Fonnyadt, drága, vegyszerrel kezelt zöldségek a boltok polcain? Nem érint minket, ha saját termesztésű, egészséges és tápláló zöldségeket nevelünk a kertünkben, balkonunkon. A háztáji gazdálkodással nem csupán spórolni, bioterményt betakarítani lehet, hanem egy hasznos hobbit, és jóleső sikerélményt is bezsebelhetünk. Szerdai veteményes sorozatom mai alanya a cékla.
Méghozzá az érdemtelenül elfeledett cékla. Manapság kevés kertben terem ez a gumós termény, és sokan csak annyit tudnak róla, hogy leve az abroszon, ruhán makacs foltot hagy. Pedig többet tud, élettani hatásai kedvezőek, ásványianyag tartalma magas, 6-10 % cukrot és kiemelkedően sok C-vitamint rejt. És akkor az ízéről még nem is beszéltünk, én ugyan elfogult vagyok a céklával, de ki merem jelenteni, hogy az egyik legfinomabb zöldségféle. Édeskés aromája miatt zöldségellenes gyerekeknél is sikert lehet vele elérni, és végső érvként a cékla mellett áll az abból készíthető különleges orosz céklaleves, a borscs. Mindemellé termesztése egyszerű, így vágjunk is bele, vagyis lássuk a tudnivalókat.
Fiatal hajtások, ekkora méretnél már jöhet a ritkítás
A cékla (Beta vulgaris var. rubra) mondhatni igénytelen növény, túl sok követelményt nem támaszt sem a gazdával, sem a földdel szemben. Persze van kedvenc talajtípusa, a vályogos-homokos-humuszos közeg a legideálisabb a számára, és csak a túl kötött talajon ütközünk vele nehézségekbe, de itt egy homokos feltöltés, talajkeverés segíthet. Általánosan elmondható, hogy a szokványos kerti föld, ami más zöldségnek is megfelel, a céklának is jó lesz. A frissen szervestrágyázott földben a minőség gyengébb lesz, a legjobb, ha a tavalyi paradicsom, paprika helyére vetjük, itt elméletileg a múlt szezonban történt trágyázás, de a korai zöldségek után is telepíthető másodveteményként. A céklát magról vetjük, a vetés ideje április közepe-második fele, tehát még van idő megfontolni a dolgot. A gyomtalanított, átforgató ásással meglazított talajba 40 centiméteres sortávolságban szórjuk ki a magokat, egy félujjnyi mély barázdába. A cékla a kezdetekben igencsak szomjas, és a későbbiekben is vízigényes növény, ezért a beöntözést ne feledjük, és a csírázás, kezdeti fejlődés időszakában rendszeresen öntözzük (hetente akár többször is), később csak a nagy nyári forróságok idején kell öntözni, nagy szárazságban ugyanis fás, rossz állagú lesz a gumó. Hőigénye közepes, a gyökeresedés optimuma 15-22 Celsius, fényigénye ellenben nem nagy, tehát nem kell a céklaveteménynek kifejezetten napos helyet kijelölni, de tartósan árnyékos területet se válasszunk.
Felnőtt vetemény
Mikor a kis hajtások kibújnak, mindenképp elkél majd egy óvatos kapálás, gyommentesítés az ágyásban. Ezt hamar követni fogja a kiritkítás, ennek akkor álljunk neki, ha a növénykék már 5-6 centi, vagy is körülbelül egy ujjnyi magasak. Felmerülhet a kérdés, hogy mi szükség van ritkításra, hisz a céklamagok elég nagyok, könnyű őket egyből megfelelő távolságra helyezni. A megoldás egyszerű, az egy nagy magnak tűnő vetőanyag igazából több mag, egy héjon belül, így egyetlen szemből legalább kettő-három hajtás indul majd el. Egyeléskor úgy szedjük ki a magoncokat, hogy a földben maradó tövek egymástól nagyjából 15 centire legyenek. Hagyhatjuk szűkebbre is a sort, ekkor azonban később szedhető fel a gumó. Egy második ritkítást is megejthetünk, mikor a palánták közelítenek az arasznyi mérethez, ekkor már átültethetőek, elajándékozhatóak.
Természetesen a céklával is próbálkozhatunk balkonon, teraszon, ekkor csak egy mélyebb ültetőládára, és általános termőföldre lesz szükség
Növekedés közben a legfőbb tennivaló a folyamatos gazolás, kapálás, érdemes hetente pár alkalommal a veteményre pillantani, és ha szükséges, akkor cselekedni. Kártevőit tekintve a mángolddal és a spenóttal rokon, vagyis a répalégy (régen a céklát répának hívták, innen a névkeveredés), a levéltetű megjelenésére lehet számítani, előbbi ellen finom szövésű, könnyű hálót teríthetünk a növények fölé, utóbbi ellen a szokásos védekezési módok vethetők be, mint például a vízsugaras lemosás, a csalánlevélből készült főzettel való permetezés, vagy a vegyszeres kezelés. Szóba jöhet még a lisztharmat, ami főképp hűvösebb, csapadékos időszakok után jelentkezik, ekkor a fertőzött leveleket távolítsuk el, sokkal többet nem tehetünk. További jellemző cékla-ellenség, a cerkospórás levélfoltosság, mely a leveleken jelentkezik kis szürke foltok képében. Ellene az érintett levelek leszedése, vagy a lisztharmatnál alkalmazott szerek jöhetnek számításba. Mindenképpen védekezni kell a gomba ellen is a termesztés során, a lombjától nem célszerű megfosztani, mert így a gumó növelése helyett a leveleket fogja növeszteni a növény. Több biokertészkedés során bevált szer is létezik, de sok házi praktika is alkalmazható. Gombás betegségek elleni védekezés az egyelés is, az összeboruló lomb az elsődleges problémaforrás, ezt megoldva lehet, gondunk sem lesz a gombával.
Betakarításnál érdemes egy kis ásóval kiforgatni a gumókat
A cékla fejlődési ideje nagyjából három hónap (90-100 nap), így ha egész őszig szeretnénk betakarítani, akkor a nyár közepén (június-július fordulója környékén) egy másodvetéssel biztosíthatjuk az ellátmányt. Utóbbi esetben legkésőbb az első fagyok beállta előtt szedjük fel a termést. Az eltarthatóságot tekintve különbség van a vetés ideje alapján, a nyári termést ne nagyon tartogassuk, inkább fogyasszuk frissen felszedve. Az ősszel betakarított példányok jobban bírják a tárolást, hűvös, párás helyre tegyük őket, pincébe, vagy akár fagymentes vízóra aknába. Száraz helyen összefonnyad, így ha más megoldás nincs, ekkor homokba fektetve tartsuk, időnként kevés vízzel le is spriccelhetjük. A gazdaboltokban alakot és méretet tekintve számos típust találunk, válogassunk kedvünkre!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.