A kerti növénytermesztés általában egyfajta hobbitevékenység, mert egyrészt kiváló szabadidős elfoglaltság, másrészt az eredménye - ha minden jól ment - egészséges élelmiszer. Nagy általánosságban viszont az átlag kertekben található konyhasarok a saját nevelésű paradicsom örömén, és a jó levegőn eltöltött időn kívül nem sokat ígér, annak ellenére, hogy sokan azzal a téves elképzeléssel vágnak bele a mini háztájiba, hogy ezzel majd spórolni fognak a vásárláson. Ez a legtöbb esetben nem baj, hiszen mint az imént említettem, az otthoni haszonnövény-nevelés inkább produktív hobbi. Más a helyzet, ha a cél egészen konkrétan az étel, vagyis nem spórolni szeretne valaki, hanem pénz híján otthon előállítani, megtermelni az ételt. Ilyenkor a kerti termesztés jócskán felértékelődik, kevesebb lesz a fű, a virág, meg a dísznövény az udvarban, és hobbi helyett másod, esetenként főállásként végzett munkáról lesz szó. Ezt nem hinném, hogy hosszasan kell ecsetelni, faluhelyen, kisvárosokban régóta folyik a háztáji termelés, nagyszüleink kertjeiben növekednek a paprikák, káposzták, uborkák, melyek adott esetben már tényleg kiváltják a piaci vásárlást (egy részét), vagy épp az utcabeliekkel cserekereskedelembe bonyolódva a salátáért tojás, a babért kolbász kérhető, és fordítva. Ez a folyamat tulajdonképpen az az önellátás, ami a korábbi évszázadokban hangsúlyosan jelen volt a vidéki közösségekben, mára azonban többé-kevésbé kikopott, aminek több oka lehet. Az egyik a városiasodás, a vidékről való elvándorlás, a szaporodó terménylopások okozta kedv-vesztés, meg persze az, hogy mostanra több olyan generáció született, akár fel is nőtt, melyek tagjai már semmilyen kapcsolatban nincsenek a mezőgazdasággal, nemhogy szakszerűen krumplit vetni nem tudnak, de még az se biztos, hogy tudják, mi fán terem a bab, a káposzta, vagy a hagyma.

A háztáji gazdálkodás kicsiben kiegészítés, nagyban, vagy közösségi összefogáson alapulva viszont akár a megélhetést is jelentheti

Ha a fenti - valószínűleg jócskán leegyszerűsített - okfejtést továbbvisszük, akkor arra a következtetésre is juthatunk, hogy a legszegényebbeknek, a nincsteleneknek akár a kerti művelésből is származhat jótétemény, elsősorban étel, másodsorban pedig önbizalmat, sikerélményt adó munka, és új ismeretek. Ehhez persze alapfeltételként kert kell, aztán pedig segítség az elinduláshoz, némi know-how és oktatás, valamint vetőanyagok, az első kertbeindításhoz. Az egész fenti gondolatsor persze nem az én agyszüleményem, hanem egy létező, bár még formálódóban lévő támogatási forma, vagy hívhatjuk akár segítő programnak is. A legszegényebb falvakban ugyanis az alapfeltétel, a kert, a legtöbbször rendelkezésre áll, a többit pedig - a hal helyett háló elvre alapozva - az önkormányzatok, alapítványok, segélyszervezetek biztosíthatják. Hogy ne csak elméletekről legyen szó, álljon itt egy működő példa egy jelenleg is működő, sőt prosperáló szociális gazdaságról:

"Csokonyavisontán felismerték: a faluban élő emberek évtizedeken keresztül a mezőgazdaságból éltek, megtermelték a javaikat, a felesleget értékesítették. Az elmúlt húsz-harminc évben ez megszűnt, ezért kell újra tanítani az embereket, hogy felismerjék, micsoda kincseket rejtenek ezek a kis települések. – Két éve a START munkaprogram során kertészetet létesítettünk, ahol húsz közfoglalkoztatott dolgozott, ezt szeretnénk most továbbfejleszteni, amihez már megtettük az első lépéseket – mondta Csík László polgármester. – Azt tapasztaltuk, hogy a programban tevékenykedők lelkesen, odaadóan végezték a munkájukat, és párhuzamosan a saját kertjükben is elkezdtek zöldséget termelni. Ezen felbuzdulva, palántával láttuk el őket, miközben egyre többen kapcsolódtak be a programba.
Az önkormányzat több mint egy hektáron termelt különböző zöldségféléket a sárgarépától kezdve a paprikán, paradicsomon keresztül, a több féle káposztán át a cukorborsóig. A kertet azóta újból hasznosították. Ehhez a veteményeshez jött hozzá egy hektár burgonyaterület, amit időközben plusz egy hektárral bővítettek. Itt azonban nem állt meg a mezőgazdasági fejlesztés: tavasszal az önkormányzat pályázott tíz sertés vásárlására, amelyeknek a faluban vásárolt egy ingatlant, ahol kiváló minőségű sertésól található. Az idén ide kerül még két anyakoca, és elkezdődik a malacnevelés is. A terület azonban alkalmas további bővítésre: az itt lévő bontásanyagból építkeznek tovább, és kétszáz darab baromfit vásárolnak, amelyeket szabadtartásban látnak majd el. 2014-ben két hektár újabb terület is kapcsolódik a korábbiakhoz: itt kukoricatermelés a tervezet, ami a sertések és csirkék takarmányozására szolgál. De itt még mindig nincs vége az értékteremtő munkának: az önkormányzat vásárolt egy zártkerti ingatlant, villamos energia és vízlehetőséggel, egy hektáros zártkerttel. Szakértőkkel egyeztetve ültetnek ide direkt termő almát, a termést a Kaposváron üzembe helyezendő gyümölcsléüzembe szállítják, illetve a helyi gyerekek étkeztetésére fordítják." ( Idézet a sonline.hu cikkéből.)

Az ilyen fejlődő és jól működő szociális alapon nyugvó gazdaságok létrejöttéhez természetesen két fél szükséges, a támagató oldal mellett a rászorulók akarata is kell a sikerhez. Mindkét térfélen akadnak problémák. Annak ellenére, hogy az ország sok településén működnek és indulnak folyamatosan ilyen kertek, még nem mondható általánosnak a jelenség, pedig a nagy vitákat kiváltó "akkor jár a segély, ha rendben a porta" elv (és gyakorlat) logikus és értelmes továbbgondolása a dolog, hiszen az egyszerűen csak lekaszált, kitisztított udvar pusztán optikai tuning, valós termelés, hasznosítás nélkül igazi haszonnal nem jár (leszámítva persze azokat az extrém eseteket, mikor az elhanyagolt, szemetes kertek már közegészségügyi problémát jelentenek). És természetesen a befogadói oldalról is kell az akarat az önfenntartásra, itt is vannak anomáliák rendesen, egy főváros melletti kistelepülés aljegyzőjétől hallottam nemrég, hogy mikor egyszer az önkormányzat kasszája kiürült, akkor segély helyett természetben - vetőkrumplival, vetőmagokkal - akarták kifizetni a jogosultakat, mire többen fölháborodtak, mondván ők nem földművesek, egyesek pedig ahhoz kötötték a juttatás elfogadását, hogy az önkormányzat előbb rakja rendbe, hozza alkalmas állapotba a kertjeiket. Nyilvánvalóan nem megoldás pénz helyett vetőkrumplit adni a rászolrultaknak, de termelő munkától való teljes elzárkózás sem lendíti előre a kilábalást. Éppen ezért kell propagálni és terjeszteni a jó példákat, hogy minden érintett fél láthassa, hogy ebben valamiféle megoldás rejtőzik. Hasonlóan követendő program például a hernádszentandrási.

Az ország északi csücskében található Hernádszentandráson a helyi önkormányzat tavaly programot hirdetett, melynek az volt a célja, hogy a csekély jövedelemből élők elsajátíthassák a zöldségtermesztés, kertgazdálkodás és az egészséges étkezés alapjait. 

Oktatás a mintagazdaságban 

Nem csupán tanfolyamról volt szó, a település 6000 nm-es mintagazdaságában a biotermelés gyakorlati mikéntjét tanulhatták meg a jelentkezők, a programba való jelentkezésnek pedig igen egyszerű feltételei voltak. A leendő biogazdálkodóknak csupán annyit kellett vállalniuk, hogy részt vesznek a hétvégi képzéseken, és a közös mellett a saját kertjüket is művelik. A feltételeket teljesítők olyan ismeretekkel, tapasztalatokkal, és persze bioélelmiszerekkel lehettek gazdagabbak, melyek révén a jövőben is kiegészíthetik jövedelmüket, előállíthatják a szükséges élelmiszerek egy részét, nem mellesleg pedig a munkanélküliség időszakában produktív módon foglalhatják le magukat. A Bioszentandrásnak keresztelt gazdaság a saját fogyasztás mellett piacra is termel, vagyis a terményt értékesítik, így a környékbeliek jó áron juthatnak ellenőrzött körülmények között nevelt zöldségfélékhez.

Betakarítás Bioszentandráson (kép: www.boon.hu)

Hasonló kiskerti programok indultak el Ózd két különösen rossz hírű és állapotú részén (Hétesen és Velencén), ott központi támogatással, de a gacsályi és csegöldi uborkatermesztés is a mélyszegénységben élők megsegítésére jött létre. Az ország egyre több településén indulnak és folynak hasonló akciók, ezeket jellemzően a helyi önkormányzatok koordinálják, hiszen a jellemző problémákat a lokális viszonyokat legjobban ismerő helyi vezetők tudják megérteni és kezelni. A szociális kertekben való termelés és tanulás a közmunkaprogramban is megjelent, és annyi mindenképpen elmondható róla, hogy ha már közmunka, akkor ez sokkal hasznosabb mint a sokszor jobb híján kiosztott utcaseprés, levélsöprés.

Gyakran hallani, hogy a nehéz helyzetben lévők miért nem segítenek magukon a kertjük művelésével. Azonban ez nem ennyire egyszerű, a történet bonyolultabb annál, mint hogy vegyenek vetőmagot, kapát, és csinálják. Az esetek döntő részében az önellátást eddig nem gyakorlóknak szükséges a kezdeti lépésekben segíteni, ismertek átadásával, gyakorlati példák bemutatásával, erre kiváló eszközök a szociális kertek, vagy akár a közmunkaprogramba bevont mintagazdaságok.

A szociális kertek ideája és gyakorlata talán idővel nem csak helyi, elszigetelt jelenség lesz, hanem a magukért tenni akaró elesettek egy részének hathatós, központilag is támogatott módszere, erre utal az, hogy a tavalyi földtörvény is érinti a területet. A 2013. évi CLXIX. törvény a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosítása, a módosítás egyik eleme pedig tartalmazza a zártkerti ingatlanok hasznosításának elmulasztására vonatkozó külön szabályokat. E szerint amennyiben  az ingatlanügyi hatóság a zártkerti ingatlant érintően a  meghatározott hasznosítási kötelezettség, illetve ideiglenes hasznosítási vagy mellékhasznosítási kötelezettség elmulasztása miatt földvédelmi bírság megfizetésére kötelező határozatot hoz, a határozat jogerőre emelkedését követően a határozat egy példányát közli a zárkerti ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzattal, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzattal.

A településen szociális földprogramot, illetve mezőgazdasági tevékenység végzése céljából közfoglalkoztatási programot működtető önkormányzatnak a részére megküldött, jogerős határozatban a földvédelmi bírság megfizetésére kötelezetett személyt, valamint – ha az nem azonos a tulajdonossal – a tulajdonost értesítenie kell arról, hogy amennyiben az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül nem igazolja, hogy a meghatározott kötelezettségének eleget tett, az önkormányzat a határidő lejártát követően a zártkerti ingatlant 1 évre a földprogram működtetése céljából kijelölheti. Ha az önkormányzat a zártkerti ingatlannak a földprogram működtetése céljából való kijelöléséről dönt, a zártkerti ingatlanon a – földprogram céljából történő – használat, hasznosítás megkezdésének napján a fennálló földhasználati szerződés megszűnik. (forrás: ugyvedvilag.hu)

Dióhéjban és konyhanyelven ez annyit tesz, hogy a nem megfelelően hasznosított, magára hagyott zártkerti ingatlan besorolású földeket az önkormányzatok adott esetben hasznosíthatják, vagyis termelhetnek rajta, művelhetik, amennyiben a településen van szociális kertprogram. Ez a nyilvánvaló haszon mellett azért is lehet jó a településnek, mert a belterületi, faluszéli elhanyagolt földdarabok nem csúfítják többé a faluképet. Kis léptékű változások ezek, melyek az országos hírek között nem is nagyon lehetett megtalálni, de a vidéki, mélyszegénységben élőknek egérutat jelenthet a szorult helyzetből a szociális gazdaság, persze amennyiben az önkormányzatok támogatják és elősegítik az efféle programok beindítását. A magam részéről annyit tennék hozzá, hogy a legrosszabb helyzetben lévők megsegítésén kívül remélhetőleg ezek a kertprogramok az átlgos kerttulajdonosokat is arra vezetik, hogy lehetőségeikhez képest maguk termeljék meg, amit tudnak.

Hazánkat hagyományosan mezőgazdasági országnak tekintjük, de a gyakorlatban ennek mára kevés nyoma van. A szociális gazdaságok elterjedése a szűköldőkön is segíthet, és talán másokat is arra indít, hogy a kertet termelésre is használják.

Képek: innen, innen, és innen.