A dísznövények örök ranglistáján a leander bizonyára bérelt hellyel rendelkezik az első tízben, de akár ötöt is mondhatnék, hiszen alig létezik háztartás egy vagy több tő leander nélkül. A leander népszerűségének forrása nyilvánvalóan az, hogy ez egy viszonylag könnyen tartható, átlagon felüli esztétikájú, méretes, tekintetet vonzó növény, melynek virágai egészen csodálatosak. A leanderhez bizonyára sokaknak kellemes emlékük fűződik mediterrán nyaralásokról, Görögországban például tényleg minden kertes apartmanháznál megtalálhatóak ezek az akár három méteresre is megnövő díszes örökzöldek. Bár a leander tartása valóban nem kíván túl sok gyakorlatot, vagy hobbikertészi előképzettséget, azért természetesen igényel némi törődést, ha nem így lenne, műanyagból lenne. Tavasszal többféle teendő is aktuális a leanderrel kapcsolatban, így az alábbiakban egy alapos összefoglalót olvashatnak a leander gondozásával kapcsolatban.

Kiköltözés

A télre biztonságba helyezett leanderek tavasszal kiköltöztethetők a kertbe, mikor a hőmérséklet már nem süllyed 15 Celsius fok alá, erre mostantól már egyre kevesebb esély mutatkozik, így az áthelyezésre májusban már mindenképp sor kerülhet. Az első napokban félárnyékos placcot találjunk növényünknek, az erősen tűző napsugarak kárt tehetnek az akklimatizálódó növényben (a napégést apró, barna foltok jelzik a leveleken), később már mehet a leander napos, meleg területre. Mediterrán növény, tehát a mediterrán klímához leginkább közelítő körülményeket kedveli.

Öntözés

A leandert többször, kisebb adagban öntözzünk, az a jó, ha a cserje akkor kap újra vizet, ha már felhasználta az előzőleg kiadagolt vizet. Nyáron, ha tehetjük naponta kétszer öntözzük meg a leandereket, reggel és délután, amikor már nem tűz a nap. Szeptember végétől fokozatosan csökkentsük az öntözővíz mennyiségét, így felkészítve a növényt a teleltetésre.

Fontos!

A leander minden része erősen mérgező, ezért ne engedjük, hogy gyerekek fogdossák, játsszanak vele! A növény gondozása után mindig alaposan mossunk kezet, a lehullott, lemetszett növényi részeket pedig körültekintően tároljuk!

Metszés, ifjítás

A leandert minden tavasszal metszeni kell, ezzel segíthetjük ugyanis elő a bőséges virágzást, valamint így serkenthetjük a hajtásképződést. A cserjék radikális visszaifjítását elegendő 5-6 évente elvégezni, ilyenkor másfél-két arasznyi magasságban teljesen vissza kell vágni a töveket, ám ebben az esetben a leander esztétikáját veszti, így több tő nevelése esetén érdemes szakaszosan elvégezni ezt a műveletet, hogy minden évben csak egy példány legyen teljesen visszavágva.

Az ifjító metszés menete

- Az ágak visszavágása: körülbelül 30-40 centimétert eltávolítunk.

- A leveleket visszacsípjük, csak a levélnyet hagyjuk meg, ez később leszárad, lepereg a hajtásról.

- A gyökérrendszer egyötödének eltávolítása

- A műveletek végeztével a növényt helyezzük vissza az ültetőedénybe, majd töltsük fel jó minőségű, tápanyagdús virágfölddel.

Bal oldalon a tavaszi metszés, jobb oldalon a radikális ifjítás

Betegségek és permetezés

A leandert évente 3-4 alkalommal szükséges permetezni, mert ezt a dísznövényt több betegségtől és kártevőtől meg kell védeni.

A kártevők közül a közönséges takácsatka a leggyakoribb, ez a betolakodó a levelek fonákán él, ahol szövedéket képez, és levél nedveit szívogatja, aminek hatására sárgás foltok jelennek meg, majd a levelek elszáradnak, deformálódnak. További jellemző leander kártevő a pajzstetű, az üvegházi molytetű, valamint a levéltetű, utóbbi azért veszélyesebb a többinél, mert a növényt megbetegítő vírust is terjeszthet. Mindhárom utóbbi kártevő ténykedését ragacsos mézharmat megjelenése is kísérheti. A pejzstetvek elleni harcról részletesebben ITT írtam. A gombabetegségek közül a leander sztemfíliumos levélfoltossága fordulhat elő, ami az idősebb leveleken foltosodást okoz, melyek később megsárgulva lehullanak, illetve megjelenhet az aszkohitás levélfoltosság, ez szintén foltokat idéz elő a levélen és a száron is. Baktériumos betegség a leanderrák/pszeudomonászos rákosodás, Ennek tünete, hogy néhány milliméteres feketés színezetű daganatok jelennek meg a növényen. A betegség körülbelül fél év alatt elterjed a növény szöveteiben. A sebzéseknél fertőz, terjedését az esőcseppek is segítik. A metszőollóval is könnyen terjeszthetjük a betegséget egyik növényről a másikra, ezért fontos, hogy az eszközt fertőtlenítsük, tisztítsuk meg.

Főként baktériumos, de a gombás megbetegedések esetében is nagyon fontos a megelőzés! Mindig vizsgáljuk meg alaposan a növényt, amiről a hajtást szeretnénk levágni dugványozás céljából! A legbiztonságosabb megoldás természetesen, ha a leandert megbízható kertészetből vásároljuk.

Tápanyag-utánpótlás

A leander esetében használjunk lombtrágyát, az öntözővízbe keverve. A tápanyagok így könnyen, gyorsan felszívódnak. Május elejétől szeptember végéig hetente alkalmazzuk a lombtrágyát, ilyenkor a növény fejlődése, és a virágzása miatt van szükség nagyobb mennyiségű tápanyagra. Kora tavasszal és októbertől elegendő kéthetente kijuttatni a tápoldatot. A Volldünger és Wuxal lombtrágyákat ajánlom, de a gazdaboltokban, kertészetekben széles választék áll rendelkezésre.

Teleltetés

Bár a teleltetés most épp nagyon nem aktuális, azért pár sort erre a fázisra is érdemes áldozni. A leander mediterrán növény, így fagyállósága gyenge, és bár egyes változatok állítólag a -15 Celsiust is elviselik, azért érdemes a rendszeres hajnali fagyok elérkeztekor a leandert téli pihenőre küldeni. A teleltetés előtt javallott lepermetezni a cserjéket, hogy elpusztítsuk a kórokozókat. Az ideális teleltetési hőmérséklet 2-10 °C között van, megfelelő hely a célra a hideg télikert, de szükség esetén akár a pincében is tárolhatóak a növények, azonban lehetőleg némi fényhez ilyenkor is jussanak. Ha csak melegebb hely áll rendelkezésre, akkor kevés vizet kapjanak a cserjék, ellenkező esetben a hajtások megnyúlnak, és a lombozat nem lesz esztétikus.

Képek: innen, innen, és innen.