Megyeri Szabolcs kertész blogja

Bár a címben tavaszt említek, világos, hogy technikailag még a télben vagyunk, ám a kikelet már nincs messze, és ha társasházról van szó, a kertészkedést korábban kell kezdeni. Hogy miért? Mert míg egy családi háznál a pár fős família, vagy éppen a kerttel foglalkozó egyetlen családtag hamar dűlőre jut az ültetés, kertrendezés, kertépítés kérdéseivel kapcsolatban, addig egy társasháznál akár több tucat családnak kell konszenzusra jutnia ugyanezen témafelvetésekben, ez pedig sok időt igényel. Nagyon hasznos tehát már most felhozni a társasházi kertekkel kapcsolatos kérdéseket, mert így mire a tennivalók ténylegesen aktuálisak lesznek, jó eséllyel lesz már egy elfogadott ütemterv és költségvetés.

A társasházi lakók jellemzően nem rendelkeznek nagy gyakorlattal a növényültetés, kertgondozás területén, persze akad, aki vidékies környezetből, kertes házból került a városi betondzsungelbe, de többség számára a kertészkedés egy nem túl közeli és nem gyakran végzett tevékenység. Ezért érdemes a tervezési fázisba bevonni egy kertészeti szakembert, aki például egy soros lakógyűlésen fel tudja vázolni a lehetőségeket, meg tudja jelölni az adott területre alkalmas növények körét, és tud mondani legalább egy hozzávetőleges összköltséget, így a közösségnek lesz némi képe a dologról. Mivel kis túlzással minden társasház más és más kondíciókkal rendelkezik, nincs olyan általános, látatlanban felállítható tervezet, ami minden körülmények között érvényes, de alapvető, kiindulópontnak tekinthető tanácsokat azért lehet adni. Ezzel próbálkozom meg az alábbiakban!

A tavaszi ültetés első lépése az az alapvető előkészület, mely során az érintett területet megtisztítjuk, alkalmassá tesszük a talajmunkálatokra. A tél gyakran sok szemetet termel, a felhalmozódott avart, ágtörmelékeket, és egyéb hulladékokat távolítsuk el, a gyepről gereblyézzük össze a nem odavaló dolgokat, a csupasz földterületeket pedig szintén egy alapos gereblyézéssel hozzuk formába, hogy láthatóvá, tervezhetővé váljon az alap, amire építkezni fogunk. Ez az a munkafázis, amihez tulajdonképpen semmilyen szakképesítés vagy gyakorlat nem szükséges, csupán pár lelkes lakó kell, akik elvégzik ezt az egyszerű fizikai munkát. 

Ez láthatóan profi kertépítők munkája, csodás látvány!

A gyepes területek a tél folyamán rendszerint károsodnak, foltokban kikophat a pázsit, olykor az egész fűfelület eltűnik az időjárás, vagy például egy gombás betegség miatt. A gyep pótlására társasházi körülmények között a fűmag vetés a legjobb módszer, mivel az alapanyag viszonylag olcsó, a füvesítést pedig a háziak is el tudják végezni teljesen ingyen. A felásott, majd elegyengetett (szükség szerint talajfertőtlenítővel előkezelt) talajra csupán egyenletesen ki kell szórni a magokat, majd ajánlott körbekeríteni a területet, hogy a cseperedő hajtások az emberi és állati (kutyáknak is tilos!) lábaknak ne eshessenek áldozatul. A fűmagkeverék milyensége sarkalatos pont, én rendszerint nem ajánlom a legolcsóbb, akciós, sokszor az élelmiszer áruházakban kínált magokat, melyeknek széles skálán mozog a minőségük. Árban nem jelent sokkal többet a minőségi vetőmag, ráadásul a társasházak belső udvara gyakran fényhiányos, ide pedig speciális, árnyéktűrő magkeverék kell, ilyet pedig inkább a szaküzletekben kapni. 

A gyepnél nagyobb méretekre áttérve jöhetnek a méretesebb dísznövények. Az utcafronti ültetéseket mindig heves viták kísérik, hiszen az épület képét meghatározó kisebb, olykor nagyon zöld sáv nagyon változatosan népesíthető be. Kerülhetnek ide fák, cserjesorok, sövény, létesülhet virágágyás egynyáriakkal, évelőkkel vagy rózsákkal, de manapság egyre divatosabbak a díszfüvek is. Vegyük sorra őket!

A fákkal kapcsolatban fontos, hogy egyrészt közterületen az ültető kilététől függetlenül az önkormányzat tulajdonába kerülnek, így a későbbi kivágásuk engedélyköteles lesz, másfelől sokan nem számolnak azzal, hogy a helyes kis csemetéből évek múlva akár tizensok méteres monstrum is válhat, mely takarja a kilátást, levelet, termést hullat, vagyis zavaró tényezővé válik. Sose csábuljunk el a tavaszi akcióknak, amelyekben valahol, valamilyen facsemetét nagyon olcsón lehet megvenni, ennek gyakran bosszúság a vége, ha kiderül, hogy a fácska igényei nem egyeznek a kiszemelt terület adottságaival, vagy ha évek múlva derül ki, hogy egy óriást ültettünk egy szűk utcácskába. Azt ajánlom, hogy fát csak kertészeti szakember tanácsa alapján ültessen a közösség, így elkerülhetőek a bonyodalmak.

Fa helyett jó biztosabbra lehet menni a magas törzsre oltott cserjékkel (például madárbirs, kecskerágó, magyal, törökmogyoró), melyek kompakt méretűek, ugyanakkor faformájúak, lombozatuk nyírható, alakítható, esztétikai értékük pedig a megszokott díszfákénál sokkal magasabb. A magas törzsű cserjékkel kiküszöbölhető a zavaró takaró hatás, nem fogják érinteni a légvezetékeket, és lombozatuk akár formára (gömb, kocka) is metszhető. Ezek a dísznövények a világosabb belső udvarokba is bátran telepíthetők, hiszen magasságuk gyakran alig 2-3 méter, így nincs az a szűk terület, ahol el ne férnének. A magas törzsre oltott cserjék ráadásul nagyobb méretű ládában is nevelhetők, így betonos udvarokba is jó választások!

Érdemes megfigyelni a fenti képen a bal és a jobb oldal közti különbséget! Ugye mennyit számít?

A hagyományos cserjék közül társasházi környezetben a sövénynek való növények népszerűek és praktikusak. A járdának vagy a földszinti lakásoknak védelmet adnak, az utcaképet egyenletessé, dekoratívvá varázsolják, ráadásul a jól megválasztott sövény nem igényel gyakori gondozást, ápolást. A jó öreg buxus csodás, falszerű felületet alkot, az oszlopos hamisciprusok extravagáns látványt nyújtanak, a smaragd tuja átlag feletti növekedési ütemével tűnik ki a sorból, az örökzöldek közül népszerű még a fagyal és a madárbirs, a tüskés, szúrós változatokból pedig a homoktövis vagy éppen a tűztövis ajánlható. A sövénynek való növények általában évi 2-3 metszést igényelnek, melyet akár kezdők, tehát a lakók is elvégezhetnek, öntözésük pedig jellemzően csak a forró nyári hetekben kötelező, tehát jelentős pluszköltséget nem generálnak.

Szóba jöhetnek még a díszfüvek is alternatívaként, a kisebb változatok (molnárpántlika, tollborzfű) a belső kertbe is ültethetőek, a termetesebbek (olasznád, pampafű) az utcafronti, vagy épület előtti földsávokat díszíthetik, utóbbiaknak azonban bőven kell a hely, szűk utcafrontokra nem valók. Ahol viszont kényelmesen elférnek, roppant elegáns külsőt kölcsönöznek a homlokzatoknak, akár angolparki jellegű látványt is eredményezhetnek. A díszfüvek másik nagy előnye, hogy fiatal korukban külsejük jellegtelen, dísztelen, így nem keltenek vágyat az alkalmi növénytolvajokban, később, teljesen kifejlődve pedig kézzel már nem kiszedhetőek a földből.

A költségek csökkenthetők például a lakók aktív részvételével a munkákban.

Az utcafronti ágyásokkal kapcsolatban szoktam ajánlani még egy remek megoldást, ami tulajdonképpen a gordiuszi csomó átvágása. A beültetésre szánt területet alacsony szegéllyel körbe kell keríteni, le kell fektetni geotextíliát, fel kell tölteni egyszerű, olcsó mulcsanyaggal (például fakéreggel, zúzott kővel, folyami kaviccsal), és pár arasznyi távolságonként ültetni kell bele valamilyen kisméretű, mutatós, de strapabíró dísznövényt. Az ágyás gondozási igénye szinte nulla lesz, ugyanakkor gyommentes, rendezett, hosszútávon is dekoratív területet nyerhetünk, amit ráadásul mérettől függően pár tízezer forintból lehet összehozni.

Amennyiben virágágyások kialakítása kerül szóba, akár az utcafronton, akár a kert belső részein, akkor elsősorban az évelők ajánlhatók tartósságuk miatt. Napos helyre a palástfű, a szellőrózsa, vagy az őszirózsafélék jó választások, árnyékosabb részekre a harangvirágok, a tarackoló kékgyökér, a kasvirág, vagy az árnyékliliom ajánlható. Remek ötlet lehet a gondozást nem igénylő honos vadvirágok telepítése is, ha ez a cél, akkor akár a fűmaghoz is keverhetők a vegyesen összeválogatott vadvirág magok, az eredmény pedig burjánzó, színes, virágos rétszerű felület lesz.

Itt a csodás belső kertet a házzal együtt kapták a lakók, érdemes vigyázni rá!

Az ötletek tárháza a fent vázoltnál természetesen sokkal szélesebb. A gyakran használt szófordulat úgy tartja, hogy az ötleteknek csak a fantázia szabhat határt, jelen esetben ez azonban nem igaz, hiszen a társasház jellegéből fakadóan többféle korlátot állít. Egyfelől a rendelkezésre álló, beültethető terület mérete korlátozott, és az egyéb jellemzők (árnyékoltság, talajminőség, szélvédettség) sem a legideálisabbak sokszor. Másfelől ott az emberi tényező, ami annyit tesz, hogy a közös terület gyakran egyenlő a senki földjével, sokan egyszerűen nem akarnak ezekre a földdarabkákra pénzt, energiát áldozni, ugyanakkor mindenhez közös, megegyező akarat kell. Éppen ezért érdemes idejekorán elkezdeni a tavaszi társasházi telepítéssel való foglakozást, mert nem csak kertészeti nehézségekkel, de kommunikációs, anyagi jellegű problémákkal is meg kell birkózni. Mégis érdemes harcolni a társasházi növényekért, kertekért, hiszen a rendezett környezet nem csak szebb, de a hangulatot, a komfortérzetet is javítja, ráadásul a ház, a lakások értékét is növeli!

A képek a szerző fotói.