Megyeri Szabolcs kertész blogja

Tegnap óta hivatalosan is a télbe a léptünk, de a december eljövetele nem csupán a hidegről szól, az év utolsó hónapjának a Mikulás ünnep és a karácsony a főszereplői. Ezekben a hetekben lázas ajándékvásárlás veszi kezdetét, ám nem csak a családtagoknak és barátoknak veszünk ezt-azt, hanem ilyenkor zajlanak a munkahelyi, céges karácsonyi partik is, melyeket a jó kollegiális közösségek szintúgy gyakran ajándékozással kötnek össze. A munkatársaknak beszerzendő ajándékok mások, mint amiket családi körben adunk, jellemzően egy-két ezer forintból abszolváljuk ezeket, a kisebb összeg pedig mindig több fejtörést okoz, a fő dilemma, hogy olcsón szerezzünk be valamit, ami mégsem gagyi, vagy teljesen haszontalan. Az üveg bor, a csokoládé, vagy épp a tréfás feliratú bögrék mellett sokaknak eszébe a jutnak a dísznövények, hiszen ezek sokkal személyesebb ajándékok, mint egy palack ital, vagy egy tábla belga csokoládé. Sosem szabad azonban elfelejteni, hogy a növény élőlény, mely gondozásra szorul, így ha az ajándékozott nem nagy növénybarát, vagy beismerten feledékeny, esetleg kissé felelőtlen személy, akkor a cserepes növény nem biztos, hogy a legjobb dolog, amit kaphat, mert pluszmunkát, vesződséget jelent neki, a gondoskodás elmaradása pedig magának a növénynek is végzetes lesz, így nem örömforrást jelent majd, hanem kudarcélményhez vezet. Az sem mindegy, hogy milyen növényt választunk, a legelső megtetsző példány lehet, hogy különleges igényekkel bír, vagy túl nagy kihívás elé állítja az ajéndékozottat, de az is előfordulhat, hogy kisgyermekes kollégának veszélyforrást nyújtunk át véletlenül a mérgező szobadísszel. Lássuk hát akkor, hogy mit válasszunk, és mit ne.

Karácsonyi bonsai. Szép ajándék, de csak olyannak, aki rendszeresen gondozza majd, és szívesen bíbelődik vele

A mit ne kategória fő jelöltje a cukorsüveg fenyő, melyet a Dívány cikke is meleg szívvel ajánl az ajándékot vadászóknak, ám ezzel a cuki minifenyővel könnyű befürödni, ugyanis minden tévhit ellenére nem szobanövény, hanem a kertbe való. A törpe cukorsüvegfenyő jellemzően annak esik áldozatául, hogy jól néz ki, és roppant olcsó, december környékén aluljárókban és hipermarketekben is kínálják. Hívogató külalakja szinte kiált azért, hogy az ünnepi asztal dísze legyen, a rendes karányonyfa kicsinyített másaként, de erre sajnos nem alkalmas. Szobai körülmények között egyhamar ledobja leveleit, és hanyatlásnak indul, így őt csak akkor válasszuk, ha új tulajdonosa ki tudja ültetni, vagy előre közöljük, hogy a balkonra, teraszra kell kitelepíteni. 

A törpe cukorsüvegfenyő a karácsonyi időszak egyik slágere, de vigyázat, nem szobanövény!

Érdemesebb azonban arról beszélni, hogy mit választhatunk. A télen virágzó cserepes növények köre nem túl tág, de azért választék így is akad. Az ősszel elültetett, előhűtött hagymákból nevelt jácintok karácsony környéként virágoznak, remek asztali, vagy szobadíszként funkcionálhatnak. A begóniáknak is év vége fele van szezonjuk, de velük vigyázni kell, mert a jól fűtött, száraz levegőjű szobákban hamar leveleiket vesztik, így őket ablakhoz közel, hűvösebb helyre kell rakni, ennyi instrukciót mindenképp adjunk hozzájuk. A pikkelyvirág (Vriesea hibrid) a broméliafélék közé tartozik, és szintén trendi, dekoratív növény, mely gyakori öntözést és világos helyet követel meg magának. A mindig népszerű kaktuszokkal vigyázni kell, nehogy valami mögöttes tartalmat sejtsen az ajándékozott, de ha tudjuk, hogy az illető örülne egy kaktusznak, akkor a bimbós karácsonyi kaktuszok között keresgéljünk, közülük ilyentájt sokan foglalnak helyet a boltok polcain. A kaktuszokat sem szabad túl meleg helyen tartani, mert virágzásuk lerövidül, ellenben akár férfiaknak is adhatóak, hisz túl sok törődést nem kívánnak ezek a növények. Árban már kicsit feljebb helyezkednek el az orchideák, ám ha a hölgykollegákat el akarjuk varázsolni, megéri a plusz befektetés, szerintem nincs olyan nő, aki ne lenne oda értük. Karácsonyi ajándékként népszerűek az orchideák közül a pillekosbor (Phalaenopsis), vagy Cynbidium töves változatai, ám érdemes tájékoztatni a az újdonsült orchideatulajdonost, hogy növénye párás környezet igényel, és inkább olvasson utána egy kicsit a nevelési fortélyoknak, nehogy keserű élménnyé váljon az orchideagondozás. A tradicionálisabb, télen virágzó cserepesek közé tartoznak a mikulásvirág, a korallvirág, a ciklámen, a lilom, vagy az amarillisz, ám figyeljünk rá, hogy ezek mindegyike mérgező, vagy irritáló hatású, ezért kisgyermekes munkatársnak ne adjuk, vagy figyelmeztessük, hogy óvatosan bánjon velük. Amennyiben mindenképpen növényi ajándékban gondolkodunk, a bonszajok is szóba jöhetnek, ám ezek speciális gondozást igényelnek, így miniatűr fácskát csak olyannak adjunk, akiről tudjuk, hogy szívesen fog vele foglalkozni. 

Gyönyörű előnevelt jácitokat most már kapni a boltokban, ajándéknak kiválóak

A cserepes lilom is biztosan örömet okoz

Az ajándék ugyanakkor nem csak bolti lehet, mégha növényről is van szó. Ha igazán személyes meglepetést szeretnénk átnyújtani, akkor csináld magad módszerrel sajátkezűleg is továbbfejleszthetjük a megvásárolt dolgokat, akár növényi alapanyagról, akár a élő növényekről van szó. Adventi koszorút, karácsonyi asztal-, vagy ajtódíszt viszonylag könnyen lehet készíteni, az interneten számos útmutató akad, az alapanyagok pedig kézműves-, vagy hobbiboltokban egyszeren beszerezhetőek, de a díszítéshez szükséges tobozokat, bogyós vesszőket, ágakat egy kora téli kirándulás alkalmával is begyűjthetjük, fenyőágat pedig fillérekért vehetünk a karácsonyfaárusoktól. Merészebb fantáziájú ajándékozók egy mezei kaktuszt is feldobhatnak, egyedivé tehetnek egy különleges edénnyel, vagy akár például az ajándékozott személyiségéhez passzoló növényi terráriumot is készíthetnek.

Az egyszerű kaktuszokat, pozsgásokat egy vidám edénnyel nagyon feldobhatjuk

Egy tematikus, saját kezűleg összeállított növényterrárimnál kevés személyesebb ajándék akad

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Évente legalább egy tucatszor hívnak fel olvasóim, ismerőseim azzal, hogy gyermekük mérgezést szenvedett valamilyen növénytől, és mit tegyenek? Ilyenkor, amellett, hogy átérzem a kétségbeesett szülők helyzetét, nem tudok sokat segíteni, hiszen kertész vagyok, nem orvos, legfeljebb az érintett növényről tudok felvilágosítást adni, de vészhelyzetben ez nem jelent érdemi segítséget. Mint annyi más esetben, az otthoni, kerti növényektől elszenvedett mérgezéseknél is a legjobb, amit ajánlani tudok, az az elővigyázatosság és a körültekintő növényválasztás, hiszen ha a rizikóforrásokat a minimálisra, ideális esetben nullára csökkentjük, akkor jó eséllyel megelőzhetjük a bajt.

A mérgező, vagy veszélyes növényekről a legtöbbünk fejében ilyen egzotikus kép él, ám sok megszokott szobanövény is kockázatot rejt

Az otthoni növénymérgezések nem véletlenül a gyermekeket érintik a leginkább, hiszen a kicsik kifejezetten hajlamosak mindenféle dolgokat megrágcsálni, a szájukba venni, a színes, illatos, vonzó formájú virágok, termések pedig mágnesként vonzzák az apróságokat. Hiba az is, hogy sok növénybarát nincs tisztában azzal, hogy zöld kedvence mérgező, pedig a legnépszerűbb szobai-, és kertinövények között is szép számmal akadnak veszélyes, toxikus fajok. 

A közkedvelt leander minden porcikája mérgező

Az egyik leggyakoribb szobanövény, a leander (babérrózsa, Nerium oleander) minden része erősen mérgező, fogyasztása gyomorpanaszokat, szívbántalmakat, de akár idegrendszeri károsodást is okozhat. A kedvelt szobaciklámennek (Cyclamen persicum) a virága és szára enyhén mérgező, a szervezetbe jutva hasi-, és gyomorpanaszokat idéz elő. A ciklámen gumója erősen toxikus (cyclamin glükozidot tartalmaz), mely komolyabb rosszullétet, görcsöket, légzési nehézségeket okozhat. A szobaciklámennel rokonságban álló szobai kankalin (Primula obconica) tejnedve bőrpírt, viszketést, de akár hólyagos kiütéseket is okozhat, ha pedig valaki lenyeli, heveny hasmenés lesz a "jutalma". Szintén népszerű lakásdísz a diffenbachia (buzogányvirág, Diffenbachia) melynek nedve a száj nyálkahártyáját izgatja, kellemetlen tüneteket előidézve. A terebélyes filodendron (könnyező pálma, Monstera deliciosa) termése magas oxálsav tartalmú, lenyelve roppant kellemetlen tüneteket eredményez. Levelei és gyökere is mérgezőek, allergiás tüneteket idéznek elő, háziállatokra akár végzetesek is lehetnek. A begónia fajok levelei és hajtásai enyhén mérgezőek, a mutatós korallbokor (Solanum Capsicastrum), és a fikusz fajok tejnedve is káros, a szervezetbe jutva könnyebb esetben gyomorbántalmat, súlyosabb mérgezésnél fulladást is okozhat. Az anyósnyelv (Sansaveria) levelei is problémát okozhatnak, megrágásuk, elfogyasztásuk hasmenéshez, gyomorégéshez vezethet. Így december tájékán pedig a mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) a legaktuálisabb mérgező szobadísz, ez a kedves, piros növény ugyanis már az érintést is irritációval torolja meg (gondozásához gumikesztyűt szoktak ajánlani!), virága lenyelve pedig heveny hányást idéz elő. Természetesen a lista korántsem teljes, de jól jelzi, hogy nagyon fontos, hogy kisgyermekes háztartásokban legyünk tisztában a zöld állomány jellemzőivel, bátran használjuk az internetet a mérgező fajok beazonosítására, a kertészetekben vásárlás előtt kérdezzünk rá a mérgezőségre, de problémás esetekben engem is bátran felkereshetnek kérdésekkel a növény tulajdonságait illetően. 

A december slégere, a színével hódító mikulásvirág komoly bőrirritációt képes okozni

Nem csak a szobai, hanem a kerti növények között is előfordulhatnak veszélyes fajok, ráadásul a kertben olyan fajok is megjelenhetnek, melyeket nem mi telepítettünk, de kockázatot hordoznak, ilyenek például a gombák, akár a gyilkos galóca is felütheti a fejét, nem egy példát láttam már erre. A kerttel kapcsolatban szintén fontos a körültekintő növényválasztás, és az előzetes tájékozódás, ha gyerekek is tartózkodnak ott. Az önként betelepülő példányokat is monitorozzuk folyamatosan, a gombákat illetően azt ajánlom, ne vesződjünk a beazonosítással, hanem gumikesztyűt húzva távolítsuk el, és semmisítsük meg azokat. Kisgyermekes kertekben egyébként nem csak a mérgező növényekre szükséges figyelni, hanem jó ötlet a bababarát kertekre vonatkozó alapelveket követni.  

A kertben hívatlanul is megjelenhetnek például gombák, melyekre nem árt figyelni

Mit lehet tenni, ha mégis bekövetkezett a baj? Mivel nem orvos vagyok, erre a kérdésre csak azt tudom válaszolni, hogy késlekedés nélkül, azonnal szakembert, vagyis orvost kell kell hívni. Amennyiben tudjuk, hogy a baj okozója valamelyik növényünk, rögtön jelezzük ezt a doktornak, és nem haszontalan magát a növényt is megmutatni, bevinni az orvosnak, hogy a toxint beazonosíthassa. Amennyiben a mérgezés forrása ismeretlen, ne zárjuk ki a növényeket, mint a baj okozóit, ehhez persze jó, ha tudjuk, hogy van mérgező növényünk. A mentők kihívásakor, ha tudjuk, határozzuk meg a méreganyagot, annak mennyiségét, és hogy mikor történt a mérgezés, illetve azt, hogy vannak-e jelenleg a mérgezésnek tünetei. Kerüljük a közszájon forgó megbízhatatlan jótanácsokat, mint a hánytatást, a tej vagy a sós víz itatását, csak azt hajtsuk végre, amit az orvos javasol!

Fontos figyelni arra, hogy a kisebbek milyen kerti növényekkel kerülnek kapcsolatba

Gyermekek mérgeződése esetén a Heim Pál Kórház mérgezési osztályán kérhetünk felvilágosítást a következő telefonszámon: 06-1-333-5079 

Mérgezési esetekkel szintén fordulhatunk a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ Klinikai Toxikológiai Osztályához, melynek elérhetőségei: 1074. Budapest Alsó erdősor 7. fszt., telefon: +36-1-3-215-215

Szintén felvilágosítást kaphatnak az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatot tárcsázva a következő ingyenesen hívható telefonszámon: 06 80 20 11 99

Alapos vészhelyzeti útmutatót ITT olvashatnak, a Magyar Gyermekmentő Alapítvány hasznos, mérgezéssel kapcsolatos tájékoztatója pedig  ITT található.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen. 

Az áfonya egyelőre a nem túl népszerű, vagy mondjuk inkább, a nem túl gyakori kerti vendégek közé tartozik, pedig az elmúlt évtizedben kezd divatba jönni, annak ellenére, hogy nevelése nem a legegyszerűbb hobbikertészi feladat. A trendivé válásban szerepe van az áfonya sokoldalúságának, minden évszakban kifejezetten dekoratív, tavasszal közel egy hónapon át bontja káprázatos virágait, nyáron és az ősz elején termése töltheti el bámulattal gazdáját és csodálóit, ráadásul télen sem veszti el varázsát, a hideg hónapokban sárgásra, pirosasra színeződő vesszői díszítik a kopár kertet. És ez még csak a szemnek való csemegék felsorolása volt, és ott van az ehető termés is, ami roppant ízletes és egészséges, de boltban ritka és drága, az otthoni bokrokról viszont szerencsés esetben bő termés takarítható be. Ha ennyi előnye van, akkor mégis mi a probléma az áfonyával?

Szemnek-szájnak ingere! Az áfonya több törődést kér, de meg is hálálja

Elsősorban a növény speciális talajigénye az, ami elriaszthatja a leendő áfonyanevelőket, ugyanis az áfonya a kizárólag a savanyú,  4,2 – 5,2 pH értékű közegben marad meg és fordul termőre, ezért az átlagos kerti föld nem megfelelő a számára. Ezzel azonban nem ér véget az áfonya kívánságlistája, a napos területeket kedveli, ugyanakkor a hűvös, párás klíma az ideális számára, öntözésére lágy vizet kell használni, mindemellett magas a tápanyagigénye, legalább 3%-os humusztartalmat követel magának. Ez azonban nem szabad, hogy elriassza a bátrabb kerti hobbistákat, mert a problémák áthidalhatóak, megoldhatóak, legfeljebb egy kicsit több törődésre és odafigyelésre lesz szükség. Aki próbát tenne az áfonyával, akár még az elkövetkezendő hetekben is beszerezheti, és elültetheti a töveket, mert ugyan már  a december kapujában állunk, de a tartós fagyok beállta előtt még nem késtünk el a művelettel. Az ültetést tekintve alapvetően két út közül lehet választani.

A bogyója is dekoratív, de főleg finom

A vörösáfonyáról nem is beszélve 

Az első lehetőség, hogy kiküszöbölve a kerti talaj inkompatibilitását, nagyobb méretű cserébe, vagy dézsába telepítjük az áfonyatöveket, így könnyedén összeállíthatjuk a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező közeget. A megfelelő méretű edénybe savanyú tőzeget kell helyezni, a magas szervesanyag-igényt érett marhatrágya hozzáadásával kell biztosítani, és némi fenyő-, vagy akácavart is keverhetünk a mixhez a tökéletes talaj kialakításához. Az öntözést a fentieknek megfelelően lágy, vagy lágyított vízzel szabad csak megoldani. Kis szerencsével pár éven belül a tövek termőre fordulnak, de a virágok már általában a következő évben megjelennek.

Cserépben is lehet próbálkozni, főleg, ha ez az első kísérletünk az áfonyával. Ha minden rendben ment, indulhat a kerti termesztés

A második opció, hogy a kerti talajt alakítjuk lokálisan az áfonya igényeihez. Ebben az esetben azon a területen, ahová a töveket telepítenénk, egyfajta talajcserét kell végezni, melyhez a dézsás ültetéshez hasonló összetevőket kell felhasználni. A kedvező PH-érték és a tápanyagellátás biztosításához tőzeget, szervestrágyát adagoljunk, de készülhetünk fakéreggel, szennyeződésmentes faforgáccsal, és végső esetben akár ventillált kénporral is szabályozhatjuk a talaj PH-ját. Az áfonya földjét nem kell túl mélyen a leírt módon átformálni, a növény sekélyen gyökeredzik, ám épp ezért hamar száradásnak is indulhatnak a bokrok, így a locsolás kardinális kérdés. Késleltethetjük a dehidratációt mulcsolással, ami ráadásul még díszítőelem is lehet. Mulcsként fakérget, kőzúzalékot, apró kavicsokat használhatunk. Különösen fontos a nyárvégi vízellátás megléte, ez az időszak meghatározó a jövő évi növekedést illetően, így aszályos augusztusokban külön figyeljünk oda a nedvesen tartásra. 

A tavaszi virágzás külön élményt jelent majd

Az áfonyával kapcsolatos teendők azonban itt nem érnek véget, a növényt a harmadik-negyedik évtől kezdve rendszeresen, jellemzően évente egy alkalommal metszeni szükséges. A metszésre a nyugalmi időszak vége, tehát a késő tél/kora tavasz az ideális időszak. Ekkor elő az ollóval, és elsőként a szemmel láthatóan sérült, elfagyott, elhalt vesszőket távolítsuk el (azért is a kora tavasz a megfelelő idő a műveletre, mert ilyenkor már látszanak a tél által okozott károk, amennyiben korábban állunk a feladatnak, úgy később még a károsodott részeket is le kell vágni, így alkalmasint kénytelenek lennénk "túlkopasztani" a növényt). A túl vékony, vagy a túlburjánzó, egymásba fonódó hajtásokat is metsszük le, valamint az elöregedett, többéves vesszőket is szanáljuk. A bokor mellől előtörő erősebb tőhajtásokat is ritkítsuk, legfeljebb féltucatnyit hagyjunk meg ezek közül. Az áfonyából ehető sövényt is kialakíthatunk, ebben az esetben a metszés egyúttal formázó visszavágás is lehet. Dézsás ültetéskor is hasonlóak a teendők. A talaj PH-értékét időnként érdemes ellenőrizni (ehhez filléres eszközt bármelyik gazdaboltban beszerezhetünk), valamint a magas tápanyagigényt is elégítsük ki, vagyis trágyázással pótoljuk a növény betevőjét. 

Az áfonya összességében több kihívást állít a kertészkedők elé, mint a hagyományosan ültetett kerti növények, de különleges megjelenésével, és ritka csemegeként szolgáló termésével bőven meghálálja a törődést, ráadásul telepítésével kiléphetünk a megszokott fajtákból összeállított, néha kicsit unalmassá váló kerti hangulatból. A nehézségektől nem kell megijedni, amennyiben a felsorolt pár intézkedést megtesszük, és az átlagosnál egy kicsivel több időt fordítunk az áfonyára, a sikerélmény biztosan nem marad el, az pedig még a bogyóknál is édesebb lesz. A kertészetekben rengeteg fajta közül válagathatunk, akár a növény színe és várható magassága alapján, ha kíváncsiak a kínálatra, kattintsanak máris IDE.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Minden ünnepi szezonnak megvannak a jellemző virágai, most, a karácsony közeledtével természetes, hogy a mikulásvirág lép elő slágernövénnyé. A mikulásvirág igazából nem is annyira a karácsony apropójából kerül előtérbe, nevét alapul véve inkább a Télapó-ünnephez kapcsolódik, de élénkpiros színével, az évszakhoz képest vitán felül üde megjelenésével az egész december kiváló dísznövénye. A mikulásvirág ugyanakkor gyakran képes csalódást okozni, a minap a villamoson utazva hallottam egy hölgyet, aki a barátnőjének azt ecsetelte, hogy idén nem vásárol a piroslevelű virágból, mert mire elérkezik az igazi ünnepi időszak, úgyis kopasszá válik növénye. Valóban gyakori eset, hogy az idejekorán beszerzett mikulásvirág az év utolsó heteire leveleit, ezáltal díszítőértékét elveszti, így öröm helyett kudarcélménnyel sújtja gazdáját, ráadásul az egyszeri vásárló úgy érezheti, hogy ablakon kidobott pénz volt, amit a mikulásvirágra költött. Ezt azonban a helyes tartással és a szakszerű gondozással meg lehet előzni. 

Rózsaszín változata is létezik, ez azonban kevésbé ünnepélyes

A mikulásvirág érdekessége, hogy valójában nem a virágaival hódít (amik igazából aprók, fehérek, és alapvetően jellegtelenek), hanem felleveleivel, melyek idővel ugyan bezöldülnek, de a fentiek előbb pirosba öltöznek. A mikulásvirág, vagyis az Euphorbia pulcherrima az amerikai kontinenseken őshonos évelő növény, és eredeti élőhelyén akár két-három méter magasra is megnő. Hazánkba értelemszerűen a kisebb változatok jutnak el, jellemzően november környékén. Mivel elvirágzása az év végén esedékes, így úgy tűnik, mintha direkt az ünnepi szezonra lenne kitalálva, népszerűsége ennek megfelelően évről-évre töretlen.

A népszerűség azonban nem jár együtt a problémamentes neveléssel, a leggyakrabban előforduló gond a levelek idő előtti lehullása, ez pedig elsősorban a hőmérséklettel van összefüggésben. A mikulásvirág 10-15 Celsius között érzi magát a legjobban, ami viszont rendszerint alacsonyabb hőmérséklet, mint ami a fűtött szobákban ezidőtájt megszokott. Átlagos lákaskörülmények között sem reménytelen a december végéig tartó piros fedőlevelek megtartása, de túlfűtött, erősen száraz levegőjú szobákban kicsi a siker esélye. A mikulásvirág kifejezetten  szereti a fényt, ugyanakkor a tűző naptól óvni kell. Mindezek alapján az a legjobb, ha az ablakpárkányra helyezzük, szobán belül rendszerint itt van a legalacsonyabb hőfok, és itt fényt is megfelelő mennyiségben kap, viszont az ablaknyitogatással, szellőztetéssel keltett huzattól, hősokktól mindenképpen óvjuk! Az öntözés is kardinális kérdés a mikulásvirág esetében, bő öntözést kíván, de lényeges, hogy az öntözés intenzitása összefügg a hőmérséklettel, tehát ha sikerül növényünknek ideális, alcsonyabb hőmérsékletű területet taláni, akkor az öntözéseket is ritkítsuk.  A mikulásvirág a párásítást biztosan meghálálja, ezt a legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, ha cserepét egy olyan tálcára rakjuk, melyre kavicsot, kőzúzalékot szórtunk, majd az egészre vizet öntöttünk. Abban az esetben, ha a vízutánpótlást csak ritkábban tudjuk megoldani, azt is megtehetjük, hogy a növény földjének kiszáradásakor az egész cserepet pár másodperce egy lavór vízbe mártjuk, ezt azonban hetente legfeljebb egyszer ismételjük meg. Jellemző problémaforrás, hogy a tőzegbe ültetett mikulásvirág a tápanyag kiürülésekor utánpótlás nélkül marad, és hamarosan hanyatlásnak indul, leveleit ledobja, kis idő elteltével pedig a gondos locsolás ellenére is elpusztul. Ezért ha tőzegbe ültetett mikulásvirágot vettünk, vagy ültessük át általános virágföldbe, vagy pótoljuk a tápanyagokat, és fokozottan figyeljünk a kiszáradásra. 

A mikulásvirág a december egyik legbájosabb szobanövénye, vidám élénksége feldobja a lakás hangulatát, akár megsimogatni, babusgatni is kedvünk támadhat, azonban nem árt némi óvatosság, ugyanis az Euphorbia pulcherrima mérgező növény, csakúgy, mint a kutyatejfélék családjába tartozó rokonai, mérgező tejnedvet választ ki. A tejnedvvel érintkezve bőrünk irritációját szenvedhetjük el, ami ugyan nem jelent súlyos mérgezést, de kellemetlen lehet, ezért a növényt óvatosan érintsük meg, és ne engedjük, hogy gyerekek gondozzák, vagy játsszanak vele. A veszély a lehullott levelek esetében is fennáll, ezért azokat minél előbb tegyük a szemetesbe, valamint a növény érintése után mindig mossunk kezet.

Eredeti élőhelyén nagyra nő

Az ünnepek elmúltával a legtöbb háztartásban a mikulásvirág a karácsonyfa sorsára jut, vagyis a kukában landol. Ennek azonban nem kelll feltétlen így történnie, ugyanis évelő növényről van szó. Amennyiben meg szeretnénk tartani hűséges ünnepi díszünket, az elvirágzást követően erősen ritkítsuk az öntözéseket, egészen addig, míg a növény minden levelétől megszabadul, majd ezután nagyjából 15 centis csonkra váguk vissza, és májusig pakoljuk el egy csendes, sötétebb sarokba (akár a pincébe). Kéthetente azért lássuk el némi nedvességgel, és túl száraz pihenőhelyet se jelöljünk ki neki.  Május derekán ültessük át friss, tőzeggel kevert virágföldbe, és az öntözéseket is tegyük gyakoribbá, így esély nyílik rá, hogy a következő karácsonyra már nem kell új példányt vásárolni.  

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az év valamije típusú választásoknak általában nem sok értelme van, már persze azon kívül, hogy annak valaminek jó reklámot csinálhatnak velük. Ami azonban termékek - autók, épületek, televíziók - esetében egyszerű kampányfogás, az a növények esetében sokkal több ennél. Az év vadvirága versenyén keresztül például megismerkedhetünk olyan szép virágokkal, növényekkel, melyekre a hétköznapokban nem sok figyelmet fordítunk, kicsit tanulhatunk is, de főleg felfigyelhetünk a minket körülölelő természet csodálatosságára. A vadvirágok vetélkedőjét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület találta ki, hasonlóan az "év madara", az "év gombája", vagy épp az "év hala" megmérettetésekhez. Vadvirágot 2010 óta választhat a közönég, mégpedig meghatározott szempontok alapján. Első lépésben egy szélesebb botanikai-természetvédői közösség adja le jelöltjeit, ezekből aztán egy hatfős kuratórium jelöli ki azt a három fajt, melyek közül végül a közönség döntése alapján kerül ki az adott év győztese. 

A versenyben bármelyik vadvirágnak van esélye elindulni, a kiírásban nem élveznek elsőbbséget a védett, vagy ritka fajok, de a gyakorlatban mégis inkább ezek közül kerülnek ki a jelöltek, hiszen a védett vagy ritka növények az átlagosnál nagyobb figyelmet érdemelnek. Az elmúlt három év győztesei sorrendben 2011 és 2013 között a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), és a nyári tőzike (Leucojum aestivum) voltak. Idén természetesen ismét lehet választani, a szakmai grémium döntése alapján a következő három jelölt közül.

1. A dunántúli erdők tavasz végi büszkesége a medvehagyma (Allium ursinum), mely annyiban lóg ki kissé a nyilvánosságra szoruló fajok közül, hogy gasztronómiai értéke miatt az elmúlt években roppant felkapott lett, én magam is minden alkalommal vásárolok egy medvehagymás pogácsát a kedvenc pékségemben, ha arra visz utam. A medvehagyma ugyanakkor nem csupán étkezési haszna, hanem szépsége miatt is becsülendő, főleg, ha tavasszal patakpartokon, árnyas lankákon szőnyegszerű állományaival találkozunk. A medvehagymának talán pont a trendiség miatt van szükége egy kis támogatásra, mivel a nagyarányú gyűjtés miatt néhol előfordulása már ritkul.

2. A dunántúli árterületek tavaszi szépsége az egyedülállő megjelenésű, réti iszalag (Clematis integrifolia). A réti iszalagot tavasz végén, nyár elején csodálhatjuk meg, a 20-70 centiméter magasra növő, bokrosodó évelőt egyértelműen beazonosítják kékes-lilás virágai. Élőhelyeinek szűkülése és megszűnése miatt veszélyben van, természetvédelmi értéke 5000 forint.

3. A szibériai nőszirom (Iris sibirica) mondhatni már rutinos induló, hisz tavaly is versenyben volt, de akkor a nyári tőzike legyőzte. Pedig a szibériai nőszirom is megérdemelné az év vadvirága címet, a magasra, akár egy méterre is megnövő nősziromféle május-június környékén virágzik, ekkor pedig mindenkit elbűvölnek csodás virágai. Lápos, mocsaras vidékeken él, hazánkban sok helyen előfordul, az alföldi lápoktól kezdve a magasabban fekvő kaszálókig, de élőhelyeinek száma drasztikusan csökken, így a szibériai nőszirom is veszélyeztetett, természetvédelmi értéke 10000 forint.

Aki kedvett kapott a szavazáshoz, az az alábbi linken, vagyis a www.evvadviraga.hu oldalon adhatja le voksát az év végéig.

Ennyivel azonban ne vesünk véget a témának, ugyanis nagyon érdekes kérdés, hogy akit elbűvöl a zabolázatlan természet látványa, atmoszférája mondjuk egy túra, vagy erdőjárás során, az hogyan hozhatja létre ezt a miliőt saját kertjében. A megoldás természetesen nem az, hogy a séták során kell összegyűjteni a növényeket, majd ezeket otthon a kertbe telepíteni, egyrészt mert ezzel szabálysértést követhetünk el, másrészt pedig az ad-hoc jellegű telepítés nem fog egységes és harmonikus képet eredményezni, arról nem is beszélve, hogy a hazahurcolt tövek nagyobb része várhatóan nem marad életben, még akkor sem, ha az otthoni körülmények megfelelőek lennének egyébként. Tehát aki természetközeli, burjánzó, a vadvirágos mezőket, erdei tisztásokat utánzó kerti látványt szeretne, az alábbi tanácsok mentén gondolkozzon: 

- A természetbarát kertekben a növényzet dominál, a burkolatok, épített elemek háttérbe szorulnak. Az ilyen elgondolás mentén kialakított birtokon mellőzendőek a térkőből kirakott utak, az ágyásszegélyek, az előregyártott kerti díszek, és a hasonló tájidegen elemek. Épített grillpult helyett a hagyományos tűzrakóhelyet válasszunk, bolti hintaágy helyett inkább egy függőágyat szerezzünk be, és a műanyag kertibútor garnitúra helyett is jobb megoldás pár fatuskó körberakása.

- Ezekre a kertekre jellemző a színes, buja, tarka növényvilág. Válasszunk szárazságtűrő, lehetőleg honos növényeket! Azok a növények, amik a kertünk klímájához igazodnak, kevesebb ápolási munka mellett is szépen növekednek, kevesebb öntözést és gondozást igényelnek, telepítésükkel időt és pénzt is spórolhatunk. 

- A változatos növényvilág lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük az évszakok változásait, egész évben gyönyörködhessünk a kertünkben. Úgy válogassuk össze az ültetendő fajokat, hogy minden évszakban legyen köztük olyan, ami virágzik, zöld, vagy csak dekoratív. A hagyományos gyep-díszfa-virágágyás felépítésű kertek télen "kiürülnek", de például télizöld növényekkel, télen is díszlő cserjékkel ez megelőzhető.

- Rövidre nyírt pázsitot csak ott létesítsünk, ahol feltétlenül szükségünk van rá. Nagyobb területen alakítsunk ki kevesebb ápolást igénylő virágos rétet. Nem kell félni, az ilyen burjánzó területek is alkalmasak pihenésre, időtöltésre, és a gyerekeknek is nagyobb élvezet az ilyen házi rét, mint a katonásra vágott pázsit.

- Amennyiben a kert mérete lehetővé teszi, alakítsunk ki minél többféle élőhelyet a kertünkben! Más-más növények érzik jól magukat a tűző napon, megint mások árnyékban, a fák tövében. Ennek megfelelően különböző karakterű virágágyakat hozhatunk létre. Lepkék számára ültessünk minél több virágzó, illatos, mézelő növényt. Az egyik legjobb lepkecsalogató növény a nyáriorgona.

-Néhány korhadt fatuskó, nagyobb kődarab búvóhelyet jelenthet az apróbb állatoknak: rovaroknak, gyíkoknak, pókoknak, sünöknek, rágcsálóknak. A terméskőből rakott lépcsők, lépőkövek, támfalak szintén búvóhelyül szolgálnak.

-Törekedjünk arra, hogy a kertünk minél kisebb ökológiai lábnyommal rendelkezzen! A kertben keletkező szerves hulladékot lehetőleg komposztáljuk, és a tápanyag utánpótlást is az ebből keletkező komposzttal oldjuk meg!

-Utánozzuk a természetet! Esőkertek létrehozásával alacsony gondozásigényű, természetes hatású kertrészletet alkothatunk!

A kertész blog ajánlata növényválogatáshoz: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A kivi pályafutása némileg a banánéhoz hasonlítható, én még emlékszem, hogy a '80-as években milyen csodaszámba ment a banán, a kivi pedig hasonló kuriózum volt, ritka, általában karácsonyi vendégnek számított az ünnepi terített asztalok közepére helyezett gyümölcsöstálban. A banán népszerűsége azóta is töretlen, a kivi azonban nem futott be nagy karriert, pedig egészséges és finom gyümölcsről van szó. A kivivel kapcsolatban a legnépszerűbb tévhit, hogy déligyümölcs, így termesztése a mi klímánkon lehetetlen. Nos, ez nem igaz, a kivi kínai eredetű, és a honi éghajlati viszonyok a legkevésbé sem zárják ki a termesztését, sem nagyüzemi, sem kiskerti körülmények között.  Az is a kivi ellen szól látszólag, hogy savanykás ízvilággal rendelkezik, pedig az igazság az, hogy a kereskedelemben kapható kivit gyakran a kellő szüreti érettség elérése előtt szedik le a könnyebb szállítás érdekében. A saját kertünkből szüretelt gyümölcs íze sokkal finomabb, és a mérete is nagyobb a boltban vásároltnál. Úgy tűnik, mintha a kivi ellen rosszul rögzült hiedelmek és tapasztalatok sora fogott volna össze, mert azon kevesek, akik megpróbálkoztak a kiskerti neveléssel, szinte mindig keserű tapasztalatokról számolnak be, gyenge hozamról, meddő fákról hallani, pedig nem az egyszeri hobbikertész, hanem a megfelelő szakirodalom hiánya, és a szakszerűtlen árusítás a ludas leginkább. A fő gondot az okozza, hogy kétlaki növényről van szó, vagyis külön töveken fejlődnek a porzós és a termő virágok. Sok kertészet és faiskola sajnos egyszerűen nincs tisztában az általuk árult növények nemével és fajtájával, például gyakran önporzós kivit ígérnek, pedig az ilyen növény nagyon ritka (de azért kapható), és általában kisebb mennyiségű gyümölcsöt hoz. A jól termő, szép, darabos gyümölcsű kivi esetében mindig szükség van porzó és termő egyedekre. Máskor összekeverik a címkéket, porzót adnak el termőként, vagy fordítva. Ez nagyban rombolta/rombolja a kivi nimbuszát, mivel a nem termő növény a vásárlókban érthető módon csalódást kelt.

A zöld és sárga fajták gyümölcsei

A kivifélék az Actinidiaceae család Actinidia nemzetségéhez tartoznak. A nemzetség elterjedési területe Kelet-Ázsia, a legjelentősebb termesztett fajták többségükben az Actinidia deliciosa, kisebb részben az A. chinensis fajhoz tartoznak. Fontos tisztázni, hogy az egyéb Actinidia fajoknak (A. kolomikta, A. arguta, A. callosa, A. melanandra, azaz a minikivik) csekély kereskedelmi jelentőségük van, gyümölcsük apró, bár szintén kellemes, ízletes, és helyük lenne a ház körül a „nagy” kivi mellett. Így a továbbiakban olvasható információk a termesztett fajtákra vonatkoznak, ezen belül is az A. deliciosa ’Hayward’ fajtára, mivel messze ez a legsikeresebb, a legnagyobb gyümölcsű típus, piaci részesedése 90% fölötti. Fontos, hogy más fajokra és fajtákra gyakran teljesen eltérő termesztéstechnológiai ismeretek vonatkoznak. A kivi tehát kétlaki növény, azaz külön egyeden fejlődnek a porzós és a nőivarú virágok. Elvileg bármely porzós Actinidia megfelelő bármely termőfajta beporzásához, amennyiben a nőivarúval azonos időben virágzik. Ezért a virágzási idő határozza meg, hogy melyik nőivarú fajtához milyen porzófajta szükséges. A legelterjedtebb és legérdemlegesebb ’Hayward’ fajta esetében a ’Tomuri’ porzófajta a legáltalánosabb. Amennyiben már rendelkezünk otthon néhány tő kivivel, de a termés elmaradt, akkor első lépésként a növények nemét szükséges meghatározni. Virágzáskor könnyűszerrel megállapítható a hiányosság, a termős virág közepében ugyanis nagyon jellegzetes formát képező bibeszálak vannak, kerékküllőre emlékeztető, sugaras alakzatban. Körülötte vannak ugyan portokok, de ezek nem tartalmaznak megtermékenyítésre képes pollent. A porzós virágban nincs bibe, virágpora viszont megtermékenyítőképes. A ’Hayward’, és a ’Tomuri’ páros esetében nyílás előtt is megállapítható már a növények neme: a nőivarún egy száron jellemzően egy virág van, a hímivarún három. A porzós a vessző tőközeli részén is hoz virágot, a termős inkább a negyedik - ötödik rügytől kezdődően. A lehullott virágok porzós növényre utalnak, az apró, később lehulló gyümölcskezdemények pedig beporzás hiányában nem termő, nőivarú növényre.

A termő...

...és a porzó

Amennyiben még csak most szeretnénk beszerezni növényeinket, vagy a kertünkből hiányzó nemű példányt szeretnénk pótolni, akkor igyekezzünk hozzáértő, megbízható forrásból beszerezni növényeinket.  Az önporzó kivi ígéretének ne dőljünk be! Bizalomgerjesztő jel, ha a kertészetben egymástól teljesen elkülönítve tárolják a különböző nemű növényeket. A címkéken a ’Hayward’ (termő) és a ’Tomuri’ (porzó) neveket keressük. Sikeres beszerzés után jöhet az ültetés és a gondozás, ne riadjunk meg, a kivi nevelése és metszése nem túl bonyolult feladatok, igazából kevesebb vele a vesződség, mint néhány szokványos gyümölcstermőnkkel, ráadásul gyakorlatilag semmilyen növényvédelmet nem kell alkalmaznunk. Sajnos a metszéssel kapcsolatban is rendkívül káros tévhitek terjednek, ezek önmagukban is bőven elegendőek a sikertelenséghez.

A kivi késő ősszel is ültethető, a képen azonban egy tavasszal ültetett növény őszi fejlettségi állapota látható

A kivi vásárlását követően először a kiültetés helyét szükséges meghatározni. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz, mert ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, vagy a késő ősz, tehát még most is lehet ültetni, ekkor viszont mindenképpen föl kell kupacolnunk a növényt nagyjából 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget az erős fagyok felrepeszthetik, ez pedig a pangó vízzel párosulva könnyen gombabetegségeket idézhet elő. A növényt egyéb módon takarni ugyanakkor teljesen felesleges sőt, kifejezetten ellenjavallt. A híresztelésekkel ellentétben a kivi nem kimondottan napfényigényes, inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. A kivinek nincs különleges talajigénye, de általánosságban a kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét tekintve előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik, csak a túl meszes talajokon, vagyis Magyarország területének alig néhány százalékán akadhat probléma. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása, ugyanakkor hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. 

Ha mindent jól csináltunk, ilyen lesz az eredmény...

...és ilyen

Őszi ültetéskor majd tavasszal kell egy ígéretes, erőteljes rügy fölött visszametszeni a növényt, nagyjából 20-30 cm-es magasságban, és az ebből előbukkanó hajtást kell használni a leendő törzs kialakításához. Ehhez egy hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra lesz szükség, ami mentén növényeket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. A metszést illetően gyakori, és végzetes hiba, hogy a gazda a vesszők rövid csapra történő metszését alkalmazza, ezzel pedig jó eséllyel az összes termőrügyet eltávolíthatja. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom rendszerint azt közli, hogy: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. A kivi metszése csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll, a termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. 

Nem csak finom és egészséges, de mutatós is a kertben

A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos.

A bejegyzés Miklós Ákos Márton és Varga János Termesszünk kivit Magyarországon is! című tanulmánya alapján készült. A képek szintén a jelzett tanulmányból kerültek átemelésre.

Az érdeklődők máris rendelhetnek kivit, ha IDE kattintanak!