Megyeri Szabolcs kertész blogja

A rovarokat, köztük a méheket általában kevesen szeretik, annak ellenére, hogy a mézért szinte mindenki rajong. A méheknek természetesen az édességnél sokkal többet köszönhetünk, nélkülük, illetve az általuk elvégzett beporzás nélkül alig lenne virágos mező, vagy épp cseresznyeszüret, sőt, az emberi fogyasztásra előállított élelmiszerek egyharmadánál van nélkülözhetetlen szerepük. Nem túlzás tehát Albert Einstein híres mondása: „Ha kipusztulnak a méhek, négy évre rá az emberek is követik majd őket.” A méhek pedig veszélyben vannak, az elmúlt években radikálisan fogyatkozott a számuk, ami mindezek alapján nem egyszerűen szomorú statisztikai adat, hanem az ember számára létkérdés. Ezt a témát járja körül Markus Imhoof nagyszerű dokumentumfilmje, melyben az alkotók több földrészen keresztül utazva keresik az aggasztó tendenciákra a választ, mindeközben pedig a néző soha nem látott részletességgel pillanthat be a kis rovarok mindennapjaiba. A méhek világa egyszerre gyönyörű és elgondolkodtató, látványos dokumentumfilm minden korosztály számára, melynek egy példányát most egy szerencsés olvasóm is megnyerheti, amennyiben helyesen válaszol az alábbi kérdésre:

Mi a háziméh (más nevén nyugati mézelő méh) latin elnevezése?

A választ november 19.-éig, vagyis keddig, este nyolc óráig küldhetik el a mehekvilaganyeremenyjatek@gmail.com email címre! A nyertest emailben értesítem, a nyereményt pedig postai úton juttatom el. 

A nyeremény dvd-t a film forgalmazója, a Mozinet Kft. ajánlotta fel.

Amennyiben a Városliget (esetleg a Margitsziget) a főváros zöld tüdeje, akkor az Erzsébet tér bizonyára Budapest lüktető szíve, aki látta már a jó időben, nyáron itt hömpölygő tömeget, a piknikező fiatalokat, és a pezsgő éjszakai életet, nyilván nem kételkedik ebben az állításban. Ez a szív azonban sajnos az elmúlt években betegeskedett, mert a park állapota rendkívül leromlottá vált, a gyepes felület idénre gyakorlatilag eltűnt, a köztéri bútorok elhasználódtak, a díszmedence elhagyottá és koszossá vált, a kezdő hasonlathoz visszatérve a szív műszívvé vált, lelketlen gépezetté, mely elsősorban a mindenféle belvárosi minifesztiválok és termékbemutatók eszköze, tere lett. A problémát nyilvánvalóan az illetékesek is észlelték, mert most ősszel átfogó felújítási munkálatok kezdődtek az Erzsébet téren, melyek nagyobbrészt a földalatti rendezvényközpontot érintik, de a két és fél milliárdos költségvetésből félmilliárd (pontosabban 400 millió forint +áfa) a felszíni tereprendezésre, parkosításra is jut. A szándék komolyságát bizonyítja, hogy külön kormányrendelet nyilvánította kiemelt jelentőségű üggyé a tér rekonstrukcióját, így az ehhez kapcsolódó közigazgatási eljárások felgyorsulhatnak, ráadásul az eddigi zavaros tulajdonjogi kérdések is megoldásra kerültek, a márciusi átadás elvileg biztosított. Az Akvárium klub kibővítéséről egészen részletes hírek olvashatóak, a fejlesztések fókuszában a közösségi és kulturális élet fejlesztése, valamint a nagycsaládosok támogatása áll, ám magát a parkot illetően kevés a részlet.

A paraván mögött zajlanak a munkálatok

A felszíni résszel kapcsolatban a hírek szerint a gördeszkások által leamortizált betonelemek, a burkolatok, és az utcabútorok cseréje, valamint a zöldfelület megújítása várható, kiszélesedik a központi sétány az egykori buszpályaudvar épülete mentén, és érdekes passzus a sajtóanyagokban a tér állandó őrzésének ígérete. Ezek alapján felmerül a kérdés, hogy vajon mi lesz az alapkoncepció, tehát kikapcsolódásra, bulizásra alkalmas pihenőpark létesül majd, vagy inkább reprezentatív és látványos díszpark létesül, ami véget vet a tér nyári fesztivál jellegének. Bármelyik változat lesz a nyerő, remélhetőleg a kivitelezők célzatosan rekonstruálják a teret, eddig ugyanis az volt az egyik fő probléma, hogy az alapvetően díszparki jellegű Erzsébet tér rosszul tűrte a spontán funkcióváltást, a díszburkolatok nem bírták a tömeget, az intenzív használatba vett gyepfelület pedig nem állt megfelelő karbantartás alatt. A munkálatok jelenlegi állása alapján nem lehet eldönteni még, hogy mi lesz a fő csapásirány, az viszont látszik, hogy az alapoktól építik újra a népszerű parkot, és ez mindenképp bizakodásra ad okot.

Újdonság! A képre kattintva fotógaléria nyílik!

Hogy ne csak a felújításról essen szó, a tér hátsó részét is megnéztem, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy a nyáron - az óriáskerékkel - kipusztított gyepet pótolták, pedig ebben nem igazán reménykedtem. A térnek ez az oldala már jó ideje sokkal rendezettebb képet mutat, a díszágyások nyáron is gondozottak, sőt, igen szépek voltak, most őszre ki lettek ürítve, de a területet megfelelő állapotban hagyták. Ha ez a gondozottság jellemzi majd a felújított térrészt is, akkor a város visszakaphatja az élő, zöld szívét. 

Szépen rendezett ágyások várják a tavaszi ültetést

Messzebről és közelebbről is látszik a gyep pótlása

A tér Duna felőli oldala évek óta harmonikusabb képet mutat

A fotók a szerző képei.

Érdekes témát vetett fel egy ismerősöm, miszerint van-e lehetőség idősebb, tehát felnőtt, nagyobb méretű fa átültetésére? Természetesen mint szinte minden, ez is megoldható, de nem egyszerű feladatról van szó, és nem is mindig éri meg a fáradozás. A fák alapvetően rosszul tűrik a mozgatást, főleg ha már kinőttek a csemetekorból, de a fő probléma mégis a méretekkel és a súllyal van, hiszen már egy közepes példány is több méter magas lehet, széles lombkoronával rendelkezhet, és akár 2-3 tonnát (vagy jóval többet) is nyomhat. Mi tehát a megoldás?

Ez a gépmonstrum a válasz

A választ keresve akadtam rá arra a roppant érdekes gépi megoldásra, amit röviden bemutatok. Bár nagyon egzotikus és high-tech gépnek, eljárásnak tűnik, ami a képeken is látható, de Magyarországon is van hozzá felszerelés, többek közt a metróépítés miatt átfazonírozott Köztársaság téren is ilyen beavatkozás történt. 

Imponáló szerkezet

Magyarországon is van hasonló, a fenti többek közt a Köztársaság téren került bevetésre

Az elv egyszerű

Idősebb, megtermett fákat nagyon kockázatos mozgatni, nem is mindig van értelme a dolognak. A túlméretes példányok közúton nemigen szállíthatóak, az idősebbekkel pedig azért nem éri meg a vesződség, mert gyakran már élettartamuk vége felé járnak, a drága művelet így nem kifizetődő a hátralévő időre. Gyümölcsfáknál egyáltalán nem javallott az áttelepítés, és gyorsan növő és elöregedő fajtáknál, vagy gyomfáknál (ilyen a bálványfa, amiből egy példányt a Ferenciek tere felújításánál szerettek volna a kivitelezők így átültetni, és csak hosszas győzködés után lehetett őket rábírni, hogy ez értelmetlen lenne) szintén indokolatlan az eljárás. A fa kivétele ezeken kívül technikai okokból is meghiúsulhat, ha például a nagyméretű gépi berendezés egyszerűen nem fér hozzá, vagy ha a föld alatti közművezetékek akadályozzák a kiemelést. De ha ennyi a macera, akkor egyáltalán milyen esetekben jöhet szóba az egész? Például olyan parképítésnél, területrendezésnél, ahol valamiért fontos, hogy azonnal "rendes" méretű fák díszítsék a helyszínt, de abban az esetben is indokolt lehet a folyamat, ha kulturális, vagy muzeális értékű fáról van szó, mely koránál, méreténél fogva még alkalmas a szállításra, és valami miatt (például építkezés) az eredeti helyén nem maradhat. Az is előfordulhat, hogy a fa csupán kicsit van útban, így ha pár méterrel odébb kerül, nem szükséges kivágni, ekkor is indokolt lehet a költöztetés. Magánkertekben is megvalósítható az áttelepítés, ha szintén az a cél, hogy ne kelljen éveket várni, míg kifejlett, dekoratív, árnyékot adó fává cseperedik a csemete, vagy mondjuk az épület átépítése, kibővítése miatt kellene odébbrakni az adott példányt.

A művelet - ha az alapvető feltételek kedvezőek - természetesen kézzel is elvégezhető, de a végén ebben az esetben is daru kell a mozgatáshoz. A speciális markoló töredék idő alatt végez a feladattal, és a földlabda egybenmaradását is garantálja

Az ekkora példányok akár teljesen kézi erővel is áttelepíthetőek, ám a kockázatok ugyanazok, mint a nagyobbaknál

A képeken és a lenti videóban látható fatranszplantációs gép működése egyszerű. A speciális markolókanál hatalmas földlabdával együtt emeli ki a fát, és a gyökérzetet a földdel együtt egyben tartja az új helyre való beillesztésig. Természetesen a művelet nagy sokk a növénynek, így alapos utógondozással biztosítható csak a túlélése. Az ültetőgödröt tápanyaggal kell bélelni, mély beöntözésre, és az első időszakban támasztásra is szükség lesz. Általánosságban nagyjából 90% az esély a tartós sikerre, persze ha a fa előzőleg megfelelő állapotban volt (nem volt beteg, sérült, legyengült - ezek kizáró okok), és az áthelyezést követő intézkedések sem maradnak el. Fontos tudni azt is, hogy nincs az a hatalmas markolókanál, ami a teljes gyökérzetet ki tudná emelni, így a korona csonkolása, visszavágása is szükséges ilyenkor, elsősorban statikai okokból. A gépi áttelepítés költségei több százezer forintra rúghatnak, így a művelet mindenképpen átgondolandó, de abban az esetben, ha feltétlen szükséges, jó tudni, hogy megoldható.

Akit felcsigázott a gépszörny, az alábbi videón működés közben is megnézheti:

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Kerttervezéskor, ültetéskor általában fontos szempont az előrelátó kerttulajdonsoknál, hogy a birtokra ültetendő fa vagy cserje melyik évszakban milyen képet kölcsönöz majd a kertnek. Vannak fajták, amelyek télen kopárrá válnak, mások a hideg évszakban is díszlenek, és vannak olyanok, melyek színes forgataggá változtatják a kertet még a szomorú őszi időszakban is. Megint más fajták megszabadulnak leveleiktől, ami nem csak a látkép miatt fontos, hanem azért is, mert a lehullott lombtömeg nyűg is lehet, ha valaki nem komposztál, vagy nem kívánja pénzért elszállíttatni a zöldhulladékot. Azért nem botorság előre véggondolni a lehetőségeket, mert a nem körültekintő választás azt hozhatja magával, hogy csalódni fogunk a későbbiekben, túl kopár és hangulattalan lesz kertünk, vagy más esetben a lehullott levelekkel gyűlik meg a bajunk. 

A hétköznapi szóhasználatban általában örökzöldeket és a lombhullató növényeket különböztetünk meg, ennek következtében sokan úgy vélik, hogy vannak az örökzöld növények, a másik oldalon pedig a lombhullatók állnak, és kész. Ezzel szemben a gyakorlatban jóval árnyaltabb a kép, a lombhullató és örökzöld növények között számtalan átmeneti típus található. Lássuk hát a különbségeket nagy vonalakban. A valódi lombhullató növények levelei ősszel maradéktalanul lehullanak, így ezek a fák, cserjék télen kopaszon állnak, új leveleik csak tavasszal fejlődnek ki. Ezek a növények tehát télen alacsony dekorációs értékkel bírnak, a kert egyébként is "kiürült" atmoszféráját tovább fokozzák, ellenben bőségesen ellátnak minket komposztanyaggal, valamint a lehullott levelekből képződő szőnyeg is sokaknak tetszik, mert az mondhatni hozzátartozik az évszakhoz (és a gyerekek is imádják rendszerint rugdosni a halmokat). Valódi örökzöldnek ellenben azokat a növényeket nevezzük, amelyeken egyazon időben legalább két levélgeneráció található, ennek következményeként állandóan zöldnek látjuk őket. Ez azt jelenti, hogy az idősebb levelek még, az új levelek pedig már a fán vannak, tehát a két levélgeneráció között nincsen szünet, a fán mindig van levél.

Itt jön képbe a harmadik, mondhatni elfeledett kategória, a télizöld vagy félörökzöld kifejezéssel jelölt típusok. Azok a fajok, változatok tartoznak ide, melyeknek levelei az időjárástól (a hidegtől) függően a tél közepéig, esetleg enyhébb tél esetén majdhogynem tavaszig, az új levelek fakadásáig a fán maradnak. Ezek a levelek az új levelek kifejlődésével egy időben lehullanak. A télizöld fajok választásával tehát egy köztes megoldáshoz jutunk, jó esetben egészen a tél derekáig leveles növényünk lesz a kertben, tavasszal pedig nem maradunk a serkenő, ijfú levelek vidám látványa nélkül, ráadásul a betevő komposzt alapanyagunk is biztosított lesz. Mivel a télizöld fajok kissé ismeretlenek, vagy összemosódnak a másik két kategóriával, nyilván nem haszontalan, ha párat röviden bemutatok közülük, ráadásul közös bennük az, hogy a honi kertekben megélnek, és hogy idén novemberben még lehet ültetni őket.

- Hipericum calicinum–örökzöld orbáncfű 

- 20-30cm magas, tarackoló félcserje, kiváló árnyéki gyeppótló,talajtakaró növény

- fényessárga virágai a hajtáscsúcsokon júliustól szeptemberig nyílnak

- normál vagy kissé laza talajba, árnyékos-félárnyékos helyre ültethető

- Jasminum humile- téli jázmin

- 1,5-2 méteres, szétterülő ágú cserje

- vesszői a földig hajolva meggyökeresednek, majd ívesen továbbnőnek

- akár 3-4 méter magasra is felkúszik, ha támrendszerre, vagy rézsűk oldalára fel tud támaszkodni 

- virágai a tél végétől áprilisig nyílnak

- félárnyékba telepíthető, mert napon már decemberben virágozni kezdhet, és a hidegek miatt virágai lefagyhatnak

- Jasminum nudiflorum - télizöld jázmin

- 1,5-2 méteresre cseperedő gömbölyded bokor

- védett fekvésben zölden telel át, laza, de tápdús talajt kíván

- sárga illatos virágai június-júliusban nyílnak

- Ligustrum ovalifolium - télizöld fagyal

- 2-5 méteres sűrű, felálló ágú bokor

- sötétzöld ellipszis alakú levelei enyhébb teleken zöldek maradnak egész tavaszig

- kitűnő sövénynövény, jól bírja a nyírást, szárazságtűrő, a napos-félárnyékos fekvést kedveli

- Ligustrum vulgare – közönséges fagyal

- 3-4 méterig terjedő tövű, felálló ágú cserje

- levelei keskenyek, hosszúkásak

- védett helyen levelei áttelelnek

- illatos virágai június-júliusban nyílnak

- igénytelen, jó szárazságtűrő, sövénynek kitűnő cserje, és rézsűk megkötésére is alkalmas

- Lonicera nitida – mirtuszlonc

- 1 méter magas terebélyes bokor, vezérágai felfelé állnak

- levelei napos fekvésben is télállóak

- tejfehér,kicsi, illatos virágai májusban nyílnak

- Lonicera x purpusii – korai lonc

- 2-3 m magas terebélyes bokor

- bőrszerű, sötétzöld, nagyobb levelei általában áttelelnek

- a normál kerti talajt, félárnyékos, napos fekvést kedveli

- kellemes illatú krémfehér virágai enyhe időben már télen nyílni kezdenek, majd virágzása február-márciustól egyre gazdagabb, és egészen április elejéig tart

- Viburnum hillieri ’Winton’ – illatos télizöld bangita

- 2-3 méter magas és ugyanilyen széles bokorrá fejlődik

- gyönyörű fényes sötétzöld levelei ősszel bronzvörösre változnak, és így telelnek át

- illatos krémfehér virágzatai szinte egész nyáron virágoznak

-  Viburnum burkwoodii – tavaszi bangita

- 2-3 méter magas vékony ágú cserje

- 4-6 cm-es sötétzöld levelei enyhe teleken megmaradnak

- illatos virágzata április-májusban nyílik

- normál kerti viszonyokat kíván

- Quercus turneri var. Pseudoturneri – télizöld tölgy

- 8-10 méteres fa

- lombja enyhe teleken zöld marad, a keményebb téli hónapokban megbarnul

- levelei tipikus tölgy-szerű, mélyzöld babérra emlékeztető bőrnemű levelek

- főleg a mediterrán területek faja, ezért hazánkban védett, meleg fekvést kíván, és igencsak páraigényes növény

Természetesen a felsorolás nem teljes, inkább csak ízelítő a választható télizöld fajták közül. A lényeg az, hogy kerttervezéskor, kerti telepítéskor mindig vegyük figyelembe, hogy a választott fajta a jövőben milyen képet mutat majd, milyen tulajdonságokkal fog rendelkezni, és persze, hogy mi milyen látványt szeretnénk a kertben. Ahogy faültetéskor például a leendő méret lényeges körülmény, úgy cserjék, sövény, vagy fa ültetésekor azzal is kalkuláljunk, hogy a komor téli hónapokban mit kívánunk látni majd birtokunkon. 

(A képek forrásai feltöltés alatt állnak)

Nem kenyerem az aktuális közéleti témákra, történésekre való reagálás, azonban a napokban történt vácszentlászlói bormérgezési ügy arra indított, hogy pár mondattal én is kommentáljam az eseményeket. Egyrészt az eset nagyon is kerti vonatkozású, egy halmazba vonható a sokak életét megkeserítő terménylopásokkal, amelyek szinte minden kiskerti gazdálkodó előtt jól ismertek. A magyar kertészeti, termelői kultúrában a bor kiemelt szerepet tölt be, a házi bortermelők roppant büszkék mesterművükre, így pár kosár alma elcsenésénél sokkal nagyobb indulatokat vált ki a szőlőnedű megdézsmálása. Másrészt a fagyállót a boroshordóba töltő gazda hozzám hasonlóan kertészmérnök, akinek tudnia kellett, hogy a fagyálló (vagy más, a munkája során használt vegyszer) milyen élettani hatásokkal bír, így sajnos nem lehet azt mondani, hogy tudatlan módon készült egy kis bosszúra, ami aztán rosszul sült el (A poszt első változatának megírása után ma derült ki, hogy a gazda - bevallása szerint - szándékosan töltötte a vegyszert a borba, így a gondatlanság kizárható).. A helyzet azonban mindenképpen nagyon visszás, és jól rávilágít a mélyben lappangó feszültségekre.

A kerti, saját nevelésű zöldség nem ugyanaz, mint a bolti áru, ezért a terménylopás sem egyenlő a bolti tolvajlással 

Az ilyen és hasonló esetek kapcsán gyakran hallani olyan véleményeket, melyek szerint nincs az a gondosan nevelt termény, vagy kiváló házi bor, ami megérné egy ember életét. Ezzel természetesen egyet lehet, és kell is érteni, azonban a városi, a kert-, és földműveléssel (illetve annak végeredményével) csak a hipermarketben találkozó ember fejében némileg hamis kép él a jelenséggel kapcsolatban. Amiben ők pár szem uborkát, néhány kiló krumplit, egy szakajtónyi szilvát, vagy épp pár liter házi lőrét látnak, az a vidéki, termelő gazdának ennél sokkal többet jelent. Ha nagy szavakat akarnék használni, akkor ezek a dolgok számukra a mindennapi betevőt testesítik meg, de mindenképp olyan dolgokat, amivel heteket, hónapokat dolgoztak, energiát, munkát és pénzt fordítottak rá, és melyeknek végcélja nem a felesleges szabadidő kreatív eltöltése, hanem az az étel vagy ital, amit a gyakorlatban az asztalukra tesznek, amit megesznek (vagy eladnak). Ezért ami a kívülállók, vagy mondjuk így, a városi értelmiség szemében pár száz forintos, könnyen pótolható tétel, az faluhelyen sokszor a nagybetűs étel, amit nem a boltból, hanem a kertből szereznek be. Aki ezt eltulajdonítja, nem csupán elveszi a vasárnapi rántotthús köretét, hanem a munkája eredményétől fosztja meg a gazdát. Így egy vödörnyi uborka elcsenése nem egyenlő pár üvegnyi bolti savanyúság ellopásával, hisz ezt a terményt a gazda maga termelte meg, az ő asztaláról fog hiányozni. Az aktuális esetre visszatérve, ismerve a bor magyar kultúrában betöltött szerepét, érthető, hogy a házi nedű csapra verése még nagyobb haragot indukál, ami másnak értéktelen házi bor, az a termelőjének az egész évi munka eredménye, a saját büszkesége. Ezt a gondolatsort még azoknak is sokszor nehezükre esik megérteni, akik maguk is kiskertet visznek, de csak hobbiból. Akiknek a zöldségtermesztés csupán kellemes és produktív elfoglaltság, azok valószínűleg nem ezekből a terményekből tartanak fenn konyhát. A vidéki gazdálkodók, kerti termelők ellenben gyakran célzottan élelmezési, megélhetési szempontok alapján művelik földjüket, így nekik a terménylopás egyenértékű a pénztárcájuk kiürítésével, a spájz kifosztásával.

A kutya sem harap mindig...

A magántulajdon hathatós védelme mindenesetre régóta össztársadalmi elvárás, aminek a honi törvények sokáig nem tudtak maradéktalanul eleget tenni, azonban az idei Büntető Törvénykönyv-módosítás változtatott a helyzeten, most már nem köteles tűrni a megtámadott az atrocitást, attól félve, hogy az arányosság elvét megsértve túlzott reakciót alkalmazva végül saját maga kerüljön bajba. Az önvédelem és az anyagi javak védelmének alapjogát az Alaptörvény deklarálja, azonban ez önmagában jobbára csak egy általános körülírás, a részletekről a vonatkozó törvények, jelen esetben a már említett Büntető Törvénykönyv rendelkezik. A Btk. a jogos védelemről szóló 29.§ és 29/A§-ban foglalkozik a kérdéssel, jelen esetre vonatkoztatva utóbbi passzus a mérvadó:

A jogos védelem

29/A.§ Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülésére mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

Ez a köznyelvre lefordítva annyit tesz, hogy anyagi javaink védelmében nem vethetünk be olyan eszközöket, melyek a tolvaj életét veszélyeztetik, és veszélyt jelentenek a nem rossz szándékkal közeledőkre. Így a kerítésbe vezetett áram, mely halálos áramütést okozhat, nem megengedett, még ha óriásplakáton hirdetjük, akkor sem. Ugyanígy nem lehet olyan óvintézkedéseket tenni, melyek a nem lopási szándékkal a kertbe betérőkre (labda után bemászó gyerekekre, vagy a csapdáról nem tudó vendégekre), veszélyesek, így például medvecsapdát sem rakhatunk ki. A jog szerint a vácszentlászlói gazda tette is bűncselekmény, mert a tolvaj életét veszélyeztette, sőt, más, ártatlan embereket is veszélybe sodort, azokat, akik (vélhetően) jóhiszeműen vásároltak az italból, és rosszul lettek tőle. 

Kevés a valóban hatékony védvonal, kerítés 

Azt is látni kell, hogy minden jószándékú liberális érv ellenére a társadalom többsége hajlamos a megkárosított gazdák pártjára állni, hiszen látszik, hogy rendszerszintű problémáról van szó. A terménylopásokat a rendfenntartó szervek hajlamosak elbagatellizálni, hiszen pénzben kifejezve pár liter bor, vagy egy szatyornyi krumpli elvitele a legtöbbször csak szabálysértésnek minősül. Ez érthetó módon feszültséget okoz, mert a terménylopások miatt kirótt büntetések (ha egyáltalán előkerül a tettes) nem visszatartó erejűek, a saját hatáskörben intézett retorziók, védekezési módszerek pedig adott esetben súlyosabban büntetendőek, mint a lopás, és azt se feledjük, hogy rendszerint nem egyedi esetekről, hanem sorozatban elkövetett cselekményekről van szó. A másik oldalon pedig ott állnak azok a mélyszegénységben élő, elkeseredett, a könnyebb utat választani hajlamos emberek, akik a terménylopásokat elkövetik. Őket sem lehet minden esetben egyértelműen elítélni, hiszen nem mindig a szenvedélyek finanszírozása az ok, gyakran ők is a mindennapi betevőt próbálják ilyen módon beszerezni. A helyzet megoldása elviekben nem bonyolult, ha mindenkinek lenne lehetősége és hajlandósága saját erőből előteremteni az asztalra valót, akkor elvétve fordulnának elő ilyen esetek. Ez azonban jelenleg hazánkban nem igazán realitás, maradnak tehát a védekezés jogszerű formái, és az igazságszolgáltatásba vetett bizalom, mely nem mindig válik valóra.

Az esetenként ön-, és közveszélyessé váló magánakciók helyett a közösségi összefogásban lehet a megoldás. A rendőrséget segítheti a polgárőrség, a szomszédok figyelhetnek egymásra, és önkéntes faluőrség felállítására is van lehetőség

Mit lehet akkor tenni?  Nehéz, talán lehetetlen jól használható tanácsot, alternatívát nyújtani kertvédelem-ügyben. Minden népszerű és legális módszer korlátozottan hatékony, sem a hatalmas betonkerítés, sem a sűrű tüskés sövény nem áthatolhatatlanok, a legmogorvább kutya is hatástalanítható, a hanggal-fénnyel jelző riasztókészülékek pedig kijátszhatóak, semlegesíthetőek. Erőddé, valóban kemény akadályt jelentő építménnyé pedig kevesen szeretnék és tudnák birtokukat átépíteni. A helyzet megoldása alapvetően a rendőrség (és az igazságszolgáltatási szervek) feladata lenne, ezen a területen nyilvánvalóan vannak hiányosságok, de az erőszakszervezetek feladatát nem veheti át az egyszeri ember, ha másért nem, akkor azért, mert végül ő kerül szembe a törvénnyel. A biztonságot tekintve az én tanácsom a több módszer kombinációja, például agilis házörző eb az utcafronti kertrészben, magas sövénykerítés, és mozgásérzékelős reflektorok hátul, de ami a leginkább beválhat, az a közösségi összefogás, és az egymásra figyelés. Ha a szomszédok képesek közösen fellépni, az idősebbekre, az éjszakai, szokatlan neszekre odafigyelni, akkor a rossz szándékkal érkezők még időben elriaszthatók, és talán nyilvánvalóvá válik számukra, hogy itt jelentős túlerőbe ütköznek. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Kertünk igazából - bármennyire is szeretnénk ezt hinni - nem a vad és zabolátlan természet egy elkerített darabja, hanem tudatosan épített, az erdőtől, mezőtől nagyban elütő terület, hisz itt mindent az ember, vagyis mi szabályzunk. Éppen ezért a kert állatvilága is merőben eltér a "kinthez" képest, például vadon élő állatokkal elég ritkán találkozunk a kerítésen belül. Ugyanakkor a városok, települések terjeszkedése, az állatok életterének elhódítása, csökkentése azt hozza magával, hogy a vadon élő fauna képviselői olykor-olykor, vagy egyenesen rendszeresen belátogatnak a városi, falusi birtokokra, főleg ha az erdő-mező nincsenek messze. Fokozottan igaz ez ősszel és télen, mikor az élelemforrások elapadása arra készteti a két-, és négylábúakat, hogy számukra szokatlan terepen keressenek betevőt. Sokakat rémülettel töltenek el ezek a betévelyedések, úgyhogy vegyük sorra, kik lehetnek a gyakori hívatlan vendégek, és mit tehetünk ellenük, vagy egyáltalán tenni kell-e valamit?

A sün. A sünök költői túlzással már-már domesztikált vadak, előszeretettel bukkannak fel a kiskertekben, hisz az nekik sokszor terített asztal, mert a fő táplálékaik (csiga, földigiliszta, rovarok, kisebb gyíkok, madártojás) megtalálhatóak itt, és általában rejtekhelyre is lelnek, például a komposzt alatt, elhanyagoltabb kertrészek sűrűjében, vagy a garázs, fészer védett zugaiban. A sün udvarias vendég, nappal nem igazán bukkan elő, éjszaka aktív, de jelentősebb zajt nem csap, akár hetekig észre sem vesszük. Ősszel nyugovóra térnek, a tartós hidegek beálltakor védett helyre vonulnak, testhőmérsékletük lecsökken, és tavaszig álomba merülnek. A sün tehát békés és hasznos állatka, ha segíteni akarunk nekik, akkor most - mivel az enyhe október miatt valószínűleg még ébren vannak - felhizlalhatjuk őket, fűszerezetlen főtt hús, főtt tojás, vagy aszpikos macskaeledel kihelyezésével, minél tápláltabban térnek álomba, annál több az esélye a túlélésüknek. Itatásra ne tejet, hanem vizet használjunk, és a gyümölcsöt se erőltessük. Időszakos téli felmelegedésnél előfordulhat, hogy a sün felébred (ha pár napig 15 Celsius fölé emelkedik a hőmérséklet), ilyenkor kábán kóvályognak, akár nappal is, ekkor megintcsak élelmezéssel segíthetjük őket. 

Veszélyfaktor: a sün bármilyen kedves, alkalomadtán megérinthető, megsimogatható állat, vírusvektorként működhet, kullancsot és bolhákat terjeszthet, ráadásul haraphat is, ezért ne fogdossuk, és gyerekeknek se engedjük, hogy a kezükbe vegyék! Elűzni nem szükséges.

A róka. A rókák kiválóan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, így ha életterük csökken, vagy az éhség hajtja őket, nem haboznak lakott területen portyázni. A sünökkel ellentétben ők már képesek komolyabb károkat okozni, természetvédelmi és vadgazdálkodási területeken a védett fajokat sem vetik meg, a kertekben pedig a baromfiólakat látogathatják (elsősorban a kölykes anyaállatok), és madártojás, rovarok, vagy gyümölcs után kutakodnak, de ha úgy hozza a helyzet, a kukákat is átnézik ehető dolgokat keresve. Ahol nincs baromfi a birtokon, ott a róka kárt ugyan nem okozhat, azonban a vörösbundás figurával a legnagyobb probléma közegészségügyi jellegű. Az elmúlt másfél évtizedben megnövekedett számú rókapopuláció körében előfordulhat a veszettség, a fertőzött róka pedig simulékonynak és barátságosnak mutatkozhat, ezért az embert egészen közel engedheti magához. A veszettséget jól jelzi, ha az állat láthatóan cél nélkül lődörög, nekimegy tárgyaknak, és nyáladzik. Sose közelítsünk tehát gyanúsan viselkedő róka felé! Megjegyzendő, hogy a rutinos városjáró rókák veszettség nélkül is barátságosak lehetnek, egy ismerősömnél, aki Budapest külső kerületében lakik, októberben egy kölyökróka a nyitott ajtón át egészen az előszobáig bemerészkedett (sajnos mielőtt a fotógép előkerült volna, már távozott is).

Veszélyfaktor: a veszettség

Védekezés: ha nem akarunk rókajárást a kertben, akkor jól zárjuk le a szemetest, ne hagyjunk kint éjszakára kutya és macskaeledelt, és erősítsük meg a kerítés gyenge pontjait. A róka könnyen elijeszthető pár kiáltással vagy egy tárgy felé dobásával. Ahol nagyobb testű kutya lakik a kertben, ott a rókaveszély minimális.

A vaddisznó. A vaddisznót igazán kevesen sorolják a lakott területen felbukkanó vadak közé, azonban minden évben történnek bizarr találkozások, akár városok belső részein is. A vaddisznó igazi mindenevő, a gyümölcstől a rágcsálókon keresztül a döghúsig mindent elfogyaszt, és alkalomadtán a városokba, vagy a külvárosi, erdőközeli területekre is bemerészkedik. A kertben a túrásával okozhat kellemetlenséget, ugyanis rovarlárvák, vagy gumók után kutatva orrukkal ásnak. Mégsem jellemző, hogy a kiskertekben dúlnának, inkább puszta megjelenésük lehet riasztó, hiszen a kifejlett egyedek súlya a 140-180 kg-ot is elérheti, és bár az embertől alapvetően félnek, előfordulhat, hogy támadnak, ekkor pedig súlyos sérülést is okozhatnak.

Veszélyfaktor: a sarokba szorított, vagy kicsinyeit óvó vaddisznó emberre is támadhat, de például a territóriumát védő kutyának is nekimehet

Védekezés: a vaddisznót ne közelítsük meg, főleg, ha kicsinyei is vannak. Pár kiáltással általában elriasztható, de a legjobb védekezés a félrehúzódás

A nyest. A nyest cukiságfaktora a sünével vetekszik, a kistestű, vadászgörényre hasonlító állat nem félelmetes, sőt, kedves jelenség, azonban izgága és kíváncsi fajta, így előfordulhat, hogy terhünkre van. A nyest előszeretettel lopakodik, sőt költözik be a lakott övezetekbe, elsősorban a magaslati helyeket, háztetőket, padlásokat használva búvóhelynek. A nyestek rendszerint hangosak, sokat játszanak, kergetőznek, izegenek-mozognak a padláson (garázsban, fészerben esetleg), éjjeli portyáikon pedig akár az autók motorterébe is bemennek, és a vezetékeket is megrágcsálják. További gond velük kapcsolatban, hogy a tetők szigetelését károsíthatják, mikor járatokat fúrnak bele, vagy oda készítik fészkeiket. A nyest nagyon óvatos és gyors állat, szemtől-szemben ritkán találkozni vele, inkább csak az ürülékük és az általuk csapott zaj jelzi őket.

Veszélyfaktor: a nyest nem támad, nem harap, még a háziallátok sincsenek veszélyben tőle, azonban zavaróak lehetnek futkározásukkal, és kárt tehetnek a rágcsálásukkal

Védekezés: a nyestlakta padlásra kutyák holmijait, fekvőrongyait szokás felvinni, az ebek szaga elriasztja őket. Ha agilis kotorék-, vagy vadászebünk van, őt is felvihetjük néha egy kicsit, a nyestek frászt kapnak tőle.

Patkány. A patkány - főleg a nők körében - hatalmas riadalmat képes kiváltani, sokan undorodnak ettől a szőrös kis állattól, pedig okos, kíváncsi, és barátságos természetű. Természetesen ettől még nem fogja megszeretni, aki eddig nem tette, de jó tudni, hogy közvetlen veszélyt nem jelent az emberre. A patkány a kertben vonulóösvényeivel okozhat bosszúságot, a rendszeresen használt közlekedőfolyosóján folyamatosan vizel (jelöl), így a gyepet csíkokban kipusztíthatja. Ezt a szokását a padláson, kamrában is megtartja, ráadásul előszeretettel dézsmálja a kamrákat, spájzokat, pincéket, ahol növényi terményeket, magvakat és egyéb élelmet keres. A házakba, kertekbe föld alatti vájatokon, csatornákon jut be elsősorban, de ha a szomszéd kertje elhanyagolt, burjánzó, akkor is számíthatunk az átlátogatásra. Tudni kell, hogy a patkányok 20-50 fős kolóniákban élnek, ahol egy felbukkan, ott jó eséllyel több is lesz.

Veszélyfaktor: bár a patkány alapvetően nem veszélyes, a rajtuk élősködő bolhák miatt betegségeket hurcolhatnak be, és rágcsálásukkal, dézsmálásukkal okozhatnak kellemetlenséget.

Védekezés: a bejutás megnehezítése nem mindig segít, találékony, ügyes állatok. Patkányméreg és csapda kihelyezésével irthatóak, de ezen eszközöknél mindig vigyázni kell arra, hogy a saját, vagy szomszédbeli háziállatokra ne jelentsenek veszélyt. Léteznek ultrahangos riasztókészülékek is, de egy termetesebb, tettrekész macska, vagy jó ösztönű kutya is megoldást jelenthet.

Macskabagoly. Hogy ne csak négylábúak kerüljenek a listába, utolsóként a macskabagoly kerül sorra, mely akkor jelenik meg, ha bőséges táplálékot - kistestű rágcsálót, egeret, cickányt, valamint madárfiókát - talál a közelben. Éjjel aktív, ügyesen vadászik, eredményes portyázásait pedig a fák alá szórt - elég gusztustalan - szőrcsomók, csontdarabok és egyéb maradványok jelzik. Nem csak az éjszakai lakmározás gyomorforgató maradéka írható a számlájára, nem véletlenül hívják vidéken csikorgó bagolynak is, hangosan lármázik a kertben, van, hogy aludni sem lehet tőle. Mindemellett azért is kártékony néha, mert nyilvánvalóan nem válogat, és védett madárfajokat is pusztít, ezért madárvédelmi telepek közelében nem szívesen látott vendég. Az emberre ezeken kívül ártalmatlan.

Veszélyfaktor: az alvás ellensége, és a vacsoramaradéka gusztustalan a kertben.

Védekezés: a baglyok fáinak ágaira erősített plüssállat kiváló riasztó, az a fontos, hogy a plüssmackónak, játékfigurának nagy, fényes gombszeme legyen, ezt a bagoly figyelésként érzékeli, és idegesíti, elriasztja.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.