Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az alábbi bicikli, vagy mondjuk inkább műalkotás, csak érintőlegesen kapcsolódik a kerti témákhoz, de egyszerűen nem tudtam nem megosztani itt, mert egyfelől roppant jópofa, másfelől pedig én magam is aktív kerékpáros vagyok, így a kötődés mégiscsak adott. A műfüves fixi a párizsi Swabdesign kreatív stúdió kreálmánya, ők egyébként elsősorban világításban és bútordesign-ban utaznak, de ahogy az látszik, a bringázás és a természet összefüggése is megihlette őket. A biciklin lévő fű természetesen mű, és készült hozzá pár bekezdésnyi marketinges blabla a kerékpározás zöld mivolta és a plasztik gyeppel borított kétkerekű kapcsolatáról, a lényeg azonban az, hogy a látvány elsőrangú, az ötlet pedig kedves. Nézzék önök is!

Forrás: innen, az alkotók honlapja: swabdesign.com

A kertészkedésnek nem csak a kert lehet a terepe, hanem a lakás is, de ezzel nem mondtam nagy újdonságot. A tél utolsó heteiben sok hobbikertésznek bizsereg már a tenyere, várják a kinti szezon elindulását, de az időjárás ezt még egy darabig nem teszi lehetővé. Ilyenkor értékelődik fel igazán a benti kertészkedés, hiszen a négy fal között kiválóan elő lehet készülni a tavaszi kert munkákra. A szobában, konyhában nevelt növényekkel szemben ugyanakkor elvárás, hogy minél szebbek legyenek, és ez nem csupán magára a növényre vonatkozik, hanem az edényére, cserepére is. A megszokott, sorozatgyártott cserepek, hajtatóedények azonban rendszerint unalmasak, igaz ez a fűszernövényekre is, melyek általában valamilyen dísztelen kis cserépben, vagy tejfölöspohárban növekednek.

Ezen változtatni kell!

A szétvágás az egyetlen nehezebb művelet, egyebekben gyermekjáték

A második tipp egy környezetbarát és praktikus hajtatóeszköz,

ami nem más, mint a:

A jó öreg tojástartó

A papír tojástartónak sok előnye van, könnyen darabolható, vágható, minden háztartásban megtalálható, jól megtartja a vizet, és a folyamat végén kiváló komposztanyag válik belőle. A művelet nem is lehetne egyszerűbb, a tojástartóba föld kerül, a földbe pedig a magok, majd megfelelő helyre állítva (az öntözésről nem elfeledkezve) már csak figyelni kell, ahogy nőnek növénykéink. Gyerekeknek is ajánlható, szuper olcsó, természettudományos játék válhat belőle, melyhez a magokon kívül más anyagi ráfordítás nem szükséges, és a tartó akár a gyerekszoba ablakpárkányán is elhelyezhető, mint valami élő, környezetbarát és felelősségre nevelő Tamagochi, amit vízfestékkel, színes ceruzával még dekorálni is lehet. A tojástartós nevelésnek van egy haladóbb változata is, ehhez csupán óvatosan kell feltörni a lágytojás héját, hogy az alkalmas formájú maradjon egy palánta nevelésére. Paradicsommagokhoz például elsőrangú, teljesen természetes edény válik a héjból, ami aztán később kompletten kiültethető, a paradicsom gyökerei ugyanis idővel áttörik a tojáshéjat.

Haladóknak tojással együtt!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Nagy a kísértés, hogy a "rózsa a legnépszerűbb dísznövény" kezdetű szokásos kedvcsináló mondattal kezdjem a mondókámat, persze ettől csak részben lehetséges elszakadni, hiszen lássuk be, tényleg a világ legkedveltebb virágáról van szó. A címbeli kérdésre a válasz ennek fényében egyszerű, kezdjük el kedvelni a rózsát, vegyünk pár tővel egy tetszőleges fajtából, ültessük el, és élvezzük a látványt. A rózsa azonban nem adja könnyen magát, az átlagos dísznövénynél kicsit több törődést kíván, valamennyire érteni kell hozzá, rendszeresen metszeni kell, egyes fajtáknak különleges talajigényük van, szóval nem mindig fáklyásmenet a rózsanevelés, éppen ezért nem is mindenki kezd bele. Jelen bejegyzés pont azért íródik azonban, hogy eloszlassa a közkeletű tévedéseket, a gondozással kapcsolatos fenntartásokat, mert a tagadhatatlan nehézségek ellenére rózsát nevelni bárki, még a teljesen kezdő hobbikertészek is tudnak, a szükséges ismereteket pedig menetközben megszerezhetik, a legrosszabb esetben néhány tő elhullása árán, de hát így megy ez minden növénnyel. 

Így hát egy sorozat első darabja ez az írás, melyben a legalapvetőbb, dióhéjba szorított rózsanevelési tudnivalókat szeretném közkinccsé tenni, hogy aztán hétről-hétre egyre mélyebbre áshassunk a témában. Ugorjunk is neki, és következzen a:

Rózsagondozás öt egyszerű lépésben!

Az alábbiakban, anélkül hogy belemennénk az apróbb, nüansznyi részletekbe, összefoglalom a legalapvetőbb tennivalókat, melyek a rózsákkal kapcsolatban szóba jöhetnek.

Öntözés: a rózsák vízigénye általában magas, a rózsaöntözésre rendszerint 8-12 naponta kell sort keríteni, attól függő gyakorisággal, hogy az időjárás nedves, vagy szárazabb, értelemszerűen esős hetekben ritkábban, aszályos időszakban gyakrabban kell a nedvességet pótolni. A rózsák öntözését kannával (ún. árasztásos módszerrel) ajánlott elvégezni, a kisebb-nagyobb nyomással működő kerti locsolók használata nem ajánlott, és esőt se imitáljunk, a vizet felülről spriccelve, ezzel ugyanis alkalmasint a gombás megbetegedések megjelenését segíthetjük elő. Egy rózsatő egyszerre átlagosan 10-15 liter vizet igényel, a mennyiséget könnyen beállíthatjuk mércével rendelkező kannát használva.

Fröcskölés helyett árasszunk

Tápanyagok: a rózsák nagy általánosságban tápanyagigényes növények, jellemzően a tápanyagdús, gazdag közeget kedvelik. A rózsa táplálását már az ültetésnél el kell kezdeni, az ültetőgödör alját érdemes vastagon kibélelni érett marhatrágyával, és/vagy komposzttal, hogy a meginduláshoz szükséges tápanyagok rendelkezésre álljanak (azonban az ültetőgödör aljára helyezett trágyát mindig be kell fedni földdel, hogy a gyökerek ne érintkezhessenek közvetlenül azzal, de erről még szó esik majd). A szakszerű rózsaültetéssel nagyjából egy évre biztosított a rózsa tápanyagellátása, a későbbiekben pedig évente egyszer, négyzetméterenként 5-10 kg érett istállótrágyát szükséges kihelyezni a tövekhez, valamint hasonló időközönként komposztot is adhatunk rózsáinknak. A talajt illetően feladat lesz még a tömörödöttség rendszeres megszüntetése, például kézi kultivátoros, vagy kapás lazítással.

Rózsabetegségek: mint minden dísznövény, a rózsa is megbetegedhet időnként, sajnos néha el is pusztul emiatt. Tudni kell, hogy a rózsabetegségek megjelenéséhez, és súlyosra fordulásához nagyban hozzájárul az, ha a növény nem megfelelően gondozott, ezért legyengült, erőtlen. A betegségek kivédésében tehát első a prevenció, ami azt jelenti, hogy a rózsát szakszerűen, odafigyelve kell gondozni, hogy a lehető legjobb kondícióban legyen, és magától vissza tudja verni a támadásokat. Természetesen betegségmentes rózsa nem létezik, a megszokott rózsabetegségek, így például a lisztharmat, a mozaikvírus, a csillagpenész, a rózsarozsda bármikor felüthetik a fejüket, és a rózsáknál a tetvesedés sem túl ritka, de a sor még folytatható. Meg kell említeni, hogy ahogy minden termék esetében, úgy a rózsák közt is léteznek minőségi különbségek, a megbízható forrásból származó, gondosan előnevelt, márkás rózsatövekkel mindig nagyobb az esély a problémamentes együttélésre.

Teleltetés: a teleltetés éppen nagyon nem aktuális most, de mivel a rózsával kapcsolatban kihagyhatatlan tennivaló, pár szót áldozni kell erre is. Az ősz elmúltával, az első keményebb fagyok megérkeztekor a rózsákat fel kell készíteni majd a hideg időszakra. A rengeteg féle rózsafajta többsége ugyan nem kifejezetten fagyérzékeny, sőt, sok típus teljesen télálló, ugyanakkor a hirtelen megérkező erős, extrém hidegek károsíthatják a töveket, ezért szokás a rózsát az ősz végén kupacolni. A kupacolás rémesen egyszerű művelet, ilyenkor egy kisebb dombnyi földet kell húzni a rózsatőre, mégpedig úgy, hogy a földhalom a szemzés fölött 10-15 centivel legyen. Előkészületként a rózsa őszi, télre felkészítő metszését kell elvégezni, vagyis kupacolás előtt az elvirágzott részeket és a lombozatot el kell távolítani a betakarni kívánt részről. 

Metszés. Rendszerint a metszés a legneuralgikusabb pont a rózsák gondozásánál, ez az a műveletsor, amely sokakat visszatart a rózsa telepítésétől, ugyanis nehéz, összetett művelet hírében áll. A rózsa metszése ezzel szemben egyáltalán nem túl bonyolult tudomány, bár az igaz, hogy némi tanulás és gyakorlat szükséges hozzá, de a fogásokat hamar el lehet sajátítani, a rózsametszésnek pedig hihetetlen mennyiségű online és hagyományos papíralapú irodalma van, tehát van honnan ötletet meríteni. A rózsametszés azért fontos, mert a visszavágással egyrészt rózsánk szép külalakját, formáját alakíthatjuk ki, másfelől az elhalt rózsarészek (virágok, levelek) lemetszésével a növény egészségét tarthatjuk fenn. 

- a rózsákat általában tél végén, kora tavasszal kell megmetszeni, amikor a növény későbbi formájának kialakítását alapozzuk meg. Akadnak kertbarátok, akiknek az év eleji metszés kicsit drasztikusnak tűnik, de ne ijedjünk meg, bátran használjuk a metszőollónkat!

- a rózsák tavaszi metszése során úgy vágjuk vissza a hajtásokat, hogy a vágást a rügy felett fél-egy centiméterrel, ferdén ejtsük meg. A felső rügy abba az irányba nézzen, amerre az új hajtást nevelni szeretnénk

- a rózsa tavaszi metszése során alakíthatjuk ki a rózsa alakját, formáját, ezért a metszéseket alaposan átgondolva ejtsük meg

- év közben a rózsát csak akkor szükséges megmetszeni, hogy ha elszáradt virágokat, leveleket, növényi részeket látunk rajta. Ekkor nem szabad túl erőteljesen visszavágni a szárakat, mert később, a tél beálltával a rózsa visszafagyásának esélye fog megnőni

- a rózsa metszéséhez mindig tiszta, éles metszőollót használjunk, a csorba vágófelület betegségek megjelenéséhez vezethet, a szennyezett pengék pedig fertőzéseket vihetnek át egyik növényről a másikra.

A tavaszi rózsametszésről akad egy rövid videóm is, kattintsanak bátran!

• Első nekifutásra álljon itt most mindössze ennyi, erősen zanzásított információ, remélhetőleg a kitűzött célt - hogy a rózsaneveléssel megbarátkozzunk - teljesíteni tudtam. Természetesen rengeteg tudnivaló maradt még a tarsolyban, érinteni kell többek között a rózsatípusok közti különbségeket, a részletes ültetési leírást, vagy éppen az egyes rózsabetegségek gyógymódjait, ezek mindegyikére sor kerül hamarosan!
  

Ha szívesen válogatna szebbnél-szebb rózsák közül, látogasson el online kertészetembe!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Mi az az egyelés?

Egyes fűszernövények, zöldségek magvetése során a tőtávolság a vetés idején nem állítható be pontosan. A hajtások kibújásakor azonban már jól látni, hogy egy sorban hány növényke, milyen sűrűséggel cseperedik. A túl tömött, sűrű sorok eredménye az lehet, hogy a növények egymás elől fogják elszívni a tápanyagokat, így semelyik nem lesz igazán nagy, jól fejlett, és végső soron ízletes. Ezért szükség lehet az egyelésre, ami nem más, mint az egyes tövek, palánták kiszedése a sorból olyan módon, hogy a földben maradó növények a megfelelő távolságra legyenek egymástól. Az egyelés szükségessége és mértéke mindig más, ezért alaposan olvassuk el a mag csomagolásán lévő útmutatót, hogy helyesen járhassunk el!

 Képek: innen, innen, és innen.

Ha most kinézünk az ablakon, akkor hóesést láthatunk, én legalábbis azt látok, és nem hinném, hogy csak Zuglóban havazna, szóval az időjárás elég egyértelműen azt jelzi, hogy még tél van. Ennek ellenére a tavasz most már tényleg csak pár hét kérdése, és ha a kertben dolgozni még nem is lehet, abban semmi nem akadályozhat meg minket, hogy elmerüljünk a tervezgetés édes tengerében. A kert mellett mindig érdemes gondolni a balkon növényi kicsinosítására is, amivel kapcsolatban a magyar embernek jellemzően egy növény jut eszébe, ez pedig a muskátli.

Muskátlis terasz...Már megint?

Teheti fel a kérdést magában a változatosságot kedvelő, vagy kísérletező kedvű kertbarát, és a válasz is egyértelmű: nem, de legalábbis nem feltétlen. A balkon virágos beültetése sokaknak olyan rutin, melyen tavasszal a lehető leggyorsabban túl akarnak esni, ilyenkor bukkan fel az unalomig ismert muskátli, mint egyfajta mindent vívő lap a balkonvirágok között. Próbáljunk azonban teraszunknak, erkélyünknek majdan egy kis kreativitással, újfajta növényválasztással új arculatot adni, amihez most ajánlok gyorsan öt szuper balkonnövényt, melyek szépek, életerősek, könnyen hozzáférhetőek, és főképpen a muskátlinál izgalmasabbak.

A muskátlit is szeretjük, de sok helyütt megérett a leváltásra 

Öt szuper balkonnövény muskátli helyett

Elsőként következzen a levendula, mely mindenkiben kellemes érzeteket kelt, színe, illata egyaránt harmóniát sugároz, és persze balkonon is jól tartható. A levendula fény-, és melegkedvelő, tehát a rendelkezésre álló terület (jelen esetben a balkon) legmelegebb és legnaposabb részét válasszuk lakhelyéül. Speciális igényei nincsenek, de kedveli a tápanyagban szegényebb, meszes, agyagos talajt, próbáljuk ezt biztosítani számára. A levendula a balkon színösszeállításában is fontos szerepet tölthet be, visszafogott, hamvas szürkéje és lilája kontrasztos ellensúlya lehet a harsány árnyalatú egyéb balkonvirágoknak. 

A második tipp a nem annyira elterjedt, de annál könnyebben tartható a tubarózsa. Április végén - május elején lehet majd kiültetni egy cserépbe, és augusztusban, szeptemberben virágzik. Miután elvirágzott, ritkítani kell az öntözést, hagyni hadd húzódjon vissza, és télen fagymentes, hűvös, sötét helyen szükséges teleltetnit. Lehet, hogy az első évben nem fog virágozni, de a követő években behozza a lemaradást, és erőteljes illatával az egész balkont be fogja tölteni. Nincs is jobb, mint egy hosszú nap után a teraszra kilépve, beleszagolni a tubarózsás levegőbe. 

Az egynyáriak közül a büdöske a javaslatom. Rengeteg fajta létezik belőle, az egészen apró virágúaktól, a hatalmas tömött virágúakig, így a válogatós balkonkertészeknek tág teret nyújt a formák és színharmóniák kialakításában. A büdöske magról szaporítható, a vetés ideje március, tehát alig pár hét, és lehet kezdeni a büdöskézést. A büdöske virágai május környékén nyílnak, és egészen őszig díszlenek majd, így ezzel a bájos virággal hosszútávú befektetést eszközölhetünk. A büdöskének nincsenek extra igényei, könnyen tartható, kezdők is remekül fognak boldogulni vele, és ha egy-két virágot rajta hagyunk, akkor a következő évre is lesz bőven magunk, az elhullott magocskákból még az erkély alatt is nyílni fognak a virágok!

Szintén megfontolandó lehet a verbéna ültetése balkonra. Ezek a virágok hosszan virágoznak, és nincs velük sok gond. Rengeteg színváltozatával találkozhatunk a kertészetekben és a hipermarketekben, így akár kreatív színösszeállításokat is kisakkozhatunk belőlük, de a már meglévő virágokhoz is válogathatjuk őket. A verbéna sok napsütést igényel, így helyezzük el tehát, öntözésekor pedig figyeljünk arra, hogy csak a növény földjének teljes kiszáradása után öntözzünk újra. A verbéna májustól őszig virágzik, a rendszerint kétszínű virágok kifejezetten vidám, játékos hangulatot árasztanak, ezért a verbéna remekül illik például fiatalosan kialakított, vagy gyermekek által is belakott erkélyekhez. 

Az idei év egyik balkonslágere lehet a farkasfog, vagy egyes helyeken a "balkon aranya" néven futó bájos dísznövény, mely rászolgált utóbbi, beszédes nevére. A farkasfog rikító, ráadásul édes illatú sárga virágai nagyon feltűnőek, vidámságot árasztanak, és mivel csüngésre is hajlamosak, akár fellógatott kaspókba is telepíthetjük, hogy aztán csodás aranyzuhatagként díszítsenek.  A napos és a félárnyékos fekvést is kedveli, ideális esetben májustól októberig virágzik, tehát az egész nyáron dekorál. Helyes tartással és némi alakító metszéssel a farkasfogból harminc centi magas, kompakt kis bokrocskát is nevelhetünk. Apró hátrány a balkon aranyával kapcsolatban, hogy a méheket mágnesként vonzza, ezt főleg kisgyermekes lakásoknál tartsuk szem előtt!

Hogy ráadás is legyen, öt plusz egyediknek egy olyan növény következzen, mely alkalmas a balkontermesztésre, szép is, illatos is, és még a konyhában is hasznát vehetjük: ez az oregánó. Az oregánó mediterrán fűszernövény, kiválóan nevelhető kora tavasztól erkélyen, vagy konyhaablakban, ráadásul illata mellett bájos lila virágzatával is meghódít majd minket. A szurokfű, vagy vadmajoránna neveken is ismert aromás fűszernövény jól tűri a szárazságot, így feledékeny balkongazdák is sikert érhetnek el vele, ellenben fénykedvelő fajta, így közvetlen az ablakpárkányra, vagy az erkély naposabb részére telepítsük. Szaporítása magvetéssel, vagy tőosztással történhet. Leveleit frissen szedve természetes, egészséges fűszerhez juthatunk, és persze látványelemként is kiváló. 

Képek: innen, innen , innen, innen, innen, innen és innen

A téllel a legtöbb embernek az a baja, hogy hideg, és ez érthető, hiszen ki szeret vacogni? Van azonban, aki kifejezetten örül a hidegnek, persze a szánkózni vágyó gyerekek mellett, ilyenek például a nádvágók. Ők ugyanis az egészen kemény tél végi fagyokért rebegnek el egy imát, na persze nem azért, mert szeretnek fázni, hanem mert nádvágás egyik feltétele a jó erős fagy, ami kemény jégpáncélt hoz magával a tavakon, amire a nádvágók rá tudnak menni. Na de ne szaladjunk előre, lássuk sorjában mi is az a nádvágás?  

A nádvágás célja természetes a nád, mely sajnos Magyarországon jó ideje kiment már a divatból, de külföldön újra trendi, magas áron adható el, sok helyütt keresett ipari alapanyagként, hogy aztán kosár, bútor, szőnyeg, vagy akár rusztikus, ámde kissé tűzveszélyes házfedél készülhessen belőle. Amit nádnak hívunk, az tulajdonképpen a közönséges nád (Phragmites australis), és ugyan a balatoni emlékek miatt hajlamosak vagyunk tipikus magyar növénynek gondolni, igazából az egész világon elterjedt. A közönséges nád egy évelő fűféle, 2-4 méter magasra törő szárral, éles peremű levelekkel, és a talajban messze szerteágazó rizómákkal (gyöktörzzsel). Tipikus élőhelyei az álló, vagy lassú folyású vizek partmenti területei, a láposok, a láperdők, vagy a mocsaras területek. Általában legfeljebb két méteres vízmélységig található meg. Érdekesség, hogy a nád sok magot hullat el, gyors és erőteljes terjedése mégis annak köszönhető, hogy a szerteágazó gyöktörzsből, vagy az elhajolt szárakból gyakran hajt új növény, így még a nagyobb telepek esetén is az a helyzet, hogy adott területen kevés genetikailag eltérő egyed található. Egy nádmezőt így sok esetben - mondhatni - ikrek (vagy éppen klónok) alkotnak. 

A nád értékes holmi, ára jellemzően magas, így a nádkereskedelem nem rossz üzlet. Ugyanakkor a nádat nem lehet csak úgy, a végtelenségig vágni, mert ökológiailag fontos szerepe van, a nádasok kiirtása a benne fészkelő madarak, a vízminőség, és a helyi növényvilág sokszínűsége szempontjából is káros.

Phragmites australis

Nosztalgikus látvány, balatoni nádas

Élet a nádasban

A nadásokban gyakran alakulnak ki növénytársulások, a partnerek a legtöbbször a nagy csalán, a télisás, a gyékényfélék, vagy a sziki káka. Különböző állatfajoknak is otthont ad a nádas, a kevésbé izgalmasan hangzó élőlények (hengeres és gyűrűsférgek, piócák) mellett főleg a madarak lakják a nádtelepeket. A nádirigó a szárakon fészkel, de itt él a kócsag, a kanalas gém, a guvat és a kis vizicsibe. Nyár végén a nádasokban időznek a füsti fecskék csoportjai, de seregélyek is megfordulnak itt, télen pedig a kék cinege jár élelmet keresni a nádszálak közé. A nád a vízminőségre is jó hatással lehet, ugyanakkor élőhelyének elmocsarasodásához is hozzájárulhat, így az ellenőrzött módon történő nádvágás hasznos.

A nádvágás

A nád a télre való felkészüléskor a tápanyagokat a felső részekből a gyöktörzsbe irányítja, így vészeli át a hideg évszakot. Amennyiben a feltöltődés előtt kerül sor a vágásra, a növény nem tud raktározni, és tavaszra elpusztul. A nádvágás szezonja ezért általában a tél végén van, mikor a víz befagy, és a nádvágók a jégen tudnak dolgozni, manapság jellemzően már nagyteljesítményű gépekkel, de kisebb területen rövid kaszával (kocér), vagy kézi erővel működtetett vágógéppel történik az aratás. A meder alján haladó gép nem jó választás, mert károsítja a gyökereket, az úszó vágóberendezések pedig csak bizonyos vízmélység megléte esetén használhatók. Maga a kétkezi vágás az igazán nehéz fizikai munkák körébe tartozik, jelentős izomerőt kíván, és a dermesztően hideg vízzel is meg kell küzdeni, ugyanis ha nincs jég, akkor a munkások a vízben állva dolgoznak. A nád vágásához különböző hatósági engedélyek szükségesek, többek közt az illetékes vízügyi hatóság, és a terület természetvédelmi kezelőjének hozzájárulása, tehát aki szeretne pár ölnyi nádat a nyaraló kerítésére, ne a tóból próbálja kitermelni. Az arányok érzékeltetéséhez jó adat, hogy a Balatonon például az 1200 hektáros állománynak rendszerint csak 4-5%-a kerül kijelölésre vágás céljára.

Nádirigó család

Úszó nádvágó berendezés

 Mire használható a nád?

A nádból különféle használati tárgyak készülnek, a nád fás törzséből kosár, kerti szék, de mindenféle tárolóedény, láda, árnyékolók, kerítéstakarók, vagy akár komplett háztetők készíthetők. Utóbbi rendkívül kedvező tulajdonságokkal bír, és roppant tartós, de sajnos gyúlékony, így nem veszélytelen, mindenesetre nincs szebb egy nádtetős parasztháznál. Fontos adalék, elsősorban azoknak, akik a nosztalgikus látvány miatt telepítenének kertjükbe, kerti tavukhoz nádat, hogy a nád kerti körülmények között agresszív gyomnövénynek számít, terjedése gyors, kiirtása pedig közel lehetetlen, rizómáit csak mély ásással, csákányozással lehet eltávolítani!

Nádtetőt rak a mester

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.