Megyeri Szabolcs kertész blogja

A családi legendárium része nálunk az a történet, mely szerint valamikor a nyolcvanas években francia (szegről-végről) rokonokat láttunk vendégül, a vacsoránál az egyik fogás pedig a magyaros konyha bemutatása jegyében mákostészta volt. A tengeri herkentyűkhöz szokott vendégek nem akadtak fenn a fekete porszemszerű anyaggal borított tésztaféleség láttán, azonban pár falat után a francia édesanya megkérdezte mit is esznek valójában, és mikor pár percnyi magyarázat és mutogatás után tudatosult benne, hogy mákot, széles mozdulattal ütötte ki gyermeke kezéből a villát, szinte sikítva, hogy a mák kábítószer, azt megenni nem lehet. A régi történet jól mutatja a furcsa kettősséget a mákkal kapcsolatban, egyfelelől ritka és finom élelmiszer, másfelől rossz hírű növény, a belőle készülő keménydrog miatt, utóbbi okán a mai napig sokan tartanak tőle. Mindezek alapján bizonyára indokolt, hogy kicsit a körmére nézzünk a máknak, és kiderítsük róla, amit csak lehet. 

 

Ez bizony mákvirág!

Finomság vagy kábítószer?

A mákot (Papaver somniferum) Magyarországon nem kell nagyon bemutatni, igencsak régi kultúrnövényünk, és számos igazán magyaros fogás alapja, ki ne ismerné a mosolygyilkos mákos nudlit, vagy a karácsony kötelező kellékét, a mákos beiglit. A máknak ezeken felül is nagy hagyománya van, dísznövényként is mutatós a kertben, régen pedig azért is volt minden parasztház udvarában egy sor mák, mert a főzete nyugalomba ringatta a gyerekeket, akiknek szülei adott esetben egész nap a földeken dolgoztak, persze ma ilyen módszerekhez már nem nyúlunk, sőt, ez régebben sem volt elsőrangú ötlet, ahogy a hasonló célra sokszor adagolt pálinkás kenyér sem... A mákról persze a tészta és a bejgli mellett mindenkinek a gyógyszer, rosszabb esetben a drog jut eszébe, és ez nem véletlen. A máktokból közel kéttucatnyi alkaloida vonható ki, melyek közül egyeseket a gyógyszeripar hasznosít, míg mások drogok alapanyagai lehetnek. A mákgubó tejnedvéből ópium állítható elő, melyből pedig morfin izolálható, utóbbit elsőként 1805-ben, egy német patikus, név szerint Fiedrich Wilhelm Sertürner végezte el. További érdekesség, hogy az alkaloidák kinyerését a magyar Kabay János tökéletesítette, eljárására világszabadalmat jegyzett be, így a mai napig az ő módszere alapján kerül gyógyászati és egyéb hasznosításra a mák. Ha mindez nem lenne elegendő magyar vonatkozás, akkor azt is meg kell jegyezni, hogy Kabay cégének mai utódja, az ICN Alkaloida Magyarország Részvénytársaság állítja elő a világszintű morfingyártás 10%-át, mintegy évi 30 tonna morfint, természetesen orvosi célokra.

Tudta-e?

 

A mák közeli rokonságot ápol a kedvelt és bájos, ámde gyomként számon tartott pipaccsal, a sógorságot virágzataik hasonlósága is felfedi!

 

A rózsaszín virágú "Ametiszt" változat

Na de termeszthetem-e otthon?

A fentiekből is kiderült, hogy a mák és a drog kapcsolata szoros, ezért jogos a kérdés, hogy otthon termeszthető-e? A válasz igen is, meg nem is, ugyanis a magas hatóanyagtartalmú fajták nevelése szigorúan szabályozott, ezért nem mindegy, hogy mit telepítünk a kertbe, ha mákról van szó, de persze a kertészetekben, gazdaboltokban kaphatóak szabadon termeszthető fajták is, a lényeg az, hogy sose az útbaeső mákföldről gyűjtsünk mákot (már csak azért se, mert ezeket szigorúan őrzik), hanem hivatalos forrásból szerezzünk vetnivalót. Alacsony hatóanyagtartalmú fajták többel közt a  Kék Duna, a Gödi N, az Óriás Kék, a Zeta, melyek tavasszal vethetők, ősszel pedig a Kozmosz nevű fajta válik aktuálissá.

Plusz egy tipp:

 

Bár a mák magas, terebélyes növény, akár balkonokon is lehet vele próbát tenni, ha nem is a várható termésmennyiség, inkább a dísznövény jelleg miatt. Erkélyeken, teraszokon mélyebb ültetőládára lesz szükség, egyebekben minden feltétel és körülmény azonos a szabadföldi vetéssel. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a ládában nevelt mák földje hamarabb kiszárad, így több öntözésre lesz szüksége.

 

Vetési tudnivalók

Az őszi vetésű mák szeptember első felétől kerülhet a földbe, a tavaszi vetéssel szemben ennek előnye, hogy hamarabb virágzik, és érik be jövőre. A mák nem kedveli sem a tápanyagokban szegény, homokos, sem a túl kötött, nedves talajokat, kerti körülmények között az átlagos föld azonban rendszerint megfelelő. Az előkészített talaj legyen mindig gyommentes, és lehetőleg vegyszermentes. Fényigényes növény, ne vessük árnyékos, hűvös területre, a vékony szár és a nagy fej pedig sérülékennyé teszi a mákot, ezért jó ötlet szélvédett helyre telepíteni. A mák vetéskor a porhanyós, laza talajt kedveli, ezért az alapos, mélyre ható átmozgató ásás ne maradjon el. Az istállótrágyázást kifejezetten kerülni kell ültetés előtt, és a műtrágya sem jó a máknak, tápanyagpótlásra akkor lesz majd szükség, ha a szárak körülbelül a térdig érnek, ekkor fahamuval (annak káliumtartalma miatt) kevert komposztot lehet kiszórni. Vetéskor az apró magocskákat másfél arasznyi sortávolságra, egy ujjpercnyi mélyre kell kiszórni, majd mikor a magoncok már 3-4 levelet hoztak, bő arasznyira egyelhetőek a sorok. A fiatal hajtások a kezdetben nem túl életerősek, a gyakran megjelenő gyomok könnyen kiszorítják őket, így a fiatal mákveteménynél a fő feladat a gazolás, ami leginkább kézzel óvatosan végezhető el. Az október végére kiegyelt és megerősödött állomány jó eséllyel átvészeli majd a telet, és tavasszal növekedésnek indul. Az öntözést tekintve csak a fiatalabb növénykék igénylik a vizet, később már jól elvannak öntözés nélkül is. A termés átlagosan 120-150 napos tenyészidő után érik be, ezt a növény levélzetének száradása és a fejek jellegzetes zörgése jelzik. Betakarításkor érdemes 10-15 centiméteres szárral együtt leszedni a fejeket, de persze ha vázába szánjuk díszként, hosszabb szárat metsszünk. A kinyert mákszemeket pár napig szikkasztani kell, különben berothadhatnak.

Az ekkora növényeket már lehet egyelni:

 

 

Gyógyít!

 

A mákot nem gyógynövényként ismerjük, azonban élettani hatásai közül kiemelkedik a csontritkulás elleni hatékonysága. A mák, illetve a mákból készült olaj magas foszfortartalma elősegíti a kalcium beépülését, így a gyakori mákfogyasztás a csontok erősödését eredményezi!

 

Mákbetegségek

Külön kis fejezetet érdemel mákügyben a mákbetegségek sora, ugyanis a zörgős terménynek ebből sok akad (bár ezek igazán a mezőgazdasági termelésben okoznak károkat).  A mák gyakori ellenfelei többek közt a baktériumos gyökér- és szárrothadás, a fuzáriumos tőrothadás, a lisztharmat, a peronoszpóra, valamint a levéltetű, a máktoklégy , a máktokormányos, és a vincellérbogár. Ezek ellen jellemzően csak akkor tudunk védekezni, ha már megjelentek, tavasztól tehát a mák sok figyelmet követel, és ha baj van, azonnal cselekedni kell, melyhez elsősorban a gazdaboltokban fellelhető vegyszereket, permetszereket vethetjük meg. megijedni azonban nem kell, az otthoni pár sornyi mákkal valószínűleg komoly gondok nem lesznek, illetve jó trükk még maga az őszi vetés is, melytől a mák ellenállóbb lesz, mintha tavasszal kezdenénk el nevelni. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A természetes életmódnak, a zöld szemléletnek több évtizede divatja van, ami persze jó dolog, hiszen ha természet megóvása, a környezetszennyezés csökkentése, a fenntartható fejlődés a célok, akkor üdvözlendő minden ötlet és irányzat. Van azonban pár olyan trend, vagy szebben mondva elképzelés, mely egyesek szemében már a túlzás kategóriájába esik. Következzen most egy ilyen furcsa hóbort, az off-the-grid életmód.

 A képekre kattintva galéria nyílik!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az "off the grid" kifejezés az electrical grid-re, vagyis az elektromos hálózatra utal, és szabad fordításban hálózaton kívüli-t jelent, ami elsősorban az elektromosságtól, vagyis általánosságban a civilizációs vívmányoktól mentes életvitelt jelenti. Akik az off the grid irányt választják első lépésben leválasztják magukat a villamos vezetékekről, és ezzel egyszerre ki is vonulnak a városokból a természetbe. Az elképzelés ezzel logikusan az önellátást is magába foglalja, vagyis az off the grid követők megtermelik maguknak betevőt, kertet művelnek, növényt termesztenek, állatot tartanak, mindemellett az egyéb szükségleteiket is a lehető legzöldebben oldják meg, a házukat maguk építik, vagy éppen olyan apró házban laknak, melynek fenntartási költségei elenyészőek, kézzel mosnak, maguknak készítenek ruhát, és amit csak lehet, újrahasznosítanak. Természetesen a civilizációtól teljesen elszakadni nehéz, ha nem éppen lehetetlen, főleg ha valaki egy külvárosi telken próbálkozik az off the grid életmóddal, így ezek a modern nomádok könyvtárakba, netkávézókba járnak netezni, például, hogy beszámoljanak mindennapjaikról. A fentiek alapján (persze a netezést és a napelemeket leszámítva) az off the grid tulajdonképpen megegyezik az évszázadokkal ezelőtti farmi, tanyasi életvitellel, és tulajdonképpen pont erről van szó, egyfajta visszatérésről a régi, önellátó, civilizálatlan világhoz. 

Az alábbi rövid videóban betekinthetünk egy off the grid család hétköznapjaiba. Hogy amit látunk, az természetes életmód, vagy már kissé túlzás, azt döntse el ki-ki maga...

 

Ha az off the grid a téma, meg kell említeni még egy érdekes fogalmat, ami társulni szokott hozzá, ez pedig a tiny house. A tiny house egy miniatűr házacskát jelent, melynek célja, hogy a lakóterületet minimalizálja, ezzel is sarkallva a lakót a kinti tevékenységekre, emellett persze a miniház a költségek féken tartásában is segít, ráadásul sok ilyen apró otthon mobilis, vagyis tetszés szerint elvihető bárhova. 

Tiny house, vagyis miniház (a képekre kattintva galéria nyílik!)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az off the grid életmód talán valamiféle túlkapásnak tűnhet, ám nem múló hóbortról van szó, egy 2006-os felmérés szerint az USA-ban 180 ezer háztartás volt független az elektromos hálózattól, és további 27 ezer család tartotta fenn magát nap-, és szélenergia segítségével. Persze ez nem jelenti feltétlen azt, hogy mindannyian teljesen önellátóak, vagy éppen elkötelezett környezetvédők voltak, de tény, sok ezer emberben fogalmazódik meg a mai napig a gondolat, hogy a városi, civilizált élettől elszakadva folytassák napjaikat zöldséget, gyümölcsöt termesztve, állatot tartva, harmóniában a természettel.

Az alábbi videóban az off the grid életmód egyik híres alakja Rob Greenfield mutatja be otthonát és kertjét. Greenfield hazájában nagyon híres természetvédelmi aktivista, egyik legismertebb megmozdulása az volt, mikor bambuszból készült biciklijén 104 nap alatt keresztültekert az észak-amerikai kontinensen, úgy, hogy közben összesen 610 liter vizet fogyasztott, és nem egészen egy kilogrammnyi szemetet termelt. Egy másik akciójában egy éven keresztül csak természetes vizekben  fürdött, azt bizonyítva, hogy a vezetékes víz használata mellőzhető erre a célra. San Diego-i birtokán nincs áram, a fürdő-, és mosogatóvizet az eső biztosítja, lakása pedig természetesen egy tiny house. 

 

 

Ön mit szól hozzá? 

Itt bővebben olvashat egy off the grid farmról, akit pedig bővebben érdekel a téma, az egyik legnagyobb off the grid közösség honlapját böngéssze!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Nemrégiben láttam egy érdekes dokumentumfilmet, ami arról szólt, hogy ha az emberiség hirtelen eltűnne, mennyi idő elteltével foglalná vissza a flóra a bolygót? (Akit érdekel, ITT megnézheti az előzetesét) Ehhez kapcsolódóan szedtem össze pár érdekes fotót, mely a gyakorlatban is megmutatja, hogy a Föld urai nem feltétlenül mi emberek vagyunk (többek közt a rovarok is leköröznek minket sok tekintetben), de talán még a dobogóra sem férünk, fel, hiszen a növények, ha lehetőségük van rá, villámgyorsan visszaszerzik az életterüket. Az alábbi galériában erre láthatnak példákat, a ráadás pedig egy kis játék, az egyik kép ugyanis egész biztosan szerkesztett, vagyis manipulált, vajon megtalálja-e, melyik az? 

 A képre kattintva galéria nyílik! 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Tippeljen melyik kép nem igazi, a választ a kommentek közt később megadom!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

 

Az augusztus a nyár utolsó nagy hajrára, tombol a kánikula, nyaral, aki csak tud, ilyenkor kevesebb figyelem jut a kertnek, pláne a konyhakertnek, hiszen a többség úgy tudja, ebben az időszakban már nem is nagyon lehet mit ültetni. Pedig akad éppenséggel ültetnivaló, például friss saláták kiváló hozzávalója, a rukkola. 

A rukkola kifejezetten szép, a balkonon kvázi dísznövényként is funkcionálhat!

Ki vagy te rukkola?

A rukkola (Eruca sativa) sajnos nem tartozik a jelenleg divatos zöldek közé, ezt bizonyítja az is, hogy még nevének írásmódja sem kiforrott, írhatjuk rukkolának, olaszosan ruccolának vagy rucolának, aki pedig hagyománytisztelő, hívhatja magyarosan egyszerűen borsmustárnak is. A rukkola Európában, főleg a déli országokban őshonos, ahol persze népszerű is, Olaszországban pedig kimondott rajongás övezi. Markáns ízvilágú, borsos, mustáros aromájú salátaféle, mely ráadásul élettanilag is kedvező hatásokkal bír.  Magas a vitamin- (A, B2, B5, C és K), valamint ásványianyag (kalcium, vas, magnézium, foszfor, kálium, mangán, szilícium) tartalma, hatékony nyugtatója a háborgó savas gyomornak. herbatea is készülhet belőle, ami a fekélyes gyomorra van jó hatással, és a köhögést is csillapítja, valamint szoptatós kismamáknak is sokáig ajánlották tejserkentőként. Természetesen a rukkola elsősorban kiváló saláta alapanyag, erős, domináns íze kiválóan illik vegyessalátákhoz, köreteket is fel lehet dobni vele. A rukkola, bár nem igazán trendi, vagy keresett salátaféle, azért szinte minden zöldségesnél kapható, de még jobb, ha magunknak termesztjük, ugyanis roppant igénytelen növény, gyorsan fejlődik, és kis helyen, akár balkonon is előállítható a kellő mennyiség. 

Ültetési szezon?

A nyár végét zöldségfronton hagyományosan üresjáratnak tekintjük, ez többé-kevésbé igaz, ám a nyár végével semmiképp nem zárul a konyhakerti szezon. A fokhagymát ősszel, szeptemberben is lehet ültetni, így biztosítva a jövő évi ellátmányt, valamint a hideget jól tűrő zöldségféléket, vagyis például a zöldsalátát, a brokkolit, a kelkáposztát és a káposztát is elültethetjük, és az ősszel kerülhet a konyhakertbe a zöldbab, a tök, a sütőtök és az uborka is. És ez a katalógus még nem is teljes, sőt, a rózsák, cserjefélék, és gyümölcsfák még nem is kerültek szóba!

  

 Növekedésben

Tudta-e?

A rukkolát már az ókori római leírásokban is afrodiziákumként tartották számon, ezt a tulajdonságát később is ismerték, ezért a középkori kolostorkertekben nem volt megengedett a termesztése!

  

 A rukkola bájos virága nem csupán szép, hanem a levelekhez hasonlóan ehető is

Rukkolatermesztés gyorsan és egyszerűen

A rukkolát és a nyár végét főleg az kapcsolja össze, hogy afféle utolsó pillanatos termény, mivel elvetett magjai akár 2-3 hét alatt kihajtanak annyira, hogy a konyhában használhatóvá váljanak a levelek. A rukkolatermesztéshez alig szükséges valami, a talajra nem érzékeny, tehát a nyár végére kiürült ágyásokba simán vethető, de az erkélyen is elég egy-két nagyobb cserép, vagy egy termetesebb virágláda, és némi általános termőföld az induláshoz. Rukkola magot nem nehéz beszerezni, ha megvan, akkor a szemes gabonafélékhez hasonló módon vessük el azokat, és egy indító beöntözés után csak várnunk kell. Balkonvetemény esetében előkészületekkel sem kell számolni, szabadföldi telepítéskor egy alapos gazolást illendő csupán megejteni a magok kiszórása előtt. A rukkola hálás tulajdonsága, hogy kis helyen is viszonylag nagy hozamot biztosít, így elsőrangú balkontermény, de napos, meleg konyhaablakban is tehetünk vele egy próbát. A csírázás megtörténtéig folyamatosan nedvesítsük az ültetvényt, később akár el is hagyhatjuk a locsolást, bár ebben az esetben rukkolánk lassabban cseperedik majd, de legalább nem pusztul ki egy utószezonos last minute nyaralás alatt. A másik szaporítási módszer a palántázás, ami inkább csak elméleti lehetőség, a zsenge csírák ugyanis kicsik és sérülékenyek, kiszedésük, átültetésük felesleges nehézségekkel jár. A rukkola bő három hét után már szedhető állapotba kerül, és amíg az időjárás drasztikus fordulatot nem vesz, vagyis amíg tart a vénasszonyok nyara, folyamatosan hozza új hajtásait és leveleit. Tartsuk szem előtt, hogy a leszedett levelek nagyon hamar fonnyadásnak indulnak, így mindig csak annyit csipegessünk a növényről, amennyit azonnal fel is használunk.

A rukkola gyorsan nő, persze nem annyira, mint ezen a felgyorsított videón. Érdemes megnézni!

Képek: innen, innen, és innen.

A kertekkel kapcsolatban sok, sőt rengeteg a tudnivaló, egy élet is kevés arra, hogy a praktikus ismereteket a legmesszebb menőkig elsajátítsuk. A kerttel kapcsolatos tudás azonban nem csupán a hasznosítható, valódi tanagyagot jelenti, hanem a gyakorlatban néha egészen érdektelen, ámde izgalmas információk együttesét is. Mivel mindenki szereti az ilyesfajta érdekességgyűjteményeket, ráadásul kertészkedni a napokban igencsak nehézkes a hol kánikulai, hol záporos idő miatt, így vessük bele magunkat a kerti triviák tízes listájába!

1. Rózsarokonság

Tudjuk-e mi a közös a barackban, körtében, almában, birsalmában, sárgabarackban, és a rózsában? Hát az, hogy a rendszertani besorolást tekintve mindannyian a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartoznak, így a nagyi baracklekvárja és a kerítés mellé ültetett virágok tulajdonképpen egészen közeli rokonok!

2. Hol a mag?

Aki gyakran eszik gyümölcsöt, tudja, hogy ahogyan harapja, előbb-utóbb elér a maghoz, ami belül van, legyen szó almáról, szilváról, vagy éppen dinnyéről (amit azért harapás előtt felvágunk rendszerint). Van azonban egy olyan különc gyümölcs, amelyik egyedülálló módon kívül hordja magjat. A fenti kép ugyan valószínűleg lelőtte a poént, mégis elárulom, hogy az eperről van szó (ami igazából szamóca, de a köznyelvben eperként rögzült, ám ez már egy másik történet).

3. Vízfej

Azt sokan tudjuk, de legalábbis sejtjük, hogy a görögdinnye jórészt vízből áll, egész pontosan a dinnyének 92%-a víz. Ám mégsem a dinnye a rekordtartó víztartalomban a gyümölcsök között, hanem a fejessaláta, melynek csupán 4%-a saláta, a többi bizony víz. További érdekesség, hogy a zeller ugyanilyen aránnyal bír, vagyis jár neki a megosztott első helyezés.

4. Rovarhelikopter

Mi az, tud lebegni, előre, sőt hátrafele is repülni? Hát a helikopter! Na de ha nem ember építette gépről van szó, akkor melyik nálunk is gyakori rovar képes erre a mutatványra? Ez a különleges pilóta nem más, mint a szitakötő, aki a rovarok közt igazi légi akrobatának számít.

5. Izombajnok

Ki a kert legizmosabb lakója? A címre sok pályázó akad (sajnos mi emberek még a dobogóra sem férünk fel), de ha úgy teszem fel a kérdést, hogy kinek van a legtöbb izma, akkor egyértelműen a hernyófélék nyernek, egy átlagos hernyónak ugyanis közel négyezer izma van, ebből nagyjából kétszáz csak a fej mozgatásáért felelős.

6. Növésben

Izomerő után következzék a sebességrekord, persze a teherautón szállított fák biztosan nagyon gyorsak, ám ha a növekedés tempóját vesszük, akkor a bambusz a nyerő. A bambuszok jellemző napi átlaga 25-28 centiméter, de bizonyíték van arra, hogy egy Bambusa arundinacea 91 centimétert nőtt egy nap alatt, egy másik bambuszféle, a Phyllostachys edulis Pubescens pedig 121 centimétert. Az ősi Kínában a bambuszt eme figyelemreméltó tulajdonsága miatt kínzóeszközként is használták, a részletekbe nem mennék bele...

7. Drága tulipánom!

Aranyat ér ez a virág - mondjuk sokszor, ám volt időszak, amikor tényleg aranyat ért a virág, pontosabb a tulipán, hol máshol, mint Hollandiában. Az 1600-as években kirobbant holland tulipánmánia pár évtized alatt odáig fajult, hogy a különleges virágok ára az egekig emelkedett, előfordult, hogy négy unciányi tulipán ára megegyezett 180 hízott disznó értékével. A legendás "tulipomania"-ról ITT olvashatnak egy izgalmas beszámolót az érdeklődők.

8. Napraforgótitok

A napraforgó virága egy virágnak tűnik (mármint egyetlen virágnak), azonban csak annak tűnik. Ugyanis valójában a tányér belsejében soktucatnyi apró virág foglal helyet melyekből a rovarok beporzása után fejlődnek ki a magok. A körben elhelyezkedő élénksárga szirmok a csupán a rovarokat csalogatják a belül sorakozó hímnős csöves virágokhoz.

9. Gyilkos szépség

A leander (közönséges leander - Nerium oleander) Európa és Észak-Amerika leggyakoribb otthoni dísznövénye, tartása könnyű, és dekoratív házikedvenc. Azt már kevesebben tudják, hogy a leander minden része erősen mérgező, a növényben található oleandrin nevű glükozidát az emberi szervezetbe jutva nagyobb mennyiségben emésztési problémákat, szívbántalmakat, és központi idegrendszeri károkat is okozhat. Bár általában nem szokás a szobanövények leveleit rágcsálni, ahol kisgyerek van a lakásban, érdemes eltávolítani a mérgező fajtákat. A leggyakoribb mérgező szobanövényekről ITT találhatnak egy listát.

10. Ciripelő hőmérő

Forró nyarakon gyakran találgatjuk, hány fokban is izzadunk a kertben. Persze akinek van egy kinti hőmérője, rögtön leolvashatja az értéket. Akinél azonban nincs ilyen eszköz, ellenben tücsök van a közelében, a rovar segítségével kikalkulálhatja a hőfokot. Ha 15 másodpercen keresztül számoljuk a tücsökciripelést, majd ehhez hozzáadunk 37-et, máris megkapjuk a hőmérsékletet Fahrenheit fokban. (ITT található egy Celsius-Fahrenheit átváltó). Így például ha negyven ciripelést számolunk, akkor máris tudhatjuk, hogy 25 Celsius fok van. Persze nem árt, ha nem ötven tücsök muzsikál egyszerre, és a módszer biztosságáról sem vagyok meggyőződve, de egy próbát megérhet.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen, valamint innen.

Nyáron meleg van, ez nem meglepetés, de azért a napokban tapasztalható harmincsok celsiusos hőség még az edzetteket is megviseli, ráadásul a meteorológusok szerint a hét második fele tartogatja csak az igazi forróságot. Ilyen időben mindenféle óvintézkedéseket teszünk, bekapcsoljuk a légkondit (már akinek van), vizes törölközőt akasztunk a nyakunkba, literszámra isszuk a jeges ásványvizet, de magunkon túllépve azt se felejtsük el, hogy kedvenc házi zöldjeink maguktól képtelenek önmaguk hűtésére, így róluk nekünk kell gondoskodni, ugyanis a nagy melegek a növényeket is megviselik. Jöjjön most egy csokorravaló tipp, hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk kánikula idején, hogy balkon-, és szobanövényeink jobban érezzék magukat!

- Az öntözés kardinális kérdés, ugyanis a nagy melegben a növények földje kiszárad, így nem jutnak elég nedvességhez. Az öntözést reggel és/vagy este ejtsük meg, hogy a kilocsolt víz hasznosulni tudjon, és ne párologjon el szinte azonnal. A túlöntözést kerüljük, gondoljunk bele, nekünk sem megoldás, ha reggel benyakalunk két liter vizet, aztán estig semmit nem veszünk magunkhoz!

- Az öntözés hatékonyságát mulcsolással is segíthetjük, főleg olyan cserepes növények esetén, melyek a napon állnak, például ablakpárkányon, vagy a balkonon. Mulcsanyagként megteszi pár marék kavics, némi növényi nyesedék, zúzott fakéreg, vagy egy kevés szalma, a mulcsanyagot pedig halmozzuk a tő köré, hogy a cserép földjét befedje. A levegő így átjárhatja a cserép tartalmát, de a párolgás lassabb lesz!

- A tűző nappal szembenézni kénytelen, sötét színű edényben lakó balkonnövények cserepét burkoljuk be fehér papírral vagy vászonnal, így a föld lassabban forrósodik fel, és a párolgás is csekélyebb mértékű lesz, egyúttal pedig a gyökerek hőhatás miatti elhalását is megelőzhetjük!

 - Akinek sok cserepes növénye van a balkonon, ideiglenesen árnyékolhatja is a területet, például egy régi fehér lepedő kifeszítésével. Ügyeljünk azonban arra, hogy a fényigényes fajok ne legyenek túl sokat árnyékban!

- A rekkenő hőségben kerüljük a növények átültetését, ilyen körülmények között nagy az esélye az elhalásnak, ha megbolygatjuk a gyökérzetet, vagy a növény közegét. Az egyéb ültetési feladatokat is halasszuk el, várjuk meg az enyhébb napokat!

- Ahogy a kertbe, úgy a szobai vagy balkönnövényekhez is készíthető házi önöntöző rendszer, melyet egy ráérős negyedórában össze lehet dobni, nem kerül semmibe, és hathatósan segítheti a lakásban aszalódó növények helyzetét. Nézzék csak:

A fenti alkalmatossághoz csupán egy palack, pamutzsinór (például cipőfűző) és víz kell, az alsó képen láthatóhoz pedig még magyarázat sem szükséges

- Sokan reggel munkába menet elsötétítik a lakást, hogy az ne forrósodjon fel túlzottan, és csak az esti órákban húzzák fel a redőnyöket, mikor a hűvösebb fuvallatok már kellemes levegőt biztosítanak. Ebben az esetben viszont szinte egész napra elzárjuk a fényt a növényektől, ami nem jó nekik, főleg ha ezt a gyakorlatot több napon keresztül folytatjuk. A fényigényes fajokat pakoljuk össze egy olyan ablak elé, melyet nem sötétítünk el (teljesen) így mindenki jól járhat. Ne feledjük a növényeket magasság szerint csoportosítani, előre téve a kisebbeket, hogy mindenkinek jusson a napfényből!

- Az erkélyen is lehet óvni a túl erős sugaraktól a növényzetet, ha az érzékenyebb példányokat a földre pakoljuk, így nem egész nap kapnak teljes fényárt. A rácsos erkélykorlátra egy régi lepedőt dobjunk, így részleges árnyékot biztosíthatunk a lerakott cserepeseknek.

- A légkondicionált helyiségben mi jól érezzük magunkat, de a növényeknek nem feltétlen öröm a hirtelen és tartós lehűlés, amit a nem ritkán 16-18 Celsius fokra lenyomott légkondi idéz elő. A hűvös klíma egyfelől megzavarhatja a növényeket, például a pihenőidőszak eljövetelét észlelhetik tévesen, másfelől a csúcsra járatott készülék száraz levegőt teremt, ami a párakedvelő növényeknek nem megfelelő. A megoldás is kézenfekvő, egyrészt ne állítsuk drasztikusan alacsony hőfokra a légkondit az irodában vagy otthon (ez egyébként sem hasznos élettanilag), másrészt párásítsunk az azt igénylő növények környezetében, vízpermetezéssel, vagy lapos tálkába öntött vízzel.

- Azt se feledjük, hogy nem minden növény igényli hőség elleni védelmet, vannak olyan kedvelt házizöldek, melyek kifejezetten szeretik a (a nekünk már) borzasztó kánikulát. Az öntözésen kívül nem szorulnak extra védelemre például a kedvelt citrusfélék, a mediterrán fűszernövények, a kaktuszok és a különféle pozsgások, a leander, a cseppecskevirág, a golgotavirág, de jó hőségtűrő a klasszikus muskátli, vagy szintén örök kedvenc büdöske is. Fontos, hogy ismerjük minden növényünk egyedi igényeit, és azoknak megfelelően gondozzuk őket, mert ami az egyiknek kínszenvedést okoz, az lehet, hogy a másiknak kellemes körülmény!

- A szobanövények témájához lazán kapcsolódnak a városi, társasházi belső kerti, vagy utcafronti növények, melyek valahol félúton vannak a szobai és kerti növényzet között, az azonban biztos, hogy ezeknek a zöldeknek sanyarúbb a sorsuk, mert közös tulajdon lévén gyakran nincs igazi gazdájuk. Ne hagyjuk, hogy szenvedjenek, a legforróbb napokban reggel és este juttassunk pár kanna vizet nekik is!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.