Megyeri Szabolcs kertész blogja

Anyák napjáig már csak két hét van hátra, erről a szép ünnepről pedig azonnal eszembe jut az orgona is, ami szervesen kapcsolódik az édesanyák emléknapjához. Régebben, még jóval az ezredforduló előtt anyák napjára szinte minden gyerek orgonát ajándékozott az anyukájának, mivel az orgona szép, illatos, és szinte bárhol hozzá lehetett férni olcsón, ami főképpen azt jelentette, hogy egy kertbe beugorva bárhol lehetett pár szép szálat szakítani. Az orgona azóta is roppant kedvelt és elterjedt dísznövény, május elején kezdi bontani virágait, így kiválóan kiszolgálta, és szolgálja ma is az anyák napi igényeket, persze nem csak ezért szeretjük, hanem mert feltűnő, méretes dísze a kertnek. Akinek még nincs orgonája, most jobban megismerkedhet vele, sőt, mostanában telepítheti is kertjébe.

A közel húsz fajta közül a közönséges orgona (Syringa vulgaris) a legismertebb, vele találkozhatunk a legtöbb kertben. Az első melegebb tavaszi napok beálltával, jellemzően május környékén nyílnak virágai, és a káprázatos látvány mellett kellemes illattal is szolgál gondozóinak. A közönséges orgona Délkelet-Európában honos, de könnyű tartása, és szemet gyönyörködtető megjelenése az egész kontinensen népszerűvé tette. Az orgona egy évelő (dísz)cserje, mely akár hét méter magasra is meg tud nőni, de természetesen mérete, és virágzata színe (lila, rózsaszín, fehér), a különböző fajták esetében egészen változatos lehet. Az orgona fagyállósága jó, a honi teleket az esetek többségében gond nélkül átvészeli.

Syringa persica

A perzsa orgona (Syringa persica) például csupán 1-2 méter magas, így kerítések mellé kiváló választás, a  koreai eredetű Miss Kim orgona (Syringa patula) pedig még alacsonyabb, utóbbi ráadásul késő nyáron, kora ősszel bontja virágait, így a közönséges orgonával párosítva hosszan tartó színes kavalkádot teremthet a kertekben.

Török orgona!

 

Az orgona a török hódoltság idején került Magyarországra, a fejlett kertkultúrával rendelkező törökök hozták magukkal ezt a cserjét. Ennek bizonyítéka többek közt a magyar "lila" szó, mely az orgona török elnevezéséből, a "leilak"-ból ered.

Japán orgona

A közönséges orgona hálás növény, mivel igényei igazán alacsonyak, kezdő kertészkedők is bátran próbálkozhatnak vele. A bőséges napsütés fontos számára, így ne a kert eldugottabb részeire telepítsük, minél naposabb fekvésben nőhet, annál dúsabb, szebb lesz a virágzása.  Jól érzi magát tápanyagdús talajban, de az ezektől eltérő körülmények közt is nagy valószínűséggel sikert érhetünk el vele, ami annyit tesz, hogy a szélsőségektől mentes, átlagos kerti talajban kielégítően fog fejlődni. Az orgonával kapcsolatban a fontos teendő a metszés. Ennek során az elöregedett, torz, sérült részeket vágjuk le, ugyanígy tegyünk a vadhajtásokkal. Érdemes szellősre alakítani a bokrot, az életerős, vékonyabb ágakat hagyjuk meg, a talajon, a tő mellett kisarjadt hajtásokat viszont bátran metsszük, így megelőzhető a bokor túlságosan tömötté válása.

Metszés után ijesztő látvány, de csak szebb lesz tőle

A virágzás végén az elnyílt virágzatot is távolítsuk el, hogy a növény minden erejével az új hajtásokra tudjon koncentrálni. Az elöregedett, kezeletlen orgonabokrok jóval kevesebb virággal örvendeztetik meg tulajdonosaikat, mint a gondozott példányok, ne kezeljük tehát vadnövényként, ami nem igényel ápolást. Ha az orgonavirág a bokorról a szobába, vázába kerül, érdemes a szár alsó részét szétlapítani (például kalapáccsal), így több vizet tud felvenni, és tovább lesz dísze a helyiségnek.

Ha orgonánk van, pillangónk is lesz; szeretik egymást

A dugványozás

A dugványozás akkor megfelelő szaporítási módszer, ha nemesített orgonáról van szó. Ebben az esetben május-június fordulóján válasszunk ki virág nélküli, lehetőleg félfás hajtásokat az orgonabokorról. A lenyesett darabok szárvégét ferdére metsszük, és tűzzük őket jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, tápanyagokban gazdag földbe. A fiatal dugványoknak fontos a páradús környezet, ezért az első hetekben deszkakeretre feszített fóliával takarhatjuk a zsenge növényeket. A vadon élő példányok szaporítása sokkal egyszerűbb módon, tősarjak leválasztásával és elültetésével lehetséges.

 Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Április közepén járunk, így a tavaszi kertrenoválás, átépítés, birtok-újragondolás tökéletesen aktuálisak még, a tartós jó idő beköszöntével sokan most fognak hozzá a családi birtok rendbetételéhez. Ahogy a lakberendezésben is számtalan divatirányzat létezik, úgy a kertkialakításnak is sokféle módja, iránya lehet, az egyszerű, szabványos gyep-virágágyás-veteményes szentháromságtól kezdve az olyan összetett koncepciókig, mint például a természetbarát kert. Utóbbi idea azon alapszik, hogy a kert, annak ellenére, hogy szükségszerűen épített, tervezetten kialakított terület, mégiscsak a természetes viszonyok utánzásán alapul, ebben az esetben pedig lehetséges a természet műviességtől mentes képének imitálása. Egyszerűbben megfogalmazva a természetközeli kertstílus vezéreleme, hogy a kert minél jobban hasonlítson az erdők, mezők látványvilágára, hangulatára. Hogyan érhető el ilyen hatás?

1. A természetbarát kertekben a növényzet dominál, a burkolatok, épített elemek háttérbe szorulnak.

2. Ezekre a kertekre jellemző a színes, buja, tarka növényvilág. Válasszunk szárazságtűrő, lehetőleg honos növényeket! Azok a növények, amik a kertünk klímájához igazodnak, kevesebb ápolási munka mellett is szépen növekednek, kevesebb öntözést igényelnek.

3. A változatos növényvilág lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük az évszakok változásait, egész évben gyönyörködhessünk a kertünkben. Válogassuk úgy össze az ültetendő fajokat, hogy minden évszakban legyen köztük színes, virágzó, termést hozó típus!

4. A gyepet ne nyírjuk katonásan rövidre, csak azokon a részeken vágjuk a füvet, ahol ez feltétlenül szükséges a használat miatt. Minél nagyobb területen alakítsunk ki kevesebb ápolást igénylő, a mezők világát idéző virágos rétet.

5. Ha a birtok mérete lehetővé teszi, alakítsunk ki minél többféle növényi élőhelyet a kertünkben! Más és más növények érzik jól magukat a tűző napon, megint mások árnyékban, a fák tövében. Ennek megfelelően különböző karakterű virágágyakat hozhatunk létre, tarka, változatos látványvilágot létrehozva

6. Néhány korhadt fatuskó, nagyobb kődarab búvóhelyet jelenthet az apróbb állatoknak: bogaraknak, gyíkoknak, pókoknak, sünöknek, rágcsálóknak. A terméskőből rakott lépcsők, lépőkövek, támfalak szintén jó rejtekhelyek a lüktető életet a kertbe hozó állatoknak.

Nézegessen természetközeli, buja kerteket! (A galéria a képekre kattintva nyílik)

7. A madarak az olyan kerteket részesítik előnyben, ahol elegendő táplálék és biztonságos fészkelőhely van számukra. Ha van a kertünkben fészekrakásra alkalmas, vagy odvas fa, védett cserjesáv, a madarak szívesen laknak nálunk. Kihelyezhetünk madáretetőket, épített odúkat is. Egy pancsolásra alkalmas tál nem csak a nyári forróságot mérsékli, a kertünk dísze is lehet.  Eledelül szolgálhat a bodza, madárberkenye, húsos som, és az egyéb, ehető térmésű, a madaraknak megfelelő növényfaj. A madárbarát kertekről EBBEN a posztomban írtam korábban.

8. A lepkék számára ültessünk minél több virágzó, illatos, mézelő növényt. Egyik legjobb lepkecsalogató növény a nyáriorgona.

9. A megfelelően kialakított kerti tó is nagyszerű élőhely az apróbb halak, békák, vízi rovarok számára. A kerti tavakról ITT és ITT írtam korábban.

10. Az épített elemek, mint például az utak, a lépcsők, a támfalak anyagukban és formai kialakításukban is legyenek természetközeliek. Az ilyen típusú a kertekbe jobban illeszkednek a rusztikus megjelenésű, változatos formájú építőanyagok, mint a szárazon rakott terméskő lépcsők, támfalak, vagy a rönkfa, fakorong, a szórt burkolatok, gyephézagos burkolatok.

11. A berendezési tárgyak, bútorok, dísztárgyak közül is érdemes a visszafogottabb, rusztikus megjelenésűeket választani, az anyagok közül a műanyagot felejtsük el, a székek, asztalok, padok legyenek fából, fémből, kovácsoltvasból.

12. Törekedjünk arra, hogy a kertünk minél kisebb ökológiai lábnyommal rendelkezzen! A kertben keletkező szerves hulladékot lehetőleg komposztáljuk, és a tápanyag utánpótlást is az ebből keletkező komposzttal oldjuk meg!

13. Spóroljunk a vízzel! A tetőn keletkező esővizet gyűjtsük vödrökbe, hordóba, ciszternába, és ezt használjuk fel az öntözéshez! Szintén vizet spórolhatunk, ha alacsonyabb öntözési igényű, a kertünk klímájához illeszkedő növényeket választunk.

14. Lehetőség szerint kerüljük a vegyszerezést: permetezést, műtrágyázást, ha lehetséges, akkor a felmerülő problémák (növénybetegségek, kártevők) kezelésére válasszunk a biokertészkedésnél használt környezetbarát megoldások közül! Ezzel nemcsak saját egészségünket, hanem a természetet is óvjuk.

15. Kerüljük az invazív fajok telepítését, amik a kertünkből kikerülve elvadulnak, gyomosítanak. 

A természetközeli kertkialakítás szinte bárhol létrehozható, azonban ez a kerttípus elsősorban külvárosi, vidéki környezetbe ajánlott. Részmegoldás lehet, ha első lépésben csak a birtok egyik részét, félreeeső szegletét állítjuk át erre a kialakításra, így amennyiben az ötlet nem válik be, nem kell nagyobb költségekkel visszaalakítani mindent. Ahhoz, hogy kertünkben ne uralkodjon el a káosz, a mesterségesen kialakított természet is gondos tervezést, ápolást igényel, tehát a természetközeli kert korántsem tekinthető gondozásmentesnek. Igazán csak évek alatt dől el, hogy mik azok a növények, amik jól érzik magukat a kertünkben és mik azok, amik kevésbé, a természetközeli kert így nem egy-két hét alatt épül meg, hanem több év folyamatos munkája, kísérletezése kell hozzá, ezt vegyük tudomásul, mikor belevágunk a kivitelezésbe! Ezekre a kertekre különösen jellemző, hogy sosem tekinthetőek befejezettnek, mindig alakulnak változnak, ezért rengeteg izgalmat, ugyanakkor örömöt jelentenek.Figyelembe kell azt is venni, hogy a természetközeli kertek másfajta szemléletet követelnek a lakóktól, a kertésztől, a zöld gondolkodás, az ökotudatos cselekvések, a biomódszerek követése elengedhetetlenek, így aki ezekkel az irányzatokkal nem szimpatizál, inkább másféle kertkialakítást kövessen!

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Az önellátás, a háztáji gazdálkodás egyre divatosabb, azonban a sikeres növénytermesztéshez rögös, sok tanulással és tanulsággal kikövezett út vezet. Kiskerti sorozatomban gyakran esik szó zöldségekről, de a fűszernövények a kezdőknek elsőre sokkal jobb választások, ezek nevelése jellemzően könnyű, igényeik alacsonyak, helyigényük pedig kicsi, így nincs az a kerti sarok, vagy balkonláda, hová ne férnének el. Mindennek szellemében most egy népszerű fűszernövény termesztésének gyors útmutatója következik, az alany nem más, mint a tárkony!

Ki vagy, tárkony?

A tárkony igazi magyar fűszer, annak ellenére, hogy Ázsiában őshonos, mivel feltehetőleg honfoglaló őseink hurcolták be magukkal, így bátran nevezhetjük ősi magyar fűszernek. Mikor tárkonyról beszélünk, meg kell különböztetni a francia és az orosz tárkonyt, a francia az elterjedtebb, ennek illóolaj tartalma magasabb, aromája erősebb, a konyhában ez az értékesebb, ezt hívjuk általában tárkonynak. Az orosz tárkony ennek megfelelően a gyengébb minden tekintetben, kiskerti jelentősége csekély. A tárkony (Artemisia dracunculus) növényként egy 80-150 centiméteresre megnövő lágyszárú évelő, mely akár tíz évig is eléldegél, ám várható életkora felénél érdemes nyugdíjazni (értsd kiszedni és új tövekkel pótolni) ezután ugyanis satnyul, aromája gyengül, hajtásai ritkulnak. 

Mi kell a tárkonynak?

Kezdő fűszernövény nevelőknek jellemzően a mediterrán fajokat szokás ajánlani, mivel ezek eléggé igénytelenek, a többségük a meleg fekvéssel és a sok napfénnyel be is éri. A tárkony hozzájuk képest igényesebbnek mondható, ám ettől még mindig könnyen, egyszerűen nevelhető termény. Tápanyagigénye közepes-magas, ültetés előtt a megszokott átmozgató ásás közben érdemes egy jó adag szervestrágyát is beforgatni földjébe, később pedig évente többször bőven lehet majd komposztot kihelyezni a tövekhez. A talajt tekintve a tárkonynak az átlagos, szélsőségektől mentes kerti talaj biztosan megfelelő lesz, a nagykönyv szerint a mély termőrétegű, közepes mértékben kötött, dús közeg a legjobb. Az öntözéssel nem szabad majd fukarkodni, bőséges nedvességre lesz szüksége a növénynek, de a pangóvizet nem tolerálja, erre figyeljünk. A fényt illetően a sokat szereti, félárnyékban csak növöget, és erős napsugarak hiányában aromája is gyengébb lesz. 

Tárkony a balkonon

A tárkony minden további nélkül beilleszthető a balkonveteményes növényei közé, pusztán egy alkalmas méretű (az átlagosnál kissé nagyobb) edényre lesz szükség, valamint frissen vásárolt általános termőföldre (ne a kertből hozzunk fel pár lapát földet, mert abban gyomok, kártevők lehetnek). A cserépbe ültetett tárkonyt állítsuk az erkély legnaposabb részére, és a gyakori öntözés se maradjon el, hiszen a cserép viszonylag kis térfogatú földje hamarabb szárad ki, mint a kerti talaj. A balkonon tartott tárkony földjét mulcsolhatjuk is a nedvesség megtartása érdekében, és mindenképp alul lyukas edényt használjunk, hogy ne rekedjen meg víz a gyökereknél.

Mikor, hogyan ültetjük a tárkonyt?

A tárkony szaporítása kiskerti körülmények között két módon lehetséges, egyfelől szaküzletben, kertészetben vásárolt előnevelt palánták kiültetésével, másrészt az idősebb növények tőosztásával. Nézzük a palántás verziót. Az életerős, egészséges növénykéket április második felétől ültethetjük ki a fentieknek megfelelően kijelölt és előkészített ágyásba, 50 centis tő-, és sortávval. Egy alapos beöntözés után a művelet készen is van, a későbbiekben - főleg a cseperedő tárkonynál - a gyakori gyommentesítés, és az említett intenzív öntözés lesznek feladatok, más zűrrel feltehetően nem jár majd a tárkonynevelés. A tőosztásnál a kora tavasz, vagy a késő ősz a megfelelő időpontok, ekkor egy dús, egészséges tövet kiemelve, azt 4-6 részre szétszedve máris szaporítóanyaghoz jutottunk, amit a palántázáshoz hasonlóan ültethetünk el. 

És a betakarítás...

A tárkonynak minden föld feletti részét hasznosítjuk fűszerként, ám ne szedjük fel az egész növényt szüretkor. A betakarítás ideje egybeesik a virágzással, ez nagyjából a nyár közepén lesz, ekkor a töveket bő tízcentis magasság fölött nyessük le (ollóval, késsel, ne tépkedve, tördelve). A jó karban lévő tárkony ezután újra növekedésnek indul, és kis szerencsével ugyanabban az évben még egyszer vágható lesz. Az idősödő, 3-4 éves növényeket kora tavasszal egy teljes tarvágással kényszeríthetjük megújulásra, de öt éves koruk után szanáljuk őket inkább. 

Kész a tárkony!

Kész lesz, amennyiben a leszedett részeket szellős, meleg helyen kiszárítjuk, majd megőröljük, de persze a frissen leszedett levelek nyersen is felhasználhatóak sütés-főzéskor. Ha mindent jól végeztünk el, akkor a tárkonyunk rendkívül intenzív ízzel, erős aromával rendelkezik majd, így óvatosan bánjunk vele az ízesítésnél. A szárított őrleményt légmentesen záródó edényben, hűvös, száraz helyen tároljuk. 

Képek: innen, innen, és innen.

A húsvéttal kapcsolatban mindig a nyúl kerül szóba szinte először, főleg a gyerekek körében, akiknek a cuki nagyfülű kisállat egyértelműen a tavaszi ünnep fő jelképe. Ugyanakkor a húsvéti nyúl (és általában a nyúl) nem mindenhol szívesen látott vendég, Ausztráliában például kifejezett közutálat övezi a mi szeretett tapsifülesünket, ezért a messzi szigetországban nem is lehet a húsvét jelképe, szerepét egy helyi hős, a bilby vette át.

Ausztrália és a nyulak kapcsolata legendásan rossz, a bajok nagyjából 140 éve kezdődtek, mikor ausztrál telepesek két tucat nyulat vittek magukkal a szigetországba. Hogy miért érezték szükségesnek a betelepítést, azt pontosan nem tudni, lehet, hogy tenyésztési céllal, lehet, hogy csak óhazai emlékként hurcolták be a rágcsálókat, egyes információk szerint pedig egyszerűen egy hétvégi vadászat kellékei voltak csupán, az viszont tény, hogy a mediterrán származású üregi nyulak kiválóan érezték magukat meleg klímán, és őrült szaporodásba kezdtek. A betelepítésben szerepet vállaló farmer, Thomas Austin birtoka hamarosan kietlen pusztasággá vált a népes nyúlsereg pusztítása miatt, Austin pedig évekkel később hiába lőtt ki közel 20.000 nyulat, az inváziót már nem lehetett megállítani. A helyi ökoszisztémában idegen, de roppant jól alkalmazkodó és szapora üregi nyulak letarolták a legelőket, nemsokára már a juhtartást is veszélyeztetve. A nyulak tehát érthető módon nem népszerűek Ausztráliában, így a húsvéti nyúl, mint jelkép is zavarossá vált, hiszen hogy lehetne rajongani egy olyan állatkáért, ami óriási károkat okoz? A megoldás a bilby képében érkezett el. 

A bilby, vagy más néven erszényes nyúl Ausztrália őshonos, mára a kihalás szélén lévő állata. A bilby veszélyeztetettsége részben az üregi nyulaknak is köszönhető, a nyulak elszaporodása ugyanis a rókák, dingók, és vadmacskák számának növekedését is okozta, ezek a ragadozók pedig a bilby-állományt is jócskán megritkították. A bilby megmentése nemzeti ügy lett, az erszényes nyulak ügyét két állatbarát, Peter McRae zoológus és Frank Manthey, a Currawinya Nemzeti Park rangidős parkőre karolta fel, akik egy alapítványt is létrehoztak a bilbyk megmentésére. A terv szerint egy megfelelő terület körbekerítésével lehetett volna megmenteni a bilbyket, ahol háborítatlanul élhetnek és szaporodhatnak, ez azonban sok pénzbe került, többe, mint amennyi az állatmentők rendelkezésére állt.

A húsvéti bilby népszerűsítésének kis akadálya, hogy a bilby sajnos közel sem annyira kedves és vonzó kisállat, mint a nyúl, de a meseábrázolások és a csokoládéfigurák emelik a cukiságfaktorát

Itt jött a képbe a húsvét, illetve kiindulópontként egy 1977-es kiadású mesekönyv, amit egy kislány írt még egy évtizeddel korábban, és melynek címe "Billy The Aussie Easter Bilby" vagyis "Billy, az ausztrál húsvéti bilby" volt. A bilby húsvéti karrierje ezzel vette kezdetét, több alapítvány és szervezet is meglátta a lehetőséget a bilby népszerűségének emelésére a húsvétban, így két legyet üthettek egy csapásra, elterelhették a figyelmet a cuki, de roppant kártékony üregi nyúlról, és a felhívhatták a figyelmet az őshonos, és bajban lévő bilbyre. A terv többé-kevésbé bevált, a húsvéti nyulat ugyan nem lehetett teljesen kiütni a nyeregből, ám a hányatott sorsú bilby országos figyelmet kapott, a húsvét teljes jogú helyi szimbólumává vált, az üzleteket pedig a mai napig ellepik húsvét tájékán a csokibilbyk, melyek árából darabonként 50 centet kap McRae és Manthey alapítványa (a bilbymentő elkerített terület egyébként már 2001 ben elkészült)., a további tervek szerint pedig a Currawinya parkot újra benépesítenék bilbykkel.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen. 

A közeledő húsvét egyik főszereplője - természetesen zöldségfronton, nem veszélyeztetve a nyulat - a torma, ugyanis a húsvéti sonka élvezeti értékének legalább felét a torma adja. Így hát ez a gyökérzöldség most nagyon is aktuális, ráadásul azért is érdemes bemutatni, mert a termesztési módja a szokásostól eltérő, így a kihívást kereső hobbikertészek számára kiváló alany, hogy valamilyen nagyobb fába vágják fejszéjüket, jobban mondva kapájukat.

A tormáról általában

A torma (Armoracia rusticana) nem csupán húsvétkor válik érdekessé, bár fogyasztása ilyenkor van a csúcson, hanem egész évben kiváló kiegészítője húsételeknek, köreteknek, felhasználható savanyúságok eltételéhez is, hogy a kiváló tormakrémről ne is beszéljünk. A tormának mindemellett többféle kedvező élettani hatást is tulajdonítanak, vitaminokban gazdag, közismert a vírus-, és baktériumölő hatása, beválhat vese-, és húgyúti fertőzések kezelésénél, illóolaja pedig a légutakat tisztítja. A középkorban a tormát nem zöldségként, hanem gyógynövényként tartották számon, bélféreg-űző mivolta miatt roppant népszerű volt az akkori nem túl fényes higiéniai körülmények között. A torma hazánkban nem csak kedvelt csípős fűszer és ételkiegészítő, hanem jelentős exportcikk is, Magyarország élen jár a tormatermesztésben. 

Nehéz-e termeszteni a tormát?

A bevezetőben talán kissé túloztam a torma termesztési nehézségeiről, de az mindenképpen igaz, hogy több macerával jár a nevelése, mint mondjuk a paradicsomé, vagy a babé. A torma gyökere, ahogy azt a piacokon jól meg lehet figyelni, hosszú, így logikus, hogy a földbe is mélyen lenyúlik. Éppen ezért a tormának mély ültetőközeget kell biztosítani, amit hagyományosan bakhát kialakításával oldanak meg. A bakhát tulajdonképpen egy egyszerű "építmény', egy hosszanti emelt földsáv, vagy földhalom, amit kiskerti körülmények között bizony csak fáradságos ásással és lapátolással lehet elkészíteni. Az ideális bakhát magasság másfél-két arasznyi (30-40 cm), a teteje pedig nagyjából egy húsz centiméter széles fennsík. Mivel természetesen a fejlődő gyökér idővel eléri a talajszintet, sőt, annál jóval lejjebb is hatol (80-100 centis is lehet!), így a bakhát kialakítása előtt egy alapos, valóban mélyreható ásással kell meglazítani a talajt a gyökérnek. 

Torma, bakhátas termesztésben

A torma igényei

A torma magas tápanyagigénye miatt ajánlott az alapos trágyázás a dugványozást megelőzően, valamint a későbbiekben is kihelyezhetünk érett komposztot a barázdákba. A torma kicsit kényeskedő növény, nagyon érzékeny a talaj minőségére, a legjobb termés humuszos, laza öntéstalajokon várható, sem a túl száraz, sem a pangóvizes területek nem ideálisak. Kötött, nyirkos földben hamar elfásodik a gyökér, íze túl csípőssé válik, gyakorlatilag ehetetlen lesz. A napsütötte helyeket kedveli, de félárnyékban is megél, vízigénye magas, folyamatosan öntözni kell majd. Öröm az ürümben, hogy a tormát ritkán támadják kártevők és betegségek, kifejezetten ellenálló növény, így ezirányú feladataink alig lesznek.

 Betakarított, reszelésre kész gyökerek

Dugványozás és gondozás

Az ültetés ideje a tavasz első fele, és bár a minél korábbi kihelyezés az ideális, április első hetében még nem késtünk el.. A tormát nem magról, hanem dugványról szaporíthatjuk. A fent ismertetett módon előkészített bakhátba 20-25 centiméterenként kell egy lyukat fúrni, ehhez a művelethez a kapa, ásó nyele épp megfelel, majd ebbe kell helyeznünk a gyökereket, és azonnal végezzük el az első beöntözést is. Ültetni való gyökeret gazdaboltban, piacon vásárolhatunk, a bő ujjnyi vastag, egy-másfél arasznyi hosszú példányokat keressünk, és tapogassuk is meg őket, a megpuhult, vagyis rothadásnak indult darabok nem megfelelőek. A kisebb példányok is megteszik, főképp az épségre kell figyelni. A bakhátba helyezés előtt a dugványon található sarjrügyeket le kell vágni, hogy ne az oldalhajtások növekedjenek, hanem a nekünk kellő főgyökér.  A behelyezést követően nagyjából egy hónap múlva kibújnak az első hajtások, ekkor érdemes egy szűk arasznyi magasan kibontani a földhalmot, és a gyenge oldalgyökereket, rügyeket újra eltávolítani (ledörzsölni), majd visszatakarni a növényt, így lesz vastag, egyenes gyökértermésünk. Ezt a műveletet ajánlott a nyár derekán még egyszer megtenni. Fontos a gyakori gyommentesítés, és a rendszeres öntözés sem maradhat el. Több sor torma esetén praktikus a bordák közti völgyet is nedvesíteni. A betakarítás ideje késő ősszel érkezik el, a torma kiváló fagyállósága miatt akár még télen is szedhetünk fel belőle.

Hátrányok

Nem lehet elhallgatni, hogy a tormatermesztésnek az imént felsorolt pluszmunkák mellett egyéb hátulütői is akadnak. Fontos tudni, hogy a torma évelő növény, így hiába takarítjuk be a terményt ősszel, jövő tavasszal várhatóan újra növekedésnek indulnak a földben maradt gyökérdarabok, ráadásul a torma makacs vendég, ha kertben, ha egyszer betelepítettük, csak nagy nehézségek árán, mély csákányozással távolítható el, ennek tudatában vágjunk bele a nevelésébe. Az elszaporodó tormától a kertet úgy is megvédhetjük, ha emelt ágyásba telepítjük, itt jobban kontrollálható később a terjeszkedése, és az is megoldás, ha a kert egyik szegletét tudatosan a tormának jelöljük ki, tehát kivesszük ezt a kertrészt a vetésforgóból. A torma balkonokon is termeszthető, de ebben az esetben különösen mély ültetőládára, és még gyakoribb öntözésre lesz szükség.

 Dézsában is nevelhető nagyobb balkonon, vagy ha nem akarunk tartani az elszaporodásától

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A rózsákat mindenki szereti, a rózsa a legnépszerűbb dísznövény, nincsen kert rózsa nélkül - a közhelyeket hosszan lehetne sorolni, de ettől még a tény tény marad, a rózsa biztosan őrzi dobogós helyét a kerti dísznövények örökrangadójában. A tavasz az egyik nagyobb rózsaültetési időszak, az őszi hetek mellett március-április tájékán kerül a kertekbe a legtöbb rózsa, így érdemes most felhozni a témát, hiszen pont időben vagyunk, az idő is egyre melegebb, a kerti szezon beindult, így a rózsa aktualitása most megkérdőjelezhetetlen. A rózsa kicsit olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá, mindenkinek van markáns véleménye, szerteágazó tapasztalata a témában, de most feltételezzük azt, hogy valaki még kezdő rózsabarát, és a mesterfogások elsajátítása előtt az alapszintű rózsateendőkkel szeretne megismerkedni. Főképpen nekik - és persze minden érdeklődőnek - következzen most egy rózsaültetési gyorstalpaló, a legfontosabb infók rövid, egyszerű lépésekben felsorolva, és kivételes módon most nem képes, hanem videós illusztráció jár az elhangzó tanácsokhoz, érdemes az egyperces, apró mozgóképi anyagokra rákattintani!

A rózsa kerti élete az ültetéssel kezdődik, és ez a lépés alapvetően meghatározza a frissen vásárolt dísznövény majdani kilátásait. Az ültetés, sőt, a vásárlás, rózsarendelés előtt érdemes tehát tudatosan eltervezni a rózsa telepítését.

Hol van jó helyen a rózsa a kertben? 

A rózsák mindannyian fényigényes növények, napi 6-8 óra közvetlen napfürdőt követelnek maguknak, így a kert fényes, meleg, árnyékmentes részén jelöljük ki az ültetési helyet. A rózsák ágyása lehetőleg szélvédett helyen legyen, kerüljük a télen fagyzugos sarkakat. 

Mikor ültethető rózsa a kertbe?

A fentieket részben megismételve, az ideális ültetési időszak a kora tavasz, és az ősz, de rózsát ültetni gyakorlatilag az év összes fagymentes időszakában lehet, ám nyáron mindenképpen a konténeres rózsát válasszuk a szabadgyökerű helyett. Hozzáteszem, én általánosságban a konténeres rózsa ültetését javaslom, a miértre az alábbi videóban is választ adok.

Mi a rózsák talajigénye? 

A rózsák talajigénye általánosságban az enyhén savas, tápanyagban gazdag, laza szerkezetű közeg, mely jó vízelvezetésű, nem túlságosan kötött. Az ettől eltérő kerti talajokat viszonylag egyszerűen fel lehet javítani, például érett marhatrágya, komposzt, homok, vagy kifejezetten a rózsák neveléséhez kikevert savanyú föld kihelyezésével.

Mi az ideális ültetési távolság?

A rózsatövek ültetési távolságára nincs konkrét szabály, a tövek távolsága nagyban függ a rózsa típusától, habitusától, és a majdani méretétől. Az egyes rózsafajták ajánlott ültetési távolsága rendszerint megtalálható a növény leírásában, "használati utasításában". 

Az alapkérdések tisztázása után jöhet maga az ültetés. A megrendelt vagy megvásárolt konténeres rózsát a jó előre, szakszerűen kijelölt területre vigyük, ahol a megfelelően kialakított ültetőgödörbe helyezzük. Az ültetőgödör egy akkora mélyedés, melybe a "földlabdás" rózsa kényelmesen elfér, nem kell óriási lyukakat kiásni, de kötöttebb talaj esetén érdemes egy 60x60x60 centis gödröt előkészíteni, így ugyanis a talajlazítás is megtörténik egy lépésben. Az ültetőgödör aljára helyezzünk el érett marhatrágyát, amit vékony földréteggel takarjunk be, mert nem jó, ha a növény gyökerei közvetlenül érintkeznek a tápanyaggal. Most már tényleg jöhet a rózsa behelyezése, mégpedig úgy, hogy a cserépből kivett rózsa földjének felszíne pontosan egy síkba essen a talaj felszínével. Ha ezt az illesztést sikerült pontosan elvégeznünk, már csak egy jó alapos beöntözés van hátra, és gyakorlatilag készen is vagyunk. A rózsa nevelése persze csak most veszi kezdetét, de az ültetés körül minden rendben volt, akkor a kilátásaink is kedvezőek!

Aki pedig tovább tájékozódna, bátran indítsa el az alábbi, kicsit hosszabb, de a kávészünet alatt abszolválható rózsanevelési előadást tartalmazó videómat! 

Online kertészetemben válogathat is számtalan rózsafajta közül.

Előző rózsatémájú, bevezető posztomat ITT olvashatja.

Kép: innen