Megyeri Szabolcs kertész blogja

Magas bolti árak, vegyszerrel kezelt zöldségek? Nem probléma, ha kikerüljük a hagyományos kereskedelmi csatornákat, és magunknak termelünk friss és egészséges biozöldséget. A kertben nem csak a gyep mutat szépen, hanem a veteményes is. Háztáji sorozatomban ma az egyik legalapvetőbb termény, a vöröshagyma kerül sorra!

Ha van zöldségféle, ami nem szorul különösebb bemutatásra, az a vöröshagyma. A népdalban is megénekelt zöldség a magyar konyha egyik alapeleme, a makói vöröshagyma pedig igazi hungarikum. Hagymát a zsíroskenyértől a pörköltön át, a panírozott karika készítéséig sokmindenre használunk, hagyma nélkül nincs vasárnapi ebéd. Ezért érdemes felvenni a háztáji listára, főleg, mert nem egy túl bonyolultan nevelhető terményről van szó.

Dugványozás, az egyszerűbb módszer

A vöröshagymát kétféle módon telepíthetünk a veteményesbe, magvetéssel, vagy dughagyma kiültetésével, de bármelyik módot választjuk, mostanában, tehát március közepén kell belevágnunk. A vöröshagyma nem túl melegigényes, a csírázás, hajtás hőmérsékleti optimuma 4-5 Celsius, a fejlődő, nagyobb növények pedig a 15-20 Celsiusos hőmérsékletet szeretik, így egy-két héten belül mindenképp kezdjünk neki az ültetésnek. A dughagyma talán az egyszerűbb választás, vetőanyagot gazdaboltokban, piacokon vásárolhatunk, fél kilónyi mennyiség nagyjából egy 5x5 nm-es területre elegendő, ez általában még több is, mint egy átlagos kerti hagymavetemény. A dugványokat körülbelül két ujjpercnyi mélyen helyezzük a földbe, az egyes szemek között úgy 15 centimétert hagyjunk, a sortávolság ennél kicsit nagyobb, egy bő arasznyi legyen. Amennyiben a dugványokat sűrűbben ültetjük, kisebb fejeket kapunk majd, és fordítva, tegyünk belátásunk szerint. Az előkészületek kimerülnek egy alapos gyommentesítésben, átmozgató ásásban, és egy kis trágyázásban. Az istállótrágya megfelelő, a nitrogén túlsúlyos anyagokat kerüljük, mert csak lombot növesztünk velük. A talajt tekintve a hagyma nem igényes, szinte bárhol ültethetjük, de kimondottan kötött talajon nem él meg. Leginkább a laza, humuszos közeget kedveli, de nem túl válogatós. Az első hetekben alkalmanként öntözzük meg a veteményt, a későbbiekben erre alig lesz szükség. 

Helyet spórolunk, ha például salátával közösen ültetjük a hagymát

Magvetés esetén is a napokban esedékes a művelet, de csak akkor, ha fólia alatt, vagy a lakásban előneveljük a növényeket, a szabadföldi ültetés még pár hétig nem aktuális. Utóbbi esetben arasznyi hosszúságú sorokba szórjuk a magokat, melyek két-három hét után fognak fejlődésnek indulni. A túl sűrűvé váló veteményest ritkíthatjuk, a kiszedett palántákat nyugodtan átültethetjük, jól bírják a mozgatást, akár a saláta, uborka közé is költöztethetjük őket. A magvetés főleg abban tér el a dugványozástól, hogy utóbbival szemben alapos öntözést kíván a fejlődés első szakaszában, de legkésőbb a nyár derekán, júliusban hagyjuk abba az intenzívebb locsolást. Megjegyzem, hogy amennyiben sűrűn szórjuk ki a magokat, és a ritkítás is elmarad, akkor apró szemű, dugványozásra alkalmas hagymafejeket szedhetünk fel, így jövőre saját dughagymáink lesznek, azonban szerintem kiskertben ezzel felesleges időt tölteni.

Mulcsolással elejét vehetjük a kiszáradásnak és gazosodásnak. Szalma, fűnyesedék helyett komposztot is használhatunk

Bármelyik módszert választottuk, a növekedésben lévő hagymákat ugyanúgy kell gondoznunk. A hagymát ritkán támadják gombabetegségek, a kártevők közül a levélzetet támadó fajták jelenthetnek veszélyt, ellenük a szokásos permetszerekkel védekezhetünk. A főellenség a május környékén megjelenő hagymalégy melyet vegyszerrel irthatunk, de kemikália sem kell, ha emelt ágyásba ültetünk, a légy ugyanis fél méternél magasabbra nem repül.  A másik jellemző probléma, főleg a családi kis veteményesekben, a talajban levő fonalférgek, melyek sajnos csak talajfertőtlenítéssel tüntethetőek el, a hagymában göbösödést, keményedést okoznak. Mivel a hagyma levélzete gyér árnyékot vet, általában gyomok jelennek meg a sorok között, amiket kézi szedéssel, vagy kapálással tüntethetünk el. Érdemes hetente járőrözni, és a gazolást szükség esetén elvégezni, a lazábbá, porhanyósabbá tett talaj segít a növény fejlődésében. Segíthet a fejlődésben, ha a sorokat komposzttal szórjuk meg időnként, a sekély gyökérzet nem jeleskedik a tápanyagfelvételben, így azonban gazdagíthatjuk a hagymák közegét.

Hamarosan szedhető

Az érés dugvány esetében augusztus eleje, magvetésnél augusztus vége-szeptember eleje, a megfelelő időszakot a levelek száradása, szétmorzsolhatósága jelzi. A felszedést mindenképpen egy száraz, meleg napra időzítsük, a gumókat pedig ásóval, óvatosan forgassuk ki. A terményt ajánlott két-három napig a napon hagyva utóérlelni, szárítani, így jobban eltartható lesz. Ha minden rendben ment, egy öt négyzetméteres területről dugványozás esetén nagyjából 5-7 kg termés várható, magvetésnél pedig ennél 10-15 %-kal kevesebb.

Balkonon is kipróbálható a hagymanevelés, így persze a hozam is kisebb, de a saját termény öröme ugyanaz

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Itt a tavasz, épülnek-szépülnek a kertek, nagyban zajlik a füvesítés, a virág-, és veteményes ágyások kialakítása, a türelmetlenebbek pedig már az első palántákat is nevelgetik. Ez a szép időszak most még nagyjából mentes a mindenféle kerti kártevők és rontópálok támadásaitól, azonban hamarosan eljön az ő idejük is. A leveleket rágó, termést károsító rovarok, a makacs gyomok mind problémát jelentek, de a gazda szemét hízlaló harmonikus látvány elsőszámú ellensége a vakond, aki csak a mesében kedves állatka, a valódi kertekben csúf túrásaival kergeti őrületbe a tulajdonost. A vakondűzés módszertana rendkívül szerteágazó, akár egy kisebb diplomamunkát is össze lehetne hozni a bevált, és ígéretes(nek hangzó) eljárásokból, ám nem mindegyik olyan eredményes, mint amennyire az hírlik. Következzen tehát a vakondmentesítés gyorstalpalója, a legnépszerűbb módszerekkkel, azok előnyeivel és hátrányaival.

Az ellenség!

A folytatáshoz kattintsanak!

A tavaszi kertrendbetétel egyik alapvető eleme, tulajdonképpen a leglátványosabb része a füvesítés. A hideg évszak gyakran megtépázza a kerti gyepet, és a hó olvadása után azt látjuk, hogy a kinti zöld szőnyeg foltos, hiányos, rosszabb esetben alig észrevehető, mert annyira kipusztult. Ilyenkor természetesen rendbe kell hozni, amit a tél elrontott, vagyis füvesíteni kell.

Mindenki ilyen gyepet szeretne

A gyep újratelepítésének két megszokott, bevett módja van, mindkettővel sikereket lehet elérni, ám mindkettőnek vannak a hátrányai is. Az első, egyszerűbb módszer a fűmagvetés. Ebben az esetben elsőként egy általános talajelőkészítést kell elvégezni, ami gazolásból, átforgató felásásból és talajtömörítésből áll. Röviden részletezve ilyenkor kézzel, vagy amennyiben szükséges vegyszerrel eltüntetjük a gyomokat, majd ásóval, esetleg rotációs kapával a talaj felső rétegét átforgatjuk, meglazítjuk. Ezután tömörítjük a talajt, amelyhez kerti hengerelő eszközt kell használni, ez lehet a régebbi fajta fémhenger, vagy modernebb, könnyebben kezelhető, vízzel feltöltendő műanyag eszköz. Az előkészítést követően jön a magok kiszórása, itt lép be a fő kockázat, ugyanis ha nem sikerül egyenletesen kiszórni a vetőanyagot akkor foltos lesz a későbbi zöld felület. Magvetésnél még a madarak is dolgozhatnak ellenünk, és a magok mélyedésekbe tömörülésével szintén tökéletlen lesz az eredmény.

Fűmag vetésénél kardinális kérdés, hogy sikerül-e egyenletesen kiszórni a magokat

A kettes alternatíva a gyepszőnyeg terítés, ami jóval egyszerűbb, ám drágább módszer. Ilyenkor egy előnevelt, mondhatni kész gyepet kapunk, melyet tényleg szőnyeg módjára lehet leteríteni a kertben, természetesen szintén az előkészített, gyommentesített, egyenletesen simára tömörített talajra. A gyepszőnyeg még egy előkészületet kíván, telepítéséhez szegélyek kialakítása szükséges. A fűmagvetéssel szemben előnye, hogy azonnal egy kész, zöld felületet kapunk, melyet ugyan egy-két hétig kímélni kell a begyökeresedés időszaka alatt, de tulajdonképpen már aznap használatba vehető. 

A gyepszőnyeg gyors, egyszerű megoldás

A hidrovetés egy lépésben tartalmaz mindent

A kerttulajdonosok általában a két fenti módszer közül választanak, aszerint, hogy mennyire sürgős az egyenletes, zöld gyep számukra, illetve befolyásoló tényező még az ár is. Van azonban egy nem túl elterjedt harmadik út is, ha nem túl nagy költség mellett gyors eredményt szeretnénk. Ez a hidrovetés. A hidrovetés egy olyan speciális eljárás, melyet egyaránt szoktak alkalmazni közterületeken, parkok, terek esetében, golfpályákon, de magánkertekben is. Lényege, hogy az előkészített felületre egy folyékony keveréket, masszát locsolnak ki, mely tartalmazza a fűmagot, az indítótrágyát, szükség esetén a talaj PH-értékét szabályozó anyagot és az úgynevezett hidromulcsot, mely egy magas cellulóztartalmú, fa és papíralapú segédanyag. Az elegy vizet is tartalmaz így a belocsolás is megoldott egy lépésben. A kilocsolt anyag egyenletesen terül el a talajon, mindent tartalmaz, ami a magok sikeres kikeléséhez szükséges, nem ad lehetőséget a madaraknak és a szélnek, hogy széthordják a vetőmagot, és a mulcs zöld színe miatt azonnal dekoratív kinézetet kölcsönöz a kezelt területnek. A módszer nagy előnye, hogy nehezen megközelíthető, kisebb és nagyobb területeken egyaránt alkalmazható, sőt, meredek felületeken is bevethető, ekkor nagynyomású berendezéssel, egyfajta vízágyúval juttatják ki az anyagot a szakemberek. A hidrovetés házilag nem kivitelezhető, mindenképp kertépítő vállalkozó bevonása szükséges, ám a költségek alacsonyabbak, mint a gyepszőnyeg terítés esetén, ha pedig a magvetéshez hasonló kötelező előkészületeket sajátkezőleg oldjuk meg, olcsóbban végeztethetjük el a vetést. Az eredmény általában már egy hét-tíz nap után jól látható, a növekedő gyep ezután csak a hagyományos törődést igényli. 

Merdek felületeken is sikerrel alkalmazható

Összességében mindhárom metódus jól alkalmazható, a fűmagvetés olcsó, és házilag kivitelezhető, hiba esetén pedig újra és újra megismételhető a művelet. A gyepszőnyeg azonnali, látványos eredménnyel jár, már a leterítés napján használatba vehető a kert, cserébe nagyobb befektetés szükséges hozzá. A hidrovetés kedvező áron elérhető, és a talajelőkészítésen kívül nem ró egyéb feladatot a kert gazdájára, valamint a siker biztosabb, mint a magvetés esetén.

Olcsóbb, mint a gyepszőnyeg, biztosabb, mint a magvetés

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Előszeretettel mutatok be olvasóimnak budapesti zöldfelületeket, parkokat, füves-fás zugokat, hisz ezek a területek nagyban hozzájárulnak a városi ember komfortérzetének növeléséhez. Mai példám is illeszkedik a sorba, azonban nem klasszikus, birtokba vehető zöld szigetről van szó, hanem egy különleges, a régmúltat idéző kertről, mely annak ellenére, hogy közpoti helyen van a fővárosban, nem annyira ismert. Erre járva készítettem ma az alábbi fotókat.

Az Erzsébet híd pesti oldalának tövében helyezkedik a Belvárosi Plébániatemplom (Nagyboldogasszony főplébánia), melynek oldalában, a Március 15. tér határolásával található az az apró fűszerkert, mely a középkor hangulatát idézi. A hagyományok alapján mértani alakzatba rendezett, díszkővel határolt ágyások fűszernövényeknek, gyógynövényeknek és rózsáknak adnak otthont, csakúgy, mint évszázadokkal ezelőtt. A kis kert még így tavasz elején is bájos képet mutat, szerencsére jól láthatóan gondozás alatt áll, nyáron várhatóan még idillibb lesz a látvány itt. Hiába a belvárosi sokadalom, a közeli forgalmas autóút, és a mindig tömött Váci utca, a  díszes fűszerkert, a túloldali, budai panorámával kiegészítve pár percre csendes, elmélkedő hangulatba képes ringatni a látogatót. Mikor Budapest szívében tesznek sétát, feltétlen kanyarodjanak a Váci utcából, vagy a Dunakorzóról errefelé!

Időről-időre felröppennek hírek, miszerint a szociális járandósságokat több településen összekötik a segélyezettek portájának, kertjének állapotával. Ez a gyakorlatban többnyire azt jelenti, hogy akkor jár a pénzbeli és egyéb segítség az igénylőnek, ha a háza környékét - udvart, kiskertet, utcafronti részt - rendezetten, tisztán tartja. Az elképzelés feltételezem azt is magában foglalja, hogy a szóban forgó polgárok a harmonikus környezet létrehozása mellett kezdjenek is valamit a földterületükkel, például termesszenek zöldséget, gyümölcsöt. A vázolt elképzelés persze vitatható, vitatott is, és semmiképp nem is akarnám véleményezni, csupán azért vetettem fel, mert a fülembe jutott, hogy a szép és szemet gyönyörödtető porták létrejöttét másképp is lehet ösztönözni. Karcagon példáaul az önkormányzat a konyhakertek szépségversenyét rendezi meg.

Egy ilyen konyhakert megalkotása és fenntartása kezdőknek sem jelent nehézséget

Természetesen a két dolog nehezen hasonlítható össze, hisz egyik oldalon nehéz sorsú emberek állnak, a másikon pedig lelkes hobbikertészek, ám lehetséges, sőt, valószínű, hogy van átfedés a két halmaz között. Mindemellé, ha egy önkormányzatnak az a célja, hogy a város-, és utcaképet, valamint az ott élők felelősségérzetét, termelési kedvét fokozza, akkor a karcagi ötlet mindenképp megfontolandó. Miről is van szó pontosan a kunsági városban?

AKár díjnyertes is lehet egy ilyen kiskert

Karcag önkormányzata "Legszebb konyhakertek" címmel indított egy programot, melynek célja a helyiek ösztönzése a konyhakerti növénytermesztésre. A programhoz való csatlakozás önkéntes, a nevezéshez mindössze annyi szükséges, hogy a versenybe szálló saját, vagy a számára használatra átengedett földdel rendelkezzen, és azon konyhakerti zöldségeket, terményeket neveljen, és ami roppant szimpatikus, hogy a két, méret alapú kerti kategória mellett balkonkertészkedők is beszállhatnak a versengésbe. Akad pár további feltétel is, legalább ötféle terménynek kell nőnie a kertben, ügyelni kell a veteményes esztétikájára is, a bírálatnál szempont lesz a kialakítás ötletessége is, valamint természetesen a végén a megtermelt zöldségek minősége is számít majd. A jelentezéshez a helyi lakosoknak mindössze egy űrlapot kell kitölteniük, a zsűri pedig a nyár végi eredményhirdetés előtt kétszer, előre egyeztetett időpontokban fogja szemrevételezni a kertet, balkont, terményeket. A legjobbakat díjazza a verseny kiírója, és különböző szempontok alapján különdíjak is gazdára találnak majd.

Balkonveteményesek is nevezhetőek

Felmerülhet olvasóimban a kérdés, hogy miért tartom fontosnak egy alföldi városka zártkörű konyhakert-vetélkedőjének ismertetését. Úgy látom, hogy a karcagi kertverseny egy olyan megszívlelendő kezdeményezés, mely szelíd, játékos eszközökkel veszi rá a jelenlegi és leendő hobbikertészeket a háztáji termelésre, és mikrokörnyezetük ápolására, ilyen módon szembeállítható a szankcióként elrendelt kertrendbetételekkel. Természetesen egy ilyen háziverseny nem old meg országos, sőt talán helyi problémákat sem, az önkéntes jelleg, és a díjazással járó jutalom és dicsőség  azonban sokkal jobb ösztönzőerők, mint a másik módszer, arról nem is beszélve, hogy a kezdő indulók akár a későbbiekben is a háztáji termelés mellett dönthetnek. Ajánlom tehát a karcagi példát más települések vezetőinek is, a verseny kiírása és lebonyolítása alig járhat költségekkel, a várható haszon viszont jelentős.

A kreatív megoldások, egyedi ötletek pluszpontokat jelenthetnek

A karcagi kertverseny hivatalos kiírása ITT található.

Képek: innen, innen, innen, és innen. 

Aktuális hír, hogy a Keszthelyi-hegységben pusztulásnak indult a feketefenyő állomány, ami szomorú fejlemény, ugyanis a Pinus nigra annak ellenére, hogy tájidegen, betelepített faj, közel másfél évszázada meghatározó növénye a tájegységnek. Sajnos a megbetegedő fák nem menthetőek meg, ezért az erdészeti hatóság kénytelen szanálni azokat. De vajon mi áll a háttérben, és mik lehetnek a következmények?

Jól látható fenyőpusztulás a Keszthelyi-hegységben (fotó: Keszthelyi Erdészet)

A feketefenyő - hangozzék bármilyen furcsán - a répafenyők nemzetségébe tartozó faj, a fenyőfélékhez hasonlóan örökzöld növény, különlegessége tűlevélzetének sötét színe, erről kapta nevét is. A többi fenyővel ellentétben egyenesen kedveli a meszes talajt, ezért előfordulási helyei közt szerepelnek a közép- és dél-európai mészkőhegységek, a Balkán nyugati részén is megtalálható nagyobb, összefüggő területeken, de a mai Magyarország területén nem őshonos. Utóbbi tény ellenére a hazai viszonyokkal jól kijön, ezért lehetett sikeres a betelepítése az 1800-as évek második felében. A honosítás a Festetics család nevéhez fűződik, ők telepítették az első példányokat, így a Keszthely környéki vidéken már jó ideje élnek feketefenyők, de a Mecsekben, Vértesben, Budapest környékén, tulajdonképpen a Dunántúl teljes területén elterjedt faj. Az Alföldön is találni belőlük, ide azért kerültek betelepítésre, mert a feketefenyő eredményesen köti meg a meszes, homkos talajt, a Keszthelyi hegységben pedig a kopár, dolomitos sziklákat népesíti be. Nem lehet elmenni azonban azon tény mellett, hogy a feketefenyő - sokszor túlságosan sűrű (kb. tízezer tő/hektár) - betelepítése kiszorította a helyi növényzetet, tulajdonképpen invazív fajról van szó, mely rossz hatással van az adott terület ökológiai egyensúlyára.

Tájidegen, invazív, de szép faj

A mostani tömeges pusztulás nem új jelenség, eddig háromszor következett be hasonló esemény, a múlt század közepén a Mecsekben, egy bő évtizeddel később a Dunántúli-középhegységben, majd a '90-es évek fordulóján pár év alatt az egész ország területén jelentős feketefenyő pusztulás volt megfigyelhető. A legutolsó, mostanra tetőző fakihalás jó fél éve indult el, az aszályos nyári időszak megviselte a fákat, majd ahogy régebben is, a forró, száraz hónapok után elkezdődött a levelek vörösödése, száradása, és az érintett fák többsége hamar elhalt. A történtekben ugyanakkor nem csupán az aszály a ludas, hanem két kórokozó is felelőssé tehető, melyek ráadásul - a fák szerencsétlenségére - együtt sokkal nagyobb kárt okoznak, mint külön-külön. Az első bűnös kórokozó a Sphaeropsis sapinea syn. Diplodia pinea, mely a fiatal hajtásokat, tűleveleket pusztítja. A fertőzés a nyár első felében jelentkezik, a fiatal levelek növekedésének megállásával, majd elszíneződésével, elhalásával. Nyár végére a vörösödés az egész lombkoronára kiterjedhet, így pár hónap alatt a fának vége. A másik felelős egy gomba (Mycosphaerella pini), mely az idősebb, kifejlett tűleveleket támadja, ha szétterjed a növényen, akkor rossz esetben csak az új hajtások maradnak meg. A két kórokozó együttes fellépésével pedig mind az új, mind a régi levelek áldozatul esnek, sok esetben pedig egy harmadik gomba, a Cenangium ferruginosum megjelenését is tapasztalták, ami szintén gyorsan terjed, így a fa sorsa megpecsételődik. Ez történt most is.

A Sphaeropsis sapinea nyomai

Vörösödő tűlevelek

A Keszthelyi-hegységben a jövő évig bezárólag a feketefenyő populáció körülbelül 70%-a kivágásra kerül majd, ennek nem csak esztétikai okai vannak, a száraz növények a forró nyáron fokozott tűzveszélyt jelentenek. A hatóságok közlése szerint 2014 végéig több ütemben több mint 15 ezer köbméternyi fenyőt vágnak ki (a munka dandárját a tervek szerint a turistaszonon kívülre időzítik), ezzel a Keszthely és Balatonederics közötti erdősáv arculata jelentősen megváltozik. A dolog természetesen szomorú, főleg a vidékhez kötődő helyieknek és a környéket kedvelő turistáknak, azonban a kényszerű erdőirtásnak pozitív hozadékai is lesznek. A feketefenyők kivonulásával újra benépesülhet a terület olyan őshonos lombhullató fajokkal, mint a virágos kőris, (mannakőris, Fraxinus ornus), a molyhos tölgy (Quercus pubescens), de visszatérhet a cserszömörce is. Az érintett terület flórája várhatóan változatosabb lesz, és ezzel együtt a rovarvilág is színesebbé válik majd. 

A hatalmas feketefenyőből aprócska bonsai is nevelhető

Jóllehet a feketefenyő erdőként való telepítése inváziós jellegénél fogva nem a legjobb ötlet, tágas kertekbe való ültetése nem ellenjavalt, tetszetős külalakja, méltóságteljes mérete és megjelenése miatt a tágas birtokok elegáns dísze lehet. Csemetéit a nagyobb kertészetekben rendszeresen lehet vásárolni.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.