A nagyvárosokban élőknek a sok előny mellett rengeteg hátránnyal kell megküzdeniük, melyek közül a legégetőbbek - és ez minden bizonnyal Budapestre is igaz - a közlekedés nehézsége és a levegő szennyezettsége. Előbbi rengeteg stresszel és várakozással jár, utóbbi pedig tanulmányok szerint akár 5-7 évbe is kerülhet, melyet várható élettartamukból kell levonniuk a metropoliszok lakosainak. A közlekedést tekintve a hatékonyan és zölden működő tömegközlekedés, az autóforgalom belső részeken való korlátozása, és az alternatív megoldások, például a kerékpározás lehetnek a gyógyír, a légszennyezettséget pedig a hatékony szűrőrendszerek alkalmazásával, környezetbarát járművekkel, és növények telepítésével lehetne orvosolni. Ezeket a megoldásokat ötvözi thaiföldi designerek egyedülálló és szellemes koncepciója, a fotoszintetizáló elektromos kerékpár.

A bangkoki LightFog formatervező stúdió munkatársai, név szerint Silawat Virakul, Torsakul Kosaikul és Suvaroj Poosrivongvanid az alábbi képeken látható különleges kétkerekű terveinek elkészítésével nyerték meg a RedDot formatervezési díjat. A még csak papíron létező elképzelés szerint az APB (Air Purifier Bike - körülbelül: légtisztító bicikli) kétféle módon javítja a városi levegőt. Elsőként a kormányon elhelyezett szűrőberendezés az azon átáramló levegőt megtisztítja portól, szennyeződésektől, valamint megköti a levegő szén-dioxid tartalmának egy részét, hogy aztán a szűrő mögött görnyedő kerékpáros ezt lélegezhesse be. A rendszer második eleme sokkal izgalmasabb, tulajdonképpen a növények által is elvégzett fotoszintézist utánozza, mégpedig a váz felső részén elhelyezett berendezéssel. A fotoszintetizáló egység a napsugarak, elektromosság és víz segítségével oxigént termel, ráadásul ehhez a folyamathoz még tekerni sem kell a cangát, akár álló helyzetben is működik a rendszer az akkumulátorról. Mindezek mellett az APB mint egyszerű kétkerekű közlekedési eszköz is kedvező hatással bír, használatával csökkenthető a forgalmas utak terhelése, biciklin utazva pedig elfelejthetjük a dugókat, ráadásul a részben elektromos hajtásnak (feltehetően pedelec rendszerről van szó) köszönhetően különösebb edzettség sem kell a használatához.

A bringa szépsége szubjektív, de a hasznossága megkérdőjelezhetetlen. A kettős levegőjavító rendszer áldás lehetne a városoknak, persze ha a valóságban is létezne, és működése valóban hatékony lenne.

A működési elv roppant egyszerű, de a technikai részletek nem világosak

A belvárosokban százával - például közbringaként - kihelyezve, akár mérhető eredményt is produkálhatna

A fotoszintetizáló egység
Mielőtt felállva tapsolnánk a városi légszennyezettség gordiuszi csomóját átvágó futurisztikus drótszamárnak, természetesen meg kell jegyezni, hogy olyan koncepcióról van szó, mely egyáltalán nem biztos, hogy valaha gyártásba kerül, és a működéssel kapcsolatban is felmerülnek kérdések. A kormányon elhelyezett szűrő szuper ötlet, de korántsem biztos, hogy a mozgásban lévő eszköz tekerőjéhez hatékonyan jut el a frissített levegő, maga a szűrő pedig biztosan időnkénti cserére szorul, többletköltségeket generálva tulajdonosának. A fotoszintetizálást imitáló egység ígéretesebb, azonban az értékelhető eredményhez nyilvánvalóan rengeteg ilyen bicikli szükségeltetne, és a technikai részletek sem világosak, például hogy mit kezd a rendszer a rendes fotoszintézis során keletkező cukorral, bár lehet hogy utóbbi kérdésre frappáns válasz lesz, hogy a kávénk édesítését is megoldja a high-tech kütyü. A városi légszennyezettséget és a közlekedés zsúfoltságát enyhítő kerékpár ötlete azonban mindenképpen üdvözlendő, hiszen valós problémákra reflektál igencsak szellemes módon Amennyiben gyártásba kerül egyszer, elsősorban kölcsönözhető közbicikliként, az utcákon nagyobb számban elhelyezve lehetne jó ötlet a bevetése, már csak azért is, mert a mostani elektromos kerékpárok magas árát ismerve, az átlagembernek nehezen lesz elérhető az első időkben.

Egy ilyen szerkezettől talán a legendás autós-kerékpáros ellentét is enyhülhetne
Decemberben már alig akad klasszikus kerti teendő, a hideg, a rövid nappalok, és a tartós fagyok beálltával az ültetésnek befellegzik, ám ilyenkor is talál munkát, aki rendben akarja tudni portáját. A következőkben az év utolsó heteiben elvégezhető kerti feladatokat és óvintézkedéseket veszem sorra
Favágás

Fakivágásnál sose vállaljuk túl magunkat, ha szükséges, inkább bízzuk szakemberre a dolgot
A késő ősz és a tél a legalkalmasabb időszak a fák kivágására, amennyiben ez valamiért elkerülhetetlen. A veszélyessé vált, elöregededett, vagy más okokból szanálásra ítélt fákat akár sajátkezűleg is kivághatjuk, de csak gondos mérlegelés után. Sose vágjuk túl nagy fába a fejszénket, és ez most kivételesen szó szerint értendő, vagyis csak akkor kezdjünk bele a műveletbe, ha a növény nem túl nagy. A túlméretes példányokat hagyjuk szakemberre, például alpintechnikával dolgozó vállalkozóra, de ha úgy érezzük, hogy saját hatáskörben is megbirkózunk a feladattal, először az ágakat fűrészeljük le, mert a dőlő fa terebélyesebb koronája elsodorhat, összetörhet-, zúzhat dolgokat. A törzset annak elvágása után ássuk körbe, és erőteljes mozgatással szedjük ki, ehhez jellemzően több, jó erőben lévő férfiember szükséges. A főgyökeret mindenképpen távolítsuk el, mert ha a földben marad, káros gombafajták telepedhetnek meg rajta. Amennyiben spórolni szeretnénk az idővel és az energiával, szóba jöhet a csonk megtartása is, például virágállványként, vagy kerti asztal lábaként. Ha ez a terv, előre jelöljük be a kívánt magasságot, és ezt betartva vágjuk el a törzset. Egyes fák (dió, cseresznye, körte) faanyaga értékes, ezért ha nem beteg, korhadt példányról van szó, el is lehet adni azt, vagy ügyes kezű gazdák maguk is felhasználhatják barkácscélokra. A feldarabolt törzset és ágakat száraz helyre eltéve a nyári grillezésekhez, tábortüzelésekhez biztosíthatunk tüzelőt. Előfordulhat, hogy nem az egész fa van útban, csupán egyes ágakat kell eltávolítani. Ebben az esetben a metszést a törzshöz a lehető legközelebb ejtsük meg, és a csonkot kezeljük sebvédő anyaggal.
Szerszámok elrakása

A szerszámokat megtisztítva, rendszerezve tegyük el tavaszig
Mivel a kertészkedés eszközeit nagy valószínűséggel hónapokig nem fogjuk használni, tegyük el őket szépen télire. Költői túlzással élve, nincs is nagyobb tavaszi kerti trauma annál, mint a hó alól előásott, kinthagyott szerszámok siralmas állapotával szembesülni. Ha kihagyjuk a szakszerű tárolást, akkor a tél végén akár komolyabb összegbe is kerülhet, mire a szükséges eszközöket pótoljuk, így indokolt az óvintézkedés. A gereblyét, kapát, ásót, vasvillát és társaikat tisztítsuk meg, száradás után esetleg olajozzuk be, majd tegyük azokat fedett helyre, ahol nem lesznek útban tavaszig, és nem éri őket nedvesség. A kerti csapot is bebugyolálhatjuk, hogy ne fagyjon el, de akár a vízaknába is lemászhatunk, hogy ott zárjuk el a víz útját. Sok kertben találhatóak olyan kinti dekorációs elemek, melyekben az olvadás és az utána érkező kemény hidegek tönkretehetnek, ezeket vigyük be a garázsba, pincébe. Hasonlóképpen járjuk el a kerti bútorokkal, székekkel, asztalokkal, hinta-, vagy függőággyal, ezeket is tegyük fedett helyre, padlásra, pincébe.
Állati teendők

A néha túlárazott, csicsás bolti madáretető helyett ilyen olcsó alkalmatosságot is készíthetünk. A lényeg, hogy ha elkezdtük, ne hagyjuk abba az etetést
A szobai ölebek divatját éljük, de sok udvarban vannak olyan kutyák, melyek egész télen kint maradnak. Ha ez a helyzet, tanácsos a kutyaólat átnézni, ha szükséges, akkor megjavítani, szigetelni, a belsejébe hőszigetelő hugarocellréteget, szőnyegdarabot, meleg rongyokat helyezni. Az itatóvíz télen gyakran megfagyhat, ezért a szokásosnál gyakrabban cseréljük azt, és a hideg átvészeléséhez szükséges megfelelő táplálásra is ügyeljünk. Télen nem csak az ebek szorulnak extra gondoskodásra, hanem a madarak is. Sokan helyeznek ki madáretetőt, ám nagyon fontos, hogy ha elkezdtük a kis szárnyasok etetését, tavaszig ne hagyjuk abba. A madarak ugyanis hamar megszokják a gondoskodást, ami ha hirtelen abbamarad, nehéz helyzetbe kerülnek. Madáretetésre olajos magvakat (például ipari napraforgót, bolti madáreleséget, cinkegolyót), gyümölcsöt (faágra szúrt almát) és néha fatörzsre erősített vajat, szalonnadarabot használhatunk. Sose adjunk nekik emberi fogyasztásra szánt, fűszerezett, sózott eleséget. Itatásra vizet kínáljunk. A pár napig tartó hirtelen téli melegben a téli álmukat alvó sünök felébredhetnek, így ha kábán kóválygó sünit látunk, etessük meg, mert magától nehezen talál betevőt a hideg évszakban. Erre a célra macskaeledelt, natúr főtt húst, főtt tojást használhatunk, innivalóként pedig vizet adjunk nekik. A komposztot óvatosan forgassuk át ebben az időszakban, mert a sünök előszeretettel telelnek át benne.
Kamraszemle

A télire eltett élelmiszer közelében ne tároljunk vegyszert, növényvédő szereket, és a rágcsálók elleni mérgeket is körültekintéssel helezzük ki
Jó ötlet a kamrában, szerszámos sufniban, vagy a hasonló funkciót betöltő pincében is legalább valamiféle sátorrendet rakni, kevesebb energiát fog kívánni a tavaszi kertbeindítás, ha nem azzal kell kezdeni, hogy a tárolóban teszünk-veszünk egy fél hétvégét. A megmaradt vetőmagokat szortírozzuk, a még használhatókat lezárt zacskóban, edényben, száraz helyen tároljuk. A vegyszereket, növényvédő szereket a lejárati idejük ellenőrzése után hasonló módon tegyük el, mindig távol az ugyanott elhelyezett almától, burgonyától, egyéb élelmiszertől. A lejárt szavatosságú kemikáliákat a vonatkozó szabályoknak megfelelően dobjuk ki, ne keverjük azokat a háztartási szemét közé. Amennyiben elő szokott fordulni rágcsálójárás a helyiségben, próbáljuk megnehezíteni a kis betolakodók dolgát, tömjük be a réseket, szüntessük meg az átjárási lehetőségeket. Az irtószerek, mérgek kihelyezésével mindig legyünk óvatosak, ezeket az anyagokat úgy helyezzük el, hogy se gyermekek, se háziállatok ne férhessenek azokhoz.
Növények fagyvédelme

A törzsvédelemnek több módszere van, a lényeg, hogy a fiatal csemetéket, a friss ültetést ne hagyjuk magukra a zimankó idején
Ahogy nekünk, úgy a növényeknek is a hideg a legádázabb téli ellenfél, így a fagyérzékeny fajtákat óvjuk meg a mínuszok ártalmaitól. A fiatalabb, nemrég ültetett gyümölcsfák, cserjék törzsének földközeli részét kupacolással védhetjük, a rágcsálók (például nyulak) ellen pedig műanyag hálót, nádfonatot vessünk be. Kupacoláshoz használhatunk növényi nyesedéket, lehullott leveleket, melyre komposztot, földet szórhatunk. Ne használjunk kukoricaszárat, mert abban egerek telepedhetnek meg, több kárt okozva, mint a fagy. Szokás még vékony mészréteget kenni a törzsre, ami fehér színe miatt a növény nappali felmelegedését is gátolja, de ezt valóban vékonyan vigyük fel, különben a vastag takarás alatt kártevők telepedhetnek meg. A fagyérzékeny rózsatöveket az extrém hidegekben egy lefelé fordított vödörrel védjük, de ezt csak pár napon keresztül tehetjük meg. A díszfüveket már most kössük össze, mert a tövükhoz csorgó hólé a hidegekkel találkozva pusztító lehet. Tartós havazáskor a tuják, fenyők ágaira rakódott csapadékot rázzuk le, ónos eső esetén pedig a fák ágaira tapadt jégréteget egy bottal, szerszámnyéllel verjük le óvatosan, utóbbihoz egy alkalmas botot már most kézközelbe készíthetünk.
Csúszásmentesítési előkészületek

A sót lehetőleg felejtsük el, rengeteg környezetbarát szóróanyag áll rendelkezésre a csúszásmentesítésre
Borítékolható, hogy hamarosan hóval, jegesedéssel fogunk találkozni, ezért okos ötlet már most bekészíteni egy adag csúszásmentesítő szóróanyagot, ami semmiképp se só legyen. A só használata amellett, hogy erősen káros lehet a növényzetre, az autóutakat kivéve tiltott is, így hamuval, homokkal, faforgáccsal, kőzúzalékkal, barkácsboltokban kapható környezetbarát szóróanyagokkal szerelkezzünk fel. A jégmentesítés azért is fontos, mert a ház előtti járda biztonságossá tétele a ház tulajdonosának kötelessége, az itt bekövetkező balesetekért ő lesz a felelős. Társasházak is jól teszik, ha nem halasztják az első jeges napra a szóróanyag utáni rohangálást, valamint tanácsos előre kijelölni valakit a feladat elvégzésére, akár a gondnokot, egy lakót, vagy szerződéses vállalkozót. Az utcai hóeltakarításnál ne halmozzuk a havat az évelőkre, mert az összetömörödő hókupacok kárt tesznek bennük.
Ahogy egy kertes ház képét alapvetően meghatározza egy szépen karbantartott, ízlésesen kialakított kert, úgy alakítják a városképet a rendezett parkok, közterek, utcafrontok. A Rákóczi tér a főváros emblematikus helye, na nem a szépsége miatt, az nem is nagyon volt neki, hanem a kétes hírneve tette országosan ismertté már évtizedekkel ezelőtt is, nincs is tán olyan ember az országban, aki ne a jól ismert, fogalmazzunk így, pajzán múlttal kötné össze ezt a jobb sorsa érdemes közteret. A sokat vitatott metróépítés kétségtelenül pozitív hozadéka, hogy több park, elhanyagolt tér megújult, ez történt a már átadott, és időközben átkeresztelt II. János Pál pápa térrel, ez vár a Baross térre, most pedig a Rákóczit vehetik újra birtokba a kerületiek, meg persze mindenki aki erre jár, vagy fog járni, ha már a szerelvények is közlekednek.

A tér elkészültének jeles alkalmából, meg mert a hétvégén épp arra jártam, készítettem pár képet, hogy aki még nem láthatta az új állapotokat, az is élvezhesse a látványt, persze amennyire ezt a decemberi időszak, és az ebből fakadóan gyérebb vegetáció engedi. A tér szellős, átlátható kialakítást kapott, kevés a sötét zug, a buja sarok, a jól belátható részek biztonságérzetet adhatnak, emellett pihenőparki jellege is lett, köszönhetően a padoknak, melyeket több helyen asztalok is kiegészítenek (jöhetnek a sakkozók nyáron), és egy kicsi, de vidám játszótér is helyet kapott. Ám ezeken felül is akad érdekesség, nézzük csak:

A Vásárcsarnok bejáratával szemben széles sétány épült, és itt bukkan felszínre a peronszintről érkező lift is. Padból már itt is akad bőven, beljebb még többet fogunk találni.

Kicsit jobbra fordulva már egészen zöld kép fogadja a szemlélődőt, persze bele kell számolni, hogy a növényzet majd tavasztól mutatja meg igazi arcát. A túloldalra kanyargós sétány vezet, és már itt belebotlunk az első szemetesbe, amiből örvendetes módon sok akad, csak legyenek is használatban majd. Az oszlopokon látható tányérok nem műholdvevők, hanem a tér egyik fő attrakciójának elemei:

Tükrök! A trükkös tükörrendszer szállítja a természetes fényt a lenti peronra...

...egész pontosan itt jut le majd a fény, üvegcsöveken keresztül.

A kőrengeteget nem tudtam mire vélni, míg a sajtóanyagból ki nem derült, hogy ez bizony egy medence lesz. Vizet valószínűleg csak később töltenek bele, de addig is elég jól néz ki. A tükrökön és a vízfelületen visszaverődő fény a peronszintre jutva várhatóan különleges élményt nyújt majd.

A tér hátsó részén nincs gyepes felület, ami nem is baj, a cserjékkel beültetett parkrész kevesebb törődést kíván, és a forgalmas József körút közelsége miatt ez amúgy sem az a piknikezős hangulatú hely

A régi fák is megmaradtak, és újakat is ültettek, a tányérozás látványos, és megakadályozza a törzs melletti gazosodást.

A körút felőli sarokba is jutott egy kis növény, ami megtöri a díszkő egyhangúságát, jó ötlet volt.

A frontrész is letisztult, sallangmentes, a metróból a mozgólépcsőn feljövő utasok ezt a gyepes felületet fogják látni

A pázsit decemberhez képest egész jó kondícióban van, tavasszal még szebb lesz

A park nem túl nagy méretéhez képest tágas, átlátható terek találhatóak, ez jót tesz majd a komfort-, és biztonságérzetnek

A köztéri bútorok egy spanyol design-cég termékei, igényesek, kérdés, hogy a közönség mennyire fog vigyázni rájuk

A tér jobb hátsó sarkában (a villamosnak háttal állva) egy apró játszótér is helyet kapott, el is kél az ilyesmi a kerületben
A megújult-megszépült Rákóczi téren sok kivetnivalót nem találni, sikerült az adottságokat és a funkcionalitást jól összehangolni, a környékhez illeszkedően nem a díszparki jelleg, a virágágyások dominálnak, hanem a rövid idő eltöltéséhez alkalmas köztéri bútorok, a szellős terek, és az egyszerű, kevés gondozást igénylő növények. Várhatóan nem ez lesz a tágabb értelemben vett belváros slágerhelye (arra az éppen renoválás alatt álló Erzsébet tér pályázik megint), de jó érzéssel lehet majd áthaladni rajta, és kis szerencsével a hírhedt imázs is feledésbe merülhet.
A fotók a szerző felvételei.
Egy karácsonyfáról értekező blogbejegyzést talán illendő lenne az év végi ünnep és a feldíszített fa dícséretével kezdeni, megemlítve a semmihez sem hasonlítható illatokat, a hangulatot, a családi békét és a szeretetet, kitérve esetleg a karácsony fogyasztói szemlélettel való megfertőződöttségére, de ez a poszt gyakorlatias lesz, és nem is ígérkezik rövidnek, így vágjunk bele máris a közepébe. Nincs karácsony fa nélkül, ez evidencia, azonban a válogatás sokszor nehézségekbe ütközik, ha pedig mellényúlunk, akkor oda az öröm. Karácsonyi fenyőből három fő típus létezik, a vágott fenyő, a dézsás fa, valamint a műfenyő, elsőként ezen csoportok közül döntsünk. Nézzük meg őket egyenként.

A karácsonyt mindenki szereti, talán a fenyők nem annyira...
Ez a hagyományos, legelterjedtebb típus. December elejétől már szinte minden sarokra kitelepülnek az árusok portékájukkal, és a pár ezer forintos példányoktól a csillagászati összegekbe kerülőkig válogathatunk belőlük. A vágott fenyőket sokan sajnálják, hisz egy-két heti dekorációs funkciójukért áldozzák életüket, ám tudni kell, hogy ezen növények 99%-a mezőgazdasági művelésből származik, tehát nem az erdőket irtjuk vásárlásukkal, ez talán némi vigaszt jelent a növénybarátoknak. Hazánkban jellemzően 7-8 különböző fajta kerül forgalomba, azonban a legtöbb helyen három fajtára korlátozódik a karácsonyi fenyőkínálat, úgymint: a közönséges luc (Picea abies), az elegánsabb ezüstfenyő (Picea pungens), és a drága, de mutatós nordmann fenyő (Abies nordmanniana). A luc a legelterjedtebb, formája klasszikus, és az ára is mérsékeltebb. Hátránya, hogy leveleit hamar ledobja az átlagos lakáskörülmények között. A nordmann fenyő tartósabb, és tűlevelei a luccal ellentétben nem szúrósak, ez kisgyermekes családoknál nem utolsó szempont. Az ezüstfenyő magasabb árát kompenzálhatja, hogy leveleit sokáig megtartja. A nálunk forgalomba kerülő fákat elsősorban Vas-, Zala-, és Somogy megyében nevelik, az import darabok pedig leginkább Dániából érkeznek. Mint minden egyéb termék esetében, a vágott fenyőknél is vannak minőségi különbségek, a legjobb darabokat az árusítás megkezdését követő pár napon belül foghatjuk ki, később a kínálat egyre gyérül, aki pedig az utolsó pillanatra hagyja a fa beszerzését, rendszerint csak a resztliből válogathat. Az árusnál ne csak szemre vizslassuk a fákat, vessünk be pár trükköt a jó választás érdekében. A fenyő törzsét függőlegesen tartva csapjuk kis erővel a földhöz egyszer-kétszer a növényt, és ha levélhullást látunk, a fa már szárad, így keressünk tovább. Szintén a nedvességtartalmat mutatja a levélteszt, mely morcos árusoknál stikában is elvégezhető, ilyenkor hajlítsuk meg a tűleveleket ujjbeggyel, majd engedjük el hirtelen. Ha a levél "kirúgja" magát, fürgén kiegyenesedik, akkor jó lesz, ha kettétörik, nem áll vissza, akkor száraz a növény, és leveleit idejekorán elveszti majd. Ha az árus nem engedi, vagy nem nézi jó szemmel a vizsgálódást, akkor vagy kifárasztották már a kekeckedő vevők, vagy valami nem stimmel a portékával, tehát inkább álljunk odébb. Alapos gyanúra adhat okot a minőséget illetően, ha az eladó fák eleve csomagolva, hálózva vannak, ez főleg az ünnep előtt egy-két nappal fordul elő, és általában azt jelzi, hogy az élelmes kereskedő a nyakán maradt gyengébb darabokon próbál így túladni.

Ha van rá lehetőség, a törzset faragtassuk méretre, a fát pedig csomagoltassuk be, ezzel sok munkát és bosszúságot előzhetünk meg.

Ne az utolsó pillanatban vásároljunk, és ne hirtelen döntsünk!
Vágott fenyőt vásárolni úgy praktikus, hogy a fatartót, a talpat is magunkkal visszük, mert némi apróért sok helyen géppel méretre faragják a törzset, de ha nincs ilyen szolgáltatás, akkor is jó, ha látjuk, hogy mennyit kell majd alakítani a törzsön, lehetséges-e később összepasszintani a két elemet. A megvásárolt fenyőt lehetőség szerint csomagoltassuk be, így a szállítás könnyebb, és az ágak sem fognak letörni, ez a művelet nagyon is megér egy-két százast (de van ahol ingyen jár a kötözés a fához). Ha minden jól ment, ezután csak az otthoni tárolás kérdése marad. Fontos, hogy semmiképp se vigyük a nagy nap előtt a lakásba fenyőnket, mert a téli, fűtött, jellemzően száraz levegőjű szobában megindul a levélhullás, és rossz esetben szentestére csak egy kopasz torzónk lesz. A hűvös, hideg helyek a megfelelők, mint a garázs, a kamra, az erkély, a folyosó, de a kertbe is kirakhatjuk. Hasznos, ha a fát nedves újságpapírral borítjuk, majd nejlonba csavarjuk, így megőrzi frissességét és illatát. A szobába állított, feldíszített fa száradását (a levelek lehullását) lassíthatjuk, ha olyan talpba álltjuk, melybe víz tölthető, illetve ha ágait néha óvatosan vízzel permetezzük.
Összegzés: a vágott fenyő klasszikus és szép, a kínálat bő, az árak széles skálán mozognak, de érdemes időben és körültekintően választani, és a fát az ünnepig szakszerűen kell tárolni. A vágott fenyő fajtától és a tartás módjától függően akár hetekig díszeleghet a lakásban. Ugyanakkor így egy fa életét feláldozzuk a karácsonyi hangulat oltárán, de vigasztalhat minket, hogy nem az erdőt károsítottuk.
Sokan vannak, akik nem nézik jó szemmel, hogy egy fának csak azért kelljen elpusztulnia, hogy színes vackokat aggathassunk rá, és drága ajándékokat tehessünk alá. Ők választhatják az élő fenyőt, mely kis szerencsével túléli az ünnepi hajcihőt, és dolga végeztével visszatérhet a földbe, hogy tovább növekedhessen. Aki nem akarja vagy tudja az ünnepek után kertjébe kiültetni fáját, az kölcsönözheti is, de sok kertészet, áruház a visszavitt fenyők árának egy részét engedi levásárolni, így akár még spórolhatunk is az élő fenyővel. A földlabdás, dézsás fák tehát divatosak, választásuk környezetbarát és nemes cselekedet, ám erős kompromisszumokat kell kötnünk, ha mellettük döntünk. Az élő fenyő hangsúlyosan legfeljebb tíz napig maradhat a fűtött lakásban, és ez idő alatt is gondoskodást igényel. Földjét praktikus mulcsolni, hogy a nedvességet jobban megőrizze, páratartalom-igényét pedig néha vízpermettel hasznos kielégíteni, amit az elektromos izzósorok miatt nehéz kivitelezni. Nem szabad fűtőtest közelébe állítani, rendszeresen öntözni kell, és kerülendőek a nagy hőleadású izzósorok, melyek megzavarhatják a nyugalmi időszakát töltő növényt, ami aztán a kiültetéskor könnyen elfagyhat. Az élő fát az említett legfeljebb tíz nap után távolítsuk el a lakásból, vagy vigyük vissza, vagy ültessük ki. A kiültetéshez bármely fagymentes téli nap megfelelő, de ha az idő túl zord, vagy nincs időnk egy darabig a műveletre, akkor addig hűvös, valamelyest védett, fagymentes, de nem sötét helyen - erkélyen, teraszon, udvaron, fűtetlen de ablakos lépcsőházban, folyosón - tartsuk.

Élő fenyőből a 4-5 éves, legfeljebb embermagasságú példányok az ideálisak. Élő fát lehetőleg kertészetben, vagy megbízható, hozzáértő eladótól vegyünk, ne a legközelebbi utcai árustól
Összegzés: a dézsás fenyő trendi és környezetbarát, de ne divatból válasszuk, mert extra törődést igényel, és csak rövid ideig bírja a szobában. Ha nem megfelelően tartjuk, akkor hamar elpusztul, ami rosszabb, mint egy direkt erre a célra nevelt fa kivágása. A kölcsönzött, vagy a leadáskor részben levásárolható vételárú fák kevésbé terhelik a családi kasszát, mint a hagyományos karácsonyfák, ráadásul lekliismeretünk is tiszta maradhat.
A műfenyő
A műfenyő igazából kilóg egy kertészeti témájú írásból, de mint a vágott, vagy élő fenyő alternatívája mégis fontos tényező. A műfenyő előnye, hogy csak egyszer kell megvenni, de hosszú évekre szól, alakja, színe szabályos, és már illatosított, vagy beépített izzósorral rendelkező változatok is kaphatóak. A műfenyővel megszabadulunk az idegőrlő törzsfaragástól, a hulló levelektől, és az évenkénti rendszeres favadászat stresszétől, ráadásul ha úgy nézzük, környezetbarát is, hiszen hiába készült műanyagból, egy műfenyő annyi élőt "ment" meg, ahány évig használjuk. A hátrányok sem szorulnak részletes bemutatásra, a műfa sokak szerint megöli az ünnep hangulatát, csúf és élettelen, sokan kimondottan cikinek tartják. Műfenyőt pár ezresért is szerezhetünk, de igazán szép és élethű példányok is akadnak kicsit (vagy jóval) drágábban.

Ezek a műfenyők kimondottan csinosak, feldíszítve csak egész közelről leplezik le magukat
Összegzés: a műfenyő ideális munkahelyekre, agglegényeknek, spórolósoknak, és mindazoknak, akik így szeretnének demonstrálni az élő fák pusztítása ellen. A műfenyő stresszmentes, újra és újra felhasználható, az olcsóbbaknál ugyan kilóg a lóláb, de az igényesebbek egészen mutatósak.
Aki további karácsonyfa tippeket és ötleteket szeretne hallani, kattintson az alábbi videóra!
Az emberiség távolabbi jövőjét illetően ezernyi elképzelés létezik, a Mad Max-féle posztapokaliptikus vízióktól kezdve a csillagközi terjeszkedésig bezárólag a'la Star Trek, ám ezekben a látomásokban mindig közös pont, hogy növények nélkül nem működőképesek (vagy nem működőképesek, mert nincsenek növények). Az, hogy bolygónkat kinőve, a megfelelő technikai héttérrel felvértezve idegen bolygókat hódítunk meg, népesítünk be, egyelőre a tudományos-fantasztikus irodalom és a sci-fi filmek világában létezik csupán, azonban a kissé bizonytalan, de mindenképp bátor kezdeti lépések már jelenleg is zajlanak. A NASA példéul 2015-ben szeretné kipróbálni, hogy egy idegen égitesten lehetséges-e a földi növények termesztése, és ha igen, milyen körülmények szükségesek ehhez. Ez az égitest természetesen a hozzánk legközelebb eső lesz, a Hold.

Ez még a jövő, de a Holdon akár ilyen üvegházak is létesülhetnek egyszer, alapul szolgálva a távolabbi bolygókon való növénytermesztéshez
Ez viszont már a jelen, cukkini az ISS nemzetközi űrállomáson
A kísérlet alapvető célja, hogy kiderüljön, képesek lennének-e emberek élni és dolgozni a Holdon, ami persze nem maga a nagybetűs elérendő cél, hanem az első teszt arra nézve, hogy nem földi viszonyok között milyen lehetőségek kínálkoznak a túlélésre. Amennyiben a növények megfelelő módon fejlődnek az extrém körülmények között, akkor rengeteg reménykeltő távlat nyílik a további utazások alapvető feltételeinek megteremtéséhez. A növények elsősorban élelemforrásként szolgálhatnak, oxigént termelhetnek, valamint fontos pozitív pszichológiai hatással bírnak a roppant idegen környezetben lévő emberekre. Az elképzelés szerint természetesen nem a holdi talaj nyújt alapot majd a növekedéshez, hanem speciális, egykilós össztömegű "kapszulákban" kapnak majd helyet a növények, melyek tulajdonképpen zárt terráriumfélék lesznek, tíz napra elegendő levegővel, vízzel, és speciális papírfilterben tárolt tápanyaggal. A messzire jutott növényekkel párhuzamosan földi kontrollcsoport is lesz, vagyis a kísérlet ideje alatt ugyanazok a növényfajok itteni környezetben is termesztésre kerülnek majd laboratóriumi körülmények között, hogy kiderüljenek a növekedésbeli különbségek. A fényt magától értetődően a Nap szolgáltatja majd, de kérdés, hogy a földi flóra hogyan bírkózik majd meg a Holdon tapasztalható magasabb sugárzással és az eltérő gravitációval. Utóbbi kérdésében már vannak tapasztalatok, a Föld körül keringő ISS nemzetközi űrállomáson már tesztelték paradicsomtövek növekedését mikrogravitációs környezetben.

A NASA által már használt növénykeltető

A Holdra a Lunar X Prize verseny résztvevőinek terráriuma fog utazni
A kiválasztott szerencsés űrutazó növények egyike a modellorganizmusként már eddig is széleskörűen használt lúdfű (Arabidopsis thaliana) a vele végzett kutatások korábban is fontos információt szolgáltattak már a virágos növények fiziológiájáról és molekuláris genetikájáról, a növényfajta genomjának kis mérete ugyanis megkönnyíti a genetikai térképezést és szekvenálást. A második bátor jelentkező a közkedvelt bazsalikom, a harmadik holdi növény pedig a fehérrépa lesz, úgyhogy valami könnyű levest nem lesz nehéz összedobniuk az asztronautáknak. A tréfát félretéve persze a kísérlet nagyon is komoly, ha pedig az eredmények kedvezőek, akkor következnek majd a hosszabb távú, 60 és 180 napos próbák, a végén pedig szerencsés esetben a nagyobb léptékű űrutazásokhoz eggyel kevesebb problémát kell majd megoldani. A trió várhatóan 2015-ben fog landolni a Holdon, mégpedig kvázi potyautasként utazva a Google által szponzorált Google Lunar X Prize verseny győztesének gépén.

Az egyik utas a lúdfű lesz
Források: NASA és The Telegraph
A tél általában a kertészkedők kedvét szegi, ilyenkor a birtokot kényelmesebb a fűtött szobából szemlélni, ám látnivalókban december tájékán már szegényebb az átlagos kert. Elkeseredni nem kell azonban, még így december elején is lehet egy utolsó ültetési kört futni, persze nem mindegy, hogy mivel. Az örökzöld orbáncfű alkalmas a célra, de persze nem azért jó ötlet a kertbe telepíteni, mert így még tehetünk-vehetünk egy kicsit a havas, cudar idő beállta előtt, hanem azért mert nevezett növénynek számos kedvező tulajdonsága van, és a címbeli kvázi találós kérdésre is válaszul szolgál, de erről később.

Kisebb kertrészek díszítésére is alkalmas, de akár nagyobb, parlagi területeket is dekorálhatunk vele
A Hypericum calycinumot, vagyis az örökzöld orbáncfüvet hol örökzöldként, hol lombhullató cserjeként említik, az igazság azonban az, hogy mindkét állítás helytálló részben, ugyanis örökzöldről van szó, ami nálunk télizöldként, félörökzöldként viselkedik, ugyanis az igazán kemény teleken levelei bebarnulnak, majd lehullanak, azonban tavasszal újra kihajt a növény. Az örökzöld orbáncfű kertészetekben leginkább kapható változatai jellemzően 20-40 centiméter magasra nőnek, noha ennél sokkal magasabb típusok is léteznek. Kerti felhasználásra mindenképp az alacsonyabb fajták ideálisak, ugyanis az örökzöld orbáncfű kiváló talajtakaró növény, a gyepmentes területek elfedésére jó választás, de a rézsűk megkötésére is alkalmas. Az említettek mellett általánosságban minden olyan helyen jól mutat, amit nem használunk aktívan, mert telepítésével ezek a területek egy kevés gondozást követelő, problémamentesen nevelhető, mégis díszes növénnyel kerülehetnek beültetésre. Így nagyobb kertek parlagi részeire kifejezetten ajánlott, de utcára néző előkertekben is hasznos lehet, társasházi belső udvarokon is van praktikuma, valamint közparkokban is gyakori vendég jelzett tulajdonságai miatt.
Alacsony, térhatároló sövény is kialakítható belőle

Sziklakertekben, vagy sziklakerti jellegű kertrészleteknél is megfontolandó a telepítés
Rézsűk fedésére, megkötésére is kiváló alany
Az örökzöld orbáncfű vírágzása július és szeptember között esedékes, ekkor mutatja meg igazán szépségét, ötszirmú élénksárga virágai messziről virítanak, és nagyobb telepítés esetén a tövek gyönyörű zöld-sárga szőnyeget alkotnak. A címre visszatérve, érdekesség, hogy a sárgás virágbimbók szétmorzsoláskor pirosas levet eresztenek. A talajra nem igazán érzékeny, alapvetően a tápanyagban gazdag, nem kimondottan száraz közeg a kedvence, de átlagos kerti körülmények között mindenhol biztonságosan ültethető. A napos, félárnyékos részeken fejlődik a leggyorsabban, a gazdag virágzáshoz napfényre van szüksége, így az erősebben árnyékos területeken kevesebb sárga virággal kell kalkulálni. Amennyiben a talajtakarás a cél, a töveket egymástól jó másfél arasznyira kell ültetni, de telepíthetjük díszágyás köré, vagy közepére is, esetleg a kerítés, kerti út, autóbejáró mellé. Teljesen télálló, és gondozása is kimerül az öntözésben, betegségei alig ismertek, összességében jó értelemben véve igénytelen növény, így valóban ideális olyan helyekre, melyeket nem használunk, ritkábban látogatunk, illetve olyanoknak ajánlható, akik akarnak némi vegetációt a kertbe, előkertbe, vagy akár az utcafrontra, de a gondozással nem kívánnak sok időt eltölteni. Ugyanakkor tudni kell, hogy az örökzöld orbáncfű hajlamos agresszívan terjeszkedni, így ha teljesen magára hagyjuk, idővel egyre nagyobb részt követel magának, tehát ildomos kordában tartani cserjénket.

A nyár közepi-végi virágzás igazán látványos

Hideg teleken levelei elszíneződnek, akár le is hullanak, de ilyenkor sem csúf