Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az idei iskolakezdéskor két alkalommal is foglalkoztam a tanintézmények zöldítésének gondolatával. Felvetésem szerint a tanulóknak szükségük van a növényekre, az élő környezetre, melyet az iskolák udvarán is meg lehet teremteni, de az osztályteremben is mindenhol van lehetőség, hogy a stresszt oldó, az egyhangúságot megtörő növényeket helyezzenek el. Az ilyenfajta dekoráció nem csupán a szépérzékre hat, hanem amennyiben a gyermekek gondozzák, akkor a felelősségre, a rendszerességre nevelés kiváló eszköze is lehet.

Kert tanóra egy német Waldorf suliban

Az említett régebbi posztokból kimaradt egy fontos fejezet, ugyanis van olyan iskolatípus Magyarországon, melyben a környezeti nevelésnek fontos része, sőt, a kerettanterv egyik sarkalatos pontja a kertészkedés, a növénygondozás. Ez a Waldorf iskola. Talán sokan hallottak már ezekről az iskolákról, akit részletesen érdekel Waldorf-metódus és filozófia, IDE kattintva lapozhat bele a kerettantervükbe.

Waldorfos tankert (Karlsruhe)

A Waldorf iskolákról sokféle véleményt hallani, a kritikusok legfőbb ellenérve, hogy a Waldorf szemlélet teljesen szembemegy a jól megszokott, hagyományos, poroszos iskolafelfogással. Nekem nem tisztem pedagógia kérdésekben állást foglalni, az azonban vitathatatlan tény, hogy ezekben az intézményekben sok tekintetben haladó szellemiségű oktatás zajlik, és a pedagógusok kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a természetet, az élő környezetet közel hozzák a diákokhoz, teszik mindezt úgy, hogy nem kizárólag a tankönyvekből ismertetik meg a gyerekekkel a minket körülvevő élővilágot. Talán nem kell különösebben hangsúlyozni ennek a felfogásnak az előnyeit, és kedvező hatásait.

Az alábbi videó idén nyáron készült, az Óbudai Waldorf Iskolában lezajlott közös kertszépítést örökítette meg. Átfogó képet ugyan nem nyújt a Waldorf szellemiségről, az azonban még ebből a kis epizódból is kiviláglik, hogy az itteni tanulók nyitottan, érdeklődően viszonyulnak a kerti munkához, a növényekhez és a közvetlen környezetük megszépítéséhez. 

És hogy van-e tanulság? Annyi mindenképpen, hogy akár alternatív megközelítésben, akár a hagyományos iskolai felfogásban, a növényeknek helyük van a nevelésben, a pedagógiában. Azok a gyermekek, akik napi, ráadásul szoros kapcsolatban állnak az élő környezettel, bizonyára nyitottabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek, és a szabad levegőn eltöltött idő vitán felül a javukra válik.

Képek: innen, és innen

Az őszi időszak szomorú "slágere" a gombamérgezés, pár nappal ezelőtt például vezető hírként számoltak be a híradások egy csoportos gombamérgezési esetről. A téma elcsépeltnek tűnhet, azonban alig múlik el év súlyos, vagy akár halálos kimenetű mérgezés nélkül, így mindig elkerülhetetlen megemlíteni a legfontosabb tudnivalókat. Mivel a komoly mérgezések 98%-a a gyilkos galócához köthető, ennek a fajtának a bemutása a leglényegesebb. Fontos azonban kihangsúlyoznom, hogy írásomnak nem célja a szóban forgó gombafajta beazonosításában való segítség, a természetben szedett gombákat csak szakértő vizsgálhatja meg biztonságosan!

Gombaszezon van

A gyilkos galóca több szempontból roppant veszélyes. Hasonlít több ehető gombára, így a vizsgálatban járatlan gombaszedők sokszor összetévesztik egyéb fajtákkal. Emellett a mérgezés lefolyása is alattomos, mivel a tünetek későn jelentkeznek, ráadásul az első rosszullétet egy átmeneti javulási szakasz követi, így a betegek sokszor csak későn jutnak el orvoshoz. Lássuk hát, ki is ez a veszélyes gomba.

Gyilkos galóca

A gyilkos galóca (Amanita phalloides) egész Európán elterjedt, nyártól őszig jelennek meg termőtestei. A nagyobb gombák közé tartozik, magassága 7-20 centiméter lehet, elsősorban tölgyesekben, fenyvesekben, fák tövében található meg, de tulajdonképpen bárhol összefuthatunk vele, ahol számára megfelelő fafajok élnek. Az esős, meleg nyár, és az enyhébb ősz elősegíthetik tömeges elterjedésüket, ilyenkor a mérgezések száma is megnő. Karcsú, fehér tönkje van, kalapja fehéres, olíva-, esetleg sárgászöld színű. Gallérja és bocskora is van, ezért hasonlíthat az ehető erdei csiperkére, azonban fontos különbség, hogy a galóca lemezei mindig fehérek, míg a csiperkének korától függően rózsaszínes, vagy barnás lemezei vannak. A fiatal gyilkos galóca tojáshéjszerű burka a pöffeteghez teszi hasonlóvá. Más esetekben a külsőre sokban egyező tarlógombával téveszthető össze a galóca, ám lényeges eltérés, hogy a tarlógombának nincs bocskora. Azonban a galóca bocskora a földhöz nagyon közel helyezkedik el, és a késsel levágott gomba esetében ez a differencia nem szembetűnő.

Az idősebb gyilkos galóca kalapja kiegyenesedik

A gyilkos galóca fő méreganyagai az amatoxinok és fallotoxinok. Az emberi szervezetben az amatoxinok okozzák a súlyos bajt, a fehérjeszintézishez szükséges enzimet gátolják, ezért elsősorban a májban fejtik ki hatásukat, de a veséket is károsítják. A gyilkos galóca nagyon kis adagja is roppant veszélyes, ám még rosszabb, hogy a mérgezés lefolyásának sajátosságai miatt a betegek általában későn kerülnek szakszerű segítség közelébe. Az első tünetek ugyanis csak az elfogyasztást követő 8-24 órában lépnek fel, általában heveny hányás és erős hasmenés formájában, melyet a kiszáradás miatt fejfájás, gyengeség és általános rosszullét kísér. A tünetek később enyhülnek, ezért az érintettek sokszor megnyugszanak, de a mérgezés ekkor válik igazán pusztítóvá. Ha a beteg az első fázisban, rögtön a riasztó tünetek kialakulásakor nem fordul segítségért, akkor jellemzően csak 2-3 nap múlva kerül orvoshoz, ekkorra azonban már végzetes is lehet a mérgezés. A statisztikák szerint a gyilkos galóca mérgezéseknek 10-15 %-a végződik halállal, ami jelentős javulás a múlt század első feléig általános 60-70%-os halálozási arányhoz képest. A túlélők gyakran maradandó károsodást szenvednek, előfordul, hogy csak májátültetés mentheti meg őket.

A gyilkos galócát kíséri pár meglehetősen káros tévhiedelem. Sokan tartják úgy, hogy forrázással a méreg hatástalanítható, ám a galóca 5 toxinjából ez csupán az egyikre igaz, így a forrázás, főzés nem közömbösíti a mérget. Mások szerint a kalap bőrének lehúzása iktatja ki a veszélyes mérget, ez sem igaz. Tévhit az is, hogy a csigarágta gomba nem lehet mérgező. A csigák nem érzékenyek a galóca mérgére, így a csiganyomos gomba még ugyanúgy lehet mérgező. Létező hibás elemzési metódus a kanálpróba, mely szerint a gomba főzővizébe mártott fém kanál elszíneződése jelzi a veszélyt. Természetesen ez a módszer sem hatásos, bár a kanál ugyan elszíneződhet, de ez nem áll kapcsolatban a gomba mérgező mivoltával. Meg kell még említeni hogy a mérgező gombákat sokszor megtévesztően ábrázolják, téves képet alakítva ki azokról. Mesékben, mesekönyvekben, de akár komolyabb híradások illusztrációjaként gyakran látni csúf, ronda, vagy épp feltűnő színű (általában piros) mérgező gombákat, ám a gyilkos galóca egyáltalán nem csúnya (és nem is piros), ahogy igaz ez több más kártékony fajtára is.

A szedett gombát szakemberrel vizsgáltassuk be!

Mit tehet akkor, aki meg szeretné előzni a mérgezést? Az alábbi pontok nagyon fontosak:

-Szaktudás nélkül sose gyűjtsünk vadon gombát!

-A saját szedésű gombát MINDEN esetben szakértővel vizsgáltassuk be, erre a piacokon és egyéb kijelölt helyeken ingyenes lehetőség kínálkozik! Ne próbáljuk könyvek, vagy internetes segítség alapján beazonosítani a gombákat! (Ezen írás sem azért készült, hogy a gyilkos galóca beazonosításában segítséget nyújtson!)

-Sose fogadjunk, készítsünk és fogyasszunk el ismeretlen forrásból szerzett, vagy kapott gombát!

-Ha súlyos hasmenéssel és hányással járó rosszullét alakul ki, és az elmúlt egy napban fogyasztottunk gombát, haladéktalanul kérjünk orvosi segítséget!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen és innen.

Sokan törekeszenek rá, hogy portájuk, előkertjük a ház büszkesége, és az utca legszebbje legyen. Van aki szaktudással, szakember segítségével próbálkozik csodát tenni, van aki pedig autodidakta módon, saját erőből vág neki a fejlesztésnek. Az utóbbi esetre adnak példát az alábbi képek, melyeket a zuglói Szabó Lőrinc utcában készítettem. A kissé talán eklektikus, és bizonyosan nem a "nagy könyv" szerint készült kertrészletek elsősoraban arról árulkudnak, hogy a lelkesedés és a tenni akarás is szülhet olyan ízléses és kellemes környezetet, melyek mások külső segítséggel érnek el. 

Blogom bejegyzéseinek követői biztos emlékeznek rá, hogy az elmúlt hetekben egy kiváló gyakorlati kertépítési segédletet olvashattak kollegám, Kéméndi Zsolt tollából, egy sorozat részeiként. (Visszatekintés ITT, ITT és ITT, időrendben). Most a befejező rész következik, melyben már a munka végéhez érünk. Hosszú és tartalmas írás olvasható alant, melyet ajánlom, hogy könyvjelzőként, kedvencként mentsenek el, ugyanis a sok hasznos tanácsnak, képes útmutatónak köszönhetően bizonyára hasznosíthatják a leírtakat később! 

Az utóbbi hetekben újjá álmodtuk kertünket, megterveztük főbb vonalait és elkészítettük a költségvetést. Ezután kirítkítottuk a meglévő növényzetet, durván tereprendeztünk és kitűztük a fontosabb vonalakat a kertben. Elhelyeztük az ágyásszegélyeket és kialakítottuk a kerti tavat. Most elérkezett az idő, hogy az utolsó munkafolyamatot megkezdjük. Miután megérkeztek kertünkbe a növények, tegyük őket még konténerestül vagy a földlabdával együtt a helyükre. Ekkor már láthatóvá válik, hogyan fognak mutatni együtt. Ellenőrizzük, hogy minden azon a helyen van-e, ahova terveztük, ha igen, akkor kezdődhet az ültetés.

 Az ültetést biztosan élvezik majd a legkisebbek is 

(Lapozzanak a folytatásért!)

Budapest, csakúgy, mint a zsúfolt nagyvárosok többsége zöldhiányban szenved, főleg a legsűrűbben lakott belvárosi részeket tekintve. Ezekben a kerületekben minden fa, minden talpalatnyi fű kincsnek számít, még értékesebbek azok a placcok, ahol le is lehet ülni egy szusszanásra, ahol egy kis életet találhatunk az aszfaltdzsungel rengetegében. A főváros egyik új parkja nem csak ezért méltó az említésre, hanem azért is, mert nem hagyományos parkról van szó, hanem egy tudatosan, a város és a kerület igényeihez és adottságaihoz tervezett zöldfelületről.

Lánchíd Park (kép: budapest.hu)

Bevalllom, minden híradást figyelek, mely növényekkel, zöldfejlesztésekkel kapcsolatos, ennek az új létesítménynek a híre azonban nem jutott el hozzám, egészen addig, míg egy kedves ismerősöm fel nem hívta rá a figyelmem, és rögtön képeket is küldött róla (a hangulatos esti felvételek lejjebb láthatóak). Mint kiderült, már október közepén átadásra került a Lánchíd budai hídfőjénél létrehozott, a keresztségben egyszerűen Lánchíd Park nevet kapott zöld oázis. A park svéd és magyar koprodukcióban született, pontosabban a Green Sweden/SymbioCity 2012 program keretében, magyar, és Magyarországon tevékenykedő svéd cégek közreműködésével. Ennek megfelelően az átadási ceremónián svéd nagykövet, Karin Olofsdotter, és a budapesti főpolgármester együtt vágták át a mindkét nemzet színeiben díszlő szalagokat.

Az új ökopark sok tekintetben különbözik közönséges társaitól. Felületének döntő többségét növények, és pázsit borítják, melyek nem csak a szemnek gyönyörködtetőek, de a zajszűrésből is kiveszik a részüket, és még a káros anyagok (szálló por, mikroszemcsék) megkötésében is jeleskednek. A telepített (és telepítendő) fajták őshonosak (gyertyán, borbolya és gyöngyvessző), melyek kevesebb gondozást igényelnek, mint az egzotikus növények. A park lejtését enyhítették, hogy a vízelvezetés hatékonyabb legyen, ugyanezt a célt szolgálja a felső szélre telepített sövénysor. Szintén a hatékony vízgazdálkodást szolgálják a környezetbarát ragasztóanyaggal rögzített kavicságyak. A burkolatok és köztéri bútorok részben az eredetileg is ott lévő tárgyak, elemek újrafelhaszosításával, részben pedig egyéb, természetes és környezetbarát anyagokból készültek. A parkba vezető sétaösvények vörösfenyőből készültek, sokkal otthonosabb és barátságosabb látványt nyújtva, mint a kő-, vagy betonelemekből álló járdák. A pihenni vágyókat a fűfelület mellett 15 pad is várja.

A Lánchíd Park azonban nem csupán egy mintaprojekt, hanem a tervezők szándéka szerint valóban használatba vehető, funkcionális találkahely, urbánus pihenőövezet. Így a tavasz, és a jó idő beálltával várhatóan városlakók tucatjai (talán tömegei) lepik majd el, ezért az ökopark akár a nem túl messze elhelyezkedő, de kissé lelakottá vált Erzsébet tér funkcióját is átveheti a belvárosi szubkultúrában. Ez a kép az Erzsébet téri állapotok okán kis aggodalommal töltheti el a rendezett és példaszerű közterek rajongóit, köztük engem is. Nem elsősorban a park használóitól féltem a területet - hisz alapvető cél, hogy emberek népesítsék be - hanem a megfelelő karbantartás és a folyamatos gondozás hiányának lehetősége az, ami kétségekkel tölt el. Remélem, hogy az illetékesek sem díszparkként, hanem aktív használatban álló zöldfelületként, közösségi térként fogják kezelni a Lánchíd Parkot, hogy tartósan szép és vonzó lehessen.

A képekért Köszönet Tóth Ádámnak!

Télen sok kertben jelennek meg madáretetők, madárházak, ami egyfelől kedves dolog a madarakat nézve, másrészt kiváló kerti dekoráció is. A madáretetőről sokunknak elsőre egy hevenyészve összetákolt fakocka ugrik be, ám ha valóban díszes etetőt szeretnénk, akkor itt nem szabad megállni. Egy szép madárház ízléses kiégészítője lehet a birtoknak, és a csipegetni vissza-visszajáró madarak életet lehellhetnek a kopár, téli környezetbe. A házikó barkácsolása emellett kiváló családi program, a szárnyasok megfigyelése pedig jó elfolgaltság a természetbúvár gyerekeknek, akik már kinőttek a dinoszauruszos korszakukból. A madarak téli jóllakatása természetesen nem csak az etető külalakján múlik, ezért egy következő posztomban a madárcsemegékről és a legpraktikusabb etetőkről fogok szólni, de most első lépésben érdekes, kreatív házikókból mutatnék be párat, hogy kedvet és ötletet adjak a madárbarát kerttulajdonosoknak.

Maradék anyagokból, hulladékból is lehet szépet alkotni

Luxusház Dallas-stílusban

Eklektikus madár fogadó

Noé madaras bárkája

Egy tömbből faragva

A macska itt nem ellenségként

Poénra véve

Kisebb madár-lakópark

És grandiózus kolónia

Végül pedig Simon macskája, mint etető

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.