Megyeri Szabolcs kertész blogja

A "bio" már sok éve különleges hívószó azoknak, akik egészségesen szeretnének étkezni és élni, az ilyen termékek közismerten vegyszerek használata nélkül növekednek, szépek, és finomak, igaz az áruk is jellemzően magasabb, hiszen az esetek többségében nem nagyüzemi módszerekkel állítják elő őket, hanem kisebb (családi) gazdaságokban. Ha már családi gazdálkodás, akkor a honi helyzetben ez is egy fontos szempont, sokan szeretnék támogatni a magyar gazdákat, a nyilvánvaló okok mellett azért is, hogy ellenőrzött forrásból származó, friss élelmiszerhez jussanak, szemben a tartósított, ezer kilométereket utaztatott import áruval szemben. Ha pedig az áru messziről érkezik, felmerül annak a kérdése is, hogy mekkora kizsákmányolás árán kerül a fejlett világ országainak boltjaiba a holmi, tehát hogy például az afrikai, kínai, dél-amerikai termelő megkapta-e érte a jogos jussát, vagy valamely lelketlen multi zsebeli be a termékből a hasznot. Aki mindhárom felsorolt szempontot fontosnak tartja a vásárlásnál, nehezen tud választani, hiszen a forrás, vagy a termelő sorsának megismerése nehéz feladat, sokszor lehetetlen.

A régi piacokon mindenki tudta, mit kap

Persze, vannak jó alternatívák, hogy mindez (legalábbis a bio és a hazai kitétel) teljesüljön, ez a háztáji gazdálkodás. Az otthoni termelés vitathatatlan előnye, hogy a magtól a tányérra kerülő készételig minden mozzanatot ismerünk, ám ez a módszer egyrészt viszonylag jelentős energiabefektetéssel jár (a növénygondozás, a termelés idő-, és pénzigényes folyamat), másrészt akinek nincsen kertje, az értelemszerűen kimarad ebből a folyamatból. Ha utóbbi a helyzet, akkor is van hagyományos menekülőút, mégpedig a piac választása a hipermarket helyett. Vidéken, falvakban ez is könnyebb, mert a piaci árusokat, termelőket a vásárló sokszor személyesen ismeri, és biztosan tudja, hogy a zöldség, gyümölcs, tojás, hús honnan származik, hogy dolgozik a gazda. A nagyvárosi piacokon már gyakoribb, hogy a termelő és a kereskedő nem ugyanaz a személy, így bővül a lánc, és sem a termékről, sem a gazda hasznáról nincs kielégítő információ, így hiába hirdetik a feliratok, hogy "magyar termék" csak hit kérdése, hogy ezt elfogadjuk-e, vagy sem. Tehát akinek ezek a szempontok fontosak, kénytelen egy újabb lehetőség után nézni. Aki azt hinné, hogy ilyen nincs, az téved, mert külföldön, és nálunk is létezik egy érdekes megoldás minderre, ez a közösségi vásárlás.

A nagy üzletek zöldség-, és gyümölcsosztályain sokszor homályos hátterűek a termények

A közösségi vásárlás lényege, hogy a városi ember, egy közvetítőn keresztül honi termékhez jut, melynek az eredete ismert, a termelő visszakereshető (akár felkereshető). Az ilyen modellben az áru az értékesítési (átvevői) pontokra közelről érkezik, egyrészt hogy friss maradhasson, másrészt, hogy a szállítás ne terhelje a környezetet túlzottan, mint például egy Spanyolországból hozzánk érkező kamion esetében. A gazdák ebben az esetben sokkal közvetlenebbül juttathatják el termékeiket a vásárlókhoz, kettejük között csak a közvetítő áll, nem pedig egy, vagy több nagy haszonkulccsal dolgozó forgalmazó vagy nagykereskedés. A másik oldalon is nyilvánvaló a haszon, a vásárló olyan holmit kap, mely napokkal ezelőtt került leszedésre, de legalábbis jóval frissebb, mint az utaztatott, raktározott, a boltok polcain napokat eltöltő áru. Ha pedig ebbe a kereskedelmi modellbe még fair trade termékek is beletartoznak, akkor a tudatos vásárló gyakorlatilag egy helyen mindent megkap, amit szeretne.

A "magyar termék" és a "bio" cimkék vonzó szlogenné váltak

Mindezt természetesen azért írtam le, mert egy konkrét példával is tudok szolgálni a közösségi vásárlást illetően, mégpedig Budapesten, ahol az ilyesmire a legnagyobb igény van, hiszen vidéken, még a nagyvárosokban is adottak a lehetőségek a termelői áruk beszerzésére, a kétmilliós fővárosban azonban ez már nehéz dolog. Előrebocsátom, hogy nem reklámozni szeretném a szatyorboltot, inkább a modellt szeretném népszerűsíteni. A szatyorboltban minden úgy működik, ahogy fentebb vázoltam, vagyis a vevő leadja a megrendelését, az árut pedig pár nappal később átveheti valamely átvételi ponton, de házhosszállítással is megoldható ez. A termékek Budapest közeléből érkeznek, a forrás, vagyis a gazda, a termelés helyszíne nyilvános, leellenőrizhető. Természetesen ez a konsktrukció elég messze áll a hagyományos bolttól, vagy piactól, így hazafele nem lehet ötletszerűen beugrani pár répáért vagy paradicsomért. Az is igaz, az árakat böngészve, hogy drágább minden, mint ha a hipermarketből, vagy a piacról szereznénk be, de ez minden bioholmival így van, a többletköltségért minőségi, hazai árut kaphatunk. A fair trade termékek is megtalálhatóak a kínálatban, és persze sokminden szezonális, hiszen akkor kerülhet a zöldség, a gyümölcs a hálózatba, mikor beért, és leszedhető. A zöldségek, gyümölcsök mellett házi jellegű és bio minősítésű késztermékek is kaphatóak, a lekvároktól, a tojáson keresztül a kolbászig.

Van alternatívája a hipermarketeknek, nem is egy

A szatyorbolt csak egy példa a közösségi vásárlásra, maga az elgondolás az, ami érdekes. A városi embertől manapság egyébként sem áll távol a minőségi, hazai, biotermék iránti érdeklődés, bizonyítják ezt az egyre szaporodó budapesti és nagyvárosi, hétvégi kirakodós vásárok, őstermelői piacok, de a szatyorbolthoz hasonló konstrukciók vitathatatlan előnye, hogy folyamatosan a vevők rendelkezésére állnak. 

Az érdeklődők figyelmébe ajánlom még a hasonlóan érdekes alternatívaként említhető a termelotol.hu-t, mely nem online bolt, hanem tulajdonképpen egy kapcsolatteremtő fórum, mely a termelőket hozza össze a vásárlókkal, érdemes átböngészni a felkínált lehetőségeket, termelői listákat!

A fővárosi termelői piacok listája ITT található meg, a mára már nemzetközi hírű Szimpla romkocsma vasárnapi piacának pedig saját facebook oldala is van. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Alig pár nappal a meteorológiai nyár beálltát követően máris a nyakunkba szakadt a kánikula, és előreláthatólag jönnek még forró napok ezután is, ami kertészeti szempontból elsősorban az öntözéssel kapcsolatosan ad feladatokat. Az nem nagy újdonság, hogy a nyári melegben öntözni kell a növényeket, azonban van pár praktika, amikkel megkönnyíthetjük saját, és növényeink dolgát is! Lássunk ezekől párat, külön figyelmet fordítva a társasházi növényekre!

- A társasházi belső udvari és utcafronti növényzet általában kissé mostoha sorsot visel, a közös tulajdonban lévő zöldeket gyakran senki sem gondozza, mondván, van elég lakó még, aki ezt majd alkalomadtán elvégzi. Ha végül senki nem öntöz, annak tudjuk, mi lesz a vége, így praktikus kijelölni egy állandó önkéntest (például egy növénybarát nyugdíjas lakótársat), aki szívesen elvégzi a feladatot, vagy heti, havi váltásban kijelölni a felelős öntözőt, így a társasházi és/vagy utcafronti növényzet betöltheti dekorációs feladatát nyáron is.

- A társasházi, utcafronti öntözést érdemes hajnalban, de legalábbis a reggeli órákban elvégezni, vagy késő délután/este, mikor a nagy meleg már enyhült. Természetesen ez ugyanúgy érvényes a kerti növényzetre is!

- Amennyiben a közös területeken várhatóan el fog maradni a gondozás (mert például nincs egyezség a lakók között) érdemes felkészülni a helyzetre, és eleve szárazságtűrő növényeket ültetni. Vigyázzunk azonban, a szárazságtűrő kifejezés nem azt jelenti, hogy sosem kell öntözni, csupán azt, hogy az átlagosnál kevesebb nedvességgel is beéri a növény, hosszan tartó meleg, aszályos hetekben az öntözés az ilyen növények esetében is elkél!

- Az öntözési költségeket jól lehet mérsékelni az esővíz begyűjtésével, főleg társasházaknál fontos ez, ahol rendszerint a kiadások miatt alakulnak ki konfliktusok a lakók között, de természetesen kertes házaknál sem mellékes, hogy mennyibe kerül a növények ilyetén ellátása. Az esővíz gyűjtése alapesetben minimális befektetéssel jár, csupán egy méretesebb hordót kell csatlakoztatni az eresz aljához. Nagyobb befektetéssel földalatti tárolók is kialakíthatóak, az ereszhez kapcsolt hordók pedig kevés kreativitással kifejezetten dekoratívvá alakíthatóak. Az esővizet azonban csak a kerti növények itatásához használjuk fel, a sokszor jóval érzékenyebb szobai zöldek nem mindig tolerálják a szennyeződésekkel terhelt esővizet.

- Mindenfajta locsolásra érvényes a kijelentés, hogy felesleges elárasztani, tocsogósra öntözni a növényeket, mert egy adott, a számukra kellő mennyiségnél többet úgysem fognak felvenni, a felesleg pedig vagy pangóvízként károsítja a növényt, vagy egyszerűen elpárolog, és csak a vízszámlát terheltük a túlzottan bő öntözéssel.

- Az előző ponthoz kapcsolódik, de külön fejezetet igényel a közkeletű tévedés, miszerint lehet előre öntözni. Főleg nyaralások előtt szoktak sokan többnapnyi öntözést egy menetben elvégezni, mondván, így ellesznek pár napig a növények. Előre öntözés azonban nincsen, az eredmény pedig az lesz, mint az előző pontban.

- Az öntözés módszere sem mindegy, ne öntözzünk mindent ugyanúgy a kertben, főleg ha változatos a kinti flóra, vagy egzotikus növényeket is nevelünk például. A rózsák nem szeretik, ha felülről, esőszerűen spriccelik őket, ezzel ugyanis a gombás fertőzések kockázata növekszik, így a rózsákat alulról, kannából, árasztva kell öntözni. A gyepet ellenben esőt imitálva nedvesítsük, így egyenletesebben oszlik el rajta a víz, mintha a kerti slag sokszor erős sugarával "veretnénk" a pázsitot. Ismerjük meg (például egyszerű netes rákereséssel) dísznövényeink és zöldségeink igényeit, és ennek megfelelően öntözzük azokat!

- A nyári melegben a fűnyírást követően nem kell feltétlen összegereblyézni a levágott szálakat, azok maradhatnak a gyepfelületen, így lassítva a párolgást, kedvező mikroklímát teremtve. Nem szabad azonban túlzásba vinni ezt, a túl hosszú szálakból álló, túl nagy mennyiségű nyesedék összetömörödik, és a helyzet a fordítottja lesz, a gyep károsodni fog.  

- A növények földjének kiszáradása késleltethető mulcsolással. Ez csupán annyit tesz, hogy a növények töve köré halmozzunk mulcsanyagot (fűnyesedéket, szalmát, zúzott aprókövet, díszkavicsot, stb.) mely a talajban lévő nedvesség elpárolgását késlelteti. A mulcsolás többek közt jó módszer arra is, hogy a fűnyírás maradékát hasznosan tüntessük el. 

A kerti dézsás növények optimális vízellátása (például nyaralás alatt) megoldható egy vízzel töltött, fejjel lefele a növény földjébe állított üvegpalackkal is!

- Az öntözés megoldható hasznos berendezésekkel, vagy ügyes praktikákkal is. Drága, de idővel megtérülő befektetés az időzíthető kerti öntözőrendszer, mely a kívánt és ideális időben lép működésbe, és annyi vizet juttat ki, amennyit meghatározunk. Ennek párja lehet a fillérekből összedobható csepegtető öntözőrendszer, melyhez csupán egy, a növények között elvezetett, sok helyen kilyuggatott gumitömlő kell, melyet egyik végén a kerti csaphoz rögzítünk, a másik végén pedig bedugaszolunk. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A gyomnövény szóhoz rendszerint valamilyen kellemetlen megjelenésű, vagy egyéb rosszindulatú tulajdonságokkal felvértezett növényt társítunk, amit dühödten próbálunk kiirtani a kertből, a zöldségek közül, vagy a rózsaágyásból. Ha jobban belegondolunk azonban, az anyatermészet szempontjából nem létezik olyan, hogy gyom, minden növénynek megvan a helye, a szerepe az ökoszisztémában, csak mi emberek osztjuk fel a növényeket jókra és rosszakra. Ez a felosztás azonban néha igencsak bajos, hiszen vannak olyan növények, melyek papírforma szerint gazok, ám a gyakorlatban esztétikus külalakjuk, bódító illatuk, vagy éppen gyógyhatásuk miatt nehéz őket őszinte szívvel irtandó gyomnak nevezni. Ezen növények közül következik most öt, aztán döntsék el önök, hogy gyomról, vagy hasznos fajról van-e szó!

1. Csalán

A csalánról csak azok őrizgetnek kedves emlékeket, akik nem estek bele egy jó méretes csalános árokba, vagy nem itatott velük az édesanyjuk csalánteát, ami ugyan roppant jótékony, de (szerintem legalábbis) borzalmas ízű. A csalán csípősségét egyébiránt az érintésre a bőrbe jutó hangyasav okozza. A csalán gyomként való besorolását annak ellenére kevesen vitatják, hogy gyógynövényként mindenki elismeri, sőt, a kamilla mellett talán a legismertebb és leggyakrabban alkalmazott gyógynövény. A csalán Magyarországon csak a természetben található meg, míg Nyugat-Európában sok helyütt termesztik is, a hazai csalántea alapanyag tehát a természetből származik, ami alkalmasint jobb minőséget is feltételez. A csalánt könnyű megtalálni, ha kedvelt élőhelyeit keressük, vagyis a nedves, üde talajú, tápanyagokban gazdag közeget kell becélozni, és ott csalán is lesz. A csalánnak a levelét használjuk, a begyűjtés tavasztól őszig aktuális, a szürethez erősen ajánlott egy vastag kesztyű, a módszer pedig az, hogy a szárat a földhöz közel megragadva, egy határozott felfelé tartó mozdulattal le kell hántani a leveleket. A csalánt a kertben is meghonosíthatjuk, ha a gyökerestől kiemelt példányokat otthon a természetbeni körülményekhez hasonló helyen ültetjük el.

2. Pipacs

A mostanában virágzó (és őszig díszlő) pipacs alapvetően ártalmatlan, azt leszámítva, hogy minden talpalatnyi helyen megjelenik, ahol számára kedvezőek a feltételek. Régebben a gabonafélék jellemző és ádáz gyomnövénye volt, azonban az évtizedes kitartó és hathatós irtás hatására mára jobbára kiszorult a kultúrnövények közül, ellenben megtalálható sínek mentén, elhagyott telkeken, parkokban, városok belső részein, szinte bárhol. Levelei, friss hajtásai és toktermése enyhén mérgezőek, magja és szirmai azonban fogyaszthatóak, utóbbiakkal régebben a bor színét is élénkítették. Sokan kifejezetten örülnek ha kertjükben megjelenik a népiesen pitypalatyvirágnak is nevezett pipacs, az igazi rajongók pedig a nemesített változatok közül is válogathatnak.

3. Pitypang

A pitypang a gyerekek nagy kedvence, szára szívószál, lehet belőle koszorút fonni, a bájos, sárga virág kiváló hajdísz, a bóbitaszőröket pedig egyszerűen élvezet szanaszét fújni. A pitypang a mesék egyik legaranyosabb virága, aki azonban szép gyepet nevelget, szívből utálja ezt a kis virágot, ami szétrombolja az egységes pázsitot. A pitypang szinte kiirthatatlan, ha beköltözik a kertbe, akkor ott is fog maradni. Hosszú karógyökere arasznyi mélyen nyúlik le a földbe, a mélyreható ásás sem tünteti el, ráadásul az ásással, csákányozással szétszabdalt gyökérdarabkákból újra kihajt, és ha kert talajának felső rétegét ki is cseréjük, vagy totális gyomirtóval tüntetjük el, akkor is visszatérhet a szomszédból a szél által átfújt kaszattermése segítségével. A kertész szempontból őrjítő pitypang javára írandó, hogy gyógynövényként is megállja a helyét, sőt, kiszárított, darabolt, pörkölt gyökeréből egészséges pótkávé főzhető!

4. Selyemfű

A selyemfű időről-időre képes országos balhét generálni, ugyanis két ellentétes érdek középpontjában áll. Egyfelől invazív faj (még az akáccal együtt került betelepítésre, mert jól fogja a homokos talajt), ami kiszorítja a honos növényeket, megváltoztatja a tájképet, kárt tesz a termesztett kultúrákban, és hódítása különösen pusztító a természetvédelmi körzetekben. A gazdák utálatát ellensúlyozza a méhészek támogatása, ugyanis a selyemfű kiváló mézelő, méze egészséges, ízletes, és nem csak magában használható, hanem gyengébb mézek "felütésére", minőségjavítására is alkalmas. Gyógyhatásai is ismertek, gyulladáscsökkentő, roboráló hatású, ráadásul alacsony pollentartalma miatt méze az allergiásokat sem bántja. A visszás helyzetet jól jellemzi, hogy már az is szóba került, hogy a selyemfű felkerül a hungarikumok listájára, persze ez nem történt meg, de háttérben dúló lobbiharcot jól ábrázolja az ötlet. Ja, és az kimaradt, hogy a selyemfű kimondottan dekoratív, illata pedig bódítóan kellemes!

5. Búzavirág

A búzavirág népmesei szépségű növény, megkapó kék virágai mindenkit elbűvölnek. A búzavirág nem meglepően elsősorban a gabonafélék egyéves gyomnövénye, főleg búza és rozstáblákban találjuk meg, de jó gyomként szinte bárhol megjelenik, gyakran a pipacs társaságában, ha pedig összeállnak, szem nem marad szárazon a gyönyörőségtől. A búzavirág májusban és júniusban virágzik. Eredetileg dél-amerikai növény, mára azonban az egész bolygón elterjedt, szépsége a virágkertészeket sem hagyta ihlet nélkül, gyakran megtalálni gondozott ágyásokban dísznövényi pozícióban, sőt, már nemesített változatai is kaphatóak, akár rózsaszín, lila, vagy fehér színben, hogy a vadvirágok szerelmesei megvásárolhassák otthonra. A búzavirág a népi gyógyászatban elsősorban mint külsőleg alkalmazandó főzet alapanyaga ismert, szemgyulladásra, toroköblögetésre használatos, összetevőként pedig étvágyjavító keverékek egyik alapanyaga.

 Képek: innen, innen, innen, és innen.

Ha azt mondom gyomnövény, akkor elsőre biztos valamilyen szúrós, csúf, kiirthatatlan gaz ugrik be, ami nem kívánatos a kertekben, gondozott területeken, haszontalan és zavaró. Pedig gyomból is van mutatós, az egyik legszebb pedig kétségkívül a pipacs, mely mostantól virágzik!

A pipacs (Papaver rhoeas) a mákfélék családjába, a kétszikűek osztályába, és a zárvatermők törzsébe tartozik, népies nevein pedig hívhatjuk vadmáknak, büdös máknak, esetleg pitypalatyvirágnak, ami különösen jól hangzik. A pipacsról tudni kell, hogy minden szépsége ellenére tényleg gaz, régen jellemzően a gabonafélék gyomnövénye volt, ám a múlt század közepére a rendszeres vegyszeres irtás kiszorította a termőföldekről, így manapság már csak a búzatáblák szélén láthatjuk árválkodni, sok esetben gyomtársulásban a búzavirággal és a mezei szarkalábbal. Persze nem csak a művelt földek környékén találjuk meg a pipacsot, utak mentén, parlagon hagyott, elhanyagolt részeken, és akár a városok belső részein is szinte mindenhol összefuthatunk vele a májustól októberig tartó virágzási időszakában.

Pipacs-csokor?

A pipacs bár roppant dekoratív, mégsem érdemes leszedni és csokorba gyűjteni, hogy vázában díszítse a lakást, ugyanis szirmai ilyenkor rekordidő alatt lehullanak. 

Az alábbi csodás pipacstengert a ferencvárosi Vendel utca egy beépítetlen telkén találtam múlt hét vasárnap:

Maga a növény 30-80 cm magas, élénkpiros virágai négy sziromból állnak, melyek töve fekete. Levelei, toktermése és friss hajtásai enyhén mérgezőek, ezért például ne engedjük, hogy kisgyermekek csócsálják, és a szopós borjakra, csikókra, bárányokra is veszélyes lehet, mivel az anyaállat tejében a méreganyag kiválasztódik. Szirmainak élénkpiros színét régebben a bor pirosságának fokozására használták, de a szárított szirmokból készített teafőzet jótékonyan hat a torokfájós, köhögéses betegségekre. A szirmokhoz hasonlóan a pipacs magja is fogyasztható, süteményekhez keverve diószerű ízt ad az édességeknek, házi készítésű kenyérbe is süthető, és állítólag a magokból sajtolt olaj jó kiegészítője lehet salátáknak, bár bevallom, még sosem találkoztam pipacsmag-olajjal. Ha valaki kerti növényként tartana igényt a pitypalatyvirágra, magról szaporíthatja, bár a pipacs ilyenféle felhasználása viszonylag ritka, és gyom lévén amúgy is gyakran megjelenik hívatlan vendéként a kertekben, ugyanakkor a pipacs rajongóknak jó hír, hogy nemesített változatok is léteznek, melyek kertészetekben kaphatóak, és amiket díszkertekbe lehet telepíteni. 

Ezek a pipacsok pedig tavalyi találatok Kőbányán:

Képek: innen, valamint a szerző fotói.

Kissé elhanyagoltam a budapesti közparkokat végiglátogató-bemutató sorozatomat, de most felveszem az elejtett fonalat, és rögtön egy olyan térrel kezdem újra a parkmustrát, ami több szempontból kiemelten fontos, régi története van, mondhatni legendás, és az elhelyezkedése okán sok pesszimista véleményt lehetett olvasni, hallani a felújítást követő vélt állagromlásról. Ez nem más, mint a nyolcadik kerületi Teleki László tér, amit a kerület a Magdolna Negyed Program III keretében újított fel és adott át tavaly szeptemberben. Az ünnepélyes megnyitóról akkor lemaradtam, az izgalmasabb kérdés azonban már akkor is az volt, hogy a hagyományosan nem túl jó hírű környéken a parkfelújítás mennyire lesz tartós.

Az előzmények szinte minden fővárosi előtt ismertek, a Teleki tér füves-fás, kopár, rossz karban lévő terület volt évtizedeken keresztül, amit közparki célokra - pihenésre, játékra, andalgásra - csak a bátrabbak használtak, a ligetszerű képződmény elsősorban a hajléktalanoké volt, sötétedés után a nappal sem acélos közbiztonság még gyengébbé vált itt, maga park pedig a benzinkúthoz közeli sarokban lévő ping-pong asztaltól eltekintve nem sok izgalmat kínált. A Teleki tér szinte üvöltött a felújítás után, ami 2014-ben úgy történt meg, ahogy az ritkán történik, de mindig így kéne történnie: a közelben lakók aktív közreműködésével. A helyiek bevonása ebben az esetben nem üres szózat volt, a lakók több körös, a tervezőkkel közös brainstormingon fejthették ki véleményüket, így tényleg a saját ízlésükre formálhatták a teret. Így jött létre az a sokfunkciós, izgalmas közösségi tér, ami kikapcsolódást kínál a kicsiknek és nagyoknak egyaránt, ami részint szemrevaló díszpark, részint viszont heverésre alkalmas gyeptenger, árnyékot adó fákkal, és roppant változatos növényvilággal. A tér tagolása is érdekes lett, a Népszínház utca felől a tér bevezetőjeként háromszög alaprajzú betonos placc indítja parkot, itt három szobor is található, a bájos kutyás lámpagyújtogató ember, a tér történelméhez tartozó ószeres (lásd: Eldorádó), és a névadó gróf Teleki László író, politikus ülőszobra egy padon, mely mellé le lehet telepedni fotózkodni. A parkba belépve egy színpad és azzal szemben lépcsős, füves nézőtér fogadja a látogatót, majd egy kis kiállításszerű, a teret bemutató installáció következik, emögött egy díszkert, szabálytalan geometriájú ágyásokkal és padokkal, ettől jobbra egy hatalmas játszótér található, kissé balra pedig a terület nagyrészét elfoglaló klasszikus fás-gyepes liget. A Fiumei út felőli sarokban egy díszfüves minipark kapott helyet, közepén a jó öreg ping-pong asztallal, a teret pedig egy körülkerített kutyafuttató zárja.

Újjáépítés, deszegregáció, közbiztonság

 

A Magdolna Negyed Program Teleki térre vonatkozó rekonstrukciója közel sem szimpla parkfelújítás volt. A projekt leírásának vonatkozó része a következőket tűzte ki célul:

"A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatása, a gazdasági aktivitás fokozása, a helyi gazdaság erősítése, a lakókörnyezet minőségi átalakítása, a különböző kultúrájú társadalmi csoportok közötti integráció erősítése, a terület szegregáltságának oldása, mint legfőbb céloknak a teljesülése, kizárólag egy hosszú távú folyamat keretében érhető el, ami szükségessé teszi, hogy a 2005-ben megkezdett szociális típusú városrehabilitáció III. üteme megvalósuljon és az első két ütemben elért eredmények fenntarthatóvá váljanak."

Forrás: rev8.hu

A terület rekonstrukciója itt nem ért véget, a benzinkúttal szemben lévő, a Dobozi és Magdolna utcák által közrefogott terület is megújult. Itt régen szintén egy elhanyagolt liget állt, melynek fő funkciója a péntekenkénti ,hajléktalanokat támogató ételosztás helyszínének biztosítása volt, középen pedig egy leharcolt betonos focipálya várta a mozogni vágyókat. A felújítás alapkoncepciója a foci köré épült, egy süllyesztett focipálya került a középpontba, rendes lelátókkal, padokkal, a végében pedig egy kis kosárlabdapályával. Ami pedig igazán kivételes, az a nagy zöld épületben található nyilvános toalett, ami nagyon hiányzik Budapest egyéb köztereiről (és ami persze csak akkor értelmezhető, ha folyamatosan tisztán van tartva, ez itt elvileg adott). Ezt a részt az alábbi képgalériában nézegethetik meg:

Kerítés, parkőr?

 

A kerítés megléte, és a strázsáló parkőr jelenléte a felújítást követően heves vitákat generált, sokan túlzott szigort kiáltottak, és a hajléktalanok jogainak csorbítását látták abban, hogy többé nem alhatnak a téren. A biztonsági intézkedésekről lehet vitázni, az azonban tény, hogy a mind a kerítést, mind az őrt a tervezésbe bevont helyi lakosok ajánlották/kérték, ilyen módon pedig a leginkább érintettek akarata teljesült, ami hozzájárul a tér aktív, biztonságos használatához.

Fontos körülmény mindkét teret illetően, hogy bekerítettek és nyitvatartási idővel rendelkeznek, tehát éjjel például nem lehet dorbézolni egyikben sem, és ottaludni sem lehet, ez tetszik vagy sem, kifejezetten a hajléktalanok távoltartása miatt alakult így, amit lehet egyfelől akár kegyetlenségnek is tekinteni, de tény, hogy a helyiek nyugalmát, a tér biztonságosságát, és használhatóságát nagyban javítja a szigorú házirend, ami több helyütt méretes táblákon olvasható. Maga a rekonstrukció is célzottan és nyíltan kimondva a rossz hírű környék közbiztonságának javítása miatt történt, a környéken lakóktól nehezen lehetne elvitatni a jogot, hogy rendezett, biztonságos, és funkcionális területen tölthessék az idejüket. A rend betartását a Teleki téren szolgálatot teljesítő biztonsági őr szavatolja, sokaknak ez sem nyerte el a tetszését, ám vitathatatlan, hogy a parkőr jelenléte alapjaiban befolyásolja a helyi állapotokat.

A rendezett zöld környezet és a közbiztonság javulásának összefüggéseiről ITT írtam korábban.

 A megújult Teleki tér jelenlegi állapotát az alábbi bőséges képgalériában nézheti meg, kattintson a képre!

A bevezetőben feltett kérdés, miszerint az átadás óta eltelt bő fél évben sikerült-e megőrizni az idilli állapotokat egyszerűen megválaszolható: igen. Természetesen némi erózió tapasztalható, a gyep kissé kopottas, a játszótéren látszódnak a használat nyomai, nem minden dísznövény van a legjobb kondiban, de tény (és ez a képeken is megfigyelhető), hogy nyoma sincs graffitinek, tagelésnek, nincs eldobott szemét, nincsenek megrongált köztéri bútorok, az egész park irigylésre méltóan kiváló állapotban van, ez pedig a parkőr mellett egyértelműen a használók, a kerületi lakosok érdeme.

A képeket a szerző készítette 2015. 05.24-én.

A kiskerti növénytermesztés nem száz százalékos öröm és boldogság az esetek többségében, köszönhetően a mindenféle bonyodalmaknak a veteményt letaposó kutyától kezdve a terménypusztító kártevőkig. Mivel a kutyákhoz alig konyítok, most elsősorban a kártevőkről lesz szó, mint az pedig a címből is sejthető volt, a három legádázabb kerti gonosztevő rovarral, és az ellenük bevethető praktikákkal ismerkedhetünk meg most. Kezdjük rögtön az apró, de roppant bosszantó levéltetűvel.

A levéltetű

A levéltetű kifejezés mögött valójában egy egész hadseregnyi kártevő bújik meg, egyes levéltetű fajok egyfajta növényt támadnak (például rózsát), míg más fajok növényről-növényre vándorolnak, de alapvető tulajdonságaikban, és az ellenük bevethető módszerekben nincs számottevő különbség. A legelterjedtebb mind közül a zöld őszibarack levéltetű, mely közel 400-féle növényen telepedhet meg, akár a lakásban tartott növényeken, akár a kerti flórán. A levéltetvek kora tavasszal aktivizálódnak és egészen őszig maradnak a növényeken, ez idő alatt akár 10-12 generációjuk is kifejlődik. A levéltetvek azzal okoznak kárt, hogy a növényi nedveket szívogatják, aminek következtében a levelek károsodnak (összepöndörödnek, eltorzulnak, vagy elszíneződnek), ráadásul a tetvek szeretik az új, még zsenge leveleket célbavenni, így egy masszívabb fertőzés esetén a növény pusztulását is okozhatják. A levéltetveket nem nehéz kiszúrni a növényeken, ám mivel elsősorban a levelek fonákján telepednek meg, nem árt időnként ellenőrizni a levelek alsó felét, mert az időben észlelt támadás korai elhárításával megelőzhető az erősebb invázió. A tetveket két másik rovar is segít nekünk észrevenni. Az egyik a klasszikus hétpettyes katica, mely lárva és kifejlett állapotban is előszeretettel fogyasztja a tetveket, így ha sok a katicánk, sejtsünk tetveket a háttérben! A másik biztos jel az erőteljes hangyásodás, ugyanis a hangyák kedvelt csemegéje a tetvek által kiválasztott édes mézharmat (ami tulajdonképpen a tetű ürüléke), így ha egy növényt, vagy a teljes veteményest kezdik ellepni a hangyák, szintén gyanakodhatunk tetvekre. Szintén árulkodó jelnek tekinthető a feketedő levélvég, ami alkalmasint lehet a korompenész gomba, mely szintén a tetvek mézharmatára telepszik rá. 

Ellenszerek: a tetvek ellen permetszerek széles választéka érhető el, a reklámot kerülendő konkrét neveket nem említek, de az első gazdaboltba betérve részletes tájékoztatást kaphat minden érdeklődő. A permetszerekkel kapcsolatban fontos, hogy érdemes kombinálva és váltogatva alkalmazni azokat, hogy a rovarok rezisztenssége ne alakulhasson ki. Ajánlott a tavaszi és őszi megelőző permetezés, főleg, ha korábban vonatkozó problémáink voltak, az időnkénti ellenőrzéshez pedig kertészeti üzletekben kapható rikító sárga, ragadós bevonatú lapkákat használjunk, a sárga ugyanis mágnesként vonzza a tetveket, így hamar kiderülhet, van-e félnivalónk a kertben. Léteznek természetesen biokertészeti, vegyszermentes módszerek is, melyek hatékonysága változó, de érdemes velük próbát tenni, főleg nem nagyarányú rovarinvázió esetén. A néphagyomány szerint az erős csalánfőzet (csalántea) hathatós tetűirtó, a lehűlt főzetet egyszerűen az érintett növényre kell permetezni napi egy-két alkalommal, egészen a rovarok eltűnéséig. Egy másik recept szerint egy kiló csalánlevelet tíz liter vízben kell egy éjszakán át áztatni, majd ezt a levet hígítatlanul kijuttatni. Szintén kipróbált permetszer a kamillalé (melyet áztatással készíthetünk 1:4 kamilla-víz aránnyal), illetve a káliszappan, melynek 1%-os oldatát kell elkészíteni (vagyis tíz liter vízhez egy decinyi káliszappant adagolni), súlyosabb fertőzés esetén utóbbi elegy 2-3%-os is lehet. 

Tipp: a rózsa mellé régóta szokás levendulát ültetni, egyfelől mert a látványt tekintve remekül egészítik ki egymást, másfelől mert a levendula hatékonyan tartja távol a tetveket a rózsától!

A pajzstetű

A pajzstetvektől (Coccoidea), sem a benti, sem a kerti növényzet sincs biztonságban, sőt, az igazán nagy pusztítást odakint végzik az apró rovarok. Nem válogatósak, megtámadnak gyümölcsfát, rózsát, akácot, mindenféle bokrokat és dísznövényeket. A szobanövények körében is az egyik leggyakoribb élősködő, a pálmát, a fikuszt, a citrusféléket előszeretettel lepik el, de nem igazán válogatósak. A körülbelül gombostűfejnyi kártevők a növények a levéltetvekhez hasonlóan a növényi nedveket szívogatják, majd mézharmatot kiválasztják, és maguk mögött hagyják. Szobanövények esetén ez a jelenség segíti a baj felismerését, ugyanis gyakran válik a mézgától ragadóssá a növény alatti padló. A pajzstetű szintén egy gyűjtőnév, fajgazdag családról van szó. Gyorsan szaporodnak,és ha megjelennek, akkor sebesen terjednek a kertben, vagy a lakás növényein, így irtásuk nem tűr késedelmet, mivel tevékenységük a fa, növény meggyengülését, elhalását okozhatja. Jó tudni, hogy az egyik legkedveltebb virágos dísznövény, a leander, különösen hajlamos a pajzstetvesedésre, így a leandereket folyamatosan ellenőrizzük!

Ellenszerek: a pajzstetű vegyszeresen is irtható, ám a kemikáliás kezelés alacsonyabb hatásfokú, mint a levéltetvek esetében, mert a pajzstetű kemény, viaszos páncélja nehezíti azt. Elsősorban mechanikusan távolíthatjuk el őket, vagyis egy alapos levélmosás (környezetbarát eszköz erre a szappanos víz és denaturált szesz oldata, de elterjedt a fokhagymaoldat is), a növényszárak puha kefével való letisztogatása eredményes a legtöbb esetben, főleg beltéri növényeknél. A kertben, nagyobb növényeknél, például gyümölcsfák esetében a lekefélés nem kivitelezhető, így ilyen esetben vegyszeres permetezés ajánlott. Az eltávolítással azonban nincs vége a pajzstetű elleni harcnak, ugyanis nem lehetünk benne biztosak, hogy nincs a közelben másik fertőzött góc (például egy kevésbé gondos szomszéd kertjében), így a vegyszeres prevenció tavasszal általában ajánlott. 

Tipp: enyhébb, beltéri fertőzés esetén biztosan beválik, ha ecetbe mártogatott vattás fültisztító pálcikával kenegetjük meg a pajzstetveket, amitől azonnal elhullanak, persze ez csak egy limitált számú kártevő esetében kivitelezhető.

A cserebogár

A cserebogár, amellett, hogy igazán nagy károkat tud okozni, egy igencsak érdekes rovar, teljes kifejlődéséhez például 3-5 év szükséges, de ezt az időtartamot nagyban befolyásolja az éghajlat, nálunk három éves ciklusokban támad, ugyanakkor Dániában a megfigyelések szerint öt évente rohanja le a földeket, kerteket. A ganajtúrófélék családjának egyik alcsaládjába tartozó cserebogarak huszonnyolc nemzetségbe sorolhatóak, melyből a Kárpát-Medencében a májusi cserebogár három nemzetsége található meg (remélem követhető). A különféle nemzetségbe tartozó cserebogarak nem egyszerre érik el a végső fejlődési szakaszt, így hiába a hároméves ciklus, az ország valamely területén minden évben várható kiterjedt cserebogártámadás. Mezőgazdasági szempontból a legártalmasabb májusi cserebogár (Melolontha melolontha) tekinthető. A föld alatt élő lárvák, pajorok fiatal korukban humusszal, idősödve pedig növényi gyökerekkel táplálkoznak, hatalmas étvággyal. A teljes átalakulás végeztével a cserebogár étrendet váltva a fák leveleit rágja majd, így a gyökértől a lombkorona csúcsáig mindenhol támadja a fákat, és persze minden más leveles növényt is. Megjelenésük az időjárás függvényében júliusig, akár augusztusig várható, minél hűvösebb az idő, annál tovább maradnak velük.

Ellenszerek: a védekezés összetett feladat, hiszen a cserebogár minden fejlődési ciklusában okoz kárt. A pajoroknak sok természetes ellenségük van, a madarak (varjúfélék főleg), a vakond, a sün, a cickány, és például a háziszárnyasok, elsősorban a tyúk, utóbbiakat - már ha vannak a háznál - érdemes néha a fertőzött veteményesbe kiengedni lakmározni. Régi, bevált módszer a csalinövény ültetése, mely lehet szamóca, vagy valamilyen zöldségpalánta (főképpen burgonya, saláta, sárgarépa). A csalinövényt a veteményes közelébe kell telepíteni és jóval többet kell öntözni, mint a rendes állományt. Ha beválik a trükk, a pajorok megtámadják ezeket, amit a csali gyors leépülése jelez. Egy alkalmas pillanatban, de mindenképp a csali elhalása előtt egy ásóval ki kell fordítani a földből a csalinövényt gyökérrel együtt, és máris szedhetjük össze a pajorokat. Segít a gyakori talajlazítás, kapálás is, ilyenkor a felszínre bukkannak a pajorok, valamint az őszi ásás, szántás is kiforgatja őket a felszínre, ahol aztán fagyhalált halnak. 

Még hatásosabb a rajzási időszakban támadni, mégpedig a peterakás megakadályozásával elejét venni a későbbi inváziónak. Májusban, mikor tömegesen jelennek meg a repkedő rovarok, egy borús, hűvös hajnalon (mostanában van ilyen bőven sajnos) mikor a cserebogarak ernyedten, röpképtelenül ücsörögnek a fákon, az ágak megrázásával lehet őket földre vinni, innentől egyértelmű a feladat. A még a talajban lévő pajorok ellen vegyszeres védekezés, talajfertőtlenítés is szóba jöhet, ha egy négyzetméteren belül 4-5-nél több lárva található, indokolt lehet a kezelés. A korábban széleskörűen alkalmazott diazinon hatóanyagú szerek már nem kaphatóak, de gazdaboltokban találni más bevethető anyagot. A vegyszeres védekezést azonban sokan nem szeretik, és kisebb házi veteményesek esetében nem is szokták ajánlani. A legeredményesebb módszer a rajzás alatti cserebogár-lerázás, ha ezt elmulasztottuk, akkor a csalinövény-módszerrel, és a nyárvégi mély, átforgató ásással (melyet alapos pajorvizsgálattal párosítsunk) viszonylag eredményesen előzhetjük meg a bajt. A cserebogár lárvájának ténykedését a látszólag ok nélkül lankadó, hervadó növények mutatják, ha ilyen problémával szembesülünk, érdemes gyökérvizsgálatot tartani, és ha pajorokról van szó, haladéktalanul válaszcsapásokat mérni.

Tipp: a cserebogár ellen a megelőzés a legbiztosabb módszer, amit nehezít, hogy a lárva két évet is eltölt a föld alatt, kiválóan áttelel, és akár egy méter mélyre is lehatol, így még egy alapos őszi ásásnál sem biztos, hogy előbukkan!

Képek: innen, innen, innen, és innen.