A vágott fenyő sok-sok évtizedig megingathatatlan egyeduralkodója volt a karácsonyfa műfajának, jó pár éve azonban a műfenyő már komolyan felzárkózott mögé. Vajon miért választanak sokan plasztik növényt karácsonyra, és vajon kinek van igaza a zöld versenyben, a műfenyő pártiaknak vagy a vágott fenyő mellett kardoskodóknak? Nehezen eldönthető kérdések ezek, és a válaszok sem egyértelműek. Próbáljuk tehát kideríteni, hogy melyik jobb, és miben jobb!

A vágott fa mellett elsősorban a hagyomány és a megszokás szól, az igazi fenyő illata, természetessége, egyedisége roppant vonzó. A vágott fenyők között nincs két egyforma, minden egyes darab különleges és megismételhetetlen, sokszor már maga a válogatás is öröm és hangolódás az ünnepre. A műfenyő ezzel szemben tucatáru, az egyes modellek mind tökéletesen egyformák, ráadásul sokaknak túl tökéletesek. Ez a téma akár külön bejegyzést is megérne, a műfenyő már-már bántóan ideális alakja irreális elvárásokat ébreszt a valódi fákkal szemben, melyek a legritkább esetben olyan tankönyvi formájúak, mint a megtervezett műfák. Az élet sok területén tapasztalható ez a séma, a mesterséges, művileg tökélyre faragott tárgyak, dolgok megfosztják a természet alkotta alakzatokat a tökéletességtől, ez pedig - ha nagy szavakat akarunk használni - egyfajta értékválsághoz vezethet. Csak egyetlen példa, nem véletlen, hogy mostanság a népszerű Barbie babák már nem csak kifogástalan testarányokkal készülnek, a túl tökéletes alak ugyanis akár testképzavarhoz is vezethetett. A fenyők nyelvére lefordítva mindezt, egy drága, igényes kivitelezésű műfenyővel szinte egyetlen igazi sem tud versenyre kelni, ami nem biztos, hogy jó hatással van a természetről alkotott képünkre. 

A konyhafilozófiától a rögvalóba visszatérve a mű-igazi vetélkedésnek sokkal gyakorlatiasabb megközelítése is van, mint például a környezetre gyakorlot hatás vizsgálata. Sajnos ez a terület nehezen felderíthető, és mivel az egyenletben rendkívül sok változó van, a válasz sem egyértelmű. A vágott fenyővel kezdve, ezek a növények jellemzően 8-10 évig nevelkednek, míg kitermelésre kerülnek. Ezen idő alatt pont úgy hasznunkra vannak, mint az erdei társaik, vagyis oxigént termelnek, élő organizmusként az ökológiai körforgásban vesznek részt. Ne feledjük azonban, hogy termesztett haszonnövényekről van szó, melyeket olykor öntözni kell, talajukat ültetés előtt tápanyagozni kell (akár szintetikus anyagokkal), és mivel sok fenyőféle hajlamos a gombás betegségekre, nem ritka, hogy vegyszeres kezelést igényelnek, ezek pedig mind növelik az ökológiai lábnyomot. Kitermelés után a szállítás is hasonlóan szennyező, bár ebben mi jól állunk, mivel az itthon eladott fenyőkészlet javarésze honi termesztésű, csak kisebb mennyiségben szorulunk importra, például Dániából. A vágott fenyő tehát akkor a legjobb, ha magyar eredetű, hiszen így keveset utazik.

A műfenyő mellett főleg az szól, hogy sok-sok évig felhasználható, így az előállításához kapcsolódó viszonylag nagy szennyezés az évek során úgymond osztódik, így elérkezik az a pont, mikor az előállításhoz és szállításhoz kapcsolódó szennyezést felülírja a hosszútávú használat. Mikor érhetjük el ezt a pontot? Többféle kutatás és kimutatás létezik erre nézve, egyes számítások szerint öt, mások szerint 9-10 év ez a határ, de vannak felmérések, melyek húsz évre teszik megtérülést. A szórás azért lehet nagy, mert nem mindegy, hogy a műfa miből készül, a pvc előállítása például sokkal szennyezőbb, mint a polietiléné (ilyenek a ma népszerűbb, ún. 3D fák, melyek a tűleveleket nem vékony szalagokkal imitálják), a fa mérete is meghatározó (minél kisebb, annál jobb), valamint az sem mindegy, hogy hol készült, vagyis hogy mennyit kellett utaznia, mire ideért. A kínai gyártású fák hosszú és szennyező hajóúton jutnak el hozzánk, ellenben az európai gyártású műfák jó esetben csak pár száz, vagy 1-2 ezer kilométert tesznek meg. Az Amerikai Karácsonyfa Szövetség (ACTA) még 2008-ban készített egy tanulmányt, ami szerint kilenc évnyi használat kell egy műfenyőnek, hogy a saját ökológiai lábnyomát semlegesítse, vagyis közel tíz évi műfenyő állítás után (természetesen ha ugyanarról a műfáról van szó) a vágott fenyőhöz képest már pozitívba fordul az egyenlegünk. Az ACTA ugyanakkor rossz nyelvek szerint a műanyag termékeket gyártó nagy cégek lobbitevékenysége miatt jutott erre a viszonylag kedvező eredményre, így megint csak nehéz igazságot hirdetni. 

A műanyag fák újrahasznosíthatósága eléggé rossznak mondható, hiszen életciklusuk végén nem sok mindent lehet kezdeni velük, és súlyosbítja a helyzetet, hogy sokan nem is várják ki az életciklus végét, hanem pár év elteltével újabb, magasabb, szebb, modernebb modellt vásárolnak, a régi pedig a szeméttelepre kerül. Megdöbbentő adat, hogy az ACTA egy 2018-as felmérése alapján az amerikai (ezalatt az Egyesült Államokat kell érteni) háztartások kicsit több, mint 80 %-a műfenyőt állít. A felmérés szerint közel 90 millió amerikai háztartásban kerül a nappaliba fa, így gyors kalkuláció után ez 72 millió műfenyőt jelent, és bár nem tudni, hogy ezek közül mennyi végzi évente (vagy csak pár év használat után) a szemétben, az azért valószínű, hogy nagyon sok. Európai adatok is vannak, így például a brit háztartások felében, az olaszoknál pedig 75%-os arányban vannak jelen karácsonykor a műfák.

A vágott fenyőről azt hihetnénk, hogy az ünnepek utáni hasznosítása lehetetlen, pedig ez nem igaz. A kidobott és begyűjtött fenyők folytathatják pályafutásukat komposztként, de jellemzően hőerőművekbe kerülnek, ahol fűtőanyagként hasznosulnak. Hogy ez mennyire környezetbarát, arról lehet vitatkozni, de az kétségtelen, hogy ilyen módon még egyszer hasznot termelnek, és biztosan kiváltanak valamennyi egyéb fosszilis tüzelőanyagot, minden bizonnyal olyat, ami előtte nem termelt oxigént egy bő évtizeden keresztül. A komposztálás során egyébként 80%-kal kevesebb károsanyag kibocsájtás keletkezik, mint az erőművi égetésnél, így a vágott fenyők lehető legoptimálisabb ünnep utáni felhasználása a komposztálás. A vágott fenyő otthon is hasznosítható, a még leveles ágakból készülhet esztétikus talaró mulcs a kerti növények alá, a vastagabb ágakból és a törzsből pedig feldarabolás után a nyári kerti sütögetésekhez válhat tüzelő. Természetesen akár otthon is lehet komposztálni a fenyőt, a tűlevelűeknek azonban sokkal több időre lesz szükségük a bomláshoz, mint az átlagos kerti zöldhulladéknak.

Mi tehát a jobb? Ahogy a bevezetőben jeleztem, erre a kérdésre pontos válasz nincsen, hacsak az nem, hogy a legjobb a fa állításának mellőzése, ez azonban lássuk be, a legtöbb háztartásban nem reális opció. A helyes döntést több tényező dönti el. Jobb a műfenyő, ha sok időre, legalább 10 évre tervezünk vele, ha megelégszünk egy kisebb példánnyal, ha a vágott fenyőt nem tudnánk megfelelően hasznosítani az ünnep után, és ha sikerül egy, a közelben gyártott, például a kontinensen készült példányt beszerezni. A vágott fenyő annak ideálisabb, aki évről-évre más típusú, méretű fát szeret állítani, tehát nem tartaná meg legalább egy évtizedig a műfenyőt, aki tudja hasznosítani a fát az ünnep után (akár otthon is), aki kifejezetten nagyméretű karácsonyfát szeretne, és aki minél közelebbi forrásból be tudja szerezni a fát.

Végül meg kell jegyezni, hogy minden, amit felhasználunk, fogyasztunk, egészen biztos kisebb-nagyobb ökológiai lábnyommal rendelkezik, a cipőnktől kezdve, az ebédünkön át, egészen a közlekedésre használt eszközünkig, így a karácsonyi fenyő ökológiai lábnyoma  - nem elbagatellizálva a dolgot, de hangsúlyozva, hogy évi egyszeri alkalomról van szó - csak egy kis, egészen apró része a teljes lábnyomunknak, így ennek megfelelő jelentőséget tulajdonítsunk neki!

Felhasznált források: qubit, ACTA, PE Americas, VeryImportantPlanet

Képek: pixabay.com