Megyeri Szabolcs kertész blogja

Ilyenkor télen, a hólapátolás és két vacogás között egyre jobban várjuk, hogy enyhüljenek a mínuszok, hosszabbodjanak a nappalok, és végre kitavaszodjon. Kertünk még a hótakaró alatt várja a melegedést, de tervezgetni már most lehet, hogy néhány hónap múlva, mit és hogyan szeretnénk látni a birtokon. Mert bizony a látvány nem csak a szemet képes gyönyörködteti, hanem - akár - a lelket is gyógyítja.

Lélekgyógyítás zöld környezetben

Kertünk gondozása a fizikai erőnlét javításán túl a pszichénket is karbantartja. A természettel való foglalkozás, akárcsak a meditáció, megnyugtatja és tehermentesíti a lelket. Egy-egy kertben eltöltött nap után a kellemes fáradtságon túl mentálisan is feltöltődhetünk. Ezt az állapotot akár szobanövényeink gondozásával is elérhetjük, nem véletlen, hogy a négy fal között is igyekszünk magunkat egy kis zölddel körbevenni. A hatás tovább fokozódik, ha tudatosan figyelünk arra, hogy olyan növények legyenek lakásunkban, kertünkben, melyek közvetlenül hatnak az egészségünkre. (pl: menta, citromfű, kamilla, kurkuma, stb.)

A kertészkedés nem csak a gyógyulófélben lévőknek, hanem a tartós fogyatékossággal élőknek is gyógyír lehet

A kertészkedés, a növényekkel való foglalatosság gyógyító hatása nem újkeletű gondolat. Már az ókorban felfedezték a kertek, és bennük a gyógynövények jótékony hatását, de alkalmazott tudománnyá csupán az 1950-60'-as években vált. Az Egyesült Államok egyetemein az ötvenes évek közepétől lehetett diplomát szerezni kertterápiából. Kifejezetten a gyógyítás céljából viszont csak a hatvanas évektől kezdtek kerteket létrehozni. Akkor figyeltek fel ugyanis arra, hogy azok a szegényebb betegek, akik a gyógykezelésük fejében kerti munkát végeztek a kórházak kertjeiben, hamarabb és jobban gyógyultak társaiknál. Megfigyelték, hogy mind a testi, mind a lelki gyógyulásban nagy szerepet kaphat a kertben való tevékenykedés. Ekkor fogalmazódott meg először a gyógyító kertészet gondolata. Roger Ulrich amerikai pszichológus 1984-ben azt vizsgálta, hogy van-e összefüggés a kórházban eltöltött idő mennyisége és a fájdalomérzet csökkenése, valamint aközött, hogy a fekvő beteg az ablakon keresztül zöld környezetet lát-e? Azok az operált betegek, akik a kórteremből kertet, fákat láttak, hamarabb gyógyultak, kevesebb volt a szövődményük és a fájdalomérzetük is kisebb volt, mint azoknak, akiknek az ablaka házfalra, vagy nem zöldterületre nézett. A gyógyító kert tehát olyan kertet jelent, amelyet kifejezetten gyógyítás céljából alakítanak ki az érzelmi és fizikai egészség megőrzése, illetve javítása érdekében. A kórházakban, rehabilitációs intézetekben kiemelt szerepe van annak, hogy kerttel, parkkal rendelkezzenek. 

Budapesti illatkert gyengénlátóknak és vakoknak

A terápiás tájtervezés viszont a gyógyítási folyamattal, vagy egy speciális betegséggel kapcsolatos. Mozgáskorlátozott, vak, gyengénlátó illetve egyéb fogyatékossággal élők számára olyan környezetet alakítanak ki, amely az igényeiknek maximálisan megfelel. A tervezéskor elsődleges szempont, hogy a betegek állapotához igazodjanak. A látássérültek számára Braille-írással ellátott korlátokat szerelnek fel, vagy a mozgássérülteknek a kerekes székeikről is elérhető, úgynevezett emelt-ágyásokat alakítanak ki. Budapesten a Vakok Kertje, Zuglóban az Ajtósi Dürer sor és a Hermina út sarkán található.

Vancouver első akadálymentes közösségi kertjében a mozgásukban korlátozottakat várják egy kis hobbikertészkedésre

A gyógyító kert és terápiás táj jótékony hatása abban áll, hogy a kertben eltöltött idővel párhuzamosan az ember fizikálisan és mentálisan is javul. A kertészet-terápiával foglalkozó szakemberek is ezt vallják: a kertben töltött idő és tevékenység jótékony hatással van az izmokra, a csontrendszerre, javítja a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket, de számos más, pozitív hatása is van a kertterápiának.  Segíti a szellemi és lelki gyógyulást, növeli az önbizalmat, csoportos foglalkozás során a kommunikációs készséget. Javítja a megfigyelő és- döntésképességet, problémamegoldó képességet, illetve az összpontosítást.  Fejleszti a szem-kéz koordinációt, és kitartásra is ösztönöz.

Látvány nélkül is élmény lehet a kert, a zöld környezet

Hazánkban, az utóbbi időben számos közösségi kertet hoztak létre önkormányzatok, civil szervezetek, alapítványok, felismerve annak kedvező gazdasági és társadalmi hatásait. Bárhonnan is közelítünk, azt nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a zöld környezet, a természet közelsége életünk meghatározó, elengedhetetlen része.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Kicsit elegem van már a téli témákból, és általában a télből is, a hideg, a szürkeség, a kedvetlen időjárás rátelepszik az emberre, így arra gondoltam, hogy valamilyen vidám, és főként napos témával próbálom feldobni a vasárnapot, így sort kerítek egy régebbi, de annál érdekesebb témára. Mint azt tudjuk, van, hogy a szenvedély néha összeér a bolondériával, nincs ez máshogy a környezettudatosság esetében sem, így mai posztom alanya egy végtelenül ökotudatos úr, és az ő furcsa kreálmánya, a környezetbarát úszó sziget.

Sziget palack-alapon

Richart "Rishi" Sowa brit művész 1988-ban fogott hozzá furcsa tervének elkészítéséhez, melynek eredménye egy több mint 300 nm alapterületű mesterséges sziget lett, a Spiral Island, ami műanyag palackokon lebegett, a Karib-tengeren. A PET palackokat hálóba tömörítve jött létre a vízfelszínen lebegő alap, melyre furnér és bambuszpadló került, az így elkészült szilárd fedélzetre pedig homokot és földet szórt, melybe növényeket ültetett. Az árnyékot mangrove fák adták, az illemhely komposztáló rendszerű volt, a szükséges energiát pedig napelemek termelték. A sziget önellátását konyhakert biztosította, nyilván a napi halászat mellett. Sajnos az egész sziget odaveszett a 2005-ös Emily hurrikán pusztításakor.

Az első, azóta már tönkrement sziget jóval kezdetlegesebb volt

A kettes változat, még egy korai fázisban

Mostanra már csupa zöld a Joyxee Island

Rishi nem adta fel, 2008-ra elkészült az új úszó birodalom, a Spiral Island II, vagy ahogy megálmodója nevezi, a Joyxee Island. Ennek alapterülete némileg nagyobb, de folyamatos bővítés alatt áll, és a növénytermesztés mellett már állattartásra is alkalmas, a tulajdonos kutyái és macskái mellett tyúkok is élnek itt. Az új sziget elkészítésében önkéntesek is részt vettek, és ezen már két ház, egy napelem hajtotta mesterséges vízesés és három apró strand is helyet kapott. A túl nagyra bővülő tengeri alkalmatosságot 2011-ben Mexikó felségvizein helyezte el az alkotó, ám itt a hatóságok számonkérték rajta a tengeren szokásos felszerelések meglétét. Az ezek beszerzéséhez szükséges összeget Rishi az interneten kalapozta össze, rajongói közel 5000 dollárt gyűjtöttek össze neki. A mexikói Laguna Majax kikötőjében található ökohajót turisták is látogathatják. 

Alaprajz

Idilli hely, már ha nincs vihar

A mester kissé palack-fixált, még a súlyzója is abból van

A létesítmény ha másnak nem is, figyelemfelkeltő környezetbarát kreálmánynak elsőrangú, bár hozzáteszem, egyes környezetvédők szerint rossz ötlet az egész, mert sérüléskor, vagy széteséskor a több tízezer műanyag palack jelentős szennyezést jelenthet. 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Miért járunk kocsmába? Italozni, beszélgetni, kártyázni, szociális életünket felpezsdíteni, és van még jópár indok, melyeket mindenki ismer, taglalni különösebben nem szükséges. Szerencsésebbeknek kedvenc italmérésük is van, ahova úgy járnak - kis túlzással persze - mint haza. Mielőtt bárki félreértené, leszögezem, hogy nem ódát készülök írni a kocsmákhoz, hanem egy talán újszerű szempontból közelíteném meg a dolgot, mi más lenne a középpontban, mint a növények.

Szép belsőtér, szép zölddel

Nem azt javaslom, hogy csináljunk télikertet, zöld oázist a kocsmákból, de érdemes belegondolni, hogy egy olyan helyen, ahol kikapcsolódunk, lazítunk, jó ha van némi otthonos kiegészítő, már persze a jó öreg malátakoktél mellett. Szóval kell-e a kocsmába növény? Hát persze, hisz így lesznek a sötét, ragadós asztalú, alkoholszagú zugokból csalogató, marasztaló helyiségek. Az ötlet nyilván nem új, sok egységben van növény így is, jellemzően a magasabb kategóriásokban, ám az ilyenfajta vendégcsalogató, természetes enteriőr kialakítása nem nagy befektetés, és helyes fajtaválasztással különösebb macerát sem von maga után. Ha ezt a bejegyzést bő két éve írnám, úgy kezdeném, hogy az első szempont, hogy a kocsma füstös, ennek megfelelően keresgéljünk. Ez a probléma szerencsére idejétmúlt, egyben nagy könnyebbség a zöldítést tervező kocsmárosoknak, mert kifejezetten füsttűrő növényből nincs nagy választék. Mire kell akkor figyelni?

Hely van, ablak van, növény nincs

Vegyük gyorsan katalógusba a kritériumokat. A kocsmában nagy a mozgolódás, egy idő után a mozgáskoordináció is áldozatául esik a fogyasztásnak, így a növény ne legyen túl nagy, ágas-bogas, vagy sérülékeny. Az átlag italmérés általában nem úszik fényárban, így a leendő zöldtől elvárás, hogy érje be viszonylag kevés napsütéssel. A látogatóktól nem várható el a szakszerű öntözés és tápoldatozás, a személyzet pedig jó esetben elfoglalt, így olyan az ideális kocsmanövény, amely viszonylag igénytelen, szárazságtűrő. A méretre visszatérve az a legjobb, ha kompakt, vagyis nem láthatatlanul apró, de nem is óriási, persze ez hely és ízlés függvénye. Még egy szempontkör maradt, a hőmérséklet-, és páraigény, nyilván nem megfelelőek az állandó meleget és magas páratartalmat kedvelő trópusi növények. 

A romkocsmáknak kifejezetten jól állhat a növény

Lássuk hát az ideális jelölteket, a teljesség igénye nélkül. Itt van mindjárt a nevében is jelzésértékű agglegénypálma (Zamioculcas zamiifolia), mely kifejezetten kedveli a szárazságot, nem ellensége a fénynek, de sötétebb helyeken is jól elvan. Méreténél fogva alkalmas ablakpárkányon tartásra, de egy dézsába ültetve a padlón is elhelyezhető, mozgatható. Dizájnosabb belső terek szép kiegészítője lehet a guzmán bromélia, ez az afrikai eredetű, látványos növény akár három hétig is bírja öntözés nélkül, szereti a félárnyékot, ám időnként tápoldatozni illik, és néha tölcséreibe is önteni kell egy kis vizet. Másfél arasznyi magassága asztali dísszé is alkalmassá teszi. Hamisítatlan szocreál hangulatot áraszt az anyósnyelv (Sansevieria trifasciata), mely a romkocsmák üdvöskéje lehet. Gyakorlatilag elpusztíthatatlan, kapható belőle törpe és hosszú levelű változat, utóbbi azonban előbb-utóbb támasztékot fog igényelni, különben kidől, mint a szülinapos vendég. Mediterrán atmoszférát kölcsönöz bármilyen helyiségnek a dracéna (Dracaena), ugyanakkor teljesen igénytelen. Kibírja a rendszertelen öntözést, a félárnyékkal jó viszonyban van (a tűző naptól egyenesen óvni kell), és hűvösebb helyeken is megmarad. Számtalan díszes változata érhető el. Tavasszal és nyáron havi egy-két tápoldazást meghálál, heti egy öntözéssel beéri, és ennél több figyelmet tulajdonképpen nem igényel.

A kicsit ósdi anyósnyelv egy mutatós kaspóban egészen modernül fest

Elegánsabb, vagy csajos helyekre kitűnő választás a papucsorchidea (Paphiopedilum sp.), mely ugyan kicsit több törődést igényel, mint fenti társai, de megjelenésével kárpótol a pluszmunkáért. Négynaponta öntözni kell, a félárnyékot és a szobahőmérsékletet kedveli, tavasztól nyár végéig pedig nagyjából kéthetente tápoldatozni ajánlott. A nagy nyári melegben leveleit permetezni szükséges. Végül pedig - aki eddig nem talált kellően igénytelen jelöltet - ott vannak a roppant változatos méretekben és formákban elérhető kaktuszok, melyek a növényvilág igazi túlélői, már amennyiben a melegebb évszakokban helyet kaphatnak egy világos ablakpárkányon.

Nagyon mutatós, és a kiömlő italtól védett így a papucsorchidea

Természetesen nem azt állítom, hogy nincs kocsma növény nélkül, a zöldítést nem is kell túlzásba vinni, de némi élő dekoráció bármilyen helyet feldob, a sarki késdobálótól a belvárosi, legdivatosabb helyekig. Úgyhogy kedves kocsmárosok, növényre fel, a törzsvendégeknek pedig azt ajánlom, hogy míg csapolódik a sör, vessék fel az ötletet, hátha bensőségesebb lesz az a második otthon.

Ha más ötlet nincs, pár kaktuszt az ablakba!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Másról sem beszél az ország, mint a nyakunkba szakadt havazásról, és bár be kell vallani, a hó tényleg alapos felfordulást okozott, a takarítást végző szervek pedig szokás szerint meglepődtek a januári csapadékon, azért próbáljuk meg a havat kicsit gyermeki örömmel is nézni. Akinek van kertes háza és gyermeke is, most igazi játszóteret varázsolhat otthonra, mindenféle befektetés nélkül, de felnőttek is felvehetik a meleg dzsekit, és kimehetnek kicsit élvezni a tél örömeit. Kert nélkülieknek, vagy városiaknak pedig irány a legközelebbi park, és kezdődhet a hócsata, vagy a hóember készítés.

Csata!

Nem mindegy azonban, hogy milyen típusú az égi áldás, a hógolyózás mókafaktora alapvetően függ a hó milyenségétől. A következőkben egy rövid hókatalógust próbálok felállítani, a központban a játékra való alkalmassággal. A hó a csapadékok szilárd csoportjába tartozik, keletkezésének feltétele a 0 Celsius alatti hőmérséklet, ekkor a lehűlt vízpárából jégkristályok alakulnak, ezek összetapadnak, és hókristályokat alkotnak. A jégkristályok alakja nagyban befolyásolja a keletkező hó minőségét, tudományosan közelítve a kristályformák így osztályozhatóak:

  0 °C … −8 °C :     elsősorban tű alakú
−5 °C … −10 °C :   oszlopok, lapocskák
−10 °C … −20 °C : lapocskák
−13 °C … −17 °C : hócsillagok
−18 °C … −25 °C : oszlopok, kombinált lapocskák

Hócsillagok

Sokkal érdekesebb azonban, hogy melyik hó alkalmas a játékra. Alapvető kritérium, hogy gyúrható, formálható legyen a lehullott csapadék, hiszen így készülhet az igazán jó golyó, vagy hóember. A hideg porhó és a vad hó laza szerkezeűek, nem csúsznak jól, és nem formálhatóak megfelelően, szemcséik elgurulnak egymáson. A legalkalmasabb a nagy fajsúlyú, 0 Celsius közelében keletkező nedves, vagy tapadó hó, melynek kristályai bozontosak, végükön pedig vízcseppek vannak. Amennyiben a frissen lehullott hó nem alkalmas formázásra, általában csak várni kell kicsit, hogy régi hó váljon belőle, a hőmérsékleti és erőhatásokra ugyanis állaga megváltozhat, összetömörül, vagy nedvesebb lesz. És sose feledjük a népi bölcsességet: óvakodjunk a sárga hótól!

A hóangyal készítés is javasolt

Azt javaslom tehát, hogy minden bosszúság ellenére próbáljuk megragadni a más szempontokból tényleg utálatos havazás előnyeit, és vegyük birtokba télen elhanyagolt kertünket, menjünk ki hóembert építeni, csatázni, vagy vegyük elő a szánkót, és életkortól függetlenül merüljünk el a fehér élvezetekben!

Szabadítsuk fel a leterhelt tujákat!

Azt is fontos azért megemlíteni, hogy a hirtelen nagy havazás a kerti növényzetnek is megterhelő lehet, így ha vastag réteg borítja tujáinkat, vagy egyéb gyengébb szárral, ágakkal rendelkező növényeinket, a mókázás közben segítsünk nekik, és óvatosan rázzuk, verjük le a havat róluk. Ha díszfüvünk is van odakint, a tövéből távolítsuk el a havat, mert ezek a növények elfagyhatnak, vagy az olvadáskor rothadásnak indulhatnak. Aki eddig is etette kerti madarait, most különösen figyeljen oda, mert a hótakaró alatt a kistestű szárnyasok alig találnak élelmet, így nekik létszükséglet ilyenkor a hozzáférhető eleség. Mint azt már korábban is írtam, a madáretetés nagy felelősség, ha egyszer elkezdtük, nem szabad abbahagyni, ezt gondoljuk át, mielőtt madárétket szórunk ki. Még egy dologról kell, hogy szó essen, ez a csúszásmentesítés, ezt a porta előtt kötelező elvégezni, de a birtokon belül sem rossz ötlet a kialakított utat, vagy csak egy kijelölt sávot járhatóvá tenni. A kertben tehát akad némi tennivaló, úgyhogy sapkát, kesztyűt fel, és a hócsata mellett gondoskodjunk a felsoroltakról!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A cikász pálma roppant ősi fajta, már akkor hatalmas erdőket alkotott, mikor bolygónk kontinensei még szét sem váltak. Azóta is gyakran találkozni vele, ha trópusi helyen járunk, de nem is feltétlen szükséges messzire utazni, ha meg akarjuk lesni, mivel időközben kedvelt szobanövénnyé vált. Otthoni körülmények között azonban kicsit olyan, mint a viccbeli anyós, kényeskedő, és semmi sem jó neki igazán, főleg télen. Trópusi eredetét tekintve azonban ez természetes.

Nagy fába vágja hát fejszéjét, aki cikász pálmát (Cycas revoluta) kíván otthon tartani, mert növénye sok odafigyelést és gondoskodást kíván majd. Cserébe a cikász impozáns, hatalmas leveleivel, különleges törzsével, és elegáns megjelenésével fogja díszíteni a lakást, vagy a kertet. Apropó, tartható-e kertben a cikász? Persze, csak nem biztos, hogy túl is éli, ugyanis a hideget érthető módon nem kedveli, a télen is kertben tartott cikász védelmére a legjobb, ha fóliasátrat húzunk rá, ez nem annyira bonyolult, mint amennyire annak hangzik, pár léc, egy marék szeg és némi fólia, nomeg egy délutánnyi barkácsmunka elegendő hozzá. A nagyobb baj az, hogy kemény hidegek idején fűteni is kellene a sátrat, ami már nehezebb ügy. Így a legüdvösebb, ha a cikászt mozdítható módon telepítjük (dézsában, cserépben neveljük), és télen fedél alatt tartjuk.

Kiültetve roppant dekoratív, de kerti tartása csak haladó hobbikertészenek ajánlott

A cikász teleltetése lakásban sem problémamentes, a teleltetés alatt hőmérsékleti optimuma 10-15 Celsius, de semmiképp sem kevesebb 8 Celsius foknál. Egy átlagos szobában ennél melegebb van, tehát olyan helyet kell számára keresni, ahol hűvös van, de fény mégis éri, ugyanis azt is igényel télen. A nagyobb példányok elhelyezése így meglehetősen nehézkes, a legjobb helyen egy fűtött télikertben lennének, ez azonban keveseknél áll rendelkezésre.

Természetes élőhelyén több méter magasra nő, szobanövényént legfeljebb embernagyságú lesz

A tél elmúltával a cikász pihenőideje is véget ér, tavasszal elkezdi hozni új hajtásait, és fás törzse is növekedésnek indul. Ez a növény pár évente átültetést igényel, mindig olyankor, mikor régi edényét már kezdi kinőni. Ez a folyamat azonban komoly trauma neki, ezért óvatosan költöztessük. Az átültetést követően kerüljük a huzatot, a túlöntözést, és a mozgatást. Gyakori probléma a cikásszal kapcsolatban a levelek és a hajtások száradása, aminek több oka is lehet. A tüneteket okozhatja az alacsony páratartalom, a kiszáradás, de akár a túl erős fény is. A túlöntözésre levélhullással válaszolhat a növény, amit ha nem észlelünk időben, száradási tünetnek nézhetünk a lehullott elszáradt levelek miatt, a kétségbeesett tulajdonos pedig gyorsan és alaposan belocsolja a növényt, ami nagy hiba ilyenkor. Ugyanakkor a kiszáradásra is ügyelni kell, tavasztól őszig fokozottan ügyeljünk arra, hogy földje ne szikkadjon ki, és ebben az időszakban kéthetente tápoldatos itallal is elláthatjuk. A sárgult levelek általában a túl meleg és száraz levegő jelei, ami általában téli probléma, ezt tapasztalva párásítsunk, és próbáljuk lejjebb venni a fűtést. A cikász kimondottan lassú növekedésű növény, "sebessége" körülbelül évi egy levél, de ha ezt a szintet sem hozza, valószínűleg túl sötét helyre tettük, amin változtassunk. 

Cikásznevelde

Tudni kell, hogy a fogságban tartott (szobai) cikász sosem fog virágozni, de megfelelő gondoskodás mellett méretes, elegáns kedvenc válhat belőle. Az is fontos, hogy levelei szúrósak, maga a növény pedig mérgező, ezért gyermekek és háziállatok ne kerüljenek vele közelebbi kapcsolatba!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Mikor budapesti zöldfelületről, természetes zugról beszélünk, rögtön a Margitsziget ugrik be mindenkinek (esetleg a Városliget, de a Duna miatt előbbi kedveltebb), mondhatjuk tehát, hogy a Margitsziget elcsépelt hely, mindenki ismeri, mindenki volt ott, mindenkinek van róla pár fotója. De nem olyanok, mint amiket én kaptam frissen és forrón ma! Olvasóm a sziget ritkábban látogatott Árpád híd felőli csücskén járt és fényképezett, ahova kevesen jutnak el, mert általában a belváros felé eső zenélő szökőkút, vagy valamelyik kicsit beljebb lévő fagyis, netán a Palatinus a cél, pedig itt is van látnivaló, sőt, még milyen. A kis japánkert szerintem egyébént is a Margitsziget ékszerdoboza, a borongós téli időszakban pedig egészen meseszerű külsőt ölt, már csak Piroskát, a farkast, vagy egynéhány törpét kell ideképzelni, és úgy érezhetjük, hogy a Grimm testvérek világában járunk. Kapjanak kedvet az alábbi fotóktól egy hétvégi sétára, akár süt a nap, akár havazik, különleges élményben lehet részük!

A képeket köszönöm Péternek!