtok felkiáltással - összevonják a szerves hulladék égetését az egyéb kerti szemét eltüntetésével, így nem egy esetben a máglyára kerülnek különböző papírok, műanyag holmik és még ki tudja milyen dolgok. Ezen gyakorlat veszélyességét talán nem kell külön taglalni.

Sokkal nagyobb kárt is okozhatunk mint gondoljuk

Az avarégetés törvényi szabályozása ezért szigorodott az elmúlt évekéhez képest, legalábbis Budapesten. A fővárosban nemes egyszerűséggel 2011 december 1.-je óta avart és kerti hulladékot égetni tilos. (69/2008. (XII.10.) sz. Fővárosi Közgyűlés rendelete) A rendelet megszegőire legfeljebb 30 ezer forintos büntetés vár, azonban a gyakorlatban ezt nehéz kivitelezni, ugyanis elsősorban tettenérés alkalmával szabható ki bírság. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a tilalom közterülete is vonatkozik, tehát a szabály nem kerülhető meg azzal, ha valaki a portája előtt, az utcán, az árokban végzi a tüzelést. Más településeken nem ilyen egyszerű a helyzet, a környezet védelméről szóló 1995 évi LIII. törvény ugyanis lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy szabályozzák az avarégetést. Ezért Budapesten kívül a lakosoknak érdemes tájékozódni a jegyzőnél, hogy lakóhelyükön mit ír elő a helyi rendelet, persze nem elsősorban a bírság elkerülése miatt. Alternatívák léteznek, a legnagyszerűbb a komposztálás (melyről annak fontossága miatt külön posztban szólok majd), illetve sok helyen, így a fővárosban is, lehetőség van arra, hogy a szerves kerti hulladékot a háztartási szeméttől elkülönítve, az erre a célra rendszeresített zsákokban szállíttassuk el, hogy azt szakszerűen és környezetbarát módon dolgozzák fel. Sok helyütt pedig az önkormányzatok ősszel avargyűjtési akciókat szerveznek, a lomtalanítások mintájára, érdemes tehát tájékozódni, és ha lehetséges, a kertrendezést az ilyen akciók idejére időzíteni.

Begyűjtési akció

Szögezzük le, égetni égő, ezért még ha lakhelyünkön éppen nem is tiltott tevékenység az avarégetés, akkor is törekedjünk arra, hogy a kerti hulladékot környezet-, és szomszédbarát módon tüntessük el.

Komposztáló láda a helyes feldolgozáshoz

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Az ősz a nagy kertrendezések időszaka, a legtöbb növényt ilyenkor lehet biztonsággal ültetni, tavasszal pedig már gyönyörködhetünk is szépségükben. Ajánlott tehát most elvégezni a szükséges teendőket, hogy a tél elmúltával, a jó idő beköszöntével begyűjthessük majd az elismerő pillantásokat. Ebben szeretnék most újra segítséget nyújtani. Két héttel ezelőtt végigjártuk a tervezés, a döntés és a költségvetés készítésének folyamatát. Mivel már október van, érdemes elkezdenünk a munkát, nehogy kifussunk az időből. Adja magát a kérdés: hogyan álljunk neki?

Megkezdődhet a kerti dzsumbuj felszámolása!

Ha a tervezőasztaltól felállunk, és kilépünk a házból a birtokra, az első lépés a kertben a kivágandó fák-bokrok, nem hasznosítható évelők és gyomok eltávolítása. Némelyik megtartandó, de elburjánzott fa visszametszése is elvégezhető. A metszésnél azonban mindig figyeljünk az adott növény igényeire, nézzünk utána, hogy mennyire szabad hajtásait visszavágni. Ha túlontúl elkap minket a hév, akkor a növény erőteljes vízhajtásokkal fogja azt "meghálálni", amivel elvesztheti kívánt formáját, kezelhetősége nehezebbé válik. A metszés által okozott sebeket mindenképpen kezeljük fasebkezelő pasztával, akár szimpla vastaglazúrral, így elkerülhetjük a fa kiszáradását, illetve a vírusok, gombák, baktériumok megjelenését.

Az aprító...

...és az aprítanivaló

A kivágások, ritkítások végeztével a keletkezett vékonyabb gallyakat érdemes forgókéses ágaprítóval feldolgozni. Azért a forgókéses, mivel ezzel a változattal lehet a frissen vágott gallyakat "ledarálni". A kész apríték később is hasznunkra lehet, például a mulcs alapjául szolgálhat. Az aprítóba nyugodtan belegyömöszölhetjük a fa leveleit is, idővel úgyis lebomlik, akkor pedig természetes módon látja el tápanyaggal a takart növényegyedeket. Csak arra figyeljünk, hogy diófa levél, ahogyan a komposztba, az aprítékba sem mehet!

Ez pedig az eredmény, vagyis az apríték

Ha letisztáztuk a területet, akkor tekintsük át, hogy hol kell egyengetni a terepet, hol kell új ágyásokat, kerti utakat építeni. Amennyiben szükséges, mindenképpen a kőművesmunkákat érdemes elvégeznünk először, akár szakember segítségével. Nem szerencsés a korábban elvetett fű mellett betonozni. Miután ezzel kész vagyunk, indulhat a durva tereprendezés. Ez azt jelenti, hogy egy ásónyom mélyen fel kell lazítanunk a talajt, nagyobb terület esetén használhatunk rotációs kapát. Utóbbit választva menjünk végig a területen hosszanti irányban és azt keresztezve is, a lényeg, hogy a talajnak ne csak a felső pár centiméterét forgassuk át. Rotációs kapa segítségével 100 m2 területet a talaj tömörödöttségétől függően egy-másfél óra alatt átforgathatunk. A gépet természetesen nem szükséges megvásárolni, bérelni, vagy kölcsön kérni is lehet.

Klasszikus rotációs kapa

A fellazított talajt ekkor már egyszerűen gereblyézhetjük, talicskázhatjuk azokra a helyekre, ahol szükség van töltésre. Ha nagy mennyiségű földet kell megmozgatnunk, akkor érdemes lehet szakembert hívni, aki adott esetben egy kisgéppel (ún. bobcattel) pár óra alatt képes azt a munkát elvégezni, amit mi egyedül lapáttal és talicskával napokig csinálnánk. Érdemes végiggondolni, hogy a saját kezünkkel végzett sokórányi munka megér-e inkább némi anyagi ráfordítást. Ebben a szakaszban kell lefektetnünk az öntözőrendszer és a kerti világítás kábeleit is. Ezekhez szintén nagy valószínűséggel szükség lesz szakember segítségére. Ne felejtsük el, hogy nem mindig az az olcsóbb megoldás, ha mi magunk próbálunk mindent megoldani. Fel kell tudni ismerni, hogy mi az, aminek nem érdemes laikusként nekifogni, a spórolás alkalmasint szakszerűtlen eredményhez vezet, amit utána profival kell korrigáltatni. Felesleges köröket hagyhatunk ki, ha elsőre is hozzáértő személlyel végeztetjük el a bonyolultabb munkákat. Sőt, a szakember garanciát is vállal, ami lényeges szempont.

Segítség nélkül bonyolulttá válhatnak a dolgok

Ha elkészültünk a földmunkával, akkor kezdődhet a kitűzés. Ez az a folyamat, amikor a papíron megrajzolt ágyásszegélyek, kertrészletek, növénykiültetések, esetleg tó helyét kijelöljük a valóságban. (A részletes tervrajzokról, manuáléról az előző részben esett szó, emlékeztetőért katt IDE!) Ehhez használjunk természetesen mérőszalagot, valamint karókat és spárgát, de sok esetben elegendő lehet a homokba belerajzolni a tervet. Ügyeljünk arra, hogy pontosan tartsuk be az előzetesen papírra vetetteket, hiszen azt elviekben már sokszor átgondoltuk, letisztáztuk.

Ebben a fázisban lassan már kezd formát ölteni a kert, izgalmas részéhez értünk a teendőknek, ilyenkor már alig várjuk, hogy elültessük a növényeket, de nem szabad siettetnünk a folyamatot. Akkor lesz szép és minőségi a kertünk, ha minden munkafázist odaadással végzünk, sokat számítanak az első blikkre apróságnak tűnő részletek is. Két hét múlva folytatjuk a kertépítést és belekóstolunk az ágyásszegélyek és a kerti tavak világába!

A poszt vendégszerzőm, Kéméndi Zsolt munkája, köszönet érte!

Képek: innen, innen, és innen, valamint a szerző felvételei.

...a paszternák, vagy pasztinák. Ez a nem túl ismert gyökérzöldség sok előnnyel, kiváló ízzel rendelkezik, valahogy mégsem hódította meg a nagyközönség szívét, így hát segítek egy kicsit a népszerűsítésében.

A paszternák nem ifjú versenyző az ízlelőbimbók elismeréséért vívott harcban, nagyon régóta termesztett kultúrnövény, mi sem jelzi ezt jobban, hogy már az ókori rómaiak is kedvelték, sőt, hódító hadjárataikra is magukkal vitték, így segítve elő európai elterjedését. Többek közt Tiberius császár is rajongott érte, és a vándorlások alatt derült ki, hogy a hűvösebb, északi klíma jó hatással van az ízére, azóta tudjuk, hogy az első őszi, csípős fagyok után érdemes felszedni, mert ekkor éri el zamata csúcsát, és édesebb is lesz, mint idejekorán begyűjtve. Később aztán a burgonya elterjedésével a paszternák ázsiója csökkent, mára pedig már-már egzotikus zöldségként tekintünk rá, pedig sok szempontból figyelemreméltó terményról van szó.

Leszedve, egészben

A paszternák (Pastinaca sativa) a sárgarépával rokonságban álló gyökérzöldség, külalakját tekintve leginkább a fehérrépára emlékeztet, azonban annál dundibb, húsosabb. Kétéves, fél-egy méter magas növény, élénksárga virágait a nyár derekán hozza, a gyökér szezonja pedig ősszel érkezik el. Leveleit nem igazán használjuk, ám érdekességük, hogy dörzsölésre a sárgarépához nagyon hasonló illatot árasztanak. Vadon is megtalálható (hisz nálunk is őshonos), réteken, mezőkön, legelőkön, akár útmenti árkokban, kedvenc közege a kissé szárazabb, nitrogéndús, vályogos talaj. Kertben termesztve tavasszal lehet magról vetni, ahol a gyakori öntözésről és a kapálásról nem illik elfeledkezni, már amennyiben gazdag termést kívánunk begyűjteni. 

Sárga virágzat

A paszternák egyik legszimpatikusabb tulajdonsága, hogy hosszan eltartható, ehhez csupán a kiemelt gyökereket sötét, hűvös helyen (például pincében, alagsori tárolóban) kell tartani, lehetőség szerint egy láda homokban. Mélyhűtőbe téve pedig akár egy évig is fogyasztható marad. Nem csupán kívülről hasonlít a fehérrépára, hanem ízben is, ám a paszternák sokkal teltebb, fűszeresebb és édeskésebb, mint közismert rokona. Nagyon hasznos téli étek, mivel cukortartalma és tápértéke is magas, nem véltelen, hogy régen még lekvár is készült belőle, és a kissé furán hangzó répatorta is paszternákból készült eredetileg. Vitamin-, és nyomelemtartalma is magas, valamint rostossága révén a bélrendszerre is kedvező hatással bír. A konyhában készülhet belőle saláta (ilyenkor reszelni szokás), sokféle ételben helyettesítheti a burgonyát és a sárgarépát, panírozott zöldségként is tálalható, sőt gyümölcsökkel és mézzel kombinálva édesség is készíthető belőle. A húslevesbe csak mértékkel szórjuk, mert édessége tönkreteheti az ünnepi ebédet.

Paszternák a kertben

Ahogy említettem, itthon sajnos nincs nagy kultusza ennek a remek zöldségfélének, de azért nem lehetetlen hozzájutni, elsősorban piacokon futhatunk össze vele. Javaslom, hogy tegyenek vele egy próbát, és ha összebarátkoztak, a tavaszi vetési naptárból ne felejtsék ki a paszternákot sem!

Ínycsiklandó: Paszternák parmezános bundában, romesco mártással. Recept ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.