Riadt hangvételű olvasói levelet kaptam a minap, aminek a sommázata címben olvasható kérdés volt. Az első hallásra nonszensznek tűnő felvetés írója azt hallotta, hogy az önkormányzatoknak egy nemrégiben történt törvényváltozás miatt jogukban áll magántulajdonban lévő földterületeket kisajátítani, és ez megijesztette. Mivel részben az én múlt heti bejegyzésem riasztotta meg, úgy gondoltam, mindenképpen tartozom annyival, hogy a kérdést megválaszolom, előrebocsájtva, hogy nem jogász vagyok, hanem kertész, ám a válasz némiképp az én szakterületemmel is kapcsolatos, ráadásul olyan dologról van szó, ami eddig elkerülte a médiumok figyelmét, pedig pár szót mindenképpen érdemel. Lássuk hát lépésről lépésre, miről is van szó, veszélyben vannak-e a magánföldek?

Az elhagyott, műveletlen, elvadult zártkerti ingatlanok tulajdonosait érinti az új szabályozás, érdemes utánanézniük, mert a pénzbírság mellett más meglepetés is érheti őket

Kezdjük a száraz, tényszerű bejelentéssel, mely így szól: a földtörvény módosítása szerint a zártkerti ingatlanokat az illetékes önkormányzat térítésmentesen bevonhatja a szociális földprogramba, ha azt a tulajdonos nem hasznosítja megfelelően. Első blikkre ez azt jelentheti, hogy ha nem gondozzuk birtokunkat, akkor az önkormányzat azt egy meghatározott célra - jelen esetben szociális kert létesítésére - használatba veheti akaratunk ellenére. Ez nagyon fenyegetően hangzik, de ebben a formában nagyjából igaz, ám mégsem egy erőszakos lépésről van szó. Kezdjük onnan, hogy megpróbáljuk tisztába tenni a zártkerti ingatlan fogalmát, ami a "kert" szó miatt sokakban azt a benyomást kelti, hogy köze van a családi ház mögött elterülő földdarabhoz (ebből lett gabalyodás a tavalyi illeték-botrányban). Egy településnek rendeltetés szerint háromféle besorolású területe lehet (ezt fekvésnek is hívják), ezek pedig a belterület, külterület, és a zártkert. A belterület és külterület nem szorulnak bemutatásra, konyhanyelven a település határán belüli a bel-, az azon kívüli a külterület. A külterület erdő-, és mezőgazdasági célra szolgáló termőföldeket takar, ám nem minden külterületi terület alkalmas a nagyüzemi termelésre, ezek a zártkertek, melyek a kijelölt zártkerti területen találhatóak. A zártkertek jellemzően azok a földdarabok, melyeket a köznyelv hobbi-, vagy hétvégi teleknek hív, és amin a vállalkozó kedvű hobbikertészek valamit termelnek, vagy csak rendben tartják, füvesítik, és kijárnak pihenni, szalonnát sütni, etc. Csavar a történetben, hogy egy jogszabályváltozás miatt már jó ideje nem kerülnek kijelölésre zártkerti területek (így zártkerti ingatlanok sem), tehát a fogalom igazából elavult és nem létezik már, ehelyett ezeket a földeket különleges külterületi ingatlanként tartják nyilván, ugyanakkor sok régebbi földtulajdoni lapon még a régi "zártkerti ingatlan" megjelölés szerepel (és a kifejezés a köznyelvben is megmaradt).

 Tipikus zártkerti ingatlanok, melyek nem keverendőek össze a házak kertjeivel, és a külterületi termőföldekkel sem. 

Mind a termőföldet, mind a zártkertet hasznosítási kötelezettség terheli, erről a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény rendelkezik (ITT olvasható, az 5., és 5/A szakaszokban), melynek nemrégiben történt módosítása újfajta szankcionálást vezetett be a kötelezettség elmulasztása esetére, a zártkerti ingatlanokra vonatkozóan. Ez alapján, amennyiben a zártkerti ingatlan tulajdonosa, vagy használója a kötelezettségnek nem tesz eleget, vagyis nem műveli földjét, akkor nem csak bírságot kaphat, hanem az illetékes önkormányzat azt egy évre, ellenszolgáltatás nélkül használatba veheti. Ennek azonban feltételei vannak. 

Elsőként az kell, hogy a nem megfelelő (vagy nem létező) használatot észlelve az ingatlanügyi hatóság földvédelmi bírságról szóló határozatot hozzon. Ezt a határozatot a tulajdonosnak, használónak  és az illetékes önkormányzatnak is meg kell kapnia. Amennyiben bírsággal sújtott személy 30 napon belül nem szünteti meg a jogellenes állapotot (vagyis továbbra sem használja, műveli földjét, vagy nem jelent be módosítást a földhasználatot illetően), úgy az önkormányzatnak joga van azt - régiesen szólva - elkommendálnia, vagyis hasznosítania egy éven keresztül, de csak abban az esetben, ha a településen szociális földprogram működik. A szociális földprogram röviden annyit tesz, hogy az önkormányzat szociális alapon működö kerteket üzemeltet, elsősorban közmunkások, rászorulók, hátrányos helyzetűek bevonásával, melynek célja, hogy a nehéz helyzetben lévők új szakmát, ismereteket (kert-, és földművelés) tanulhassanak, és terményekkel gazdagodjanak (vagyis hogy a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, vagy az azok értékesítéséből származó pénzt megkaphassák).  

A szociális földprogramban működtetett kertek nagyon hasznosak lehetnek a munkanélküli rászorulóknak

A vázolt folyamat, vagy hívjuk problémának, elsősorban nem a hobbitelkeket aktívan művelőket érinti, ugyanis ők biztosan tisztában vannak a földhasznosítás kötelezettségével. A dolog elsősorban azokat érinti (köztük olvasómat is), akik birtokolnak földterületet, ám affinitás, idő, vagy vállalkozó kedv híján nem hasznosítják azt, ebbe a halmazba jellemzően az örökölt földterületek tulajdonosai tartoznak, ugyanis eléggé általános jelenség, hogy a vidékről elszármazottak szülői, nagyszülői hagyatékként földeket örökölnek, mellyel nem sok mindent tudnak kezdeni. Gyakori az is, hogy többen örökölnek (levélíróm három féltestvérével osztozik összesen 9 termőföldön és zártkerti ingatlanon, melyek a lakóhelyüktől távol esnek), és az eladás különböző okok miatt nem lehetséges, vagy évekig húzodik. Ebben az esetben jelenthet problémát a fenti történéssor. 

Meg kell azonban jegyezni, hogy a szociális termelés céljára birtokba vett földek jó célt szolgálnak, tehát nem a rossz emlékű földbekebelezések újjáéledéséről van szó. A szociális kertek alkalmasint kiutat jelenthetnek a vidéki, (mély)szegénységben élőknek, ösztönözhetik őket a saját kertjük művelésére, melyhez a tankertekben szakmai ismereteket kaphatnak. A szociális kertekbe közmunkások is bevonhatóak, ami sokkal értelmesebb elfoglaltságot jelent, mint a jobb híján kiutalt utcaseprés, vagy a hagyományos szerszámnyél-támasztás. A nem használt földterületek tulajdonosainak az lehet megoldás, ha az egyébként sem használt ingatlanokat megpróbálják értékesíteni, de legalább megkísérlik azokat művelésre kiadni, utóbbiból akár még kisebb- nagyobb bevételre is szert tehetnek, és így az önkormányzat biztosan nem tudja majd saját céljaira hasznosítani azt. Az eladás vagy a bérbeadás mellett szól az is, hogy a magára hagyott földek akkor is kiadást jelenthetnek, ha azokon elszaporodik a parlagfű. 

A bejegyzéshez felhasznált források: Complex Jogtár, az ugyvedvilag.hu cikke, a homebank.hu cikke, és a foldhivatal.hu tájékoztatója.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.