A közterületeken egyre több dolog tiltott tevékenység, melyek többségével a többség egyet is ért, hisz ki szereti, ha mások szemétlerakónak, kutyavécének vagy hamutartónak használják az utcákat, parkokat, tereket. Van azonban olyan tiltott tevékenység is, ami szabálytalan volta ellenére épp a csúfság és sivárság ellen próbál tenni. Ez a gerillakertészkedés.

A gerillakertészkedés viszonylag újkeletű őrület, szervezett formában a '90-es évek derekától létezik, de a New York-iak is sajátjuknak tekintik a dolgot, és a '70-es évekig vezetik vissza (pedig az inkább community garden volt). A nagy alma legendáriumát nem számolva nagyjából bő másfél évtizede kezdődött az illegális közterületi ültetés divatja, mégpedig Angliában, és a kissé pejoratív hangzású elnevezés ellenére igazi környezetbarát indíttatású, zöld kezdeményezésről van szó, mely hellyel-közzel kapcsolódik az antiglobalista mozgalmakhoz.

Általában éjszaka lépnek akcióba...

A gerillakertészkedés lényege, hogy az aktivisták különböző közterületeken engedély nélkül helyeznek ki növényeket, amivel az általuk vélt hiányt kívánják pótolni. Értelemszerűen a mozgalom igazi terepe a nagyváros, ahol az urbanizáció jellemzően maga alá gyűri a zöld területeket, és  sivár, szürke betonrengeteget növeszt a helyére. Ezt a környezetet kívánják a gerillakertészek természetesebbé, élhetőbbé tenni, vállalva, hogy tevékenységük szigorúan véve törvényellenes, a hatóságok akár eljárást is indíthatnak ellenük, például rongálás miatt.

Mindenhol van egy kis hely pár potyautasnak

Fontos tudni, hogy a gerillakertészet - jó esetben - nem merül ki a hatóságok és a városvezetés orra alá történő borstörésben, már amennyiben az ökohacker nem csupán eszközként használja a növényt, hanem az akció után gondoskodik is róla. Az engedély nélküli ültetés gyorsan hódító útjára indult, szépítendő környékből a világon sehol sincs hiány, maguk az akciók pedig alapvetően békések, jószándékúak, így követőből is akad bőven. Magyarországon is volt, van példa a gerillakertészkedésre, pár éve a Margit hídon és a Moszkva téren jelentek meg illegális növények, Csorváson kátyúkba települtek virágok, és az esztergomiak is vették már saját kezükbe az ültetést, amiből aztán konfliktus is kerekedett. 2008-tól pedig a Hegyalja Fesztivál is felkarolta zöld gerillamozgalmat, az alábbi videó is erről tanúskodik.

Kertészeti, vagy inkább növényalkalmazási szempontból a gerillakertészkedés nem ítélhető meg egyértelműen. Előszöris illegális, tehát leszögezném, hogy senkit nem kívánok törvénybe ütköző cselekedetre buzdítani. Ha mégis ilyesmire adja a fejét valaki, válasszon olyan növényt, palántát, ami bírja a közterületi körülményeket, tehát nem igényel folyamatos gondoskodást, öntözést, tápanyag-utánpótlást.

Jellegzetes hely a kátyú, bár a növénynek a legkevésbé sem jó

Legyen bármennyire jó szándékú az elképzelés, nem tudok némi kritikai felhang nélkül beszélni a gerillakertészkedésről. A növényültetés ugyanis véleményem szerint nem lehet csupán eszköz - és valljuk be, a gerillák leginkább erre használják. A növény él, szükségletei vannak, gondoskodásra, megfelelő helyre, közegre van szüksége. Jó poén, és érdekes performansz egy kátyúba, egy hiányzó macskakő helyére, villamossínek közé, vagy egy forgalmas útszakasz mellé növényt ültetni, és nem vitatom, hogy van felhívásértéke a dolognak. Ugyanakkor a növény gyakran nem sokkal éli túl az akció megvalósulását, áldozatául esik egy bizonyára jó ügynek, de attól még áldozat lesz. Kétlem, hogy a gerilláknak van elegendő idejük és energiájuk a kitelepített zöld megfelelő gondozására, és ha még így is lenne, a helyszínek többsége - pont a figyelemfelkeltő jelleg miatt - nem megfelelő a virágoknak, palántáknak. 

Félreértés ne essék, senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy növényt ültessen, virágot neveljen, zöldfelületet növeljen, de ha lehet, mindezt úgy tegyük, hogy szem előtt tartjuk a törvényeket, és főleg a növények érdekeit.
 

Jó helyen, szép dekoráció

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.