Megyeri Szabolcs kertész blogja

Ha medvét nem is tudok ígérni a málnásba (amit igazából nem is sokan szeretnének), a málnát tudom ajánlani a kertekbe, mert az egyik legfinomabb gyümölcs szerintem, és növényként is dekoratív, de már az elején leszögezném, hogy a málna a nyűgösebb kerti gyümölcsök közé tartozik, így telepítését azért érdemes átgondolni. Hogy segítsek a döntésben, megpróbálok a málnáról zanzásítva minden fontosabb információt közölni az alábbiakban.

A málna (Rubus idaeus) aktualitását mostanában nem az ültetés, hanem a szüret adja, a málna ugyanis más bogyós gyümölcsökkel, így például a szederrel és a ribiszkével karöltve június tájékától szedhető, egészen a nyár második feléig. Ebből kifolyólag málnát a következő hetekben biztosan bőségesen találni majd a piacokon, áruházakban, vagy épp az ismerősök, szomszédok kertjében, aki pedig olthatatlan vágyra gerjed pár saját málnabokor iránt, idén ősszel már ültethet is. Mielőtt azonban az ültetésre és gondozásra térnénk rá, lássuk előbb magát a málnát közelebbről.

A málna cserjén, sőt félcserjén terem, vagy köznapi nevén bokron. Félcserje, mivel vesszői csak két évig élnek, az elsőben kifejlődnek, a másodikban virágot és gyümölcsöt hoznak. Egyszer és kétszer termő fajták is léteznek, utóbbiak másodjára ősz elején szüretelhetőek, de a kiskertekben inkább az előbbit szokták tartani, az őszi gyümölcsdömpingben már van bőven konkurencia. Ha a bokor már terem, alaposan oda kell figyelni, mert a korai szedés nem jó, viszont hamar bekövetkezik a túlérés, ami szintén nem jó. Ha szemre (vagy kóstolásra) már az érés csúcsán tart a termés, akkor hajnalban, vagy hűvös, borús időben szüreteljünk. A leszedett szemek az eperhez hasonlóan gyorsan romlanak, két-három napnál tovább biztos nem bírják, így vagy együk meg őket, vagy mélyfagyasszuk a szemeket, utóbbit jól bírják. A málna amellett, hogy nagyon finom, gazdag C, B1, és B2 vitaminokban, és bőven tartalmaz szerves savakat is. Alacsony szénhidráttartalma miatt jó fogyókúrás nasi, és persze legendásan ízletes szörp, dzsem és ivólé, vagy éppen házi gyümölcsturmix készíthető belőle, de süteményekhez, akár csak díszítésként is, elsőrangú. Kevesen tudják, hogy a málna szárított leveléből (főleg ha szamóca és/vagy szederlevelet is teszünk hozzá) remek teát forrázhatunk. És természetesen mint mindenből, a málnából is főzhető pálinka, hogy a férfi kertészek lelkesedése is megjöjjön.

A málna ültetése tehát nem most időszerű, hanem ősszel. Ültetéskor fontos szempont , hogy a talaj tápanyagban gazdag legyen, és a közeg minősége, összetétele sem mindegy. A málna a kiegyensúlyozott, tápanyagban gazdag, levegős, laza szerkezetű, egyenletesen nedves közeget kedveli, érzékeny a talajvízre, a magas mésztartalomra (bár van a mésztartalomra kevésbé érzékeny változat is forgalomban), és például homokos területeken sem biztos, hogy megmarad. Az ültetés helye a kert egy szélvédettebb, huzatmentes része legyen, és fontos, hogy a málnabokrok támrendszert igényelnek. A legjobb, ha pár masszívan letűzött karó mentén vízszintesen drótokat, huzalokat feszítünk ki, vagy éppen egy sima drótkerítés is megteszi, ebben az esetben ehető termésű sövény, térhatároló alakítható a málnásból. A támrendszert a növény fejlődésével párhuzamosan bővíteni kell függőlegesen, nagyjából fél méteres közökkel. A málnabokrok sokat isznak, vagyis bő öntözésre lesz szükség, mert a gyökérzet kis mélységbe hatol le, így a gyökerek feletti föld gyors kiszáradása veszélyezteti a málna épségét. Sajnos a málnabokor erősen gyomosodik, főleg azért, mert ahol a málna viszonylag magas igényei miatt jól érzi magát, ott a gyomok is szívesen megtelepednek, ezért permetezése elkerülhetetlen, valamint az átlagosnál több növényvédelmi feladatra van kilátás, mivel a málnát sokféle betegség és kártevő fenyegeti, például a gyakran felbukkanó levélfoltosság. A betegségek kialakulásának esélye csökkenthető jó minőségű, ép tövek ültetésével, illetve a kiegyensúlyozott tápanyagutánpótlás (komposzt, szerves trágya) is erősíti a növényt. Az ősszel elültetett málna már két év múlva termést fog hozni, feltéve, hogy a fenti feltételeket biztosítottuk neki, és a metszési feladatokat sem hanyagoltuk el. Összességében a málna az elszántabb, kísérletező kedvű hobbikertészeknek ajánlható inkább, idő-, és munkaigényes haszonnövény, de a vesződségeket a házi málnából készült sütemények és szörp egészen biztosan feledtetik.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Most, hogy ránkszakadt a jó idő, és megérkezett a nyár, sokakban kezd motoszkálni a kisördög, hogy a kertben kéne csinálni valamit, ami feldobja a hangulatot, vagy csak extra, különleges, és a vendégek is elámulnak tőle. Érthető ez a törekvés, hisz az általában a pázsit-dísznövény-veteményes sarok triumvirátusból felépülő kertek egyeseknek valóban unalmasnak tűnhetnek, bár hozzátenném, hogy egy ízlésesen kialakított, rendszeresen karbantartott klasszikus birtok sosem lehet unalmas, de persze ízlések és pofonok. A nagy gondolkodásból aztán néha fura elhatározások születnek, melyek később nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött elvárásokat, így afféle jótanácsként álljon itt három olyan kerti kreálmány, melyekkel azért óvatosan kell bánni.

Ismerik a Concorde-effektust? A Concorde-effektus azt az emberi viselkedést jelenti, amikor csak azért ragaszkodunk (káros módon) valamihez, például egy vállalkozáshoz, mert már pénzt, időt és energiát öltünk bele.(Wikipedia) A Concorde-effektus felléphet a kertben is, amikor valamilyen drága, nagy dolgot álmodunk és valósítunk meg a birtokunkon, amiről aztán később kiderül, hogy mégsem volt a legjobb ötlet, de ekkorra már annyi pénzt és energiát fektettünk bele, hogy megtartjuk, így adott esetben jelentős pluszmunkát és folyamatos kiadásokat generálunk magunknak. Három ilyen jellemző kerti kreálmány következik az alábbiakban, melyekkel praxisom során többször találkoztam, és így tapasztalatból mondhatom, hogy kétszer is gondoljuk meg, mielőtt belevágunk a megépítésükbe. Az egyes építmények bemutatása után egy teljesen szubjektív Concorde-skálán fogom értékelni a műtárgyakat, ahol az 1-es a felhőtlen öröm, az 5-ös a biztos megbánás.

Kattintásra galéria nyílik!

A fürdőtó

Medence sok kertben van, az már nem nagy szám, ellenben a fürdőtó igazi extravagáns különlegesség, nem is olyan kevesen vágják bele a fejszéjüket, vagy inkább ásójukat. A fürdőtó nem is medence, nem is kerti tó, hanem a kettő ötvözete, egy olyan kerti tó, amiben fürödni is lehet, persze alkalmasint mindegyikben lehet, de amit fűrdőtónak nevezünk, az célzottan kettős funkcióval bír. A "sima" kerti tó alapvetően dísz, növényekkel, halakkal, jól mutat a kertben, a víz látványa nyugtató és természetes, de ennél többet nem nyújt. A kerti medence ellenben egy műtárgy, ami nem feltétlen simul bele a természetes közegbe, viszont kiváló fürdésre, ami forró napokon megfizethetetlen jótétemény. A fürdőtó ennek a két vizes műfajnak az ötvözete, vagyis van pancsolás, és egységes kerti látvány, természetesség is. További előnye, hogy míg a medence egy erősen szezonális dolog, a fürdőtó télen is díszlik, így a fürdőtó egész évben funkcionál. A fürdőtavak három kategóriába sorolhatóak. A hagyományosabb kialakításúak 30-70% körüli fürdőfelület-növény aránnyal bírnak, természetes tavat imitálnak, ezek inkább tavak, mint fürdők, azzal a különbséggel, hogy lehet csobbanni bennük. A modernebb változatok felerészben használhatóak fürdésre, formájuk még inkább az igazi tó felé húz, de az épített jelleg már látható. A biomedencék, ahogy nevük is sugallja, már medenceszerűek, némi növényzettel természetessé téve, itt a növényzet aránya 20% körüli a fürdőfelülethez képest. Ez egyébként az alsó határ, 20% alatt a biofilter, vagyis a természetes szűrőrendszer nem működik, ez alatt már hagyományos, legfeljebb növényekkel dekorált medencéről van szó. Mindebből jól kiolvasható, hogy a fürdőtó bonyolultabb, és a fenntartást tekintve is összetettebb létesítmény, mint a sima medencék, és a hátrányok is itt kezdődnek. Szokták mondani, hogy  a fürdőtó azért jó, mert a betelepített, biológiai szűrőként működő növények miatt nincs szükség egészségtelen klórozásra, ami azonban nem teljesen igaz, néha szükség van - akár vegyszeres - tisztításra is. Míg egy egyszerű betonozott (vagy műanyag) medence egyszerűen tisztítható (porszívózható), addig a fürdőtó - mivel élő egység - már keményebb dió. A növényeket gondozni kell, az élővilágot etetni, vagy éppen ritkítani, és kordában kell tartani a természetes folyamatokat. Mivel a fürdőtó egészen jól imitálja az élővizet, bátran számolni kell a tulajdonosnak szúnyogokkal, békákkal, és mindenféle ilyen területen szokásos - olykor zavaró - állattal. A békakuruttyolás lehet, hogy jópofa dolog lesz ideig-óráig, de ha valaki erre ráun, vagy nincs ideje halakat etetni, a tó növényeit gondozni, akkor máris egy idegesítő, nem várt problémát vett a nyakába. Fontos tudni, hogy a biológiai szűrőrendszer életképességéhez legalább 25-30 négyzetméteres vízfelület kell, így kis kertekben rémálom lesz, vagy vágyálom marad a fürdőtó. További negatívum, hogy kisgyermekes kertekben a fürdőtó plusz veszélyforrás, nem lehet úgy lezárni ezeket, mint az épített fürdőmedencéket, és végső érvként a magas bekerülési ár is megemlíthető.

Előny: extravagáns, természetközeli, életteli és látványos, valamint a nyári tavi csobbanás a kertben nagy élmény

Hátrány: drága, kis kertbe nem való, gyermekes kertekben veszélyforrás, tulajdonképpen egy kert a kertben, így minden évszakban dupla kerti munkát jelent. 

A fürdőtó a szubjektív Concorde-skálán: 4

Kattintásra galéria nyílik!

Kerti konyha

A kert csak a megszállott hobbikertészek szemében szentély, a többség a rendelkezésre álló kisebb-nagyobb területet aktív használatra, pihenésre, játékra, vagy épp társasági találkahelynek szánja. A kerti parti műfaja örök, nincs olyan ember, aki ne venne szívesen részt egy kerti sütögetésen, poharazgatáson. A sütögetéshez értelemszerűen valamilyen tűzrakóhely szükségeltetik, a szerényebbek beérik egy alapszintű tábortüzes tűzrakóhellyel, amit egy ásóval meg egy tucat bontott téglával egy délután alatt össze lehet dobni. Persze ez kicsit avíttos ma már, a földön, vagy fatuskókon kell ülni a tűz körül, nem mindenkinek kényelmes, és a tábortűz a gulyásleves, halászlé, sült szalonna trió elkészítésén kívül korlátozottan alkalmas egyéb célokra. Nem csoda hát, hogy divatja van a kerti konyháknak, ami tulajdonképpen valóban egy kisebb méretű konyha, az egyszerűbb változattól a valóban komplett kitelepített főzőhelyiségig. Az ilyen többfunkciós, bonyolultabb fogások elkészítésére is alkalmas kültéri főző-sütő egységek presztízs-szempontból is magas értékűek, látványosak, és kiválóan alkalmasak a vendégek csodálatának kivívására, ám hátulütőjük is akad. A fürdőtóhoz hasonlóan ezek sem alkalmasak kisebb kertekbe, mert ha túl sok területet vesznek el a gyepes, zöld részből, akkor az értelmük válik kétségessé, hiszen nem marad kert, ahol élvezhetnénk a kerti konyha áldásait, és egyszerűbb lenne a benti konyhában szakácskodni. A nem megfelelő elhelyezés tűzveszélyes lehet, a felszálló füst problémát okozhat a helyben lakóknak, vagy konfliktust szülhet a szomszédokkal. A közelben lévő fákról hulló levelek megkeseríthetik a munkát, és a kerti konyhában tárolt éles, hegyes eszközök veszélyt jelenthetnek a gyermekekre. A legfőbb probléma azonban az, hogy egy igazi kültéri konyha bekerülési ára aránytalanul magas ahhoz képest, amennyit várhatóan használni fogjuk. Hacsak nincs minden hétvégén kerti mulatság, akkor egy szezonban várhatóan (a kezdeti lelkesedés elmúltával) egy bő tucatnyiszor fogjuk használni, miközben az ára egy jól felszerelt benti konyháéval vetekszik.

Előny: hangulatos, összetett konyhai feladathoz is alkalmas

Hátrány: drága, nehéz kihasználni, veszélyforrás, a szezonja legfeljebb 5-6 hónap

A kerti konyha a Concorde-skálán: 3

Kattintásra galéria nyílik!

Kerti szökőkút

A szökőkút megítélése csak egy fokkal kedvezőbb, mint a kerti törpéké, mégsem annyira ritka vendégek a kertekben, mint gondolnánk. A szökőkút sokak szemében a gazdagság, a jólét, és az arisztokratikus ízlés kifejezője, mások pedig egyszerűen fennhéjázó giccsnek tartják. Természetesen vannak szerényebb szökőkutak, amiket inkább csobogónak nevezünk, ezek csupán marginálisabb hangulati elemként szolgálnak, és a vizet, mint éltető őselemet szimbolizálják a birtokon. Amiről azonban most szó van, az az igazi szökőkút, a több méter átmérőjő, több méter magas vízjáték. A szökőkút régi találmány, az első feljegyzések, ábrázolások arról tanúskodnak, hogy i.e. 2000 táján már létezett. Az ókori görögöknél, rómaiaknál is elterjedtek voltak, azonban akkoriban még praktikus célokat szolgáltak, ivóvizet biztosítottak a polgároknak. Ezek a kutak természetesen nem rendelkeztek szivattyúval, így alkotóik a gravitációt használták, vagyis a víz forrása magasabban volt, ahonnan lefele csoroghatott. Már ekkoriban készültek díszes szökőkutak, faragványokkal, bronzszobrokkal dekorálták őket. A középkorban főleg az iszlám világban voltak elterjedtek ezek műremekek, később XIV. Lajos korában élték fénykorukat a főúri, nemesi kertekben. A XIX. században a vezetékes ivóvíz elterjedésével megszűnt a köztéri szökőkutak gyakorlati funkciója, és innentől fogva csupán dekorációként léteznek. A magánkertekbe a gazdagság, a jómód, és fentebb stíl képviselőiként vonultak be, több-kevesebb sikerrel. A kerti szökőkút némiképp olyan, mintha egy kisebb diadalívet építenénk birtokunkra, nehéz eltalálni a még ízléses, nem hivalkodó és giccses látványt, talán nem is lehetséges, ráadásul az esetenként önmagában is borzasztó hatást tovább lehet fokozni egy zenélő verzió beszerzésével. A szökőkútnak hely kell, kis kertekben egyenesen nevetséges látvány, nagyobb területen jól mutathat, de ilyenkor sosem szabad elfeledkezni arról, hogy a szökőkút ahhoz képest, hogy gyakorlati funkcióval nem rendelkezik, aránytalanul nagy befektetést igényel, a díszköves felépítmény mellett gépészeti berendezéseket, és rendszeres karbantartást is igényel. A szökőkút a fenti két kerti kreálmányhoz hasonlóan viszonylag szűk szezonnal büszkélkedhet, fagypont környékén és alatt nem működtethető, és téli védelméről is gondoskodni kell.

Előny: ritkán látható, büszkeségre okot adó kerti dísz

Hátrány: drága, funkciótlan

A kerti szökőkút a Concorde-skálán: 4

Képek:  innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A zöld gyep minden szép kert - hogy torz hasonlattal éljek - betonbiztos alapja, vagyis lehet gyönyörű rózsaágyás, díjnyertes veteményes a birtokon, ha hiányzik a szép zöld szőnyeg, akkor az összkép nem lesz teljes. Ezt hosszasan magyarázni nem is kell, annál érdekesebb viszont a szemet kápráztató pázsithoz vezető út. A legolcsóbb és legegyszerűbben elvégezhető mód a fűmag vetés, ezt házilag is meg lehet oldani, nem kell hozzá nagy szakértelem, és ha nem sikerül teljesen jól a dolog (kopasz foltok maradnak például), akkor felülvetéssel korrigálható az eredmény. A magvetés hátrányokkal is bír azonban, a magok kiszórása után a terület egy-két hétig járhatatlan lesz, a nem megfelelő fűmagkeverék pedig gyenge minőségű pázsitot eredményezhet, ráadásul a vetés hagyományos ideje a tavasz eleje, az meg már el is múlt. Így tehát, ha most van szükség szép gyepre, mert mondjuk a napokban, hetekben tesszük rendbe a nyaralót, a hobbitelket, vagy csak most kaptunk észbe az otthoni kertet illetően, akkor gyors és látványos megoldás lehet a gyepszőnyeg lefektetése. Következzen tehát a gyepszőnyeg gyorstalpaló az érdeklődőknek.

 A gyepszőnyegezés elsősorban kis kertekben jelenthet gyors és hathatós megoldást

A fenti képek még tavaly készültek egy budapesti utcafronton. A látvány alapján két tanulság vonható le. Egyrészt a gyepszőnyegezés jó ötlet utcafroni részeken, ahol fontos az azonnali eredmény, és a járókelők miatt a több hetes magvetési várakozás nehezen lenne betartható. A másik az, hogy a gyepszőnyeg lefeketése előkészületeket és némi szakértelmet kíván, ezek hiányában a látvány nem lesz tökéletes. 

Lefektetésre váró tekercsek

Mi tehát akkor a munka helyes menete? Semmiképp sem csupán annyi, hogy kigörgetjük a rolnikat, és máris kész a füvesített udvar, szőnyegezésnél jelentős előkészület és több fázisból álló munka vár ránk. Épp ezért azt szoktam tanácsolni, hogy főleg az első alkalommal kérjük szakember segítségét. Aki mégis önerőből birkózna meg a feladattal, annak a következőket javaslom.

1. Előkészítés

A gyepszőnyeg tekercsek megérkezése előtt készítsük elő a talajt. A lefektetés előtt körülbelül két, de legalább egy héttel ajánlott (értsd: kötelező) egy teljes gyomirtást elvégezni. Ez jelenthet kapálást vagy vegyszeres kezelést, erősen gyomos, főleg tarackos terület esetén inkább az utóbbi eljárás a megfelelő. A gyommentesítés után nem rossz ötlet egy talajfertőtlenítést is elvégezni. Érdemes a földfelület felső pár centiméteres rétegét eltávolítani és új közeggel pótolni. A talaj ne legyen túl kötött, mert az gátolhatja a legyökeredzést, tőzeggel például lazíthajuk a felső réteget.

 
 2. Tápanyag ellátás

A fűnek a szépen előkészített, gazmentes alap még nem elég, tápanyagra is szükség lesz. A megfelelő tápanyag ellátást a direkt erre a célra összeállított gyepindító műtrágya kihelyezésével biztosíthatjuk.

3. Simítás, hengerelés

A fent leírt módon preparált területet ezután hengereljük, és hozzuk szintbe. A gödrös girbegurba felszín esztétikailag sem lesz rendben, és a gyepszőnyeg begyökerezését is nehezíteni fogja. Az egyenletes felület elkészítéséhez sajnos nem elég, ha lábbal próbáljuk letaposni a talajt, a művelethez speciális hengerező szerszámra lesz szükség. 

4. Szegélyezés

Kihagyhatatlan fázis a szegélyek kialakítása, ha ez elmarad, a gyepszőnyeg széleinél a pázsit kiszárad, és elhal. A szegélyezés nem ördöngösség, a képeken is látható alacsony térhatárolóra van szükség, melyet ízlés szerinti anyagból és formában rakhatunk ki. Használhatunk dekortéglát, bontott építőanyagot, faanyagot, de kaphatóak olcsó műanyag szegélyelemek is, melyek könnyen kezelhetőek, ellenben kevésbé dekoratívak. A szegélyekről, szegélyezésről egy régebbi posztomban részletesen tájékozódhatnak: ITT Ebben a szakaszban kerülhet sor a vakondháló lefektetésére, ami mindig jó ötlet, de szinte kötelező akkor, ha a kertben már előfordult vakond. A vakondháló egy egyszerű műanyagháló, ami a gyepszőnyeg alá helyezve megakadályozza a kis ásógép felszínre bukkanását, így a vakondtúrásmentes kert teljesen garantált lesz.  

A vakondháló

5. A gyepszőnyeg lefektetése

Most értünk végre oda, hogy előkerülhetnek a tekercsek, és kigörgethetjük őket a helyükre. A szőnyegknek a szárazabb, úgynevezett földnedves talaj a megfelelő ágy, így egy enyhe öntözést, nedvesítést ejtsünk meg. A gyepszőnyeg érkezését úgy ídőzítsük, hogy annak mihamarabb a helyére kell kerülnie, így a legjobb, ha a kiszállítás napján azonnal elkezdődik a munka. Leterítésnél a csíkokat passzentosan illesszük egymáshoz, majd átlós irányban hengereljük le azokat, hogy ne maradjanak levegős területek a talaj és a szőnyeg között (ezért is fontos ugye a sima alap).

Hengerelés

Utómunkálatok, öntözés

Az előbbiekben felsorolt munkák végeztével tulajdonképpen véget is ért a füvesítés, a későbbiekben már csak a megfelelő öntözésről kell gondoskodni. A lefektetést követően az első alkalommal ne spóroljunk a vízzel, ezután pedig két-három héten keresztül naponta legalább 5 liter/nm vizet juttassunk ki. Később ritkíthatjuk az öntözést, mindig ügyelve arra, hogy elkerüljük a túllocsolást. Az első nyírást a fűszálak megerősödésekor, nagyjából húsz nap elteltével ejtsük meg, és jót tehet az utólagos műtrágyázás is. A frissen lefektetett fűfelület tulajdonképpen azonnal használatba vehető, de az elején bánjunk vele óvatosan, tömegesen ne járjunk rajta, az első kertipartival várjunk egy-két hetet, és érdemes a kutyát is eltiltani ennyi időre a kert látogatásától.

Ha mindezeket betartjuk, nagyon jó eséllyel szép, egyenletes pázsit lesz a jutalmunk, de ne feledkezzünk el arról, hogy a gyepszőnyeg is csak fű, ugyanarra a gondoskodásra, nyírásra, tápanyag ellátásra szorul, mint a vetéssel kialakított pázsit.

A fűmagvetés és a gyepszőnyegezés mellett van egy harmadik alternatívája is a füvesítésnek, a hidrovetés, amiről az érdeklődők ITT olvashatnak.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az, hogy nyáron nyaralunk olyan alapvetés, amit magyarázni sem kell, a legtöbbünk egész évben azt várja, hogy az idő melegre forduljon, és otthagyhassa a munkát, a monoton hétköznapokat, meg a koszos várost egy-két hétre, hogy átadhassa magát az édes semmittevésnek. A nyaralással azonban jár némi stressz és feszültség is, a kutya, cica ellátását meg kell oldani, a szomszédot meg kell kérni, hogy ürítse a postaládát, a gázt el kell zárni, és így tovább. A nagy sürgés-forgásban nem ritka, hogy az utazás előtti fontos teendők listájáról lemaradnak a növények, melyek aztán könnyen megsínylik a soknapos egyedüllétet, így előrordulhat, hogy mire visszatérünk, csak fonnyadt kórókat találunk az egykor színes-szagos kiskert, balkon, vagy ablakpárkány helyén. Nem haszontalan tehát pár szót vesztegetni a nyaralás alatt magukra hagyott növények gondozására, illetve a lehetséges megoldásokra.  

Az a feladat, hogy minden így maradjon, míg távol vagyunk

Egy átlagos nyári kiruccanás jellemzően egy-vagy két hét, ennyi pedig pont elegendő ahhoz, hogy az egyébként is melegebb időben házi zöldjeink az örök (vadász)mezőkre költözzenek. Sokan gondolják, hogy egy hét nem a világ, egy nagy dózisú öntözés életben tarthatja ez idő alatt kedvenceinket. Ez nem mindig jön be, egyrészt ugyanis előre öntözni nemigen lehet, másfelől akadhat olyan növény, ami már pár nap aszályos időszakot sem képes átvészelni. Mit lehet akkor tenni, hogy visszatérve ne fogadjon minket sivár látvány növényfronton? 

Ablakban, biztonságban - de csak látszólag

A készséges szomszéd

A legkézenfekvőbb egy kedves, megbízható szomszéd felkérése, ám manapság belőlük egyre kevesebb van, és sokan - érthetően - nem szívesen hagynak másnál lakáskulcsot. Amennyiben mégis megoldható a szomszéd, rokon, vagy ismerős megbízása, fontos, hogy készítsünk részletes útmutatót neki, kitérve arra, hogy melyik növényt, hányszor, milyen mennyiségű vízzel kell ellátni, mert mi ismerjük már saját virágaink igényeit, de a szomszéd, barát, lehet, hogy nem. Akinek olyan háziállata van, melyet nem visz magával, előnyben van, mert biztos, hogy az állat miatt valaki be fog járni a lakásba. Ebben az esetben pusztán annyi a teendő, hogy ne felejtsük el a segítő kezek gazdájának megemlíteni a növényi feladatokat sem.  

Házi automata öntözőrendszer

Ha a nyaralás többnek ígérkezik pár napnál. vagy egy hosszú hétvégénél,  ráadásul még bejáró segítőnk sincsen, akkor házilag is fabrikálhatunk öntözőrendszert, ráadásul fillérekből. A megfelelő eszközhöz csupán egy alaposan elmosott üdítőspalack és egy madzag szükségesek. A palackot töltsük meg vízzel, a madzag (ez lehet egy régi cipőfűző is) egyik végét lógassuk bele az edénybe, a másikat pedig nyomkodjuk bele a növény földjébe. Nem kell egészen a gyökerekig letömködni a zsinórt, elég ha a föld felszíne alá "ássuk" kicsit, ráadásul  a rendszerbe akár több cserepet is beköthetünk. Még ennél is pofonegyszerűbb módszer, ha egy félliteres (vagy kisebb, nagyobb - a növény méretének megfelelő) palack kupakján kis lyukat ütünk, megtöltjük vízzel, majd szájával lefele a növény földjébe nyomjuk.

Filléres automata öntöző, pár perc alatt elkészítve

Önöntöző virágládák

Aki nem kíván barkácsbonyodalmakba folyni, választhatja a kertészetekben kapható önöntöző virágládákat is, melyek ugyan jóval drágábbak, mint a palackos megoldás, de tartósabbak is, egész nyáron jó szolgálatot tehetnek, ráadásul ezek a balkonokon is bevethetőek, ahol a palackok nem biztos, hogy tartósan beválnak. Ha száraz, forró idő várható, az erkélyen lakó növényeket párologtatással is nedvességhez juttathatjuk, ha egy lavórba vizet töltünk, a vízbe valamilyen állványt teszünk (például egy téglát, vagy lefelé fordított kisebb edényt), és erre helyezzük a cserepet. Vízmegkötő adalékot is tehetünk a virágok földjébe, olcsón kaphatóak például olyan zselés anyagú, vagy agyagból készült golyócskák, melyeket benedvesítve, a földbe helyezve biztosítják a növény túlélését. Vízigényes kedvenceink alá pedig egyszerűen vizes tálkát, alátétet tegyünk. Tartsuk szem előtt, hogy nem minden házikedvenc igényli a nagymennyiségű folyadékot, ügyeljünk arra, nehogy "túlgondozzuk" zöld barátunkat!

Nedvesség-megtartó agyagolyó

Kerti óvintézkedések 

A kerti flóra nyaralás alatti védelme jócskán eltér a szobanövények, vagy balkonnövények esetétől, itt nagyobb felületen, jóval több zöldet kell életben tartani, és akkor a gyepról még nem is beszéltünk. A virágágyások, veteményesek vízellátása olcsón megoldható házi készítésű csepegtető öntözőrendszer megépítésével. Ehhez mindössze egy gumitömló, slag kell, amit 5-10 centiméterenként kilyuggatunk, a végén pedig szilárdan ledugaszolunk. Az így kapott csövet a növények töve között vezessük el, majd kicsikét nyissuk meg a kerti csapot. A lassan, csepegve elfolyó víz a növényeket megmentheti, vízszámlánkat pedig nem fogja drasztikusan megnövelni. A gyep más tészta, a pázsitnak több vízre van szüksége, amit biztosíthatunk időzíthető, automata öntözőrendszer beszerelésével, ami azonban nem olcsó mulatság, bár kétségtelen, hogy a későbbiekben is jól jöhet. Egyszerűbb azonban, ha a kertszomszédot kérjük meg, hogy öntözéskor a mi kertünkbe is juttasson az éltető nedűből, egy pár perces esti átspriccelés pont elegendő lehet a nyaralás idejére. Hasznos tipp, hogy a gyepet közvetlen az indulás előtt nyírjuk katonásan rövidre, így kevesebb nedvességel is átvészeli a távollétünket. A levágott nyesedék is kapóra jöhet, mint mulcs. A fűmaradékot halmozzuk a dísz-, vagy haszonnövények töveihez, így azok földje lessabban fog kiszáradni, eső után pedig tovább nedves marad.  

 Profi, bár nem olcsó időzíthető locsoló

Nem csak víz, fény is kell

Fontos dolog a fénykérdés is, elsősorban a lakásban maradó zöldeknek, a kertben ugyanis a viszonyok egyébként is adottak. Természetesen nem minden szobanövényünknek ugyanolyan fontos a fényár, egyes példányoknak életbevágó, míg másoknak nem annyira. Ha távollétünkben el kívánjuk sötétíteni a lakást, gondoskodhatunk fényről úgy, hogy növényeinket kitelepítjük az erkélyre, ahol lépcsőzetesen rendezzük el őket. Előre a kisebbeket, hátrafele pedig a nagyobbakat sorakoztassuk fel, így mindannyiukat éri majd napfény. A szabadba kerülő szobai zöldek a fény, a meleg, és az intenzívebb légmozgás mellett itt a kiszáradásnak jobban ki lesznek téve, így térjünk vissza a korábbi pontokra, és fabrikáljunk nekik palacköntözőt, és párásítót. Érdemes azonban egy pillantást vetni indulás előtt az időjárás-előrejelzésre, ha heves zivatarok, viharok várhatóak, inkább hagyjuk bent növényeinket, hasonló elrendezésben, az egyik nem teljesen elsötétített ablak mögött.

Automata öntöző, alternatívája az átslagoló szomszéd 

A lényeg, hogy az utazás izgalma ne feledtesse velünk növényeink szükségleteit, és azt is vegyük számításba, hogy az egyes példányoknak gyökeresen eltérő igényeik lehetnek. A kaktuszokat nem kell csupa jószándékból ájulásig öntözni, a dracénát viszont ne hagyjuk napsütéses erkélyen, és a gondosan ápolt veteményest is biztosítsuk be. A magukra maradó növényeket egy szűk órányi előkészülettel biztonságba helyezhetjük, így érkezéskor is épen és egészségesen fognak várni minket! 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.. 

Kezdjük ott, hogy nem feltétlen kell, de jól jöhet, ugyanakkor a kerti sünvendégnek veszélyei is vannak. De haladjunk csak sorjában, és kezdjük azzal, hogy a sünt a kertbe csak korlátozottan tudjuk becsábítani, van pár trükk az invitálásra, de alapvetően a kis tüskéshátú maga fogja eldönteni, hogy alkalmas-e a kertünk lakhelyül számára. Elsőként ismerkedjünk meg röviden a sünnel, aztán következzenek a legfontosabb tudnivalók. 

Magyarországon a keleti sün (Erinaceus roumanicus) honos. A keleti sün legfeljebb 35 centiméter hosszú, 400-1500 gramm, de egy jól megtermett példány a nyár végi táplálékfelhalmozás idején közel két kilót nyomhat. A természetben erdőkben, cserjésekben, dús aljnövényzetű területeken fordul elő, de mint sok más vadállat, előszeretettel költözik be városi parkokba, és kertekbe is, főképpen akkor, ha természetes élettere lecsökken. A sün éjjeli életmódot folytat, a nappalokat búvóhelyén tölti, télen pedig álomba merül, ilyenkor anyagcseréje lelassul, testhőmérséklete lecsökken, és kora tavaszig hibernált állapotban marad.  

 A macskaeledelt szívesen veszi

Hogyan csábítsunk sünit a kertbe?

A sün kerti megtelepedésének két fő feltétele van. Az egyik, hogy találjon megfelelő vackot a nappali rejtőzéshez, például lépcső alatti zugot, farakást, komposzthalmot, burjánzó, cserjékkel sűrűn beültetett, zavartalan kertsarkot, tehát egy helyet, ahol elbújhat, és napközben háborítatlanul pihenhet. A sün nem csupán a természetes búvóhelyet szereti, beéri a mesterségesen kialakított zugokkal is. Építhetünk elfekvő faanyagból sünodút, ami tulajdonképpen egy miniatűr kutyaól, azzal a különbséggel, hogy a bejáratot a belső résztől egy kis válaszfal különíti el, hogy a süni belül teljesen sötétben lehessen. Az is jó megoldás, ha a kert egy ritkán használt, parlagi szegletében nem nyírjuk a füvet, nem ritkítjuk az növényzetet, és a komposzthalmot ide telepítjük. A süninek persze nem csak lakás kell, hanem élelem is. A kisemlőst elsősorban a földigiliszták vonzzák, de rajonganak a házatlan csigákért is, így a csigák elszaporodása esetén a sün megjelenése egyrészt jó eséllyel várható, másrészt ez egyben nagy segítség a kertésznek. Az étlapon szerepelnek még rovarok, fészekből kihullott madárfiókák, és kisebb gyíkok is, és a süni néha dögevésre is fanyalodik, valamint ritkábban a lehullott gyümölcsből is falatozik. A főfogás azonban a földigiliszta, sajnos ez okozza sok sün vesztét, ugyanis az esőzések után az utakra vonuló gilisztákat követik a sünök, így válnak gyakran gázolás áldozatává.

 Épített sünlak, természetesen fedél is jár hozzá

Hogyan bánjunk a kerti sünnel?

A sünnel egész közeli barátságot lehet kötni, óvatos, hosszabb ideig tartó fokozatos megközelítés után akár meg is lehet fogni, azonban ne feledjük, hogy mégiscsak vadállatról van szó, melynek ráadásul hegyes fogacskái vannak. Jobban tesszük, ha csak megfigyeljük, nézegetjük, befogni semmiképp se próbáljuk (aki mindenképp házisünit akar, a hobbiállatként remekül tartható afrikai fehérhasú törpesünt válassza). És akkor az említett negatívumok. A sün, magas cukiságfaktora ellenére, veszélyeket is rejt, kártevőket (kullancs, bolha, bélféreg) terjeszthet, a kullanccsal együtt például sajnos a Lyme-kórt, vagy a kullancsencephalitist is a közelünkbe hurcolhatja, ezért sünös kertekben a szokásosnál jobban oda kell figyelni a kullancsveszélyre.

A kutyákkal általában nem jönnek ki jól

Mivel etethetjük a kerti sünit?

A sünök kényelmes állatok, ha nem találnak elég eleséget, azt is szívesen veszik, ha etetjük őket, erre a célra az alutasakos macskaeledelek a legjobbak, gyakran kínálás nélkül is kiszolgálják magukat a macskatálból. Így ha a cicánk edénye reggelre rendszeresen kiürül, gyanakodhatunk a tüskés kertlakóra is, (vagy esetleg egy éhenkórász szomszéd macskára). A sünök márciustól júniusig párzanak, egy alomban 2-7 utód található, a vemhesség pedig 40 nap, ahol jól érzik magukat, ott várhatóan szaporodni is fognak, tehát ha kertünkben vannak sünik, akkor számíthatunk újszülöttekre. Babasüninek higított tejet, kamillateát adjunk, később pedig aszpikos macskaeledellel, puha, szétnyomkodott főtt hússal, de akár emberi bébiétellel is táplálhatjuk. A tejet szeretik ugyan, de nem tesz jót nekik, így azt még felnőtt példányoknak se rakjunk ki, mert hasmenést kaphatnak tőle, itatásra a tiszta víz a legjobb. Konyhai-, vagy ebédmaradékot, fűszerezett húst se adjunk nekik! Nyár végén, ősz elején a sünök megkezdik a felkészülést a téli alvásra, ilyenkor hirtelen nagyon falánkká válnak, erőltetett ütemben hízlalják fel magukat, ezért augusztus végétől, szeptembertől - ha segíteni akarjuk őket - helyezzünk ki számukra bőséges eleséget. Télen előfordulhat, hogy az átmeneti felmelegedésekkor az alvó sünök felébrednek, ez veszélyes, mert a visszatérő fagyok a vesztüket okozhatják. Ha télen kábán ténfergő sünt látunk, mindenképpen adjunk neki ételt, ilyenkor ugyanis alig találnak valamit maguktól.

 Ezt a barátságos sünt tavaly, egy balatoni étterem kerthelyiségében kaptam lencsevégre

Milyen hátulütőkkel járhat a kertben lakó sün?

A sün, magas cukiságfaktora ellenére, veszélyeket is rejt, különböző parazitákat, kártevőket (kullancs, bolha, bélféreg) terjeszthet, a kullanccsal együtt például sajnos a Lyme-kórt, vagy a kullancsencephalitist is a közelünkbe hurcolhatja, ezért sünös kertekben a szokásosnál jobban oda kell figyelni a kullancsveszélyre. Kutyás birtokon a sün további problémát tud okozni, a kutyák piszkálhatják a kisemlőst, amiből mindkét oldalon sérülés származhat. Ha azt látjuk, hogy az eb kitartóan ugat, támad valamit a fűben, nézzük meg, hogy sünről van-e szó. Ha igen, akkor válasszuk szét őket (a kutya ideiglenes eltávolításával adhatunk egérutat a sünnek). Ha pici, babakorú sünt találunk, először ne nyúljunk hozzá, valószínűleg visszatalál az anyjához, ha ez nem történik meg, nevelésbe vehetjük, de sajnos csak a tíz deka feletti súlyú állatok maradnak meg nagyobb eséllyel.

A bébisün gondozása nem egyszerű feladat, de ha elárvult példányt találunk, meg lehet próbálkozni vele

Milyen pluszmunkával jár a kerti sün?

Ha elővigyázatosak akarunk lenni sün-ügyben, a komposztot a vasvillás pakolás, átmozgatás előtt nézzük át, és avarégetés előtt is tessékeljük a kupacból őket, ha van rá esély, hogy vannak benne. A kert elvadultabb részét is nézzük át, mielőtt fűnyíróval, kaszával nekiállunk a munkának. Aki szeretné megtartani a tüskés kerti vendéget, hagyja meg neki a bozótos, dús aljnövényzetű kerti zugokat, ha más nincs, építsen sünházikót, és ínségesebb időben biztosítson éelelmet és ivóvizet. Tudni kell, hogy a rágcsálóirtásra használt mérgek a süniket is elpusztítják, ezeket a szereket óvatosan helyezzük ki, persze a kemikáliákat az egyéb házikedvenceink miatt is érdemes óvatosan kezelni .

Képek: innen, innen, innen, és innen

Az édességeket, és persze magát az édes ízt bármilyen formában szinte mindenki szereti, az én ismerősi körömben is csak egy olyan elvetemült ember van, aki kifejezetten irtózik a csokoládéktól, süteményektől, de még a kávéjába sem tesz cukrot. Ez persze nem feltétlen jó dolog, mármint az édességek habzsolása, a káros hatások közismertek, ahogy a rémisztő adatok is a sokak által naponta fogyasztott nasik és üditők rettenetes cukortartalmától. Így sokan keresik az alternatívákat a cukormentes édesítésre, ám tökéletes megoldás nincsen, a xilit és szacharin tartalmú készítmények (mellék)ízét nem mindenki viseli el, áruk sem éppen baráti, a cukorról való leszokás pedig nagyon nehéz. Ebben a harcban lehet új fegyver sztívia, ami egy növény, kiváló édesítő hatással, a káros hatások nélkül, sőt (az ilyen esetekben megszokott módon nem igazán dokumentált kísérletek szerint) kimondottan egészséges. Persze a sztívia korántsem új valami, régóta ismert kultúrnövény, de a szélesebb köztudatba nemrég került csak be, akkor is csupán valamiféle egzotikumként, de már az is valami, hogy néhány üdítő sztívia tartalmúként hirdeti magát. Ez mind szép és jó, de valójában mi is ez a sztívia? 

Ő a sztívia

A sztívia botanikailag Stevia rebaudiana, de hívjuk inkább szép magyar nevén jázminpakócának, vagy még kifejezőbben édesfűnek. A jázminpakóca Dél-Amerikában őshonos, a zárvatermők törzsébe és a fészkesvirágzatúak rendjébe sorolandó, ennyi talán elég is a tudományból. Az édesfű legfőbb tulajdonsága, hogy leveléből roppant intenzív, természetes édesítőszer nyerhető, mely kivonat az azonos mennyiségű cukornál 300-szor édesebb, köszönhetően a benne található glikozid típusú vegyületeknek. A sztíviából készült kivonat a világ sok táján elterjedt édesítőszer-alapanyag, különlegessége, hogy hevítéskor nem veszít hatóanyagából, ezért sütéshez, főzéshez is alkalmas, ráadásul kalóriamentes. Állítólagos vizsgálatok igazolták, hogy a hagyományos, gonosz cukorral szemben nem okoz fogszuvasodást sem, emellett maga az édesfűlevél gazdag ásványi anyagokban, vitaminokban, és további gyógyhatásai is ismertek. Többek közt serkenti az inzulintermelést, nincs hatással a vércukorszintre (elméletileg cukorbetegek is fogyaszthatják), csökkenti a koleszterinszintet, vaspótló hatású, leveleit pedig az indiánok régóta sebgyógyításra használják. Természetesen ezeket a főleg internetes beszámolókon és tanulmányokon alapuló jótéteményeket illik csipetnyi szkepticizmussal fogadni, de leszögezhető, hogy a sztívia egy valóban természetes, mondhatni bio alternatíva az édesítésre, főleg ha a feldolgozatlan, nyers leveleket használjuk fel.

Ilyen nálunk nincsen: jázminpakóca mező

De vajon miért nem taszította le a trónról a sztívia a jó öreg cukrot, ha ennyi áldásos tulajdonsága és hatása van? Anélkül, hogy mindenféle konteókba bonyolódnék, tény hogy az USA-ban, és az EU-ban (Franciaország kivételével) a közelmúltig csak korlátozottan volt engedélyezett a használata, ebből pedig akár azt is kilogikázhatnánk, hogy a hagyományos édesítőszerek mögött álló ipar, és a kapcsolódó lobbisták nem nézik jó szemmel az otthon is termeszthető, viszonylag könnyen nevelhető sztíviát, vagyis nem feltétlen kívánnak konkurenciát állítani maguknak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Egyesült Államokban pár évvel ezelőtt részlegesen feloldották a sztívia élelmiszeripari felhasználásának tilalmát, ennek köszönhetően a tengerentúlon a két legismertebb kóla már sztíviával édesített változatban is megjelent, és ma már nálunk is kaphatóak "sztíviát tartalmazó" termékek, elsősorban italok. Nehéz megjósolni, hogy az édesfű előtt milyen karrier áll, amennyiben a többi alternatív cukorpótlót vesszük alapul, nagy áttörés nem várható, ugyanakkor a sztívia házilag is termeszthető, ez pedig akár lendületet is adhat neki, ha könnyen hozzáférhetővé és még divatosabbá válik.

Virágzáskor csodás dísznövénnyé változik

A jázminpakóca, ahogy utaltam is rá, otthon is termeszthető, de nem kimondottan maceramentes fajta. Az évelő növény tavasztól őszig a kertekben is tartható, de a fagyra nagyon érzékeny sztíviát késő ősztől tavaszig a szobában, vagy fedett helyen, üvegházban szükséges elhelyezni. Fényigénye nagy, mindenképp meleg, napos helyen neveljük, a kifejlett növényt öntözni viszont körültekintően kell, sekély gyökeredzésű, így inkább gyakrabban, de kevesebb nedvességre van szüksége. Sok levelet hoz, az idősebb példányok kész mini-cukorgyárak, leveleit közvetlenül is felhasználhatjuk mindenféle feldolgozás nélkül, ám így az édesítőhatás nem éri el a fentebb említett, cukorhoz képest háromszázszoros erősséget (ez csak ipari feldolgozás során lehetséges). Sajnos az aprócska, kissé nehezen kezelhető magok kikelési aránya mindössze 5%, ráadásul csírázási képességüket csupán két hónapig őrzik meg, így a próbálkozók nem ritkán kudarcot vallanak már az első lépésnél, ami gyorsan elveszi sztívianevelési kedvet. A magokat tápanyagban dús, szervestrágyával, homokkal és tőzeggel kevert fekete földbe kell vetni (a felszínre, óvatosan lenyomkodva, nem betakarva). A magoncok 7-14 nap elteltével kelnek ki, és megerősödésükig óvatosan nedvesen kell tartani őket, a közeg nem lehet sem túl száraz, sem túl nedves. A fiatal növényeket gyakran veszélyezteti a palántadőlés nevű betegség, a kedv másodjára itt illanhat el, de ha ezen túljut a vállalkozó kedvű kertész, akkor a későbbiekben már nem kell aggódnia, a kifejlett növény kifejezetten ellenálló és strapabíró. Az idő előrehaladtával így egyre kevesebb probléma lesz a sztíviával, napfényes, szélvédett balkonon, vagy a kertbe kiültetve is nevelhetjük édesfüvünket, a honi klímán a melegebb hónapokban jól eléldegél. A nagy bökkenő azonban az, hogy sztívia magot nagyon nehéz beszerezni, bár itthon is kínálnak vetőanyagot, elsősorban a neten árulva, külföldről a tapasztalatok szerint könnyebb beszerezni. Jó hír ugyanakkor, hogy ha egyszer maghoz jutunk, és a nevelés is sikeres volt, akkor a későbbiekben a sztívia dugványozással is szaporítható. 

Édes is, díszes is 

Képek: innen, innen, innen, és innen.