Az időjárás mindig jó téma, ha felületes, időkitöltő csevegést szeretnénk folytatni, azonban így január vége táján már mindenkinek (nekem legalábbis biztosan) kezd elege lenni a folyamatos hidegből és fagyból, ezért most éppen nem pusztán üres fecsegés az időjárás viszontagságairól értekezni. A tavaszig még hátravan pár hét, a tél még tartogat kemény napokat, a friss előrejelzések szerint a jövő héten is várhatók fagyok, hidegek, havazás, és akár ólmos eső is. Ólmos? Az meg mi, nem ónos véletlenül? Elárulom előre, mindkettő helyes, de nem csak ezért érdemes beszélni erről a furcsa csapadéktípusról!

Az ónos eső ilyen csodákat is képes alkotni!

Lássuk hát, mi is az ónos eső! A csapadékokat alapvetően két csoportba oszthatjuk, hulló, vagy nem hulló típusokra. Utóbbiak közé tartozik a harmat, a dér, és a különböző formájú (kristályos, folyékony, durva) zúzmarák. A hulló csapatban van többek közt az ónos eső is, ami tulajdonképpen túlhűlt vízcseppekből áll, és speciális körülmények között alakul ki. Létrejöttéhez az szükséges, hogy az egymás fölötti légrétegek eltérő hőmérsékletűek legyenek. Mikor az alsó és felső hideg rétegek közé 0 Celsiusnál magasabb hőmérsékletű légtömeg szorul, az ezeken keresztüleső, pályafutását hóként kezdő csapadék középen megolvad, majd az alsó hideg sávban újra lehűl, és a talajba csapódva azonnal megfagy (érdekesség, hogy maga a becsapódás okozza a halmazállapot-változást). Amennyiben a csapadéknak nem volt ideje a földhöz közeledve megfagynia, akkor jégdaraként érkezik, ami csak egy fokkal kedvezőbb (például a növényekre nézve) a rögtön jégpáncéllá váló ónos esőnél.

Veszélyes jégpáncél a járdán

És akkor ónos vagy ólmos? Sokan azt hiszik, hogy a köznyelvben ónos esőként rögzült jelenség "ólmos eső" változata hibás, ám az igazság az, hogy mindkettő helyes. Az ónos és ólmos eső magyar kifejezések igen sajátosak, mondhatni költőiek, a germán és latin nyelvekben ugyanis nyoma sincs az efféle névadásnak, lefordítva darás, fagyott, vagy túlhűlt esőnek hangzik a jelenség. A magyar nyelvben a XIX. századig az ón és az ólom szavak ugyanazt a fémet jelölték, jelentésük csak ezután vált szét, az első hazai meteorológia tankönyv (Berde Áron: Légtüneménytan) pedig már 1847-ben használta mindkét kifejezést, így egyiket sem lehet helytelennek mondani, noha mára tényleg az ónos eső a bevett elnevezés. És hogy miért pont az ón? A jéggel borított fák, levelek, tárgyak színükben és megjelenésükben hasonlítanak az ónnal futtatott fémtárgyakhoz, ráadásul az ón, (és az ólom is) nagy fajsúlyú fém, ahogy a jéggel borított ágak is elnehezülnek, lehajlanak, innen ered fantáziadús képzettársítás.

Látványnak remek, a növénynek nem tesz jót...

A nyelvi fejtegetésnél gyakorlatiasabb kérdés, hogy mit lehet tenni ónos eső idején? Egyszerű lenne azt mondani, hogy otthon maradni, de ez nyilván nem mindig kivitelezhető, így ha a balesetveszélyt tekintjük, a télen egyébként is sokszor szükséges csúszásmentesítés válhat fontossá, erről a témáról, a szóróanyagokról, és a sózásról bővebben már írtam, IDE KATTINTVA olvasható el a vonatkozó poszt!

A földkupaccal védett növényeket ónos eső idején egy-két napig fedjük be!

A kerti növényzet azonban nem húzódhat fedél alá, így nekik mást kell kitalálni. Ha előrelátóak voltunk, a nagyja munka már elvégzésre került, például a mediterrán növényeink le vannak takarva, a rózsabokrok gyökérnyaka, a szőlőtőkék, és a zsengébb cserjék, sövény növények már oltalmazó földkupacok védelme alatt vannak, a díszfüveinket összekötöttük, a mozdítható fagyérzékeny növényeinket pedig biztonságba helyeztük. A védtelenül álló (vagy az eddig különösebb védelmet nem igénylő) kerti növényeket érdekes módon nem a hideg fenyegeti ónos eső idején, a nagyobb baj az, hogy az ágakat, leveleket kemény jégpáncél borítja majd, mely elzárja a levegőtől a rügyeket, de az igazi gond a kéretlen többletsúly, ami alatt akár le is törhetnek az ágak. A leghatásosabb védekezés a jég ütögetéssel, rázással való eltávolítása, de legalábbis széttördelése, amit mielőbb tegyünk meg. Arra vigyázzunk azonban, hogy a művelet közben ne okozzunk nagyobb kárt, mint a jég, így óvatosan ütlegeljük, rázzuk befagyott kerti lakónkat. Tudni kell, hogy a jeget gyümölcsösökben mesterségesen is létrehozzák, pont fagyvédelem céljából, mivel a nagy hidegekben károsodnak a rügyek, de a jég alatt megtartható a 0 / -1 Celsius körüli hőmérsékletet, amelynél még nem fagy meg a növény. Ez a módszer azonban csak hirtelen fagyok előtt használható, melyek maximum 2-3 napig tartanak, utána magától is leolvad a páncél a növényről. Az igazi probléma tehát a nehéz jégtakaró. Természetesen az is lényeges, hogy az eddig esetleg elmaradt fagyvédelmi műveleteket mielőbb pótoljuk, hiszen egész biztosan jönnek még fagyos napok, és a mostani ónos eső sem az utolsó volt idén télen.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.