Megyeri Szabolcs kertész blogja

A sövénnyel már többször foglalkoztam írásaimban, általában mint nagyszerű térhatárolóval, díszítőelemmel, vagy védvonallal, azonban a sövény kiváló "alapanyaga" egy ritkán látható, és otthon nehezen megvalósítható építménynek, a sövénylabirintusnak. Bár azt mondom, hogy nehezen hozható létre otthon, azért elkeseredni nem kell, kisebb, egyszerűbb sövényútvesztőt, vagy csak növényi falakkal határolt kertrészt bárki alkothat, legfeljebb nem órákig lehet benne bóklászni. A nagyobb labirintusokat pedig ismerjük meg együtt.

A sövénylabirintus alapja maga a labirintus, vagyis az a speciális elrendezés, aminek köszönhetően a kanyargó út játékos, talányos lesz. A labirintus roppant ősi szimbólum, közel ötezer éve jelent meg kultúránkban, és eleinte nagyon összetett jelkép volt. Pontos jelentése mára a homályba vész, de ismerteink szerint először temetkezéseknél használt szimbólum volt, a túlvilágra érkező lélek útját jelölte, de kapcsolatban állhatott az élettel, az életben megtett úttal is, mely szerteágazó és nehezen végigjárható. Ma a labirintusról az abból való kijutás ugrik be elsőként, azonban az ősi motívumban a közepe volt a lényegesebb, a centrumba érkezés alkalmasint a véget is jelentette, ha úgy tetszik az élet végét, vagy épp a holtak birodalmába jutást, ahol az élők kapcsolatba léphetnek az eltávozottakkal. Más értelmezések szerint a labirintus közepe nem a vég, hanem az újjászületés helye, a lélek innen folytathatja újra útját. A labirintus szó az ókori görög bika-kultusz szakrális eszközének, a labürosznek nevéből származik, ami egy kettős élű bárd volt.  

Régóta jó móka

Tisztázni kell azt is, hogy a labirintus a magyarban egyszerre jelenti a leágazás nélküli, könnyedén végigjárható kacskaringós utat, és a leágazásokkal teli, zsákutcákat rejtő, nehezen abszolválható útvesztőt is (utóbbi a kör alaprajzú, spirális vonalú, klasszikus labirintus). A fentebb egyszerűsítve leírt, de igazából roppant összetett labirintus szimbólum az idők folyamán elvesztette mélyebb értelmét, és játékká, látványossággá degradálódott, így került például a kastélyok, főúri birtokok kertjeibe is. A kertészetben a XVI. században jöttek divatba a rafinált módon elrendezett virágágyások, a különböző mintákat formázó gyógynövény-veteményesek, és a díszcserjék, ezek metszetéből alakult ki végül a sövénylabirintus. Ettől fogva a sövénylabirintus nem több, mint érdekes zöld építmény, mely különlegessé, játékossá varázsolja a kertet, jó alkalmat ad egy kiadós sétára, vagy egy kis fejtörésre, ha a kijutás nem egyértelmű belőle. A legtöbb sövénylabirintus Angliában található, mondhatni a szigetország az őshazája ezeknek a zöld ösvényrendszereknek, de Franciaországban és Németországban is elterjedtek voltak, és persze manapság bárhol összefutni velük, vendégcsalogató látványosságként, vagy megőrzött emlékként. 

Longleat House 

Nagy-Britannia legősibb sövényútvesztője Hampton Court Palace-ben található. 1690-ben készült, ösvényeinek hossza pedig 800 méter. A legnagyobb sövénylabirintus cím nem egyértelmű, attól függ, hogy az alapterületet, vagy a sövény hosszát nézzük, mindenesetre jó eséllyel pályázik a díjra az angliai Longleat House tiszafa labirintusa (6185 nm alapterülettel), a franciaországi Bouguenais útvesztője a maga 4.4 km-es hosszával, vagy a turista attrakcióként létrejött Dobbies Maze World az angliai Warwickshire-ben, mely hat tematikus, de egybefüggő labirintust tartalmaz (ez utóbbi hivatalosan a Guiness-rekorder).

Tiszadobi labirintus

Útvesztő Búcsúszentlászlón

Aki sövénylabirintust szeretne bejárni, szerencsére nem kell, hogy messzire utazzon, itthon is talál kisebbet-nagyobbat. A tiszadobi Andrássy-kastély kertjében terül el a legnagyobb honi útvesztő, aki ide látogat, a Loire-menti kastélyok mintájára épült palotát, és a kápráztató angolparkot se hagyja ki. Búcsúszentlászlón egy kisebb és fiatalabb labirintus található, mely turisztikai célból épült, és szintén figyelemreméltó a zsámbéki kukorica labirintus, mely tulajdonképpen egy kukoricatáblába vágott tanösvény, kialakításában az ősi, hétkörös útvesztőket mintázza. Az utat bejárók a séta közben a kukoricáról tudhatnak meg érdekességeket. Ópusztaszeren szórakoztató tanösvénnyel egybekötött öko-labirintus járható végig, ahol fejtörők megoldásával lelhető meg a kivezető út. Budapesten is van növénylabirintus, az állatkertit sokan ismerhetik (a lepkeház mellett), és a Nemzeti Színház parkjábant is található egy kisebb példány. 

Zsámbéki kukoricalabirintus

A Nemzeti Színház parkja

A sövénylabirintus kiváló eszköze a díszkertben való sétálás izgalmassá tételének, így aki összekötné a bámészkodást egy kis játékkal, izgalommal, feltétlen próbálja ki egyszer, milyen eltévedni a sövényfalak között. Mi sem bizonyítja jobban a dolog izgalmasságát, mint az, hogy a sövénylabirintus a horrorfilmek kedvelt toposza, persze félni nem kell tőle, legfeljebb ne éjszaka próbálkozzunk először.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt a Természettudományi koholmányok című könyv, melyben a szerző rövid fejezetekben számolt le a közkeletű, természettudományt érintő tévhitekkel, a Loch Ness-i szörnytől egészen a "piros-e a gyilkos galóca" kérdéséig. Ez csak azért jutott eszembe, mert mai posztomban egy kicsit mintha folytatnám én is ezt a sort, ugyanis egy közkeletű tévedéssel, vagy inkább félreértéssel szeretnék végezni. Az alanyaim két messziről jött növény lesznek, egyikük szívesen látott kerti vendég, míg másikuk agresszívan terjeszkedő, nehezen kiirtható - ne kerteljünk - gyom, mely a gondozatlanul hagyott közterületeket sokszor birtokba veszi, nem kevés bosszúságot okozva. Mégis gyakran összekeverjük őket.

Bálványfa levelei és termése

Ecetfa

Az ecetfát szeretjük a kertben

Képek: innen, innen, és innen.

Tegnap történt, hogy este átfázva érkeztem haza, és ahogy szoktam ilyenkor, a teásfiókban kutakodtam, valami finom után, de a gyümölcsteák mind elfogytak, csak ízesített és sima fekete teát találtam, ezekhez pedig nem volt kedvem, mert túlságosan élénkítenek, én meg már nem akartam élénk lenni. Úgyhogy mélyebbre ástam a fiókban, és egészen hátulról előkerült egy zöld zacskó, valami fura teaféleséggel, amiről rémlett, hogy még hetekkel ezelőtt kaptam egy ismerősömtől, mondván, ez csodaszer, próbáljam ki. A címke útbaigazított, a szóban forgó tea a lapacho volt, gondoltam teszek vele egy kísérletet, és kipróbálom, mellesleg utánanézek, mi is ez pontosan, mert őszintén bevallom, nem tűnt ismerősnek.

Ez került elő a fiókból

Az első benyomás az volt, hogy isteni íze van, ha másért nem, hát ezért már biztosan hasznosnak bizonyul a lapacho, másodszorra pedig az derült ki, hogy rosszul készítettem el, mert az ajánlás szerint öt percig főzni kell, én meg csak úgy leforráztam, mindenesetre így is fantasztikus, fűszeres aromája volt. És akkor lássuk, mire jutottam ezzel a rejtélyes különlegességgel.

Ez pedig maga a fa, itt épp nem az esőerdőben

A lapacho tea a Dél-, és Közép Amerikában őshonos La pacho fa (Tabeuis aveilanedoe) kérgéből készül, mégpedig úgy, hogy a negyven évnél idősebb példányok kérgét mélyen lehántják, és a belsőbb rétegekből nyerik a teakészítés alapanyagát. A hántolás okozta seb idővel begyógyul, tehát a fa nem károsodik véglegesen a folyamat során. A La pacho egy örökzöld faféle, nagyjából húsz méteresre nő meg, és roppant hosszú életű, nem ritkák a 700 éves példányok, de a legendák szerint akár 3000 éves fák is léteznek, ezt azért némi szkepticizmussal kell kezelni. Virágzata igazán impozáns, nagy és rózsaszínű virágait a szubtrópusi telet követően bontja. Mint az kitalálható, nálunk nem élne meg, szüksége van a folyamatos napsütésre, az évi legalább 20 Celsius átlaghőmérsékletre, és a bőséges csapadékra, ezért leginkább a Mexikó és Argentína közötti esőerdőkben találkozni vele.

Látványos virágzat

Ami ez után következik, azt kérem egészséges fenntartásokkal fogadni, a botanikai tényeken kívül ugyanis roppant változatos információk találhatók a lapacho fáról és teáról, röviden összefoglalva kevés olyan betegség és szervi elváltozás létezik, melyre pompás virágzatú, titokzatos fa ne jelente állítólagosan gyógyírt. Tény, hogy az inkák, és a dél-amerikai indiánok évszázadok óta fogyasztják a lapacho teát, károsnak semmiképp nem tekinthetjük, ugyanakkor túl szépen hangzik, hogy az asztmától a nyombélfekélyig mindenre hathatós orvosság. Az is tény, hogy a lehántolt, szárított kéreg gazdag ásványi anyagokban és nyomelekben, a benne található magnézium a feszültség és stressz ellen, a vas a fáradtság, étvágytalanság, a mangán pedig gyenge védekezőképesség ellen kiváló. A katalógusban szerepel még cink, jód, szelén és kálcium, melyek szintúgy kedvezőek élettanilag. A kéregből készült tea tartalmaz még többek közt alkaloidokat, flavonoidokat és fenolkarbonsavat is. A leírások szerint a tea jó rákmegelőző szer, erősíti az immunrendszert, véd a vírusos és bakteriális támadások ellen, vízhajtó, jól jön megfázás, influenza esetén, külsőleg pedig sebgyógyításra, bőrtisztításra, rovarcsípések okozta fájdalom enyhítésére alkalmas. Minden ajánlás kúraszerű fogyasztást ír elő, ami hat hétig napi fél-egy liter főzetet jelent, ezután pedig legalább egy hónapos szünetet kell tartani, valamint várandós anyáknak sehol nem javallják fogyasztását.

A kéregből készült tea-alapanyag

Az ára kissé (nagyon) borsos, igaz a filteres lapacho teák nem drágábbak, mint egy márkás gyümölcstea, a natúr szálas őrlemény azonban már az arannyal vetekszik árában. Nem tisztem eldönteni, hogy mennyit ér meg a lapacho tea, főleg, hogy jómagam ajándékként jutottam hozzá, azt azonban őszintén elmondhatom, hogy az íze vetekszik a legjobb egzotikus, fűszeres teákéval, így ha másért tényleg nem is, ezért jószívvel ajánlom kipróbálásra.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A csípős paprikának nálunk, és még rengeteg országban, sok nemzet tradicionális konyhájában fontos szerepe van, többségünk kifejezetten szereti az erőset, legyen szó egy jó húslevesről, halászléről, vagy éppen pörköltről, de én ismerek olyat is, aki még a rántott húshoz is harapja a hegyeserőset. A csípős paprikáról rengeteget lehetne értekezni, számtalan fajta létezik, sokukat otthon, kertben, vagy cserépben is lehet nevelni, míg másokat csak üzletben, egzotikus fűszerként szerezhetünk be. Én most mégis az egyetlen közös pontjukról, az "erősségért" felelős kapszaicinről szólnék.

A paprikafélék a Capsicum nemzetségbe, és a burgonyafélék családjába tartozó növények, és mindannyian Közép-, illetve Dél-Amerikából származnak. A latin elnevezés is utal a legjellemzőbb tulajdonságukra, a "capsis" annyit tesz: csípés. A paprikák első leírása Kolumbusz orvosának köszönhető, a felfedező hajói hozták Európába az erőspaprikát, ahol érdekes módon először főúri kertek dísznövényeként terjedt el, ugyanis mérgezőnek vélték, így csak csodálták, nem ették. A napóleoni kontinentális blokád nyomán vált fűszernövénnyé, ekkor ugyanis hiánycikk lett az Indiából behozott bors, amit a tengerentúli zöldséggel pótoltak. A hajósok is hamar megkedvelték, ugyanis fogyasztása hatásos ellenszernek bizonyult a skorbut ellen, és immunerősítőként is bevált (főleg C-vitamin tartalma miatt). A paprika karrierje azóta töretlen, az egész világon elterjedt, a markáns ízek kedvelőinek elmaradhatatlan fűszere. Magyarországra valószínűleg török közvetítéssel jutott el, erre utal a régi törökbors elnevezés. 

Egy hazai kedvenc, a cseresznyepaprika (Capsicum annuum var. cerasiforme)

Na de mitől csíp? A csípés sokkal inkább égés, ugyanis a paprika erősségért felelős hatóanyaga, a kapszaicin a szájban található hő-, és fájdalomérzékelésért felelős idegvégződéseket ingerli. A kapszaicin önmagában egy színtelen, szagtalan, viaszos, vagy kristályos anyag, melynek olvadáspontja 65 Celsius fok környékén van, ami nem azt jelenti, hogy ezen a hőmérsékleten lebomlik, nagyon stabil vegyület, a melegítést és a hűtést is jól bírja, ezért például a jól bepaprikázott ételt forralással nem tudjuk hatástalanítani. A kapszaicin nem oldódik vízben (ezért nem hatásos a vízivás a túlzásba vitt paprikázásra), ellenben lúgban, zsírban és alkoholban igen. Sokan dicsekednek azzal, hogy bírják a rendkívül erős paprikát is, amennyiben ez tényleg így van, azért lehetséges, mert az erős paprika rendszeres fogyasztása, illetve a benne lévő kapszaicin egyre érzéketlenebbé teszi a receptorokat, így egyfajta tolerancia alakul ki az erősséggel szemben. Aki tehát gyakran adagolja a könnyfakasztó fűszert, egyre jobban fogja bírni a csípősséget. 

A csúcsragadozó, a Dorset Naga

Nyilván mindenki gondolt már rá, főleg egy különösen csípős példány megkóstolása után, hogy melyik lehet a legerősebb paprika? A magyar szív egyértelműen hazafelé húz, vagyis sokan gondolják, hogy egy jó kis honi macskapöcse paprika kenterbe veri a mezőnyt, azonban a nálunk honos paprikák sajnos még a középmezőnybe sem férnek bele. A paprika csípősségét az úgynevezett Scoville-skálán mérjük, kidolgozója, Wilbur Scoville amerikai kémikus után. A Scoville-skála azt méri, hogy egy adott paprika egységnyi mennyiségű oldata hányszoros higításban veszti el csípősségét. Így a nem csípős, édes paprika Scoville értéke (SHU) nulla, hiszen higítatlanul sem csípős. A 100 000 SHU érték azt jelenti, hogy a vizsgált paprika oldata százezerszeres higításban vesztette el erejét. A plafon 16 millió SHU, ezt a tiszta kapszaicin produkálja, mely a természetben nem létezik. A csúcstartó a Dorset Naga, ami a Capsicum frutescens és Capsicum chinense hibridje, SHU száma kilencszázezer és másfél millió között van. Bátor kíváncsiaknak jó hír, hogy magjai nem túl drágán beszerezhetőek, és otthoni körülmények között nevelhető belőlük fűszernövény, azonban feldolgozásakor nem csupán gumikesztyű, de még védőszemüveg használata is javasolt! Dobogósak még a Habanero paprikák, félmilliós értékkel, ellenben a nálunk termesztett legerősebb paprikák csupán 2000 SHU körül mozognak. Utóbbiaknál a Tabasco (4-5000) és a kedvelt Jalapeno paprika (5-8000) is csípősebbek. Meg kell azonban említeni, hogy a Scoville-skála szubjektív benyomásokon alapul, méréskor több kóstoló összegzett véleménye adja ki az eredményt, ezért a csúcstartók körül folyamatos a vita.

A Habanero is nehézsúlyú versenyző

Annak a magyarázatába ne  menjünk bele, hogy miért szeretik egyesek a kínszenvedéssel felérő extra erős paprikákat, én magam is értetlenül szoktam nézni  a könnyező, prüszkölő, mégis vigyorgó asztaltársaimat, azonban a kapszaicin érdemel még pár szót, ugyanis a konyhán kívül is hasznosnak bizonyult. A kapszaicin tartalmú kenőcsök, krémek roppant hatásosak lehetnek hát-, és derékfájdalmakra, ízületi gyulladásra, reumás panaszokra. Migrénes fejfájásra orrspray formájában használatos, természetesen nagyon enyhe kivonatként, és még a vérkeringési problémákból adódó hideg végtagérzetet is javíthatja a kapszaicinos gél. Egy másik érdekes felhasználási területe a vegyületnek, a magas koncentrációjú oldatának önvédelmi, vagy tömegoszlató célú alkalmazása (köznapi nyelvén: könnygáz, bár nem minden ilyen szer kapszaicin tartalmú). A paprikaszpré (vagy elterjedt, de helytelen néven borsszpré) SHU értéke általában 1.5-2 millió, de a rendfenntartó szervek akár ötmillió SHU-val bíró szert is használhatnak. 

A Jalapenoval se próbálkozzanak kezdők, bár a Scoville-skálán csak a középmezőny alsó részében foglal helyet

Kételkedőknek pedig ajánlom az alábbi rövid videót, melyen egy csilievő verseny indulói a Dorset Naga-val birkóznak:

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A kerti sövény előnyeiről már többször ejtettem szót, így annak részletes taglalásába, hogy milyen praktikus dísz, térhatároló vagy épp védvonal lehet a sövény, most nem is mennék bele. Az ültetés mikéntjéről azonban hasznos lehet, ha vázolok egy rövid útmutatót, annál is inkább, mert az alant olvasható tudnivalók válaszul szolgálnak egy kedves olvasóm, hobbikertész kollégám kérdéseire, aki az erdélyi Székelyudvarhelyről keresett meg levélben. Így most a sövény telepítéséről, és az általa választott fajtáról, az óriás tujáról (Thuja plicata) olvashatnak Önök is.

Nehéz elhinni, hogy ez a monstrum kezes kerti növény is lehet

Az alany tehát a ciprusfélék családjába tartozó óriás tuja, amit vörös cédrusként is említeni szoktak, helytelenül (merthogy nem cédrus). Észak-Amerikában számos helyen őshonos, kiugróan hosszú életű és magasra növő fa, nagyobb példányai 40 méteresek is lehetnek. Erdőkben, hegyoldalakon, de akár mocsaras vidékeken is megél. Fája kedvelt ipari alapanyag, elsősorban azért, mert nehezen rothad, olajossága miatt távoltartja a molyokat, így ideális szekrények, ruhásládák gyártására, de még gitár is készül belőle. A felnőtt fákban megtalálható egy thujaplicin nevű anyag, melynek köszönhetően az óriás tuja ellenáll a gombáknak, így még a kidőlt példányok sem gombásodnak. Az óriás tuja fő jellegzetessége a lapos, pikkelyszerű levélzete. Dísznövényént is termesztik, mivel például kiváló sövény alakítható ki belőle. Ezzel el is értünk a lényeghez, hiszen most ezen funkcióját vesszük górcső alá.

Jellegzetes levélzet

Az óriás tuja sövényként való ültetésekor az elsődleges kérdések a következők: milyen távolságra kell ültetni a növényt a kerítéstől? Milyen mély és széles ültetőgödröt kell nekik ásni? Milyen távolságra kell ültetni őket, amennyiben sűrű, átláthatatlan sövényt kíván valaki elérni, már az ültetéskor? Mikor, milyen gyakran és hogyan kell metszeni, ha a takaráshoz ideális, körülbelül három méteres magasság elérése a cél?

Egy egészen különleges példány

A sövények telepítésekor mindig a növények fajtájából, és méretéből kell kiindulni, a fenyők, örökzöldek esetében 40x40x40 cm-es gödröt kell készíteni, amennyiben azonban a növények már méretesek (két méternél nagyobbak) akkor nem árt számukra az 1x1x1 m-es ültető gödör készítése. A gödör kiásása során mindenképp célszerű trágyát keverni az alsó rétegbe, a későbbi jobb tápanyagellátás miatt. Lehetőleg a korábban kiszedett rétegek ugyanabban a sorrendben kerüljenek visszarakásra. A gödröket még az ültetést megelőző napon be lehet öntözni, így kellően nedves, de már szikkadtabb közegbe lehet ültetni, ezzel a növények későbbi megdőlése is megelőzhető. A telepítési távolság a kerítéstől mérve ideális esetben legalább egy méter, a későbbiekben ez a gondozást megkönnyíti, jobban hozzáférhető lesz a sövényünk, például nyírás, és növényvédelem során. Az sem elhanyagolható, hogy a megfelelően választott távolsággal a gyakori szomszédi vitákaknak, konfliktusoknak is elejét vehetjük. Az ajánlott telepítési távolság betartása a későbbi gondozást elősegíti, ellenben a takarásban nem befolyásol.

Az ültetőgödör mérete a növény nagyságától függ

A javasolt ültetési sűrűség 80 centimétertől az 1-1,5 méteres szélességig terjedhet, ez adja a megfelelő életteret a növény számára. Az ennél közelebbi ültetés bizonyára hamarabb összezáródó sövényt eredményez, ugyanakkor a kórokozók is jobban érzik majd magukat az összeboruló lombok között.
Az örökzöldeket az év során egyszer, legfeljebb kétszer nyírjuk, de a második inkább már csak alakító, formázó művelet lesz. Az elsődleges metszés tavaszi telepítés esetén ősszel esedékes, szem előtt tartva azt, hogy a növényt engedjük fel a kellő magasságig, és csak utána metsszük vissza, mert fősudarat már nem fog tudni újat növeszteni, viszont az oldal irányú növekedés megerősödik. A növekedést serkenti a folyamatos öntözés, mely csöpögtető öntözőrendszerrel könnyedén megoldható, ettől akár kétszer olyan gyorsan fejlődik a növény, persze a megfelelő tápanyag utánpótlás mellett.

Végül pedig ilyen szép sövény válik belőle

Remélem segíthettem olvasómnak, és mindazoknak, akik óriás tuja sövényt terveznek telepíteni.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Nem vált ugyan vezető hírré, de a napokban körbejárta a netet az a kissé mókás-kissé kínos rövidhír, miszerint Kanadában nagy bakit követtek el, ugyanis az újonnan kiadott kanadai papírpénzekre rossz juharlevelet nyomtak, kanadai juhar helyett norvégot. Első olvasatra valóban méretes baklövésnek tűnik a tévesztés, azonban nincs minden rendben a csere megítélése és magyarázata körül. Mielőtt legyinténk, hogy ezek szerint Kanadában sem a legkompetensebb hivatalnokok döntenek a dolgok felől, vizsgáljuk meg, mi is történt valójában.

A balhé kiindulópontja, a jobb felső sarokban látható unortodox levél

Ez pedig a hivatalos verzió

Kezdjük azzal, hogy az a levél, amit a kanadai zászlón látunk, és nemzeti jelképüknek tartunk, az tényleg csak jelkép, nem több, mint egy stilizált ábra, vagyis mondhatni, egy általános juharlevél. A juharok roppant népes nemzetségének (körülbelül 200 faj)  így ez a levél csupán egy zanzásított képviselője. A juharlevél szimbólum a XVIII. századtól jelen volt Kanadában (akkor: Új-Franciaország), a Szent Lőrinc folyó mentén letelepedett kanadai franciák már ekkor használták. 1834-ben Montreal első polgármestere  Jacques Viger, ezekkel a szavakal állt ki mellette: "erdeink királya ... a kanadai nép jelképe." Segített Alexander Muir kanadai költő nem hivatalos himnusszá váló verse is, melynek címe The Maple Leaf Forever (Juharlevél mindörökké) volt. A jellegzetes alakú levél később a seregben is hivatalossá vált, és az I. Világháborúban is használták egyes kanadai alakulatok. Nemzeti jelképként való rögzülését 1965-re datálhatjuk, ekkortól használatos a stilizált, 11 ágú levél a kanadai zászlón, mely George Stanley és John Matheson alkotása. Ez a levél hivatott a szándék szerint képviselni a Kanadában őshonos juharfajokat, és bár sokan kötik az ábrát a cukorjuharhoz (Acer saccharum), valójában csupán egy "átlagolt" juharlevélről van szó. Amikor azt mondjuk, hogy kanadai juhar, akkor igazából nem egy fajról beszélünk, hanem tízről, melyek Kanadában őshonosak. A hivatalos nemzeti levél mellett egyébként sportegyesületek, kantonok, katonai alakulatok, sőt kormányszervek is használnak többé-kevésbé eltérő, de szintúgy hivatalos ábrázolásmódokat.

Bár a stilizált levél nem egy konkrét faj levelét ábrázolja, általában a cukorjuhar levelét kötik össze a szimbólummal

Norvég, vagy korai juhar

A hírbe hozott norvég juhar (Acer platanoides) nevéhez hűen Európában őshonos, mi korai juhar néven is ismerhetjük, és nem csupán névről, hiszen a Kárpát-Medencében is megtalálható. Levelei valóban erős hasonlóságot mutatnak a "tévesen" nyomott új kanadai dollárokon látható ábrával, de megjegyzendő, hogy a jelenleg elfogadott kanadai levéljelkép elődje, az egykoron szintúgy hivatalosnak tekintett levél harminc ágú volt, ráadásul az új dollárokon látható levél ennyi erővel akár a vörös juhar levele is lehetne, mely őshonos Kanadában. Mindezek alapján a világgá kürtölt hatalmas baki szerintem korántsem olyan hatalmas, legalábbis magát a levelet illetően. Az már más kérdés, hogy valóban hibát követett el az, aki nem az általánosan elfogadott 11 ágú levelet, hanem egy más, alapvetően létező, de korábbi, és már nem általánosan használt szimbólumot engedélyezett az új pénzek díszítésére.

A Royal Canadian Mint, a kanadai állami pénzverde által kibocsájtott befektetési célú érme, ez is hivatalos ábrázolás

A különböző juharokról rengeteget lehetne írni, hiszen mint említettem, roppant népes családot alkotnak. Ami közös bennük, az leveleik változatos, mégis jellegzetes alakja, éppen ezért alkalmas egyetlen sematikus ábra egyszerre több faj képviselésére. Latin neve (Acer) is annyit tesz: éles, utalva a levelek összetéveszthetetlen csúcsaira. Ha mégis ki kellene emelni egy fajtát, akkor a Kandában őshonos cukorjuhart választanám, főleg azért, mert ebből származik a nálunk aranyárban mért, a tengerentúlon viszont roppant népszerű juharszirup (megjegyzendő, hogy nem csak a cukorjuharból nyerhető ki az édes nyalánkság,  a vörös juhar (Acer rubrum) és a fekete juhar (Acer nigrum) is megfelelnek a célnak). A tavasszal kezdődő csapoláskor a fában felhalmozódott energia cukorrá átalakult nedvét a törzs megvágásával vagy fúrásával nyerik ki. Ezt aztán felfőzik, hogy végül nagyjából 40 liternyi csapolt folyadékból készüljön egyetlen liter szirup. A juharszirup a mézhez hasonló színnel és állaggal bír, és bár nem éri el a méz kedvező élettani hatásainak szintjét, jótékonyan hat az immunrendszerre és a fehér cukornál jóval kevesebb kalóriát tartalmaz. 

Ez pedig a Kanadai Királyi Katonai Akadémia zászlaja, szintén hivatalos, de a nemzeti jelképtől eltérő levélformával

A botrányra visszatérve azt mondom, kezeljük helyiértékükön a történteket, és ne kövezzük meg virtuálisan a hibát elkövetőket, mert az a hiba nem olyan óriási. Ha pedig a juharral ismerkednénk, kiránduláskor keressünk korai juhart, vagy kóstoljuk meg legalább egyszer a legendás szirupot.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.