Megyeri Szabolcs kertész blogja

Bő egy héttel ezelőtt számoltam be a Blaha Lujza téren száradtan árválkodó növényekről, és a mellettük kiaggatott sárga műanyag palackokról. A posztra sokan reagáltak, és egy kommentelőnek köszönhetően az is kiderült, hogy sejtésemmel ellentétben nem a belváros ikonikus hajléktalan kertésze az alkotó, hanem egy szervezett gerillakertész akció keretében történt a növényültetés, és a palackok is virágtartók voltak, míg a növényeket el nem vitték belőlük, hogy aztán szemetes edényként funkcionáljanak tovább. Tegnap levelet kaptam az akció egyik szervezőjétől, melyet kérésére természetesen közzéteszek, a csatolt képekkel együtt.

Kedves Megyeri Szabolcs!

Gárdosi Vivien vagyok, a www.gerillakertesz.hu oldal szerkesztője. Érdeklődve, és, bevallom, kicsit szomorúan olvastam Blaha téri partizánok című, meglehetősen kritikus bejegyzését. Igen, az én kezdeményezésemre, barátaimmal és a Facebookon verbuválódott kis csapattal, egy, a zöld ügyek és kifejezetten a kertészet iránt elkötelezett webshop, a Shopping-all támogatásával mi akcióztunk a téren, mi ültettünk virágokat az egyébként is erre való ládákba, mi terítettünk (ideiglenesen) füvet a betonra, piknikezni, mi kötöztünk „palackos” virágokat a korlátra. A mi kérésünkre gondolta újra a főváros több terét is lelkes fiatal tervezők csapata, hogy miként lehetne zöldebb Budapest.

Tettük mindezt a legjobb szándékkal, és több, alapos indok miatt. Hadd térjek ki ezekre röviden.

Az, hogy az akció után két héttel közölt csak fotót a helyszínről a blogjában, azt jelzi számomra, hogy viszonylag ritkán jár a téren. Magam naponta megfordulok ott, és környezettudatos kertészként különösen fáj a szívemnek az üres, sőt, műanyag palackokkal, banánhéjjal, csikkekkel, fornettis zacskókkal teledobált virágosládák látványa. Utálom a kopár, koszos betont, a szürke, élettelen teret. Miközben azt is pontosan tudom, hogy ezen változtatni csak egy kis befektetés és emberi erőfeszítés lenne. Ezt be is bizonyítottuk.

Amikor kivonultunk augusztus végén a Blahára, csak abban voltunk biztosak, hogy a lelkes kis csapatunk elég ahhoz, hogy látványos és mutatós változást érjen el. Azt nem tudtuk, miként reagálnak a közlekedők a munkánkra – inkább beszólások, kötözködés, ellenkezés, vagy csendes támogatás lesz majd a válaszuk. A várakozásainkat maximálisan felülmúlta az eredmény: a buszról leszálló idős nénik nekiláttak virágot ültetni velünk, fiatal srácok pakolták-terítették a füvet, fiatal anyuka és óvodás kislánya adogatta a kötöző madzagot.

A zöld, a virág, az emberibb kulisszák építése a nyolcadik kerület egyik legcsúnyább szégyenfoltjából közösségi teret varázsolt. A járókelők megálltak a kis mini-kiállításunk előtt, a látványtervekről vitatkoztak, mind egyetértve abban, hogy mennyivel szebb lenne Budapest, ha fű, fa, virág uralkodna a köztereken. Fiatal párok ültek le a száz négyzetméternyi fűre, erre a kis botcsinálta rétre – miközben máskor (joggal) igyekeznek mielőbb átszaladni a csúnya, embertelen Blaha Lujza téren.

Kívánom mindenkinek azt az élményt, amit ez az akció nekünk, lelkes aktivistáknak, és az akkor épp arra járóknak okozott.

A másik fontos ok a gerillaakcióra egy kísérlet elvégzése volt. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ha már a terület „hivatalos” gazdája (és őszintén nem tudom, hogy itt most az érintett kerületi önkormányzatok és a főváros közül ki a „hunyó”, nem is érdekel, csak a végeredmény) nem teszi meg magától azt, amit pár tucatnyi ember egy délután képes elvégezni, akkor legalább kezdenek-e valamit a késszel. Amit átadunk nekik használatra. Tudni akartuk, hogy ha mi helyettük beültetjük ezeket a betonteknőket, akkor „veszik-e az adást”, és ha már megvan, legalább néha meglocsolják-e a tőlünk kapott virágokat.

Fontos szempont volt, hogy olyan növényeket is ültessünk, amelyek életben maradhattak volna az elvárható minimális gondoskodással, mint a rózsameténg, a gerlefej, a lángvirág és a számtalan díszfűféle. És növényszerető vérző szívünk még arra is rávett bennünket, hogy áthágva a kísérlet saját magunk állította szabályait visszatérjünk meglocsolni a tett színhelyén maradt virágokat.

De sajnos mi sem lehetünk ott mindig, és igen, meglehetősen szomorúak vagyunk amiatt, hogy ennyit sem tettek azok, akiknek a dolga lenne a teret rendben tartani, a növényeket gondozni. Fontos tanulság ez számunkra, és legközelebb (mert LESZ legközelebb) már tudni fogjuk, hogy csak magunkra számíthatunk ebben is. A kis herceggel szólva: felelősek vagyunk a rózsánkért.

Köszönettel venném, ha ezt a levelet is megosztaná az olvasókkal, illetve a mellékelt fotókat arról, hogy milyen volt a tér közvetlenül a gerillaakciónk után. Szerintünk Budapesten minden térnek így (vagyis még sokkal zöldebben, virágosabban) kellene kinéznie.

Üdvözlettel:
Gárdosi Vivien
www.gerillakertesz.hu

A gerillakertészet mostanra visszatérő téma lett a blogon, és több oldalról vizsgálatra, kitárgyalásra került, így fenntartom magamnak a lehetőséget, hogy a tapasztalatok, reakciók alapján hamarosan egy összefoglaló írásban lezárjam a témát.

Tegye fel a kezét, aki szokott biciklizni! És hogy állnak a defektekkel? A kidurranó, leeresztő gumik ellen sokmindent lehet tenni, jobbra cserélni a gyengébbet, kerülni az üvegszilánkot, éles fémperemeket, hajlott, felfelé ágaskodó vékony aknafedeleket. Bárhogy is védekezünk, saját tapasztalatom szerint van egy ősellensége a kemény biciklikeréknek, melynek támadására felkészülni szinte lehetetlen. Ez az alattomos fenevad a királydinnye.

Pedagógus barátom kérdezte a napokban, hogy szerintem jó gondolat-e növényeket telepíteni az osztályterembe. Persze, vágtam rá, aztán rögtön el is kezdtünk ötletelni, hogy mit, miért, hogyan lehetne tenni azért, hogy a tantermek jobb - lehetőleg zöld - színben tűnjenek fel a használóik előtt. Az ember természetes közege ugyanis az élő zöld, ezt pedig a suliba is be lehet vinni.

Ne csak festve legyen

Az ötlet annyira kézenfekvő, hogy nem is értem, miért nem nekem jutott eszembe. Az osztályterem, emlékeim szerint, nem a világ legvidámabb helye. Ritkán engedi a tantestület, hogy a diákok a saját képükre formálják, kifessék, poszterekkel dekorálják. Az ilyen elemek nélkül pedig gyakran lehangolóak, személytelenek ezek a helyiségek. Természetesen lehet, hogy az elmúlt két évtizedben megváltozott a teremhelyzet, és már nem csupán a periódusos tábla, költők és írók súlyos tekintetű képmásai és a történelem kiemelkedő, ám mosolytalan alakjai néznek le a falakról. Ráadásul a városi sulik rendszerint nélkülözik a füves-fás zöld udvarokat, melyek mint tudjuk, fontos szerepet játszanak a stresszoldásban, kikapcsolódásban. Bármi is történt az elmúlt húsz évben, utóbbi kettőre biztos, hogy ma is szükség van. 

Nem túl vidám látkép...

Nem akvárium, kész ökoszisztéma!

Ha pedig az udvar merő beton, a terem pedig csupa szigorú arckép, szinte kötelező egy kevés zöld növényzettel feldobni a tantermet, hogy némi élet, vidámság és természet költözzön belé. Tovább is lehet menni, az én régi osztályomban például akvárium is volt, egészen addig, míg egy pénteken beledobott zsemle hétfőre kipusztította a vízi lakosságot, az üvegkalitka pedig a szertárba költözött örök időkre. Így azt ajánlom, maradjunk a növényeknél, befektetést sem kívánnak sokat, és kis odafigyeléssel megőrizhető a jó kondíciójuk. Ha konkrét fajtákról van szó, én az irodákba ajánlott zöldeket javasolnám ebbe a környezetbe is. Így tágasabb, méretesebb termekbe az areca pálma jó választás, terebélyes zöldje otthonos hangulatot áraszt majd, ráadásul a levegőminőségre is jó hatással van. Az élénk csíkos zebralevél a kisebbeknek fog nagyon tetszeni, és szintén egy igénytelenebb fajtáról van szó, ráadásul akár a tanári asztalon is elfér, így a morcos tekintetű matektanár is jobb színben tűnhet fel. 

Játék a palántákkal

Ha az osztálynövény gondozása a nebulókra lesz bízva, érdemes nagyobb tűrőképességű fajtákkal próbálkozni, mint például a fodrospálma (Howea belmoreana), a kukoricalevél (Aspidistra elatior), utóbbi lassan növekszik, és hosszú életű, így több tanéven keresztül lehet osztálykedvenc. Ha a terem napos, fényes, jöhetnek a jól bevált, mindent kibíró kaktuszok, de kicsiknél csak óvatosan a szúrós növényekkel! Jópofa ötlet a palántanevelés is, a kibújó magból cseperedő növénykéket a gyerekek igazán magukénak érezhetik, végigkísérhetik a növekedés folyamatát (melyet biológia órákon részletesen is lehet ismertetni), a termést pedig akár közösen is lehet majd fogyasztani.

A kukoricalevél született osztálynövény

Tulajdonképpen bármi megfelel, ami bírja a helyi adottságokat, a lényeg az, hogy a diákoknak, főleg a szeptemberi visszaszokás közepette, legyen valamilyen kapaszkodójuk, mellyel otthonosabban, komfortosabban érezhetik magukat az iskolában. Pedagógiai oldalról pedig az osztálynövények jó gyakorlatot teremthetnek a rendszerességre, felelősségvállalásra, a közös dolgok tiszteletben tartására.

Iskolai tankert - tőlünk távol, Keleten

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Sokszor hangoztatom posztjaimban, hogy az utcafrontszépítés, közterület-rendezés elkötelezett híve, mi több aktív résztvevője vagyok, de mindeddig nem adtam számot ezen fórumon arról, hogy pontosan mit is teszek, miben veszek részt a szebb környezet megteremtése érdekében. Így most az alábbi kétperces videóban hallgathatják meg a hozzám hasonlóan harmonikusabb élettérre vágyók, hogy mi is az a Virágzó Zugló program, mely a vázolt céloknak igyekszik eleget tenni.

További információ ITT, bátran lájkolható facebook oldal pedig ITT.

...úgy nőnek a növények. Persze ezt a saját tempójukban teszik, mi általában lemaradunk a cseperedés folyamatáról, és csak azt vesszük észre, hogy a mag kibújt, aztán pár nap múlva már nagyobbacska, egy-két hét után pedig már tinédzserkorba ért, és arasznyi magasan ácsingózik az éltető fény felé. Ki ne gondolt volna arra, hogy milyen jó lenne meglesni, hogy zajlik a növekedés, hogyan lesz az apró zöld szárból magas és derék növény? Na de kinek van arra ideje, hogy napokat egy virág, egy palánta mellett üljön, és hát valljuk be, az első pár eseménytelen óra után valószínűleg el is menne a kedvünk leskelődéstől. Aki azonban most a lenti videóra kattint, láthatja, hogy hogyan fejlődik a föld alatti magból huszonkét nap alatt terebélyes paradicsomnövény. Nem mindennapi látvány, ne hagyják ki!

És hogy ne csak zöldséget kukkoljunk, az alábbi felvételen az árnyliliom első tizenkét napja látható fél percben:

Munkám során gyakran kapok kérdéseket mindenféle kerti témákban. Némelyik ezek közül különösen érdemes arra, hogy a válasszal együtt nyilvánosság elé tárjam, mert érdekes, sokakat érintő problémáról lehet szó. Legutóbb homokra telepíthető növényekről érdeklődtek, pontosabban mondva, hogy melyek azok a növények amikből sövényt lehet kialakítani, esetleg olyan nagyobb díszítőértékkel rendelkező növények, melyek a kert más pontjain is szépen fejlődnének homokos talajon.