Megyeri Szabolcs kertész blogja

A lelkesebb kertbarátok már rég tudják, hogy a tavasz első, és egyben az év egyik legfontosabb kertészeti eseménye a nagymúltú Gardenexpo, melyen nem csupán a szűk értelemben vett kertészet a főszereplő, hanem a kilátogatók sok egyéb, a kerti élethez kapcsolódó ötletet, terméket is megcsodálhatnak, begyűjthetnek. A 2015-ös Gardenexpo ma vette kezdetét, ám a pénteki nap hagyományosan kevésbé látogatott, hiszen a többségnek ez munkanap, így érdemes a holnapi és a vasárnapi napokra koncentrálni. 

Lássuk először a legfontosabb infókat csokorba gyűjtve. Az idei Gardenexpo március 20. és 22-e között kerül megrendezésre a Papp László Budapest Sportarénában, a rendezvény naponta délelőtt 10 órától délután 18 óráig látogatható. A felnőtt belépő díja 2500 forint, a diákok és nyugdíjasok, valamint a családok kedvezményes belépőjeggyel látogathatják a kiállítást. Az idei kiállítás tematikája több fő témacsoport köré szerveződik, melyek a kerti életmód (kerti- és terasz bútorok, árnyékolási megoldások, bbq és kerti sütés, wellness termékek, teraszfűtés és –hűtés, kültéri játékok), a kerttervezés, kertépítés (kertépítő cégek, kerti és terasz burkolatok, öntözőrendszerek, medencék, kültéri világítás, télikertek, kültéri festékek, kerti építmények, szökőkutak, útmelegítő rendszerek) a hardverek, vagyis a kerti gépek és szerszámok, és természetesen nem maradnak ki a növények sem, melyeket többek közt a teraszra való és a kerti növények képviselnek, plusz a hozzájuk kapcsolódó kaspók, edények, növényvédő szerek, és egyéb praktikus dolgok. A kiállítás külön szekciójának, és egyik fő vonzerejének tekinthető az Orchidea Ünnep, melyen felvonulnak a legjelentősebb hazai és külföldi nemesítők és kereskedők, a látogatók pedig igazi orchideakülönlegességeket csodálhatnak, sőt vásárolhatnak meg!

A Gardenexpo szokás szerint nem csupán egy körbejárható kiállítás és vásár, a vendégeket izgalmas előadások is várják, melyek közül itt és most hadd ajánljam az én előadásaimat. Az egyik témám a "A 10 legnépszerűbb növény a kertünkben" lesz, a másik előadásban pedig 2015 növény trendjeiről ejtek jópár szót. Mindkét előadásban az egyszerre szép, átlagon felül dekoratív, ugyanakkor fenntartható és kezelhető kertkialakítás lesz a fókuszban, természetesen a legszebb, legideálisabb, és legdivatosabb növényfajtákkal megtűzdelve. A többi ígéretesen hangzó programért IDE kattintsanak.

Rövid előzetesek az előadásaimról:

Ne feledjék tehát, hogy a mostani hétvége a Gardenexpóé, akár szombaton, akár vasárnap látogatnak ki, a kínálat minden téren bőséges lesz, az Orchideaünnep és kiállítás pedig valódi családi programmá varázsolja a kerti kiállítást!

Főbb információk:

Időpont: 2015. március 20-21-22. 

Helyszín:Papp László Budapest Sportaréna

Cím:1143 Budapest, Stefánia út 2. 

Nyitva:Minden nap 10-18 óráig

A Gardenexpo honlapja pedig: ITT

Dübörög a tavasz, a napokban már tűző napsütés és kellemes kikeleti langyos szellők kényeztetnek minket, így már semmi akadálya, hogy a kiskertek gazdái elkezdjék benépesíteni a veteményeskertet. A tavaszi hetekben minden héten többször fogok jelentkezni kiskerti tippekkel, igyekszem majd sok olyan zöldséget bemutatni, melyek nem a legmegszokottabbak, legelterjedtebbek, ellenben valamilyen szempontból kifejezetten érdekesek, különlegesek, nevelésük pedig nem nagy kihívás. Az idei szezonindító kiskerti sorozat első darabja most a pasztinák lesz!

A furcsa nevű pasztinákot egyéb neveken is ismerhetjük, például paszternákként, olaszrépaként, fehérrépaként, botanikai nyelven pedig Pastinaca sativa-ként hivatkozhatunk rá. A pasztinák nem újkeletű haszonnövény, már az ókorban is ismerték és termesztették, aztán a burgonya terjedése ugyan a háttérbe szorította, de manapság újra divatossá vált, főképpen a reformétkezés kapcsán, ugyanis a pasztinák magas szárazanyag tartalma miatt értékes étel, íze izgalmasan fűszeres, gyökere akár kiválthatja a sárgarépát vagy a zellert, magját pedig a kaporéhoz hasonlóan használhatjuk fel. A veteményesek kedvencévé teheti az is, hogy nevelése egészen problémamentes, kezdők is sikerrel próbálkozhatnak vele. 

Az ilyen szép, dundi gyökerek az igaziak

A pasztinákot magról szaporítjuk, a vetőmagot a szokásos úton, gazdaboltokban, piacokon szerezhetjük be. A vetés ideális ideje március második fele és április első napjai között érkezik el, tehát akár a mostani hétvégén is nekiállhatunk a dolognak. A pasztinák talajigénye igencsak szerény, gyakorlatilag bármilyen típusú kerti talajban megél, csupán a nagyon kötött közeget kell kerülni, az ilyen talajt például homokkal, komposzttal lazíthatjuk. A sárgarépát ezért a leves mellett a kiskertben is pótolhatja, ahol ugyanis a kényesebb sárgarépa nem él meg, ott a pasztinák vidáman növekszik. Az előkészületek egyszerűek, főleg ha oda vetjük, ahol tavaly paradicsom, paprika nőtt, ez ugyanis azt feltételezi, hogy ott az előző évben szervestrágya került kihelyezésre, amit a pasztinák értékelni fog. Ha szűz területre vetjük, enyhe trágyázást alkalmazhatunk, és ne feledkezzünk el a talaj gyommentesítéséről, alapos átforgatásáról sem. A pasztinák kedveli a napfényt, de a félárnyék sincs ellenére, ennek figyelembevételével jelöljük ki az ültetvény helyét.

Pár hetes magoncok

A magokat másfél arasznyi sortávolságban, két ujjpercnyi mélységben helyezzük ki, majd tömörítsük a talajt felettük, akár a kapát, akár a lábunkat (finoman, óvatosan) használva. A pasztinák kezdetben szomjas termény, ezért ültetés után egy beöntözés szükséges lehet. A magok nem sietik el a dolgukat, hetekbe telhet, míg a hajtások kibújnak, ezért jó praktika egy kis táblával, vagy más jelölőeszközzel behatárolni a veteményt, nehogy később elfeledkezzünk róla, és felülvessük mással. Ha mindez készen van, a hajtások megjelenéséig csak alkalomszerű öntözés, és a megjelenő gyomok eltüntetése lesznek a teendők. Mikor a fiatal növények már 3-4 levelet hoztak, nekiláthatunk a ritkításnak (egyelésnek), ekkor úgy szedjük ki az egyes példányokat, hogy végül egymástól félarasznyi távolságban elhelyezkedő pasztinákokból álló sort kapjunk. 

A nyár közepi-végi virágzáskor dísznövényi magasságokban szárnyal!

A későbbiekben sem ad majd sok dolgot a pasztinák, a fiatalabb növények csupán rendszeres gazolást kérnek, és a nagy nyári melegekben jó, ha időnként öntözzük a veteményt. A pasztinák a betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, ennek ellenére előfordulhat rajta lisztharmat, peronoszpóra, esetleg levéltetű, ezek ellen előre védekezni nem szükséges, ha megjelennek, a szokásos módokon vehetjük fel velük a harcot. A felszín alatt a gyökereket csócsáló cserebogár okozhat problémát, ellene még a vetés előtt lehet intézkedni, a gazdaboltokban kapható, általában granulátumos szerekkel. 

Felszedhető állapotban

A pasztinák nem sieti el a dolgokat, kifejlődéséhez körülbelül öt hónap szükséges, így a betakarítás majd ősszel válik esedékessé, de a növény jó fagytűrő képessége miatt egészen késő őszig a földben hagyhatjuk, sőt, a legjobb, ha bevárjuk, hogy az első fagyok megcsípjék, ettől fűszeresebb ízű lesz. Felszedéskor a legjobb, ha ásóval forgatjuk ki, a levélzet félárnyékos helyű termesztés estén gyenge, szakadásra hajlamos lehet, és emellett zöldje enyhébb allergiás reakciókat válthat ki a kéz bőrén, így minél kevesebbet markolásszuk, főleg, ha bőrünk érzékenyebb. A felszedett termény sokáig eltartható, ha egy száraz homokkal töltött ládában helyezzük el, hűvös, sötét helyen, péládul garázsban, pincében.  Amennyiben minden akadályt sikeresen vettünk, a pasztinák-ültetvényről négyzetméterenként 4-5 kg gyökeret takaríthatunk be.

A gyökér akár egy méter mélyre is lenyúlhat, ezért a pasztinák jól tűri a szárazságot, persze az öntözést azért ne hanyagoljuk el

Természetesen a pasztinák termesztésével balkonon is megpróbálkozhatunk, csupán egy alkalmas (kifejezetten mély) ültető-, vagy virágláda szükséges, és a kerti tennivalókhoz hasonlóan kell eljárni, ráadásul erkélyen a kártevőkkel sem kell számolni, ellenben a kisebb térfogatú közeg miatt gyakoribb öntözés lehet szükséges. Mivel a félárnyékot is jól tűri, akár a nem teljesen napfényes körgangon is sikert érhetünk el vele.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Hogyan, hogyan? Hát bemegyünk (hétköznap vagy szombaton) a kertészetbe, a kosárba tesszük, ami tetszik, fizetünk és távozunk. Esetleg ugyanezt megtesszük a piacon, a hipermarketben, vagy a kisebb élelmiszerüzletekben, manapság már minden sarki Lidl-ben kaphatóak szezonális növények.Nagyjából ez lehet az általános elképzeléseknek megfelelő válasz, ami persze egy nagyon leegyszerűsített kép. A probléma gyökere, hogy a hölgyek impulzív vásárlóként hajlamosak szerelembe eséses alapon választani (növényt is), míg a férfiak többsége az egyszerűsítés híve, vagyis az első alkalmasnak tűnő darabot választják, és már futnak is a kassza felé. Míg azonban mindez működőképes metódus egy blúz, egy nadrág, vagy épp tartós tej esetében, addig a növény más téma, hogy csak egy különbséget mondjak: élő szervezet. A növényválasztásra tehát mindenképpen időt kell szánni, szükséges hozzá némi előkészület, egy kevés utánaolvasás, vagy minimális helyszíni kérdezősködés. Lássuk, hogy nagy általánosságban mire kell figyelni, mikor a tavaszi kertfelújítás, kertbeindítás lázában égve a növények között válogatunk!

Legalább nagy vonalakban döntsük el előre, hogy mit is akarunk venni!

A kertészetben bóklászni jó, majdnem olyan, mintha egy apró botanikus kertben sétálnánk, ahonnan mellesleg haza is vihetjük a megtetsző darabokat. Érkezzünk azonban mindig valamilyen előzetes elképzeléssel, tehát tudjuk legalább azt, hogy a lakásba, vagy a kertbe szeretnénk valamit, hogy dísznövényért jöttünk, vagy zöldség vetőmagért, palántáért, hogy fűszernövényt szeretnénk-e az ablakba, vagy rózsát a terasz köré. Ne otthon szembesüljünk azzal, hogy az új szerzemény nem illik a kertbe, nincs neki elegendő hely, vagy az ültetéshez még semmilyen előkészület nem történt. Főleg a nagyobb tavaszi kertrenoválások, teljes újratelepítések előtt érdemes egy vázlatot, skiccet készíteni az ültetési tervről, így nagy vonalakban tudni fogjuk, hogy hova mit szánunk.

Jó lesz ez a kertembe?

A kiszemelt példányokról nem elég annyit tudni, hogy szép piros, vagy hogy térdig ér, és az pont jó. Ha nem tudjuk, hogy milyen igényei vannak az adott növénynek, akkor otthon ki-, vagy elültetve hamar csalódás érhet minket, mikor a növény hanyatlani kezd, vagy el is pusztul gyorsan. Minden növényfajtának vannak igényei, melyeket ki kell elégíteni, különben kudarccal végződik a nevelés. A legáltalánosabb meghatározó körülmények a fényigény, a vízigény, és a talajigény. A fényigény teljesülését a megfelelő ültetési hely kijelölésével szabályozhatjuk, vagyis a napfürdőt kedvelő rózsát ne magas, árnyékos fal tövébe telepítsük, míg például a hortenziát ne tegyük ki a nyári tűző Nap égető sugarainak. A vízigény egyszerűbb eset, csak utána kell nézni az öntözés mikéntjének, és aszerint eljárni, a kellő talajminőség pedig szintén problémamentesen előállítható szükség szerint homok, komposzt, humusz, vagy savanyú föld hozzáadásával. Visszatérve az ültetési vázlathoz, azért hasznos a legalább minimális tervezés, mert akkor nem fordulhat elő, hogy úgy érkezünk haza a frissen vásárolt 12 tő rózsánkkal, hogy közben egy talpalatnyi napos hely sincs már a kertben szabadon. A fenti szempontok és teendők természetesen lakásba való cserepes növényekre is alkalmazhatóak, sőt, alkalmazandók. 

Egynyári, kétnyári, évelő, örökzöld, télizöld, mit jelentenek ezek?

Minden növényhez, maghoz, palántához tartozik gyárilag egy rövidebb-hosszabb leírás, melynek segítségével alapszinten tájékozódhatunk az adott példányról. A magyar, a latin név, és egy hevenyészett gondozási útmutató mellett általában megtudjuk azt is, hogy növényünk egynyári-e, vagy éppen télizöld, na de mit jelentenek ezek, és az ehhez hasonló fogalmak, melyek nyilván meghatározzák a növény tulajdonságait, díszítőértékét, élettartamát, ültetési körülményeit. 

Dióhéjban az egynyári, vagy egyéves növény csak egy tenyészidőszakot él meg, vagyis tavasszal/nyáron kiültetve csírázik, virágzik, termést hoz, és ezzel az életének vége is, könyörtelen anyagi szempontból tehát az egynyári növény nem a legjobb befektetés, persze ez a díszítőértékét nem befolyásolja. A kétéves, vagy kétnyári növény olyan lágyszárú, ami az első évben csak gyökeret, szárat, levélzetet növeszt, majd a következő tavasztól kezdve hoz virágot és termést, aztán pedig elpusztul. Az évelők az előbbiekkel ellentétben termésérés után nem halnak el, mert a föld alatti részeik (rizóma, vastag gyökér, hagyma, gumó) életben maradnak, és később újra és újra kihajtanak (ám nem az idők végezetéig, a hagymás virágokat például, mint a jácint, a nárcisz, a tulipán 3-4 évente ajánlott cserélni, mert "elfáradnak"). Az egynyári-kétnyári problémáról ITT olvashatnak többet.

Kissé bonyolítja a helyzetet, hogy egyes (jellemzően a hideget nem toleráló) kétnyári vagy akár évelő növényeket egyévesként termesztenek (például a kétéves sárgarépát, vagy az évelő paradicsomot), némely rövid életű évelők pedig kétnyárinak tűnhetnek, ráadásul léteznek téli egyéves növények is, melyek nem tavasszal, hanem ősszel kezdik életciklusukat (ilyen az árvacsalán vagy a madárhúr). 

Az örökzöld-nem örökzöld kérdés főképpen a dekorációs érték miatt kardinális, nem mindegy ugyanis, hogy mennyire kopaszodik le a kert télen, mert míg a lombhullatók a hideg évszakban leveleiket vesztik, addig az örökzöldek zöldek maradnak. De akkor mi az a télizöld? A télizöld vagy félörökzöld kifejezéssel jelölt típusok azok, melyeknek levelei az időjárástól (a hidegtől) függően a tél közepéig, enyhébb tél esetén tavaszig, az új levelek fakadásáig a fán maradnak. Ezek a levelek az új levelek kifejlődésével egy időben lehullanak. A télizöld fajok választásával tehát egy köztes megoldáshoz jutunk, legalább a tél derekáig leveles növényünk lesz a kertben, tavasszal pedig nem maradunk a serkenő, fiatal levelek látványa nélkül, plusz még komposztanyaghoz is jutunk. A télizöldekről bővebben ITT olvashatnak.

Apróbb bökkenők

Cserepes növények esetében gyakori jelenség, hogy az ültetőközeg tőzeg, ami magában nem tartalmaz tápanyagokat, azokat tápoldat, vagy valamilyen granulátum biztosítja a növénynek. Ha ez a forrás kimerül, akkor a növény hanyatlani kezd, annak ellenére, hogy a kellő fényt és öntözést megkapja. Ilyenkor szokták a csalódott gazdák egy határozott mozdulattal a kukába vágni a szerzeményt, pedig egy egyszerű (általános virágföldbe/termőföldbe való) átültetés az esetek többségében tökéletes megoldás. Mindez főleg a hipermarketes, áruházas, élelmiszerüzletes növényekre vonatkozik, ráadásul ezeken a helyeken a vevő nem is kap szakszerű útmutatást növényéhez, így nem árt tudnia a tőzeges problémáról. Szintén a nem szaküzletekre jellemző, hogy sokszor azt sem tudják, mit árulnak, csak kipakolják a megérkezett árut a polcokra, és lehet vinni. Aranyos példa erre a lenti kép, amit egy ismerősöm küldött a napokban. A fotón jól láthatóak a növény edényét borító papíron a távol-keleti származásra utaló kifejezések, ugyanakkor az inkriminált növény a Pachira aquatica, ami nem más, mint a dél-amerikai vadkakaó. Itt legalább a latin név feltüntetésre került, így visszafejthető az eredet, érdemes tehát mindig a latin név alapján rákeresni az interneten a növény gondozási útmutatójára! 

Mi lesz később?

Növényvásárlásnál elengedhetetlen szempont a majdani méretek felőli tájékozódás, akár szobanövényről, akár kinti flóráról van szó. Az ártatlan, kicsi cserepes növény például pár éven belül igazi monstrum lehet, ami kisebb lakásban szó szerint a fejünkre nőhet (a fenti arasznyi vadkakaó például két méteres is lehet majd), a facsemete gyökérzete pár év múlva felpúposíthatja a kerti utat, vagy a járdát, a térdig érő fiatal sövény pedig széles, magas, fallá cseperedhet. A manapság roppant divatos balkonkertészkedés is rejt hasonló veszélyeket, az általában nem tánctérnyi erkélyeken a rosszul megválasztott növények egész egyszerűen átvehetik a teret, kiszorítva minket a pihenés színhelyéről. nagyon fontos tehát, hogy a válogatás során tájékozódjunk a szimpatikus növény későbbi méreteit illetően, ezzel rengeteg bosszúságtól mentjük meg magunkat!

Plusz egy opció: kertészetben válogatni online is lehet, így sok felmerülő kérdésre azonnal válaszokat kaphatnak a részletes termékleírásokból, és nehezebb termékek esetén még a cipekedéssel sem kell törődniük!

 Képek: innen, innen, innen, és innen.

Bő egy hete koala lázban ég az ország, a Fővárosi Állatkert új lakóit hisztérikus szeretet övezi, ami lássuk be, nem csoda, ki ne rajongana egy olyan állatért, mely a hírek szerint mentolosat szellent, napi húsz órát bóbiskol, és mindemellé kiakasztja az összes cukiságmérőt. A koalával kapcsolatban minden alkalommal elhangzik, hogy tartásának egyik fő nehézsége az étrendje, az álmos jószág ugyanis csak és kizárólag eukaliptuszlevelet hajlandó magához venni, ami nálunk nem, vagy csak nehézkesen nevelhető (bár az állatkertben hamarosan megpróbálkoznak vele), így messziről kell ideszállítani folyamatosan. A koala mellett így az eukalipusz is az érdeklődés fókuszpontjába került a napokban, ezt a hullámot meglovagolva, most tíz igazán érdekes tudnivalót szedtem össze erről a különleges növényről, hogy Ön is megismerhesse közelebbről!

Vobara, az egyik új jövevény (kép: zoobudapest.com)

- Az eukaliptusz szó görög eredetű, jelentése "jól fedett" vagy "beburkolt", és a növény virágait eltakaró levélzetre utal

- Az eukaliptusz tulajdonképpen egy gyűjtőnév, a mirtuszvirágúak rendjébe tartozó növénynek ugyanis közel ötszáz faja van, sőt, egyes rendszerezések szerint ennél is több, csaknem hétszáz faj alkotja az eukaliptuszok népes családját.

- Az eukaliptuszok megjelenési formája roppant változatos, találni közöttük cserjéket és fákat is, ráadásul a világ legmagasabb fái között eukaliptuszok is akadnak, például az ausztrál királyeukaliptuszt (Eucalyptus regnans) a legmagasabb virágzó növényként tartjuk számon. Az eukaliptuszok négy fő típusba sorolhatóak: egyszárú erdei fák koronával, egyszárú erdővidéki fák, bokros fajták, és „kalapács" formájúak. 

- Az eukaliptuszt nem csak a koalák hasznosítják, az eukaliptusz fajok többsége igen fontos haszonnövény. A kemény fájú eukaliptuszokból póznák, rudak készülnek, a lázfa (Eucalyptus globulus) meghűléses betegségek ellen szolgáló gyógyszerek alapanyaga, a malletfa (Eucalyptus occidentalis) kérgéből festék készül, egyes eukaliptuszok illóolaja pedig fájdalomcsillapító, torokfájást enyhítő természetes szer. Ausztráliában eukaliptuszból bútorok is készülnek, a helyiek ausztrál mahagóniként említik a faanyagot. 

- Az eukaliptusz a növényevő állatok többsége számára mérgező (a koalák mellett még az oposszumok rendszeres eukaliptusz-fogyasztók), de nem csak ezért nem eszik, hanem azért sem, mert a levelek kemények, rágósak, és bőrszerűek. A koalának sem egyszerű mutatvány megemészteni ezt a takarmányt, az alapos, hosszadalmas rágás után a pépesített levelek a koala rekordhosszúságú, kiterítve mintegy kétméteres vakbelébe kerülnek, ahol baktériumok segítik az lebontást, erjedést.

Eukaliptusz erdő Ausztráliában

- Az eukaliptuszok olaja kifejezetten gyúlékony, így erdőtüzekkor az eukaplituszok táplálják, és elősegítik a tűz terjedését. 

- Az eukaliptusz vízzsaroló növény, vagyis rengeteg nedvességet vesz fel a talajból, ezért szokták úgy is hasznosítani, hogy mocsaras területekre ültetve ezzel a növénnyel szárítják ki a talajt, az eukaliptusz így a mocsár "lecsapolása" mellett hathatósan akadályozza a malária terjedését is.

- Az eukaliptuszok fája olyan kemény és tömör, hogy farontó rovarok nem is támadják őket.

- Az eukaliptusz fajok általánosságban hosszú életűek, a többségük akár a 250 éves kort is megérheti.

- Az eukaliptusz fák árnyéka a dús lombozat ellenére csaknem mindig foltos. Ez abból adódik, hogy a levelek többsége lefelé néz, vagyis lóg, így védi magát a növény a nagy felületen jelentkező direkt napsütéstől és a kiszáradástól. 

Az alábbi videóban a koalák mellett az eukaplituszokról is hallhat pár érdekességet!

Képek: innen, innen, és innen. 

Ha tavasz, akkor kert, ha kert akkor növénytermesztés, ha növénytermesztés, akkor öntözés. Az egyszerű képlet, meg persze minden hobbikertész tapasztalata azt bizonyítja, hogy amennyiben növényeket gondozunk, akkor biztosan szükségünk lesz vízre az öntözéshez. A víz azonban drága, sokak szerint tiszta pocsékolás csak úgy elfolyatni a világba, még akkor is, ha növények öntözéséről van szó. A költségesen előállított, vezetékeken érkező tisztított csapvizet természetesen ki lehet váltani, mégpedig a természet adta vízzel, vagyis az esővel. Eső nálunk mindig akad, egyetlen dolgunk lesz tehát, összegyűjteni az égi áldást. Hogyan kezdjünk hozzá?

Az eső akkor esik, amikor kedve tartja, nem amikor éppen öntöznénk vele, így a begyűjtése, tárolása mindenképp fontos kérdés, ráadásul az esővizet nem csak növényeinkhez, hanem egyéb célokra - autómosásra, kerti szerszámok tisztítására, a poros veranda leöblítésére - is alkalmas. Az ingyen víz összeterelése nem nagy kihívás, a legegyszerűbb módszerek alig kívánnak befektetést. Lássuk az olcsóbbtól a drágább felé haladva, mit lehet tenni esőgyűjtögetés ügyben.

Egyszerűbb nem is lehetne, egy hordó az eresz végén

És ugyanaz, kissé dekoratívabb kivitelben, mert a külalak is számíthat

A kertbe egyszerűen csak kitett hordó,vagy vödör csupán annyit gyűjtenek be, amennyi épp beléjük hullik. Tovább kell hát menni, és jó hír, hogy minden ház rendelkezik előre kiépített vízgyűjtő rendszerrel, ami a háztető és az ereszcsatornák együttese. Így a legolcsóbb, valóban használható módszer az ereszcsatorna nyílása alá helyezett edény, ami lehet egy másra már nem használt fémhordó, de egy fokkal szebb egy hagyományos fahordó, nagyobb dézsa, melyek ízléses, rusztikus képet mutatnak. Akinek még ez sem elég sikkes, viszonylag vállalható áron vásárolhat kifejezetten erre a célra készített, általában műanyag vízgyűjtő edényt, melyek formája tetszetősebb, és színben is változatosabbak, mint a kopott fém cefrehordók. Egy kiadós eső ezeket gyorsan teletölti, így egy kisebb kert, veteményes esetén akár egy hétig is megoldott az öntözés.

Süllyesztett, nagy űrtartalmú rendszer, ebből már akár mosásra is lehet vizet nyerni

Divatosak és hasznosak az ökotudatosan épített környezetbarát házak, az ilyenekben a nap (és sör) kollektor, valamint a komposztáló toalett mellett rendszerint kialakításra kerül egy föld alá süllyesztett víztározó, mely összeköttetésben áll az eresszel. Egy ilyen rendszerrel már komoly mennyiségű víz gyűjthető, és tárolható, ráadásul a zártsága miatt a párolgás sem okoz veszteséget. Az ilyen gyűjtőhöz már mindenképpen nagyobb befektetés, és egy szivattyú is szükséges, de hosszútávon biztosnak látszik a megtérülés. Természetesen földalatti tárolórendszer nem csak újépítésű zöldházaknál kivitelezhető, az egész utólag is beépíthető bárhova, ráadásul házi, barkácsverzió is létezik, például egy nagyobb leásott hordó és egy búvárszivattyú kettőséből kialakítva. Nyaralók, vidéki hétvégi házak esetében gyakori, hogy az egykoron használt emésztőgödör mostanra funkcióját vesztette a csatornázás, közművesítés miatt, ebben az esetben máris rendelkezésre áll egy méretes süllyesztett tározó. Természetesen használatba vétel előtt kötelező egy alapos takarítás, fertőtlenítés, de a költségek alacsonyak a befogadó kapacitáshoz viszonyítva. Balkonkertészek, társasházi közösségek is megfontolás tárgyává tehetik az ötletet. A jellegzetes körgangos bérházak belső udvarán - akár van növényzet, akár nincs - mindenképp jól jöhet egy, az ereszhez csatlakoztatott hordó, ha nem öntözésre, akkor nyári betonhűtésre, portalanításra, a lépcsőház felmosására mindenképp kiváló az esővíz. Balkonokon kevesebbet gyűjthetünk, de kevesebbre is lesz szükség. Az alábbi képen látható eszköz meg is vásárolható, de egy-két óra barkácsmunkával a közelben futó eresz módosításával sajátkezűleg is kialakítható.

Balkonkertészeknek ideális 

Mire jó egyáltalán az esővíz?

 

Fontos rögzíteni, hogy bár az esővíz - főleg városi környezetben - köztudottan szennyezettebb a vezetékesnél, a kerti növényzet öntözésére mindenképp alkalmas, ezt a természet amúgy is elvégzi, ha tetszik nekünk, ha nem. Szobanövényekhez ugyanakkor nem ajánlott az esővíz, a gyakran kényes, igényes benti zöldek nem feltétlen tolerálják az esővizet.

Nem szép, de nagy. Hétvégi házaknál, nyaralóknál sokat lehet spórolni egy ilyen tartállyal

Egy alternatíva: az esőkert

 

Az esővíz felhasználásának témakörébe beletartozik egy szellemes alternatíva, az esőkert. Ennek lényege, hogy az esővíz folyásirányának és a kert lejtésének szemrevételése után, ezen paramétereknek megfelelően, már meglévő, vagy mesterségesen kialakított mélyedésekbe kell terelni a vizet. Az így elárasztott kertrész több okból praktikus. Az ide terelt víznek lesz ideje a földbe szivárogni, nem csak átfolyik a területen, mindeközben pedig a talaj, természetes szűrőként megtisztítja az esővizet, ami így jobb kondícióban kerülhet vissza a közeli patakokba, folyókba. Az esőkert elve akár az utcafronti ágyások esetében is használható, melyek ezután tulajdonképpen önellátóvá válnak. Az elárasztott területet természetesen olyan növényekkel és virágokkal kell benépesíteni, melyek kedvelik az efféle körülményeket, a legjobb választások a helyi klímához alkalmazkodott őshonos növények, melyek így a csapadékon kívül több törődést nem is igényelnek a későbbiekben. Ezzel a módszerrel tehát nem csupán az öntözésen foghatunk forintokat, de a szintén drága szabadidőből is több marad.

 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A különböző ötös, tízes, százas listák mindig csalókák kicsit, hiszen szükségszerűen szubjektív ítéleten alapulnak, én magam bele se mernék vágni például egy "A világ legszebb kertjei" összeállítás elkészítésébe, már csak azért sem mert sok kertet láttam ugyan, de annyit nem, hogy a tíz legszebbet biztos kézzel kiválogassam. Szerencsére mások bátrabbak, így most egy kölcsönzött, magyarított lista következik a leglélegzetelállítóbb kertekről, mely arra bizonyosan jó, hogy a tavasz kissé szürke első napjaiban ráhangolódjunk a kerti témákra, hiszen a következő napos hétvégén már biztosan elkezdhetjük a kinti feladatokat otthon is!

Yuyuan Garden, Kína. A valószínűleg Ming dinasztia korabeli kert több, mint négyszáz éves, és a hagyományos kínai elrendezést követi, fás és sziklás területek váltakoznak benne, kis tavakkal és hidakkal. A kertet többször bezárták, majd újra megnyitották, nem egyszer helyi tehetős emberek segítségével épült újjá. 1961 óta folyamatosan látogatható.

Jardim Botânico de Curitiba, Brazília. Curitiba Brazília déli felének legnagyobb városa, itt található ez a botanikus kert, melynek érdekessége, hogy központi épülete a híres londoni Kristálypalota üvegházát idézi. A kert a város fő turistaattrakciója, nem mellesleg a Paraná Állami Egyetemhez tartozik. Kialakításában a hagyományos francia botanikus kerteket követi, több tavacska és vízezés is helyet kapott benne, alapterülete közel 240 ezer nm.

A folytatásért kattintsanak!