Miért járunk kocsmába? Italozni, beszélgetni, kártyázni, szociális életünket felpezsdíteni, és van még jópár indok, melyeket mindenki ismer, taglalni különösebben nem szükséges. Szerencsésebbeknek kedvenc italmérésük is van, ahova úgy járnak - kis túlzással persze - mint haza. Mielőtt bárki félreértené, leszögezem, hogy nem ódát készülök írni a kocsmákhoz, hanem egy talán újszerű szempontból közelíteném meg a dolgot, mi más lenne a középpontban, mint a növények.

Szép belsőtér, szép zölddel

Nem azt javaslom, hogy csináljunk télikertet, zöld oázist a kocsmákból, de érdemes belegondolni, hogy egy olyan helyen, ahol kikapcsolódunk, lazítunk, jó ha van némi otthonos kiegészítő, már persze a jó öreg malátakoktél mellett. Szóval kell-e a kocsmába növény? Hát persze, hisz így lesznek a sötét, ragadós asztalú, alkoholszagú zugokból csalogató, marasztaló helyiségek. Az ötlet nyilván nem új, sok egységben van növény így is, jellemzően a magasabb kategóriásokban, ám az ilyenfajta vendégcsalogató, természetes enteriőr kialakítása nem nagy befektetés, és helyes fajtaválasztással különösebb macerát sem von maga után. Ha ezt a bejegyzést bő két éve írnám, úgy kezdeném, hogy az első szempont, hogy a kocsma füstös, ennek megfelelően keresgéljünk. Ez a probléma szerencsére idejétmúlt, egyben nagy könnyebbség a zöldítést tervező kocsmárosoknak, mert kifejezetten füsttűrő növényből nincs nagy választék. Mire kell akkor figyelni?

Hely van, ablak van, növény nincs

Vegyük gyorsan katalógusba a kritériumokat. A kocsmában nagy a mozgolódás, egy idő után a mozgáskoordináció is áldozatául esik a fogyasztásnak, így a növény ne legyen túl nagy, ágas-bogas, vagy sérülékeny. Az átlag italmérés általában nem úszik fényárban, így a leendő zöldtől elvárás, hogy érje be viszonylag kevés napsütéssel. A látogatóktól nem várható el a szakszerű öntözés és tápoldatozás, a személyzet pedig jó esetben elfoglalt, így olyan az ideális kocsmanövény, amely viszonylag igénytelen, szárazságtűrő. A méretre visszatérve az a legjobb, ha kompakt, vagyis nem láthatatlanul apró, de nem is óriási, persze ez hely és ízlés függvénye. Még egy szempontkör maradt, a hőmérséklet-, és páraigény, nyilván nem megfelelőek az állandó meleget és magas páratartalmat kedvelő trópusi növények. 

A romkocsmáknak kifejezetten jól állhat a növény

Lássuk hát az ideális jelölteket, a teljesség igénye nélkül. Itt van mindjárt a nevében is jelzésértékű agglegénypálma (Zamioculcas zamiifolia), mely kifejezetten kedveli a szárazságot, nem ellensége a fénynek, de sötétebb helyeken is jól elvan. Méreténél fogva alkalmas ablakpárkányon tartásra, de egy dézsába ültetve a padlón is elhelyezhető, mozgatható. Dizájnosabb belső terek szép kiegészítője lehet a guzmán bromélia, ez az afrikai eredetű, látványos növény akár három hétig is bírja öntözés nélkül, szereti a félárnyékot, ám időnként tápoldatozni illik, és néha tölcséreibe is önteni kell egy kis vizet. Másfél arasznyi magassága asztali dísszé is alkalmassá teszi. Hamisítatlan szocreál hangulatot áraszt az anyósnyelv (Sansevieria trifasciata), mely a romkocsmák üdvöskéje lehet. Gyakorlatilag elpusztíthatatlan, kapható belőle törpe és hosszú levelű változat, utóbbi azonban előbb-utóbb támasztékot fog igényelni, különben kidől, mint a szülinapos vendég. Mediterrán atmoszférát kölcsönöz bármilyen helyiségnek a dracéna (Dracaena), ugyanakkor teljesen igénytelen. Kibírja a rendszertelen öntözést, a félárnyékkal jó viszonyban van (a tűző naptól egyenesen óvni kell), és hűvösebb helyeken is megmarad. Számtalan díszes változata érhető el. Tavasszal és nyáron havi egy-két tápoldazást meghálál, heti egy öntözéssel beéri, és ennél több figyelmet tulajdonképpen nem igényel.

A kicsit ósdi anyósnyelv egy mutatós kaspóban egészen modernül fest

Elegánsabb, vagy csajos helyekre kitűnő választás a papucsorchidea (Paphiopedilum sp.), mely ugyan kicsit több törődést igényel, mint fenti társai, de megjelenésével kárpótol a pluszmunkáért. Négynaponta öntözni kell, a félárnyékot és a szobahőmérsékletet kedveli, tavasztól nyár végéig pedig nagyjából kéthetente tápoldatozni ajánlott. A nagy nyári melegben leveleit permetezni szükséges. Végül pedig - aki eddig nem talált kellően igénytelen jelöltet - ott vannak a roppant változatos méretekben és formákban elérhető kaktuszok, melyek a növényvilág igazi túlélői, már amennyiben a melegebb évszakokban helyet kaphatnak egy világos ablakpárkányon.

Nagyon mutatós, és a kiömlő italtól védett így a papucsorchidea

Természetesen nem azt állítom, hogy nincs kocsma növény nélkül, a zöldítést nem is kell túlzásba vinni, de némi élő dekoráció bármilyen helyet feldob, a sarki késdobálótól a belvárosi, legdivatosabb helyekig. Úgyhogy kedves kocsmárosok, növényre fel, a törzsvendégeknek pedig azt ajánlom, hogy míg csapolódik a sör, vessék fel az ötletet, hátha bensőségesebb lesz az a második otthon.

Ha más ötlet nincs, pár kaktuszt az ablakba!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.