Megyeri Szabolcs kertész blogja

A címbeli kérdésre a gyerekek válasza nyilván egy kategorikus "egyiket sem", hiszen mindkét levélzöldség híres arról, hogy nagyítóval keresni az olyan gyerekeket, akik kedvelik őket. Pedig mindketten remek növények, a belőlük készült főzelékek tápláló és egészséges fogások, ráadásul a modernebb konyhai irányzatokba is illenek, változatos módon készíthetők és tálalhatók. Emellett persze nem kerülnének most - képzavarral élve - terítékre, ha nem lenne aktualitásuk, mindkettő termesztésébe ugyanis mostanság lehet belekezdeni. 

A sóskával kezdem, mert ő még a spenótnál is mellőzöttebb, megkockáztatom, hogy a mai kisgyerekek közül a többség egyszerűen nem is ismeri. Sajnos nem csak a konyhákból kopott ki, hazánkban nincs nagyüzemi mezőgazdasági termesztésben, csak őstermelőknél és házikertekben találni meg, annak ellenére, hogy Európában, a Távol-keleten, de még Amerikában is honos, az egész világon elterjedt haszonnövény. A Magyarországon ismert közönséges sóska mellett választható még a francia és angol sóska is, előbbi savanykásabb, utóbbi kellemesebb ízű, és mindkettő nagyon jól bírja a teleket. A sóska vetésének egyik időszaka az ősz, a szeptemberi magvetésből kora tavaszra lesznek betakarítható levelek, a tavaszi vetés pedig nyár elején takarítható be, így sajnos aki azt gondolta, hogy még idén csemegézhet a saját sóskásából, csalódni lesz kénytelen, de a kikeleti betakarítás is épp elég ígéretes. A sóska aprócska magjai hosszú idő után, 2-4 hét elteltével kelnek ki, ez idő alatt csak nagyon óvatosan szabad öntözni, erősebb vízsugárral a magokat könnyen ki lehet mosni a talajból, és persze a hosszú csírázási idő miatt nem szabad elkedvetlenedni, ha pár nap után nem bújnak elő a hajtások, ez természetes. A már növekedésnek indult növénykék szerencsére kevés gondoskodást igényelnek, a gyomláláson és öntözésen kívül nem adnak munkát, így akár teljesen kezdő kertbarátok is bátran próbálkozhatnak vele. A leszedett levelek eltarthatósági ideje rövid, hűtőben tárolva 2-3 napig maradnak fogyaszthatóak, így érdemes mindig annyit leszedni, amennyit fel is dolgozunk rögtön.

A sóska mellett szól:

Gondozása könnyű, igényei alacsonyak, C-vitamin tartalma magas, gazdag ásványi anyagokban (foszfor, vas, kalcium), jelentős gyümölcssav tartalommal bír, fogyasztása pedig frissítő, élénkítő hatású. 

A spenót, vagy kissé furcsa hangzású, úriasabb nevén paraj a Közel-Keletről érkezett Magyarországra, Spanyolországon keresztül, mégpedig a feltételezések szerint perzsa közvetítéssel. A spenót remek tulajdonsága, hogy a zöldségek közül tavasszal az egyik legkorábban szedhető termény, kis szerencsével már a tél legvégén a konyhába kerülhet, így a vitaminhiányos hónapok végén szinte kincset ér. A spenót beltartalmi értékei ugyanis kiemelkedőek, vitaminokban gazdag, tartalmaz flavonoidokat és klorofillt, ugyanakkor alacsony kalóriatartalma miatt jól beilleszthető a mindenféle diétás étrendekbe. A spenótnak van ugyan egy elhanyagolható egészségügyi kockázata, de ez csak azt fenyegeti, aki igazán mértéktelenül fogyasztja. A spenót, magas oxálsav tartalma miatt ugyanis megterheli a veséket (kőlerakódást okozhat), így túlzott, napi rendszerességű fogyasztása nem ajánlott. A főzés ugyan valamelyest csökkenti az oxálsav tartalmat, de még így sem válik jelentéktelenné, nyersen pedig nem kifejezetten finom. A szeptemberi vetésből a tavasz első szakaszára lesz hasznosítható zöldség, a szedés ideje akkor jön el, mikor már 5-6 lomblevelet növesztett a növény. A spenót gondozása is egyszerű, igényei alacsonyak, betegségei nem számottevőek, télállósága pedig jó, még a zordabb mínuszos heteket is átvészeli. Érdekesség, hogy a spenótot gyakran tévesen évelőnek tartják, a félreértés abból ered, hogy elhullajtott magjaiból a következő évben új növény fejlődik. A magok akár több évig is megőrzik csírázóképességüket!

A spenót mellett szól:

A sóskánál változatosabban dolgozható fel, kiváló tél végi vitaminbomba, nevelése könnyű. 

Itt egy klasszikus sóska főzelék recept, KATT IDE!

Képek: innen, innen, és innen.