Megyeri Szabolcs kertész blogja

Húsvét ünnepén talán meglepő, hogy nem valamilyen húsvéti témával jelentkezem, de be kell látni, hogy ezen ünnep és a kert között elég kevés összefüggés található, már azon felül persze, hogy remek mulatság  a gyerekeknek a tojásvadászat a birtokon, de ez azért távol áll a klasszikus kertészeti tematikától. Ezért mára egy mindig aktuális, és több szempontból is izgalmas téma kerül terítékre, mégpedig a kávé, közelebbről annak termeszthetőségi lehetőségei a mi éghajlatunkon, és kitárgyalásra kerül egy viszonylag ismert pótkávé kimonodttan alig ismert alapnövénye, melyet viszont bárki könnyedén nevelhet otthon is! Aki mindenképp húsvéti bejegyzést szeretne olvasni, annak ajánlom egy korábbi posztomat, ami a húsvéti bilby-ről szól, IDE KATTINTVA máris elérhető!

Na de vissza  kávéhoz!

1. fejezet: Kávét otthon?

A kávé forrása közismerten a kávécserje, és azt is sokan tudják, hogy kávécserjéből több típust különböztetünk meg a belőle készülő kávé milyensége, minősége alapján. A kávécserje kifejezés tehát valójában több tucat fajt jelöl a Coffea nemzetségen belül, közülük három olyan van, melyet ital alapanyagként termesztenek. A legelterjedtebb a Coffea arabica, ez adja a világtermelés döntő hányadát. A második a Coffea canephora, vagy ismertebb nevén robusta, a harmadik pedig a marginális jelentőségű Coffea liberica, mely túl keserű főzetet ad ahhoz, hogy népszerű és elfogadott legyen. A tökéletes ízhatáshoz különleges termesztési körülmények szükségesek, 900 méter fölötti magasságban, trópusi éghajlaton, tápanyagdús talajban, egyenletes éves csapadékeloszlással biztosítható az igazán élvezetes kávé-alapanyag. A korábban felvetett kérdésre ezek az adatok meg is adják a választ: hazánkban nem termeszthető a kávécserje olyan módon, hogy annak terméséből fogyasztható ital készülhessen. Elkeseredni ugyanakkor nem szabad, mert ha dísznövényként tekintünk a kávéra, akkor a környezettel szemben támasztott igényei már sokkal szelídebbek, ergo növénykedvencként minden további nélkül tartható itthon is a kávé. 

Dugványozás, metszés, és teleltetés

A kávécserje dugványról is szaporítható, a levágott fiatal hajtások virágföldbe ültetve meggyökeresednek és növésnek indulnak. Növényünket ajánlott évente kétszer, tavasszal és ősszel kissé visszametszeni, ilyenkor az új hajtásokból  is szanálhatunk párat, de a cserje magasságát is kordában tarthatjuk visszavágással, ugyanis akár két méteresre is megnőhet. Ősszel, mikor a hőmérséklet tartósan 20 Celsius alá esik, vigyük be egy védett, 12-15 fokos, világos helyiségbe, és az öntözéseket ritkítsuk, ugyanakkor a leveleket időnként finoman permetezzük meg.

2. fejezet: A kávé, mint dísz.

Kávécserjét (de akár magot is) rendszeresen lehet vásárolni nagyobb kertészetekben, így az induláshoz adottak a lehetőségek. A kávécserje hőmérsékleti optimuma 15-24 Celsius fok között van, így télen hűvösebb, de nem sötét helyet kell neki keresni, nyáron pedig kitelepíthető a kertbe, de csak úgy, hogy perzselő napsugarak ne érjék, mert levelei hamar károsodnak, így félárnyékos helyet keressünk neki. Tavasszal, a kertbe költöztetés alkalmával át is ültethető (akár minden évben), ebben az időszakban egy növekedésindító tápoldatozás is ajánlott, és levéldísznövényeknek való tápoldattal egészen az őszi nyugalmi időszak beálltáig két-három hetente kezeljük. Nyári melegben a rendszeres öntözés mellett a leveleket is permetezzük meg vízzel, meghálálja. A kávécserje pár év után virágzik először, ezt követően fejlődnek ki termései, jellemzően a negyedik-ötödik évben. Ekkor az először zöld, később vöröses, végül fekete kávébabok leszedhetőek, és ha pörkölésük, őrlésük, és főzésük nem is ajánlott, egy tálba téve díszként remekül funkcionálhatnak.

Coffea arabica 

Tipp: A kávécserje kimondottan jó választás olyan kezdő kertészeknek, akik nem a szokásos és olykor unalmas dísznövényekkel akarják kezdeni pályafutásukat, mert a kávécserje kifejezetten igénytelen, ellenálló, és könnyen nevelhető növény!

A robusta termése 

3. fejezet: Kávé helyett cikória

A cikória egy mára csaknem teljesen feledésbe merült zöldségféle, melyet a mostani harmincas-negyvenes generáció, és az idősebbek az egykoron roppant népszerű Maci kávé alapanyagaként ismerhetnek. A Maci kávé népszerűségét kávéhoz hasonlító íze és koffeinmentessége adta, vagyis bárki ihatta, akár gyerekek is. A Macihoz hasonló pótkávék rendszerint cikóriából készültek és készülnek ma is, maga a növény azonban alig található meg a kiskertekben, ami kár, mert egy érdekes és táplálkozási szempontból értékes terményről van szó. Az ősszel felszedhető cikória vitaminokban nem erős, de ásványianyag-, és rosttartalma magas, így a tél kezdetén roppant hasznos étrendkiegészítő lehet. Karotintartalma jelentős, a sárgarépáénak közel 70-80%-a, ráadásul a benne megtalálható inulin a májra nagyon jó hatással van.

Nem minden cikória pótkávé!

 

Fontos tisztázni, hogy ha kifejezetten pótkávé készítésére alkalmas cikóriát szeretnénk a kertbe, akkor a gyökércikóriát (Cichorium intybus var. sativum) kell választanunk, ugyanakkor a fajtacsoport többi tagjának is minden része fogyasztható, és változatos fogások elkészítésére alkalmasak.

4. fejezet: Mit kér a cikória?

Az üzletekben többféle változat magjai kaphatóak, általános szabály, hogy minél halványabb a leendő növény színe, annál kevésbé lesz kesernyés az íze. A veteményeskertben termesztett cikória vetési ideje májusban érkezik el. Előkészületként egy alapos akár többszöri, mély, átforgató ásás szükséges, majd gereblyézés, és esetleg egy hengerezés (talajtömörítés) következnek, mindeközben persze a gyommentesítésen is túl kell esni. A magok május elejétől június első harmadáig szórhatóak ki, másfél arasznyi sortávolságban. A cikória a talajt tekintve nem igényes, de a nyirkos, nedves közeget nem kedveli, ilyen helyeken rosszul hasznosítható, vékony, elágazó gyökereket növeszt. Fényigénye a különböző leírásokban eltérő, vagyis viták tárgya, ami tény, hogy hajtatása sötétben történik, persze a fejlődő növény igényli a fényt, a legjobb ha félárnyékos helyre vetjük, de szinte bárhol szépen növekedik majd. Tápanyagigénye átlagos, ültetés előtt felesleges trágyázni, ha az adott területen tavaly, vagy kora tavasszal ez már megtörtént.

Érdekesség: a cikória a gyomként közismert mezei katáng nemesített változata

5. fejezet: Cikóriagondozás

A kikelő növénykéket az első hetekben gyakran kell gyomtalanítani,  majd a már ujjnyi magas (5-8 cm) palántákat 10-15 centis tőtávra kell egyelni. A sorok közötti gazolás később is fontos, sok egyéb munka viszont nem lesz vele, kártevői, betegségei viszonylag ritkák, ami előfordulhat az a gyökértetvek megjelenése, ellenük leginkább előzetesen, talajfertőtlenítéssel lehet védekezni. A föld felett levéltetvek támadhatnak, velük a bevált módszerekkel lehet felvenni a harcot. A cikória betakarításának ideje október környékén érkezik el, igyekezzünk beelőzni a felszedéssel az első fagyokat. A levelek kesernyés ízét pár órás sós, vagy ecetes vízben való áztatással lehet tompítani, ezt feltétlen tegyük meg, különben csalódni fogunk. Pótkávét az arra alkalmas fajtákból készíthetünk, a feldarabolt, pörkölt gyökérből a hagyományos módokon. 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A kertészkedés remek mulatság, de sajnos vannak árnyoldalai is. Nem minden kerti növény a mi örömünket szolgálja, számos hívatlan vendég is megjelenik tavasztól kezdve, hogy aztán a vegetációs időszak végéig boldogítson minket. Természetesen a gyomokról van szó, melyek nem csupán elcsúfítják a pázsitot, a díszágyást, a veteményest, de kétségkívül károsak is, hiszen értékes tápanyagot vonnak el a dísz-, és haszonnövényeinktől, így nem tűrhetjük meg őket a kerítésen belül. A gazolás az egyik legkevésbé kedvelt kerti munka, és bárcsak írhatnám, hogy most csodaszámba menő, és játszi könnyedséggel elvégezhető praktikákat fogok felsorolni, de ilyenek valójában nincsenek. A gyommentesítés sosem gyerekjáték és móka, ugyanakkor vannak olyan fogások, melyekkel a munka megkönnyíthető, lerövidíthető. Ezekből következik most egy csokorravaló.

Átforgató ásás. Ez alapvetően nem hangzik jól, hiszen az egyik legkeményebb kerti fizikai munkáról van szó. Mivel azonban most még a tavasz korai szakaszában vagyunk, egyébként is időszerű az az átforgató ásás, amivel elindíthatjuk a tavaszi növénygondozást. Ilyenkor a díszágyások, a veteményes földjét, de akár a pázsitos területet is fel kell ásni egy ásónyomnyi mélyen, hogy a közeg lazább, levegősebb legyen, plusz ilyenkor lehet a tápanyagként szolgáló komposztot, szervestrágyát beforgatni a talajba. Ez az ásás szükségszerűen a felszínre hozza a gyomokat, melyeket a talaj elegyengetése előtt viszonylag könnyen fel lehet szedni gyökerestől, akár kézzel, akár például egy lombseprűvel (ami ilyenkor a gereblyénél hatékonyabb, főleg, ha széles, 70-80 centiméteres fejű változatot használunk). 

Geotextil. Ez persze nem konkrétan gyommentesítés, hanem inkább megelőzés, annak viszont tökéletes. Ha már az ásással indítottunk, épp időszerű a geotextil megemlítése is, hiszen például a díszágyásoknál remek ötlet lefektetni ezt a kertészeti szövetanyagot a talaj szintje alá egy arasznyi mélységben, így az alulról támadó gyomok nem fognak felszínre törni, magaságyásoknál pedig szinte kötelező a textil használata, hiszen a magasított ágyás így nyeri el értelmét, a gyommentességet. Persze a gazok felülről is támadhatnak, sőt, ez a gyakoribb, de a geotextil ekkor is megoldás. A díszágyás talaját borítsuk be vele, majd a nem túl esztétikus fedésre helyezzünk 5-10 cm vastagon dekoratív mulcsot, zúzott követ vagy fakéreg törmeléket, így a terület gyommentessé varázsolható. Pár gazféle így is meg fog jelenni, de ezek jellemzően a szél által behordott magokból kelnek ki, és magában a mulcsban gyökereznek, így felszedésük nagyon könnyű.

Pázsit. Furcsán hangozhat, de szépen karbantartott gyepfelület a gyomok ellensége. A rendszeres nyírás kedvez a fűszálaknak, de ellensége a gyomoknak, a gazdag, tápanyagdús talaj szintén nem kedvező sokféle gyomnövénynek. A dús, jó karban lévő fűfelület ritkán hajlamos a nagyarányú gazosodásra, a kultúrnövény egyszerűen kiszorítja a nem kívánatos fajokat. Az egységes gyepfelületen az esetlegesen megjelenő gyomok könnyen észrevehetőek, így hamarabb akcióba léphetünk, és a megfelelően választott, a gyomot gyökerestül eltávolító módszerek (lásd lejjebb) hosszútávon is hatásosak lesznek.

Kézi felszedés. Ezen nincs sok magyaráznivaló, a legegyszerűbb módszer, ha térdre ereszkedünk, és gyomlálunk a kezünkkel. Ennek azonban vannak hátulütői, nem minden gyomot (és nem minden talajtípusból) lehet gyökerével együtt kihúzni, így pedig nem lesz igazán hatékony a munka. Laza közegű, kisebb területen jól beválhat a módszer, és szintén elég a kézi munka, ha csak pár darab kósza gazról van szó. Előnye, hogy precíz metódus, és nehezen észrevehető, megközelíthető helyeken (sűrű veteményesben, dúsan beültetett díszágyásban) kifejezetten hatékony.

Fóliázás. A fólia egy radikális, de vegyszermentes totális gyomirtó módszer, melynek hátránya, hogy az adott területen mindent kiirt, és sajnos nem is gyors metódus, de most a tavasz első felében ez még nem feltétlen gond. Az érintett területre egyszerűen vastag, akár több rétegben elhelyezett fekete fóliát kell kiteríteni, majd azt a szélein (esetleg a belső részeken is) fixálni (téglával, deszkákkal, egyéb nehéz tárgyakkal). Ez a fedés elzárja a növényeket a fénytől, a levegőtől, ráadásul az optimálisnál magasabb hőmérsékletet állít elő, így pár hét alatt minden kipusztul alatta. Remek módszer, ha csak egy kisebb terület érintett a kertben, de jó választás aktívan még nem használt nyaralók, hétvégi hobbitelkek esetén.

Gyomkiszúró. Ez egy több változatban elérhető praktikus szerszám, ami lehet egyszerű merev rúd egy késszerű alkalmatossággal a végén, de vannak olyanok is, melyeknél a nyél végén lévő karral lehet összezárni a fejrész kanalát, sőt, akadnak spirális rudacskákban végződő típusok is, melyeket egy határozott csavarintással kell lenyomni, és kihúzva hozzák magukkal a gazt is gyökerestül. Az ilyen eszközök kétségkívül hasznosak, használatuk egyszerű és derékbarát, viszont csak kisebb arányú gyomosodás esetén jók igazán. Praktikusak apró díszkertekbe, társasházi kertekbe, kisebb előkertekbe, vagy olyan birtokokra, ahol a többféle prevenció miatt nem igazán jellemző a nagyobb arányú gyomosodás.

Gyomégető. Ez az eszköz a modern holmik rajongóinak való. Egy rúdszerű alkalmatosság, ami a végén lévő, pár centiméteres átmérőjű körben elektromosság segítségével magas hőt gerjeszt, 500-600 Celsiusra kell gondolni. Így a fejet a gyomra helyezve szó szerint hamuvá porlasztja azt, egészen a gyökérig lehatolva. Így végül tiszta, vegyszermentes és fáradságmentes gazolást végezhetünk, persze megint csak akkor válik be az egész, ha nem totálisan elgazosodott területről van szó. Kiválóan alkalmas nagyobb felületen megjelenő kisszámú gyom esetén, beválhat nagy gonddal karbantartott, díszparki jellegű kertekben, és szintén ajánlható hajolgatni nem kívánó vagy tudó kertbarátoknak, hiszen az elpusztított gazt fel sem kell szedni!

Hagyományos kapa. Elérkeztünk az egyik legkézenfekvőbb eszközhöz, a jó öreg kapához. Ennek többféle változata van, kis kísérletezgetés után bárki megtalálhatja a legmegfelelőbbet. A kapálási technikán sok múlik, lehet a fej csúcsának precíz leszúrásával gyökerestől kiemelni a gazt, de lehet íves mozdulatokkal "borotválni" a talajt, így elvágjuk a növények talajból kiálló részeit. Fontos a kitermelt gyomok összeszedése, a földön hagyott maradványokból sok gyom vígan kihajt újra. A kapálás általában eső vagy öntözés után a leghatékonyabb, ilyenkor lazább a talaj.

Hori-hori kés. Ez egy ősi japán kertészeti eszköz, mely többek között gyommentesítésre is alkalmas. Azoknak ajánlható, akik szívesen ereszkednek négykézlábra a veteményesben, díszágyásban, ez ugyanis egy rövidnyelű kéziszerszám, melynek íves pengéjével egy egyszerű mozdulattal kiszedhető a gyom, még a mélyebben gyökerező fajták is. A hori-hori emellett ültetéshez is alkalmas, hiszen könnyedén lehet vele több kisméretű ültetőgödröt, lyukat készíteni, recézett szélével pedig növényszárakat, de akár kötözőzsineget is vághatunk. Érdemes kipróbálni!

Forró víz, sós víz, ecet és társaik. Ezeket a folyadékokat gyakran ajánlják gyomok elpusztítására, nem is elvetélt ötletek, azonban hozzá kell tenni, hogy nem a kertben alkalmazandók. Jól beválhatnak teraszokon, kerti utaknál, járólapozott felületeken, ahol az épített elemek között megjelennek a gazfélék. A terasz kövei közül feltörő növényeket nehéz kivésni, sokkal egyszerűbb lobogó forró vízzel leöntve eliminálni. A só és az ecet is hatékonyak, de óvjuk ezektől a kultúrnövényeket, hiszen mindent elpusztítanak. Előnyük, hogy vegyszermentes, szelíd módszerek, nagy kárt nem okozhatunk velük, amennyiben nem a nyílt kerti részeken vetjük be őket.

Utoljára maradnak a vegyszerek és gyomirtók, melyeket házi kiskertekbe én nem, vagy csak korlátozott esetben ajánlok. A nem körültekintő vegyszerezéssel nagyobb kárt okozhatunk, mint ami hasznot bezsebelhetünk, ráadásul sokféle szerből kell választani, tehát bizonyos előképzettség kell a kemikáliák szakszerű használatához. Egy átlagos hobbikertben általában nem is indokolja a helyzet a vegyszerezést, a nagyobb arányú gyomosodást is lehet orvosolni ásással, fóliázással, az esetlegesen megjelenő gazokat pedig valamelyik kézi módszerrel lehet eltüntetni. Azt persze nem lehet elhallgatni, hogy minden átlagos vagy netán csodaeszköz ellenére a gyommentesítés általában fáradságos munka, melyet azonban jobb és célravezetőbb elfogadni a kertészkedés szerves részeként, és optimista szemlélettel testmozgásként, edzésként kell elkönyvelni!

Képek: pixabay.cm

Gyakran a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb dísznövények dobogtatják meg leginkább az egyszeri kertészkedő szívét, hiszen egzotikus fajok ide, ritkán kapható különlegességek oda, azért a legtöbb kertben mégis a hagyományos, jól ismert és könnyen kezelhető növénydíszek a legnépszerűbbek. Így például mindig nagy keletje van a rózsának, a krizantémnak, az árvácskának, a gerberának, vagy éppen a jó öreg levendulának. A mai bejegyzésben utóbbi lesz a főszereplő!

A levendula méltán örvend nagy népszerűségnek, egyszerre örvendezteti meg gazdáját szépségével, illatával, kerítésen belülre hozza a mediterrán tájak atmoszféráját, szárított levelei elűzik a molyokat, ráadásul mint kerti növény, sokféleképpen alkalmazható, és kifejezetten kevés törődést igényel, egészen kezdő kertbarátoknak is bátran ajánlható. Nézzük hát, hogy lehet saját ültetvényünk.

Lavandula angustifolia

Első lépésben tisztázzuk, hogy melyik levendulával népesítenénk be kertet. A francia levendula (Lavandula angustifolia) az elterjedtebb, értékesebb fajta, ezt találjuk például Tihanyban is. A telet jól bírja, évelőként tavasszal újra kihajt, élettartama pedig hosszú, akár 40-50 évig is elélhet, de nem rikta az ennél jóval magasabb életkor sem. Négy-öt év alatt éri el maximális fejlettségi fokát, ilyenkor combközépig-derékig érő (kb 80 cm magas) és fél-egy méter átmérőjű bokorként díszlik.

Az angol levendula (Lavandula intermedia) inkább az ipari felhasználásban kap szerepet, illata ugyan markánsabb, de illóolaja kevésbé értékes, és a talajt, öntözést tekintve is kényesebb, mint francia rokona, emellett a hidegebb teleket sem tűri annyira jól. Érdekesség, hogy van egy kis zavar a magyar elnevezések körül, kertészetekben találkozhatunk magyar, vagy épp spanyolnak nevezett levendulával is. Összességében azt javaslom, inkább jó minőségű Lavandula angustifolia-t szerezzünk be (például a híres tihanyi termőhelyről).

Lavandula intermedia

Ültetésre kész tihanyi konténeres levendula

A levendula szaporítása történhet magról, de ennek a késő ősz az ideje, így ez most éppen nem aktuális, ám előnevelt palántát, vagy tőosztásból származó növényt mostanában, kora tavasszal ültethetünk. A levendula legfőbb követelménye a sok napsütés, ezért a kert olyan részébe kerüljön, ahol sok fény éri, és melegben lesz. Különösebb előkészületekre - már persze a megfelelő hely kijelölése után - nem lesz szükség, a szokásos talajátmozgatás mellett esetleg egy enyhe trágyázás szóba jöhet, de ha az adott területen tavaly ez megtörtént, akkor ez sem kell. A közeget tekintve a levendula cseppet sem válogatós, a kedvence a meszes, agyagos, tápanyagokban szegény föld, az se baj, ha a terület köves, sziklás. Amit kerülni kell, az a pangó vizes, nyirkos közeg, a huzatos, fénytelen kertrész.

Az ültetés igazán egyszerű feladat, melyet egy meleg, száraz napra időzítsünk. A szabadgyökeres levendulát ültetéskor iszapoljuk be, majd ezt követően hetente egyszer-kétszer öntözzük pár héten keresztül, hogy segítsük a begyökeresedést. Megjegyzendő, hogy a szabadgyökeres kiszerelés a kevésbé ajánlott, ebben az esetben csekélyebb a megmaradás esélye, bár az így árult tövek jellemzően olcsóbbak. A szabadgyökeres növények csak a tavasz első felében kerülhetnek kiültetésre, és inkább akkor jó választások, ha nagyobb számú példányt telepítünk, így érvényesül az árelőny. A cserepes példányokat egyszerűen földlabdástul helyezzük el (a levendulához kedvet kapóknak feltétlenül az utóbbi változatot ajánlom).

Az ültetési távolság mértéke jogos kérdés, ez főleg attól függ, hogy mi a célunk a növényekkel. Amennyiben fél méternél közelebb telepítjük egymáshoz a töveket, akkor sövényszerű, összefüggő sort kapunk, ha (legalább) 80-100 centimétert hagyunk a tövek közt, akkor terebélyes, gömbszerű bokrok sorozatát nyerjük. Mindkét elrendezés dekoratív, de mégsem ugyanazt a látványt nyújtja. Ha már itt tartunk, a felhasználásnak még számos egyéb módja van, a levendulával kapcsolatban nyugodtan elereszthetőek a kreatív energiák. Ideális szegélynövény kerti utak mellé, vagy terasz köré ültetve, remekül fest rusztikus, ódon kő vagy fém edényekben, és persze sziklakertekbe is elsőrangú választás. A balkonokon sem kell lemondani a levendulázásról, de mérete miatt öblösebb, méretesebb edényre lesz szüksége, így az apróbb erkélyek nem alkalmasak számára.

Az ültetésre visszakanyarodva, később, mikor a növény már kifejlesztette mélyre hatoló gyökereit, az öntözés szinte teljesen elhagyható, ám hosszabb, forró, aszályos időszakokban pótoljuk néha a hiányzó nedvességet. A növény levélzetét nem permetezzük vízzel (és ne öntözzük túl), nem páraigényes növény, az ilyen nedvesítés csak a gombás betegségek megjelenését segíti elő. A levendulának valószínűleg nem lesznek kártevői, ellenálló növényről van szó, olyannyira, hogy gyakran társítják rózsával, egyrészt az esztétikai hatás miatt, másrészt mert a lila bokor távol tartja a rózsa kártevőit (tetveket, hangyákat). A levendula egyébként esztétikusan párosítható vadvirágokkal, főleg, ha olyan természetközeli stílusú kert kialakítása a cél, ami a rétek, mezők világát idézi. Szintén jó választás a levendula az egyre divatosabb rovar-, és pillangóbarát kertekbe is.

A tavasszal elültetett tövek már az első évben virágozni fognak, persze a virágzat a mérettel arányos lesz, vagyis az első években visszafogottabb. A levendula a teljes nagyság eléréséig évente körülbelül megduplázza magát, ám fontos, hogy a nyár közepi virágzást követően vágjuk vissza, hogy megújulhasson. Ilyenkor a teljes magasság 50-70%-áig nyessük vissza a bokrot. A betakarítás ideje optimális esetben a virágzási időszak közepe, ez nagyjából június tájéka. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A mostani kényszerű otthonlét ideje alatt jelentős kihívás lehet, hogy az ember lekösse a különféle kreatív energiáit, vagy egyszerűen csak elüsse a tétlen órákat. Persze számos lehetőség akad a falak között is, levehetünk egy könyvet a polcról, bepótolhatjuk a régóta halogatott sorozat epizódokat, vagy akár felnőtt színezőkönyvekkel is bíbelődhetünk és így tovább. A növénybarátoknak persze ott a kert, ahol most is szabadon lehet tenni-venni, de jól tudjuk, hogy a saját kert egyáltalán nem mindenki osztályrésze, a panelban, társasházban élőknek marad a balkon, ha az egyáltalán akad. Ilyenkor sem kell azonban elkeseredni, a négy fal közé szorított kertészkedőknek is ajánlható növényekkel kapcsolatos elfoglaltság, például a szobai zöldek lakhelyének díszítése vagy átalakítása, netán teljesen új, egyedi edények készítése. 

Mindehhez felhasználhatók olyan apróságok, elfekvő, polcok mélyén, szekrény alján heverő dolgok, melyeket a kidobási hullám eddig elkerült, de a vázolt célra még alkalmasak lehetnek. Ha már úgyis otthon vagyunk, nézzük át ezeket az elfekvő zugokat, kössük össze egy tisztító szanálással a keresést, és válogassunk össze olyan tárgyakat, amik felhasználhatók cserépként vagy cserepek dekorálására. A haladóbbak beszerezhetnek pár olyan hobbikelléket (akár webáruházból rendelve) melyekkel a kreatív alkotás terepe szélesíthető. Edények, keltetők nem csak dísznövényekhez készíthetők, a mostanában aktuális palántanevelés, magvetés is indoka lehet a növénylakhelyek készítésének vagy megszépítésének. Akinél kevés otthon a vázolt célhoz az alany, vagyis a szobanövény, bátran tegyen próbát zöldségek, vadvirágok magjaival, vagy például fűszernövényekkel. Az élelmiszerüzletekben - ahová a mostani szigorú helyzetben is ellátogatunk heti egy-két alkalommal - általában kaphatók vetőmagok és zsenge, ültetnivaló növények, így ezekért nem kell külön útra kelni. Az alábbi képek talán jó tippeket és ötleteket adnak, lapozzák át bátran a galériát, és merítsenek ihletet az otthoni időkitöltéshez!

 Kattintson a fenti és a lenti képgalériára!

Képek forrása: pixabay.com, pinterest.com

A világ vezető hírei manapság kivétel nélkül a koronavírussal kapcsolatosak, a járvány mostanra olyan mértékben befolyásolja az életünket, annak minden területét, hogy bármely témáról is essen szó, az biztosan kapcsolatba kerül vele. A kormányzati, hatósági intézkedések zöme a megelőzéssel kapcsolatos, mégpedig úgy, hogy minden ajánlás szerint a lehető legtöbb időt töltsük otthon, a tömegtől, csoportosulásoktól távol. Ennek eredményeképpen bezárnak a szórakozóhelyek, mozik, színházak, és az egyéb közösségi terek, így a legtöbb embernek maradnak a négy fal közötti, szerencsésebb esetben a kerítésen belüli elfoglaltságok.

Azért, hogy a pozitívumokat, a lehetőségeket megláthassuk a jelen helyzetben, érdemes feldobni olyan ötleteket, melyekkel a szokásosnál jóval több otthon eltöltött idő hasznosan kitölthető. Mivel ez egy kertészeti blog, természetesen kertészkedéssel, növényneveléssel kapcsolatos ötleteket villantok most fel, kifejezetten olyanokat, melyek jellegük miatt roppant hasznosak, vagy mert átmozgató, fizikailag jó értelemben véve megterhelő, vagy mert kreatív, az alkotó energiákat lefoglaló dolgok.

Az ilyen feszültséggel, várakozással, aggodalommal teli időszakokban a szabadban, a levegőn elvégzett munka már önmagában nagyon hasznos és üdítő, ha pedig általa olyan teendőkre is sor kerülhet, amiket régóta halogatunk, vagy eddig időhiány miatt nem tettünk meg, most végre ezekkel is végezhetünk!

Tavaszi ásás

Az ásás annyira egyszerű és kézenfekvő tevékenység, hogy jogos a kérdés, mit keres itt? Nos, elsőként ha a bevezetőben vázolt célok miatt keresünk munkát, akkor az ásás olyan nehezebb fizikai munka, ami akár egy konditerem látogatással is felér, komoly erőnléti edzésként is felfogható. Másfelől a tavaszi átforgató ásást a legtöbb (dísz)kert tulajdonos rendszerint kihagyja, hiszen a gyep enélkül is nő, a dísznövényeket kis kapálás után is lehet ültetni, és a veteményesben is sokan kispórolják ezt a munkafázist. Ha most a szokottnál több idő jut erre, és energia is van hozzá, akkor bizony neki kell veselkedni!

Az átforgató ásás fő haszna, hogy a tömörödött talajt porózussá, morzsássá, laza szerkezetűvé alakítja, ami a növényeknek két tényező miatt létfontosságú. Egyfelől így a talaj oxigénben gazdaggá válik, másfelől a friss telepítésű növények gyökrei könnyedén, akadály nélkül terjeszkedhetnek, vagyis könnyen, gyorsan növekednek zöldjeink. 

Kiskertekben a talajelőkészítő ásás a legtöbb esetben egy ásónyom mélységű föld átforgatást jelent, ez számszakilag 20-30 centiméter mélyre ható talajlazítás. Ez tökéletesen megfelel a zöldségek és dísznövények többségének, ám túl sekély például a gyökérzöldségeknek! Utóbbiak esetében az ún. hollenderezésre lesz szükség, ami már egy mélyebb, fél méteres mélységbe hatoló ásás. Ez persze már intenzív munka, és jobb kondit igényel, de jelentős előnyökkel bír! Az így előkészített ágyásban a sárgarépa, a paszternák vagy a torma sokkal nagyobb lesz, és a termésátlag is jócskán növekszik!

A következő ásási metódus, mikor tápanyagot, komposztot vagy szervestrágyát dolgozunk a közegbe. Ősszel elegendő csupán a felszínre kihelyezni a tápanyagokat, a többit az idő és az időjárás elintézi. Most tavasszal már nekünk kell intézni a keverést, vagyis a kiszórt tápanyagokat be kell forgatni ásóval a talajba. Az egyenletesen kiterített komposztréteget sekély mélységben, de egyenletesen bele kell dolgozni a földbe. Veteményeskertben – amennyiben hosszanti elrendezésben tervezünk növényt nevelni – ásni kell egy barázdát, amit meg kell tölteni komposzttal, majd a következő barázdából kiásott földet vissza kell szórni az elsőre, és így tovább.

Megemlítendő még az ún. rigolírozás, amit elsősorban a gyümölcsfák és szőlőtőkék ültetésénél szokás alkalmazni, ennek lényege, hogy a mélyreható ásás során a különböző kitermelt rétegeket nem ugyanabban sorrendben juttatják vissza, így például a humuszban gazdag felső réteg alulra kerül. Kiskertekben azonban ezt ritkán alkalmazzuk.

Tipp: jól válasszuk meg az ásó típusát, a háromszög fejű ásók talajátmozgatáshoz valók, míg a szögletes fejűek inkább szabályos ültetőgödrök kiásáshoz használatosak, egyikkel sem lehet a másik típusút jól helyettesíteni!

Amennyiben érzünk magunkban elég erőt, akár a teljes gyepfelületet megújíthatjuk, ha például gyomos, egyenetlen felületű (gödrös-dombos), vagy erősen kopott, foltos. A területet egy ásónyom mélyen ássuk fel (akár több napra elosztva a munkát), alaposan gyomtalanítsunk (például négykézlábra ereszkedve, aprólékosan felszedegetve a gazokat), majd tömörítsük, egyengessük a felületet. Ehhez a művelethez általában könnyen lehet bérelni céleszközt. Az egyengetés főleg a laza, puha talajú kertekben fontos, ahol akár a léptünk is süllyedést okozhat.

Az ilyen teljes, gyepesítés előtti ásás remek alkalmat nyújt a vakondháló kihelyezésére is, melyet persze könnyebb intézni, ha munkagép emeli ki a talaj felső arasznyi harmadát, de mivel most épp arról van szó, hogy foglaljuk el magunkat, választhatjuk a fárasztóbb, hosszabb ideig tartó kézi munkát is.  Ennek során hosszanti sávokban, nagyjából egy arasz (20-25 cm) mélyen ássunk árkot, majd fektessük le a méretre vágott hálót. A következő hálócsíkot a már lefektetett széléhez rögzítsük (gyorskötözőkkel, vagy tűzőgéppel), a már lefektetett hálóra halmozzuk vissza a földet, ássuk ki a következő hosszanti árkot, hajtsuk bele az elsőhöz rögzített második hálócsíkot, majd ismételjük a műveletsort, míg végzünk az egész területtel.

Sziklakert építés

Ezt azért választottam, mert egyszerre teljesíti a kreatív elfoglaltság és a fizikai munka kitételeket. A sziklakert építés emellett nem igényel előzetes gyakorlatot vagy szaktudást, némi utánaolvasást követően szinte bárki képes rá. A szükséges hozzávalók beszerzése sem bonyolult, és a költségek sem magasak. Sziklakertet akár kisméretű kertekbe is lehet építeni, ekkor persze értelemszerűen az építmény is kisebb lesz, esetleg inkább felfelé, mint széltében terjeszkedő.

Az alapvető kellékek: tetszés szerinti mennyiségű és méretű kövek, sziklák, melyeket akár folyóparton vagy egy közeli sziklás területről is be lehet gyűjteni, de a legtöbb kertészetben is kaphatók, általában jó áron a célnak megfelelő kövek. Szükség lesz még apróbb szemű zúzott kőre, esetleg szegély kialakításához egységes méretű és színű kövekre, dísztéglákra, termőföldre, és persze ültetendő növényekre. 

Miután a sziklakert helyét kijelöltük (lehetőleg fókuszponti, központi kertrészen), a kívánt alapterületen távolítsuk el a földet nagyjából tíz centis mélységben, majd ezt "medencét" töltsük fel a talaj környező felszínének szintjéig kővel, téglával (akár bontott anyagokkal). A réseket földdel vagy apró szemű kaviccsal töltsük ki. Használhatunk négyzetes kerti járólapokat is, ezek nem kerülnek sokba, és így kitöltő anyagra sem lesz szükség. Ez a szilárd alap fogja biztosítani, hogy a sziklakert később se süllyedjen meg. Természetesen keményebb talajú kertekben, vagy kisebb sziklakert építésekor elegendő lehet egy alapos döngölés is alapként. Az alapra érdemes egy-két réteg vastag geotextilt lefektetni, hogy az alulról jövő gyomok útját álljuk.

Innentől a kreativitás veszi át a főszerepet, a nagyobb sziklákkal kezdve, és a kisebbekkel folytatva rakosgathatjuk ki az építményt, a közöket pedig már ekkor kitölthetjük termőfölddel. Fontos, hogy az építmény tartós és stabil legyen, így a Tetris játékot követve forgassuk, pakoljuk addig egymásra a köveket, míg szilárdan nem helyezkednek el egymáson. A fennmaradó réseket töltsük ki földdel és/vagy zúzott dekorkővel. Ezután következhet az ültetés, melyhez számos növény közül válogathatunk, kaktuszféléket, pozsgásokat, szezonális virágos dísznövényeket, szárazságtűrő évelőket, de akár törpeméretű cserjéket, apró tujákat is választhatunk. 

Tipp: kevés sziklával is alkothatunk nagyot, elég, ha egy ívelt vonalvezetésű nagyobb alap közepére helyezünk el pár méretes sziklát, a terület többi részét pedig dekoratív zúzott kővel vagy jó minőségű fakéreg mulccsal töltjük fel. Ebbe a felületbe aztán ültethetünk további dísznövényeket.

Ötlet: aki fél elmenni kertészetekbe, gazdaboltokba, az választhatja az internetes növényvásárlást, házhozszállítást is!

A közeljövőben gyakrabban jelentkezem majd hasonló kerti ötletekkel, kifejezetten olyanokkal, melyeket az otthon kényszerűségből több időt eltölteni kénytelen kertgazdáknak ajánlok.

Nem maradnak majd ki a balkonkertészkedők sem, nekik is adok tippeket könnyen elvégezhető, de nagy változással járó feladatokra!

Képek forrása: pixabay.com

A tavasz beálltának biztos jelei között megtaláljuk a kellemesen melegedő időt, az egyre több napsütést, és természetesen a színpompás virágokat is. A tél szürkeségének végét megbízhatóan mutatják a tarka szirmok, ráadásul nem kell feltétlen a természetre bíznunk a virágpompa kialakítását, mi magunk is körbevehetjük magunkat szívderítő növényekkel. Sajnos a tavasz első hetei még nem kínálnak túlzottan sokféle színes virágot, de már ilyenkor is akad választék, ezekből ajánlok most hármat!

Az árvácska egy közkedvelt kétnyári növény, melynek talán egyetlen hibája, hogy túl gyakran alkalmazott a közterületeken, így sokan hajlamosak kissé másodosztályú, lesajnált virágként tekinteni rá. Pedig pont azokat az előnyeit kellene előtérbe helyezni, ami miatt szívesen ültetik parkokba, utcai díszágyásokba, ez pedig a az alacsony gondozási igénye, a nagy tűrőképessége és a hosszú virágzási ideje. Mindemellett az intenzív kertészeti nemesítésnek köszönhetően óriási színválaszték áll a kertészkedők rendelkezésére, így akár pusztán árvácskából is kialakítható egy nagyon változatos és a színeket tekintve összetett ágyás, vagy éppen balkonkompozíció. Az árvácska ősszel elültetett palántái az első fagyok beálltáig díszlenek, majd a téli hideget átvészelve március környékén újra virágba borulnak. Kedveli a napos, vagy a mérsékelten árnyékos helyeket, ha őt választjuk, akkor laza szerkezetű, tápanyagban gazdag földbe ültessük. Felhasználása széleskörű, alkalmas balkonnövénynek, a kertbe is kiültethető, de a már említett utcai, utcafronti felhasználása is kifejezetten jó ötlet, például társasházak esetében. Akiknek csupán egy erkély áll rendelkezésre a kertészkedéshez, valószínűleg nem vesződött korábban az árvácska átteleltetésével, így a balkonkertészkedők tavasszal a kertészetekben megvásárolhatják a kiültetésre kész virágokat.

 Tudta, hogy az árvácska sziklakertekben is csodásan mutat?

Nézze meg az alábbi videómat, és győződjön meg róla!

A százszorszépnek nem csak a neve bájos, maga a növény is szemet gyönyörködtető, kedves kiegészítője lehet a balkonnak, terasznak. A százszorszép Európa mérsékelt égövi tájain honos, régi, bevált fajta, tehát nálunk is kifejezetten jól érzi magát. Lágyszárú, évelő növény, nagyjából  15-25 cm magasra nő meg, így kompakt mérete okán egészen apró előkertekbe is bátran telepíthető, de ugyanígy kiváló balkonnövény, hiszen helyigénye alig van. Kedveli a napos, félárnyékos helyeket, és a gazdag, agyagos talajt. Viszonylagos igénytelensége miatt gyakori vendége a parkoknak, de vadon is megterem szinte mindenütt, tavasszal hatalmas párnákban díszíti a réteket, mezőket. A természetben látható alapfaj mellett rengeteg kertészeti változata hozzáférhető, akadnak telt virágú típusok, és a színeket tekintve is változatos a megjelenése, kaphatóak piros, fehér és rózsaszín virágú verziók is. Szaporítása ősszel magvetéssel, tavasszal pedig tőosztással lehetséges, így ha a szomszédnak akad belőle, bátran kérjünk tőle egy kisebb adagot, de a saját állományunkat is növelhetjük ilyen módon. A százszorszéppel nehéz kudarcot vallani, gondozása kifejezetten könnyű feladat, ezért a balkonos virágneveléssel csak most ismerkedőknek az egyik legjobb választás lehet. Érdekesség, hogy a növény levelei ehetőek, így például salátákhoz is keverhetőek.

 A százszorszépről is akad egy rövid videóm, melyben a gyepfelületbe telepített virágokról esik szó.

A primula, vagyis a kankalin is kedvelt dísze a kora tavaszi kertészkedők erkélyeinek és kerti ágyásainak, ami nem csoda, hiszen egy igazán dekoratív és változatos megjelenésű növényről van szó. Ez a dísznövény a hűvöset szereti, hőmérsékleti optimuma 13-16 Celsius, vagyis a lakásbelsőt nem annyira kedveli, a mostanság még zajló fűtésszezonban. Ideális esetben egy széltől valamennyire védett erkélyre, teraszra kerülhet, de megfelelő lehet neki, ha el tudjuk helyezni a dupla ablakok táblái között például. Később aztán a kertben folytatódhat a pályafutása, a márciusi, áprilisi fagyok elmúltával bátran kiültethető, lehetőleg hűvös, párás helyre, a növény ugyanis a szabad ég alatt is az ilyen körülményeket kedveli! Fontos tudni, hogy a kankalin a jó vízáteresztő képességű, és a humuszban gazdag talajokat szereti, amennyiben a kiszemelt területen a kerti közeg nem egészen ilyen, javítsuk fel, például zsákos termőföld kihelyezésével, vagy komposzt és friss termőföld keverékével. Ha sikerült a megfelelő helyet megtalálni számára, akkor pár éven belül egyre nagyobb telepet fog alkotni, és tőosztással még tovább tudjuk őket szaporítani, így a folyamatos utánpótlás biztosított lesz! A kankalinról egy régebbi bejegyzésemben bővebben is írtam, akit behatóbban érdekel ez a tavaszi virág, IDE KATTINTVA olvashat róla még többet!

 A primulákkal kapcsolatosan is tudok mutatni mozgóképanyagot, tekintsék meg!