Növekvő élelmiszerárak, fonnyadt termények a boltok polcain, vegyszerrel kezelt zöldségek? Mindez nem érinthet minket, ha belevágunk a háztáji termelésbe! A múlt héten indult veteményes sorozatom mai epizódjában egy újabb zöldségféle termesztésének fortélyaiba avatom be önöket. Eheti növényünk a kelbimbó.

A kelbimbó több okból megfontolandó, mint lehetséges házitermény. Élettani hatásai kedvezőek (karotin, B-vitaminok, C-vitamin), magas szárazanyagtartalma révén sikeresen tárolható, és ugyanezen tulajdonsága miatt igen jól tűri a fagyot, akár a -15 Celsiusos téli hideget is átvészeli. Ráadásul roppant dekoratív zöldség, amit ősszel elszíneződő levelei csak fokoznak. Mindemellett a kelbimbó nem túl gyakori vendég a konyhákban, mondhatni nem épp slágerzöldség, már csak ezért is megéri kísérletezni vele, hiszen új ízeket csempészhetünk vele a sokszor unalmas zöldségmenübe.

Palántázás...

...majd kiültetés

A kelbimbó (Brassica oleracea var. gemmifera) palántáinak neveléséhez március közepétől láthatunk neki, de ekkor még fólia alatt, vagy beltérben, akár a konyhaablakban kell előnevelni a növénykéket. A növény a laza, tápanyagdús talajt kedveli, előneveléskor a bárhol kapható általános termőföld tökéletesen megfelel számára. A magokat egy ujjpercnyi mélyen dugjuk a földbe, majd helyezzük napos helyre. Palántázóedényként használhatunk kiürült tejfölöspoharat, kisebb virágcserepet, de akár toalettpapír-gurigát is, utóbbiből később nagyon egyszerű lesz kiszedni a növényt földjével együtt, ami az ültetésnél nem utolsó szempont. A kibújó hajtásokat időnkénti öntözés mellett 4-5 hétig kell fólia alatt, vagy lakáson belül nevelni, ezután jöhet a kiültetés. A fiatal növények már megbirkóznak a késő tavaszi enyhe fagyokkal, de ha még zord az idő április derekán, akkor várjunk egy keveset a szabadföldi ültetéssel. Meg kell említeni, hogy közvetlen a kertbe is szórhatjuk a magokat, erre azonban csak később, április-május környékén kerülhet sor, másfelől a kinti magvetés során sok vetőmag fog kárba menni, ami nem kimondottan gazdaságos, főleg, hogy az egész procedúra egyik kiindulópontja a spórolás, a költséghatékonyság.

Nagy növény lesz belőle

Mikor a körülmények adottak a kiültetéshez, fényigényes palántáinknak keressünk a kertben napos helyet, ám az sem baj, ha néha árnyék vetül rájuk, csak kimondottan sötét helyre ne telepítsük őket. Kerti talajból a kelbimbó kedvence az enyhén meszes, tápanyagokban dús föld, melyet ültetés előtt egy kis komposzttal is gazdagíthatunk. Mielőtt azonban kétségbe esnénk, hogy miként mérjünk mésztartalmat, vagy nitrogénmennyiséget az ültetőközegben, megnyugtatnám a kertészkedőket, hogy a kelbimbó alapvetően nem egy kényes növény, az átlagos kerti talajban is jól fogja érezni magát. Annak ellenére, hogy az időszakos szárazsággal megbirkózik, jót tesz bimbóinknak, ha időnként öntözzük őket, az ültetésnél így az is szempont lehet, hogy ezt a művelet könnyen, gyorsan el tudjuk végezni (például legyen körbejárható a veteményes, vagy hagyjunk egy járható utat középtájon).

Itt fejlődnek a bimbók

A fejlődő növények idővel terebélyessé válnak, ezért még az ültetés során számoljunk azzal, hogy mindegyiknek jusson elég fény. Ezért a palántákat egymástól 30-40 centiméterre telepítsük, a sortávolság pedig ennek másfél-kétszerese legyen. Sajnos a munkálatok itt még nem fejeződnek be, a kelbimbó ugyanis több kártevő célpontja. Megtámadhatja növényeinket földibolha, káposztahernyó, levéltetvek, a nyár elmúltával pedig meztelencsigák is megjelenhetnek. A kártevők ellen gazdaboltokban kapható permetezőszerekkel, a támadók kézi szedegetésével, és folyamatos őrjáratozással védekezhetünk, de a realitás inkább az, hogy főként a csigával gyűlhet meg a bajunk, tehát nem kell folyamatos harcra készülni. A kelbimbó veteményes időnként gazolásra szorul, amit óvatosan végezzünk, lehetőség szerint kézzel, mert a nagy levelek törékenyek, és a szerszámmal a szárban, gyökérzetben is kárt tehetünk. A gyomok eltüntetése közben nem árt egy kis talajlazítás sem, ez a gyakorlatban egy óvatos kapálást jelent.

Társíthatjuk egyéb zöldségfélékkel

A termés betakarításának ideje nyár végén, ősz elején érkezik el, mikor a bimbók legalább három centiméter átmérőjűek. Apró fortély, hogy ha a termést fenthagyjuk az első őszi fagyokig, akkor édesebb, ízletesebb lesz. További praktika, hogy a helyigényes kelbimbót akár az uborka, vagy a bab közé is telepíthetjük, így teret nyerünk a kertben, sőt, ha az esztétikum is számít, akkor a magasra cseperedő, mutatós kelbimbót egyfajta térelválasztóként, díszként is elhelyezhetjük a háztáji kiskertben.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.