Blogom bejegyzéseinek követői biztos emlékeznek rá, hogy az elmúlt hetekben egy kiváló gyakorlati kertépítési segédletet olvashattak kollegám, Kéméndi Zsolt tollából, egy sorozat részeiként. (Visszatekintés ITT, ITT és ITT, időrendben). Most a befejező rész következik, melyben már a munka végéhez érünk. Hosszú és tartalmas írás olvasható alant, melyet ajánlom, hogy könyvjelzőként, kedvencként mentsenek el, ugyanis a sok hasznos tanácsnak, képes útmutatónak köszönhetően bizonyára hasznosíthatják a leírtakat később! 

Az utóbbi hetekben újjá álmodtuk kertünket, megterveztük főbb vonalait és elkészítettük a költségvetést. Ezután kirítkítottuk a meglévő növényzetet, durván tereprendeztünk és kitűztük a fontosabb vonalakat a kertben. Elhelyeztük az ágyásszegélyeket és kialakítottuk a kerti tavat. Most elérkezett az idő, hogy az utolsó munkafolyamatot megkezdjük. Miután megérkeztek kertünkbe a növények, tegyük őket még konténerestül vagy a földlabdával együtt a helyükre. Ekkor már láthatóvá válik, hogyan fognak mutatni együtt. Ellenőrizzük, hogy minden azon a helyen van-e, ahova terveztük, ha igen, akkor kezdődhet az ültetés.

 Az ültetést biztosan élvezik majd a legkisebbek is 

(Lapozzanak a folytatásért!)

A különböző méretű növények számára, különböző méretű ültetőgödörre van szükség. Van néhány ökölszabály, amit érdemes betartani, ha jót akarunk a növényeink gyökérzetének. A legtöbb fiatal cserjének és örökzöldnek, kb. a 60/80-as méretig elegendő a 40x40x40 cm-es gödör. A fiatal fáknak 200/250-es magasságig 1x1x1 méteres ültetőgödör kell. Igen, egy fa ültetésénél minden esetben, legyen az gyümölcs vagy akár díszfa, szükség van 1 m3 föld kitermelésére. Sokan itt követik el a hibát a túl kicsi ültetőgödörrel. Gondoljunk arra, hogy a még friss, fejlődni kívánó gyökérzet a kicsi gödröt 1-2 év alatt benövi. Viszont, mivel a körülötte lévő földet nem szedtük ki és töltöttük vissza, az nem elég puha ahhoz, hogy a gyökerek tovább fejlődjenek - mintha beton zsalukőbe ültetnénk a növényt. Ezért van szükség a viszonylag nagy gödörre, hogy a gyökérzetnek legyen tere fejlődni, megerősödni. Ez ugyanúgy igaz a kisebb növényekre is. Természetesen a legkisebbeknek sokszor elég egy ásónyomni földet is kivenni. Az ültetésnél fontos a gödör kiásása után a benne maradt föld keverése tápanyaggal (komposzt vagy szarvasmarhatrágya), de nem kell túzásba vinni. A lényeg, hogy keverjük el jól a benne lévő földdel, majd iszapoljuk be. Az így előkészített gödörbe tehetjük bele a növényt. Ha konténeres, akkor természetesen a konténer eltávolítandó. Viszont ha földlabdás, akkor általában juttazsákban van. Mivel a cél az, hogy a gyökérzetet ölelő földlabda egyben maradjon, maximum a gödörbe helyezve bontsuk ki a zsák tetejét, de nyugodtan rajta is hagyhatjuk, mivel 1-2 hónap alatt elbomlik a talajban. A támasztást igénylő növények (futók vagy fák) karóit még most kell beütni a kiásott gödörbe, ügyelve a már elhelyezett egyed gyökerére. A karó hosszát pont ezért odafigyelve válasszuk meg, mert lehet, hogy 50 cm is a talajban lesz. Ezután takarjuk be a gyökereket és tömörítsük jól a talajt, hogy a növény stabilan álljon. Ügyeljünk rá - minden méretű növénynél - hogy a gyökereket felülről is borítsa föld. Készítsünk a növény méretének megfelelő nagyságú tányért és öntözzük meg.

  A tányérozás, különösen a fáknál, később is segít a nedvességet a gyökerekhez juttatni 

Általában sokan gondolnak rá, hogy az ágyásokat valamilyen módon érdemes takarni, a gyomok elszaporodásának megakadályozása miatt. Azonban a megvalósítás módja sokszor problémákba és kérdésekbe ütközik. Milyen vastagon kell teríteni a mulcsot? Hogyan kell elhelyezni a geotextíliát?
 Kezdjük az elején: a gyomok visszafojtásának egyik, s talán legjobb módja a geotextília, és azon a díszítő mulcs. Természetesen ez nem mindenhol kivetelezhető, mivel ha nincs lombszívónk, akkor bonyolult a lehullott leveleket a mulcsból eltávolítani. Viszont a legtöbb örökzöld és évelő alá érdemes rakni. Két lehetőség adódik: a textília leterítése még a növényültetés előtt, illetőleg az után. Bár a terítés egyszerűbb üres területre, mégis a megfelelő ültetődör kiásásának problémája miatt az utóbbi mellé tenném voksom, így azt is fejtem ki. Tehát a növényeket elültettük. A fólia terítésének szabályai: az ágyások szegélyei mentén 20 cm-t be kell ásni a talajba. Ennek módját a következő kép hivatott bemutatni - a takarni kívánt területtel ellenkező irányba hajtjuk, majd a kiásott vályúba az egyik szélét beleengedjük. A feszesség miatt a fóliát minél több helyen érdemes letűzni, erre általában költségkímélőbb megoldás az erősebb drót. A kitermelt földet visszatöltjük, tömörítjük. Ezután csak át kell hajtani rajta a fóliát.

Természetesen azonnal jön a kérdés, hogy az alatta lévő növények hogyan kerülnek felülre. Ehhez csak egy ollóra van szükségünk. Ha a fólia széléhez közel esik a növény, akkor csak vágjuk be a szélétől, vágjunk ki egy - a tövének megfelelő méretű lyukat, majd óvatosan hajtogassuk a növény alá.

Amennyiben a növény a textília közepén van, akkor körülbelül a növény közepe fölött vágjunk egy nagy X-et a fóliába, ez nyugodtan lehet nagyobb, mint a lombozat. Ezt pedig szintén alá lehet hajtogatni. Olykor lehet, hogy az X nem elég, ezért kisebb rombuszt vagy négyzetet is ki kell vágnunk, ez a növény tövének méretétől függ.

Mindkét esetben figyeljünk arra, hogy a növény osztódó tövű-e, vagy egyetlen szára van és maximum vastagszik. Fontos, hogy a fólia évek múlva se gátolja a növényt a növekedésben. A következő csík fóliát az előzőre 10 cm átfedéssel kell teríteni.

A növények a földben, a fóliázás kész. A mulcsozás következik. Manapság már azért köztudatban van, hogy növények alatti mulcsos takarás nem csak a gyomtalanul tartásban segít, hanem használatával nehezebben szárad ki a föld is. A mulcs vastagsága minimum 5 cm kell legyen. Anyaga (mert ugye a mulcs nem egyenlő csak a fakéreggel, hanem bármilyen talajtakaró lehet) lehet fakéreg vagy kavics (néhány dizájner kertben akár üvegtörmelék vagy színezett műanyag granulátum), de legyünk maradiak és foglalkozzunk az első kettővel. Természetesen sok gyomnak elég kevés összeállt por és már képesek gyökeret ereszteni, ezért érdemes kerülni a nagyon finom szemcsés kavicstípusokat (apró murva).

 A gyöngykavics már megfelelő méretű lenne, viszont nem túl lépésbiztos - besüpped, ha rálépünk.

 A hozzá hasonló, de jobb választás a kulé kavics (16-32-es, vagy 24-40-es).

 Vannak természetesen a magasabb árkategóriába tartozó díszkavicsok is, de azokból is nagyjából ekkora méretűt érdemes. 

A fakéregnél kicsit más a helyzet. Vastagsága ugyanúgy minimum 5 cm legyen, viszont ún. alap készítésnek tökéletes az apróbb szemcséjű is, 2-3 cm vastagságban (ez lehet, akár az általunk korábban a ritkításkor ledarált mulcs is). Ennek tetejére a dekoratívabb, nagyobb darabosabb kérget kell teríteni. A kéreg fajtákból is nagy a választék manapság, borovifenyő a legelterjedtebb. Ennél nagyobb díszítő értékű, ugyanakkor drágább a vörösfenyő. Természetesen ma már nemcsak ezeket a természetesebb fajtákat lehet kapni, hanem a legkülönfélébb színváltozatokban is, sárgától az élénkvörösig. Ne felejtsük el, hogy a fenyőkéreg takarás kissé savanyítja a talajt.

Amikor már minden más kész, az utolsó munkafázis a füvesítés, de előtte át kell gondolni a vakond kérdést. Új gyep telepítésénél talán érdemes beruházni (150-250 Ft/nm) vakondhálóra. Ez egy műanyag, ollóval vágható, könnyen teríthető rács, kb. 2x2 cm-es hálómérettel. Ezen a vakond nem tudja áttúrni magát, s ami fontosabb, a földet sem tudja a majdani gyep közepén a talajfelszínre tolni.

Terítése azért ütközik problémába, mivel 25-30 cm mélyre kell helyezni a talajfelszín alá. (Sokan csak közvetlenül a gyepszőnyeg alá ajánlják, azonban így átszövi a fű gyökere, a gyepszőnyeg eltávolítása esetén ki kell dobni. A gyepszellőztetés szinte megoldhatatlan és kisebb területeket sem lehet újrafüvesíteni, mivel a háló miatt nem férünk a talajhoz.) Ha ezt felvállaljuk, akkor már csak egy szerencsétlen eset fordulhat elő, hogy terítés és füvesítés után egy vakond téved a földfelszín és a háló közötti 30 cm-be. Mivel lefelé nem tud menni, elég hamar feltúrja az egész felszínt. Ebben az esetben sűrgősen szakember segítségét kell kérni a vakond eltávolítására. Utóbbi esélye azonban csekély, tehát a vakondháló felhasználása megtérülő beruházás. Terítése hasonló a geotextíliáéhoz. Ugyanúgy feszesre kell tűzni, 20 cm-t beásni a széleit, viszont itt nem 10, hanem 20 cm átfedés kell két csík találkozásánál.

Ha lent van a háló, akkor 25-30 cm föld a tetejére, és következhet a füvesítés, melynek két módja van: a gyepszőnyeg terítés és a fűmagvetés. Pro és kontra sok az érv, hogy melyik a jobb és olcsóbb. Ez alkalommal az utóbbit, a fűmagvetést mutatom be. A terület előkészítése illetve a tápanyagpótlás mindkettőre igaz. A füvesíteni kívánt területet fel kell ásni, vagy rotakapával jó mélyen fellazítani. Erre a megfelelő vízáteresztés miatt van szükség. Ha szerves trágyát használunk, akkor azt jól be kell dolgozni a földbe, a legalkalmasabb rotakapával. Addig kell oda vissza, másik irányba menni, míg teljesen össze nem dolgoztuk a trágyát a földdel. Ezután meg kell tisztítani a területet a még esetleg benne maradt gyomoktól, kavicsoktól. Ha műtrágyát használunk, akkor azt most kell egyenletesen kiszórni a területre. Többször át kell gereblyézni, amíg teljesen aprómorzsás lesz a talaj és a műtrágya is földbe kerül. Ezután hengerrel előtömörítést kell végezni. Így kapjuk meg a fűmag számára megfelelő felszínt. A fűmagot arra alkalmas géppel vagy akár puszta kézzel is szórhatjuk. A lényeg, hogy csomagoláson lévő mennyiség legalább dupláját vessük el, ha minél hamarabb használni is szeretnénk a gyepet. Érdemes figyelembe venni a különböző igénybevételt (sport gyep, vagy díszpázsit) és a benapozást (árnyékos, vagy napsütötte). A terület adottságainak megfelelő fűmagkeveréket válasszunk és akár kertrészeken belül is váltsuk őket, ha kell. Figyeljünk, hogy a szegélyek mellé kicsit több jusson, hogy ott hamarabb sűrűsödjön illetve az egész területen legyen viszonylag egyenletesen szórva - elkerülve a későbbi foltos kikelést. Ezután a fűmagot finoman gereblyézzük a talaj felső pár centis régetébe vagy ha lehetséges, akkor szórjunk vékonyan földet a tetejére. A lényeg, hogy a fűmag nagyrésze a földben legyen.

Utolsó simításként még egyszer hengerezzük a területet. Innentől kezdve csak locsolnunk kell és várni, hogy kibújjon a fű. Általában a fűmagok 10 nap alatt kicsíráznak és növekedésnek indulnak. Ehhez legoptimálisabb, ha a talaj hőmérséklete éjjel sem csökken 14 Celsius fok alá és folyamatosan nedves. Az első fűnyírás kb. 3-5 héttel a vetés után lesz esedékes, amikor a fű 8-10 cm-es.

Az alapos munka után kertünk elkészült, nincs más dolgunk, mint elégedetten leülni és várni, ahogyan néhány év alatt növényeink elérik a megfelelő méretüket. Mostantól gyönyörködhetünk a különböző évszakokban, ha süt a nap vagy ha esik az eső, a természetnek ezer arca van. Ne felejsük el, hogy növényeink szépen fejlődéséért még tennünk kell,  a kert fenntartása most kezdődik...