Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az áfonya egyelőre a nem túl népszerű, vagy mondjuk inkább, a nem túl gyakori kerti vendégek közé tartozik, pedig az elmúlt évtizedben kezd divatba jönni, annak ellenére, hogy nevelése nem a legegyszerűbb hobbikertészi feladat. A trendivé válásban szerepe van az áfonya sokoldalúságának, minden évszakban kifejezetten dekoratív, tavasszal közel egy hónapon át bontja káprázatos virágait, nyáron és az ősz elején termése töltheti el bámulattal gazdáját és csodálóit, ráadásul télen sem veszti el varázsát, a hideg hónapokban sárgásra, pirosasra színeződő vesszői díszítik a kopár kertet. És ez még csak a szemnek való csemegék felsorolása volt, és ott van az ehető termés is, ami roppant ízletes és egészséges, de boltban ritka és drága, az otthoni bokrokról viszont szerencsés esetben bő termés takarítható be. Ha ennyi előnye van, akkor mégis mi a probléma az áfonyával?

Szemnek-szájnak ingere! Az áfonya több törődést kér, de meg is hálálja

Elsősorban a növény speciális talajigénye az, ami elriaszthatja a leendő áfonyanevelőket, ugyanis az áfonya a kizárólag a savanyú,  4,2 – 5,2 pH értékű közegben marad meg és fordul termőre, ezért az átlagos kerti föld nem megfelelő a számára. Ezzel azonban nem ér véget az áfonya kívánságlistája, a napos területeket kedveli, ugyanakkor a hűvös, párás klíma az ideális számára, öntözésére lágy vizet kell használni, mindemellett magas a tápanyagigénye, legalább 3%-os humusztartalmat követel magának. Ez azonban nem szabad, hogy elriassza a bátrabb kerti hobbistákat, mert a problémák áthidalhatóak, megoldhatóak, legfeljebb egy kicsit több törődésre és odafigyelésre lesz szükség. Aki próbát tenne az áfonyával, akár még az elkövetkezendő hetekben is beszerezheti, és elültetheti a töveket, mert ugyan már  a december kapujában állunk, de a tartós fagyok beállta előtt még nem késtünk el a művelettel. Az ültetést tekintve alapvetően két út közül lehet választani.

A bogyója is dekoratív, de főleg finom

A vörösáfonyáról nem is beszélve 

Az első lehetőség, hogy kiküszöbölve a kerti talaj inkompatibilitását, nagyobb méretű cserébe, vagy dézsába telepítjük az áfonyatöveket, így könnyedén összeállíthatjuk a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező közeget. A megfelelő méretű edénybe savanyú tőzeget kell helyezni, a magas szervesanyag-igényt érett marhatrágya hozzáadásával kell biztosítani, és némi fenyő-, vagy akácavart is keverhetünk a mixhez a tökéletes talaj kialakításához. Az öntözést a fentieknek megfelelően lágy, vagy lágyított vízzel szabad csak megoldani. Kis szerencsével pár éven belül a tövek termőre fordulnak, de a virágok már általában a következő évben megjelennek.

Cserépben is lehet próbálkozni, főleg, ha ez az első kísérletünk az áfonyával. Ha minden rendben ment, indulhat a kerti termesztés

A második opció, hogy a kerti talajt alakítjuk lokálisan az áfonya igényeihez. Ebben az esetben azon a területen, ahová a töveket telepítenénk, egyfajta talajcserét kell végezni, melyhez a dézsás ültetéshez hasonló összetevőket kell felhasználni. A kedvező PH-érték és a tápanyagellátás biztosításához tőzeget, szervestrágyát adagoljunk, de készülhetünk fakéreggel, szennyeződésmentes faforgáccsal, és végső esetben akár ventillált kénporral is szabályozhatjuk a talaj PH-ját. Az áfonya földjét nem kell túl mélyen a leírt módon átformálni, a növény sekélyen gyökeredzik, ám épp ezért hamar száradásnak is indulhatnak a bokrok, így a locsolás kardinális kérdés. Késleltethetjük a dehidratációt mulcsolással, ami ráadásul még díszítőelem is lehet. Mulcsként fakérget, kőzúzalékot, apró kavicsokat használhatunk. Különösen fontos a nyárvégi vízellátás megléte, ez az időszak meghatározó a jövő évi növekedést illetően, így aszályos augusztusokban külön figyeljünk oda a nedvesen tartásra. 

A tavaszi virágzás külön élményt jelent majd

Az áfonyával kapcsolatos teendők azonban itt nem érnek véget, a növényt a harmadik-negyedik évtől kezdve rendszeresen, jellemzően évente egy alkalommal metszeni szükséges. A metszésre a nyugalmi időszak vége, tehát a késő tél/kora tavasz az ideális időszak. Ekkor elő az ollóval, és elsőként a szemmel láthatóan sérült, elfagyott, elhalt vesszőket távolítsuk el (azért is a kora tavasz a megfelelő idő a műveletre, mert ilyenkor már látszanak a tél által okozott károk, amennyiben korábban állunk a feladatnak, úgy később még a károsodott részeket is le kell vágni, így alkalmasint kénytelenek lennénk "túlkopasztani" a növényt). A túl vékony, vagy a túlburjánzó, egymásba fonódó hajtásokat is metsszük le, valamint az elöregedett, többéves vesszőket is szanáljuk. A bokor mellől előtörő erősebb tőhajtásokat is ritkítsuk, legfeljebb féltucatnyit hagyjunk meg ezek közül. Az áfonyából ehető sövényt is kialakíthatunk, ebben az esetben a metszés egyúttal formázó visszavágás is lehet. Dézsás ültetéskor is hasonlóak a teendők. A talaj PH-értékét időnként érdemes ellenőrizni (ehhez filléres eszközt bármelyik gazdaboltban beszerezhetünk), valamint a magas tápanyagigényt is elégítsük ki, vagyis trágyázással pótoljuk a növény betevőjét. 

Az áfonya összességében több kihívást állít a kertészkedők elé, mint a hagyományosan ültetett kerti növények, de különleges megjelenésével, és ritka csemegeként szolgáló termésével bőven meghálálja a törődést, ráadásul telepítésével kiléphetünk a megszokott fajtákból összeállított, néha kicsit unalmassá váló kerti hangulatból. A nehézségektől nem kell megijedni, amennyiben a felsorolt pár intézkedést megtesszük, és az átlagosnál egy kicsivel több időt fordítunk az áfonyára, a sikerélmény biztosan nem marad el, az pedig még a bogyóknál is édesebb lesz. A kertészetekben rengeteg fajta közül válagathatunk, akár a növény színe és várható magassága alapján, ha kíváncsiak a kínálatra, kattintsanak máris IDE.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.