Megyeri Szabolcs kertész blogja

Növekvő élelmiszerárak, fonnyadt termények a boltok polcain, vegyszerrel kezelt zöldségek? Mindez nem érinthet minket, ha belevágunk a háztáji termelésbe! A múlt héten indult veteményes sorozatom mai epizódjában egy újabb zöldségféle termesztésének fortélyaiba avatom be önöket. Eheti növényünk a kelbimbó.

A kelbimbó több okból megfontolandó, mint lehetséges házitermény. Élettani hatásai kedvezőek (karotin, B-vitaminok, C-vitamin), magas szárazanyagtartalma révén sikeresen tárolható, és ugyanezen tulajdonsága miatt igen jól tűri a fagyot, akár a -15 Celsiusos téli hideget is átvészeli. Ráadásul roppant dekoratív zöldség, amit ősszel elszíneződő levelei csak fokoznak. Mindemellett a kelbimbó nem túl gyakori vendég a konyhákban, mondhatni nem épp slágerzöldség, már csak ezért is megéri kísérletezni vele, hiszen új ízeket csempészhetünk vele a sokszor unalmas zöldségmenübe.

Palántázás...

...majd kiültetés

A kelbimbó (Brassica oleracea var. gemmifera) palántáinak neveléséhez március közepétől láthatunk neki, de ekkor még fólia alatt, vagy beltérben, akár a konyhaablakban kell előnevelni a növénykéket. A növény a laza, tápanyagdús talajt kedveli, előneveléskor a bárhol kapható általános termőföld tökéletesen megfelel számára. A magokat egy ujjpercnyi mélyen dugjuk a földbe, majd helyezzük napos helyre. Palántázóedényként használhatunk kiürült tejfölöspoharat, kisebb virágcserepet, de akár toalettpapír-gurigát is, utóbbiből később nagyon egyszerű lesz kiszedni a növényt földjével együtt, ami az ültetésnél nem utolsó szempont. A kibújó hajtásokat időnkénti öntözés mellett 4-5 hétig kell fólia alatt, vagy lakáson belül nevelni, ezután jöhet a kiültetés. A fiatal növények már megbirkóznak a késő tavaszi enyhe fagyokkal, de ha még zord az idő április derekán, akkor várjunk egy keveset a szabadföldi ültetéssel. Meg kell említeni, hogy közvetlen a kertbe is szórhatjuk a magokat, erre azonban csak később, április-május környékén kerülhet sor, másfelől a kinti magvetés során sok vetőmag fog kárba menni, ami nem kimondottan gazdaságos, főleg, hogy az egész procedúra egyik kiindulópontja a spórolás, a költséghatékonyság.

Nagy növény lesz belőle

Mikor a körülmények adottak a kiültetéshez, fényigényes palántáinknak keressünk a kertben napos helyet, ám az sem baj, ha néha árnyék vetül rájuk, csak kimondottan sötét helyre ne telepítsük őket. Kerti talajból a kelbimbó kedvence az enyhén meszes, tápanyagokban dús föld, melyet ültetés előtt egy kis komposzttal is gazdagíthatunk. Mielőtt azonban kétségbe esnénk, hogy miként mérjünk mésztartalmat, vagy nitrogénmennyiséget az ültetőközegben, megnyugtatnám a kertészkedőket, hogy a kelbimbó alapvetően nem egy kényes növény, az átlagos kerti talajban is jól fogja érezni magát. Annak ellenére, hogy az időszakos szárazsággal megbirkózik, jót tesz bimbóinknak, ha időnként öntözzük őket, az ültetésnél így az is szempont lehet, hogy ezt a művelet könnyen, gyorsan el tudjuk végezni (például legyen körbejárható a veteményes, vagy hagyjunk egy járható utat középtájon).

Itt fejlődnek a bimbók

A fejlődő növények idővel terebélyessé válnak, ezért még az ültetés során számoljunk azzal, hogy mindegyiknek jusson elég fény. Ezért a palántákat egymástól 30-40 centiméterre telepítsük, a sortávolság pedig ennek másfél-kétszerese legyen. Sajnos a munkálatok itt még nem fejeződnek be, a kelbimbó ugyanis több kártevő célpontja. Megtámadhatja növényeinket földibolha, káposztahernyó, levéltetvek, a nyár elmúltával pedig meztelencsigák is megjelenhetnek. A kártevők ellen gazdaboltokban kapható permetezőszerekkel, a támadók kézi szedegetésével, és folyamatos őrjáratozással védekezhetünk, de a realitás inkább az, hogy főként a csigával gyűlhet meg a bajunk, tehát nem kell folyamatos harcra készülni. A kelbimbó veteményes időnként gazolásra szorul, amit óvatosan végezzünk, lehetőség szerint kézzel, mert a nagy levelek törékenyek, és a szerszámmal a szárban, gyökérzetben is kárt tehetünk. A gyomok eltüntetése közben nem árt egy kis talajlazítás sem, ez a gyakorlatban egy óvatos kapálást jelent.

Társíthatjuk egyéb zöldségfélékkel

A termés betakarításának ideje nyár végén, ősz elején érkezik el, mikor a bimbók legalább három centiméter átmérőjűek. Apró fortély, hogy ha a termést fenthagyjuk az első őszi fagyokig, akkor édesebb, ízletesebb lesz. További praktika, hogy a helyigényes kelbimbót akár az uborka, vagy a bab közé is telepíthetjük, így teret nyerünk a kertben, sőt, ha az esztétikum is számít, akkor a magasra cseperedő, mutatós kelbimbót egyfajta térelválasztóként, díszként is elhelyezhetjük a háztáji kiskertben.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Ismerjük a viccet ugye, miszerint a tér-idő-ember összefüggés annyit tesz, hogy ha jó idő van, sokan vannak a téren. Hatványozottan igaz ez a városban, hiszen a betonrengetegben tengődő lakos igyekszik minél többet a szabad (igaz kissé szmogos) levegőn tartózkodni, ami kert híján általában valamelyik városi parkot jelenti. Erre természetesen minden nagyobb településen, még a belvárosi részeken is lehetőség van, Budapesten is számos füves, fás közterület kelleti magát. Aztán ha valamelyik népszerűvé válik, akkor idővel nem páran, hanem nagyon sokan jelennek meg. Ez szükségszerűen problémákat okoz, a kérdés pedig különösen aktuális most, mikor a tavasz beálltával újra birtokba vesszük a köztereket.

Tavaly áprilisi sokadalom az Erzsébet téren, a Föld Napja alkalmából. Nyári estéken átlagos látkép.

A legtipikusabb fővárosi példa az Erzsébet tér esete. Az egykoron Sztálin és Engels nevét is viselő közpark története kalandos, és botrányokkal terhelt. A '90-es évek végén ide álmodták meg a nemzet színházát, azonban hosszas huzavona után a terv kútba esett, olyannyira, hogy a grandiózusnak szánt építmény helyén csak egy gödör maradt, ez a tereptárgy aztán egészen a közelmúltig a téren helyet kapott ikonikus szórakozóhely nevében élt tovább. A 2000-es évek legelejétől kezdve téma volt, hogy a város szívében "díszlő" lyuk sorsa mi legyen, a tervek szerint konferenciaközpont, mélygarázs és közpark épült volna, mely végül évekkel később kissé módosulva meg is valósult. A 2006-ban felújított téren egy alternatív szórakozóhely és csaknem egy hektárnyi közpark létesült, mely ugyan az eredeti elképzelések szerint is valós használatú, nem díszpark jellegű területnek készült, azonban a megvalósítás egyes elemei nem álltak szinkronban a nagyszámú látogató által okozott erős igénybevétellel. Ennek köszönhetően a burkolati elemek pár év alatt elhasználódtak, cseréjük pedig rendre elmaradt, így a tér egyre lehangolóbb látványt nyújtott. A felújított, extravagáns attrakcióként üvegfenekű bevilágító-medencével is felszerelt tér hamar a főváros elsőszámú közösségi találkahelyévé alakult, pár hónap alatt birtokba vették a fiatalok (meg mindenki más is). A folyamat tulajdonképpen egybevágott a tervekkel, azonban a téri időtöltés divatja annyira elterjedt, hogy egy-két éven belül az Erzsébet tér a nyári időszakban egy szabadtéri fesztivál képét mutatta esténként, annak minden negatív hozadékával, szeméttel, zsúfoltsággal, rongálással. Sarkalatos példa, hogy évekig nem volt nyilvános illemhely a téren, a jelenlévők pedig a tér bokros, fás sarkait használták erre a célra. Mindez nem lett volna akkora baj, ha a terület folyamatos karbantartásban, fejlesztésben részesült volna, ám az elhasználódó, romló állapotú gyep és művi burkolatok nem találtak gazdára, az állagromlás pedig folytatódott. Mára a tér fölötti uralmat átvették a fiataloktól a kereskedők, árusok, tavaly alig volt olyan nyári hétvége, mikor ne álltak volna standok, színpadok, ledeszkázott kerthelyiségek a placcon, ráadásul a medence alatti szórakozóhely is egyre nagyobb szeleteket harapott ki a fenti részből. Mindezt azért soroltam idáig, mert a hétvégén tettem egy belvárosi sétát, az Erzsébet teret is érintve, és az aktuális látvány több, mint lehangoló, ezt az alábbi képeken önök is nyugtázhatják.

Nem egészen egy éve még több volt a zöld, mint a folt...

..most lehangoló a látvány, füvesítésnek egyelőre nyoma sincs

Feladat lenne bőven

A József Attila utca felőli dombos rész is kopárrá vált

A tér kedveltebb, Bajcsy út felőli oldalán a medencét övező füves terület nagyrészt csupasszá vált, és a tavalyi állapotokból kiindulva nem is feltétlen várható a gyep helyreállítása. A tartós jó idő beköszöntével pedig borítékolhatóan visszatérnek a standok, pavilonok és teraszos kereskedelmi egységek, így a zöldfelület aránya valószínűleg tovább csökken. A tér másik oldalán, az egykori buszpályaudvar kissé lehangoló maradványainak átellenében jelenleg még zöld, füves a terület, azonban a terjeszkedés valószínűleg nem áll meg a régi buszállomásnál, hanem folytatódni fog, ahogy arra tavaly már volt példa, több bor-, és ételfesztivál okán. A tendencia azt fogja eredményezni, hogy a térről teljesen kiszorulnak azok a fiatal bulizni vágyók, akiknek jellemzően nem jelentenek alternatívát a betelepülő, magasabb árkategóriás vendéglátóipari egységek. Így ők tovább fognak állni, és új szabadtéri placcot keresnek.

Ez már a Lánchíd park, egy lehetséges új helyszín

Sajnos az a tippem, hogy ez a hely már meg is van, és csak idő kérdése, hogy az Erzsébeti téri folyamat is itt elkezdődjön. Ez az új hely jó eséllyel a közelben, a Lánchíd budai oldalán épült fiatal ökopark, a Lánchíd park lesz. Ha a helyet keresők szempontjából nézzük, a Lánchíd park eszményi hely. Könnyen megközelíthető, rendezett és vonzó, viszonylag méretes zöldfelülettel rendelkezik, a környéke nem sűrűn lakott, és a Dunára nyíló kilátás, főleg este, a kivilágított Lánchíddal fantasztikus. Természetesen nem ötleteket akarok adni, de azt hiszem a közönség mindenféle ajánlás nélkül is meg fogja találni ezt a helyet. 

Ízléses rámpák, vízáteresztő, ragasztott burkolat, ápolt gyep

A Lánchíd tövében elterülő kis díszpark most még harmonikus látványt nyújt

Pazar panoráma

A belvárosi parkokra általában és törvényszerűen jellemző mindenhol, hogy az eredeti elképzelésektől függetlenül a városi lakosság birtokba veszi őket, élő, lüktető hellyé alakítva a zöld közterületeket. Az is természetesnek mondható, hogy a kis területen nagy számban koncentrálódó, szórakozni vágyó közönségben sokan meglátják a vásárlót, a fogyasztót, és megpróbálják kiszolgálni őket. Azonban ha ezek a folyamatok ellenőrizetlenül, mi több, kontrollálatlanul történnek, akkor szinte biztossá válik a terület lezüllése, a növényzet pusztulása, a térelemek esztétikájának csökkenése. Sajnos az Erzsébet tér több szempontból már menthetetlen, a trendivé válás, a kereskedelmi túlkínálat, és a tér turista-attrakcióként való funkcionálása nehezen visszafordítható körülmények. Nagyon remélem, hogy a belváros legfiatalabb, jelenleg talán legszebb ökoparkja nem jut ugyanerre a sorsa. Írásomat előzetes figyelmeztetésnek szánom, mind a Lánchíd park felett őrködő illetékesek, mind a városi zöld környezet, és szórakozás után sóvárgó közönség számára. 

Érdeklődőknek ITT egy alapos tanulmány az Erzsébet tér születéséről, ITT pedig a Lánchíd park extráiról olvashatnak.

Kertet azért gondozunk, mert örömünket leljük benne, akár csak azért, mert értelmes, a szabadban végezhető hobbit nyújt, akár azért, mert bioterményeket, egészséges élelmiszereket termelünk, vagy egyszerűen csak simogatja szépérzékünket a gondozott gyep, a színes virágok hada, vagy a szépen cseperedő almafa. Mint minden jó dolognak a világon, a kertnek is vannak rosszakarói, ellenségei. A különféle gyomnövényektől kezdve a krumplibogáron át, egészen a vakondig sokan próbálják tönkretenni élvezetünket, ám a legtöbbük ellen van hathatós gyógymód. A legádázabb gonoszok egyike viszont a kétségbeesés végső határára tudja sodorni az egyszeri kertészkedőt. Ez a tarack.

A tarack, vagy tarackbúza (Agropyron repens) egy nagyon jól alkalmazkodó, szárazságtűrő, strapabíró gyomnövény, éles levelekkel, és terülő, úgy nevezett gerilla életmóddal. A talajon sarjcsomókat képez, elfekszik, takarja a fényt az alatta élők elől, a klónjaival pedig behálózzza a környezetét, és szép lassan, de annál biztosabban terjed. Egy anyanövény több ezer klónt is létrehozhat maga körül, több tízméteres szár és gyökérrendszert növesztve. A növény fejlődése feldarabolva csak még jobban megindul, ekkor még több lehetősége van újra hajtani. Éppen ezért, ha ásóval, csákánnyal szétdaraboljuk, éppen a tarack malmára hajtjuk a vizet. Az egyszikű gyomirtók nem válnak be ellene, a kezelés általában hatástalan marad, ha pedig olyan vegyszer után nyúlnánk ami "mindent visz", akkor ugyan a tarackkal elbánunk, viszont pár évre elköszönhetünk úgy általában a növényzettől a kertünkben.

                      Érdekesség, hogy gyógynövényként is számon tartjuk, de ettől nem szeretjük jobban

Az egyik lehetséges megoldás, hogy ásóval, kapával, és egyéb eszközökkel felszerelkezve kézi úton nekikezdünk az irtásnak, ekkor a talajt mélyen megbolygatva, fáradságos munkával kell kiszedegetni a növény darabjait a földből. Sajnos a fárasztó metódus sok kudarccal kecsegtet, az időt, energiát nem kímélő tulajdonosok is gyakran csak évek alatt tudják kiirtani a kertből, és a veszély folyamatosan fennáll, hogy a kártékony betolakodó újra bejut (szél, szomszéd, földben levő magbank segítségével például). A másik lehetőség hogy az erősen fertőzött kertben a talaj teljes felső rétegét eltávolítjuk, geotextilt fektetünk le, és erre kőzúzalékot, vagy egyéb talajtakarót helyezünk. Így biztos nem jön fel a tarack, de kertünk se lesz. Ez persze radikális megoldás, és mivel magát a gyepes felületet is kiiktatjuk vele, csak végső megoldásként vethető be. Hasonlóan járhatunk el gyepszőnyegezéssel, így már esélyesebb a kert eredeti formájának megtartása, de még ez sem az igazi, mivel itt is megjelenhet a leromló gyepben a tarack.

Minél kevésbé gondozott, elhanyagoltabb a kert, annál hamarabb jelenik meg a tarack

A harmadik lehetőség a második kombinációja az emelt ágyásokkal. Ekkor a területen létrehozhatunk emelt ágyásokat, közöttük pedig úthálózatot építhetünk ki, így a fél-egy méter magasságú földdel feltöltött emelt ágyáson már nem fog tudni keresztültörni a szívós gyom. Az emelt ágyásokkal ilyenformán nyerünk valamennyi zöldfelületet, és megszabadulunk az idegörlő problémától is, amit a tarack okoz. Amennyiben még nem katasztrofális a helyzet, tavasszal, a kert beindításakor sokat segíthet, ha egy teljes, mély ásással forgatjuk fel a földet, és kézi erővel, időt nem kímélve megpróbáljuk teljesen eltüntetni a gyökereket, tarackdarabokat, mivel azonban a tarack akár 80 centiméter mélységig lehatol a talajba, ez sem biztos megoldás. Az összegyűjtött tarackmaradványokat gondosan meg kell semmisíteni, még a komposztba se tegyük, ugyanis ott is képes feléledni, terjeszkedni. A káros betolakodót fóliázással is ki lehet pusztítani, ilyenkor a felszínre vastag, sötét fóliát kell kifeszíteni, és várni, hogy alatta minden, köztük a tarack is kihaljon. Ez a művelet azonban sajnos azzal jár, hogy a kertünk legalább két hónapig használhatatlan és csúf lesz, a módszer ezért inkább hétvégi házaknál, nyaralóknál jöhet szóba.

Van, amikor csak az alapoktól újrakezdett kertépítés oldhatja meg a problémát

A tarack megjelenése szinte minden esetben azt jelzi, hogy a körülmények nem megfelelőek az igényesebb fajoknak, valami hiányzik a környezetből, a talajból, amire szüksége lenne a telepített fajoknak. Ez lehet a vízhiány, a tápanyagok ürülése, az elhasználódott, sófelhalmozódásos talaj, a túlöntözéssel kimosott talaj, vagy csak egyszerűen el van hanyagolva, és kikoptak a betelepített fajok.

Az emelt ágyás, ha a gyepet nem is, de a veteményest, virágágyást megvédheti

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Mikor kerti virágról, vagy úgy általában virágról van szó, elsőként szinte mindig a rózsa ugrik be. Ez a valóban varázslatos virág mélyen beivódott a kultúránkba, mindenki ismeri, és kevesen vannak, akik ellenérzéseket táplálnak iránta. A férfiakra hatványozottan igaz, hogy  rózsa sokszor a virág szinonímája számukra, hiszen ha hölgyeknek vásárolandó virágról van szó, és még némi érzelem is van az egyenletben, akkor nem jöhet más szóba. Most, hogy már a naptár szerint is tavasz van, elkezdődik a kerti rózsaszezon is, a töveket megszabadítjuk a téli védelmet jelentő földkupacoktól, és a metszőollók is munkába állhatnak. Mielőtt azonban a rózsát érintő praktikus tudnivalókról értekeznék - ezt többször meg fogom tenni a közeljövőben - szeretnék a rózsáról általában beszélni, talán olyan megközelítések felől is, melyek nem általánosak. 

A rózsa és a gyengéd érzelmek kapcsolatáról talán nem kell hosszan szónokolni, azonban ez a változatos megjelenésű élő ékszer nem csak az érzések közvetítője, hanem egyéb jótékony hatásokkal is bír. Ha már rózsa és szerelem, akkor a vöröset részesítjük előnyben. De vajon miért? A színválasztás egyik lehetséges magyarázata, hogy a hagyomány szerint Aphroditének a vörös rózsa volt a kedvenc virága. Aphrodité pedig, ezt tudjuk jól, a szerelem Istennője. A legenda tehát az ókori görög kultúrkör óta köti a rózsát a szerelemhez, de például jóval később XII. Károly svéd uralkodó is a szerelem jelképének nyilvánította a vörös rózsát, tehát királyi okunk is van a képzettársításra.

Futtatva még bámulatosabb lehet a hatás

A rózsa azonban egyéb tulajdonságai miatt is megbecsült növény, már évezredek óta. Ősi indiai  medicinákban a vörös rózsa gyógyító és tápláló erejét mély tisztelet övezte, de a modern orvostudományban, természetgyógyászatban is számon tartják a rózsát, kedvező élettani hatásai miatt, melyet például a közérzetre és a hormonháztartásra gyakorol, emellett antibakteriális, gyulladásgátló, valamint vérzéscsillapító hatásai is ismertek. Illóolajként az aromaterápiás kúrákban is előszeretettel alkalmazzák, ilyen formában különféle légúti és tüdőbetegségek kiegészítő kezeléseként hasznos, valamint a szorongást, rossz közérzetet is csillapítja.

 A rózsalekvár különleges csemege

A növényből készült rózsalekvár is csodákra képes. Megnyugtatja a stresszben, feszültségben élő embert, sajnos manapság igen aktuális ez a kérdés. A rózsalekvár otthon is egyszerűen elkészíthető. Ehhez ellenőrzött forrásból származó, növényvédőszermentes szirmokat kell szerezni, akár saját, kerti növényeinkből válogatva, majd valamilyen receptet (ITT és ITT találhatnak például) követve elkészíteni az egészséges édességet. Még egyszerűbb a rózsaméz, melyhez csak ép szirmokra, és jó minőségű termelői mézre, vagy agavészirupra van szükség. 

A pillangó is szereti

A rózsa pozitív hatást gyakorol a sejtregenerációra és táplálja a szöveteket is, ezért a kozmetikai-, és szépségápolásban is kiemelkedő szerepet játszik, különféle kozmetikai krémek és kencék gyakori összetevője. Kivonatai hűsítik és tonizálják a bőrt, visszadják tartóssá teszik annak fényét és ragyogását. Fertőtlenítő és összehúzó hatása miatt arc-, és szemlemosó készítményekben is megtalálhatjuk.
A bioboltokban, herbáriákban megvásárolható rózsavizet használhatjuk ételek fűszerezésnél is. A rózsaesszenciát pedig, ami jóval koncentráltabb a rózsavíznél, borogatásra, menstruációs problémákra, szédülésre, fej-, és torokfájásra valamint depresszióra alkalmazzák. Végül pedig a legegyértelműbb alapvetés, a szépen ápolt, egészséges rózsatövek minden kertet szebbé, elegánsabbá varázsolnak, ne habozzunk tehát belevágni a rózsanevelésbe, melyhez a tavasz folyamán többször fogok hasznos tanácsokat, útmutatót közreadni!

A rózsákat kreatívan is lehet telepíteni

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A napokban értekeztem a házi burgonyatermesztésről, ami csuda jó dolog, ám mint minden terménynél, a krumplinál is megvan az az ősellenség, amelyik megkeseríti a gondos gazda életét. Jelen esetben a gonosz nem más, mint a beszédes nevű krumplibogár, elegánsabb nevén burgonyabogár, esetleg kolorádóbogár. A krumplibogár hiába szép - mert szerintem kifejezetten az - ádáz ellenfele a gumós zöldségfélének, akinek krumplija van, bogara is lesz. Próbáljuk hát elűzni, de mielőtt rátérnék a védekezés mikéntjére, meg kell említeni, hogy a krumplibogár egy roppant kivételes rovar. Ő ugyanis az egyetlen, akinek Magyarországon ízeltlábú létére köztéri szobra van. Nem hiszik? Pillantsanak az alábbi képre.

Krumplibogárszobor Héderváron

Hogy pár mondat erejéig elkanyarodjak a szobor felé, ami vitán felül unikumszámba megy, meg kell említeni egy roppant szórakoztató dokumentumfilmet, melynek a szobor a létrejöttét köszönheti. A Búzás Mihály-Szolnoki József filmrendező páros 1997-ben készítette el kultikus dokumentumfilmjét, a valószerűtlenül hosszú című "Leptinotarsa, avagy privát nyomozati anyag a krumplibogár titokzatos feltűnéséről Magyarországon"-t. Az alkotás a krumplibogár első honi feltűnéséről szól, mely 1947. július 19-én Héderváron esett meg. A film a falu lakóit szólaltatja meg, akik bizarr összeesküvéselméleteket vázolnak, egyesek szerint amerikai imperialisták egyfajta vegyifegyverként szórták szét a bogarakat, mások orosz ármányként értékelik megjelenésüket. Az üdítően vidám film utózöngéje volt, hogy az egyik rendező kalandos úton, felsőbb kapcsolatait latba vetve bábáskodott a szobor létrejötte felett, melyet ma is bárki megtekinthet a falucskában, mint a világ talán egyetlen, mezőgazdasági kártevőt ábrázoló műalkotását (mindezt maga a rendező mesélte el egy évekkel ezelőtt lezajlott filmklubos beszélgetésen, melyen volt szerencsém részt venni). A filmet sajnos sem megvenni, sem interneten megtekinteni nem lehet, de olykor felbukkan filmklubokban, filmfesztiválok retrospektív vetítésein, aki teheti, nézze meg! Egy rövid előzetes IDE kattintva érhető el.

Károsnak káros, ellenben szerintem nem csúnya

Akárhogy is kezdődött, a krumplibogár azóta is jelen van, az ellene való küzdelem pedig szakadatlan, hisz csíkos rémünk lankadatlan étvággyal kebelezi be a burgonya leveleit. A bogarak elleni védekezés nem könnyű dolog, a mezőgazdasági termelésben változatos vegyszerarzenált vetnek be a gazdák, szerves foszforsavésztereket, karbamátokat, neonikotinoidokat, szintetikus piretroidokat, baktérium biopreparátumokat, mindezeket ráadásul felváltva kell alkalmazni, mert a szívós rovarok hamar rezisztenciát alakítanak ki az egyes szerek ellen. A kiskertekben termesztett burgonyánál ezen anyagok általában nem jöhetnek szóba, beszerzésük is nehézkes, ha csak egy zsebkendőnyi területre alkalmaznánk őket, keresnünk kell hát alternatív megoldásokat. Ezekből jó sok áll rendelkezésre, a hatékonyság azonban változó, és ugyanaz a módszer két különböző kertben más és más eredménnyel zárulhat. Nézzük hát, miből válogathatunk.

A lárvák sérülékenyebbek, ráadásul jól felismerhetőek

A krumplibogár (Leptinotarsa decemlineata) élettertama egy-két év, télen nyugovóra vonulnak, hogy aztán tavasztól őszig pusztítsanak. Egy átlagos krumplibogár napi fogyasztása egy bélyeg nagyságú levélrész, ha hozzátesszük, hogy egy egyed akár félszáz petét is rakhat, könnyen kiszámítható a rendkívüli kártétel. Tudni kell, hogy nem csak a kifejlett bogár, hanem a lárvája is rág, és az is fontos információ, hogy lárvaállapotban sérülékenyebbek, míg a kifejlett bogár már csak nagy nehézségek árán irtható ki. Kezdjük a prevencióval. Amennyiben tavaly is volt burgonyás ágyásunk, idén telepítsük a krumplit az előző évi területtől a lehető legmesszebb, így a tavasszal aktivizálódó bogarak nem tudják könnyen és azonnal birtokba venni a veteményest. Tapasztalatok szerint az is segít, ha a burgonya, és a bogár általt kedvelt zöldségek (paradicsom, padlizsán) közé fokhagymát, babot, tormát ültetünk, ezek riasztólag hatnak rájuk. Fizikai akadályt is képezhetünk, ha a sorok közé nehezen átjárható réteget, vagyis egy csík szalmát, fűnyesedéket fektetünk. A krumplibogár ugyan röpképes, de jellemzően gyalog közlekedik, az ilyen sáncok visszatarthatják, elvehetik a kedvét a mászkálástól. 

Rendkívül szapora és ellenálló kártevő. Itt a petéivel látható

Kissé gusztustalan népi módszer a begyűjtött, összezúzott, majd leforrázott lárvákból készült bio-permet, mely a következő nemzedéket állítólag távol tartja. Megfigyelések szerint a kolorádóbogár a krumplinál jobban szereti a padlizsánt, így ha pár, a közelbe ültetett padlizsánpalántát beáldozva eltereljük a figyelmüket, kevésbé dézsmálják a krumplit. Amennyiben a fiatal hajtásokat egy nem túl durva cirokseprűvel időnként "megsimogatjuk", jó eséllyel leverjük a lárvákat a növényről, és az ismételt kezelések után azok már nem másznak vissza a tövekre. Sajnos ezek a módszerek eléggé esetlegesek, egy kísérletet megérnek, de közel sem száz százalékosak. Ami ellenben holtbiztos módszer a felnőtt bogarak ellen, az a csirke, vagyis a csirkék. A háziszárnyasok a burgonyás közé terelve örömmel elvégzik a rovarmentesítést, és a termést épen hagyják. Persze csak a krumpli miatt nem sokan fognak csibét nevelni, de ahol vannak tyúkok, ott vessük be őket. A csirkén kívül is vannak természetes ellenségei a csíkos rovarnak, különböző madárfajták, és egy katicafaj (Coleomegilla maculata) is jeleskednek a bogár lárváinak irtásában, rájuk azonban nem alapozhatjuk a védelmet.

Érdemes minél gyakrabban ránézni a krumplira, hogy idejében elkapjuk a lárvákat, bogarakat

Amennyiben minden mással kudarcot vallottunk, jöhetnek a kiskertbe való permetezőszerek, egyiket sem kívánnám reklámozni, de az érdeklődőknek bármelyik gazdaboltban szívesen segítenek a legmegfelelőbb anyagok ajánlásával. A prevencióra visszatérve, az "elkrumplibogarasodásban" sokszor az játszik főszerepet, hogy a veteményes gazdája csak akkor szembesül az invázióval, mikor már komoly a gond. Mivel a krumplibogár lárvaként a legsebezhetőbb, ne legyünk restek ültetés után gyakran szemrevételezni a fiatal, leveles hajtásokat, és ha észrevesszük az apró, narancsszínű, oldalt pöttyös lárvákat, rögtön cselekedjünk, így megelőzhető a nagyobb pusztítás.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A citrusfélék, élükön a citrommal, mindig is kedvelt, sőt, slágernövénynek számítottak nálunk. Évtizedekkel ezelőtt a nehezen hozzáférhető déligyümölcsök pótlása, később a mediterrán hangulat megteremtése miatt, manapság pedig egzotikus szoba-, vagy kertinövényként vannak jelen. Tartásuk nem ördöngösség, bár termőre fordítani nem egyszerű feladat őket, de magas díszítőértékük miatt gyümölcs nélkül is szeretjük a citromfát. A citrusfélékkel kapcsolatban az első gondok a tavaszi metszés körül szoktak jelentkezni kezdő gazdáknál, egy kedves olvasóm is ezzel kapcsolatban kérdezett. Mivel a válasz sokaknak hasznos lehet, következzenek a citrusfélék tartásának és metszésének legfontosabb tudnivalói.

Olvasóm fotókat is küldött citromfájáról, amit ezúton is köszönök, hisz így sokkal könnyebb a válaszadás. A citrom, és a citrusok metszése tavasszal, még az akklimatizálás megkezdése előtti időszakra kell hogy essen. Ebben az időszakban a tavalyi lombozat jobb esetben ott van a csemetéken, az új hajtások növekedése pedig még nem indult be. A kapott képek alapján, és az egyik saját növényem metszésének folyamatát megörökítve próbálom bemutatni a metszés alapjait. 

Olvasóm képei a kérdéses citromfáról

A metszés előtt még meg kell említeni pár aktuális teendőt. A citrusféléket március tájékán kell áttelepíteni a teleltető helyről egy szélvédett, félig napos területre, ahol a tavaszi hideg még nem éri őket, de napsütésből, és a kicsit magasabb, nagyjából 15-18 Celsius fok körüli hőmérsékletből már kapnak. Gyakori hiba, hogy ilyenkor  a tulajdonosok behozzák a társasház folyosójáról a növényt, és a teraszajtó elé helyezik, ami házgyári lakások esetén általában pont a radiátor mellett van. Itt azonnal hősokkot kap a növény, minek eredményeképpen hosszabb távon kiszárad, rosszabb esetben pedig rányitják szellőztetéskor az ajtót, ennek hatását el sem kell magyarázni. Így a tél folyamán féltve őrzött növényüket seccperc kivégzik sokan, persze csak a legjobb szándékkal. A citrusokat célszerű a tavaszi akklimatizálás előtt alaposan megtiszítani, átnézni kártevők után, szükség esetén lemosni egy gyors langyos zuhannyal, és persze alaposan megmetszeni. A metszés ideje mindig tavasszal jön el, a téli időszakra való felkészítés során tilos a növényeket metszeni, mert nem tudnak regenerálódni, könnyebben fertőződnek. A kapott képek alapján jó hír, hogy a növény tökéletes egészségnek örvend, esetleg egy fürdetést ajánlanék metszés után, és induhat is a szezon, az akklimatizálás alatt már lehet 2-3 hetente tápoldatozni, és persze az öntözésre is jobban oda kell most már figyelni.

Ez már az én citromfám

A metszést nehéz képek alapján elmagyarázni, mivel a növény ágai más-más szögből másként mutatnak, ezért csak útmutatót tudok írni hogy mikre figyeljen a tulajdonos, és egy rajzolt kép alapján bemutatom hogy hol metszenék, persze itt csak egy síkot látok, ha a tulajdonosnak az az ág hosszabban, vagy rövidebben tetszik, nyugodtan módosítson a metszési terven. Sajnos a szabadjára hagyott növények erős sudárhajtásokat nevelnek, megnyurgulnak, meghosszabbodnak, a termő rész pedig felkopaszodik, ezt előzhetjük meg a metszéssel, ami hosszabb növekedési időszakot jelent, de mindenképpen látványosabb növényt eredményez.

                                Vázlatrajz a metszésről, pirossal jelöltem a jellemző metszési helyeket

 A metszés lépései:
 - Ügyeljünk hogy a sérült, beteg részek eltávolításra kerüljenek
 - A lehajló ágak eltávolításával egységesebb, kompaktabb kinézetet adhatunk növényünknek;
 - A koronába befelé növő ágakat célszerű megritkítani, tőből kivágni, csak azon ágakat hagyjuk meg, melyek más ágakat nem kereszteznek, és felfele törnek, kivéve a sudárhajtásokat, melyeket célszerű még idejében
 megmetszeni, 4-5 leveles szintig
 - Az ágak teljes eltávolítása után ugyanott új ág nem fog keletkezni, ezért ügyeljünk a helyes korona kialakításra
 - A már meglevő ágakat mindig úgy célszerű visszametszeni, hogy több hajtáskezdemény, vagy kisebb hajtás maradjon rajta
 - Az idős leveleket metszéskor el lehet távolítani, ez serkenti a növényt az újrahajtásra, a fiatalokat viszont hagyjuk fent
 - A tüskéket ne vágjuk le, ha nagyon zavarnak, a fásodott tüskék fás részéből lehet lecsípni, ez a növény része, mint nekünk a körmünk 
 - A törzs nevelése céljából a fő ágról, vagy már meglevő törzsről az oldalhajtásokat metsszük le
 - A gyengébb veszőket melyek még gyümölcs súlyát nem bírják el, akár két rügyre vissza lehet metszeni
 - A termővesszőket úgy metsszük, hogy a rügyek kifele álljanak, ne a korona irányába, így a hajtásnövekedés a koronától kifele fog megtörténni, szellősebb lesz a korona, és a szép sárga gyümölcsöket is mind látni fogjuk
 - a citromot 4 rügyre metsszük vissza, az egyéb fajtákat mint Clamondin, Kumquat akár 6 rügyre is hagyhatjuk;

A kapott képeken látható növényénél még a törzs mellől azt a két hajtást levágnám, mivel később zavarni fogják a fő ágat a növekedésben, és kellemetlen látványt fog nyújtani, hogy a szép fácskán ott lesz az a két kis ág a törzs mellett, a saját növényemről a lefelelé növő ágakat távolítottam el, ugyanezen okból kifolyólag. Remélem levélírómnak és más citrustulajdonosoknak is tudtam segíteni.

Az első kép: innen.