Bármilyen fájdalmas kimondani, most már bizony az őszben vagyunk, ám ami rossz hír a diákoknak, az jó hír a kertészkedőknek, ugyanis a nyári kényszerpihenő után újra lehet nyúlni az ásó után, és kezdődhetnek az ültetések. A remek időt hozó nyárutó kifejezetten alkalmas a telepítések megkezdésére, de persze sietni sem kell, jellemzően október végéig ki lehet helyezni a csemetéket, cserjéket. A mai összeállításban három olyan bogyós gyümölcs kerül terítékre, melyek ugyan ismertek a nagyközönség előtt, mégsem a legkedveltebbek közül valók, pedig nincs miért szégyenkezniük. 

Csüngő eperfa, róla is szó lesz!

A ribizli, vagy ribiszke a nemrégiben tárgyalt szederrel rokonítható abból a szempontból, hogy az üzletekben kis adagokban is meglepően drágán kapható, pedig elvileg egy pórias, egyszerű gyümölcs, ami sokáig nem volt gyakori vendég a kertekben, azonban az elmúlt évtizedben megint trendi lett, de inkább megvásárolható gyümölcsként, nem pedig kerti növényként. Pedig a ribizlibogyók élettanilag kedvező hatásúak, növényként pedig magas dekorációs értékű cserjéről van szó. A piros ribiszke elsősorban nyers fogyasztásra való, feldolgozása nem igazán szokás (de ízletes lekvár éppenséggel készülhet belőle) a sötét bogyós változatokból meg kiváló üdítőital vagy házi bor készülhet!

A ribizli egy jó értelemben véve igénytelen évelő gyümölcstermő cserje, amely a megfelelő, tápanyagban dús talajba ültetve hosszú ideig problémamentesen gondozható, a már említett szederrel ellentétben nincsenek különleges igényei. A ribizlibokor félárnyékba is kerülhet, szoliternövényként is mutatós, de akár izgalmas, ehető sövényként is ültethető a kerítés mellé! A ribizli, ha dísznövényként tekintünk rá, akkor igazán jó választás lehet azoknak, akik szeretik a paraszti, régies kertek rusztikus látványvilágát, vagy a természetközeli, zabolátlan, a szabálytalanságra épülő kertstílusokat.

A köszméte a ribizlinél mindenképpen ismeretlenebb, és ezen talán az sem segít, ha régies nevén hívom: egres. Az én nagyszüleim kertjében még volt egres, akkoriban nem kifejezetten szerettem, hiszen nem kimondottan édes. Ettől függetlenül az egres bogyója nagyon ízletes, de inkább a savanykás, fanyar ízek kedvelőinek való, manapság felnőtt fejjel már nekem is sokkal jobban bejön. A meghízott szőlőszemekre emlékeztető termésből készülhet üdítőital, dzsem, kompót, kerülhet süteményekbe, de nyersen is fogyasztható. 

Az egres megjelenését tekintve bokor, vagy alacsony termetű fa, a fajtától függően a termés lehet sárgászöld, sötétebb tónusú, vagy akár piros is, utóbbi kifejezetten ajánlott a különlegességeket kedvelőknek, ezzel a változattal remek találós kérdést lehet feladni a kertbe betérőknek, hiszen aki az egrest fel is ismerné, a piros szín akkor is megzavarja majd a beazonosítást! A köszméte - hogy kerüljem a szóismétlést -  a talajra nem érzékeny, az oltott csemeték nagyon ellenállóak, csupán egy kevés tavaszi metszést, és rendszeres öntözést kívánnak! Az egres változatos helyekre telepíthető, jól áll a kisebb kerteknek is, kerülhet az előkertbe, ahol pedig elég hely van a számára (és nem veszélyeztetik például parkoló autók) ott utcafronti dekoráció is válhat belőle. 

A csüngő eperfa neve kissé zavart keltő, mert nálunk az eper és a szamóca hagyományosan összekeveredtek. Az eperfa valójában a messzi Távol-Keletről érkezett hozzánk, és jópofa érdekessége, hogy eredeti élőhelyén a selyemhernyók táplálására használták, és használják ma is. A csüngő eperfa egy kompakt méretű gyümölcsfa, ami 3-4 méter magasra nő meg, nevelése kifejezetten könnyű mivel környezeti és gondozási igényei alacsonyak. Tolerálja a városi körülményeket is, napos és félárnyékos helyeken is megél, vízigénye alacsony-közepes, metszési munkálatai pedig nagyon egyszerűek. Nevéhez hűen ágai, hajtásai lefelé csüngőek, ezzel különleges bájt nyer a növény, talán van, akinek szomorú hangulatot áraszt, szerintem azonban sokkal inkább játékos és kedves látvány.

Az eperfa egyszerűen díszfaként is ültethető, ugyanis már a puszta megjelenésével feldobja a kertet, de nyilvánvalóan az ehető termése is lehet a telepítés oka. Az eperfa bogyói lehetnek fehérek, rózsaszínesek, vagy pirosak, ízük karakteres, édes, a gyerekek különösen kedvelni fogják. Az eperfa termése a madarakat is vonzza, így akár madárbarát kertekbe is remek választás! Háziasszonyoknak apró megjegyzés, az eperfa termése a céklához hasonló kiszedhetetlen foltokat hagy a ruhákon, így érdemes óvatosan kezelni. 

Képek: innen, és a szerző fotói.