Megyeri Szabolcs kertész blogja

A gerillakertészetet talán nem kell bemutatni senkinek, legalább említés szintjén bárki találkozhatott eddig is a kifejezéssel, talán az eredménnyel is, sőt, én magam is szenteltem a témának már egy posztot korábban (akinek mégis új a jelenség, kattintson ide vagy ide.) A mozgalom - már ha lehet annak hívni - nem terjedt el széleskörűen, mégis időről-időre feltűnnek kisebb-nagyobb gerillasejtek, akciók, vagyis engedély nélkül ültetett növények. De kinek jó ez? A növénynek sajnos a legritkábban esetben.

Jó helyen, az ültetvényt később is gondozva van értelme az illegális ültetésnek

Vitaindítónak szánom ezt a rövid posztot, mert úgy gondolom, hogy a gerillakertészet megítélése több ponton téves. Laikusok, egynyári növénykedvelők kedves cselekedetnek, jó figyelemfelhívásnak, a szürke városi környezet megszépítésének tudják be általában a köztéri illegál ültetést. Tudni kell, hogy a gerillakertészet alapvetően azért született, hogy felhívja a közösség, és az illetékesek figyelmét a nagyvárosi környezet szegényes zöldjére, kevés növényére. Az önszorgalomból elültetett virágok azt kiáltják a világba, hogy hahó, ide több kéne belőlünk, hogy nektek is jobb legyen. Magyarországon azonban úgy veszem észre, hogy a gerillaültetés elkanyarodott az eredeti céltól, és a helyi viszonyokra adaptálódva másra hívja fel a figyelmet. A kátyúkra.

Járdán, tereken elviekben túl is élheti a növény az akciót, a gyakorlatban azonban gondoskodás hiányában nincs nagy jövőjük az ilyen demonstrációs növényeknek. Kár értük.

Tény, hogy nálunk az egy főre jutó kátyúk száma rekordközeli, és az sem vitatható, hogy az úthibákba telepített növények jól láthatóan megjelölik a kártékony mélyedéseket. A növény szempontjából azonban ez a cselekedet több mint botorság, hiszen a virág nem tömi be a kátyút, hamar elpusztul új helyén, és a kátyú ellenszere különben sem a növény, hanem az aszfalt, sőt, virág még akkor sem lenne az úton, ha az kiváló kondícióban lenne, így az ok-okozati összefüggés sem világos előttem. 

Ebben a videóban a gerillakertészek nem csupán az út közepére ültetnek, hanem a munka végeztével még pezsgővel is nyakonöntik a szerencsétlen muskátlit. Érdemes megnézni.

Magyar gerillák művei: virágok műanyag tégelyben az úttestre dobva, mutatóban némi földdel körülszórva. Semmi értelme.

A gerillakertészet az eredeti célkitűzését is csak akkor érheti el, ha az elültetett zöld a későbbiekben is gondozás alatt áll, máskülönben éppen azt bizonyítaná, hogy az áhított zöld mégsem annyira áhított, ha senkit nem érdekel. A brahiból, pillanatnyi öko-fellángolásból ültetett növény sorsa általában a gyors hervadás, kiszáradás, bár nem kétlem, hogy vannak olyan gerillakertészek, közösségek, ahol a további gondoskodás nem marad el. Az úttestre telepített növény esetében a túlélés mindössze pár órára tehető, és ha valami csoda folytán meg is maradna tovább, a gondozása szinte lehetetlen feladat a forgalom miatt. Így a kátyúvirágok nem többek, mint felelőtlennek nevezhető villanásnyi akciók, melyekért a növény az életével fizet. Ezt a feladatot egy tábla, egy felirat is elvégezheté, ha pedig valaki ragaszkodik a növényhez, protestálásképp egy, a célra rendszeresített, többször felhasználható művirág is megtenné pár fotó erejéig.

Így is lehetne: megfelelő helyen, jó céllal telepítve az utcafrontok látványa jelentősen javulhat

Végül olvasóimhoz fordulok azzal a kérdéssel, hogy Önök szerint van-e helye, létjogosultsága a gerillakertészetnek, amennyiben úgy látják, hogy igen, milyen formában és körülmények között?

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A férfiember már csak olyan, hogy nehezebben érinti meg a lelkét a romantikus szépelgés, mint a nőkét. Aki ült már értetlenkedve romantikus filmen zokogó barátnője mellett, biztos érti, miről beszélek. Hogy férfitársaimat a védelmembe vegyem, egyáltalán nem érzéketlenségről, vagy a szépérzék teljes hiányáról van szó, talán inkább csak az érzelmi határvonalak vannak kissé magasabb küszöbértéken. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint saját élményem, mely a Bory-várban történt a napokban.

Nem kertelek, a Bory-vár szépsége, és a hozzá kapcsolódó történelmi háttér igen nagy hatással voltak rám, könnybe éppenséggel nem lábadt a szemem, de mélyen megérintett a várat szerelmi zálogként építő Bory Jenő története, az épületegyüttes lenyűgöző hangulata, a kert egyedülálló szépsége, melyek költőért kiáltottak, a hétköznapi szavak ugyanis nehezen adják vissza az élményt.

Álomszép vörös rózsa, rózsaszín virágzó varjúhájjal...az együttest bárki megteremtheti otthon is!

Bory Jenő építészmérnök és képzőművész 1923-ban kezdte a lovagvár munkálatait, és haláláig dolgozott az épületen. Szinte mindent saját maga tervezett és épített, így a keze munkáját dícséri a hét torony, a majd' 30 kisebb-nagyobb helyiség, köztük több műterem, a szemet kápráztató kert, na és persze a sok száz szobor és műalkotás, mely részben a Bory család munkája (Bory Jenő mellett felesége Komócsin Ilona, és lányuk, Klára is szobrászkodtak), részben pedig más, neves képzőművészek alkotásai (többek közt Székely Bertalané, Fadrusz Jánosé, Stróbl Alajosé).

Megindító szerelemábrázolások a vár több pontján

A ma múzeumként bejárható, valójában sosem befejezett várkastély a szerelem erejének, és a sosem szűnő kitartásnak az emlékműve, és mint ilyen, nincs az a zord férfiszív, melyre ne lenne hatással. Uraim, ha tényleg le akarják nyűgözni párjukat, és meg akarják mutatni érzelmes oldalukat, a Bory-várnál ideálisabb randevúhelyet keresve sem találnak!

A 30 méteres torony madártávlata lenyűgöző. A hőségtől kiszáradt füvet az őszi esők még életre kelthetik.

Ceratostigma plumbaginoides - tarackoló kékgyökér: a legszebb kobaltkék virágú évelőnk, minden kertben ott lenne a helye

A gyönyörűen kialakított sarokban a Cerastium tomentosum, vagyis a molyhos madárhúr is kiszáradt, az esőcsatorna pedig sajnos épp nem tudott mit odavezetni

A vérszilva lépcsők alatt összegyűlt levelei vörös szőnyegként köszöntik a látogatót

...mert mindent lefednek a jó hollandok térkővel. Persze parkok azért akadnak, és a járdákon, falakon is díszlenek növények. Kocsis Martina dísznövénykertész kollegám nem csak Németországban kutatta a helyi utcafronti zöld trendeket, hanem Hollandiában is járt, ahol természetesen fotózott, és rövid beszámolóban mutatja be a főváros növényvilágát.

Pár futtatott vagy cserepes növényt azért szinte mindenhol találni

Gyep nélkül is kedélyes utcafrontok

Ahol hely van, fa is van

Verboden te poepen - ezt jobb ha minden eb észben tartja

Ez már burjánzó zöld

Végezetül pedig egy érdekes helyi jelenség: nyilvános toalett a tér közepén uraknak:

Egy olvasóm keresett meg a napokban egy érdekes kérdéssel. Elmondása szerint kertszomszédja nem rendelkezik szennyvízcsatorna csatlakozással, és ahogy az emésztőgödre megtelt, nemes egyszerűséggel kiszivattyúzta annak tartalmát a felszínre, nyilván arra számítva, hogy így megspórolja a szennyvíz szippantásának költségét. A konkrét kérdés az volt, hogy károsítja-e ez a cselekedet a levélíró és a többi szomszéd kertjét, veteményesét, ivóvizét. 

A szennyvíz tárolása jellemzően a hétvégi házak, nyaralók problémája

Sajnos pontos választ nem tudok adni, már csak azért sem, mert ahhoz tudni kellene, hogy a - finom jelzővel - felelőtlen szomszéd szennyvize mit tartalmazott, mekkora területen jutott a talaj felszínére, és milyen mennyiségben került szétszórásra. Általánosságban azonban elmondható, hogy a szennyvíz mindenképpen káros a talajéletre, károsítja a növényeket, az azzal érintkező állatokat, jó eséllyel beszivárog a fúrt kutak vízgyűjtőibe, és akár az emberre is kifejtheti nem éppen áldásos hatásait, többek közt fertőzések formájában. Így az elmesélt eset mindenképp környezetszennyező, mi több, közegészségügyi kockázatot hordoz, tehát törvénybe ütköző (lásd: Btk. 281/A. § (1)), így javaslom a levélírónak, hogy a helyi önkormányzat illetékesénél és a rendőrségen is tegyen bejelentést.

Szennyvízcsatorna épül - ha kész, megéri csatlakozni rá

Ha már a házi, kerti szennyvíztározókról van szó, nem árt röviden áttekinteni a kérdést, már csak azért is, mert a vonatkozó jogszabályok változtak az idén, egészen pontosan a 2011. évi CCI. törvény 234. §-a módosította a környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény 12.§ (3) bekezdésében foglaltakat. Talán van, aki emlékszik, hogy február környékén bejárta a sajtót a hír, miszerint az ún. talajterhelési díj a tízszeresére emelkedett. Ez így, ebben a formában nem helytálló, lássuk tehát, hogy miről van szó.

Házilag barkácsolt emésztőgödör - minden szempontból rossz

A talajterhelési díj a környezetterhelési díjak körébe tartozik, és azokra vethető ki, akik annak ellenére nem csatlakoznak rá a csatornahálózatra, hogy ezt megtehetnék, vagyis a kiépített csatornahálózat mellett vannak, mégis alternatív módon, például emésztőgödörbe gyűjtik a szennyvizet. A csatlakozás mellőzése a legtöbb esetben spórolásra vezethető vissza, a művelet ugyanis jelentős befektetést, adott esetben több százezer forintot is jelenthet (ám részletfizetésre minden esetben van lehetőség). Így sokan a kerti emésztő, vagy ülepítőgödröt választották/választják, ami véges befogadóképessége okán időnként ürítésre, szippantásra szorul. Akad olyan tulajdonos is, aki még ezt a költséget is vonakodik kifizetni, ilyenkor fordul elő az, amit levélíróm is említett, de sajnos bevett szokás a gödör falának, bélelésének (beton, vagy fém) megfúrása is, miáltal annak tartalma lassan a talajba szivárog, így mérsékelt használat esetén szippantásra sincs szükség. Talán nem kell hosszasan fejtegetni, hogy a vázolt gyakorlat milyen felbecsülhetetlen károkat és veszélyeket okozhat, de a rendszeresen ürített emésztők sem környezetbarátak, ezért a korábban viszonylagosan alacsony díj jelentősen megemelkedett, arra szorítva a tulajdonosokat, hogy csatlakozzanak a kiépített rendszerhez és az ökológiailag jobb hatásfokkal működő központi víztisztítókhoz.

Ez a megoldás február óta drága, és azelőtt sem volt környezetbarát

A talajterhelési díj tízszeres növekedéséről szóló hírek ugyanakkor pontatlanok voltak abban a tekintetben, hogy nem részletezték az új szabályozást. Ennek értelmében az emelt díjat azon vízmennyiség után kell megfizetni, mely a fogyasztott (vagyis bejövő) köbméter és az elszállíttatott, kiszippantott (vagyis kimenő) köbméter közti különbség. Egyszerűsített példával élve, ha egy csatornahálózatra nem csatlakozott háztartás éves fogyasztása 100 m3, az ugyanezen idő alatt szakszerűen, számlával igazolt elszállított szennyvíz mennyisége pedig 80 m3, akkor 20 m3 után kell fizetni, vagyis 20x1200 Forint az adó mértéke. Bonyolítja a helyzetet, hogy ebből levonásra kerülhet a locsolási kompenzáció, vagyis az öntözésre felhasznált víz mennyisége, már amennyiben ehhez külön mérőóra tartozik. Az 1200 forintos köbméterenkénti árhoz azonban még közigazgatási területenként eltérő területérzékenységi szorzó is járulhat, így a végső összeg pontosan nem számolható ki általánosságban. Érdemes tudni arról, hogy amennyiben a felhasznált ivóvíz nem mérhető forrásból (például fúrt kútból) származik, akkor sem mentesülünk az adótól, ebben az esetben az ingatlanban lakók száma alapján fejenként és naponként 0.1 m3 átalánnyal számol a szabályozás.

Szennyvíztisztító telep, hatékony, ökobarát megoldás

A vázolt probléma leginkább a hétvégi házak és a nyaralók esetében merül fel, így aki olyan hobbitelket, ingatlant birtokol, ahol a lehetőség ellenére nem rendelkezik szennyvízcsatorna-csatlakozással, jól teszi, ha mérlegeli a várható kiadásokat, a megnövekedett díj mellett ugyanis gyakorlatilag képtelenség olcsón, szabályszerűen, és ami fontosabb, környezetbarát módon fenntartani a régi és elavult emésztőgödröket. Az új rendelkezés alapján a csatornadíj anyagilag kifizetődőbb, és a funkció nélkül maradt emésztőt kitisztítva például elsőrangú esővízgyűjtőhöz jutunk, mellyel további megtakarításra nyílik lehetőség.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Egy ismerősöm állandóan fárasztó szóvicceket gyárt, ő hívja a német pázsitos kerteket Günter Grass-nak. Nos, most nem pontosan a füves kertekről, hanem a jellemzően pedáns eleganciával megalkotott német előkertekről lesz szó, méghozzá elsőkézből. Vendégszerzőm, Kocsis Martina dísznövénykertész ugyanis némethonban járt, és alaposan felmérte az ottani utcafronti, előkerti helyzetet. Az ő rövid beszámolóját olvashatják az alábbiakban, rengeteg, szebbnél szebb képpel illusztrálva. Előre szólok, hogy példát venni, másolni ezúttal nem egyszerűen szabad, hanem ajánlott is!

A német előkertekre jellemző mostanában, hogy fű helyett zúzott kővel, kaviccsal töltik fel  azokat, geotextíliával alatta, így van ahol úgy néz ki az előkert, mint valami hullámtörő gát a tengerben, sziklák halmazával. Jellegzetesek a rendezett, hetente gyomlált, nyírt előkertek, néhol a mostanában divatos műgyep felhasználásával készülnek kertek-előkertek, (mely nem éppen olcsó, négyzetmétere 80-100 Euro), és tessék, még egy év múlva is ott van, ráadásul szép is. Mindenhol formára nyírt növények vannak, örökzöldekből a kerti alakfák a gyakoriak, és a különböző geometriai formák a visszatérő motívumok. Néhol barokkos jellegű, parterszerű előkerteket találni, műkő szobrokkal. (Egy kis magyarázat: a parter a barokk kertek egyik jellemzője, a díszes, nyírott általában egynyáriakkal beültetett szinte szőnyeg szerű kertrészlet neve. Több formája van, mint például a sima parter vagy a hímzéses parter. Mindig buxus az alap, ezt töltik fel színekkel, melyet az egynyáriak adnak.) A német viszonyokra visszatérve, egyre jellemzőbb, hogy míg az előkertben legtöbbször kerítés sincs, addig a hátsó kertek 3-4 méter magas, nyírott sövénnyel vannak határolva, (például euonymus,carpinus, fagus, taxus, thuja, pyracantha található itt), mögötte pedig még egy fából készült, vagy drótkerítés lapul. Azt viszont nem tudom mire ez a nagy bizalmatlanság ezen a környéken.

Az ünnepi hétvége egy részét Győrben töltöttem, és ha már ott voltam, úgy terveztem, hogy felmérem a győri közterületi helyzetet, vagyis a fotógépet a vállamra akasztva zöld, virágzó utcafrontokat, szép parkokat kerestem. Azonban mást találtam. Vendéglátóm először Győr Adyváros nevű kerületében kalauzolt körbe, és pár perc után nyilvánvalóvá vált, hogy itt olyasmire fektetik a hangsúlyt, ami máshol általában nem elsőrangú szempont. Ez pedig a játszótér.

Adyváros általam megismert része döntően panelházak rengetegéből áll, ezek az épületek pedig akár kopottan, akár felújítva, elég sivár látványt nyújtanak. Az itt lakó gyerekek kert híján kénytelenek a tömbök közötti területeket elfoglalni. Ezt az egyszerű igazságot ismerhették fel az illetékesek, legalábbis erre utal a rengeteg jól karbantartott, és láthatóan EU-konform játszótér. Kis túlzással minden talpalatnyi köztes helyen pár csúszda, mászóka, mérleghinta és egyéb köztéri játék várja a kicsiket, sőt - mint azt láthatják a képeken - az egyik játszón még drótköteles csúszdapálya is van, ami igazán ritka vendég az ingyenes játszótereken.

Ahol egy kis hely van, rögtön kinő a földből egy mászóka

Nagyobb területeken a játszótér is nagyobbra hízik

Itt épp munkálatok folynak, de játszótér itt is van

Ez egy hatalmas mező a panelek közt, természetesen a gyerekekre hangolva

Mögötte pedig zárt kutyafuttató, az ebek nem vegyülhetnek a gyerekekkel. Győrben komolyan veszik az ebtartás szabályait, a póráz nélkül vezetett állatok gazdáira első alkalommal tízezer, másodszorra harmincezer forintos bírságot szabnak ki. Nem is látni szabadon sétáltatott házikedvencet.

Ez a hajót formázó mini kalandpark már a belváros közvetlen közelében található. Természetesen ez is ingyenes játszótér.

Mindig öröm látni, ha nagy hangsúly kerül a nyilvános, közös területek szépítésére, karbantartására, még nagyobb eredmény, hogy ha tömbházakban élő gyerekeknek lehetőségük van a biztonságos, változatos szabadtéri elfoglaltságra, ezért tőlem Győr egy hatalmas piros pontot kap. Ráadásképpen pedig nézzék meg a város, és talán az ország legjópofább szökőkútját, melyet Jedlik Ányos tiszteletére állítottak pár hete: