Megyeri Szabolcs kertész blogja

Pár napja teljes erővel tört ránk a nyári hőség, amivel a többségünk úgy van, hogy addig kívánja, míg el nem érkezik, aztán az aszfaltolvasztó forróság idején már visszasírjuk a hűvösebb napokat. De kitartás, akklimatizáció kérdése az egész, pár nap alatt megszokható a kánikula, persze a 30 Celsius fölötti hőmérsékletet akkor is nehéz lesz elviselni. Ha van kert, és szándék a vizes hűsölésre, többféleképpen hűthetjük a kedélyeket.

Nyári meleg, kert, víz - elsőre nyilván a medence ugrik be mindenkinek megoldásként. Egy hagyományos kerti medence azonban roppant nagy befektetés, ráadásul nem lehet hipp-hopp elkészíteni, mellesleg a pázsitos területből is jókora darabot kell feláldoznunk, ha ilyesmiben gondolkodunk. Ezért most ezt a lehetőséget tegyük félre, és gondolkodjunk azon, hogy mit tehet a vízben hűsölni vágyó kerttulajdonos.

 Klasszikus darab

A pénztárcakímélő ötletek mentén haladva az első szóba jöhető variáció a jó öreg kerti zuhany, természetesen házilag barkácsolva. Ehhez nem kell más, mint egy nagy fém vagy műanyag hordó, melyet fém, esetleg fa állványzatra rögzítünk, aljára pedig egy gumicsövet csatlakoztatunk, a végén esetleg egy csapszerkezettel. Főleg hétvégi házak, nyaralók kedvelt megoldása ez, vidéken az alapanyagok minimális ráfordítással beszerezhetőek, és segítő kéz is mindig akad egy helyi mesterember személyében. Hátránya, hogy beletöltött víz hamar felmelegszik, így leginkább esti hűsölésre használható, előnye viszont, hogy akár esővizet is használhatunk hozzá, és a vezetékes vizet is pótolhatja fürdés, illetve mosogatás céljára.

 Ez még egyszerűbb: csak csatlakoztatjuk a kerti slagot, és kész a hideg fürdő

Szintén nem jár nagy kiadással egy felfújható medence beszerzése, bármely hipermarketben találunk ilyet nyáron. A mindössze pár ezer forintos pancsolók nem az örökkévalóságnak készültek, de egy szezont általában kibírnak, és kilyukadásuk esetén alkalmasint még javíthatók, ragaszthatók. Ezek inkább a kicsiknek jelentenek örömet, de felnőttek is használhatják csobbanásra, gyors merülésre őket. Emlékszem, pár éve divatja volt a lakásban elhelyezett kismedencéknek is, de jól gondoljuk meg, ha ilyesmit tervezünk, mert nem tűnik veszélyesnek, de a feltöltött medence akár több száz kilogramm terhelést is jelenthet kis alapterületen, (30 cm víz tömege 3 kN/m2, ez közel dupája az átlagos födém tervezett terhelési maximumának) előfordulhat, hogy hirtelen az alsó lakónál találjuk magunkat, ami könnyen véget vethet a jószomszédi viszonynak. 

 Felül: jó ötlet, alul: rossz ötlet

A felfújható darabok mellett merev falú változatok is kaphatóak, ezek nagyobbak, mélyebbek (vagy inkább magasabbak), vásárolhatunk hozzájuk belépő létrát, de akár vízforgató szivattyút is. Drágábbak, de ezek már felnőtteknek is szórakoztatóak, akár pár tempót is lehet úszni bennük. Hátrányuk, hogy sérülés esetén nehezebben hozhatóak rendbe, és élettartamban ezek sem érnek az ásott medencék közélébe sem.

Ez már majdnem otthoni strand 

Van még egy alternatíva, mely nem a legolcsóbb, viszont tartós, akár télen is használható és szépségénél fogva kerti díszként is funkcionál. Ez a dézsa. A fából készült, felületkezelt, galvanizált fémpántokkal keretezett merülő-, és fürdődézsák eredetileg távol-keleti találmányok, de a skandináv országokban is nagy divatjuk van, persze ott inkább a szauna kiegészítőjeként, vagy fűtött téli csobbanóként. Léteznek egy-, és többszemélyes dézsák, van amelyikben ülőpad is van, és a luxus kedvelői jacuzzis dézsát is vehetnek. Dézsát házilag nehézkesen tudnánk készíteni, így előregyártott darabot kell beszerezni, ha megtetszett az ötlet, de kezdetnek megteheti egy méretes, kiszuperált (boros)hordó is, vidéken, falun bizonyára olcsón lehet ilyesmit szerezni, csak kicsit kutatni kell utána.

 Elegáns, örök darab, nyárra, télre

Amennyiben kerti kismedencét telepítünk birtokunkra, ne feledjük, hogy a pázsitot biztosan terhelni fogjuk vele. Azzal is számolni kell, hogy a medence körül egy jó fél méteres sávban a víz és a közlekedés miatt szintén sérülni fog a pázsit.  Ha mozgatható a hűsítő alkalmatosságunk, időnként helyezzük át, hogy az alatta rekedő fű lélegzethez jusson. A dézsa nem könnyen helyezhető át, így érdemes körültekintően elhelyezni, nem baj ha néha árnyék vetül rá, és jó, ha nem akadályozza a közlekedést. A medencéből biztosan fröcsögni, löttyenni fog a víz, így ne helyezzük olyan növényzet mellé, amiben kárt tehet. Érdemes használaton kívül fóliával, vagy akár egy régi lepedővel lefedni, mert szennyeződések juthatnak bele, és kis elővigyázatossággal elkerülhetjük, hogy pár naponta újra kelljen tölteni, ami nem olcsó mulatság. 

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Mindenki ismeri azokat a szívfájdító képeket, melyekkel az állatvédők időről-időre adományt, segítséget kérnek az elhagyott, kidobott kiskutyák, macskák gondozásához. Talán nincs ember, akit ne érintenének meg az olykor hatásvadász jelenetek, és ez így is van rendjén. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy ugyanez megtörténhet növényekkel is. Pedig magukra maradó növényekből sincs hiány, és az ő sorsuk is hasonlóan tragikus.

Természetesen egy száradóban lévő, folyosón felejtett leander nem versenyezhet egy szomorú szemű kiskutyával, de nem is ez lenne a cél, hanem az, hogy tudatosítsuk magunkban, akár másokban is, hogy a növény is élőlény, ha gondozó nélkül marad, előbb-utóbb menthetetlenül elpusztul. A szobanövények rajongói talán értetlenül állnak a felvetés előtt, hiszen nekik elképzelhetetlen, hogy valaki sorsára hagyja kedvencét. Sokan azonban nem ápolnak bensőséges kapcsolatot zöldjeikkel, és például egy költözés során probléma nélkül "felejtik" a felesleges, nem kívánatos növényt, virágot a folyosón, lépcsőházban, vagy a kapu előtt. Ez történt olvasóm szomszédságában is, ahol a régi bérlő távozott, és pár romos bútordarabbal együtt egy cipősdoboznyi növényt is emlékül hagyott a többieknek. Az elárvult példányokról képeket is kaptam, a megtaláló pedig biztosított róla, hogy gondozásba vette az elhagyott példányokat, így az ő sorsuk végül jóra fordult. Ők azok:

Jelen bejegyzésemnek csupán annyi lenne a célja, hogy buzdítsam a növénytulajdonosokat arra, hogy megunt, túl nagyra nőtt, betegeskedő, vagy például költözéskor velük menni nem tudó zöld barátaikat ne adják át az enyészetnek. Ha nem tudunk tovább gondoskodni róluk, inkább ajándékozzuk el őket, mindig akad egy ismerős, rokon, vagy szomszéd, aki vállalni tudja őket. A növénybarátok pedig bátran vegyék magukhoz az elhagyott virágokat, de talán őket nem is kell különösebben figyelmeztetni erre. Manapság már csak a csecsemők nincsenek regisztrálva a facebookon, így ha más megoldás nincsen, a közösségi térben is kereshetünk befogadót, ahogy azt például a gazdátlan kutyákkal, macskákkal is teszik állatbarátok. Aki növényelhelyezési problémákkal küzd, akár a blog facebook oldalán is kereshet új családot árván maradó növényének!

 A zöld is költözzön velünk!

Képek: innen, és innen. 

Javában zajlik a foci EB, a barátnők és feleségek számára magányos időszak ez, de a VB-t is beleszámolva kétévente egy hónapnyi őrület általában megbocsátható. Ebben az időszakban minden vendéglátóhelyen drukkerek tanyáznak, és a közparkok, terek is gyakran átalakulnak meccsnéző helyekké. A mérkőzéseket talán tényleg szabadtéren a legjobb követni, a jó levegő, és az, hogy nem a szűkös falak között kell ücsörögni, kellemesebbé teszik a szurkolást. A növényzet azonban ezeken a helyszíneken maradandó károsodást is szenvedhet.

Övezze bármilyen rajongás a labdarúgó-ünnepet, kérdéses, hogy mennyire jó ötlet a füves, fás területeket beáldozni a közösségi élmény oltárán. Az alábbi képek a hétvégén készültek a budapesti Szabadság téren, amely az EB idejére a belváros egyik legnagyobb köztéri meccsnéző helyévé alakult át. A drukkolás elmaradhatatlan kellékei a sör, a különféle harapnivalók, a szotyi, és sokaknak a dohányzás, ezek mind-mind nyomot hagynak. Sörözdobozok, papír kolbásztálcák, hot-dogos zacskók, szotyihéj-halmok és csikkek borítják a patinás teret, ráadásul a gyep is a tervezettnél erősebb igénybevételnek van kitéve, az eredmény jól látható. A takarítás - ha van - pedig csak a nagyobb tárgyakat érinti, a napraforgómaradék és a csikkek egészen lebomlásukig dekorálják a pázsitot, virágágyásokat, és az is kétséges, hogy a kitaposott, kipusztult fű újra lesz-e telepítve. Utóbbi problémához intő jel lehet a közeli Erzsébet tér állapota, ahol a tavasz óta folyó rendezvények után rendre elmaradt a gyep helyreállítása. 

Füvet már csak nyomokban találni

Öröm az ürömben, hogy toalettből nincs hiány

Kopár vidék, begyűjtött padokkal

A szórakozók gondatlansága sem érthető teljes mértékben, az azonban már súlyosabb eset, mikor a szervezők részéről tapasztalható felelőtlenség. A fiatal fákra ragasztott szemeteszacskók nem mondhatóak jó ötletnek, a törzsbe csavarozott információs táblákat azonban már egyenesen barbárságnak nevezhetjük. A köztéri bútorokból, padokból képzett lelátó lehet, hogy nézői lelemény, de semmiképp sem fair a napközben sétáló, és leülni vágyó emberekkel szemben.

Nem erre való

Ez már nem is fa, hanem villanypózna

Szemetesből sem ártana több, nagyobb

A drukkolók kis odafigyeléssel tehetnek a kényelmetlen állapotok ellen, feltételezem sokuk a közelben lakik, ezért is választják ezt a helyszínt. Ha így van, nekik sem lehet mindegy, hogy környezetük, kerületük milyen képet mutat. A szurkolás közben keletkező szemetet nem nagy fáradság egy nejlonzacskóba gyűjteni, amit aztán az esemény után ki lehet dobni, akár egy távolabbi szemetesbe, ha a helyszínen kevés van, vagy a tárolók megteltek. A szotyihéjat is lehet egy kiürült söröspohárba, egy szatyorba vagy akár zsebbe is potyogtatni. A csikkeket is tárolhatjuk egy pohárban, sörösdobozban, de párszáz forintért vásárolhatóak fémből készült, zárható fedeles hamutartók, amibe ha a hamut nem is, de a csikket könnyen elhelyezhetjük.

Lehet tenni ellene

Apró figyelmességekkel a közterek megóvhatóak, mert ezek a területek eredetileg nem ilyen célokra készültek, nem ekkora terhelésre alakították ki őket, és az EB végeztével jó lenne régi fényükben látni őket.

Kánikulai vasárnapon nem illendő komoly témákkal terhelni az olvasót, ezért egy rövid, hétvégi bejegyzés következik, középpontban a világ egyik leghíresebb birtokával, Southfork Ranch-csel. Ezt a birtokot talán senkinek nem kell bemutatni, a Dallas című sorozatról még az is hallott, akinek tévéje sincs, és mivel a napokban indult újra a szappanopera, vitathatatlanul van aktualitása a témának.

Kissé megkopott legendák, Jockey és a birtok

A Dallas 1978-tól 1991-ig volt műsoron, és a globális televíziózás egyik legsikeresebb sorozata volt, szereplői ikonokká váltak, a filmbéli család lakhelye pedig vitán felül a világ leghíresebb ranch-e lett. Magam is jól emlékszem, hogy tíz évesen a péntek meghatározó programja volt a texasi történések követése, már csak azért is, mert ez volt az első igazi nyugati sorozat, amely Magyarországot is meghódította, a mindig savanyú Szomszédok mellett felüdülés volt nézni a gazdag olajmágnások kalandjait. Ahogy az lenni szokott, a tévében látható méretek csalókák, a Ranch alapterülete mindössze kétszáz hold (200 acres, 0.81 km2), tehát valódi gazdálkodás sosem folyt ott, és marhacsordák sem legeltek Southforkban. Maga a ház sem akkora, mint hinnénk, átlagos helyi családi fészek, "mindössze" öt háló, és hét fürdőszoba található benne. A Ewing család otthona eredetileg Joe Duncan-é volt, a legendárium szerint a sorozat producerei helikopterről pillantották meg helyszínkeresés közben, és azonnal beleszerettek. Duncanék nem voltak oda az ötletért, hogy lakhelyük forgatás helyszínévé váljon, állítólag puskákkal fogadták a landoló filmeseket, de végül beadták a derekukat, amit aztán meg is bántak, mert a rajongók zaklatásai miatt négy évvel később kénytelenek voltak elköltözni onnan. 

Southfork nem csupán televízió-történeti jelentősége miatt maradandó, a híres ranch valódi divatot is teremtett, van aki, csak nevét kölcsönözte saját tanyájának, de akadtak, akik le is másolták a birtokot.

Balra Southfork, Texas, jobbra Soutforkescu, Románia

Ami sosem volt: legelésző marhák

Itt sem mindig zöld a fű

Madártávlatból

Érdekesség, hogy Southforkban csak a külső jeleneteket forgatták, ez Mrs. Duncan kikötése volt, és szintén a háziak ragaszkodtak ahhoz, hogy forgatás csak júniustól szeptemberig történhet, így a téli jeleneteket is a rekkenő texasi hőségben vették fel. 

A látogatóközpont bejárata

A birtok ma rendezvény-, és látógatóközpont, konferenciákra, esküvőkre, partikra vehető bérbe, és természetesen tömve van Dallas-relikviákkal, akinek van szerencséje arrafelé járni, és kedvelte a Ewingok történetét, semmiképp se hagyja ki a legendás ranch meglátogatását.

Bobby kedvenc helye, a medence

Southfork pontos címe: 3700 Hogge Road, Parker, TX 75002, térképért katt IDE, programok, árak és fogalalás ITT.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A kerti háziállatokat szinte mindenki szereti, ahol van egy kis füves birtok, jó eséllyel kutya, macska is akad. Itt azonban általában meg is áll a többség, pedig a kertben más állat is tartható, melyek nem igényelnek több törődést, mint egy eb, vagy cica. Konkrétan most a teknősért mondanék kortesbeszédet, nem a levegőbe beszélve, lévén, hogy nálam is lakik páncélos.

Természetesen nem arról van szó, hogy felelőtlenül buzdítanám kertulajdonos barátaimat a teknőstartásra, de érdmes pár szót ejteni erről a hüllőről, mint házi kedvencről. Aki valaki másra vágyik, mint a négylábú emlősök társasága, előbb-utóbb úgyis szembesül azzal, hogy a teknős tartása sem ördöngősség, és a lomha, jó kedélyű állat ugyanannyi örömet szerezhet gazdájának, mint csaholó, nyávogó társaik. Mint minden háziállat, a teknős is jókora felelősséggel jár, gondozni, etetni kell, igényei vannak, melyeket ki kell elégíteni. Nézzük hát, miként tarható páncélos hadosztály a birtokon.

Saját példámból kiindulva a görög teknősről tennék említést, talán ez a fajta kevésbé ismert, mint az ékszerteknős, kit gyermekként biztosan sokan gondoztak. A görög teknős (Testudo hermanni) a szárazfölditeknős-félék családjába tartozó faj, egyedei kifejletten arasznyi méretűek (18-22 cm), élettartamuk pedig a 80 évet is elérheti, így számolni kell azzal, hogy beszerzésével hosszútávra szerzünk családtagot. Mint az sejthető, a görög teknős nem tud úszni, ezért nem alkalmas kerti tavak "díszítésére", ha ez a cél, akkor a jól bevált ékszerteknős a helyes választás, bár állatot dísznek tartani sosem szerencsés. A görög teknős nagyjából márciustól novemberig aktív, a köztes időben téli nyugovóra tér, ezekben a hónapokban alacsony hőmérsékletet (3-8 Celsius) és nyugodt körülményeket kell neki biztosítani. A tavaszi ébredés után aktívvá válik, étvágya megnő, és ilyenkor lehet kitelepíteni a kertbe. A szabadon tartott teknősnek nem ajánlatos teljes szabadságot biztosítani, kutya, macska kárt tehet benne (fiatal egyedekre a madarak is veszélyesek), érdemes a páncélosnak egy saját, bekerített kifutót biztosítani, melyben legyen búvóhely, ahol az állat meghúzódhat. A teknőctanyán alakítsunk ki árnyékos, és napsütéses helyet is, a menedéket pedig tanácsos hőszigetelni, a nagy melegek, vagy hűvösebb időszakok átvészelésére.

Nagyon fontos, hogy a görög teknős növényevő, étrendjét figyelemmel kell összeállítani. Szereti a zöldséget, a gyümölcsöket, néhanapján pedig párolt zöldbabot és gabonaféléket is kínálhatunk neki. Ritkán, félévente egy-két alkalommal főtt tojást, túrót is az étlapra tehetünk, szeretni fogja. Természetesen vadon növő növényekkel is jóllakatható lassú barátunk, a pitypang, útifű, tyúkhur kiválóak a célra. Az étrendnek tartalmaznia kell kálciumpótló, vitamintartalmú kiegészítőket, szakboltokban segítenek ebben.

Ha körültekintően járunk el, a görög teknős nem okoz több bonyodalmat, mint egy kutya, ráadásul a szomszédok sem fognak perlekedni a hangoskodás miatt. A megfelelő ápolásért cserébe egzotikus házikedvencünk lehet, aki színt vihet a kert olykor egyhangú univerzumába. 

Figyelem, a görög teknős tartásához CITES engedély szükséges, ezért ha tartása mellett döntünk, a megfelelő helyről, és engedéllyel vásároljunk példányt!

A görög teknős gondozásáról, az engedélyekről ITT és ITT tájékozódhatnak.

Képek: innen.

Életünket, annak aktív, munkával töltött korszakában leginkább a rohanó, túlfeszített, stresszes jelzőkkel írhatjuk le. Kevés szerencsés kivételével az átlagember hétköznapjai feszültek, a sok teendő, a megfelelés kényszere kősziklaként nehezülnek vállainkra. Ezért minden olyan tevékenység és tárgy, ami lazíthat a szorításon, aranyat ér.

 Ryoanji Templom

Nem kell nagy dolgokra gondolni, persze a nagy dolgok, mint például egy hosszú nyaralás, vagy mondjuk a rekord lottónyeremény biztosan segítenek, de ha ezek nem állnak rendelkezésünkre, apró praktikákkal is nyugtathatjuk feszülő húrhoz hasonlatos idegeinket. Kiváló eszköz a békés percek mély átéléséhez egy apró, asztali zen kert, amit munkahelyünkön, vagy otthoni dolgozóasztalunkon helyezhetünk el. De mi is az a zen kert, és főleg: hogy fér el az asztalon?

Minden zen kertek atyja a Kiotói Ryoanji (Békés Sárkány) templom zen kőkertje, melyet a XV. században hoztak létre. A kert csupán 14 sziklából ( a 15.-et a teljes elmélyülés állapotában lehet megpillantani) és homokos talajból áll, melyet a buddhista szerzetesek szertatásosan gereblyéznek, különböző formákat hozva létre a jól alakítható felületben. A gereblyézés nem munka, és nem kertrendezés, hanem a meditáció eszköze, a minél tökéletesebb alakzatok, vagy írásjelek megrajzolása segíti elő a belső nyugalom, az ideális lelki egyensúlyi állapot elérését. Ugyanezt a célt szolgálja a zen kert kicsinyített mása, ami tulajdonképpen egy miniatűr homokozó, pár díszes kaviccsal. Nem a méret a lényeg, hanem a tevékenység, amit a kis felületen is ugyanolyan eredménnyel végezhetünk.

 Egy díszes cseréptál is megfelelő

Az apró gereblyével való rajzoláskor kiüríthetjük fejünket, belsőnkre összpontosíthatunk, és figyelhetjük, hallgathatjuk a homok finom pergését, ahogy a kis szerszámmal munkálkodunk rajta. Nem szükséges a hagyományos japán írásjeleket elsajátítani, elegendő kör-, és hullámformákat rajzolni, egyeneseket húzni a kvarchomokba.  Ha kész a teljes mű, egy mozdulattal elsimíthatjuk a felületet, szimbolizálva, hogy a tökéletesség múlandó, csupán pillanatnyi állapot, mely sohasem kristályosodik ki, hanem újra és újra törekedni kell az elérésére.

Forma és harmónia

Az asztali zen táblával elég csupán néha pár percet foglalkozni, a relaxációs hatás hamar érkezik, és a rövid, elmélyült foglalatosság hamar kitisztítja, megnyugtatja az elmét. Mini zen kertet magunk is készíthetünk, elég hozzá némi dekorációs, kezelt faanyag és pár szög, valamint jó minőségű kvarchomok, végezetül pedig pár szép kő, kavics, melyek kiválasztása, teszem azt a Duna partján, már magában megelőlegezi a bensőséges kapcsolatot kertecskénkkel. Természetesen készen is kaphatóak, de a saját készítésű darabok egyedibbek lehetnek. Ajándéknak, dísznek is kiváló, meglepetésként adva egyedi, hasznos holmit nyújthatunk át, dekorációnak használva pedig egy csepp keleti hangulatot varázsolhatunk vele munkahelyünkre, otthonunkba.

Teázó asztalkával is lehet kombinálni

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.