Megyeri Szabolcs kertész blogja

Ismerjük a viccet ugye, miszerint a tér-idő-ember összefüggés annyit tesz, hogy ha jó idő van, sokan vannak a téren. Hatványozottan igaz ez a városban, hiszen a betonrengetegben tengődő lakos igyekszik minél többet a szabad (igaz kissé szmogos) levegőn tartózkodni, ami kert híján általában valamelyik városi parkot jelenti. Erre természetesen minden nagyobb településen, még a belvárosi részeken is lehetőség van, Budapesten is számos füves, fás közterület kelleti magát. Aztán ha valamelyik népszerűvé válik, akkor idővel nem páran, hanem nagyon sokan jelennek meg. Ez szükségszerűen problémákat okoz, a kérdés pedig különösen aktuális most, mikor a tavasz beálltával újra birtokba vesszük a köztereket.

Tavaly áprilisi sokadalom az Erzsébet téren, a Föld Napja alkalmából. Nyári estéken átlagos látkép.

A legtipikusabb fővárosi példa az Erzsébet tér esete. Az egykoron Sztálin és Engels nevét is viselő közpark története kalandos, és botrányokkal terhelt. A '90-es évek végén ide álmodták meg a nemzet színházát, azonban hosszas huzavona után a terv kútba esett, olyannyira, hogy a grandiózusnak szánt építmény helyén csak egy gödör maradt, ez a tereptárgy aztán egészen a közelmúltig a téren helyet kapott ikonikus szórakozóhely nevében élt tovább. A 2000-es évek legelejétől kezdve téma volt, hogy a város szívében "díszlő" lyuk sorsa mi legyen, a tervek szerint konferenciaközpont, mélygarázs és közpark épült volna, mely végül évekkel később kissé módosulva meg is valósult. A 2006-ban felújított téren egy alternatív szórakozóhely és csaknem egy hektárnyi közpark létesült, mely ugyan az eredeti elképzelések szerint is valós használatú, nem díszpark jellegű területnek készült, azonban a megvalósítás egyes elemei nem álltak szinkronban a nagyszámú látogató által okozott erős igénybevétellel. Ennek köszönhetően a burkolati elemek pár év alatt elhasználódtak, cseréjük pedig rendre elmaradt, így a tér egyre lehangolóbb látványt nyújtott. A felújított, extravagáns attrakcióként üvegfenekű bevilágító-medencével is felszerelt tér hamar a főváros elsőszámú közösségi találkahelyévé alakult, pár hónap alatt birtokba vették a fiatalok (meg mindenki más is). A folyamat tulajdonképpen egybevágott a tervekkel, azonban a téri időtöltés divatja annyira elterjedt, hogy egy-két éven belül az Erzsébet tér a nyári időszakban egy szabadtéri fesztivál képét mutatta esténként, annak minden negatív hozadékával, szeméttel, zsúfoltsággal, rongálással. Sarkalatos példa, hogy évekig nem volt nyilvános illemhely a téren, a jelenlévők pedig a tér bokros, fás sarkait használták erre a célra. Mindez nem lett volna akkora baj, ha a terület folyamatos karbantartásban, fejlesztésben részesült volna, ám az elhasználódó, romló állapotú gyep és művi burkolatok nem találtak gazdára, az állagromlás pedig folytatódott. Mára a tér fölötti uralmat átvették a fiataloktól a kereskedők, árusok, tavaly alig volt olyan nyári hétvége, mikor ne álltak volna standok, színpadok, ledeszkázott kerthelyiségek a placcon, ráadásul a medence alatti szórakozóhely is egyre nagyobb szeleteket harapott ki a fenti részből. Mindezt azért soroltam idáig, mert a hétvégén tettem egy belvárosi sétát, az Erzsébet teret is érintve, és az aktuális látvány több, mint lehangoló, ezt az alábbi képeken önök is nyugtázhatják.

Nem egészen egy éve még több volt a zöld, mint a folt...

..most lehangoló a látvány, füvesítésnek egyelőre nyoma sincs

Feladat lenne bőven

A József Attila utca felőli dombos rész is kopárrá vált

A tér kedveltebb, Bajcsy út felőli oldalán a medencét övező füves terület nagyrészt csupasszá vált, és a tavalyi állapotokból kiindulva nem is feltétlen várható a gyep helyreállítása. A tartós jó idő beköszöntével pedig borítékolhatóan visszatérnek a standok, pavilonok és teraszos kereskedelmi egységek, így a zöldfelület aránya valószínűleg tovább csökken. A tér másik oldalán, az egykori buszpályaudvar kissé lehangoló maradványainak átellenében jelenleg még zöld, füves a terület, azonban a terjeszkedés valószínűleg nem áll meg a régi buszállomásnál, hanem folytatódni fog, ahogy arra tavaly már volt példa, több bor-, és ételfesztivál okán. A tendencia azt fogja eredményezni, hogy a térről teljesen kiszorulnak azok a fiatal bulizni vágyók, akiknek jellemzően nem jelentenek alternatívát a betelepülő, magasabb árkategóriás vendéglátóipari egységek. Így ők tovább fognak állni, és új szabadtéri placcot keresnek.

Ez már a Lánchíd park, egy lehetséges új helyszín

Sajnos az a tippem, hogy ez a hely már meg is van, és csak idő kérdése, hogy az Erzsébeti téri folyamat is itt elkezdődjön. Ez az új hely jó eséllyel a közelben, a Lánchíd budai oldalán épült fiatal ökopark, a Lánchíd park lesz. Ha a helyet keresők szempontjából nézzük, a Lánchíd park eszményi hely. Könnyen megközelíthető, rendezett és vonzó, viszonylag méretes zöldfelülettel rendelkezik, a környéke nem sűrűn lakott, és a Dunára nyíló kilátás, főleg este, a kivilágított Lánchíddal fantasztikus. Természetesen nem ötleteket akarok adni, de azt hiszem a közönség mindenféle ajánlás nélkül is meg fogja találni ezt a helyet. 

Ízléses rámpák, vízáteresztő, ragasztott burkolat, ápolt gyep

A Lánchíd tövében elterülő kis díszpark most még harmonikus látványt nyújt

Pazar panoráma

A belvárosi parkokra általában és törvényszerűen jellemző mindenhol, hogy az eredeti elképzelésektől függetlenül a városi lakosság birtokba veszi őket, élő, lüktető hellyé alakítva a zöld közterületeket. Az is természetesnek mondható, hogy a kis területen nagy számban koncentrálódó, szórakozni vágyó közönségben sokan meglátják a vásárlót, a fogyasztót, és megpróbálják kiszolgálni őket. Azonban ha ezek a folyamatok ellenőrizetlenül, mi több, kontrollálatlanul történnek, akkor szinte biztossá válik a terület lezüllése, a növényzet pusztulása, a térelemek esztétikájának csökkenése. Sajnos az Erzsébet tér több szempontból már menthetetlen, a trendivé válás, a kereskedelmi túlkínálat, és a tér turista-attrakcióként való funkcionálása nehezen visszafordítható körülmények. Nagyon remélem, hogy a belváros legfiatalabb, jelenleg talán legszebb ökoparkja nem jut ugyanerre a sorsa. Írásomat előzetes figyelmeztetésnek szánom, mind a Lánchíd park felett őrködő illetékesek, mind a városi zöld környezet, és szórakozás után sóvárgó közönség számára. 

Érdeklődőknek ITT egy alapos tanulmány az Erzsébet tér születéséről, ITT pedig a Lánchíd park extráiról olvashatnak.