Megyeri Szabolcs kertész blogja

A közeledő húsvét egyik főszereplője - természetesen zöldségfronton, nem veszélyeztetve a nyulat - a torma, ugyanis a húsvéti sonka élvezeti értékének legalább felét a torma adja. Így hát ez a gyökérzöldség most nagyon is aktuális, ráadásul azért is érdemes bemutatni, mert a termesztési módja a szokásostól eltérő, így a kihívást kereső hobbikertészek számára kiváló alany, hogy valamilyen nagyobb fába vágják fejszéjüket, jobban mondva kapájukat.

A tormáról általában

A torma (Armoracia rusticana) nem csupán húsvétkor válik érdekessé, bár fogyasztása ilyenkor van a csúcson, hanem egész évben kiváló kiegészítője húsételeknek, köreteknek, felhasználható savanyúságok eltételéhez is, hogy a kiváló tormakrémről ne is beszéljünk. A tormának mindemellett többféle kedvező élettani hatást is tulajdonítanak, vitaminokban gazdag, közismert a vírus-, és baktériumölő hatása, beválhat vese-, és húgyúti fertőzések kezelésénél, illóolaja pedig a légutakat tisztítja. A középkorban a tormát nem zöldségként, hanem gyógynövényként tartották számon, bélféreg-űző mivolta miatt roppant népszerű volt az akkori nem túl fényes higiéniai körülmények között. A torma hazánkban nem csak kedvelt csípős fűszer és ételkiegészítő, hanem jelentős exportcikk is, Magyarország élen jár a tormatermesztésben. 

Nehéz-e termeszteni a tormát?

A bevezetőben talán kissé túloztam a torma termesztési nehézségeiről, de az mindenképpen igaz, hogy több macerával jár a nevelése, mint mondjuk a paradicsomé, vagy a babé. A torma gyökere, ahogy azt a piacokon jól meg lehet figyelni, hosszú, így logikus, hogy a földbe is mélyen lenyúlik. Éppen ezért a tormának mély ültetőközeget kell biztosítani, amit hagyományosan bakhát kialakításával oldanak meg. A bakhát tulajdonképpen egy egyszerű "építmény', egy hosszanti emelt földsáv, vagy földhalom, amit kiskerti körülmények között bizony csak fáradságos ásással és lapátolással lehet elkészíteni. Az ideális bakhát magasság másfél-két arasznyi (30-40 cm), a teteje pedig nagyjából egy húsz centiméter széles fennsík. Mivel természetesen a fejlődő gyökér idővel eléri a talajszintet, sőt, annál jóval lejjebb is hatol (80-100 centis is lehet!), így a bakhát kialakítása előtt egy alapos, valóban mélyreható ásással kell meglazítani a talajt a gyökérnek. 

Torma, bakhátas termesztésben

A torma igényei

A torma magas tápanyagigénye miatt ajánlott az alapos trágyázás a dugványozást megelőzően, valamint a későbbiekben is kihelyezhetünk érett komposztot a barázdákba. A torma kicsit kényeskedő növény, nagyon érzékeny a talaj minőségére, a legjobb termés humuszos, laza öntéstalajokon várható, sem a túl száraz, sem a pangóvizes területek nem ideálisak. Kötött, nyirkos földben hamar elfásodik a gyökér, íze túl csípőssé válik, gyakorlatilag ehetetlen lesz. A napsütötte helyeket kedveli, de félárnyékban is megél, vízigénye magas, folyamatosan öntözni kell majd. Öröm az ürümben, hogy a tormát ritkán támadják kártevők és betegségek, kifejezetten ellenálló növény, így ezirányú feladataink alig lesznek.

 Betakarított, reszelésre kész gyökerek

Dugványozás és gondozás

Az ültetés ideje a tavasz első fele, és bár a minél korábbi kihelyezés az ideális, április első hetében még nem késtünk el.. A tormát nem magról, hanem dugványról szaporíthatjuk. A fent ismertetett módon előkészített bakhátba 20-25 centiméterenként kell egy lyukat fúrni, ehhez a művelethez a kapa, ásó nyele épp megfelel, majd ebbe kell helyeznünk a gyökereket, és azonnal végezzük el az első beöntözést is. Ültetni való gyökeret gazdaboltban, piacon vásárolhatunk, a bő ujjnyi vastag, egy-másfél arasznyi hosszú példányokat keressünk, és tapogassuk is meg őket, a megpuhult, vagyis rothadásnak indult darabok nem megfelelőek. A kisebb példányok is megteszik, főképp az épségre kell figyelni. A bakhátba helyezés előtt a dugványon található sarjrügyeket le kell vágni, hogy ne az oldalhajtások növekedjenek, hanem a nekünk kellő főgyökér.  A behelyezést követően nagyjából egy hónap múlva kibújnak az első hajtások, ekkor érdemes egy szűk arasznyi magasan kibontani a földhalmot, és a gyenge oldalgyökereket, rügyeket újra eltávolítani (ledörzsölni), majd visszatakarni a növényt, így lesz vastag, egyenes gyökértermésünk. Ezt a műveletet ajánlott a nyár derekán még egyszer megtenni. Fontos a gyakori gyommentesítés, és a rendszeres öntözés sem maradhat el. Több sor torma esetén praktikus a bordák közti völgyet is nedvesíteni. A betakarítás ideje késő ősszel érkezik el, a torma kiváló fagyállósága miatt akár még télen is szedhetünk fel belőle.

Hátrányok

Nem lehet elhallgatni, hogy a tormatermesztésnek az imént felsorolt pluszmunkák mellett egyéb hátulütői is akadnak. Fontos tudni, hogy a torma évelő növény, így hiába takarítjuk be a terményt ősszel, jövő tavasszal várhatóan újra növekedésnek indulnak a földben maradt gyökérdarabok, ráadásul a torma makacs vendég, ha kertben, ha egyszer betelepítettük, csak nagy nehézségek árán, mély csákányozással távolítható el, ennek tudatában vágjunk bele a nevelésébe. Az elszaporodó tormától a kertet úgy is megvédhetjük, ha emelt ágyásba telepítjük, itt jobban kontrollálható később a terjeszkedése, és az is megoldás, ha a kert egyik szegletét tudatosan a tormának jelöljük ki, tehát kivesszük ezt a kertrészt a vetésforgóból. A torma balkonokon is termeszthető, de ebben az esetben különösen mély ültetőládára, és még gyakoribb öntözésre lesz szükség.

 Dézsában is nevelhető nagyobb balkonon, vagy ha nem akarunk tartani az elszaporodásától

Képek: innen, innen, innen, és innen.