Az őszi időszak szomorú "slágere" a gombamérgezés, pár nappal ezelőtt például vezető hírként számoltak be a híradások egy csoportos gombamérgezési esetről. A téma elcsépeltnek tűnhet, azonban alig múlik el év súlyos, vagy akár halálos kimenetű mérgezés nélkül, így mindig elkerülhetetlen megemlíteni a legfontosabb tudnivalókat. Mivel a komoly mérgezések 98%-a a gyilkos galócához köthető, ennek a fajtának a bemutása a leglényegesebb. Fontos azonban kihangsúlyoznom, hogy írásomnak nem célja a szóban forgó gombafajta beazonosításában való segítség, a természetben szedett gombákat csak szakértő vizsgálhatja meg biztonságosan!

Gombaszezon van

A gyilkos galóca több szempontból roppant veszélyes. Hasonlít több ehető gombára, így a vizsgálatban járatlan gombaszedők sokszor összetévesztik egyéb fajtákkal. Emellett a mérgezés lefolyása is alattomos, mivel a tünetek későn jelentkeznek, ráadásul az első rosszullétet egy átmeneti javulási szakasz követi, így a betegek sokszor csak későn jutnak el orvoshoz. Lássuk hát, ki is ez a veszélyes gomba.

Gyilkos galóca

A gyilkos galóca (Amanita phalloides) egész Európán elterjedt, nyártól őszig jelennek meg termőtestei. A nagyobb gombák közé tartozik, magassága 7-20 centiméter lehet, elsősorban tölgyesekben, fenyvesekben, fák tövében található meg, de tulajdonképpen bárhol összefuthatunk vele, ahol számára megfelelő fafajok élnek. Az esős, meleg nyár, és az enyhébb ősz elősegíthetik tömeges elterjedésüket, ilyenkor a mérgezések száma is megnő. Karcsú, fehér tönkje van, kalapja fehéres, olíva-, esetleg sárgászöld színű. Gallérja és bocskora is van, ezért hasonlíthat az ehető erdei csiperkére, azonban fontos különbség, hogy a galóca lemezei mindig fehérek, míg a csiperkének korától függően rózsaszínes, vagy barnás lemezei vannak. A fiatal gyilkos galóca tojáshéjszerű burka a pöffeteghez teszi hasonlóvá. Más esetekben a külsőre sokban egyező tarlógombával téveszthető össze a galóca, ám lényeges eltérés, hogy a tarlógombának nincs bocskora. Azonban a galóca bocskora a földhöz nagyon közel helyezkedik el, és a késsel levágott gomba esetében ez a differencia nem szembetűnő.

Az idősebb gyilkos galóca kalapja kiegyenesedik

A gyilkos galóca fő méreganyagai az amatoxinok és fallotoxinok. Az emberi szervezetben az amatoxinok okozzák a súlyos bajt, a fehérjeszintézishez szükséges enzimet gátolják, ezért elsősorban a májban fejtik ki hatásukat, de a veséket is károsítják. A gyilkos galóca nagyon kis adagja is roppant veszélyes, ám még rosszabb, hogy a mérgezés lefolyásának sajátosságai miatt a betegek általában későn kerülnek szakszerű segítség közelébe. Az első tünetek ugyanis csak az elfogyasztást követő 8-24 órában lépnek fel, általában heveny hányás és erős hasmenés formájában, melyet a kiszáradás miatt fejfájás, gyengeség és általános rosszullét kísér. A tünetek később enyhülnek, ezért az érintettek sokszor megnyugszanak, de a mérgezés ekkor válik igazán pusztítóvá. Ha a beteg az első fázisban, rögtön a riasztó tünetek kialakulásakor nem fordul segítségért, akkor jellemzően csak 2-3 nap múlva kerül orvoshoz, ekkorra azonban már végzetes is lehet a mérgezés. A statisztikák szerint a gyilkos galóca mérgezéseknek 10-15 %-a végződik halállal, ami jelentős javulás a múlt század első feléig általános 60-70%-os halálozási arányhoz képest. A túlélők gyakran maradandó károsodást szenvednek, előfordul, hogy csak májátültetés mentheti meg őket.

A gyilkos galócát kíséri pár meglehetősen káros tévhiedelem. Sokan tartják úgy, hogy forrázással a méreg hatástalanítható, ám a galóca 5 toxinjából ez csupán az egyikre igaz, így a forrázás, főzés nem közömbösíti a mérget. Mások szerint a kalap bőrének lehúzása iktatja ki a veszélyes mérget, ez sem igaz. Tévhit az is, hogy a csigarágta gomba nem lehet mérgező. A csigák nem érzékenyek a galóca mérgére, így a csiganyomos gomba még ugyanúgy lehet mérgező. Létező hibás elemzési metódus a kanálpróba, mely szerint a gomba főzővizébe mártott fém kanál elszíneződése jelzi a veszélyt. Természetesen ez a módszer sem hatásos, bár a kanál ugyan elszíneződhet, de ez nem áll kapcsolatban a gomba mérgező mivoltával. Meg kell még említeni hogy a mérgező gombákat sokszor megtévesztően ábrázolják, téves képet alakítva ki azokról. Mesékben, mesekönyvekben, de akár komolyabb híradások illusztrációjaként gyakran látni csúf, ronda, vagy épp feltűnő színű (általában piros) mérgező gombákat, ám a gyilkos galóca egyáltalán nem csúnya (és nem is piros), ahogy igaz ez több más kártékony fajtára is.

A szedett gombát szakemberrel vizsgáltassuk be!

Mit tehet akkor, aki meg szeretné előzni a mérgezést? Az alábbi pontok nagyon fontosak:

-Szaktudás nélkül sose gyűjtsünk vadon gombát!

-A saját szedésű gombát MINDEN esetben szakértővel vizsgáltassuk be, erre a piacokon és egyéb kijelölt helyeken ingyenes lehetőség kínálkozik! Ne próbáljuk könyvek, vagy internetes segítség alapján beazonosítani a gombákat! (Ezen írás sem azért készült, hogy a gyilkos galóca beazonosításában segítséget nyújtson!)

-Sose fogadjunk, készítsünk és fogyasszunk el ismeretlen forrásból szerzett, vagy kapott gombát!

-Ha súlyos hasmenéssel és hányással járó rosszullét alakul ki, és az elmúlt egy napban fogyasztottunk gombát, haladéktalanul kérjünk orvosi segítséget!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen és innen.