Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az idei húsvét korai, ráadásul az időjárás is elcsúfítja ezt a szép ünnepet, jelentősen megnehezítve például az egyik legismertebb népszokást, a locsolást. Persze nem a parfümös változatot, hanem régimódi vödrös, hideg vizes módszert, hiszen leány legyen a talpán, aki állja a jeges áradatot ebben a cudar időben. A húsvét persze elsősorban vallási ünnep, azonban sok szép népszokás, és egyéb érdekesség köthető hozzá, így most ezekből állítanék össze egy csokorravalót.

A húsvéti nyúl és a tojás az ünnep alapvető "tartozékai", ám ha jobban belegondolunk, a tojást tojó nyúl legendája több sebből vérzik. Hogyan magyarázható a biológiailag helytelen kép? Nos, a húsvét szorosan kapcsolódik a feltámadáshoz, az újjászületéshez, a tojás pedig a születés, a termékenység szimbóluma. A nyúl egyes források szerint a XVI. századi Németországban kapcsolódott a húsvéti mitológiához. Nem csoda, hiszen a nyúl maga is termékenységi szimbólum (vö.: szapora, mint a nyúl), ráadásul a fészekrakó, tojást tojó nyuszi alakja sem teljes fantazmagória, a legenda talán a Lepus fajból építkezik, ez a nyúltípus ugyanis nem üregben él, hanem fészket rak. Persze tojást azért még ezek a nyulak sem tojnak. Így a tojó nyuszi alakja tulajdonképpen kétféle termékenységi szimbólum házasságából alakult ki. 

A tojás eredete nagyjából tisztázott, de hogyan lett színessé, festetté? Egy ismert legenda szerint a megfeszített Krisztus keresztje alatt egy asszony imádkozott, kinek kezében egy kosár tojás volt. A Megváltó vére rácseppent a tojásra, innen a piros szín. A katolikus felfogás szerint a piros szín minden legenda nélkül Krisztus vérét jelképezi, ami az új élet ígéretét rejtő tojáson válik az ünnep szimbólumává. A piros mindemellett a szerelem színe is, így a népi folklórban a tavasszal kibontakozó érzelmek, a szerelem jelképe is, ezért adnak a lányok a legényeknek piros tojást a locsolásért.

Hagyományos minták...

...és aktualizált motívumok

Maga locsolás is szimbolikus tett, a húsvét szimbolikájának azon motívumára reagál, miszerint a tavaszi ünnep egyszersmind a természet újjáéledésének, a télnek, mint halálnak a végét jelenti. Ilyen módon a tavaszi ültetéshez, magvetéshez kapcsolódó, a növények fejlődését, kihajtását segítő öntözést alakítja játékká a locsolkodás. A népi folklórban a locsolás - nem parfümmel, kölnivel, hanem hideg vízzel - a lányok víz általi megtisztító, megújító rítusa. A locsolkodásnak természetesen egyházi eredete is van, egyfelől a keresztelést idézi, másfelől legendákra vezethető vissza, az egyik a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással elhallgattatni akarókról szól, a másikban a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Ki tudna jobban locsolni, mint a tűzoltók?

A locsoláshoz elmondott versikék már a világi szokások körébe tartoznak, a jeges zuhany előtt szokás volt tréfás, csipkelődő, vagy éppen pajzán költeményekkel engedélyt kérni a művelethez, természetesen az engedélykérés inkább formalitás, a vödör mindenképp lendült. A szerencsés leányzó pedig festett tojással "köszönte" meg a tavaszi formába hozást. Mára szelídültek az elemek, a hideg vizet kölnivizek váltották fel, a vers pedig sokféle témájú lehet, a hagyományos költemények mellett/helyett alkalmazkodhat mindenféle aktualitásokhoz, akár politikai színezetet is kaphat (Zúg a traktor/szánt az eke/elvtársnő locsolhatok-e?), lehet egészen pajzán (Biciklivel érkeztem,/negyven métert fékeztem/Kiszakadt a nadrágom,/kifigyelt a tojásom./Szabad-e locsolni?) és a városi folklór is kitermeli a maga abszurd verzióit, közülök a személyes kedvencem a következő: Kék erdőben jártam/zöld ibolyát láttam/holnap megyek szemorvoshoz. Szabad-e locsolni?

A vödrös módszer városban is bevethető, kérdés, hogy mekkora sikere lesz?

A húsvéttal kapcsolatban a gyerekeket illetően nem a locsolkodás és a liturgiák fontosak, hanem a húsvéti tojásvadászat, melyre általában a kertben, vagy valamilyen füves-fás területen kerül sor, a feladat pedig egyszerű, megtalálni az elrejtett (ma jellemzően csoki) tojásokat. A kinti tojásvadászat idén jó eséllyel elmarad, ám a lakásban is lehet pótolni, az édességeket változatos helyekre lehet eldugni lakáson belül is, de a szobanövényekből akár rögtönzött zöldterületet, házi dzsungelt is össze lehet állítani, így a szabadtéri játék illúziója megteremthető.

Idén ez valószínűleg elmarad...

Utolsóként az alig ismert húsvéti bilbyt említeném meg. Ausztráliában, ahol a közönséges nyúl nem őshonos, de betelepítés útján nagyon elterjedt lett, kártékony, pusztító rágcsáló hírében áll (és az is). Az ausztráloknál így a nyúl hírneve nem éppen makulátlan, ezért egy helyi rokona, a bilby (erszényes nyúl) hivatott őt helyettesíteni, nem sok sikerrel mivel a bilby a kihalás szélén áll, így a gyerekek körében nem nagyon ismert, emellett közel sem annyira cuki és bájos, mint a mi hagyományos nyulunk.

Húsvéti bilby idealizálva...

...és a valóságban. Nem éppen ünnepi állatka.

Minden kedves hölgyolvasómnak sok locsolót, az uraknak pedig rengeteg piros tojást kívánok!

Áldott, békés húsvétot!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.