Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az idei húsvét korai, ráadásul az időjárás is elcsúfítja ezt a szép ünnepet, jelentősen megnehezítve például az egyik legismertebb népszokást, a locsolást. Persze nem a parfümös változatot, hanem régimódi vödrös, hideg vizes módszert, hiszen leány legyen a talpán, aki állja a jeges áradatot ebben a cudar időben. A húsvét persze elsősorban vallási ünnep, azonban sok szép népszokás, és egyéb érdekesség köthető hozzá, így most ezekből állítanék össze egy csokorravalót.

A húsvéti nyúl és a tojás az ünnep alapvető "tartozékai", ám ha jobban belegondolunk, a tojást tojó nyúl legendája több sebből vérzik. Hogyan magyarázható a biológiailag helytelen kép? Nos, a húsvét szorosan kapcsolódik a feltámadáshoz, az újjászületéshez, a tojás pedig a születés, a termékenység szimbóluma. A nyúl egyes források szerint a XVI. századi Németországban kapcsolódott a húsvéti mitológiához. Nem csoda, hiszen a nyúl maga is termékenységi szimbólum (vö.: szapora, mint a nyúl), ráadásul a fészekrakó, tojást tojó nyuszi alakja sem teljes fantazmagória, a legenda talán a Lepus fajból építkezik, ez a nyúltípus ugyanis nem üregben él, hanem fészket rak. Persze tojást azért még ezek a nyulak sem tojnak. Így a tojó nyuszi alakja tulajdonképpen kétféle termékenységi szimbólum házasságából alakult ki. 

A tojás eredete nagyjából tisztázott, de hogyan lett színessé, festetté? Egy ismert legenda szerint a megfeszített Krisztus keresztje alatt egy asszony imádkozott, kinek kezében egy kosár tojás volt. A Megváltó vére rácseppent a tojásra, innen a piros szín. A katolikus felfogás szerint a piros szín minden legenda nélkül Krisztus vérét jelképezi, ami az új élet ígéretét rejtő tojáson válik az ünnep szimbólumává. A piros mindemellett a szerelem színe is, így a népi folklórban a tavasszal kibontakozó érzelmek, a szerelem jelképe is, ezért adnak a lányok a legényeknek piros tojást a locsolásért.

Hagyományos minták...

...és aktualizált motívumok

Maga locsolás is szimbolikus tett, a húsvét szimbolikájának azon motívumára reagál, miszerint a tavaszi ünnep egyszersmind a természet újjáéledésének, a télnek, mint halálnak a végét jelenti. Ilyen módon a tavaszi ültetéshez, magvetéshez kapcsolódó, a növények fejlődését, kihajtását segítő öntözést alakítja játékká a locsolkodás. A népi folklórban a locsolás - nem parfümmel, kölnivel, hanem hideg vízzel - a lányok víz általi megtisztító, megújító rítusa. A locsolkodásnak természetesen egyházi eredete is van, egyfelől a keresztelést idézi, másfelől legendákra vezethető vissza, az egyik a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással elhallgattatni akarókról szól, a másikban a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Ki tudna jobban locsolni, mint a tűzoltók?

A locsoláshoz elmondott versikék már a világi szokások körébe tartoznak, a jeges zuhany előtt szokás volt tréfás, csipkelődő, vagy éppen pajzán költeményekkel engedélyt kérni a művelethez, természetesen az engedélykérés inkább formalitás, a vödör mindenképp lendült. A szerencsés leányzó pedig festett tojással "köszönte" meg a tavaszi formába hozást. Mára szelídültek az elemek, a hideg vizet kölnivizek váltották fel, a vers pedig sokféle témájú lehet, a hagyományos költemények mellett/helyett alkalmazkodhat mindenféle aktualitásokhoz, akár politikai színezetet is kaphat (Zúg a traktor/szánt az eke/elvtársnő locsolhatok-e?), lehet egészen pajzán (Biciklivel érkeztem,/negyven métert fékeztem/Kiszakadt a nadrágom,/kifigyelt a tojásom./Szabad-e locsolni?) és a városi folklór is kitermeli a maga abszurd verzióit, közülök a személyes kedvencem a következő: Kék erdőben jártam/zöld ibolyát láttam/holnap megyek szemorvoshoz. Szabad-e locsolni?

A vödrös módszer városban is bevethető, kérdés, hogy mekkora sikere lesz?

A húsvéttal kapcsolatban a gyerekeket illetően nem a locsolkodás és a liturgiák fontosak, hanem a húsvéti tojásvadászat, melyre általában a kertben, vagy valamilyen füves-fás területen kerül sor, a feladat pedig egyszerű, megtalálni az elrejtett (ma jellemzően csoki) tojásokat. A kinti tojásvadászat idén jó eséllyel elmarad, ám a lakásban is lehet pótolni, az édességeket változatos helyekre lehet eldugni lakáson belül is, de a szobanövényekből akár rögtönzött zöldterületet, házi dzsungelt is össze lehet állítani, így a szabadtéri játék illúziója megteremthető.

Idén ez valószínűleg elmarad...

Utolsóként az alig ismert húsvéti bilbyt említeném meg. Ausztráliában, ahol a közönséges nyúl nem őshonos, de betelepítés útján nagyon elterjedt lett, kártékony, pusztító rágcsáló hírében áll (és az is). Az ausztráloknál így a nyúl hírneve nem éppen makulátlan, ezért egy helyi rokona, a bilby (erszényes nyúl) hivatott őt helyettesíteni, nem sok sikerrel mivel a bilby a kihalás szélén áll, így a gyerekek körében nem nagyon ismert, emellett közel sem annyira cuki és bájos, mint a mi hagyományos nyulunk.

Húsvéti bilby idealizálva...

...és a valóságban. Nem éppen ünnepi állatka.

Minden kedves hölgyolvasómnak sok locsolót, az uraknak pedig rengeteg piros tojást kívánok!

Áldott, békés húsvétot!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Sokszor és szívesen agitálok amellett, hogy a gyerekek közelében minél több növény, virág, zöld legyen. Mivel a gyerekek  - legnagyobb bánatukra - az idejük javarészét az iskolában töltik, az elképzelésem szerint ott sem lehet mellőzni a természet közelségét, legyen az egy füves-fás udvar, egy közös veteményes, vagy virágágyás, esetleg egy tantermi növénynevelde. Mivel most az idő cudar, és ha van udvar, egyelőre akkor sem lehet birtokba venni, így pár benti ötletet dobnék fel, melyet ajánlok lelkes növényszerető diákok, tanárok, osztályfőnökök és szülők figyelmébe.

Azt hiszem nem kell hosszan ecsetelni, hogy mennyire praktikus, ha abban a helyiségben, ahol a tanulók akár napi 8-10 órát is eltöltenek, legyen valamilyen zöldféle. A növény természetes környezetet teremt, vidám hangulatot áraszt, és megszépíti a sokszor kopott és fenyegető hangulatú termet. Erre a célra alkalmas lehet egy vagy több osztálynövény, mely még a felelősségteljességre való nevelés eszköze is lehet, ha gondozása közösségi feladatként kerül kihirdetésre. Az osztályterembe elsősorban nagyobb tűrőképességű, igénytelenebb fajták valók, Alkalmas lehet az illatos sárkányfa (Dracena fragrans), a fodrospálma (Howea belmoreana), a pletyka (Zebrina pendula), vagy a kukoricalevél (Aspidistra elatior), de jó választás a vidám külsejű zöldike (Chlorophytum comosum) vagy épp a régimódi anyósnyelv (Sansevieria trifasciata), továbbá ajánlani tudom a citromfát, vagy a virágok miat érdekes szobarózsákat. Ezen növények közös jellemzője, hogy a környezetükre nem igényesek, az öntözés alkalomszerű elmaradása nem tesz bennük kárt, és a fénnyel kapcsolatban sincsenek kiugró elvárásaik.

A dísznövények cserepeire vetésforgóban a diákok képét is ki lehet rakni, akár úgy, hogy azon a héten az felelős az öntözésért, akinek a feje az edényen díszlik

A dísznövények szépek, de elsősorban nézegetésre, díszítésre valók, így ha aktívabb foglalkozást igénylő, vagy esetleg biológia órán szemléltetőeszközként bevethető növényeket szeretnénk, akkor fűszernövényekkel is megpróbálkozhatunk. Ők azért válhatnak be, mert kis helyet foglalnak, egy szélesebb ablakpárkány is elegendő számukra, és ültetés vagy palántázás után gyors és látványos eredmény várható. Lehet próbálkozni majorannával, oregánóval, bazsalikommal, szuper választás a menta, amelyet akár a helyben készített teákhoz is lehet majd használni, ahol pedig már nagyobbak a nebulók, ott csilipaprikával is lehet egy próbát tenni, a növény látványos, a csípős ízeket kedvelők pedig haza is vihetnek belőle. A fűszernövényeknek elegendő egy tejfölöspohár is, de külön szórakoztató feladat lehet kreatív, érdekes edények készítése.  

A palántáknak, fűszernövényeknek nem kell sok hely

A cserepek lehetnek saját festésűek is

A növényápolás a gimnáziumban sem lesz ciki, ha ilyen vagány edények készülnek

A következő fokozat a tantermi zöldségtermesztés, ami elsőre furcsán hangozhat, de nem egy kerti ágyás bentre adaptálását kell elképzelni, hanem tavasz lévén inkább a magvetésre, hajtatásra, palántázásra kell gondolni. Április-május környékén számos zöldségféle vetése időszerű, és a magoncok hosszú ideig a az ablak mögött, kisebb-nagyobb edényekben, ládákban is jól fogják érezni magukat. Áprilistól május végéig vethető többek közt a káposzta, a kapor, az uborka, a babfélék, a tök, a borsó, melyek a palánta állapot eléréséig sikerrel nevelgethetőek a tanteremben. A gondozást egyszerűsíteni lehet például önöntöző edény készítésével, vagy saját gyűjtésű és festésű jelölőkavicsok bevetésével. Mikor a palánták kiültethető állapotba kerülnek, a kerttel (és megfelelő lelkesedéssel) rendelkező tanulók hazavihetik őket, de ha van a sulinak egy zsebkendőnyi szabad földterülete, akkor oda is telepíthetőek, hogy innentől kinti, közös veteményeskertként működjön a növénycsoport (ezzel tulajdonképpen a külföldön már bevált közösségi kert tanintézmányi változatát lehet létrehozni). Ahol pedig betonos az udvar, ott egy emelt ágyást lehet építeni, ami akár szintén lehet közösségi munka eredménye. 

A jelölőkavicsokra a gondozó  vagy a növény nevét is lehet festeni

Egyszerű önöntöző edény egy cserépből és egy félliteres üdítőspalackból 

Az ilyen játékos növényneveldék szórakoztató mivoltuk mellett lehetőséget adnak a szárazabb anyagrészek bevezetésére, a kézzelfogható, jelenlévő palánták kiindulópontjai lehetnek akár az őserdőkről, vagy a sivatagi körülményekről való tanári előadásoknak is. A növénygondozás emellett a felelősségre való nevelés hatékony kiegészítője, demonstrációjává is válhat, ráadásul remek közösségkovácsoló elfoglaltság. Az átlagos magyar tanintézmény legendásan szegény, ám a vázolt ötletek igen alacsony költségvetésből megvalósíthatóak, a dísznövényeket illetően otthoni gyűjtés is szóba jöhet, a fűszerek és zöldségek esetében pedig a termőföld mellett csupán vetőmagra és ültetőedényre lesz szükség, utóbbit a gyerekek is elkészíthetik, a szakszerű felügyelet pedig a biológiatanárok, vagy a kertbarát pedagógusok személyében eleve adott.

A tojáshéjban növekedő palánták igazán látványosak

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A növénynevelés általában úgy kezdődik, hogy elvetjük a magot, tesszük, amit tenni kell, és idővel több-kevesebb nehézség után fáradozásunk elnyeri jutalmát, szép, egészséges zöldség, ízletes gyümölcs, vagy szemet gyönyörködtető virág formájában. Előfordul azonban, hogy már a legelső lépésnél nehézségekbe ütközünk, ami nem mindig maga a vetés, hanem olykor a megvásárolt vetőmag "használati utasításának" értelmezése. A hiba a legtöbbször nem a vásárló készülékében van, a tasakok hátoldalán olvasható útmutató néha nem egyértelmű, félrevezető.

Most épp a margaritáról lesz szó, de a probléma más virágmagoknál is fennáll

A jelenséget egy gyakorlati példával is tudom demonstrálni, köszönhetően egy olvasómnak, aki ilyen problémával keresett meg, és még fotót is csatolt a zűrös zacskó fonákjáról. Gertrúdnak a következő kérdései támadtak a csomagolóanyag hátoldalának információival:

"Nagyon szeretem a kertünket, a virágokat és az idén vettem néhány virágmagot, hogy sok szép virág díszítse majd a kertet. Itthon néztem meg jobban a piktogramot, de nem tudom megfejteni. Az interneten is utánanéztem, hogy talán kétnyári a virág amit választottam, de nem. A lényeg, hogy nem értem, hogy amit elvetek magot az ötödik hónapban meleg vagy hidegágyba, azt a kilencedik hóban szétpalántázom és  a VI-VII. hónapban fog virágozni? Valami nem stimmel és ráadásul több ilyen jelmagyarázatú virágot is sikerült választanom. Kérem, segítsen megérteni a logikáját!"

A szóban forgó jelzések itt láthatóak:

Válaszom, mely talán másoknak is hasznára válik, a következő. A kérdés teljesen jogos, sok esetben szinte értelmezhetetlenek a piktogramok a tasakokon. A zöldség magoknál komolyabb fennakadás általában nincsen, mivel ezek a vetés évében be is takaríthatóak. Nem így a dísznövények.
A konkrét példában szereplő margaréta is abba a csoportba tartozik, melyekben alapvetően kétéves növények találhatóak, a kertészetekben viszont egyévesként, vagy más néven, egynyáriként szokták eladni. 
Az egynyári-kétnyári fogalom nem minden esetben állapítható meg elsőre, mivel a kertészetekben készen, bimbósan kapható egynyáriként hirdetett növényanyag már előhajtatott, előző évben elvetett, keltetett, teleltetett, majd bevirágoztatott állományból származik. Így ezek a kertbe kiültetve már virágosak, és abban az évben termést hoznak, majd sajnos el is pusztulnak.
A magként vásárolt, eredetileg két éves növények problémája, hogy idén elvetve még csak zöld növény lesz a kertben belőlük, ténylegesen virágozni, és díszíteni majd csak a következő évben fognak.
A fenti esetben ezért is szerepel a piktogrammok alapján a május-júniusi vetés, amiből azonban a vetés évében még csak palánták lesznek, amik október környékére kerülnek palántázható állapotba. Ezeket teleltetni kell, megfelelő hideghatást biztosítva számukra a virágzás indukálásához, majd következő év júniusára, júliusára fognak ténylegesen bevirágozni.
Sajnos ezen növényeknél, ha magról vetjük őket, (ilyenek a százszorszép, a margaréta, vagy a szegfű például) csak a hideghatásra indul meg a virágzás, ezért is szükséges számukra a teleltetés. Az egynyári növények általában a melegebb éghajlatú területekről származnak, melyek valódi egynyáriak, hideghatásra nincs szükségük, így a vetés évében virágoznak is. A kétévesek ellenben a hidegebb égövek növényei, így a termesztésnél, ültetésnél az eredeti termőhely viszonyait kell biztosítanunk számára a virágzás érdekében.

A színpompás virágoskert sokak álma, de könnyen nehézségekbe ütközhetünk, akár egy zavaros útmutató miatt

Remélem segíthettem Gertrúdnak és a hasonló dilemmával szembesülő olvasóimnak is.

Képek: innen és innen.

Fonnyadt, drága, vegyszerrel kezelt zöldségek a boltok polcain? Nem érint minket, ha saját termesztésű, egészséges és tápláló zöldségeket nevelünk a kertünkben, balkonunkon. A háztáji gazdálkodással nem csupán spórolni, bioterményt betakarítani lehet, hanem egy hasznos hobbit, és jóleső sikerélményt is bezsebelhetünk. Szerdai veteményes sorozatom mai alanya a cékla.

Méghozzá az érdemtelenül elfeledett cékla. Manapság kevés kertben terem ez a gumós termény, és sokan csak annyit tudnak róla, hogy leve az abroszon, ruhán makacs foltot hagy. Pedig többet tud, élettani hatásai kedvezőek, ásványianyag tartalma magas, 6-10 % cukrot és kiemelkedően sok C-vitamint rejt. És akkor az ízéről még nem is beszéltünk, én ugyan elfogult vagyok a céklával, de ki merem jelenteni, hogy az egyik legfinomabb zöldségféle. Édeskés aromája miatt zöldségellenes gyerekeknél is sikert lehet vele elérni, és végső érvként a cékla mellett áll az abból készíthető különleges orosz céklaleves, a borscs. Mindemellé termesztése egyszerű, így vágjunk is bele, vagyis lássuk a tudnivalókat.

Fiatal hajtások, ekkora méretnél már jöhet a ritkítás

A cékla (Beta vulgaris var. rubra) mondhatni igénytelen növény, túl sok követelményt nem támaszt sem a gazdával, sem a földdel szemben. Persze van kedvenc talajtípusa, a vályogos-homokos-humuszos közeg a legideálisabb a számára, és csak a túl kötött talajon ütközünk vele nehézségekbe, de itt egy homokos feltöltés, talajkeverés segíthet. Általánosan elmondható, hogy a szokványos kerti föld, ami más zöldségnek is megfelel, a céklának is jó lesz. A frissen szervestrágyázott földben a minőség gyengébb lesz, a legjobb, ha a tavalyi paradicsom, paprika helyére vetjük, itt elméletileg a múlt szezonban történt trágyázás, de a korai zöldségek után is telepíthető másodveteményként. A céklát magról vetjük, a vetés ideje április közepe-második fele, tehát még van idő megfontolni a dolgot. A gyomtalanított, átforgató ásással meglazított talajba 40 centiméteres sortávolságban szórjuk ki a magokat, egy félujjnyi mély barázdába. A cékla a kezdetekben igencsak szomjas, és a későbbiekben is vízigényes növény, ezért a beöntözést ne feledjük, és a csírázás, kezdeti fejlődés időszakában rendszeresen öntözzük (hetente akár többször is), később csak a nagy nyári forróságok idején kell öntözni, nagy szárazságban ugyanis fás, rossz állagú lesz a gumó. Hőigénye közepes, a gyökeresedés optimuma 15-22 Celsius, fényigénye ellenben nem nagy, tehát nem kell a céklaveteménynek kifejezetten napos helyet kijelölni, de tartósan árnyékos területet se válasszunk.

Felnőtt vetemény

Mikor a kis hajtások kibújnak, mindenképp elkél majd egy óvatos kapálás, gyommentesítés az ágyásban. Ezt hamar követni fogja a kiritkítás, ennek akkor álljunk neki, ha a növénykék már 5-6 centi, vagy is körülbelül egy ujjnyi magasak. Felmerülhet a kérdés, hogy mi szükség van ritkításra, hisz a céklamagok elég nagyok, könnyű őket egyből megfelelő távolságra helyezni. A megoldás egyszerű, az egy nagy magnak tűnő vetőanyag igazából több mag, egy héjon belül, így egyetlen szemből legalább kettő-három hajtás indul majd el. Egyeléskor úgy szedjük ki a magoncokat, hogy a földben maradó tövek egymástól nagyjából 15 centire legyenek. Hagyhatjuk szűkebbre is a sort, ekkor azonban később szedhető fel a gumó. Egy második ritkítást is megejthetünk, mikor a palánták közelítenek az arasznyi mérethez, ekkor már átültethetőek, elajándékozhatóak.

Természetesen a céklával is próbálkozhatunk balkonon, teraszon, ekkor csak egy mélyebb ültetőládára, és általános termőföldre lesz szükség

Növekedés közben a legfőbb tennivaló a folyamatos gazolás, kapálás, érdemes hetente pár alkalommal a veteményre pillantani, és ha szükséges, akkor cselekedni. Kártevőit tekintve a mángolddal és a spenóttal rokon, vagyis a répalégy (régen a céklát répának hívták, innen a névkeveredés), a levéltetű megjelenésére lehet számítani, előbbi ellen finom szövésű, könnyű hálót teríthetünk a növények fölé, utóbbi ellen a szokásos védekezési módok vethetők be, mint például a vízsugaras lemosás, a csalánlevélből készült főzettel való permetezés, vagy a vegyszeres kezelés. Szóba jöhet még a lisztharmat, ami főképp hűvösebb, csapadékos időszakok után jelentkezik, ekkor a fertőzött leveleket távolítsuk el, sokkal többet nem tehetünk. További jellemző cékla-ellenség, a cerkospórás levélfoltosság, mely a leveleken jelentkezik kis szürke foltok képében. Ellene az érintett levelek leszedése, vagy a lisztharmatnál alkalmazott szerek jöhetnek számításba. Mindenképpen védekezni kell a gomba ellen is a termesztés során, a lombjától nem célszerű megfosztani, mert így a gumó növelése helyett a leveleket fogja növeszteni a növény. Több biokertészkedés során bevált szer is létezik, de sok házi praktika is alkalmazható. Gombás betegségek elleni védekezés az egyelés is, az összeboruló lomb az elsődleges problémaforrás, ezt megoldva lehet, gondunk sem lesz a gombával.

Betakarításnál érdemes egy kis ásóval kiforgatni a gumókat

A cékla fejlődési ideje nagyjából három hónap (90-100 nap), így ha egész őszig szeretnénk betakarítani, akkor a nyár közepén (június-július fordulója környékén) egy másodvetéssel biztosíthatjuk az ellátmányt. Utóbbi esetben legkésőbb az első fagyok beállta előtt szedjük fel a termést. Az eltarthatóságot tekintve különbség van a vetés ideje alapján, a nyári termést ne nagyon tartogassuk, inkább fogyasszuk frissen felszedve. Az ősszel betakarított példányok jobban bírják a tárolást, hűvös, párás helyre tegyük őket, pincébe, vagy akár fagymentes vízóra aknába. Száraz helyen összefonnyad, így ha más megoldás nincs, ekkor homokba fektetve tartsuk, időnként kevés vízzel le is spriccelhetjük. A gazdaboltokban alakot és méretet tekintve számos típust találunk, válogassunk kedvünkre!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A tavasz - mint már azt sokszor hangoztattam - a kertépítés, renoválás időszaka, vagyis ideális esetben ezeken a hetekben épül-szépül kertünk, legalábbis a mostani fagyos időszakot követően biztosan sokan állnak neki a birtok rendbetételének. Aki most ügyesen munkálkodik, egészen őszig tartóan megalapozhatja kertje szépségét, természetesen tennivaló mindig lesz, de feladatok fontos része most vár ránk. Az előrelátás és gondos tervezés elsőrendű szempont, ám sokan kihagynak egy fontos tényezőt. A kutyát.

Hatásvadász kép, de rávilágít arra, hogy fajtaválasztáskor inkább a cukiságfaktor dönt, az ésszerűség, a kert és a gazda valós igényei, lehetőségei helyett

Márpedig kutya nagyon sok helyütt lakik a kertben, és nincsenek mindig jóban. A kutya ás, túr, növényeket rág, összepiszkítja a gyepet és így tovább. Félreértés ne essék, a kerti eb jól jön, hálás, szeretetre méltó jószág, őrzi a birtokot, feldobja a mindennapokat, de tény, hogy a négylábúakkal probléma is költözik a kerítésen belülre (ha átfúrja magát alatta, akkor azon kívülre is). Mit tehetünk, hogy a kert és az eb jó barátságban legyenek?

Gyakori, nehezen kezelhető jelenség

A kérdéskört két részre kell osztani. Az első lehetőség, hogy először érkezik kutya a kertbe. Ebben az esetben - főleg ilyentájt, tehát a kialakítás fázisában - fel lehet készülni az állat érkezésére, és ennek megfelelően lehet kialakítani a viszonyokat. Amennyiben kölyökkutyáról van szó, számolni kell vele, hogy (még) egy gyereket veszünk magunkhoz, aki fegyelmezetlen, sete-suta, és nincs tisztában alapvető dolgokkal. Így a bababarát kertekhez hasonlóan kerülni kell a mérgező növények telepítését, a meglévőket pedig érdemes szanálni. Ha nem vagyunk tisztában vele, hogy mely fajok rejtenek veszélyt, érdemes a kerti flórát egyenként sorba venni, és akár az interneten tájékozódni. A következő fontos dolog a kerítés megerősítése, a kistestű kölykök nagyon apró réseken át tudják nyomni magukat, és ha kint vannak, sokféle veszély leselkedhet rájuk. Érdemes a kerítés alsó részét ávizsgálni, a gyenge pontokat reNdbe hozni, de akár egy alacsony drótfonatot is végigvezethetünk az alsó részen, amit később majd felszedhetünk. Jó ötlet eltávolítani a kertből az éles, hegyes dolgokat (szerszámok, építési törmelék, fémcikkek), ha van, akkor az aknafedelet biztonságosan rögzíteni. El kell zárni a vegyszereket is, és az esetleg a földön futó elektromos vezetékeket is el kell rejteni. A kezdő óvintézkedéseket követően figyelmet kell fordítani a fiatal állat megfelelő nevelésére. Az ebek "rossz" viselkedése, az ásás, növénypusztítás a legtöbb esetben az ingerhiányra, a foglalkozások elmaradására vezethető vissza. A kertben szabadon engedett kutyának sem elegendő a kerítésen belüli mozgás, az időnkénti kinti portyázás (séta) kielégítheti a mozgásigényét, így hazatérve nem fog feltétlenül nekiesni a gyepnek. Lehetőleg ne láncoljuk le a kutyát, mert így a rendelkezésére álló terület teljes egészén ki fogja pusztítani a füvet, ha nem kívánjuk elengedni a birtokon, inkább kennelt építsünk neki. Tartsuk azonban észben, hogy minél kisebb élettere van az állatnak, annál inkább rosszalkodni fog, így a bezárt, megkötött ebeket még többször kell sétáltatni, futtatni. A kiskutya még jól nevelhető, az első hónapokban rögzített szabályok, parancsszavak segítségével rengeteg későbbi bosszúságtól menthetjük meg magunkat. Még egy lényeges élőkészület a kutya leendő lakhelyének kijelölése. 

A kiskorában jól nevelt eb később is tiszteletben tartja a veteményest, virágágyást

De ha máshogy nem megy, szeparáljuk el a kert védendő részét a kutyától

A második eshetőség, hogy ebünk már régi lakó, de sok gondot okoz a kertben, feltúrja a veteményt, virágágyást, rágja a növényzetet, ostromolja a kerítést. Tudatosítani kell magunkban ilyenkor, hogy a kutya nem gonoszságból cselekszik így, hanem újfent az ingerszegély környezet, a mozgáshiány az oka a renitens viselkedésnek. A megoldás ilyenkor is a séta, a futás, de jó, ha ebünket szellemileg is lekötjük, például feladatokra tanítjuk meg, vagy egyszerűen játszunk vele. Utóbbi esetekben nem cirkuszi mutatványokra kell gondolni, hanem apportírozásra, az "ül", "fekszik", "nem szabad" és hasonló parancsszavak elsajátítására. A foglalkozás kimeríti a kutya energiáit, és utána kisebb eséllyel fog unalmában gödröket ásni. A kutyák ásásmániája más esetekben teljesen természetes cselekvés. Egyes fajták szimplán szeretnek ásni, sokszor peig a kíváncsiság is lehet az ok, ha például hallják a föld alatt futó vízvezeték zörejét. Ezekben az esetekben a nevelés, tiltás lehet a megoldás. A nyári melegben előfordul, hogy az ebnek melege van, és azért alakít ki gödröt, hogy aztán belefeküdjön hűsölni. Ilyenkor elejér vehetjük a dolognak, ha biztosítunk neki árnyékos, hűvös búvóhelyet, vagy egy félreeső helyen lévő - akár általunk kiásott - gödörbe szoktatjuk. A következő örök gond a kutyapiszok. Sajnos az ebet kerttisztára nevelni roppant nehéz, a kutyával együtt járnak a kertszerte elhelyezett csomagok. Így vagy a kennelben tartás mellett döntünk, vagy rendszeresítünk egy lapátot, és elfogadjuk négylábú barátunk eme szokását. A vizelés ellenben némileg irányítható, általános tapasztalat, hogy ha a gyakran becélzott növények mellé egy karót, fatönköt helyezünk el, az állat ezt fogja használni, neki ugyanis nem a zöld hervasztása a célja, hanem a jelölés. A növények védelme érdekében fordított módszert is alkalmazhatunk, vagyis nem a kutyát, hanem az ágyást, veteményest kerítjük körbe. 

A kennel is megoldás, de az elzártságból adódó kertvédelem nem helyettesíti a foglalkozást

A játék, a futkározás kellőképpen lefárasztja az ebet, és nem lesz kedve a kertet aprítani

A kutyatartással kapcsolatban alapszabály, hogy tudomásul kell venni, hogy az eb nem biodíszlet és nem mozgó plüssjáték, hanem igényekkel, szükségletekkel rendelkező élőlény, így a helyes tartás, és a következetes nevelés a legmegfelelőbb védekezés a kerti károkozással szemben. Új négylábú vásárlása/befogadása esetén a kertet se hagyjuk ki a választás szempontjai közül. Ahol a karbantartott gyep a birtok éke, oda ne költöztessünk hiperaktív kotorékebet, kis területre nem való mozgásigényes pásztorkutya, apró hátsókertbe ne telepítsünk nagytestű kutyát. Azt se feledjük, hogy a kutyával felelősséget is kapunk, a napi foglalkozások, játékok, séták nélkül előbb-utóbb biztosan problémás helyzetet teremtünk.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A tavaszi füvesítést a legtöbben még csak mostanában tervezik, aki még nem állt neki a műveletnek, jobb, ha hamarosan hozzákezd, mert pár hét múlva már biztosan megengedi az időjárás, hogy egyre többet tartózkodjunk a kertben. A füvesítéssel kapcsolatos tudnivalókról nemrégiben értekeztem, azonban a fűápolással kapcsolatban más problémák is felmerülhetnek. Amiről szólni kívánnék most, az nem is igazán a gyepet érinti, hanem azokat a fákat, melyek füves területen állnak, és fűnyíráskor megsérülhetnek.

Ez az eredménye a gondatlan nyírásnak

A felmerülő probléma főleg a városi közterek, parkok, utcafrontok fáinál jelentkezik leginkább, és elsősorban a fiatalabb csemetéket érinti. A bemutatásra kerülő káros jelenség azonban nem csupán a közterületekkel kapcsolatos, hanem a kertekben is előfordulhat, így mindenképp hasznos beszélni róla, és megoldást kínálni rá. Mindannyian örülünk neki, ha országszerte szaporodnak a füves, bokros, fás parkok, zöldülnek az utcák, még örömtelibb, ha ezek a területek aktív gondozás alatt állnak. A nem kellő odafigyeléssel elvégzett karbantartás, ápolás azonban kárt is okozhat. A parkok, ágyások füvét gyakran nyírják munkások damilos, vagy pengés szegélyvágóval, fűnyíróval, és amennyiben az eszközt a fák törzséhez közel használják, sok esetben egyszerűen legyalulják, levágják a fa kérgét. Ez elsősorban a fiatalabb facsemetéket érintheti végzetesen, a géppel, gondatlanságból elkövetett háncsolás akár a növény életének végét is okozhatja.

Egy egyszerű műanyag idom megfelelő védelmet nyújthat a damilos gép roncsolása ellen, és elég csak a nyíráskor kihelyezni

Köztéri fáknál egy rugalmas fémháló a legjobb megelőzés

Ez a fajta károkozás azonban megelőzhető. A legegyszerűbb módszer, ha a munkát végző emberek kellő óvatossággal járnak el, és a gépet nem engedik közel a fák törzséhez, ez természetesen azzal is jár, hogy a törzs körüli területen kézzel kell levágni a füvet, remélhetőleg azonban ennyi pluszfeladat nem tántorítja el a munkásokat. Azt is meg kell azonban említeni, hogy a közterületen dolgozók gyakran nem szakemberek, nincsenek tisztában a növények igényeivel, vagy éppen nem gondolják, hogy a törzs megvágása komoly problémát okozhat. Az is előfordulhat, hogy a feszített munkatempó miatt nincs idő ilyesmivel „szöszölni”. Ezért a munkát felügyelő, szakmai ismeretekkel rendelkező személyek felelőssége, hogy elmagyarázzák a szakszerű eljárást.

Látványos és végleges megoldás a törzs körül kialakított gyepmentes tányér

Szellemes megoldás az utólag kihelyezett tányér, ami egy természetes hatású, időjárásálló korong

Amiről beszélünk, az nem csupán esztétikai, vagy a növények épségét érintő kérdés, hanem anyagi vonzattal is rendelkező probléma, hiszen a közterületen ültetett fákat közpénzből vásárolják, így a felelőtlen, a növény pusztulását okozó cselekedet egyben az adófizetők pénzének pazarlása is. Érdemes tudni, hogy egyetlen utcai, vagy parkban elhelyezett csemete teljes költsége a 70 ezer Forintot is elérheti! Természetesen az odafigyelés mellett (esetleg helyett) más megoldás is van a fák védelmére. Jó módszer, ha már a fa ültetésénél gondolnak a szakemberek az említett jelenségre. Az egyik olcsó, és hatásos metódus, ha a facsemeték törzsét védőhálóval kerítik körbe, ami ellenáll a damilos szerszámnak. A háló készülhet műanyagból, fémből, de egy egyszerű drótfonat is megteszi. Ezt saját kertünkben is könnyedén megtehetjük, így egy óvatlan mozdulat nem fogja a nemrégiben telepített, vézna csemete végzetét okozni. Egy másik, kissé igényesebb védekezési eljárás, ha az elültetett növény törzse köré tányért, vagyis füvesítetlen részt alakítanak ki, melyet aztán mulccsal (forgács, zúzott kő, kavics) töltenek fel, így ezen a részen a fűnyírás okafogyottá válik. Ezt is alkalmazhatjuk kertünkben, igaz így csökkentjük a füves terület méretét, de cserébe fűnyíráskor nem kell majd óvatoskodva a fatörzs körül köröznünk a géppel, és a négykézlábas, kézi fűnyírástól is megkíméljük magunkat ezen a részen. A kerti tányérozás nem mellékesen roppant esztétikus látványt nyújt.

Így is lehet: díszes, emelt ágyásba ültetett fa. Itt aztán nem kell vigyázni fűnyíráskor

A káros jelenség megelőzésében, orvoslásában a legnagyobb szerep a közterület karbantartását irányító felelős vezetőké, de a polgárok, helyi lakosok is sokat tehetnek a fák védelmében, ha a problémát észlelve jelzik azt az illetékes személyeknek, szakembereknek.

A témafelvetést köszönöm Lakatos Bélának, a közterületi fák elkötelezett védelmezőjének!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.