Megyeri Szabolcs kertész blogja

Kertünk igazából - bármennyire is szeretnénk ezt hinni - nem a vad és zabolátlan természet egy elkerített darabja, hanem tudatosan épített, az erdőtől, mezőtől nagyban elütő terület, hisz itt mindent az ember, vagyis mi szabályzunk. Éppen ezért a kert állatvilága is merőben eltér a "kinthez" képest, például vadon élő állatokkal elég ritkán találkozunk a kerítésen belül. Ugyanakkor a városok, települések terjeszkedése, az állatok életterének elhódítása, csökkentése azt hozza magával, hogy a vadon élő fauna képviselői olykor-olykor, vagy egyenesen rendszeresen belátogatnak a városi, falusi birtokokra, főleg ha az erdő-mező nincsenek messze. Fokozottan igaz ez ősszel és télen, mikor az élelemforrások elapadása arra készteti a két-, és négylábúakat, hogy számukra szokatlan terepen keressenek betevőt. Sokakat rémülettel töltenek el ezek a betévelyedések, úgyhogy vegyük sorra, kik lehetnek a gyakori hívatlan vendégek, és mit tehetünk ellenük, vagy egyáltalán tenni kell-e valamit?

A sün. A sünök költői túlzással már-már domesztikált vadak, előszeretettel bukkannak fel a kiskertekben, hisz az nekik sokszor terített asztal, mert a fő táplálékaik (csiga, földigiliszta, rovarok, kisebb gyíkok, madártojás) megtalálhatóak itt, és általában rejtekhelyre is lelnek, például a komposzt alatt, elhanyagoltabb kertrészek sűrűjében, vagy a garázs, fészer védett zugaiban. A sün udvarias vendég, nappal nem igazán bukkan elő, éjszaka aktív, de jelentősebb zajt nem csap, akár hetekig észre sem vesszük. Ősszel nyugovóra térnek, a tartós hidegek beálltakor védett helyre vonulnak, testhőmérsékletük lecsökken, és tavaszig álomba merülnek. A sün tehát békés és hasznos állatka, ha segíteni akarunk nekik, akkor most - mivel az enyhe október miatt valószínűleg még ébren vannak - felhizlalhatjuk őket, fűszerezetlen főtt hús, főtt tojás, vagy aszpikos macskaeledel kihelyezésével, minél tápláltabban térnek álomba, annál több az esélye a túlélésüknek. Itatásra ne tejet, hanem vizet használjunk, és a gyümölcsöt se erőltessük. Időszakos téli felmelegedésnél előfordulhat, hogy a sün felébred (ha pár napig 15 Celsius fölé emelkedik a hőmérséklet), ilyenkor kábán kóvályognak, akár nappal is, ekkor megintcsak élelmezéssel segíthetjük őket. 

Veszélyfaktor: a sün bármilyen kedves, alkalomadtán megérinthető, megsimogatható állat, vírusvektorként működhet, kullancsot és bolhákat terjeszthet, ráadásul haraphat is, ezért ne fogdossuk, és gyerekeknek se engedjük, hogy a kezükbe vegyék! Elűzni nem szükséges.

A róka. A rókák kiválóan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, így ha életterük csökken, vagy az éhség hajtja őket, nem haboznak lakott területen portyázni. A sünökkel ellentétben ők már képesek komolyabb károkat okozni, természetvédelmi és vadgazdálkodási területeken a védett fajokat sem vetik meg, a kertekben pedig a baromfiólakat látogathatják (elsősorban a kölykes anyaállatok), és madártojás, rovarok, vagy gyümölcs után kutakodnak, de ha úgy hozza a helyzet, a kukákat is átnézik ehető dolgokat keresve. Ahol nincs baromfi a birtokon, ott a róka kárt ugyan nem okozhat, azonban a vörösbundás figurával a legnagyobb probléma közegészségügyi jellegű. Az elmúlt másfél évtizedben megnövekedett számú rókapopuláció körében előfordulhat a veszettség, a fertőzött róka pedig simulékonynak és barátságosnak mutatkozhat, ezért az embert egészen közel engedheti magához. A veszettséget jól jelzi, ha az állat láthatóan cél nélkül lődörög, nekimegy tárgyaknak, és nyáladzik. Sose közelítsünk tehát gyanúsan viselkedő róka felé! Megjegyzendő, hogy a rutinos városjáró rókák veszettség nélkül is barátságosak lehetnek, egy ismerősömnél, aki Budapest külső kerületében lakik, októberben egy kölyökróka a nyitott ajtón át egészen az előszobáig bemerészkedett (sajnos mielőtt a fotógép előkerült volna, már távozott is).

Veszélyfaktor: a veszettség

Védekezés: ha nem akarunk rókajárást a kertben, akkor jól zárjuk le a szemetest, ne hagyjunk kint éjszakára kutya és macskaeledelt, és erősítsük meg a kerítés gyenge pontjait. A róka könnyen elijeszthető pár kiáltással vagy egy tárgy felé dobásával. Ahol nagyobb testű kutya lakik a kertben, ott a rókaveszély minimális.

A vaddisznó. A vaddisznót igazán kevesen sorolják a lakott területen felbukkanó vadak közé, azonban minden évben történnek bizarr találkozások, akár városok belső részein is. A vaddisznó igazi mindenevő, a gyümölcstől a rágcsálókon keresztül a döghúsig mindent elfogyaszt, és alkalomadtán a városokba, vagy a külvárosi, erdőközeli területekre is bemerészkedik. A kertben a túrásával okozhat kellemetlenséget, ugyanis rovarlárvák, vagy gumók után kutatva orrukkal ásnak. Mégsem jellemző, hogy a kiskertekben dúlnának, inkább puszta megjelenésük lehet riasztó, hiszen a kifejlett egyedek súlya a 140-180 kg-ot is elérheti, és bár az embertől alapvetően félnek, előfordulhat, hogy támadnak, ekkor pedig súlyos sérülést is okozhatnak.

Veszélyfaktor: a sarokba szorított, vagy kicsinyeit óvó vaddisznó emberre is támadhat, de például a territóriumát védő kutyának is nekimehet

Védekezés: a vaddisznót ne közelítsük meg, főleg, ha kicsinyei is vannak. Pár kiáltással általában elriasztható, de a legjobb védekezés a félrehúzódás

A nyest. A nyest cukiságfaktora a sünével vetekszik, a kistestű, vadászgörényre hasonlító állat nem félelmetes, sőt, kedves jelenség, azonban izgága és kíváncsi fajta, így előfordulhat, hogy terhünkre van. A nyest előszeretettel lopakodik, sőt költözik be a lakott övezetekbe, elsősorban a magaslati helyeket, háztetőket, padlásokat használva búvóhelynek. A nyestek rendszerint hangosak, sokat játszanak, kergetőznek, izegenek-mozognak a padláson (garázsban, fészerben esetleg), éjjeli portyáikon pedig akár az autók motorterébe is bemennek, és a vezetékeket is megrágcsálják. További gond velük kapcsolatban, hogy a tetők szigetelését károsíthatják, mikor járatokat fúrnak bele, vagy oda készítik fészkeiket. A nyest nagyon óvatos és gyors állat, szemtől-szemben ritkán találkozni vele, inkább csak az ürülékük és az általuk csapott zaj jelzi őket.

Veszélyfaktor: a nyest nem támad, nem harap, még a háziallátok sincsenek veszélyben tőle, azonban zavaróak lehetnek futkározásukkal, és kárt tehetnek a rágcsálásukkal

Védekezés: a nyestlakta padlásra kutyák holmijait, fekvőrongyait szokás felvinni, az ebek szaga elriasztja őket. Ha agilis kotorék-, vagy vadászebünk van, őt is felvihetjük néha egy kicsit, a nyestek frászt kapnak tőle.

Patkány. A patkány - főleg a nők körében - hatalmas riadalmat képes kiváltani, sokan undorodnak ettől a szőrös kis állattól, pedig okos, kíváncsi, és barátságos természetű. Természetesen ettől még nem fogja megszeretni, aki eddig nem tette, de jó tudni, hogy közvetlen veszélyt nem jelent az emberre. A patkány a kertben vonulóösvényeivel okozhat bosszúságot, a rendszeresen használt közlekedőfolyosóján folyamatosan vizel (jelöl), így a gyepet csíkokban kipusztíthatja. Ezt a szokását a padláson, kamrában is megtartja, ráadásul előszeretettel dézsmálja a kamrákat, spájzokat, pincéket, ahol növényi terményeket, magvakat és egyéb élelmet keres. A házakba, kertekbe föld alatti vájatokon, csatornákon jut be elsősorban, de ha a szomszéd kertje elhanyagolt, burjánzó, akkor is számíthatunk az átlátogatásra. Tudni kell, hogy a patkányok 20-50 fős kolóniákban élnek, ahol egy felbukkan, ott jó eséllyel több is lesz.

Veszélyfaktor: bár a patkány alapvetően nem veszélyes, a rajtuk élősködő bolhák miatt betegségeket hurcolhatnak be, és rágcsálásukkal, dézsmálásukkal okozhatnak kellemetlenséget.

Védekezés: a bejutás megnehezítése nem mindig segít, találékony, ügyes állatok. Patkányméreg és csapda kihelyezésével irthatóak, de ezen eszközöknél mindig vigyázni kell arra, hogy a saját, vagy szomszédbeli háziállatokra ne jelentsenek veszélyt. Léteznek ultrahangos riasztókészülékek is, de egy termetesebb, tettrekész macska, vagy jó ösztönű kutya is megoldást jelenthet.

Macskabagoly. Hogy ne csak négylábúak kerüljenek a listába, utolsóként a macskabagoly kerül sorra, mely akkor jelenik meg, ha bőséges táplálékot - kistestű rágcsálót, egeret, cickányt, valamint madárfiókát - talál a közelben. Éjjel aktív, ügyesen vadászik, eredményes portyázásait pedig a fák alá szórt - elég gusztustalan - szőrcsomók, csontdarabok és egyéb maradványok jelzik. Nem csak az éjszakai lakmározás gyomorforgató maradéka írható a számlájára, nem véletlenül hívják vidéken csikorgó bagolynak is, hangosan lármázik a kertben, van, hogy aludni sem lehet tőle. Mindemellett azért is kártékony néha, mert nyilvánvalóan nem válogat, és védett madárfajokat is pusztít, ezért madárvédelmi telepek közelében nem szívesen látott vendég. Az emberre ezeken kívül ártalmatlan.

Veszélyfaktor: az alvás ellensége, és a vacsoramaradéka gusztustalan a kertben.

Védekezés: a baglyok fáinak ágaira erősített plüssállat kiváló riasztó, az a fontos, hogy a plüssmackónak, játékfigurának nagy, fényes gombszeme legyen, ezt a bagoly figyelésként érzékeli, és idegesíti, elriasztja.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A november sok kerti izgalmat már nem tartogat, azaz valamennyit mégis, mert a fák, sövények, cserjék ültetésének ideje most válik aktuálissá. A még fagymentes ősz vége kiválóan alkalmas az új jövevények földbe helyezésére, ha most otthonra lelnek a kertben, még marad idejük megerősödni, begyökeresedni a kemény téli napok előtt, és tavasszal már teljes erővel növekedésnek indulhatnak. Nem csoda hát, hogy október végén, november elején nagy a sürgés-forgás a kertészetekben, sokan válogatnak, választanak ilyenkor, az egyik örök sláger pedig a gyümölcsfa.

Az ilyen eredményre éveket kell várni, de megéri

Mielőtt az ültetés gyakorlati részére térnék, nem árt pár szót vesztegetni általában a gyümölcsfa-telepítés egyéb körülményeire. Bármit ültetünk, azt felelősséggel kell tennünk, a gyümölcsfának pedig megvan az a csapdája, hogy sokan az ingyen háznál/kéznél lévő gyümölcs reménye miatt vágnak bele a telepítésbe, és később szembesülnek azzal, hogy az egészséges és finom nasi learatásához rögös - metszéssel, ápolással, egészségmegőrző kezelésekkel - tarkított út vezet, a siker pedig korántsem garantált, ráadásul az első harapások csak évek múlva lesznek aktuálisak. Ezért az első lelkesedésből vásárolni szándékozókat mérsékletességre inteném, azt ajánlom, gondolja végig mindenki, hogy lesz-e ideje, energiája és türelme megfelelően gondozni fáját. Amennyiben a válasz igen, következhet a válogatás, a kertészetekben készséggel állnak rendelkezésünkre, de akár online is megejthető a vétel. 

Ez a fa kicsit közelebb van az épülethez, mint az ideális lenne. Az ültetési távolságok figyelmen kívül hagyása bosszúságot, szomszédi vitákat okozhat, jobb ezeket elkerülni

A következő lépés a fa helyének a kijelölése, ezt praktikusan a válogatás időszakában kell elkezdeni, ugyanis a csemete kicsi, de nagyobb, vagy egyenesen nagy lesz, ezért nem árt a majdani teljes méretet is számba venni. Ne ültessünk fát fal, ablak, kerítés közvetlen közelébe, és a kert belsőbb részein is kalkuláljunk a későbbi méretekkel. Ha több csemetét tervezünk, az egymástól való legkisebb távolságot is számítsuk bele a tervbe, a diónak, gesztenyének 60-80 nm területre lesz szüksége, az almának, szilvának ennek fele is elég, a törpeváltozatoknak egy kisszobányi (10-15 nm) is elég. Az sem mindegy, hogy mikor számíthatunk az első termésekre, az előbbi sorrendben haladva ezek az adatok 7-10, 4-6 és 3-4 év. Kisebb kertekbe ezért alapvetően a törpeváltozatok ajánlhatóak, ahol nem gond a hely (na meg az, hogy a szürethez létra kell majd), oda mehetnek a klasszikus gyümölcsfák, aki pedig unokáinak ültetne fát, ami alatt ráadásul a komplett kertigarnitúra árnyákot kap, a diót válassza. Mikor ezeken a dilemmákon túljutottunk, jöhet az ültetés.

Csemetét mindig szakértőktől vásároljunk, és ne sajnáljuk a pénzt a jobb minőségre. Az összeszikkadt, satnyább darabokat még akciósan se vegyük meg

Ültetés előtt két fő feladatunk lesz, az első az ültetőgödör kialakítása, a másik a csemete vízbe állítása. Utóbbi művelet az egyszerűbb a hazahozott, vagy kiszállított fácskát fél-egy napra állítsuk egy vödör vízbe, hogy jól felszívhassa magát. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen benne, felesleges óriás lyukakat készíteni. Az aljára hasznos komposztréteget, vagy friss istállótrágyát rakni, a tápanyaggal bánjunk bőkezűen. Természetesen a gödörből távolítsuk el a gyomokat, főleg az évelő gyomok gyöktörzseit. Amennyiben a talaj hemzseg a kártevőktől, talajfertőtlenítőszert is bevethetünk, és a fa gyökérzetét is mártogathatjuk talajfertőtlenítővel kevert iszapos masszába. A csemete gyökérzetét ilyenkor nem szükséges metszeni, csak sérült, törött, elhalt gyökérrészeket kell eltávolítani. Behelyezéskor a magasságot úgy kell beállítani, hogy a szemzés helye a felszín felett legyen (és természetesen a gyökérzet ne bukkanjon a felszínre), ezzel lehet, hogy kell majd kicsit legózni. Ugyanakkor a gyökérnyakba oltott fáknál (pl. néhány szilva, meggy, cseresznye fajnál) fontos, hogy ültetéskor a gyökérnyak a föld alá kerüljön, hogy ne hajtson sarjakat az alapfajról. A legjobb, ha a gödörbe állított csemetére lassan elkezdjük visszaszórni a földet (lehetőleg rétegenként ugyanabban a sorrendben, ahogy kitermeltük), és közben időnként óvatosan megtapossuk a törzs környékét, hogy a valós földréteg-magasságot lássuk, ilyenkor még korrigálhatunk pár centit. Mikor a gödör még mélyebb, egy hosszabb deszkát használhatunk szintezőként. Ha ez megvan, akkor egy alapos beöntözés következik, amit a következő napokban párszor megismételhetünk, főképp, ha szárazabb időszakban vagyunk. Sokan aggódnak, hogy a friss ültetés kidől, ettől alapvetően nem kell félni, karózni, támasztani csak akkor kellhet, ha teljesen csupasz, koronázat nélküli példányunk van. Karózáskor ne vékony madzagot használjunk, mert az sérülést okozhat a törzsön. Novemberben már bármikor beüthetnek fagyos hajnalok, ezért akár az ültetéskor, akár a hidegek megérkezésekor kupacolással védhetjük szerzeményünket, ez csupán annyit tesz, ami elsőre sejthető, kis kupac földet halmozzunk a törzs köré, olyan arasznyi magasságban. A fiatal facsemetéket nagyon fagyzugos helyen célszerű valamilyen törzsvédővel (például nádszövettel) védeni télen, nehogy fagyrepedések alakuljanak ki rajta, és még egy apró praktika: a fa északi oldalát tanácsos arrafelé tájolni amerre a faiskolában volt (ezt általában a jobb faiskolák jelezni is szokták a növényen). Ezzel a teendők tavaszig nagyjából véget is értek, de tudni kell, hogy az igazi gondozás, ami évekig fog tartani, csak ekkor kezdődik majd. 

A tányérozás a kertben is ajánlott, megkönnyíti a fűnyírást, nem kerül veszélybe a törzs töve, és a látvány is rendezetttebb lesz

A faültetés mesterhármas tudnivalója tehát a következő:

-átgondolt fajtaválasztás és helykijelölés

-jó minőségű, egészséges, fiatal csemete beszerzése

-szakszerű ültetés, és folyamatos gondozás

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A kertészkedésnek is megvannak a maga slágertémái, amiről a szenvedélyes hobbikertészek órákat tudnak vitatkozni. Ősz tájékán, levélhulláskor rendszerint ilyen témává válik a diófa leveleinek komposztálhatósága, mely általában kétségeket ébreszt a gazdákban, egyesek szerint - és ez az általános vélekedés - a dió semmiképp nem való a komposztba, míg mások állítják, hogy ez balga tévhit, vannak pedig, akik az óvatos középutat képviselik, és azt mondják, hogy lehet a diót komposztálni, csak sokkal több idő kell hozzá, mint a "sima" komposzt esetében. És vannak olyanok is, akik egy huszáros vágással oldják meg a problémát, a diólevelet elégetik, és annak hamuját teszik a komposztálóba (vagy máshová). Kinél lehet az igazság?

Az őszi levélhullás az évszak legszebb hangulatfestő eleme, de a kiskertekben a sok levél gondot okozhat, főleg, ha diófánk is van

A diólevél komposztálás szerintem tipikusan az a probléma, ami kicsit nagyobb jelentőséget kapott, mint amennyit megérdemel. Tény ugyanakkor az is, hogy egy roppant közkedvelt és elterjedt fáról van szó, mely dús lombozata okán ősszel jelentős mennyiségű levelet termel, ezekkel a halmokkal pedig valamit kezdeni kell. A dió (és egyéb) avar elégetése több okból nem a legjobb a ötlet, szóba jöhet még az elszállíttatás is, de a biokertészek és a komposztálás hívei ilyenkor dilemmába kerülnek, mehet-e a komposztládába a dió, vagy nem? Az ellenérvek elsősorban a diólevélben megtalálható növekedésgátló anyagokkal kapcsolatosak, főleg a juglonnal. A juglon a diófa természetes védekezőrendszerének eleme, kémiai nyelven oxi-alfa-nafto-kinon (C10H6O3), a hidrojuglon oxidációs származéka. A diófa sérülésekor (rovar, betegség, gombafonal) szinte azonnal hidrojuglon keletkezik, ami oxigén vagy szerves sav hatására oxidálódik, és juglon képződik belőle. A juglon megtámadja a behatolót, mérgező hatással van rá. A komposztálhatóság kérdéskörében tehát ez a zanzásított alap arra nézvést, hogy a diólevélben alkotóelemei a talajba jutva növekedési depressziót okoznak, vagyis rossz hatással vannak mind a talajéletre, mind a diót tartalmazó komposzttal dúsított közegbe ültetett, vetett növényekre. 

A diófa terebélyes növény, a lehulló lombja is nagy tömeget képez

A dió komposztálásával kapcsolatban több praktika forog közszájon. Az egyik azt mondja, hogy természetesen komposztálható, csak a benne megtalálható növekedésgátló anyagok miatt sokkal több időre van szükség, az emlegetett időintervallumok 9 hónap és 4-5 év között mozognak, vagyis ennyi ideig kell a diólevelet külön komposztálóedényben tárolni, ezután lehet a rendes komposzttal vegyíteni. Ezt az elméletet némileg cáfolja az a gyakorlatba átültetett kísérlet, mely szerint a diólevél lebomlása már 56 nap után megfelelő volt, vagyis a diós komposzt már ennyi idő után használhatóvá vált. Ennek a kísérletnek a leírását ITT olvashatják. Egy másik kísérletben pedig kilenc hónap alatt került a diót tartalmazó komposzt használható állapotba, sőt, nem csak a dióval vegyített vegyes komposzt, hanem a csak diólevelet tartalmazó komposzt is hasonló eredményeket produkált (ezt a kísérletet a Biokultúra folyóirat 2011/5 számában található meg). Egy harmadik tesztsorozat arra az eredményre vezetett, hogy a négy hónapig tartó diókomposztálás eredménye káros hatást ugyan nem fejtett ki a növények fejlődésére, de a komposzttól elvárható pozitívumokat sem hozta, ugyanakkor kilenc hónapig tartó komposztálás után semmilyen negatívum nem volt észlelhető.

A zöldhulladék eltüntetésének leghasznosabb módja a komposztálás

A dió tehát, mint komposztanyag egyáltalán nem az ördögtől való, sőt, a közhiedelemmel ellentétben nem is tiltott vagy kerülendő. Más budapesti kertépítő, de én magam is a diólevelek nagyobb részét vagy elvitetem, vagy a kert egy félreeső részébe. A levélhullás végén a kiebbik részét pedig a komposztba aprítom, ez teljesen bevált. A nagymennyiségű lehullott diólombot ugyanakkor érdemes pár hónapig külön komposztálóba gyűjteni, már csak azért is, mert a komposztálásnál általában nem jó, ha az őszi szezonban hirtelen nagy tömegben jelentkező hullott leveleket egyszerre pakoljuk a komposztládába. A levelek egy részének elégetése, és a hamu komposztra szórása ugyan szóba jöhet, ám az avarégetés szigorú szabályai miatt maga a máglyarakás kerülendő, így ez a megoldás nem javallott. 

A dió vegyületeiről az ITT található kiváló cikkból tudhatnak meg még többet.

A diófáról korábbi posztom ITT, hasznos olvasmány pedig ITT

Képek: innen, innen, és innen.

Az év slágertémája vitathatatlanul a rezsicsökkentés, ám mielőtt valaki azt hinné, hogy a békés zöld témák vizeiről a politika sötét és háborgó tengerére evezek, le kell szögeznem, hogy erről szó sincs. A rezsicsökkentés elméletileg a kiadások mérsékléséről szól, ám ezt nem csak szolgáltatói árak rögzítésével lehet elérni, hanem egyénileg is lehet tenni egy's mást. Jelen esetben a jó öreg spórolásról lesz szó, mégpedig a kert vonatkozásában. A kerti kiadások ugyan szorosan összefüggnek az egész ház, birtok költségeivel, azonban némileg külön is választható a kert a lakóépülettől, és önmagában is kezelhető egy egységként, melynek saját fogyasztása, kiadásai vannak. Ahhoz, hogy világosabban lássuk, milyen pénztárcabarát intézkedések vezethetők be a falakon kívül, de a kerítésen belül, elsőként számba kell venni a kerti kiadásokat, majd ezekre kell alternatívákat keresni. Vágjunk is bele, pontról pontra.

Öntözés. Ahol növény van, ott vízre is szükség lesz, ebben nincs vita. Minél több a növény, termény, annál több locsolás szükséges, ezt pedig rendszerint a drága vezetékes ivóvízből oldjuk meg, ami már csak azért is pazarlás, mert a növényeknek általában nincs szükségük a tisztított, emberi fogyasztásra előkészített vízre, beérik alacsonyabb minőséggel is. De honnan vehetünk ilyen vizet? A legegyszerűbb módszer az esővíz gyűjtése, ehhez csak gyűjtőedény szükséges, mert kiépített vízgyűjtő felület csaknem minden háznál akad, ez nem más, mint a háztető és az erecsatornák. Így elegendő az ereszcsatorna végét egy hordóval összekötni, és máris kész a rendszer, persze aki messzebb menne, kicsit nagyobb befektetés árán föld alá süllyesztett, hatalmas befogadóképességű víztározót is  építtethet, igaz ehhez már valamilyen szivattyúra is szükség lesz, de kézi működtetésű szerkezettel kiküszöbölhető az áramfogyasztás. Az olcsó víz másik forrása a kút. Fúrt vagy ásott kutat elméletileg 4-500 ezer forintos befektetéssel készíttethetünk, ami nyilván megtérül idővel, azonban elsőre igen nagy érvágás. Jó hír azonban, hogy egy készülő törvényváltozás úgy tűnik hamarosan legalizálja az engedély nélküli kutakat, így ha minden igaz, jövőre már engedélyeztetési eljárás és adminisztrációs költségek nélkül lehet kutat fúratni, ami ilyen módon várhatóan százezer forint körüli költségből megoldható. Maga az öntözés is olcsóbbá tehető, ha például a hagyományos slagos veretés helyett a gazdaságosabb csepegtető öntözést választjuk. Ez a költséghatékonyság mellett a növényeknek is jobb, és házilag, fillérekből kiépíthető, például egy régi, rossz műanyagtömlő kilyuggatásával és a növények közötti elvezetésével. Amennyiben még a kertépítés előtt vagyunk, a természet fortélyainak utánzásával is spórolhatunk, ha például kertünk egészét, vagy egy részét önfenntartó, öntözésmentes esőkertként alkotjuk meg.

Az esővíz gyűjtéséról sokaknak az órmótlan műanyag hordók ugranak be, pedig lehet stílusosan is

Újrahasznosított elemek. A kertben nem csupán növény van, hanem sok egyéb tereptárgy is, melyek dekorációs vagy praktikus célokat szolgálnak. Ezek az elemek mind kaphatóak készen a szaküzletekben, sokszor igen borsos áron, vagy olcsón, de gyenge minőséggel párosulva. Mikor kertrenoválást, kertépítést végzünk, lehetőségünk van a kreativitásunk segítségével csökkenteni a kiadásokat, úgy, hogy közben a végeredmény szépsége nem csorbul. Sok kertben vannak ágyásszegélyek, melyek a bolti flancos darabok helyett készülhetnek bontott téglából, lefelé fordított színes üvegpalackból, vagy maradék faanyagból. Amennyiben a kertben kivágásra szánt fa van, faanyagát ne dobjuk ki, a törzsből kiváló ülőkék készülhetnek, a felaprított ágak, gallyak pedig a kerti grillezésnél jöhetnek jól. Tudatos tervezéssel felhasználhatunk például régi bútorokat is, új, drága kerti alkalmatosságok helyett. A nagyi kopott asztala és székei csúnyán mutatnak a kertben, ha csak úgy kirakjuk őket, de ha lemázoljuk azokat kékre, fehérre, és pár citrusfélét, vagy fűszernövényt pakolunk köréjük, akkor máris mediterrán kertrészletet alkottunk, amitől sárgulnak majd a vendégek. 

Trendi kertibútor nem csak az IKEA-ban van, fillérekből összedobható egy ilyen is

Komposztálás. A komposztálás kiváló rezsicsökkentő elem, ugyanis az ültetésekhez, tápanyagutánpótláshoz szükséges műtrágyákat nagyrészt kiválthatja. Komposztanyag, vagyis növényi hulladék, lehullott levél, gallyak, gyomok minden kertben vannak, komposztálóládát pedig házilag is lehet készíteni elfekvő, vagy olcsón vásárolt (akár szépséghibás) faáruból. Ezeken felül csak egy vasvilla és időnként egy kis víz, meg persze némi munka szükséges ahhoz, hogy most nekifogva, tavaszra már egy jó adag komposztunk legyen a kiskerti ültetéshez és általában a talajminőség javításához.

A komposztálás már magában is spórolás, de ha a komposztládát is magunk csináljuk, máris duplán takarékoskodtunk

Növényválasztás. A megfelelő növényválasztás minden kertépítés, kerfelújítás origója, ám nem csak esztétikai, hanem anyagi vonzatok is vannak az egyenletben. Legkézenfekvőbb az őshonos vagy szárazságtűrő fajták telepítése, ezek ugyanis amellett hogy ellenállóak, kevés locsolással is beérik, gyakorlatilag az égi áldás elegendő nekik. Ha tovább is mennénk a témában, akkor érdekes a kettős haszon elve mentén válogatni az ültetnivalót a kertbe. Ez mindössze annyit tesz, hogy olyan fajtákat válasszunk, melyek több okból jól jöhetnek. A sövény szép és természetes birtokhatároló, de ha ehető termésű típust választunk, máris intéztünk magunknak némi egészséges nasit is. Hasonló a helyzet a fáknál, mutatós díszfa helyett ültethetünk szintén dekoratív gyümölcsfát, és rögtön fogtunk pár forintot a piaci kiadásokon. A virágoskertbe telepíthetünk kamillát, levendulát, körömvirágot, melyek magas díszítőértékkel bírnak, és gyógynövényként is hasznosíthatóak. A lényeg, hogy ne feltétlen azt ültessük az ágyásokba, kertbe, ami elsőként megtetszik, hanem átgondoltan válasszunk.

A természetet utánzó esőkert őshonos növényekkel kombinálva egy önnfenntartó, költségmentes, ugyanakkor dekoratív építmény

Háztáji gazdálkodás. Ez már egy neccesebb területe a kerti költséghatékonyságnak, egyrészt mert nem konkrétan a kerttel kapcsolatos kiadásokat mérsékelheti a kerti termelés, másrészt mert nem is biztos, hogy spórolhatunk így. Magam mindig azt mondom, hogy a kiskerti zöldségtermesztés inkább hasznos, természetközeli, produktív elfoglaltság, mintsem de facto megtakarítás. Egy nagy, falusi kertben hellyel-közzel kiváltható a kerti terményekkel a bolti zöldségvásárlás, de városi házak kertjeiben, ahol jellemzően a gyepes felületből kikanyarított pár négyzetméteres terület jelenti a kiskertet, ezzel igazából nem számolhatunk. Utóbbi esetben inkább a saját termelésű burgonya, paprika, paradicsom az öröm forrása, és nem a kiadások csökkentése. Kis területen ezért sose azért vágjunk bele a termesztésbe, mert spórolást sejtünk a dologban, hanem azért, mert így egy kellemes, sikerélménnyel kecsegtető elfoglaltsághoz jutunk, melynek eredménye ráadásul fogyasztható. Mindez nem jelenti azt, hogy bárkit lebeszélnék a háztáji gazdálkodásról, de érdemes az első kapavágás előtt némi kalkulációt végezni (a magok, palánták ára mellett jó ötlet számolni az öntözés, a talajjavítás, trágyázás, vegyszerezés, satöbbi költségeivel is, na meg azzal, hogy veteményesünkkel bizony dolgozni is kell majd), nehogy csalódás legyen a vége.

Kis kertekben hobbi, nagyobbakban spórolás a veteményeskert

Fűszernövények. A kisebb kertben termesztett haszonnövények közül a fűszernövények a legalkalmasabbak a spórolásra, mert többségük igénytelen, kevés helyet foglalnak, és kis területtel is beérik, mert úgyis keveset használunk belőlük. A majoranna, petrezselyem, oregánó, tárkony, vagy épp a menta minden konyhában jól jönnek, és akár a balkonon, vagy egy világosabb konyhában is nevelhetők, egyes esetekben pedig teljesen kiválthatják a bolti fűszereket. Külön ajánlott még a fokhagyma termesztése, szintén nem kíván sok helyet, ellenben az üzletben drága.

Sakktábla alakú fűszerkert: szép és pénztárcabarát

Biotermelés. Az imént szóba kerültek a háztáji termesztés járulékos kiadásai, melyekbe alapesetben a betegségek, kártevők elleni védekezés költségei is beletartoznak, magyarán előfordulhat, hogy a gazdaboltban kell vásárolnunk szereket a növények egészségmegőrzése, gyógyítása érdekében. Ezt a fajta kiadást spórolhatjuk meg, ha beleássuk magunkat a biotermesztés rejtelmeibe, ugyanis csaknem mindennek vannak természetes és nem mellesleg olcsó alternatívái. Csigaölő helyett hamu, levéltetű ellen csalánlé, cserebogárpajorhoz pedig csalinövény. A fortélyok utánaolvasást, tanulást, és pluszmunkát jelenthetnek, de az eredmény egészséges és vegyszermentes zöldség-gyümölcs lehet.

Elektromosság. A kertben ugyan nem jellemző a magas áramfogyasztás, de azért ezen a területen is lehet forintokat fogni. Napelemes, a földbe leszúrható kis lámpákkal éjjel is elbotorkálhatunk a kert végébe a villany felkapcsolása nélkül. Kis hátsókertekbe felesleges komolyabb elektromos fűnyírót venni, megteszi egy szegélynyíró, vagy egy mechanikus tologatós fűnyíró is. Érdemes emellett a szezonálisan használt komolyabb szerszámokat, gépeket bérelni, kölcsönkérni, vagy a szomszéddal (ha jó a viszony) közösen megvenni, mert az alkalomszerű favágáshoz például felesleges láncfűrészt vásárolni, és a rotakapát sem feltétlen kell magunkénak tudni, ha csak tavasszal használjuk pár napig.

Filléres és egyedi dekoráció, ezért sem kell a boltba menni

DIY. Vagyis do it yourself - csináld magad! A kertben mindig akad valami felújítanivaló, megszépítendő dolog, amiket a legtöbben előregyártott termékekkel oldanak meg, holott kevés kézügyességgel, baráti, családi segítséggel szinte minden kivitelezhető olcsón és szépen. Drága design-edények vásárlása helyett átfesthetjük a régieket, ácsolhatunk pergolát sajátkezűleg, ahogy kutyaólért, madáretetőért sem kell feltétlen az áruházba menni. A kerti út készülhet a folyóparton válogatott megfelelő méretű és alakú kövek lerakásából, az öntözőrendszerek kiválthatóak csepegtetővel, amihez csak egy régi slag kell. Mindemellett kis önképzéssel megtanulhatunk kerítést javítani, ágyásszegélyt lerakni, sövényt nyírni, és így tovább, tehát nem kell feltétlen mindenhez szakembert hívni. Szuper DIY tippek ITT és ITT.

Kerti út házilag, mutatós végeredménnyel

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Azt mindenki tudja, hogy az ősz beköszöntével a kertek szép lassan nyugovóra térnek, a meleg szeptemberi napok még tartogatnak teendőket, de októberben már alig akad valami, ami miatt lehet tenni-venni a kertben. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a lelkes hobbikertész ne találna dolgot a birtokon. Aki kicsit előrelátó, most alapozhatja meg a tavaszi virágtengert, ugyanis a tavasszal virágzó hagymásokat a hetekben lehet elültetni.

A tavasszal virágzó hagymások csapdája az, hogy a tél végeztével sokan szeretnének hirtelen virágos kiskertet, mikor visszatér a napfény, a meleg és az életkedv, ám aki elmulasztotta az őszi ültetést, olyankor már csak sárgulva bámulhatja a szomszéd tulipánjait, ő maga már elkésett. Ezért érdemes rászánni egy októberi hétvégi délutánt az ültetésre, annál is inkább, hogy a napokban még kifejezetten jó idő várható. A hagymásoknak a hideghatás elengedhetetlen a fejlődéshez, és mivel többségük Belső-Ázsiai származású, nincsenek is haragban a hideg idővel, még az erősebb fagyokkal sem, tehát még nem csúsztunk le semmiről.

A majdani tulipánözönt most kell megalapozni

Az ültetés ideje kardinális kérdés, és jellemző vitatéma a hobbikertészek között. A néphagyomány az ideális ültetési időt szeptemberre, az iskolakezdés idejére teszi, talán ebben van annyi praktikum, hogy ilyenkor már nincsenek láb alatt a gyerekek, ami megkönnyíti a kerti munkát. Ugyanakkor szeptemberben még gyakori a kifejezetten meleg idő, idén is volt (kis túlzással) kánikulai kora őszi nap. Ez a hagymáknak ugyan nem okoz különösebb gondot, de ilyen körülmények között a talajban még aktív a jövés-menés, a vakondok, pockok, egyéb kártevők megtizedelhetik a hagyma-állományt. Általánosan az mondható el, hogy az ültetés egészen november elejéig aktuális lehet, amennyiben a hajnali fagyok még nem válnak keménnyé és rendszeressé. Profi és matekos vénával rendelkező kertészek a rendszeresen vezetett hőmérsékleti adatok alapján szokták meghatározni a kiültetés ideális idejét. Ennek a módszernek a lényege, hogy éveken keresztül naplózni kell a leghidegebb téli napok hőmérsékleti adatait, a csúcsértékekből egy átlagot kell vonni, és ehhez az adathoz igazítani a kiültetés idejét. Minél alacsonyabb ez a szám, annál inkább kell szeptember elejéhez közelíteni, magasabb értékeknél pedig november elejéhez kell igazítani a munkát. Én az egyszerűség jegyében azt ajánlom, hogy október folyamán, a fagyok elérkezte előtt, egy langyosabb délután ejtsük meg a dolgot.

Mint minden ültetés, ez is igényel némi előkészületet. Az első teendő az ágyás helyének kijelölése legyen, ez fontos, mert tavasszal virágaink a napos, meleg körülményeket fogják díjazni, így ilyen területet válasszunk. Ha ez megvan, jöhet egy alapos gyommentesítés, és egy mély, átforgató, talajlazító ásás. Érdemes megvizsgálni a földet, amennyiben túl agyagos, nyirkos, egy kis homok hozzákeverésével tegyük ideálisabbá, a túl nedves közeg ugyanis a hagymák berothadásához vezethet. Van aki arra esküszik, hogy kevés komposzt földbe keverése felbecsülhetetlen segítség a lélegzetelállító végeredményhez. A hagymák ugyan "gyárilag" el vannak látva tápanyaggal és nedvességtartalékkal, de egy kevés komposzt biztos jól jön nekik. Ha mindezzel végeztünk, jöhetnek a hagymák.

A kínálat most bőséges, ne intézzük el az első sarki árudában a dolgot, válogassunk, szemezgessünk

Hagymákat ilyenkor, vagyis a szezon közepén szinte mindenhol kaphatunk, a piacon, kertészetekben, hipermarketekben, de akár a sarki élelmiszerboltban is. A tapasztalat azt mutatja, hogy megéri a legakciósabb ajánlatok helyett a kicsit drágább, de sokszor jobb minőségű vetőanyagot megvásárolni, ezekből szebb virágok lehetnek. Jó ötlet még a boltban, a csomagoláson keresztül óvatosan megtapogatni a hagymákat, a puha darabok nem lesznek jók, ezeket a pakkokat ne válasszuk. Nem egyszer hallottam, hogy a feltüntetett mennyiségnél kevesebb hagyma volt végül a tasakokban, nem elvetemült gondolat tehát átszámolni a fejeket. Ha beszereztük a megfelelő hagymákat, otthon szedjük ki őket a csomagolásból, még egyszer meózzunk, és a sérült, hibás, megpuhult darabokat ne használjuk fel, ezekből satnya virágok fejlődnek majd. Szerzeményeinket az ültetésig száraz helyen tartsuk.

Tavasszal majd örülünk az ilyen csinos krókuszoknak

Ha idáig eljutottunk, már majdnem a célnál vagyunk, épp csak a lényegi rész maradt hátra. A kiültetés ideje mellett az ültetés mélysége is döntő tényező, így ezzel kapcsolatban szakszerűen járjunk el. A nagykönyv szerint a megfelelő mélység a hagyma magasságának két-háromszorosa (vagy a hagyma körmérete), ez azonban elég tág fogalom, és nem is igazán ökölszabály. Legmélyebbre, bő arasznyira (ez 20-25 centimétert jelent általában) a nárciszok és császárkoronák kerülnek, a tulipánok és jácintok 10-15 centiméterre ültethetők, a krókusznak, és a kisebb méretű hagymáknak pedig egy ujjhossznyi, vagyis nagyjából tíz centi mélység a megfelelő. A mélyebb ültetéshez használjunk ásót, a kisebb hagymákhoz elég egy ültetőrúd, vagyis az ásó nyele, amit lenyomunk a talajba. Banális dolog, de figyeljünk arra, hogy fejjel (csúccsal) felfelé helyezzük a hagymákat a földbe, ha nem így cselekszünk, nem történik tragédia, a hagyma ki fog hajtanai, de a felesleges kanyar megtétele sok erőt kivesz a növényből, így biztos nem lesz olyan szép, mint szabályosan lehelyezett társai. Még egy dolog, érdemes a hagymákat megtervezett formában, és nem csak úgy ad-hoc kihelyezni, ha körbe, félkörbe, ívelt vonalba, vagy geometriai formába rendezzük őket, a tavaszi látvány is ütősebb lesz, és természetesen egy ágyáson belül több fajtát is ültethetünk, szem előtt tartva a leendő magasságot és a várható színeket. Kis kreativitással sokkal többet hozhatunk ki a hagymásokból, mintha csak konzervatív módon rendezzük el őket. Az ültetés végeztével vékony komposztréteget húzhatunk az ágyásra, de ez nem kötelező elem. A hagymák többsége a legkeményebb mínuszokat is kibírja, de az igazán fogcsikorgató téli napokon nem rossz ötlet betakarni a hagymák földjét, például lehullott levelekkel, vagy egy vékony plusz földréteggel. Az ültetést követően beöntözésre nincs szükség, sőt, egészen tavaszig nem kell ilyesmivel törődnünk. Praktikus ellenben megjelölni az ültetvényt valamivel, nehogy a nagy tavaszi buzgalomban az őszi ültetésről megfeledkezve kiássuk az egészet. A majdan elvirágzó növények hagymáit nem szükséges kiásni, az elvirágzott részek leszáradás utáni lemetszését (ez majd csak május-júniusban lesz időszerű) követően a hagymák maradhatnak a helyükön, három-négy éven keresztül újra és újra ki fognak hajtani.

A nárcisz mindig divatos marad, ültessük el most!

Természetesen balkonkertészek is nekivághatnak a hagymások ültetésének, nekik egy megfelelő méretű ültetőládára lesz szükségük, olyan nagyra, hogy a szükséges ültetési mélység bőven megvalósítható legyen, és a hagyma ne a láda legaljára kerüljön. A lehetőleg kifolyóval rendelkező cserepeket alulról kavics és homokréteggel kell bélelni, hogy a felesleges nedvesség távozhasson, így elejét vehetjük a rothadásnak. Ültetőközegként a közönséges virágföld megelelő lesz, inkább vásároljunk erre a célra külön pár zacskóval, és a ne a kertből szerezzük be a földet. A cserepek kisebb térfogatú földje hamarabb áthúűlhet, ezért a téli fagyok odején érdemes azokat lefedni. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Minden kertben van valamilyen növény, ha pedig van, akkor öntözni kell. Az öntözés azonban pénzbe kerül, ráadásul erre a célra rendszerint a közművesített hálózatból nyert ivóvizet használjuk, ami drága, és a célt tekintve túlzás is, hiszen kerti növényeink a gyengébb minőségű vízzel is beérik. Ez a felismerés nem mai, és többek közt ez a gondolatmenet vezetett a kerti kutak fúrásához, persze hozzá kell tenni, hogy régebben sok helyen egyáltalán nem volt vezetékes víz, így a kerti kutak jórészt az egyetlen vízforrásnak számítottak, volt is belőlük minden portán. Később, a vezetékes vízhálózat kiépülésekor sokan mostohagyerekként bántak a kutakkal, elhanyagolták, vagy egyenesen betemették azokat. A kerti ásott, vagy fúrt kutak azonban manapság reneszánszukat élik, olcsó, és sok esetben kiváló minőségű vizet adnak, megépítésük pedig nem nagy költség.

Van (volt) amikor a kút nem volt kérdés. Ma már másról szól...

Persze nem nagy költség abban az esetben, ha kikerüljük a bürokráciát, magyarán csalunk, vagy kicsit szebben: ügyeskedünk. Vitathatatlan tény, hogy a magyarországi fúrt, ásott kutak döntő többsége a szürkezónában van, szakhatósági engedéllyel nem rendelkeznek, általában úgy keletkeztek, hogy a közeli kútfúrómester és a házigazda egy pohár fröccs fölött megállapodtak, a szaki másnap kivonult, és nemsokára a kertben ott állt a működő kút. Így a teljesen legális módon épített kutak közel félmillió forintos összköltségét 60-70%-kal lehetett leszorítani (egyes hirdetésekben a mai napig 60 ezer forintból elkészülő kutakat hirdetnek). Mindez nagyjából veszélytelen mutatvány volt, mert a hatóságok ugyan szankcionálhatnák a fusikutakat, de az ellenőrzésre nincs kapacitásuk, így a gyakorlatban bírságtól nemigen kell tartani. A helyzet visszássága kormányzati körök figyelmét is felkeltette, így valószínűleg hamarosan új szabályozás fog születni a kérdéskörben.

Profi kútfúrás

A tervezet szerint a vízgazdálkodási törvény a következőkkel egészülne ki:

Az 50 méteres talpmélységet meg nem haladó, — parti szűrésű-, karszt- vagy rétegvízkészlet igénybevétele nélkül — kizárólag talajvízkészletet igénybe vevő, mezőgazdasági öntözési célt szolgáló kút létesítését, üzemeltetését és megszüntetését a külön jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően a vízügyi hatósághoz kell bejelenteni 

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Eddig, ha valaki úgy döntött, hogy kutat szeretne kertjébe, akkor a a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V.22.) Korm. rendelet alapján ehhez engedélyt kellett szereznie, mégpedig a területileg illetékes jegyzőtől, aki vagy saját hatáskörben, vagy szakhatóság bevonásával döntött. A megfelelő űrlapok kitöltése, valamint a kútszerkezeti rajz, a tulajdoni lap, és a kataszteri helyszínrajz csatolásával volt elindítható az eljárás, melyet a jegyző 60 napon belül bírált el. Ezután következhetett a kútfúrás, majd a munka végeztével használatbavételi engedélyt kellett kérni a jegyzőtől. A folyamat hetekig tartott, és a tervdokumentáció költsége, valamint az illetékek magukban többet kóstáltak, mint egy fusiban elkészített komplett, működő kút. Ennek fényében érthető, hogy kevés polgár választotta a hivatalos utat. A vízgazdálkodási törvény változásához visszatérve, annak lényegi része az, hogy ezeket a jogi szempontból illegális kutakat legalizálná, mivel az egész fenti procedúra helyett csak egy bejelentéssel engedné elintézni a kút dolgát. A tervezet természetesen azt is hozná magával, hogy ezután a kútfúrás könnyű, és a régi módszerhez képest olcsó mulatság lenne, hiszen egy bejelentéssel le lehetne tudni az egészet, akár utólag is.

Trendi, régies kút. Inkább dísz, mint valóban használt vízforrás. Sok helyen azonban a kútvíz nélkülözhetetlen a mindennapokban, kérdés, hogy  a kút engedéllyel rendelkezik-e?

Ez viszont sokakban kétségeket ébreszt, mert elviekben ez azt is jelenthetné, hogy a kutak száma hirtelen drasztikusan megemelkedik, ami a talajvizek erőteljes kizsákmányolásához vezetne, főleg, ha a kutakat a gazdálkodók nagyobb területek öntözésére használnák. Érdekesség, hogy egy, az idén márciusban napvilágot látott nemzeti vízstratégiáról szóló kormányzati dokumentum fontos körülményként említi a kutak okozta felszíni vízkészlet-csökkenést (vagy legalábbis ennek lehetőségét), és szól ugyan az engedélyezési eljárás átalakításáról, de úgy, hogy az évenként megújítandó, és aszályos időben visszavonható legyen. Ezzel szemben az új tervezet már megengedőbb, és az utólagos bejelentéssel szabad kezet adna a jelenlegi és leendő kúttulajdonosoknak. Mi ezzel a gond, tehetjük fel a kérdést, hiszen kutak eddig is voltak, mégsem vált sivatagossá a környezet. Az ellenérvek szerint a kútkészítés ilyen nagyarányú megkönnyítése oda vezethet, hogy - vidékiesen szólva - boldog-boldogtalan kutat fog ásatni, mivel az abból kinyert víz sok esetben fogyasztásra is alkalmas, de háztartási, öntözési célra biztos felhasználható, így a kútvízzel jelentős spórolás érhető el. Sőt, egyes vélemények szerint a gazdálkodók is át fognak állni a kútból öntözésre, ami pedig jelentős, káros arányú vízkinyerést hozhat magával. Ha ez a borúlátó forgatókönyv bekövetkezne, akkor az valóban súlyos következményekkel járhatna, hatással lenne a felszín alatti vizekkel kapcsolatban álló flórára és faunára, megváltoztathatná a táj képét, és a mezőgazdasági termelésben is problémákat okozhatna.

Egy alternatíva: a kiépített esővízgyűjtő-rendszer. Egy kisebb hozamú kutat akár ki is válthat

Kérdés, hogy ez a veszély reális-e? Az ellenzők szerint természetesen igen, ugyanakkor az egész sokban hasonlít a szintén heves vitákat kiváltó pálinkafőzési liberalizációhoz. Ott egy gesztusértékű változtatásról, egy bevett, régóta űzött, de elviekben tiltott gyakorlat szabaddá tételéről volt szó, mely az alaptevékenységet nem annyira befolyásolta, inkább csak az itallepárlás egyébként is meglévő szokását tette bizonyos korlátok között legálissá. Több szempontból hasonló a helyzet a kutakkal most. Amennyiben jóindulatot feltételezünk, arról van szó, hogy a már eleve meglévő szürke/fekete kutak ezután többé nem adnak okot gazdáiknak a retorzitól való félelemre, hanem egy bejelentés után immár szabályosan használhatóak tovább. Tegyük hozzá, hogy a kútfúrás eddig is viszonylag könnyen megoldható volt engedélyezés nélkül, tehát aki akart kutat, az fúrathatott, és az ellenőrzés hiánya miatt nem kellett reálisan büntetéstől tartania. A kiskerti felhasználású kutakból kinyert vízmennyiség általánosságban nem olyan nagymértékű, hogy a talajvíz jelentős kizsákmányolását feltételezzük, ezt a nagyszámú, régóta meglévő kutak valamelyest bizonyítják, ráadásul egy átlagos kiskert zöldség-, és virágágyásai nem is kívánnak jelentős öntözést. A hétvégi és hobbitelkeken álló kutak nem állnak napi használatban, és sok esetben egyszerűen az alkalmi ottartózkodás fürdési, mosogatási igényeit elégítik ki, arról nem is beszélve, hogy van, ahol még mindig a kút az egyetlen vízforrás, ezeken a helyeken nem is jöhet szóba más. A nagyobb mezőgazdasági területek kútból történő öntözése kérdésében - lévén nem vagyok gazdálkodó - nem tudok véleményt mondani, azonban tudtommal eddig nem készült olyan hatástanulmány, mely az ilyen módú felhasználás következményeit taglalná, így ebben a körben a félelmek vagy valósak, vagy nem.

Mezőgazdasági öntözés. Vajon szerepet kapnak-e benne a fúrt kutak ezután?

Az egyelőre csak tervezetként létező elgondolás tehát összetettebb annál, mintsem hogy el lehessen intézni pár érv ütköztetésével. Reális veszély, hogy a "mezőgazdasági öntözési cél" kitétel teret adhat az ügyeskedőknek, ugyanakkor nem feltétlen realitás, hogy méretes termőföldeket fúrt kutakból öntözzenek a gazdák. A házi kertekben már most is meglévő kutak a törvénymódosítástól függetlenül használatban vannak és lesznek is, ezek esetében a változás tehát pusztán bürokratikus. A módosítást követő nagyarányú kútfúrások kérdésében pedig csak feltételezések állnak szemben feltételezésekkel. Probléma lehet azonban a könnyítést követően a nem szakszerűen megépített kutak létrejötte, melyek mind a talajra, mind az egészségre nézve kockázatosak lehetnek, valamint a kutak szaporodásával együtt járó pazarlás, és vízkészlet-kizsákmányolás.

A 2013 márciusi Nemzeti Vízstratégiai dokumentum ITT  vagy itt: pdf érhető el.

A módosítástervezetről ITT lehet tájékozódni.

Régebbi, a kúttípusokkal, engedélyeztetéssel, és kútfúrási módszerekkel foglalkozó bejegyzésem ITT.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.