Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kedvenc zöldségek felsorolásakor valószínűleg keveseknél lesz dobogós a kukorica, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a legfontosabb kultúrnövényünk, ezerféle élelmiszer alapanyaga, a balatoni nyaralások hangulatteremtője, hogy a mozis pattogatott kukoricáról ne is beszéljünk, tehát túlzás nélkül mondhatni, hogy a mindennapjaink szerves része. A kukorica azonban növényként is dekoratív, a kertbe is telepíthető, mind díszítési, mind fogyasztási céllal, ráadásul a vetés ideje május hónap. 

Talajelőkészítés, tápanyag utánpótlás, és vetés

A kukoricát április végétől, főleg május folyamán vethetjük, onnantól kezdve, hogy a talaj hőmérséklete tartósan 10 Celsius felett  van, ezzel már nem lehet gond mostanában. A csemegekukorica igényei a talajt tekintve elég behatároltak, legnkább a humuszos, mélyrétegű, közepesen kötött típust szereti, a homokos talaj is megfelelő, a lényeg, hogy a közeg jó lég-, és vízáteresztőképességű legyen. Előkészületként a szokásos átmozgató ásás mellett trágyázásra (starter műtrágyára), komposzt kihelyezésére is szükség lesz, ugyanis a kukorica nagy tápanyagigényű növény, ami elsősorban magas nitrogénigényt jelent. Érett szarvasmarhatrágya, vagy komposzt is szóba jöhet, bár ezek jobb, ha ősszel kerültek kihelyezésre.

Érdekesség: állítólag régi indián praktika, hogy az elvetett kukoricamagok mellé halfejet, haldarálékot kell a talajba keverni, így a magas nitrogénellátottság biztosított lesz!

Tipp: Az ültetési hely kijelölésénel vegyük figyelembe azt is, hogy a magasra növő kukorica erőteljesen árnyékolni fog, így, ne telepítsük alacsony zöldségek, napfényigényes kistermetű dísznövények közvetlen közelébe. 

Mikor a talajt előkészítettük, és a hőmérséklet is kedvező, jöhet az ültetés. A magokat félujjnyi (3-5 cm) mélyre ültessük, a sortávolság legyen 70 centiméter, és ugyan szokták ajánlani a csokorba ültetést kiskertben, én ezt nem javaslom, ha hosszú sorok kialakítására nincs lehetőség, inkább négyzetesen ültessük a növényeket, hogy legyen terük. A csírázási időszak bő egy hét, ezután fognak a szárak növekedésnek indulni. A korai gyomosodást kerüljük el, ez befolyásolja leginkább a termés mennyiségét a vízellátás és a tápanyagutánpótlás mellett! Nedvességet folyamatosan biztosítsunk a növényeknek. Az öntözéssel kapcsolatban fontos azonban, hogy a címerhányás (a címerek kibomlásának) idején igényli a legtöbb vizet  Ezt követően se lankadjon az öntözési kedvünk, a termés minőségét nagyban befolyásolja a vízmennyiség, a csövek "hízásakor" négyzetméterenként egy-egy alkalommal 30-40 liter vizet juttassunk a növényeknek.

Abszolút rekorder

 

A kukorica valóban túlzás nélkül az emberiség legfontosabb kultúrnövénye, amit jól bizonyít, hogy a Föld összes szántóterületének 16%-án, mintegy 160 millió hektárnyi területen kukorica növekszik, hazánkban ez az arány még magasabb, körülbelül 27%, és 1.2 millió hektár. A kukorica felhasználási területe roppant széles, kiváló állati takarmány, az egyik legfontosabb emberi fogyasztásra szánt élelmiszer-alapanyag, és ipari felhasználása is jelentős, többek közt a bioetanol gyártásban.

 

Jól áll a kertnek 

Gondozás, betegségek

Ajánlott rendszeres időközönként a talaj felső rétegét átmozgatni, és a megjelenő gyomokat kiirtani. Régi praktika a kukorica alá tököt vetni, a szúrós levelű tök több kártevőt távol tart, cserébe megnehezíti a sorok közti mozgást. A kukorica jellemző betegségei a fuzáriumos fonnyadás, vagy a csíkoskukorica mozaikvírus, de előfordulhat a golyvás üszög megjelenése, főképpen sérüléseket követően. A golyvás üszög egy gomba, feketés-szürkés színéről ismerni fel, és mihamarabb el kell távolítani, mielőtt "kipukkadásával" szétszórná spóráit. A kártevők közül várható a kukoricamoly, a gyapottok-bagolylepke, az amerikai kukoricabogár, vagy a levéltetű megjelenése.. A betegségek, illetve kialakulásuk esélye többnyire megelőzhetők ellenálló fajták telepítésével. Amennyiben fontosnak tartjuk a termésmennyiség szabályozását, fattyazhatjuk a szárakat. A fattyak talajközeli oldalhajtások, melyeket szokás levágni, ám a mai fajták többsége fattyasodásra nem annyira hajlamos, és a meghagyott fattyak általában nem okoznak terméskiesést.

Nem kell feltétlen a magas hozamra hajtani, pár szár remekül feldobja a kertet, rusztikus, vidékies hangulatot kölcsönözve. A képen éppen babbal összeültetve látható a kukorica.

Betakarítás

A betakarítás ideje függ attól is, hogy milyen vetőmagot vásároltunk, de jellemzően 80-100 nap múlva időszerű a csövek leszedése. Némelyik hibridet akár másodvetésben is termeszthetjük, korán lekerülő kultúrák, például borsó után. Ha eltérő érési idejű fajtákat ültetünk vegyesen, akkor a szedés folyamatos lehet, és a betakarítást sem egy alkalommal kell majd megoldani. Az érést a cső felső harmadában is teltté váló, élénksárga szemek jelzik, a szüretet ne halogassuk sokáig, mert az idősödő csövek élvezeti értéke csökken. Csemegekukorica vetőmagból tényleg számtalan fajta kapható, így vásárlás előtt minden esetben alaposan tanulmányozzuk át a csomagoláson olvasható tudnivalókat, és ezek szerint járjunk el. Házi kertekbe a későn érő, vagy a dísz fajták ajánlottak, az előbbieket még zsengén célszerű szedni, teljes érésben, a dísz fajtákat teljes érésben, már leszáradt terméssel.

Hova és miért?

 

A kerti kukoricavetemény nem fogja hosszútávon ellátni a családot élelmiszerrel, kiskertekbe elsősorban kuriózumként, díszként szokás vetni a kukoricát, ami hangulatos látványelem, de például unortodox sövényként is jó szolgálatot tehet a kerítés mellett egy hosszanti sávban telepítve, de persze az egy-két kosárnyi termény is jól fog jönni egy nyárvégi főttkukorica partin!

 

A kukorica nagy helyigénye, és méretes gyökérzete miatt balkonra nem ajánlható, ha valakinek csak ilyen terület áll rendelkezésére, a vesződség helyett inkább a strandon fogyassza az átfőtt, sózott végeredményt.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A víz közelsége roppant megnyugtatólag hat az emberre, a zöld környezethez hasonlóan a vízfelület is a természet eredendő békességét, ősközeg jellegét hordozza, egyszerűbben szólva a kertben a növényzet mellett tök jó, ha valami víz is van, és itt nyilván nem a slagból csöpögőre kell gondolni. A kerti tó ideája azonban több sebből vérzik, a tóépítésról ITT, az otthoni tavak dilemmáiról és buktatóiról pedig EBBEN a régebbi posztomban értekeztem, aminek a végén egy mondat erejéig szóba is került a dézsató, mint alternatíva, azonban ott erről a lehetőségről részletesebben nem szóltam, ezt pótlom most.

A nagy kerti tavak problematikáját nem tárgyalnám most újra, legyen elég annyi, hogy aki nem szeretné elsőre a gyakran túl nagy falatnak bizonyuló kerti medencével, tóval, vagy fürdőtóval kezdeni a vizes kerti pályafutását, annak remek belépő egy dézsató, mely a víz szimbolikáját ugyanúgy hordozza, kialakítástól függően lehet leásott, fix elrendezésű, vagy mobil, tehát áthelyezhető, a bekerülési költség alacsony, elkészíteni pedig ugyanolyan jó mulatság, mint később nézegetni. Általános építési recept nincsen, a méret, a vízmennyiség, a növényzet, a dekoráció mind egyéni ízlés és kreativitás dolga, pár tanács viszont akad az alkotáshoz:

- a kis medencét mindenképpen béleljük ki, így a víz elszökése is megakadályozható, valamint az edényből esetleg kioldódó részek sem szennyezik a minitavat. A célra ne sima fóliát használjunk, hanem kertészetekben vásárolható erős tófóliát, melyből egy-két méternyi általában bőven elegendő, az ára pedig pár ezer forint lesz csupán.

- a kis tavacska vize hajlamos lehet minőségromlásra, algásodásra, érdemes egy egyszerű, akváriumokhoz való keringető pumpát illeszteni a rendszerbe.

- ne ad-hoc módon telepítsünk a vízbe és a víz mellé növényeket, hanem kertészetből vásároljunk kifejezetten vízi környezetbe való növényeket. A másik lehetőség, hogy természetjárás közben szerezzük be a flórát tavak, folyók partjáról, ám ebben az esetben legyünk óvatosak, nehogy védett fajokból álló állományt tizedeljünk meg!

- növényválasztásnál vegyük figyelembe, hogy egyes növények a víz partján, mások a vízben élnek, eltérő mélységben. Szakszerűen telepítsük a növényeket a tartós siker érdekében!

- kezdjük mindig az egyszerűbb kialakítással, és ha sikerült működő mini-ökoszisztémát kialakítani, akkor lépjünk tovább. Később, tapasztalatokkal felvértezve már lehet bővíteni a növényállományt, halakat telepíteni a vízbe, kis csobogót vásárolni, és így tovább.

Tipp:

A dézsatóba megfelelő méret és vízminőség esetén egy-két aranyhal is telepíthető, víziteknősöket azonban ne tartsunk ezekben a kis tavakban, egyfelől elszökhetnek (hacsak nem kerítjük körbe a tavat), másrészt a teknős ürüléke nem kívánt biológiai folyamatokat indíthat el a tavacskában.

 

- aki nem szeret barkácsolni, vehet előre elkészített dézsatavakat is, melyeket csak le kell ásni a kert alkalmas pontjára, és máris készen van látványos dekoráció

- tudni kell, hogy hátrányok, jobban mondva nehézségek is jelentkezhetnek. A víz algásodásnak indulhat, bebüdösödhet, szúnyogok jelenhetnek meg a tó körül, madarak használhatják fürdésre kis medencét, de a leggyakoribb, hogy a növénydekoráció a nem megfelelő fajtaválasztás vagy az elégtelen ápolás miatt pusztulásnak indul. A dézsatóban azonban az a jó, hogy, csak türelem kell hozzá, a legtöbb probléma forrása kitapasztalható, és a második körben már kikerülhető.

Teleltetés:

A dézsatavakat télre le kell ereszteni, ha vannak benne halak, azokat át kell helyezni lakásban tartott akváriumba. A tóba, illetve köré ültetett növényzet jellemzően átvészeli a hideg hónapokat, főleg, ha őshonos fajokat használtunk fel.

Ötletbörzéért kattintsanak az alábbi képgalériára, és csodálják meg a szebbnél-szebb házi dézsatavakat!

Képek:  innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A dísznövények örök ranglistáján a leander bizonyára bérelt hellyel rendelkezik az első tízben, de akár ötöt is mondhatnék, hiszen alig létezik háztartás egy vagy több tő leander nélkül. A leander népszerűségének forrása nyilvánvalóan az, hogy ez egy viszonylag könnyen tartható, átlagon felüli esztétikájú, méretes, tekintetet vonzó növény, melynek virágai egészen csodálatosak. A leanderhez bizonyára sokaknak kellemes emlékük fűződik mediterrán nyaralásokról, Görögországban például tényleg minden kertes apartmanháznál megtalálhatóak ezek az akár három méteresre is megnövő díszes örökzöldek. Bár a leander tartása valóban nem kíván túl sok gyakorlatot, vagy hobbikertészi előképzettséget, azért természetesen igényel némi törődést, ha nem így lenne, műanyagból lenne. Tavasszal többféle teendő is aktuális a leanderrel kapcsolatban, így az alábbiakban egy alapos összefoglalót olvashatnak a leander gondozásával kapcsolatban.

Kiköltözés

A télre biztonságba helyezett leanderek tavasszal kiköltöztethetők a kertbe, mikor a hőmérséklet már nem süllyed 15 Celsius fok alá, erre mostantól már egyre kevesebb esély mutatkozik, így az áthelyezésre májusban már mindenképp sor kerülhet. Az első napokban félárnyékos placcot találjunk növényünknek, az erősen tűző napsugarak kárt tehetnek az akklimatizálódó növényben (a napégést apró, barna foltok jelzik a leveleken), később már mehet a leander napos, meleg területre. Mediterrán növény, tehát a mediterrán klímához leginkább közelítő körülményeket kedveli.

Öntözés

A leandert többször, kisebb adagban öntözzünk, az a jó, ha a cserje akkor kap újra vizet, ha már felhasználta az előzőleg kiadagolt vizet. Nyáron, ha tehetjük naponta kétszer öntözzük meg a leandereket, reggel és délután, amikor már nem tűz a nap. Szeptember végétől fokozatosan csökkentsük az öntözővíz mennyiségét, így felkészítve a növényt a teleltetésre.

Fontos!

A leander minden része erősen mérgező, ezért ne engedjük, hogy gyerekek fogdossák, játsszanak vele! A növény gondozása után mindig alaposan mossunk kezet, a lehullott, lemetszett növényi részeket pedig körültekintően tároljuk!

Metszés, ifjítás

A leandert minden tavasszal metszeni kell, ezzel segíthetjük ugyanis elő a bőséges virágzást, valamint így serkenthetjük a hajtásképződést. A cserjék radikális visszaifjítását elegendő 5-6 évente elvégezni, ilyenkor másfél-két arasznyi magasságban teljesen vissza kell vágni a töveket, ám ebben az esetben a leander esztétikáját veszti, így több tő nevelése esetén érdemes szakaszosan elvégezni ezt a műveletet, hogy minden évben csak egy példány legyen teljesen visszavágva.

Az ifjító metszés menete

- Az ágak visszavágása: körülbelül 30-40 centimétert eltávolítunk.

- A leveleket visszacsípjük, csak a levélnyet hagyjuk meg, ez később leszárad, lepereg a hajtásról.

- A gyökérrendszer egyötödének eltávolítása

- A műveletek végeztével a növényt helyezzük vissza az ültetőedénybe, majd töltsük fel jó minőségű, tápanyagdús virágfölddel.

Bal oldalon a tavaszi metszés, jobb oldalon a radikális ifjítás

Betegségek és permetezés

A leandert évente 3-4 alkalommal szükséges permetezni, mert ezt a dísznövényt több betegségtől és kártevőtől meg kell védeni.

A kártevők közül a közönséges takácsatka a leggyakoribb, ez a betolakodó a levelek fonákán él, ahol szövedéket képez, és levél nedveit szívogatja, aminek hatására sárgás foltok jelennek meg, majd a levelek elszáradnak, deformálódnak. További jellemző leander kártevő a pajzstetű, az üvegházi molytetű, valamint a levéltetű, utóbbi azért veszélyesebb a többinél, mert a növényt megbetegítő vírust is terjeszthet. Mindhárom utóbbi kártevő ténykedését ragacsos mézharmat megjelenése is kísérheti. A pejzstetvek elleni harcról részletesebben ITT írtam. A gombabetegségek közül a leander sztemfíliumos levélfoltossága fordulhat elő, ami az idősebb leveleken foltosodást okoz, melyek később megsárgulva lehullanak, illetve megjelenhet az aszkohitás levélfoltosság, ez szintén foltokat idéz elő a levélen és a száron is. Baktériumos betegség a leanderrák/pszeudomonászos rákosodás, Ennek tünete, hogy néhány milliméteres feketés színezetű daganatok jelennek meg a növényen. A betegség körülbelül fél év alatt elterjed a növény szöveteiben. A sebzéseknél fertőz, terjedését az esőcseppek is segítik. A metszőollóval is könnyen terjeszthetjük a betegséget egyik növényről a másikra, ezért fontos, hogy az eszközt fertőtlenítsük, tisztítsuk meg.

Főként baktériumos, de a gombás megbetegedések esetében is nagyon fontos a megelőzés! Mindig vizsgáljuk meg alaposan a növényt, amiről a hajtást szeretnénk levágni dugványozás céljából! A legbiztonságosabb megoldás természetesen, ha a leandert megbízható kertészetből vásároljuk.

Tápanyag-utánpótlás

A leander esetében használjunk lombtrágyát, az öntözővízbe keverve. A tápanyagok így könnyen, gyorsan felszívódnak. Május elejétől szeptember végéig hetente alkalmazzuk a lombtrágyát, ilyenkor a növény fejlődése, és a virágzása miatt van szükség nagyobb mennyiségű tápanyagra. Kora tavasszal és októbertől elegendő kéthetente kijuttatni a tápoldatot. A Volldünger és Wuxal lombtrágyákat ajánlom, de a gazdaboltokban, kertészetekben széles választék áll rendelkezésre.

Teleltetés

Bár a teleltetés most épp nagyon nem aktuális, azért pár sort erre a fázisra is érdemes áldozni. A leander mediterrán növény, így fagyállósága gyenge, és bár egyes változatok állítólag a -15 Celsiust is elviselik, azért érdemes a rendszeres hajnali fagyok elérkeztekor a leandert téli pihenőre küldeni. A teleltetés előtt javallott lepermetezni a cserjéket, hogy elpusztítsuk a kórokozókat. Az ideális teleltetési hőmérséklet 2-10 °C között van, megfelelő hely a célra a hideg télikert, de szükség esetén akár a pincében is tárolhatóak a növények, azonban lehetőleg némi fényhez ilyenkor is jussanak. Ha csak melegebb hely áll rendelkezésre, akkor kevés vizet kapjanak a cserjék, ellenkező esetben a hajtások megnyúlnak, és a lombozat nem lesz esztétikus.

Képek: innen, innen, és innen.

A minap bukkantam a neten egy igencsak érdekes közösségre, melynek tagjai folyamatosan olyan olcsó, házilag is kivitelezhető mezőgazdasági eszközöket készítenek, melyekkel a termelés egyszerűbb, költséghatékonyabb, és egyáltalán nem mellékesen zöldebb, környezetbarátabb. A farmhack.org oldalon a tagok közzétehetik találmányaikat, melyeket aztán az érdeklődők elkészíthetnek maguk is, esetleg továbbfejleszthetik, hogy végül a gyakorlatban használják is. Ezek közül a sokszor egészen őrültnek tűnő kreálmányok közül válogattam össze az öt legérdekesebbet, aki pedig a farmhack.org-ra ellátogat, jelen pillanatban több, mint 150 egyéb csináld magad eszközt találhat!

1. Farmbringa

Nem is igazán bringa, hanem egy furcsa többfunkciós hibrid jármű, ami a motoros traktorokat helyettesítheti részben, illetve segíthet a vetés folyamatában is. Fűnyíró traktor, quad, és biciklialkatrészekből készült, áttételének köszönhetően alkalmas a lassú, egyenletes haladásra, ami például a magok kiszórásánál nagyon előnyös. 

Részletes technikai leírás, és videók a működésről: ITT

2. A mobil csirkeól

Ez a csirkeól nem foglal fix helyet a kertben, könnyen áttolható oda, ahol épp a legjobb helyen van, ráadásul időzíthetően nyíló ajtaja hagyja aludni a gazdát, ugyanis nem kell hajnalban kimenni kiereszteni a szárnyasokat. A mobil tyúklakás biztosítja, hogy a csirkék mindig olyan helyen legyenek, ahol találnak elég élelmet, sőt, a ketrec akár a házatlan csigával, egyéb rovarkártevőkkel fertőzött veteményes fölé is állítható, ahol a madarak elintézhetik a betolakodókat.

3. Függőleges növénykeltető

Ez a műanyag csövekből, vödrökből összeállított helytakarékos akvapóniás növénynevelde költséghatékonyan biztosítja a fűszernövények vagy zöldségek palántanevelését. 

4. Kézi rotakapa kapatoliga

Az egyszerűsége a nagyszerűsége ennek a kézi talajlazító eszköznek. Biciklialkatrészekből készült, összeállítása gyermekjáték, a gyakorlatban pedig nagy hasznát lehet venni, mert amellett, hogy hatékonyan forgatja meg a termőközeg felső rétegét, még a fárasztó hajolgatástól is megkíméli a derekat.

5. Fekvő farmbringa

Úgy látszik a bicikli sok mezőgazdasági feltaláló fantáziáját megmozgatja, hiszen ez az eszköz is egyfajta bringa. Ránézésre talán nem a legkényelmesebb a használata, azonban roppant hatékony lehet apróbb magok kihelyezésénél, sorok közti gazolásnál, vagy egyéb finom kézimunkát igénylő növényápolási feladatoknál. Mozgatása, irányítása könnyű, és a fekvő testhelyzet megszokása után bizonyára sokkal kényelmesebb a használata, mint a megszokott guggolás, görnyedés.

Részletes dokumentáció és videók az eszközről: ITT

További másfélszáz érdekes házi fejlesztést találhat a farmhack.org oldalon!

A tavasz a kiskerti ültetés főszezonja, ilyenkor jön el az ideje a legtöbb termény és dísznövény telepítésének. A mostani hetekben benépesülnek a veteményes-, és virágágyások, sokan azonban még tanakodnak, hogy mi kerüljön a kertbe. Aki olyan növényt keres, ami sokoldalú, egyszerre hódít izgalmas külsejével, bódító illatával, és még a konyhában, háztartásban is hasznát lehet venni, az válassza a levendulát!

A levendula méltán örvend nagy népszerűségnek, egyszerre örvendezteti meg gazdáját szépségével, illatával, kerítésen belülre hozza a mediterrán tájak illúzióját, levelei elűzik a molyokat, ráadásul mint kerti növény, kifejezetten kevés törődést igényel. Nézzük, hogy lehet saját ültetvényünk.

Lavandula angustifolia

Francia, angol, magyar, vagy spanyol?

Első lépésben tegyük tisztába azt, hogy melyik levendulával népesítenénk be kertünket. A francia levendula (Lavandula angustifolia) a legelterjedtebb, legértékesebb fajta, ezt találjuk többek közt Tihanyban is. Ez a típus a telet jól bírja, évelőként tavasszal újra kihajt, élettartama pedig hosszú, akár 40-50 évig is elélhet, de az átlagos kerti példányok várható élettartama is legalább húsz év. A francia levendula négy-öt év alatt éri el maximális fejlettségi fokát, ilyenkor derékig érő (kb 80 cm magas) és fél-egy méter átmérőjű bokorként díszlik. Az angol levendula (Lavandula intermedia) inkább az ipari felhasználásban jelentős, illata ugyan markáns, de illóolaja kevésbé értékes, és a talajt, az öntözést tekintve pedig igényesebb, nevelése körülményesebb, mint francia rokonáé, ráadásul a mi klímánkon hidegtűrése, télállósága nem a legjobb. Érdekesség, hogy van némi zavar a magyar elnevezések körül, kertészetekben találkozhatunk magyar, vagy épp spanyolnak nevezett levendulával is, akit érdekel az elnevezésekkel kapcsolatos magyarázat IDE kattintva olvashat egy remek írást a témában. Összességében azt javaslom, hogy ha levenduláról van szó, elsősorban jó minőségű Lavandula angustifolia-t szerezzünk be a telepítéshez, de az egyéb változatokkal is lehet kísérletezni.

Lavandula intermedia

Ültetésre kész tihanyi konténeres levendula

Ültetési praktikák

A levendula szaporítása történhet magról, de ennek a késő ősz az ideje, így ez jelen pillanatban tárgytalan, ám előnevelt palántát, vagy tőosztásból származó növényt tavasszal, akár a mostani napokban is ültethetünk. A levendulával kapcsolatos legfőbb követelmény a sok napsütés, ezért a kert olyan részén keressünk neki helyet, ahol sok fény éri, és mindig melegben lesz. Különösebb előkészületekre - már persze a megfelelő hely kijelölése után - nem lesz szükség, a szokásos talajátmozgatás és gyommentesítés mellett esetleg egy enyhe trágyázás szóba jöhet, de ha az adott területen tavaly ez megtörtént, akkor ez sem kell igazán. A közeget tekintve a levendula cseppet sem válogatós, a kedvence a meszes, agyagos, tápanyagokban szegény föld, de az átlagos kerti föld szinte minden esetben megfelelő, sőt, az sem gond, ha a terület köves, sziklás, olyannyira, hogy sziklakertbe is telepíthetjük. Amit feltétlen kerülni kell, az a pangóvizes, nyirkos közeg, a levendula az ilyen helyet nem bírja.

Tőtávolság?

Az ültetési távolság nagyban függ attól, hogy mi a célunk a levendulával. Amennyiben fél méterre, vagy annál kicsit közelebb telepítjük egymáshoz a töveket, akkor sövényszerű, összefüggő sort kapunk, mely a kerítés mellett, a kerti út mentén, vagy a kert belső részein alacsony térhatárolóként kiváló látványelem lesz. Bővebb, nagyjából 80-100 centiméteres tőtávolságot alkalmazva az egyes bokrok elkülönülnek majd egymástól, szemrevaló, félgömb alakú bokrok sorát alkotva. A levendula szoliterként is ültethető, vagyis a megfelelően kijelölt helyre akár egy tő is telepíthető, a dús, szépen ápolt bokor egymagában is roppant dekoratív lesz.

Ilyen csinos bokor válhat belőle

Sorba is telepíthetjük, kerti út, vagy a házhoz vezető ösvény mellé

Gondozás

A szabadgyökeres levendulát ültetéskor iszapoljuk be, majd ezt követően hetente egyszer-kétszer öntözzük pár héten keresztül, hogy segítsük a begyökeresedést. A cserepes példányokat egyszerűen földlabdástul helyezzük el (kezdő levendulabarátoknak feltétlenül az utóbbi változatot ajánlom). Később, mikor a növény már kifejlesztette mélyre hatoló gyökereit, az öntözés szinte teljesen elhagyható, ám hosszabb, forró, aszályos időszakokban pótoljuk néha a hiányzó nedvességet. A levendulának valószínűleg nem lesznek kártevői, a túlöntözés esetleg gombásodást indíthat el, de egyebekben ellenálló növényről van szó, olyannyira, hogy gyakran társítják rózsával, egyrészt az esztétikai hatás miatt, másrészt mert a lila bokor távoltartja a rózsa kártevőit (tetveket, hangyákat). 

Impozáns virágok

Balkonra is...

A tavasszal elültetett tövek már az első évben virágozni fognak, persze a virágzat a mérettel arányos lesz, vagyis az első években szerényebb. A levendula a teljes nagyság eléréséig évente körülbelül megduplázza méretét, ám fontos, hogy a nyár közepi virágzást követően vágjuk vissza, hogy megújulhasson, ilyenkor a teljes magasság 50-70%-áig nyessük vissza a bokrot. A betakarítás ideje optimális esetben a virágzási időszak közepe, ez nagyjából június tájéka. Ha nem várunk sokáig a szürettel, akkor még egy őszi virágzással is számolhatunk. A levendulából a balkonkertészek sem maradnak ki, napos, meleg erkélyeken sikerrel nevelhető az illatos növény, azonban idővel méretes bokorrá válik, ezzel mindenképpen kalkulálni kell. Balkonos ültetésénél fontos, hogy nagyméretű cserepet, ültetőládát kapjon, és ilyenkor rendszeresen kell öntözni, gondozása egyebekben megegyezik a kerti példányokéval.

Bőséges levendulaválasztékot online kertészetemben is talál!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A zöldségek egészségesek, fogyasztásuk mindig ajánlott, ám kevesen rajonganak értük, főleg a gyerekek közül. Így minden alkalmat meg kell ragadni, mikor a zöldségeket egy kicsit érdekesebb, vonzóbb, viccesebb formában lehet bemutatni, ezzel talán a kisebbek, és a zöldségeket annyira nem kedvelő felnőttek is több kedvet kapnak hozzájuk. Az alábbi képgalériában szereplő emberszerű, vagy éppen állatokra hasonlító zöldségek pont alkalmasak erre a célra, aki pedig már most szereti a mindenféle kiskerti terményeket, egyszerűen csak jót derülhet a furcsa zöldségeken! 

Kattintson a képre a galériáért!

Ráadásként pedig következzen egy kaliforniai paprika, melyben egy másik paprika fejlődött ki, ezt én magam találtam egy vacsora közben a napokban:

Ötlet és képek: Innen és innen.