Megyeri Szabolcs kertész blogja

Gyakran a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb dísznövények dobogtatják meg leginkább az egyszeri kertészkedő szívét, hiszen egzotikus fajok ide, ritkán kapható különlegességek oda, azért a legtöbb kertben mégis a hagyományos, jól ismert és könnyen kezelhető növénydíszek a legnépszerűbbek. Így például mindig nagy keletje van a rózsának, a krizantémnak, az árvácskának, a gerberának, vagy éppen a jó öreg levendulának. A mai bejegyzésben utóbbi lesz a főszereplő!

A levendula méltán örvend nagy népszerűségnek, egyszerre örvendezteti meg gazdáját szépségével, illatával, kerítésen belülre hozza a mediterrán tájak atmoszféráját, szárított levelei elűzik a molyokat, ráadásul mint kerti növény, sokféleképpen alkalmazható, és kifejezetten kevés törődést igényel, egészen kezdő kertbarátoknak is bátran ajánlható. Nézzük hát, hogy lehet saját ültetvényünk.

Lavandula angustifolia

Első lépésben tisztázzuk, hogy melyik levendulával népesítenénk be kertet. A francia levendula (Lavandula angustifolia) az elterjedtebb, értékesebb fajta, ezt találjuk például Tihanyban is. A telet jól bírja, évelőként tavasszal újra kihajt, élettartama pedig hosszú, akár 40-50 évig is elélhet, de nem rikta az ennél jóval magasabb életkor sem. Négy-öt év alatt éri el maximális fejlettségi fokát, ilyenkor combközépig-derékig érő (kb 80 cm magas) és fél-egy méter átmérőjű bokorként díszlik.

Az angol levendula (Lavandula intermedia) inkább az ipari felhasználásban kap szerepet, illata ugyan markánsabb, de illóolaja kevésbé értékes, és a talajt, öntözést tekintve is kényesebb, mint francia rokona, emellett a hidegebb teleket sem tűri annyira jól. Érdekesség, hogy van egy kis zavar a magyar elnevezések körül, kertészetekben találkozhatunk magyar, vagy épp spanyolnak nevezett levendulával is. Összességében azt javaslom, inkább jó minőségű Lavandula angustifolia-t szerezzünk be (például a híres tihanyi termőhelyről).

Lavandula intermedia

Ültetésre kész tihanyi konténeres levendula

A levendula szaporítása történhet magról, de ennek a késő ősz az ideje, így ez most éppen nem aktuális, ám előnevelt palántát, vagy tőosztásból származó növényt mostanában, kora tavasszal ültethetünk. A levendula legfőbb követelménye a sok napsütés, ezért a kert olyan részébe kerüljön, ahol sok fény éri, és melegben lesz. Különösebb előkészületekre - már persze a megfelelő hely kijelölése után - nem lesz szükség, a szokásos talajátmozgatás mellett esetleg egy enyhe trágyázás szóba jöhet, de ha az adott területen tavaly ez megtörtént, akkor ez sem kell. A közeget tekintve a levendula cseppet sem válogatós, a kedvence a meszes, agyagos, tápanyagokban szegény föld, az se baj, ha a terület köves, sziklás. Amit kerülni kell, az a pangó vizes, nyirkos közeg, a huzatos, fénytelen kertrész.

Az ültetés igazán egyszerű feladat, melyet egy meleg, száraz napra időzítsünk. A szabadgyökeres levendulát ültetéskor iszapoljuk be, majd ezt követően hetente egyszer-kétszer öntözzük pár héten keresztül, hogy segítsük a begyökeresedést. Megjegyzendő, hogy a szabadgyökeres kiszerelés a kevésbé ajánlott, ebben az esetben csekélyebb a megmaradás esélye, bár az így árult tövek jellemzően olcsóbbak. A szabadgyökeres növények csak a tavasz első felében kerülhetnek kiültetésre, és inkább akkor jó választások, ha nagyobb számú példányt telepítünk, így érvényesül az árelőny. A cserepes példányokat egyszerűen földlabdástul helyezzük el (a levendulához kedvet kapóknak feltétlenül az utóbbi változatot ajánlom).

Az ültetési távolság mértéke jogos kérdés, ez főleg attól függ, hogy mi a célunk a növényekkel. Amennyiben fél méternél közelebb telepítjük egymáshoz a töveket, akkor sövényszerű, összefüggő sort kapunk, ha (legalább) 80-100 centimétert hagyunk a tövek közt, akkor terebélyes, gömbszerű bokrok sorozatát nyerjük. Mindkét elrendezés dekoratív, de mégsem ugyanazt a látványt nyújtja. Ha már itt tartunk, a felhasználásnak még számos egyéb módja van, a levendulával kapcsolatban nyugodtan elereszthetőek a kreatív energiák. Ideális szegélynövény kerti utak mellé, vagy terasz köré ültetve, remekül fest rusztikus, ódon kő vagy fém edényekben, és persze sziklakertekbe is elsőrangú választás. A balkonokon sem kell lemondani a levendulázásról, de mérete miatt öblösebb, méretesebb edényre lesz szüksége, így az apróbb erkélyek nem alkalmasak számára.

Az ültetésre visszakanyarodva, később, mikor a növény már kifejlesztette mélyre hatoló gyökereit, az öntözés szinte teljesen elhagyható, ám hosszabb, forró, aszályos időszakokban pótoljuk néha a hiányzó nedvességet. A növény levélzetét nem permetezzük vízzel (és ne öntözzük túl), nem páraigényes növény, az ilyen nedvesítés csak a gombás betegségek megjelenését segíti elő. A levendulának valószínűleg nem lesznek kártevői, ellenálló növényről van szó, olyannyira, hogy gyakran társítják rózsával, egyrészt az esztétikai hatás miatt, másrészt mert a lila bokor távol tartja a rózsa kártevőit (tetveket, hangyákat). A levendula egyébként esztétikusan párosítható vadvirágokkal, főleg, ha olyan természetközeli stílusú kert kialakítása a cél, ami a rétek, mezők világát idézi. Szintén jó választás a levendula az egyre divatosabb rovar-, és pillangóbarát kertekbe is.

A tavasszal elültetett tövek már az első évben virágozni fognak, persze a virágzat a mérettel arányos lesz, vagyis az első években visszafogottabb. A levendula a teljes nagyság eléréséig évente körülbelül megduplázza magát, ám fontos, hogy a nyár közepi virágzást követően vágjuk vissza, hogy megújulhasson. Ilyenkor a teljes magasság 50-70%-áig nyessük vissza a bokrot. A betakarítás ideje optimális esetben a virágzási időszak közepe, ez nagyjából június tájéka. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.