Megyeri Szabolcs kertész blogja

A málna sokak szerint az egyik legfinomabb bogyós gyümölcs, a lédús, édes szemek főleg a gyerekek kedvencei, A málna a nyár közepén érik, tehát éppen a szezon közepén vagyunk! Júliusban menetrendszerűen elárasztja a piacokat és a boltok polcait a kis dobozkákba csomagolt (és egyre drágább) málna, azonban más úton is hozzájuthatunk ehhez az ízletes gyümölcshöz, például úgy, ha saját kertünkből szüreteljük!

Az otthoni málnaszürethez természetesen telepített málnabokrok szükségesek, ahol ezek nincsenek meg, ott ősszel lehet majd akcióba lépni, mert a málna a nyár elmúltával ültethető, ezért azoknak is érdemes továbbolvasni ezt a bejegyzést, akiknél még nincs ilyen gyümölcs a birtokon. Azok akik azonban már rendelkeznek kerti málnával,  most többféle feladat előtt állnak. A betakarítás mellett a nyári öntözés és metszés fontosak ebben az időszakban, így lássuk, mik a szakszerű lépések!

A málna vízigénye kifejezetten nagy, különösen igaz ez a forró, nyári hónapokra, elsősorban az érés előtti időszakban. Júliusban tehát rendszeres és bőséges vízellátást kell biztosítani a málnának, arra azonban figyelni kell, hogy pangó víz ne alakuljon ki a tövek alatt.  A szakszerű öntözés mellett a folyamatos gyommentesítés sem hagyható ki, valamint a támasztékrendszert is bővíteni kell a növény növekedésével párhuzamosan.  

A málnának sajnos bőven vannak betegségei, például a málnamozaik, a botritisz, a didimellás betegség, valamint kártevők is támadhatják, többek közt a sodrómoly, vagy a málna-vesszőszúnyog. A betegségek egy része kiküszöbölhető jó minőségű, ellenálló tövek ültetésével, a már kialakult problémákra pedig a gazdaboltokban találni hatékony szereket.

A málna metszése az egyik legfontosabb teendő a növénnyel kapcsolatban, a metszésnek pedig két időszaka is van évente, a nyári mellett az őszi visszavágásról is gondoskodni kell. A nyári metszés a következő három lépésben foglalható össze:

- A ritkító metszést rögtön a betakarítást követően kell elvégezni, először a letermett vesszőket vágjuk ki tőből. A betegségektől mentes levágott hajtásokat komposztálhatjuk is.

- A sarjak ritkításánál egy tövön 5-6 vesszőt hagyjuk meg, a beteg, fejletlen sarjakat pedig nyessük le tőből. Csak az erős, egészséges sarjak maradjanak meg!

- A tősarjak a növény tövéből fejlődnek ki, pár éven belül pedig leromlásuk várható. A gyökérsarjak erősebbek a tősarjaknál, könnyű a megkülönböztetésük. A gyökérsarjak a tövektől távolabb nőnek és saját gyökérzettel rendelkeznek, így ha óvatosan leválasztjuk az anyanövényekről a sarjakat, újabb növényeket hozhatunk létre. 

Persze mostanában a betakarítás jelenti a legizgalmasabb feladatot, így erről is essék szó. A málna szüretelését pontosan kell időzíteni, mert a korai szedés nem jó, a késlekedés viszont hamar túlérett gyümölcsöt eredményezhet, aminek alacsony az élvezeti értéke. Júliusban, érésközeli időszakban lehetőleg naponta szemrevételezzük a bokrot, és látvány vagy kóstolás alapján tippeljük meg az érettségi fokot. ha eljött az idő, lehetőleg hajnalban, vagy hűvösebb, borúsabb napon szüreteljünk!

Tippek: a málna felhasználható buja, nyíratlan sövényként is, hiszen egy drótkerítésre könnyedén felfuttatható. Szintén jó választás a málna a természetközeli, vagy vidékies stílusú kertekbe, a málnabokor buja szertelensége, szabálytalan formája remek kiegészítője az ilyen típusú kerteknek.

És akkor most térjünk át a telepítési feladatokra, amik ugyan az ősz elejétől aktuálisak, de ha már bővebben értekezünk a málnáról, miért is hagynánk ki ezt az alapfeladatot az ismertetésből? 

A málna számára a kert világos, félárnyékos, szélvédett helyei megfelelőek, ahol biztosított a rendszeres vízellátás. Ültethető sövényként a kerítés mellé, de támrendszer mellett is nevelhető. Támrendszeres nevelés esetén két stabil oszlop közé kell kihúzni 2-3 sorban dróthuzalokat, melyekre rávezethetjük a fejlődő málnasarjakat. A málnára jellemző a gyomosodás, ezért mindenképp biztosítsunk számára gyommentes közeget. Legfőképp a tarackos növényekkel szembeni védekezésre kell odafigyelni, mivel ezek átszövik a málna gyökereit és elvonják a növénytől a vizet.

Ültetéskor először vágjuk vissza kicsit a gyökereket a jobb eredés érdekében, majd helyezzük a növényt az ültetőgödörbe és halmozzunk rá speciális virágföldet mely biztosítja a megfelelő, savanyú kémhatású közeget, a málna talajigénye ugyanis a szokványostól kicsit eltérő. Az átlagos kerti föld az esetek többségében nem megfelelő, de legalábbis az ilyen közegben a málna nem fejlődik megfelelően. Az említett ültetőgödrös föld adagolásnál egy fokkal jobb módszer a részleges talajcsere. Ebben az esetben tövenként másfél-két nm-es területen, 40-50 centiméter mélyen távolítsuk el a helyi talajt, és pótoljuk azt enyhén savanyú zsákos földdel. Nem kell megijedni, ilyen földet bármelyik kertészetben kapni, tehát a beszerzése nem körülményes. Egy harmadik megoldás lehet a dézsás nevelés, ilyenkor a legkönnyebb a dolgunk, cserébe a dézsa mérete szab határt a málnázásnak. A dézsa földjének összetétele könnyedén szabályozható, a növény akár utólag is áthelyezhető egy jobb adottságú területre, és megfelelő körülmények esetén akár látványos teraszdísz is lehet belőle. A málnával még csak ismerkedő kezdőknek mindenképp ezt a megoldást javasolnám.

Képek: pixabay.com

Képek: pixabay.com

A címben említett két feladat a legtipikusabb nyár közepi tennivalók, melyeket még az elfoglaltabb vagy kissé lustább kertbarátoknak sem szabad elhanyagolniuk! A pázsit minden kert zöld alapja, ha ez esztétikai értékét veszti, akkor az egész kert képe rendezetlenné, kiábrándítóvá válik. Az öntözés pedig a nyári melegben a növények túlélésének záloga, főleg, ha nem a honos, hanem a divatosabb, eredetileg más klimatikus viszonyokhoz szokott dísznövények vannak túlsúlyban a területen. Mindkét teendő szerencsére egészen egyszerűen elvégezhető, pár egyszerű tanács megfogadásával pedig a karbantartási feladatok kifejezetten hatékonnyá tehetők!

A fűnyírással kapcsolatban a leggyakoribb kérdés, hogy milyen rendszerességgel szükséges a gép után nyúlni? Erre a felvetésre nincs pontos válasz, hiszen az egyes fűfajták más és más ütemben cseperednek, ráadásul a tavaszi hónapokban a szálak nagyon gyorsan fejlődnek, később azonban a nyári melegben szinte megállnak a növekedésben. Az is szempont persze, hogy a kertgazda milyen magasságú gyepet szeretne, hiszen ez részben ízlés kérdése, van aki a rövid, van aki pedig a bujább gyepfelületet látja szebbnek. Egyfajta alapszabályként az mindenképpen elmondható, hogy a tíz centiméter magasságot elérő szálakat már mindenképpen tanácsos visszavágni, elsősorban azért, mert ilyen méretnél a fűszálak tövei károsodhatnak.

Szintén kardinális kérdés a vágási magasság, erre a felvetésre sokan egy egyszerű, centiméterben kifejezett adatot várnak, a válasz azonban nem egy konkrét szám. A vágási magasságot a fűszálak magasságához szükséges igazítani, tehát mindig a szálak felső, nagyjából egyharmadát ajánlott lemetszeni, így ha például tíz centiméter magas a fű, akkor nyírás után a 6-7 centis magasság az ideális, ha 6 centi volt, akkor nagyjából négyre állítsuk be, és így tovább. Minimum méretet azért nincs értelme megadni, mert a fűnyírógépek egy adott magasságnál kisebbet úgysem tudnak produkálni, így a gép nem tudja túl rövidre nyírni, csak mi tudjuk helytelenül rövidre állítani vágási magasságot. A túlságosan katonás visszavágást azonban kerülni kell, a nagyon rövidre fazonírozott gyep mohásodásra lesz hajlamos, valamint elveszti természetes nedvesség és hőszabályozó képességét, ezáltal könnyebben kiég és kiszárad.

Nagyon lényeges eleme a fűnyírásnak maga a fűnyíró gép. Akármilyen eszközt használunk, a vágókések legyenek mindig élesek, a tompa, tépő jellegű vágás ugyanis kárt okoz a szálakban, ami a gyep sárgulásához, elcsúnyulásához vezethet. Egészen kisméretű, zsebkendőnyi kertekbe, vagy például füvesített tetőkertekhez, apró előkertekhez elegendő lehet egy motor nélküli, tologatós fűnyíró, ami kompakt méretű, nem igényel elektromosságot, és akár a lakásban is tárolható, használata pedig tulajdonképpen veszélytelen, hiszen kései csak mozgatás közben forognak. Ez azonban nagyobb területre nem alkalmas, hiszen a működtetése a motoros eszközöknél jóval fárasztóbb, így már egy közepes, 3-400 nm-es kert pázsitjának lenyírása is igencsak fárasztó lenne vele. Az átlagos méretű birtokokra villanyos vagy benzines fűnyíró való, az igazán nagy kertekbe pedig az önjáró robbanómotoros készülékek, vagy a fűnyíró traktorok a jó választások. Az önjáró gépek nagy előnye, hogy fárasztó tolás nélkül működnek, a kezelő csak irányítja a haladást, de erőt igazából nem kell kifejtenie. Ez a szuper tulajdonság azonban hátrány lesz kisebb, vagy zegzugos kertekben, ahol sokat kell fordulni vagy nagyszámú tereptárgyat (növényeket, dekorelemeket, rögzített kerti bútorokat) kell kerülgetni.

A fűnyíró gépek karbantartása is a gyepgondozás része, az eszközöket használat után mindig megtisztítva, szárazra törölve kell eltenni, a vágóéleket pedig legalább havonta javasolt ellenőrizni. Meg kell jegyezni, hogy a fűnyírógép késeinek nem kell a konyhakésekhez hasonlóan borotvaélesnek lenniük, ezeknél ugyanis a forgás nagy sebessége pótolja a nagyfokú élességet, ugyanakkor nem szabad túl tompának, csorbának, vagy fogazottnak lenniük. Fontos, hogy a motoros fűnyírók mind veszélyes berendezések, hiba esetén sose álljunk neki magunk megjavítani őket (hacsak nincs jelentős tapasztalatunk vagy szakmai végzettségünk ezen a téren) . Használat közben tartsuk be a kötelező óvintézkedéseket, és sose engedjük kisebb gyermekeknek működtetni ezeket a gépeket! A benzines fűnyírókat erősen ajánlott szezon végén vagy elején kisgépszervizben átnézetni, az élettartamukat nagyban növeli a rendszeres karbantartás és az időnkénti olajcsere.

A fűnyírás harmadik lényegi velejárója a nyesedék kezelése, ezen a téren is változatosak a lehetőségek. A legtöbb géptípus rendelkezik gyűjtőtartállyal, így a levágott szálakat egyszerűen kiönthetjük a komposztra fűnyírás közben. Sokan esküsznek a nyesedék gyepen hagyására, ami valóban működhet mulcsként, ám csak korlátozott mennyiségben és ideig, a túl sok, túl sokáig kint hagyott nyesedék filcesedést okozhat és a kelleténél jobban elfedheti, elnyomhatja a szálakat. Köztes megoldás lehet az aprító funkciós fűnyíró, mely vágás közben 1-3 mm-es darabokra szeleteli a levágott szálakat, ezt az apró nyesedéket pedig már bátran kint lehet hagyni a felületen. A nem gyűjtős és nem aprítós gépek esetében marad a jó öreg gereblyézés, amihez a legjobb szerszám egy széles fejű, erősebb, műanyag lombseprű.

Kerüljön szóba röviden a nyári öntözés is! A nyár közepi igazán forró hetek nem csak minket, a növényeinket is megviselik, ezért figyelmet kell fordítani erre a teendőre is. Az öntözést a reggeli vagy az esti órákra időzítsük, a napközbeni magas hőmérsékleten a víz hamar elpárolog, és nem jut el a gyökerekhez. A legeslegjobb a reggeli öntözés, ilyenkor ugyanis a víz megfelelően hasznosul, a fölösleg pedig kora délutánra elpárolog. Az esti öntözés kockázata, hogy az éjjelre lehűlő levegő lassítja a párolgást, így a nedvesség sokáig a növényeken, körülöttük marad, ez pedig kedvez többféle gombás megbetegedésnek. Érdemes kitérni a napközbeni öntözésre, illetve arra a tévhitre, hogy ilyenkor a növényeken maradó nedvességcseppek nagyítóként működnek, és kiégetik a zöldeket. Ezt az elméletet tudományos kísérletek egyértelműen cáfolták, ugyanakkor a késő délelőtti, kora délutáni öntözés mégsem üdvözítő, egyszerűen azért, mert a kijuttatott víz gyorsan elpárolog, így nem hasznosul megfelelően. 

Fontos a rendszeresség is, egy-egy bő öntözéssel nem lehet zöldjeink több napnyi szomjúságát csillapítani előre. Nyaralás, vagy hosszabb távollét alatt ezért érdemes megkérni egy szomszédot vagy rokont, ismerőst, hogy átmenetileg végezze el ezt a feladatot, ahelyett, hogy az indulás előtti napon agyonáztatnánk a kertet. A sima hétköznapi öntözéseket a növények igényei szerint végezzük, és persze számoljunk az időjárással is, kiadós esők után pár napig nyugodtan elhagyhatjuk ezt a feladatot, átlagos nyári hőmérséklet esetén. A gyepet is a fentieknek megfelelően öntözzük, kánikulában pedig a vágási magasságot pedig kissé emeljük meg, ez jót tesz a fűszálak hőháztartásának, a hosszabb hajtások árnyékot biztosítanak a talajmenti részeknek. Amennyiben automata öntözőrendszerünk, vagy slagra csatlakoztatható esőztetőnk van, úgy lényeges a helyes beállítás. Ennek lényege, hogy ne legyenek sem átfedések, sem szárazon maradó felületek.

Tudni kell azt is, hogy az automata öntözőrendszerek a vélekedéssel ellentétben nem spórolnak a vízzel, tehát használatuk nem eredményez kisebb fogyasztást (vagyis egységnyi gyepfelületre ugyanannyi víz kell kézi és gépi öntözéssel is), nagy előnyük azonban, hogy a kijuttatott vizet a kézi öntözésnél jóval hatékonyabban kezelik. Ne feledjük, hogy az öntözési módszer sem mindegy, egyes növények az esőztető, fentről permetezett vizet igénylik, míg mások az árasztásos, alulról kijuttatott nedvességet kedvelik. A rózsákat, virágos dísznövényeket ne spricceljük le, inkább a töveikhez juttassuk a vizet, míg az örökzöldek, tuják nagyon kedvelik a párát, így őket nyugodtan permetezzük le alaposan. Az örökzöldek öntözésének trükkje, hogy ne napi rendszerességgel tegyük, így ugyanis a gyökerek nem fognak kellően hosszúra nyúlni, hiszen a napi betevőt mindenképp megkapják. A ritkább öntözéssel ellenben arra serkentjük a növényt, hogy nagyobb gyökérzetet fejlesszen, így a későbbiekben is hatékonyabban fogja felvenni a talajból a nedvességet.

A napsütötte balkonon, teraszon tartott cserepesek edényét (főleg ha azok sötétek) jó ötlet fehér papírral körbetekerni, így megelőzhető a felforrósodott közeg miatti gyökérelhalás. A közvetlen, erős napsütést nem toleráló balkonnövényeket állítsuk árnyékolt, védett helyre, vagy feszítsünk ki eléjük árnyékoló hálót, például ún. raschel-hálót, amit bármelyik kertészetben, gazdaboltban beszerezhetünk. 

Képek: pixabay.com

A nyár nagyobbik fele még hátravan, így nagyon is indokolt lehet, hogy foglalkozzunk a birtokunkkal, akkor is, ha eddig nem tettünk odakint sok mindent, vagy ha csak az alapozó teendőket végeztük el. A lakásbelsőben is gyakran fordul elő, hogy a háziak - a látványt megunva - átrendezik az enteriőrt, vagy új dísztárgyakkal, bútorokkal, kiegészítőkkel tuningolják fel a látképet. Ugyanezt a kertben is megtehetjük, egyáltalán nem szentségtörés kimondani, hogy meguntuk a kinti látnivalók együttesét, vagy hogy ingerszegénynek találjuk a területet. Nagy segítségünkre lehetnek ilyenkor a kertstílusok, melyek előnye, hogy pontos leírásokat, útmutatókat nyújtanak, így aki nem járatos a kertépítésben, nem kényszerül arra, hogy ötletszerűen, koncepció nélkül fogjon bele a munkálatokba. Mivel nyár van, az egyik legaktuálisabb kerti stílus a mediterrán, mely a napsütést, a déli tájak, országok életvidám, élénk hangulatát idézi, ráadásul a legtöbb mediterrán növény a mi klímánkon is megél a meleg évszakban.

Fontos leszögezni, hogy egy ilyesféle kertátfazonírozáshoz egyáltalán nem szükséges az egész területet az alapjaitól újraépíteni, gyakran bőven elegendő a fókuszponti részeknek új arculatot adni, és pár ízléses kiegészítővel alátámasztani, egységesíteni a látványt. Néhány mediterrán jellegű növény beszerzésével már el is kezdhető az atmoszférateremtés!

A nagyobb méretű zöldek közül bátran ajánlható a fenti célra többek között az oszlopos formájú, sudár termetű ciprus, a fagyal fényes levelű, nagyon dekoratív változata, vagy a jellegzetesen déli hangulatot hordozó magnólia, mely még most is bont virágokat. A kedves, rózsaszín virágzatú selyemakác a kertbe ültethető, a fagyérzékeny, ezért dézsában gondozandó szagópálma pedig a terasz mutatós dekorációja lehet, de ennek a növénynek télre védett, beltéri helyet kell majd biztosítani. A kenderpálma tipikusan a tengerpartot idézi, ráadásul védett, nem fagyzugos területeken át is tud telelni, ezért nem csak dézsában tartható, a kert megfelelő pontjaira szabadföldbe is kiültethető, de ez inkább az ország déli részein ajánlott.

A cserjefélék között is találni számos olyan fajt, melyekkel a napsütéses mediterrán hangulat kertközelbe hozható! A már szóba került fagyal sövényként biztosíthat frissítő, zöld hátteret, és hasonló funkciót tölthet be a puszpáng is, valamint a babér is illik ebbe a sorba, de tulajdonképpen bármely alakra nyírható, lombjával díszítő, dús sövény növény megfelelő. A cserjék közül is választhatóak vidám, nyári hangulatú, virágos fajok, mint például a selyemkóró, a fűszerillatú kasszia, vagy az ibolyafa.

A mediterrán hatású dísznövények között külön kategóriát alkotnak a futónövények, melyek egy csapásra háromdimenzióssá változtatják a kertet, hiszen nagy kiterjedésű, sivár, függőleges falfelületek dekorálására is felhasználhatóak. Szintén pompás ötlet élénk virágú futókkal tarkítani a kerítést, vagy a pergolákat, íves támasztékokat, kerti filagóriákat. Az élénk színekkel rendelkező murvafürt, a több színben kapható, különösen látványos lilaakác, a bódító illatú jázmin, az ibolyakék virágzatú kúszó encián, vagy a tölcséres virágokkal rendelkező trombitafolyondár egyaránt kiváló választások! Észben kell tartani ugyanakkor, hogy egyes futónövények hajlamosak az erőteljes terjedésre, így metszéssel kell őket kordában tartani.

A virágos dísznövények közül az élénk árnyalatú, nyáron díszlő fajok illenek egy mediterrán kertbe. Ilyen többek között a kefevirág, a sétányrózsa, az angyaltrombita, vagy az ólomvirág. Nem szabad megfeledkezni a klasszikus, közismert mediterrán növényekről sem, nem hiányozhat a levendula, a leander, a különböző citrusfélék, de a mediterrán fűszernövények is részei lehetnek az ilyen kertkialakításnak, sőt, egy különálló, sziklákkal, terméskövekkel szegélyezett fűszerkertnél kevés "mediterránabb" látványelem létezik.

A növények mellett bevethetőek egyéb dekorelemek is. Jól illenek a vázolt látképbe a kisebb-nagyobb sziklák (akár komplett sziklakertek), a kovácsoltvas dísztárgyak, vagy a tipikusan mediterrán, fehérre mázolt székek és asztal, ilyet játszi könnyedséggel készíthetünk öreg, felújításra váró (akár bolhapiacról beszerzett) bútorokból. A falakra kerülhetnek kagylóhéjak, csigaházak, szárított tengeri herkentyűk. Bátran használjunk nagyméretű cserép-, agyagedényeket, az sem gond, ha csorbák, vagy töröttek! A kicsit bátrabbak beszerezhetnek kisméretű szobrokat, akár szobortorzókat, vagy például oszlopokat, oszlopszerű virágállványokat. A kerti utak legyen zúzott kővel felszórtak, de remekül illenek a stílusba a többféle méretű járókőből kirakott ösvények, az se baj, ha némi vegetáció üti fel a fejét a lapok között! A gyepes felület arányát lehet csökkenteni, például kővel felszórt, szárazságtűrő növényekkel ritkásan beültetett díszágyások javára. A mediterrán kertek mellett szól az is, hogy nem követelik meg a szabályosságot, a precíz rendezettséget, sőt, kifejezetten jól áll ennek a kertstílusnak a zabolátlanság, a bujaság, a természetesség.

Fontos azonban, hogy tartsunk mértékletességet, nem ajánlott túlzsúfolni a kertet mediterrán növényekkel, és válogatás nélkül felhalmozott dísztárgyakkal, dekorációkkal, mert annak inkább kaotikus hatása lesz. Teremtsük meg az üde hátteret cserjékkel és futónövényekkel, szoliternövényként elegendő pár tő méretesebb dísznövény, a balkont pedig élénk színű cserepesekkel népesítsük be. Tartsuk szem előtt a színharmóniát, az extrém módon tarka látvány elveszti délies jellegét. 

Képek: pixabay.com

Az orchideák a legkedveltebb dísznövények közé tartoznak, és míg a régi korokban drága, és csak a kiváltságosok által birtokolt növénydíszek közé tartoztak, addig ma bárki fillérekért vehet egyet, akár az élelmiszerboltok valamelyikében, a nagybevásárlás közben. Az orchidea elterjedtsége és viszonylagos olcsósága azt hozta magával, hogy szinte minden háztartásban van belőlük, akár több darab is, viszont sajnos nagyon gyakoriak a pusztulások a házi orchideák körében. Ennek oka, hogy ez a növény merőben más klímáról származik, mint az itteni, és eredeti élőhelyén olyan speciális körülmények között él, mely viszonyokat nálunk, a házbelsőben igencsak nehéz biztosítani. 

A honi üzletekben jellemzően két fajt kínálnak, az egyik legnépszerűbb alany hagyományosan a Cymbidium, vagyis a csónakorchidea, a másik pedig a Phalaenopsis, vagyis a lepkeorchidea. Érdekesség, hogy hazánkban a 80'-as években a Cymbidium termesztése kis túlzással ipari méretekben zajlott, vágott virágként kínálták elsősorban (aki esetleg emlékszik, a rövidre vágott virág szárát kis vizesfiolába tették, majd az egészet szögletes átlátszó műanyag tokba, vagy ablakos papírdobozba helyezték). Vágott virágként ma már nem népszerű, azonban cserepes dísznövényként reneszánszát éli. Ez volt egyébként az első nemesített orchidea faj, mely bekerült a lakásokba, otthon is tartható egzotikus dísznövényként. A másik jellemző orchideafaj a már említett Phalaenopsis, ez inkább az olcsóságával hódít, a minap például egyetlen ezresért láttam egy német üzletlánc boltjában. A következő pontokban azokat a tartási problémákat, anomáliákat szedtem össze, melyek egészen biztosan a növények állagromlásához, pusztulásához vezetnek, tehát a a csónak-, és lepkeorchidea tulajoknak a következő ténykedéseket kell kerülniük!

Ne ültesd virágföldbe!

Régóta rögzült alapvetés, hogy az újonnan vásárolt virágot otthon mihamarabb át kell ültetni, és ez általában helyes cselekedet is, hiszen számos dísznövény tápanyagot nem, vagy alig tartalmazó tőzegbe van ültetve "gyárilag". Az orchideánál ez azonban végzetes hiba, pontosabban mondva a virágföldbe ültetés a halálos. Hogy miért? Ezek a növények eredeti élőhelyükön fák törzsére kapaszkodva, vagy a talajon élnek, gyökereik szabadon lógnak, kúsznak, hiszen ezekkel veszik fel a levegő nedvességtartalmát, és fényre is szükségük van. A sötét, sűrű virágföldben nagyon hamar elrothadnak, és a növény menthetetlenül elpusztul. Az orchideákat pár évente ugyan tényleg ajánlott átültetni, de ehhez csak speciális orchideaföldet lehet használni, mely nem is igazi föld, hanem egy olyan darabos és laza speciális közeg, amin a levegő és valamennyire a fény is át tud jutni. Még egy tipp: az átültetést soha ne a virágzási időszak alatt végezzük!

Phalaenopsis

Ne öntözd csapvízzel!

A csapvíz nem feltétlen végzi ki az orchideát, de ezek a növények fokozottan érzékenyek a vízminőségre, a Magyarországon jellemzően kemény, ásványi anyagokban gazdag csapvíz kifejezetten nem tesz jót nekik.  A kemény víz igazából semmilyen növénynek nem hasznos, így az orchideáknál is érdemes vagy esővizet, vagy lágyított csapvizet használni. Utóbbihoz elég felforralni majd lehűlni hagyni a vizet, vagy tőzeg adagolása után pihentetni, és úgy felhasználni. Tudni kell, hogy a nagyobb városokban és azok környékén, vagy ipari üzemek közelében az esővíz savassá válhat, ami szintén nem kedvező (többek között) az orchideáknak, ezért ilyen területeken lágyított csapvizet használjunk.

Ne használj átlátszatlan edényt!

A Phalaenopsis orchideák gyökerei merőben eltérnek az átlagos dísznövények gyökereitől, ugyanis szükségük van fényre (is), erről már fentebb esett szó. Ez az oka, hogy a boltokban a többségüket átlátszó műanyag edényben kínálják. Megvásárlás után sokan otthon díszes műanyag vagy cserép kaspóba helyezik a növényt, megfosztva így a gyökereket a fénytől. Sokkal jobb ötlet átlátszó, például dekoratív üveg edényt használni, így az esztétikai érték sem csökken, és a gyökerek is fényhez jutnak! Az is megemlítendő, hogy az edényből kikandikáló, kikúszó gyökereket nem szabad levágni, hiába rontja egyesek szerint a növény esztétikai értékét az indatömeg, a növény így fogja jól érezni magát, tehát hagyjuk terjeszkedni mindenfelé a gyökérzetet!

Cymbidium

Ne öntözd túl!

Gyakori hiba, hogy az orchideákat gazdáik a többi virághoz hasonló módon öntözik, tehát pár naponta egy jó pohárnyi vizet rájuk zúdítanak. Mivel az orchidea gyökerei eredetileg a levegő páratartalmából veszik fel a nedvességet, egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy tartósan vízben álljanak, a pangóvízből nem tudják felvenni a nedvességet. Az öntözés legjobb módja a vízben való rövid megmerítés, vagy az öntözővízzel való lassú, bő átcsurgatás az edényen, ami után hagyni kell a vizet kicsöpögni az edényből. Az öntözést sose időintervallum szerint intézzük (tehát ne kötötten x naponta például) hanem a növényt megfigyelve akkor hajtsuk végre, amikor már láthatóan igényli.

Ne állítsd tűző napra!

A legtöbb virágos dísznövény kedveli a bőséges fényt, az orchidea azonban eredetileg a fák lombszintje alatt él, tehát jobbára csak szűrt fényt kap, a direkt, erősen tűző napsugarak egész biztosan kárt tesznek benne. Az otthoni tartásnál is próbáljuk utánozni a természetes viszonyokat, tehát ne állítsuk olyan helyre, ahol a déli, kora délutáni legerősebb sugarak érhetik! A virágokat nyugodtan tehetjük fehér, áttetsző függöny mögé is, ez nem árt, sőt használ neki! Szintén megoldás lehet, ha az ablakot az orchidea magasságában (rászámolva egy fél araszt) átlátszó, tejüvegszerű felületet eredményező fóliával ragasztjuk le, így a fény megmarad, de az erős sugarak nem érik a növényt.

Képek: pixabay.com és innen.

Mikor kerti háziállatokról van szó, szinte mindenki azonnal a kutyára gondol, pedig ugyanilyen gyakori lakótársak a macskák is a birtokon belül. A kutyákkal kapcsolatos problémák és teendők köre sokkal közismertebb, hogy mást ne mondjak, én is többször írtam már bejegyzéseket ebben a témában (például ITT és ITT). A cicák viszont eddig kimaradtak, ezt az égető hiányosságot pótolom most, vagyis aki tovább olvas, a kerti macskatartás különféle fortélyairól tájékozódhat!

Házi cicából tartás alapján háromféle létezik, a benti, a kijárós, és a kerti macska, most értelemszerűen az utóbbi két csoportba tartozó négylábúakról lesz szó. A kutyákkal szemben a macskák kerti károkozása elhanyagolható, hiszen nem ásnak nagyméretű lyukakat, nem rongálják a kerítést, nem vizelik le a zsenge facsemetéket, és így tovább. A macskákkal kapcsolatban a fő teendő a kerítésen belül tartásuk, illetve a kényelmük, jóllétük biztosítása, és persze egy kicsit a kert védelme is.

A kerítésen belül tartáshoz tartozik némi magyarázat is. Sokan úgy gondolják, hogy a macska szabadnak született, más a habitusa, mint a kutyáknak, miért kéne tehát korlátozni a mozgását? Ennek azonban több nyomós, súlyos oka is van. Az első, hogy a macska egy vérbeli vadász, hiába kínáljuk ízletes bolti falatokkal, a vadászatról nem fog lemondani, így biztosan gyéríti például a madárállományt, ezzel gyakran igen nagy kárt okozva. Ehhez persze az is kell, hogy nagy számban létezzenek, ez pedig sajnos adott, mert a nem ivartalanított macskák a szabad kóborlás közben szorgalmasan gyártják az utánpótlást, ami felszaporodott cicaállományhoz vezet. Itt persze belép az ivartalanítás fontossága, nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire lényeges teendő ez. A következő ellenérv a szabad bóklászás ellen, a számos különféle macskabetegség, melyet a cicák könnyedén átadhatnak egymásnak, ezek közül sok végzetes. Végül pedig fontos megemlíteni, hogy az utcára kijáró macskák sajnos gyakran végzik autók vagy kutyák áldozataként. Szomorú adat, hogy míg az átlagos benti, vagy kertben tartott házimacska vígan elél 12-18 évig, addig a kertből szabadon kijáró macskák átlag életkora az öt évet alig éri el.

A kert szökésbiztossá tétele nem feltétlen egyszerű, de nem is kivitelezhetetlen dolog. A kerítést meg kell erősíteni, a lyukakat, átjárókat meg kell szüntetni, a térhatároló tetejére pedig (annak teljes hosszúságában) mászásbiztos akadályt kell elhelyezni, ez általában egy hosszanti, forgó elem, melyre a cica nem tud felkapaszkodni. A másik lehetőség, ha a kerítés tetejére legalább kétarasznyi, befelé dőlő elemet építünk, hiába mászik ugyanis ügyesen a macska, ezt az akadályt nem tudja leküzdeni. A hagyományos, fa vagy fém rudakból álló kerítést sem bonyolult szökésbiztossá varázsolni, elég valamilyen hálót ráerősíteni. Ez lehet ún. csirkeháló, ha pedig valami szebbet szeretnénk, kaphatók esztétikus, részben a belátást is elfedő műanyag hálók. A notórius szökdösők ellen egy teljesen biztos módszer van, ez pedig a macskakennel. Ez hasonló a kutyakennelhez, de annál könnyebb, vékonyabb anyagokból is megépíthető, így sokkal mutatósabb kialakítás is elérhető. Az igazi profik ezt a kennelt egy fedett ösvénnyel összeköthetik a házzal, így máris megoldott a friss levegőn tartózkodás ,maximális biztonság mellett. (A "catio" szóra rákeresve milliónyi ötlet található neten.)

A szigorúbb eljárásoktól eltávolodva lássunk pár kényelmi intézkedést, melyekkel a kerti macskák élete igazán komfortossá, minőségivé alakítható!

- A macskák szeretnek napozni és hűsölni is, így örömmel fogadják, ha hozzájutnak mindkét tevékenységre alkalmas zugokhoz, helyekhez. Napozni nagyjából bárhol lehet, az árnyékos részekről azonban sokszor nekünk kell gondoskodni. Ez megoldható egy kisebb napvitorla kifeszítésével, árnyékos, széles lombozatú fa vagy cserje ültetésével, de némi barkácsmunka árán készíthető szemrevaló, oldalról nyitott, tetővel rendelkező macskakuckó is. 

- Az időjárás viszontagságaira is gondolni kell, ezért legyen a kertben olyan védett zug, bújóhely, ahová egy hirtelen jött zápor, vagy nagyobb vihar esetén az állat behúzódhat. Ez álljon ellen a nedvességnek, és legyen stabil, szilárd építmény. Amelyik kertben nincs olyan fészer, félig nyitott tárolóhely, ahol az ilyen könnyen berendezhető, ott nem rossz ötlet hadrendbe állítani egy kisméretű kutyáknak készült kutyaólat, a cicának nem lesznek kifogásai az eredetileg kutyának épült kuckóval szemben. Az ilyen zárt, védett zug télen is jó szolgálatot tesz majd, a hideg évszak beállta előtt azonban ne felejtsük el szigetelni!

- Minden macska szereti, ha alapos rálátása van a területére, vagyis gyakran tartózkodnak valamilyen magaslati helyen, ahonnan belátják a kertet. Ez nem csak érdekfeszítő szemlélődést biztosít nekik, de a biztonságérzetüket is növeli. Egy stabilan leásott rúdra erősítettpár tenyérnyi vízszintes elem, pár falra erősített polc remek megfigyelőhely lehet, de ha fát vágunk ki a kertben, és nincs útban a csonk, akkor jó ötlet meghagyni a törzset másfél-két méter magasra, és arra erősíteni néhány rövid deszkát.

- Vannak növények, melyek mágikus hatással vannak a macskákra, szívesen rágcsálják azokat, vagy illatuk rabul ejti őket, így ezek telepítésével mennyei állapotokat biztosíthatunk kedvencünknek! A szaküzletekben kapható ún. macskafű nem csak vonzó, de szükséges is, ennek rágcsálása ugyanis segíti a cicák emésztését. A macskafű egy magmix, általában zab és réti komócsin keveréke, de macskafű néven kapni ciprusfüvet vagy zöldliliomot is, ezek közül az első változat a legjobb. Delejes hatással van a macskákra a citromfű, az illatos macskamenta, a kerti macskamenta, a borsmenta, az igazi nagyágyú pedig a valeriána, vagyis a macskagyökér, amiért kifejezetten bolondulnak a cicák. Ha ezek közül ültetünk pár tövet elszórva a kertben, macskánk roppant hálás lesz!

- A kaparás, karomélesítés a benti macskáknál bosszantó jelenség, ha az ajtófélfát vagy a bútorokat használják erre a célra, a kinti példányoknál ez nem szokott probléma lenni, hiszen szinte mindenhol van elég fatörzs, amin ezt az ösztönös cselekvést végezhetik. Előfordul azonban, hogy mégsem áldásos ez a tevékenység, mert mondjuk egy értékesebb díszfát, vagy egy zsengébb, friss ültetésű növényt szemel ki az állat. Ilyenkor alakítsunk ki neki kaparót, erre kiválóan alkalmas egy alkar vastagságú fatörzs, melyet egyszerűen elfektethetünk, de le is áshatunk, hogy függőleges legyen. Dörzsöljük be valeriánával, macskamentával, és a cica jó eséllyel hamar átszokik rá!

- Kisebb kertekben, ahol nagy műgonddal kialakított díszgyep van, problémát okozhat a cica nagydolga, melyet ösztönösen ásással, elkaparással végez. Ilyenkor vessünk be egy macskavécét, ami egy fél négyzetméternyi, alacsony peremmel körbevett rész legyen, macskaalommal (például zeolitos zúzalékkal) felszórva. A cica jó eséllyel használja majd, mivel könnyebb ásnia benne, mint a jóval kötöttebb talajban.

Mindezeken felül pedig ne feledkezzünk el a már taglalt ivartalanításról (ami egyebekben a szökdösési hajlamot is csökkenti), a rendszeres féreghajtásról, a kötelező oltásokról sem, emellett jó ötlet egy könnyű kis bilétát akasztani a macska nyakörvére a gazdi címével, hogy elkóborlás esetén könnyebben visszajuthasson!

A témát és az ötleteket köszönjük a catmania.hu-nak!

Képek: pixabay.com

Belát a szomszéd? A kutya mindent megugat, ami mozog? A perzselő nyári nap kiégeti a növényeket? Az árnyékoló háló sokkal több dologra jó, mint gondolná: olvassa el cikkünket, és segítünk a választásban!

A kert megtervezése során számtalan szempontot figyelembe kell venni, többek között a családtagok és a növények. De ugyanolyan fontos, hogy a telek adottságaival is számoljunk – pozitív és negatív tulajdonságokkal egyaránt. Az árnyékoló háló több felmerülő problémára is megoldást jelenthet. Tartson velünk, mert lehet, hogy az Ön otthonában is egy praktikus kiegészítő lesz!

Hogyan is néznek ki pontosan az árnyékoló hálók?

Az árnyékoló hálók kerítésre szerelhető, hosszú, legtöbbször műanyag szálból készült szövetek, amiket a felszerelést követően gyakran az ember szeme észre sem vesz. Többféle színnel is találkozhat, a legkedveltebb zöldtől egészen a barna és szürke árnyalatokig. A háló sűrűsége is rendkívül változatos lehet az egyéni igényektől függően. Felhelyezésük nem igényel komolyabb munkálatokat, azonban jelentősen megkönnyíthetik a kerti munkákat, sőt, akár a privát szférát is megvédhetik. Nézzük, hogy pontosan milyen esetekben javasolt az árnyékoló háló alkalmazása.

Az árnyékoló hálók 3 legnépszerűbb felhasználása

1. Rejtse el kertjét a kíváncsiskodó szemektől

A sűrűn lakott városrészek gyakori problémája, hogy a telkek nem túl nagyok, vagy éppen az épületek túl közel állnak egymáshoz, esetleg a szomszéd ablaka pont az Ön kertjére nyílik. A kert legtöbbször a pihenés színtere, senki sem szeretné, ha hívatlan vendégek vagy kíváncsi tekintetek rontanák el ezt az élményt. Márpedig a telek elrendezésének megváltoztatása a legtöbb esetben nem lehetséges, vagy csak igen nagy költségek árán. A kerti árnyékoló háló egy vékony „fallal” határolja el Önt a szomszédtól, így nem kell amiatt aggódnia, hogy napozás, vagy pihenés közben kellemetlen nézőket kapna. Nem csak költséghatékony, de gyors megoldás is, ráadásul hosszú távon.

2. Gondoskodjon az árnyékos helyet kedvelő növényeiről

Aki egy kicsit rutinosabb már a kertészkedésben, az tudja, hogy bizonyos növények nem kedvelik a tűző napot, különösen a nyári hónapokban, amikor sugarai igazán perzselőek. Érdemes az ilyen típusú növényeket a kerítés mentén telepíteni, figyelembe véve a Nap járását, majd egy árnyékolóhálót felszerelni, ami megvédi őket a közvetlen napsugaraktól. Ha Ön nem csak a trópusi növényeket kedveli, akkor ez kitűnő megoldás lehet.

3. Felfogja a szelet és a szemetet

A háló sűrűségétől függően – erről kicsit később még bővebben is beszélünk -, akár az erős szeleket is lecsillapíthatja, ezáltal védi a kerítésnél található növényeket, valamint a kert többi részét is. A szél mellett megannyi szemetet, levelet és port is felfoghat, így kertje hosszabb ideig maradhat tiszta és rendezett.

A medencével rendelkező kertekben különösen jó szolgálatot tehet, hiszen jóval kevesebb dolgot kell majd kiszednie a vízből. Amennyiben a medence közvetlen közelébe telepíti a hálót, akkor kitűnő árnyékolóként is funkcionál, ami a fürdőzőket is megvédheti a tűző napsugárzástól.

3. Biztosítja a nyugalmat kiskedvencei számára is

Aki otthonában kisállatot tart, annak nem ismeretlen jelenség, hogy némely kutya minden mozgást heves ugatással jelez. Az árnyékoló háló kedvenceinek nyugalmát is szolgálhatja, nem látja az utcán, vagy szomszédban járkálókat, ezáltal Ön is zavartalanul pihenhet. Ugyanilyen hatékony, ha nem Önnek, hanem a szomszédnak van kutyája, aki élénken figyeli az Ön kertjét, így megszűnhet a kellemetlen, gyakori ugatás.

De nem csak a kutyát tartóknak jelenthet megoldást, hanem a kisebb kedvencek biztonságát is segítheti azáltal, hogy a kerítés nem lesz többé könnyen megmászható, így cicája, vagy más kistestű állata nem jut át a kerítésen a veszélyes utcára.

Milyen árnyékoló hálók közül választhat?

Sokféle háló létezik, ezért mielőtt belevágna, érdemes átgondolnia az alábbi kérdéseket:

Mekkora felületet szeretne lefedni?

Előfordulhat, hogy nem az egész kerítést, csak annak egy részét szeretné lefedni. Ezeket a méreteket érdemes pontosan lemérni, hogy tökéletes legyen a végeredmény

Mennyire legyen sűrű szövésű az anyag?

Az anyag sűrűsége rendkívül sok mindent meghatároz:

• a légáteresztést
• a napfény átengedésének mértékét
• a felfogott szennyeződések mennyiségét és milyenségét
• az átláthatóságot

Először határozza meg pontosan az árnyékoló háló célját, ezt követően már könnyedén tud dönteni arról, hogy mennyire legyen sűrű szövésű a háló. Amennyiben Önnek például a privát szféra megőrzése, vagy éppen az árnyékolás a cél, érdemes sűrűbb szövésűt választani, ami a napsugarakon kívül a kíváncsiskodókat is képes távol tartani.

Milyen színű legyen a termék?

A kert hangulatától, színeitől függően dönthet a háló színéről is. A legkedveltebb zöld szín azoknak ideális, akik szeretnék, hogy a háló a lehető legnagyobb mértékben beolvadjon a környezetbe. Természetesen a zöldön kívül még jó néhány szín közül választhat, így biztosan megtalálja az Önnek legmegfelelőbbet. Amennyiben az árnyékolás a cél, a szürke, vagy barna hálók nagyszerűen védenek.

Az árnyékoló háló sokoldalú és gyors megoldást biztosít kertje árnyékolására, vagy éppen intimszférájának megőrzése érdekében. Válassza az Önnek legmegfelelőbb színt, szövet sűrűséget és méretet is, így egészen biztosan tökéletesen illeszkedik majd kertjéhez és az Ön igényeihez is!