A húsvéttal kapcsolatban mindig a nyúl kerül szóba szinte először, főleg a gyerekek körében, akiknek a cuki nagyfülű kisállat egyértelműen a tavaszi ünnep fő jelképe. Ugyanakkor a húsvéti nyúl (és általában a nyúl) nem mindenhol szívesen látott vendég, Ausztráliában például kifejezett közutálat övezi a mi szeretett tapsifülesünket, ezért a messzi szigetországban nem is lehet a húsvét jelképe, szerepét egy helyi hős, a bilby vette át.

Ausztrália és a nyulak kapcsolata legendásan rossz, a bajok nagyjából 140 éve kezdődtek, mikor ausztrál telepesek két tucat nyulat vittek magukkal a szigetországba. Hogy miért érezték szükségesnek a betelepítést, azt pontosan nem tudni, lehet, hogy tenyésztési céllal, lehet, hogy csak óhazai emlékként hurcolták be a rágcsálókat, egyes információk szerint pedig egyszerűen egy hétvégi vadászat kellékei voltak csupán, az viszont tény, hogy a mediterrán származású üregi nyulak kiválóan érezték magukat meleg klímán, és őrült szaporodásba kezdtek. A betelepítésben szerepet vállaló farmer, Thomas Austin birtoka hamarosan kietlen pusztasággá vált a népes nyúlsereg pusztítása miatt, Austin pedig évekkel később hiába lőtt ki közel 20.000 nyulat, az inváziót már nem lehetett megállítani. A helyi ökoszisztémában idegen, de roppant jól alkalmazkodó és szapora üregi nyulak letarolták a legelőket, nemsokára már a juhtartást is veszélyeztetve. A nyulak tehát érthető módon nem népszerűek Ausztráliában, így a húsvéti nyúl, mint jelkép is zavarossá vált, hiszen hogy lehetne rajongani egy olyan állatkáért, ami óriási károkat okoz? A megoldás a bilby képében érkezett el. 

A bilby, vagy más néven erszényes nyúl Ausztrália őshonos, mára a kihalás szélén lévő állata. A bilby veszélyeztetettsége részben az üregi nyulaknak is köszönhető, a nyulak elszaporodása ugyanis a rókák, dingók, és vadmacskák számának növekedését is okozta, ezek a ragadozók pedig a bilby-állományt is jócskán megritkították. A bilby megmentése nemzeti ügy lett, az erszényes nyulak ügyét két állatbarát, Peter McRae zoológus és Frank Manthey, a Currawinya Nemzeti Park rangidős parkőre karolta fel, akik egy alapítványt is létrehoztak a bilbyk megmentésére. A terv szerint egy megfelelő terület körbekerítésével lehetett volna megmenteni a bilbyket, ahol háborítatlanul élhetnek és szaporodhatnak, ez azonban sok pénzbe került, többe, mint amennyi az állatmentők rendelkezésére állt.

A húsvéti bilby népszerűsítésének kis akadálya, hogy a bilby sajnos közel sem annyira kedves és vonzó kisállat, mint a nyúl, de a meseábrázolások és a csokoládéfigurák emelik a cukiságfaktorát

Itt jött a képbe a húsvét, illetve kiindulópontként egy 1977-es kiadású mesekönyv, amit egy kislány írt még egy évtizeddel korábban, és melynek címe "Billy The Aussie Easter Bilby" vagyis "Billy, az ausztrál húsvéti bilby" volt. A bilby húsvéti karrierje ezzel vette kezdetét, több alapítvány és szervezet is meglátta a lehetőséget a bilby népszerűségének emelésére a húsvétban, így két legyet üthettek egy csapásra, elterelhették a figyelmet a cuki, de roppant kártékony üregi nyúlról, és a felhívhatták a figyelmet az őshonos, és bajban lévő bilbyre. A terv többé-kevésbé bevált, a húsvéti nyulat ugyan nem lehetett teljesen kiütni a nyeregből, ám a hányatott sorsú bilby országos figyelmet kapott, a húsvét teljes jogú helyi szimbólumává vált, az üzleteket pedig a mai napig ellepik húsvét tájékán a csokibilbyk, melyek árából darabonként 50 centet kap McRae és Manthey alapítványa (a bilbymentő elkerített terület egyébként már 2001 ben elkészült)., a további tervek szerint pedig a Currawinya parkot újra benépesítenék bilbykkel.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.