Megyeri Szabolcs kertész blogja

Eltelt tizenöt év mióta megnyitott az első hipermarket Magyarországon. Ezek a tágas üzletek rengeteg embert csábítanak nap mint nap vásárlásra. A költekezni vágyók közel háromnegyede autóval érkezik. Ennek okán hatalmas parkolókra volt (és van) szükség, amit korábban a szabályozás hiánya miatt a tervezők vagy tulajdonosok elgondolása alapján építettek ki. Ma már létezik szabályozás a parkolók kialakítására (253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet - az országos településrendezési és építési követelményekről), ez azonban 2013. január 1-én változik, lazít az elvárásokon. Érdemes áttekinteni a jelenlegi helyzetet és a ránk váró jövőt.

Az első önálló hipermarket, ami nagy területű parkolót épített, a Fogarasi út mellett épült 1997-ben. A parkolót, az akkor még csak készülő szabályozást betartva építették, tehát teljesen megfelel a mai előírásoknak is. Négy autónként ültettek egy fát, ami azt a célt szolgálta volna, hogy évek alatt felnőve árnyékot vessen, illetve a keletkező szennyezés legalább egy részét már helyben megkösse. Azért a feltételes mód, mert 15 év elteltével siralmas a helyzet. A fák nem hogy nem árnyékolnak számottevően, de nagyrészük elpusztult, ezáltal már pótolni kellett őket. Sajnos van, ahol a helyük máig üresen maradt.

Mi lehet az oka annak, hogy a fák 15 év alatt sem nőttek meg kellőképpen? Amint a képeken látható, termőföldterületüket nem túlozták el, a biztosított terület hozzávetőlegesen 1 nm (a szegély föld alatti betonalapját nem nézve, mert úgy már csak 80x80 cm maradna). A terület aszfaltozva van, ami nem engedi át a vizet, hanem azt a csatornába továbbítja. Így víz és megfelelő mennyiségű szabad földterület híján a fák nem nőnek, sőt elpusztulnak. A következő képen kontrasztként jól látható ugyanabban a parkolóban, ugyanúgy 15 éve ültetett fasor, ami viszont több földterületet kapott.

Van azonban jobb példa is, egy agglomerációhoz tartozó településen egy másik kereskedelmi parkban 1550 férőhelyes parkoló létesült 2007-ben. A fák itt több helyet kaptak: 1,2 nm-t, illetve a parkolófelület nem aszfalt, hanem térkő burkolattal készült, ez némi plusz vizet átenged a gyökerekhez. Van azonban egy olyan része a parkolónak, ahol egy zöldsávot alakítottak ki, érdemes összehasonlítani az ugyanakkor ültetett fák mai állapotát.

A következtetés egyszerűen levonható, a fák nehezen viselik a sok autó okozta légszennyezést, viszont ha területük sem marad, akkor céljukat sosem fogják elérni, nem nőnek meg, nem fognak árnyékot vetni, levegőt tisztítani. A szabályozás ma azt írja elő, hogy ilyen parkolókban négy autó után kell egy túlkoros, nagy lombkoronát nevelő fát ültetni. Az nem meghatározott, hogy mekkora földterületet kell biztosítani számukra. A jövőre hatályba lépő változás kétes hatást kelt: már csak 6 autónként kell majd egy fa és minimum 1 nm-ben határozták meg a biztosítandó földterületet. A fenti képek, illetve az utóbbi 15 év tapasztalatai alapján kevés lesz ez a terület, sőt még kevesebb lesz a fa is. Sokszor vesszük alapul mi magyarok külföldi országok szabályozásait: Németországban egy fának több, mint 2 nm termőföld területet kell biztosítani. Ezt az előírást is teljesíti egy másik példa egy fásított köztérről a következő képen.

Bár már tele az ország nagy áruházakkal és nagy parkolókkal, biztosak lehetünk, hogy fognak még épülni. Kert- és természetbaráti szemmel nézve a szabályozás nem igazán fogja szolgálni a méretes parkoló okozta növényhiány enyhítését. Ha lehetőségünk van, akkor legalább kertünkben illetve utcafrontjainkon adjunk helyet a fáknak és minden más növénynek is, meg fogják hálálni.

A kiváló témáért, és a posztért köszönet vendégírómnak, Kéméndi Zsoltnak! A fotókat a szerző készítette.

Nem az egykoron sikeres dél-amerikai szappanoperáról lesz szó, így holdkóros Tonho sem kerül terítékre, annál inkább az a kerti játéktér, ami a gyerekeknek oly ellenálhatatlan. Ez a homokozó. Felnőtt fejjel a homokban való tapicskolás élvezete rejtély, de nincs olyan gyermek, aki ne merülne el szívesen az ásás, formázás, várépítés örömeiben. Ha kert és gyermek is van, de homokozó nincs, akkor pótolhatjuk a hiányt!

Ilyet otthon azért nem láthatunk...

Homokozót építeni nem nagy kunszt, de előbb gondoljuk át, hogy bevállaljuk-e a vele járó macerát. Kialakításával a pázsitból kell feláldoznunk egy kisebb-nagyobb részt, ráadásul a homok, főleg játék közben nem fog az elkerített részen maradni, ezért számolni kell azzal, hogy a peremek mellett közel fél méteres sávban a pázsitot károsodás érheti, de legalábbis nem marad szép. Ezért apróbb kertekbe nem feltétlen jó ötlet. Ha kutya, macska van a háznál, akkor újabb bonyodalmakkal szembesülünk, mert négylábú barátaink alkalmasint kerti toalettként fogják használni, vagy csak egyszerűen gödröket ásnak bele. Számolni kell azzal is, hogy a homokozó nem olyan, mint a járóka, nem lehet a gyermeket több-kevesebb ideig magára hagyni benne, mert veszélyei is lehetnek. A homokozó kicsik mellé állandó felügyelet kell, a homok a szemükbe mehet, a szájukba vehetik, lenyelhetik, az ilyen eseteket jobb megelőzni. 

Alapszintű előre gyártott homokozó-keret

Ha mérlegeltük az előnyöket és hátrányokat, és a homokozó mellett döntöttünk, kezdődhet a munka. Jelöljük ki a homokmedence helyét, úgy, hogy legyen körbejárható, ne helyezzük közvetlen virágágyás, veteményes mellé. Nem rossz ötlet, ha úgy alakítjuk ki, hogy valamilyen tereptárgy időközönként árnyékot vessen rá (lombos fa, épület fala), a gyerekek könnyen elfeledkeznek a tűző napról a játék hevében. A következő lépés a peremek kialakítása. Erre fa, vagy műanyag a legalkalmasabb, betondarabokból, téglából csak veszélyforrást építhetünk, nem játékteret. Vidéken elterjedt a nagyméretű traktorgumi ilyetén felhasználása, de az egyrészt csúf, másrészt büdös, és a belső peremben megáll a víz, ami szintén nem jó. Tüzépeken vásárolható deszkákból, gerendákból egy ügyes barkácskéz pillanatok alatt összeállíthatja a keretet, amit jó, ha valamennyire leásunk, hogy rögzítsük a helyzetét. Magssága ideális esetben 20-25 centiméter. A rusztikusabb megoldások hívei rönkfából is kirakhatják a keretet, talán ez a legízlésesebb választás. A homokozó pereme ne legyen vékony, mert balesetveszélyessége, és gyenge tartóereje mellett azt is kizárja, hogy a kicsik a homokmedence szélére üljenek, vagy pultnak használják játék közben. Egy vastag masszív keret arra is jó, hogy a szülő, felügyelő felnőtt odatelepedhessen anélkül, hogy a ruhája telemenjen homokkal.

A medence aljára feltétlen helyezzünk el vízhatlan záróréteget (erős fólia, geotextília), ami a nedvesség felszivárgását, és az elgazosodást is megakadályozza. A homokozót nem csak alulról, felülről is fedjük le használaton kívül, így a háziallátok nem használhatják azt "piszkos" céljaikra. Ehhez elég egy fólia, amit a sarkokon nehezékkel fixálunk, de vásárolhatunk macskahálót, vagy az olcsón kapható vakondháló is alkalmas a célra. Kisebb homokozót deszkákból ácsolt fedéllel is lezárhatunk, ami azt is megakadályozza, hogy az erősebb szél széthordja a szemcséket a kertben.

Csúsztatható fedél: praktikus és szép

Mikor megvan a keret, a bélés, és a fedél, már csak a homok hiányzik. A sárga homok megfoghatja a gyerekek ruháit, viszont jobban formázható, a szürke homok nem fog, ellenben nehezebben alakítható, enyhe  nedvesítés hatására válik játékra alkalmassá. Mosott homokot szintén Tüzépeken, építőanyag-kereskedésekben vásárolhatunk, köbméterenként nagyjából 2500 Ft-os áron.

Két profi megoldás

Akit pedig a leírt munkafolyamat elriasztott, vagy csak nincs kedve a barkácsoláshoz, még mindig dönthet úgy, hogy készen vásárol homokozót, melyet csak haza kell vinni, és fel kell tölteni. 

Jó játékot!

A kutyát tartsuk szemmel!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen. 

Nem véletlen a nyár és a nyaralás szavak közti hasonlóság, ez a pár hónap a kikapcsolódás, utazás, pihenés időszaka, a legtöbben azért kuporgatják drága szabadnapjaikat, hogy nyáron egy-két hétre maguk mögött hagyhassák a megszokott környezetet, és lazítsanak, távol az otthon zajától. Ilyenkor csapot-papot hátrahagyva menekülünk szebb tájakra, ám van, aki biztos otthon marad. A növényeink.

Az átlagos nyaralás ideje egy vagy két hét, és ez az idő alkalmasint éppen elegendő arra, hogy szobakedvenceink, vagy kerti zöldjeink szomorú állapotba kerüljenek. Tapasztalatból mondom, hogy nem mindenki gondol az utazás előtti feszült időszakban növényeire, ilyenkor nagyobb izgalmat jelent a bevásárlás, az összepakolás, az elkallódott útlevelek utáni hajsza. A legtöbb gond általában a család nőtagjaira hárul, és a legtöbbször pont ők azok, akik a lakásban élő zöldet is ápolják, nem csoda hát, ha a növényekről időnként elfeledkeznek. Egy hetet a szobanövények nagy általánosságban kibírnak, de előfordulhat, hogy az indulás előtt kimaradt öntözés, az elsötétített lakás, vagy a nem várt kánikula mégis kárt tesz bennük. Milyen óvintézkedéseket tehetünk, hogy ne történjen baj?

Ablakban, biztonságban

A legkézenfekvőbb egy kedves, megbízható szomszéd felkérése, ám manapság belőlük egyre kevesebb van, és sokan nem szívesen hagynak másnál lakáskulcsot. Ha mégis megoldható a szomszéd, rokon, vagy ismerős megbízása, készítsünk részletes útmutatót neki, kitérve arra, hogy melyik növényt, hányszor, milyen mennyiségű vízzel locsoljon, mert mi ismerjük már saját virágaink igényeit, de a szomszéd, barát, lehet, hogy nem. Akinek háziállata van, biztos hogy segítségre szorul, az állatok kiszemelt etetőjének ne felejtsük el az öntözést is megemlíteni! Ha egy hétnél hosszabb időre távozunk, és nincs kisegítőnk, az öntözést akkor is megoldhatjuk. A gimis fizikaórákról ismerős közlekedőedények elvét alkalmazva filléres öntözőrendszert építhetünk egy üdítőspalackból és egy madzagból. A vízzel töltött palackba lógassuk a madzag egyik végét (pamut cipőfűzőt például), a növény földjébe a másikat. A "rendszerbe" akár több cserepet is beköthetünk.

Olcsó automata öntöző

Hasonló hatást érhetünk el a balkonkertészkedésnél használatos önöntöző ládákkal, de aki hajlandó nagyobb beruházásra, akár idővezérelt automata öntözőrendszert is vásárolhat, igaz ez akár a nyaralás egy főre eső költségét is elérheti, pár napos távollét esetén felesleges kiadás. Ha száraz, forró idő várható, az erkélyen lakó növényeket párologtatással is nedvességhez juttathatjuk, ha egy lavórba vizet töltünk, a vízbe valamilyen állványt teszünk (például egy téglát, vagy lefelé fordított kisebb edényt), és erre helyezzük a cserepet. Vízmegkötő adalékot is tehetünk a virágok földjébe, olcsón kaphatóak például olyan zselés anyagú, vagy agyaggolyócskák, melyeket benedvesítve, a földbe helyezve biztosítják a növény túlélését. Vízigényes kedvenceink alá pedig egyszerűen vizes tálkát, alátétet tegyünk. Tartsuk szem előtt, hogy nem minden házikedvenc igényli a nagymennyiségű folyadékot, ügyeljünk arra, nehogy "túlgondozzuk" zöld barátunkat!

Drága automata öntöző

Fontos dolog a fénykérdés is, természetesen egyes növényeinknek fontos lehet a fény, míg másoknak nem annyira. Ha távollétünkben el kívánjuk sötétíteni a lakást, gondoskodhatunk fényről úgy, hogy növényeinket kitelepítjük az erkélyre, ahol lépcsőzetesen rendezzük el őket. Előre a kisebbeket, hátrafele pedig a nagyobbakat sorakoztassuk fel, így mindannyiukat éri majd napfény. Érdemes egy pillantást vetni indulás előtt az időjárás-előrejelzésre, ha heves zivatarok, viharok várhatóak, inkább hagyjuk bent növényeinket, hasonló elrendezésben, az egyik nem teljesen elsötétített ablak mögött.

Professzionális rendszer

A kerti zöld állomány már könnyebb dió, az itteni növények ellenállóbbak, és az anyateremészet is kisegíthet minket öntözést helyettesítő esővel. Ennek ellenére a füvet érdemes katonásan rövidre nyírni, így kevesebb nedvességet igényel a pázsit, a levágott szálakat pedig a többi növény tövéhez helyezzük el, hogy a mulcsoláshoz hasonlóan megóvják a talajt a kiszáradástól (mulcsolást erkélyen, teraszon hagyott növényeknél is alkalmazhatunk!) A kerti öntözést megoldhatjuk időzített locsolórendszerrel, vagy sokkal egyszerűbben a szomszéddal, akinek ehhez még kulcsot sem kell adni. 

Agyaggolyó

A lényeg, hogy az utazás öröme ne feledtesse velünk növényeink szükségleteit, és azt is vegyük számításba, hogy az egyes példányoknak gyökeresen eltérő igényeik lehetnek. A kaktuszokat nem kell óvatosságból ájulásig öntözni, a dracénát viszont ne hagyjuk napsütéses erkélyen. A magukra maradó növényeket egy szűk órányi előkészülettel biztonságba helyezhetjük, így érkezéskor is épen és egészségesen fognak várni minket!

Így várjon vissza kertünk!

Akinek van egyéb, bevált házipraktikája, ne habozzon megosztani velünk kommentekben!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.. 

Két héttel ezelőtt volt alkalmam a városligeti csónakázó tavon evezni egy órát, és vízen ringás városban ritkán tapasztalható élménye mellett a tucatnyi kiskacsa látványa volt a legszórakoztatóbb. Most azonban kiderült, hogy a kacsákat kitelepítik a tó környékéről, ami első hallásra kegyetlenségnek tűnik, de jó ok van rá. Nem voltam rest, és tegnap kitekertem a tóhoz, hogy egy utolsó kacsás fotósorozatot készítsek.

Persze azért nem az összes kacsa távozik kényszerűen, hanem a szakemberek a túlszaporodott állományt ritkítják meg a költöztetéssel. Miért van erre szükség, hisz mindenki szeret őketi, és kevés cukibb dolog van, mint egy pelyhes, apró kacsabébi? A válasz prózai, a sekély, betonos medrű tó zavaros vizéért, és az algásodásért a nagyra nőtt kacsacsapat, pontosabban az ürülékük a felelős.

Itt a gond

A turisztikai szempontból kiemelkedő fontosságú helyszínen pedig nem lehet taszító, gusztustalan látkép, ezért a szárnyasoknak, pár család, nagyjából tizenöt példány kivételével menniük kell. A madarakért aggódó olvasók kedvéért írom, hogy az elszállítást szakszerűen, szakemberek fogják elvégezni, a befogást pedig humánus módon, csapdákkal oldják meg. Kérdés, hogy a trükkös ketrecekbe kihelyezett étel mennyire izgatja fel a boldog-boldogtalan által etetett kacsákat. A távozó állatokat Budapest környéki tavakhoz (egy gödöllői horgásztóhoz például) szállítják, ahol boldogan élhetnek tovább (remélhetőleg).

Enni kapnak bőven

A tóval kapcsolatos problémák ezzel nem kerülnek azonnal orvoslásra, az algás, zavaros vizet növénytelepítéssel varázsolnák tisztábbra, ehhez a tervek szerint tavirózsákat és vízitököket használnak majd, melyek a vízminőség mellett a tó képét is átformálják majd.

Itt épp nincs tömeg

Az igazsághoz tartozik, hogy a kacsák minden bizonnyal nem sokat gondolnak a turisztikai vonzerőre, így valószínűleg nem nyugodnak bele azonnal a kitelepítésbe, visszavándorlásukat pedig nehezen lehet megakadályozni. A hathatós megoldással várni kell az első hetek-hónapok tapasztalaira, addig is mindenki döntse el maga, hogy a kacsáknak, vagy a tónak drukkol-e!

Etetési tilalom, de ki tud ellenállni a tollas kunyerálóknak?

Talán utoljára együtt...

A közterületeken egyre több dolog tiltott tevékenység, melyek többségével a többség egyet is ért, hisz ki szereti, ha mások szemétlerakónak, kutyavécének vagy hamutartónak használják az utcákat, parkokat, tereket. Van azonban olyan tiltott tevékenység is, ami szabálytalan volta ellenére épp a csúfság és sivárság ellen próbál tenni. Ez a gerillakertészkedés.

A gerillakertészkedés viszonylag újkeletű őrület, szervezett formában a '90-es évek derekától létezik, de a New York-iak is sajátjuknak tekintik a dolgot, és a '70-es évekig vezetik vissza (pedig az inkább community garden volt). A nagy alma legendáriumát nem számolva nagyjából bő másfél évtizede kezdődött az illegális közterületi ültetés divatja, mégpedig Angliában, és a kissé pejoratív hangzású elnevezés ellenére igazi környezetbarát indíttatású, zöld kezdeményezésről van szó, mely hellyel-közzel kapcsolódik az antiglobalista mozgalmakhoz.

Általában éjszaka lépnek akcióba...

A gerillakertészkedés lényege, hogy az aktivisták különböző közterületeken engedély nélkül helyeznek ki növényeket, amivel az általuk vélt hiányt kívánják pótolni. Értelemszerűen a mozgalom igazi terepe a nagyváros, ahol az urbanizáció jellemzően maga alá gyűri a zöld területeket, és  sivár, szürke betonrengeteget növeszt a helyére. Ezt a környezetet kívánják a gerillakertészek természetesebbé, élhetőbbé tenni, vállalva, hogy tevékenységük szigorúan véve törvényellenes, a hatóságok akár eljárást is indíthatnak ellenük, például rongálás miatt.

Mindenhol van egy kis hely pár potyautasnak

Fontos tudni, hogy a gerillakertészet - jó esetben - nem merül ki a hatóságok és a városvezetés orra alá történő borstörésben, már amennyiben az ökohacker nem csupán eszközként használja a növényt, hanem az akció után gondoskodik is róla. Az engedély nélküli ültetés gyorsan hódító útjára indult, szépítendő környékből a világon sehol sincs hiány, maguk az akciók pedig alapvetően békések, jószándékúak, így követőből is akad bőven. Magyarországon is volt, van példa a gerillakertészkedésre, pár éve a Margit hídon és a Moszkva téren jelentek meg illegális növények, Csorváson kátyúkba települtek virágok, és az esztergomiak is vették már saját kezükbe az ültetést, amiből aztán konfliktus is kerekedett. 2008-tól pedig a Hegyalja Fesztivál is felkarolta zöld gerillamozgalmat, az alábbi videó is erről tanúskodik.

Kertészeti, vagy inkább növényalkalmazási szempontból a gerillakertészkedés nem ítélhető meg egyértelműen. Előszöris illegális, tehát leszögezném, hogy senkit nem kívánok törvénybe ütköző cselekedetre buzdítani. Ha mégis ilyesmire adja a fejét valaki, válasszon olyan növényt, palántát, ami bírja a közterületi körülményeket, tehát nem igényel folyamatos gondoskodást, öntözést, tápanyag-utánpótlást.

Jellegzetes hely a kátyú, bár a növénynek a legkevésbé sem jó

Legyen bármennyire jó szándékú az elképzelés, nem tudok némi kritikai felhang nélkül beszélni a gerillakertészkedésről. A növényültetés ugyanis véleményem szerint nem lehet csupán eszköz - és valljuk be, a gerillák leginkább erre használják. A növény él, szükségletei vannak, gondoskodásra, megfelelő helyre, közegre van szüksége. Jó poén, és érdekes performansz egy kátyúba, egy hiányzó macskakő helyére, villamossínek közé, vagy egy forgalmas útszakasz mellé növényt ültetni, és nem vitatom, hogy van felhívásértéke a dolognak. Ugyanakkor a növény gyakran nem sokkal éli túl az akció megvalósulását, áldozatául esik egy bizonyára jó ügynek, de attól még áldozat lesz. Kétlem, hogy a gerilláknak van elegendő idejük és energiájuk a kitelepített zöld megfelelő gondozására, és ha még így is lenne, a helyszínek többsége - pont a figyelemfelkeltő jelleg miatt - nem megfelelő a virágoknak, palántáknak. 

Félreértés ne essék, senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy növényt ültessen, virágot neveljen, zöldfelületet növeljen, de ha lehet, mindezt úgy tegyük, hogy szem előtt tartjuk a törvényeket, és főleg a növények érdekeit.
 

Jó helyen, szép dekoráció

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Balkonkertészet következik, sokadszorra, de mit lehet tenni, a téma aktuális, és a városi gazdálkodóknak mindig lehet mutatni valami újat, érdekeset. Az erkélyeken termeszthető növényekről, az ültetés, palántázás fortélyairól, az öntözés mikéntjéről már esett szó, most következzen a tulajdonképpen legfontosabb dolog, ami nélkül nincs termelés, vagyis a balkonláda.

Balkonláda lustáknak

A balkonláda lehet egyszerű hosszúkás virágláda, amiből a tavalyról maradt muskátlimaradványokat kilakoltatjuk, és átadjuk a helyet egy paradicsompalántának például. Vásárolhatunk új edényt is, kisebbet, nagyobbat, vagy például önöntöző ládát, ami a feledékeny panelgazdák helyett gondoskodik a megfelelő vízellátásról. Aki pedig igazán nem akar sokat bíbelődni, csak szeretne egy saját termesztésű salátát enni, közvetlenül a termőföld zsákjába is vethet, igaz ez a megoldás a betakarítással együtt a termő közeget is lenullázza, hacsak nem teszi át a gazda a földet egy ládába utána. De ha átteszi, akkor elsőre is áttehette volna, szóval a zsákos megoldás jellemzően egy szezont ér meg, ami igazából pazarlás, a földet tekintve.

Önöntöző láda feledékenyeknek

A ládák anyaga is sokféle lehet, a fém nem annyira ajánlott, nem is nagyon elterjedt, a műanyag annál inkább, a legjobb viszont a cserépből vagy a fából készült alkalmatosság. Amennyiben úgy döntünk, hogy a balkonkertészkedést nem csak szőrmentén kívánjuk végezni, megpróbálkozhatunk saját láda készítésével is, ennek több előnye van. Egyrészt a kreatív alkotómunka mindig öröm, így maga az elkészítés is kiváló szórakozás lehet, persze ebben az esetben férfikézre is szüksége lehet a gazdasszonyoknak. Másrészt egy sajátkezűleg barkácsolt ültetőláda a megfelelő méretben és módon elkészítve évekre, akár egy évtizedre is leveszi a vállunkról a vonatkozó gondokat, vagyis tartós megoldásról beszélünk, ráadásul a nagyobb méretű edényekben a földet is jóval ritkábban kell cserélni.

Furnér OSB-lap láda ezermestereknek

Ha tehát a teraszra, erkélyre egy nagyobb, több szezonon átívelő ültetőládát szeretnének, mindenképpen indítsák el az alábbi rövid videót, melyben kollegám, Bálint Károly kertépítő mutat be egy igen ízléses, praktikus, és tetszetős megoldást, melyet viszonylag egyszerűen, bárhol beszerezhető faanyagokból össze lehet állítani.

Férfitársaimnak jelzem, hogy a mozgóképanyag nyomokban csinos riporterhölgyet is tartalmaz!

Képek: innen, innen, és innen