Megyeri Szabolcs kertész blogja

Vannak olyan közeli növényrokonságok, melyekről sokan nem is tudnak, például mert a két érintett növényt másról ismeri fel a többség. A mákról bizonyára mindenkinek azonnal a gubója ugrik be, míg a pipacs a csodaszép virágáról híres. Közben ők ketten közeli rokonok, ami persze a természettudományos érdekességnél többet nem mond az átlagembernek, és ez jól is van így, de ha már összehoztuk őket egy kalap, vagyis jelen esetben poszt alá, akkor fussuk át, melyikük miért érdekes még!

A pipacs, tisztes nevén Papaver rhoeas a fentieknek megfelelően a mákfélék családjába, a kétszikűek osztályába, és a zárvatermők törzsébe tartozik, és bármilyen szép is, tulajdonképpen gyomnövény, már persze mezőgazdasági szempontból, máskülönben szemrevaló vadvirág. A pipacs több néven fut a népnyelvben, hívhatjuk vadmáknak, büdös máknak, esetleg pitypalatyvirágnak, utóbbi különösen jópofa. Ha a pipacsot gyomként tekintjük, akkor elmondható róla, hogy régen jellemzően a gabonafélék gyomnövénye volt, ám a múlt század közepére a rendszeres vegyszeres irtás kiszorította a termőföldekről, így manapság már csak a búzatáblák szélén láthatjuk árválkodni, sok esetben gyomtársulásban a búzavirággal és a mezei szarkalábbal. Jó gaz módjára persze a pipacs nagyjából mindenhova beköltözik, megtelepszik utak mentén, parlagon hagyott, elhanyagolt részeken, még a városok belső részein szinte mindenhol összefuthatunk vele a májustól októberig tartó virágzási időszakában.

Belvárosi pipacsmező

Maga a növény 40-80 cm magas, élénkpiros virágai négy sziromból állnak, melyek töve fekete. Levelei, toktermése, és friss hajtásai enyhén mérgezőek, ezért kisgyermekek ne csócsálják, és bár ez viszonylag keveseket érint, de azért tény, hogy a pipacs szopós borjak, csikók, bárányok számára is veszélyes lehet, mivel az anyaállat tejében a méreganyag kiválasztódik. A pipacs szirmait egykoron a bor pirosságának fokozására, színének élénkítésére használták, de a virág szárított szirmaiból készülhet teafőzet is, mely jótékonyan hat a torokfájós, köhögéses betegségekre. Nem csak a szirmok, a pipacs magja is ehető, süteményekhez keverve diószerű ízt kölcsönöz az édességeknek, házi készítésű magvas kenyérbe is süthető, és állítólag a magokból sajtolt olaj jó kiegészítője lehet salátáknak, de bevallom, pipacsmag olajat én még az életben nem láttam. A pipacs meghonosítható a kertben is, ha valaki az otthonában vágyik a pipacsmezők látványára, a növény magról könnyedén szaporítható, de sokszor mindenféle kérés és engedély nélkül is megjelenik. 

Ez már a mák, jellegzetes gubójáról könnyen felismerhető

Míg a pipacs látványelemként elsőrangú, addig rokona, a mák már sokkal inkább haszonnövényként ismeretes, sőt tulajdonképpen a mák, vagy kerti mák (Papaver somniferum) a legősibb kultúrnövények egyike. A mákról már a sumérok is készítettek feljegyzéseket, több helyütt az "öröm virága"-ként említve, ezt aligha kell megmagyarázni. Később Nagy Sándornak köszönhetően a mák ismert lett perzsa, arab területeken is, sőt Indiában is megkedvelték, bódító szerek alapanyagaként azonban a kínaiak hozták a köztudatba (és mondhatni divatba), a XVII. század környékén. A mák hazánkban is tartalmas és hosszú múltra tekint vissza, nem csak a terméséért tartották, faluhelyen például sokáig használták a gubóból készült főzetet sírós, nyugtalan kisgyermekek csillapítására. Apró szemű terméséből változatos és finom ételek készülnek, a mákos bejgli vitán felül hungarikum, de a mákos tésztát is ismeri mindenki, aki egykoron menzás volt. A mákról persze nem csak a guba, a tészta, és a bejgli jut eszünkbe, hanem a kábítószerek is, hiszen a mákgubóból (tokból) közel kéttucatnyi alkaloida állítható elő, melyek között van kábító, fájdalomcsillapító, nyugtató, és köhögéscsillapító hatású is. Az alkaloidák kinyerésének úttörője egyébként a magyar Kabay János volt, egészen a mai napig az ő eljárása alapján kerül gyógyászati és másféle hasznosításra a mák.

Ő nem a pipacs, hanem a mák!

A fentiek miatt a mák nagyüzemi termesztését szigorú rendeletek szabályozzák, a fehér virágzatú változat például 2006 óta csak engedéllyel termeszthető, azonban az alacsonyabb hatóanyag tartalmú variánsokat kis mennyiségben otthon is gondozhatjuk (például a rózsaszínű Ametiszt változatot). Attól tehát tartózkodjunk, hogy kirándulás közben, mákföldre bukkanva egy kis termést szedjünk, ezeket a földeket ugyanis keményen őrzik, és ha rajtakapnak minket, hosszú és kínos magyarázkodás várhat ránk. Aki viszont otthonra akar mákot, az engedélyezett, kertészetekben kapható változatokat nyugodtan kipróbálhatja, a mák ráadásul amellett, hogy ízletes, még dekorációként is elsőrangú, aki rusztikus, vidékies-paraszti stílusú kertet szeretne, feltétlen vessen egy-két sor mákot (és például kukoricát, ha már itt tartunk). Az elszáradt gubókat szárastul levágva beltéri dekorelemként is használhatjuk, vázában remekül mutatnak. A mák egyes fajtái tavasszal, míg mások ősszel vethetők, a növény a savanyú, nedves talajt nem tűri, száraz, homokos közegben azonban szépen fejlődik. A termés akkor takarítható be, ha a levelek elszáradtak, és a gubót megrázva már zörögnek a mákszemek.

Afgán mákföld. Nem csak madárijesztő őrzi...

Képek: innen, innen, és innen.

Vannak örök eldönthetetlen viták, mint például, hogy a Porsche vagy a Ferrari a legjobb sportkocsi, hogy Batman vagy Superman a legmenőbb szuperhős, esetleg hogy az android vagy az ios a jobb oprendszer. Szelídebb vizekre evezve a gyümölcsök terén is találni ilyen soha el nem dönthető párviadalokat, például azt, hogy a cseresznye vagy a meggy a finomabb gyümölcs. Esetükben az összehasonlítás alapja, hogy a két gyümölcs hasonlóan néz ki, és érési idejük sincs messze a másiktól, egyaránt népszerűek a piacokon és a kertekben is. Mindkettő mellett szólnak érvek, végeredményben mindkettő igazán remek gyümölcs, de hogy biztos kézzel választhassunk közülük, meg kell őket ismerni alaposabban. 

Az egyik sarokban tehát ott a cseresznye, amiről első körben persze az íz jut eszünkbe, hiszen a cseresznye vidám, páros szemei édesek, roppanósak, lédúsak, remek szomjoltók, és akár egy tábla csoki helyett is kielégíthetik az édesszájúak fellobbanó nasi-igényeit. Az édes szemek miatt a cseresznye elsősorban a gyerekek kedvence, így ha vannak ifjoncok a háznál, és szeretnénk őket a csoki helyett a gyümölcs felé terelni, ültessünk egy cseresznyefát. Egy apró trükk a cseresznyehabzsoláshoz: nagyobb mennyiségű cserkó elfogyasztása után egy ideig ne igyunk vizet, a gyümölcs felületén lévő élesztőgombákat ugyanis a gyomorsav kiiktatja, vízzel hígítva azonban beindul az erjedés, aminek puffadás, hasfájás lesz a következménye. A cseresznyefa növényként is elsőrangú választás, hiszen külleme vetekszik a legszebb díszfákéval is, a tavaszi virágzási időben pedig egyenesen ámulatba ejtő, nem csoda, hogy a japánok például egy komplett ünnepsorozatot szentelnek a virágzó cseresznyefáknak. A cseresznye érése mostanában lesz aktuális, általában május második felében jelenik meg a piacokon a gyümölcs, meg persze akinek saját fája van, hamarosan kezdheti a betakarítást. 

A cseresznyfáról tudni kell, hogy helyigényes jószág, mérete famércével közepes-nagy, az utcafrontra telepített cseresznyefa a légvezetékekbe is belenőhet, ablakhoz közel ültetve erősen árnyékolhat, ha pedig a kerítés közvetlen közelébe helyezzük a csemetét, számoljunk vele, hogy a szomszéddal konfliktusaink lehetnek, ugyanis vagy betakarítja majd az átlógó ágak termését, vagy bosszankodni fog a területfoglalás miatt. Kerítésnél tehát legalább két métert hagyjunk szabadon, de inkább többet. A cseresznye szereti a napfényt, vízigénye közepes, a talajra nem érzékeny, csak a kötött közeget kell kerülni (vagy feljavítani). Egy megtermett, felnőtt fa fénykorában akár 80-100 kg termést is adhat, de a szüret nem lesz egyszerű mulatság, elkél majd a létra, meg egy bátor, nem tériszonyos szüretelő is.

A cseresznye tartása a közepes nehézségű kerti feladatok közé tartozik, igazából sok gond nincs vele, kezdők is bátran próbálkozhatnak a cseresznyével, de tudni kell, hogy több betegsége, kártevője ismert, lemosó vagy éppen probléma elhárító permetezésre évente többször szükség lehet, valamint a nyár végi alakító/ritkító metszést sem szabad kihagyni. Általános jótanács, hogy ne vállaljuk túl magunkat, egy kertbe egyetlen cseresznyefa bőven elég, már csak a mérete miatt is, meg azért is, mert ha minden rendben megy, egy fa terméshozama bőségesen elegendő még egy nagyobb családnak is.

A másik sarokban a meggyfa készülődik a megmérettetésre, és máris megmutatja erényeit. A meggy fanyarabb, savanykásabb íze inkább a felnőttek választása, a kicsik rendszerint nem rajonganak érte. A cseresznyével ellentétben nagyobb mértékű fogyasztása általában nem jár hasi panaszokkal, persze túlzásokba azért nem kell esni. A meggy szemek akár három hétig is a fán maradhatnak minőségromlás nélkül, ez lényegesen jobb adat, mint a cseresznyénél, így a meggyszüretet nem kell elsietni, és az esztétikus termés is hosszabban dekorálhatja a kertet. A meggy mellett szól fájának kompakt mérete is, a meggyfa alacsony, akár sövényként is nevelhető, így a szürethez nem kell se létre, se szédülésmentes szüretelő. A meggy érése kicsivel a cseresznye után esedékes, jellemzően a nyár első heteitől kezdve. 

A meggyfa szintén nem kimondottan igényes, az átlagos kerti talajban szépen cseperedik, speciális igényei nincsenek. Vízigénye közepes, a téli fagyokat jól állja (meg kell jegyezni, hogy ebben a cseresznye is jól teljesít), de a fagyzugos területeket ültetéskor kerüljük. Növényvédelmi feladatokat a meggy is ad, gyakorta támadja a monília nevű gombabetegség, melyhez olykor ágrákosodás is párosulhat, a fertőzésnek csapadékos, nyirkos időben nagyobb a kialakulási esélye. A meggy metszése is szükségessé válik rendszeresen, a gondozatlan fák ágai megnyúlnak és kevés, vagy apró, gyenge minőségű termést hoznak.

A meggy a cseresznyéhez képest sokoldalúbban használható fel, a friss fogyasztás mellett sütikbe, gyümölcslevesekbe, fagyikba, egyéb édességekbe dolgozható be, de gyümölcsbor, pálinka is készül belőle, valamint jól tartósítható mélyhűtéssel vagy aszalással. Egy felnőtt, jól karban tartott fa akár 70 kilogramm termést is hozhat, átlagban azonban ennek a felével számolhatunk.

Nem tudom, a rövid ismertetők alapján sikerült-e kedvencet választani, nem mintha ez igazán lényeges lenne, hiszen a két gyümölcsfa nem zárja ki egymást, a nagyobb kertekbe való cseresznye mellé biztosan elfér egy meggyfa is, ha pedig csak fogyasztók vagyunk, a piacon mindkettőből vásárolhatunk pár maréknyit. Aki mégis voksolna egyikre vagy másikra, meg is teheti itt és most:

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A macskagyökérről többségünk csupán azt tudja, hogy a macskák bolondulnak érte, naná, hisz innen ered a név. A macskagyökér azonban nem csupán egyfajta cicadrog, hanem ízléses kerti dísz és roppant hasznos gyógynövény is, ráadásul épp van aktualitása is, úgyhogy érdemes jobban megismerni! 

Nézegessen macskagyökértől beájult cicákat! (Thedodo.com)

A Valeriana nemzetségnek közel 250 faja ismeretes, ezek közül nálunk csupán négy honos, és amit a köznyelv macskagyökér névvel illet, az a pontosabb meghatározás szerint az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis L.). Szóban forgó gyógynövényünk egy évelő, lágyszárú növény, melynek maximális magassága nagyjából másfél méter. Természetes élőhelyei a nyirkos lápok és rétek, a patakpartok, az árnyékos erdők, vagyis a nedvességben bővelkedő talajt kedveli. Kertekben is lehet próbálkozni vele, ha a megszokott környezeti körülményeket biztosítjuk neki, sikert érhetünk el vele otthoni viszonyok közt is, ráadásul ha van macskánk, roppant hálás lesz érte.

A macskagyökér virágzási időszaka jelen hónapban, mondhatni a napokban kezdődik, és júniusig tart, bogas virágzata fehér vagy rózsaszínű, illetve ezek árnyalataiban pompázik. A népi gyógyászat egyik igen kedvelt és széleskörűen használt eleme, a felhasználás pedig a gyöktörzsét (rizóma) és a gyökerét érinti. Már az ókorban is gyógyító növényként tartották számon, a római Galenus, korának neves orvosa és filozófusa például emésztést segítő szerként említette a macskagyökérből készült kivonatot. A macskagyökeret azóta is, egészen a jelenig fontos gyógyászati alapanyagként ismerjük, kedvező hatással bír a feszült, nyugtalan idegekre, bizonyítottan hatásos álmatlanság esetén, főleg ha az nem szervi, hanem idegi eredetű, tehát szellemileg kimerült, stresszes rossz alvóknak csodaszer lehet, ezért zaklatott életű menedzserek mindenképp ismerkedjenek meg vele. Szív-, és érrendszeri panaszokra is ajánlják, sőt az epilepszia kezelésének is hatékony kiegészítője állítólag. A valeriana azonban nem javallott például májproblémák esetén vagy terhesség idején, így aki macskagyökeret szeretne fogyasztani (beleértve a gyökérből készült sokféle tabletta, tinktúra, stb. valamelyikét), jól teszi, ha előtte kikéri orvosa véleményét.

Kerti díszként is remek!

Így tehát bánjunk vele körültekintően, de ha csupán látványával nyugtatnánk magunkat, vagy macskánknak szeretnénk örömet szerezni, akkor mindenképp próbálkozzunk vele a kertben!

A gyógyító gyökér

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen. 

A kerti munkát sokféleképpen lehet elvégezni, lelkesen, kényszerűségből, unottan, vagy éppen boldogan, arra viszont - feltételezem - kevesen gondolnak, hogy meztelenül is lehet. Lehetni lehet, de ki tenne ilyet, és miért? Hát például azok, akik komolyan veszik a közelgő egyesített kertészeti és nudista világnapot, a Meztelen Kertészkedés Világnapját, hivatalos rövidítésben a WNGD-t, vagyis a World Naked Gardening Day-t. Eme csodás világnap még szűk egye hetet várat magára (május első szombatján tartják, vagyis idén május hetedikén), de érdemes már most beszélni róla, hogy akiben motoszkál az érdeklődés csírája a pucér fűnyírás iránt például, annak legyen pár napja erőt gyűjteni a szomszédokat is kihívás elé állító műveletre. Úgyhogy mélyedjünk bele egy kicsit a WNGD történetébe és eszmeiségébe.

Kertészeti blogon ritkán vannak cenzúrázott képek, ez most egy ilyen alkalom...

A Meztelen Kertészkedés Világnapja (World Naked Gardening Day - WNGD) nem egy roppantul nagymúltú világnap, 2005-ben került először kihirdetésre, az ötlet természetesen az Amerikai Egyesült Államokból ered, kiagyalója két lelkes nudista kertbarát, Mark Storey és Daniel Johnson. Hamar akadt támogató is, persze nem a Nemzetközi Tojásszövetség vagy az Észak-Amerikai Prérifarkas Egyesület, hanem az American Association for Nude Recreation (AANR), vagyis a legjelentősebb amerikai nudista szövetség. Érdekes, sőt megdöbbentő információ lehet sokaknak, hogy a meztelenül végzett tevékenységek között a ranglistát vezető pucér úszást nem más, mint a fedetlen testtel végzett kertészkedés követi, aki tehát arra gondolt, hogy ez az egész egy megalapozatlan vagy erőltetett ünnepség, hát nagyot tévedett. Az AANR szerint a ruhátlanul abszolvált kertimunka feltétlenül egészséges és természetes cselekedet, ráadásul hatalmas lökést adhat a lankadó önképnek, vagyis önbizalmunkat csodaszerként turbózza fel. Arról nem szólnak hírek, hogy a lelkes nudista kertészek szomszédai mit szólnak mindehhez, ám lehet, hogy az ő önképüket esetleg más irányba befolyásolja az ádámkosztümben gazoló telektársak látványa. A vehemensebb meztelen kertészek ilyenkor parkokba, nyilvános területekre is kilátogatnak egy kis növénygondozásra, ezt azonban magyarhonban nem ajánlom jószívvel senkinek, ez a fajta mulatság ugyanis nem csupán a WNGD listáján, hanem a magyar Büntető Törvénykönyben is szerepel, közszeméremsértés címszóval.

Egyes hölgyek akár támogatólag is felléphetnek a Meztelen Kertészkedés Világnapja mellett

Általában buzdítom olvasóimat, hogy minden, a kertészkedéssel kapcsolatos újdonságba bátran vágjanak bele, jelen esetben mégsem tudom palástolni ellenérzéseimet, így felelőtlen ajánlásokat nem mernék tenni, nehogy a mezítelen ültetés és metszés maradandó lelki sérüléseket, netán házastársi vitákat okozzon. A magam részéről azt ajánlom a kerti nudizmussal kacérkodóknak, hogy legalább egy boxeralsót, vagy egy bikinit húzzanak magukra, persze ha a májusi hektikus időjárás ezt lehetővé teszi, hidegben pedig marad a meztelen szobanövény gondozás, ami szintén kertészkedés, de legalább mentes a széles közönségtől.

A WNGD hivatalos honlapja érdekes infókkal és erősen korhatáros képekkel ITT érhető el.

Képek: innen, innen, és innen.

A balkonkertészkedés manapság nem hogy divatos, de lassan éppen olyan természetes dolog, mint a szobanövények tartása, vagyis akinek van egy kis erkélye, szinte biztos, hogy nevel is ott egy-két növényt. Persze nagyságrendi különbségek azért akadnak, van, ahol csak pár cserepes növény lakik az erkélyen, máshol komplett színes dzsungelt nevelgetnek a háziak, van aki már évek óta űzi az ipart, és vannak persze lelkes kezdők is. Az igazán szép, dekoratív, vagy éppen bőven termő balkonkerthez azonban - ha nem is rögös - de kavicsos út vezet, vagyis nem árt néhány jótanácsot, praktikát követni. Ilyesmiből próbálok most nyújtani egy kisebb csokorravalót az újoncoknak, és talán a haladók is találnak megfogadnivalót!

Készüljünk fel!

Ha az első langyos tavaszi délután csak úgy ad-hoc belevágunk a dologba, akkor bizonyára sok kérdésben ösztönösen, vagy hirtelen döntünk, ami nem mindig vezet jóra. Érdemes rászánni egy bő órácskát a tervezésre, vagyis az erkély feltérképezésére, a lehetőségek felmérésére. Nem mindegy, hogy mennyire napos, árnyékolt, huzatos, vagy szélárnyékos a rendelkezésre álló hely, ami az egyik növénynek kellemes körülmény, az a másiknak végzetes ártalom is lehet. Készítsünk rajzos kis vázlatot, amin elhelyezzük a leendő cserepeket, ládákat. Amikor már a vásárlásnál tartunk majd, nagy segítség lesz, hogy nem csak állunk a kertészetben, mint Bálám szamara, hanem célirányosan tudjuk összeválogatni a megfelelő növényeket, de legalábbis szakszerű kérdéseket tehetünk fel az eladónak vágyainkról.

Ne felejtsük ki magunkat sem!

A lelkesedés szuper dolog, de akit hirtelen nagyon elkap, az megfeledkezhet arról, hogy a balkon nem csak a növényeké, mi háziak is szeretnénk ott lézengeni néha. A túlzásba vitt növénytelepítés megbosszulhatja magát, ha egyszerűen kiszorulunk  leendő kedvenc helyünkről. Csapda az is, hogy a legtöbb növény vásárláskor kicsi, aztán meg jól megnő, és nyár közepére dilemmázhatunk, hogy vagy lemondunk a kinti heverészésről, vagy kipenderítjük az addigra már a szívünkhöz nőtt növények egy részét. A megoldás, ha kis lépésekben haladunk, először elég pár darab növény, aztán ha őket már jól el tudjuk látni, és hely is akad még, jöhetnek a többiek.

A kevesebb néha több...

A látvány nem minden!

Ha totális élményt szeretnénk, ne csak a színekre és formákra figyeljünk, hanem a növényválogatásnál legyen szempont az illat is. Az illatok sokkal erősebb hatással vannak ránk, mint gondolnánk, az emlékeink például jóval erősebben kötődnek illatokhoz, mint látványelemekhez. Ezért ha az erkélyen kellemes illatorgiát teremtünk, akkor lakásunkhoz, otthonunkhoz is szorosabban, több élménnyel kötődünk majd, szívesebben megyünk haza, vágyunk majd az erkélyen tenni-venni! A  frézia, a viaszvirág, a leander, a jázmin, a golgotavirág, a palackfa, a viola mind csábító, bódító illattal rendelkeznek, de az oregánó aromája is andalító, nagyobb balkonokon pedig levendulát is lehet nevelni!

Ne féljünk a zöldségektől!

Sokan, még azok közül is, akik régóta tartanak dísznövényeket az erkélyükön, úgy tartják, hogy a balkonra nem valóak a zöldségek, ha másért nem, hát azért, mert úgyse terem ott semmi. Nos, ez nem igaz, valójában a balkonok többségén gyakorlatilag minden kerti zöldség sikerrel termeszthető, legfeljebb a méretek szabhatnak határt, kukoricát például értelemszerűen kevesen álmodnak az erkélyükre. Kezdésnek érdemes az egyszerűbb dolgokkal próbálkozni, hogy megjöjjön a kedvünk az első sikeres betakarítások után. Ajánlom a koktélparadicsomot, a csilipaprikát, a paprikát, de kaphatóak direkt a balkonokra kitalált kompakt méretű zöldségek is, például kisméretű cukkini, padlizsán, vagy balkonpaprika. Tudni kell, hogy a balkonzöldségekkel érdemi spórolást nem könyvelhetünk majd el, ez a műfaj inkább a hobbijellege és az ehető végeredmény miatt érdekes és izgalmas!

Rezsicsökkentés!

Na jó, ez inkább spórolás, de így jobban hangzott. Aki azért idegenkedik a balkonkertészet sűrűjétől (vagy az elkezdésétől), mert súlyos kiadásokat sejt mögötte, azt megnyugtatom, az egész fillérekből elkezdhető, tulajdonképpen egy kifejezetten olcsó hobbiról van szó. A kezdetekben (vagy akár később is) rengeteg mindenen lehet spórolni, így kaspó, virágláda helyett megteszi a régi rusztikus fémvödör, a szétvágott öt-tízliteres műanyagpalack, a nagyméretű üres konzervdoboz, a sarki boltból elkért, nejlonnal kibélelt banánosláda, és így tovább. Kerti szerszámként pont jó a gyerek sutba dobott homokozókészlete, öntözni egy PET palackkal is lehet, kertészkesztyűnek egy kicsit lyukas, nem túl vastag téli kesztyű is jó. Az öntözésen is lehet fogni pár fillért, ha az ereszcsatornához csatlakoztatott edénybe gyűjtjük a vizet.

Amin ne spóroljunk...

Az egyik a föld. Lehetőleg ne a társasház kertjéből, vagy a közeli parkból újítsunk be pár lapátnyi földet, a balkonkert egyik nagy előnye ugyanis éppen az, hogy a kertben megszokott kártevőkkel, növénybetegségekkel nem kell számolni. Kivéve, ha ezeket felhurcoljuk a kerti földdel együtt. Vásároljunk inkább kertészetből tápanyagdús termőföldet, egy tízliteres zsák már sokmindenre elég, főleg, ha beszerzünk hozzá egy-két kocka kókuszföldet, amit könnyű szállítani, és megduplázhatjuk vele a termőföld mennyiségét. A másik tényező, amin ne filléreskedjünk, az a vetőanyag. Vetőmagot, palántát, felnőtt növényt lehetőleg mindig kertészetből, szaküzletből vásároljunk. Csábítóak lehetnek a nagyáruházak dömpingáras, akciós termékei, de egészséges növényt csak jó minőségű alapanyagból tudunk nevelni, utóbbi helyeken pedig nem mindig azt kapjuk, ráadásul az árkülönbség általában csekély.

Bocs szomszéd!

Újkeletű hobbink olykor sokként érheti a szomszédot, a lehulló föld, lecsorgó öntözővíz, levitorlázó levelek zavaróak lehetnek, így vagy kérjük ki az alsó lakó véleményét, vagy eleve befele terjeszkedjünk, tehát a balkon belsőbb részere pakoljunk, és a korlát belső felére rögzítsük a virágládákat, kaspókat. Utóbbi azért is jó ötlet, mert vihar esetén a szél által leszaggatott virágtartók személyi sérülést, vagy anyagi kárt okozhatnak, jobb az óvatosság. Ha futónövényt is telepítünk, udvarias gesztus az erkélyhatárnál megmetszeni a hajtásokat, lehet, hogy a szomszéd nem kér kedvenc zöldünkből. 

A futónövényeket, csüngő hajtásokat tartsuk kordában!

Ne vállaljuk túl magunkat!

Alapigazság, hogy minden csak addig öröm, amíg nem nyűg. Tudatosan válogassuk össze balkonflóránkat, lehetőleg ne legyenek többségben a kifejezetten gondozásigényes fajok, főleg, ha igazából nincs is sok időnk odakint pepecselni. Kezdők első körben például ne balkonrózsákkal próbálkozzanak, hanem könnyen nevelhető, biztos sikerélményt nyújtó növényekkel. Aki nem tud mindennap öntözni a nyári melegben, részesítse előnyben a honos, szárazságtűrő növényeket! Nem csak a növények igényei, hanem azok száma is zavaró lehet egy idő után, így ne bélyeggyűjteményként tekintsünk balkonkertünkre, amit folyamatosan bővíteni kell, inkább kevesebb, de sikerrel nevelhető növényeket szerezzünk be.

Az esti öntözés csupán egy órácska...

 Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A levendulát bár mindenki szereti, mégsem annyira elterjedt a hazai kertekben, mint például a rózsa vagy a leander, pedig tartása kifejezetten egyszerű, hasznossága pedig megkérdőjelezhetetlen, hiszen kerti díszként, gyógynövényként, molyűző alapanyagaként is tekinthetünk rá, de még egyéb jótéteményei is akadnak. A levendula ültetnivaló növényként nem drága, a környezettel szemben támasztott igényei visszafogottak, így semmi okunk nincs rá, hogy ne telepítsünk otthonra pár tövet! Akinek a rövid bevezető nem hozta meg a kedvét, az mindenképp olvasson tovább, mert most egy csokornyi levendula érdekesség, tény, és hasznos tanács következik!

Sokan elsőre elvesznek a különféle elnevezések között, ezért először ezt tisztázzuk. A francia levendula (Lavandula angustifolia) a legelterjedtebb, legértékesebb fajta, ebből találhatunk Tihanyban is. A francia levendula télálló évelő növény, élettartama akár 40-50 év is lehet, kerti körülmények között ennek nagyjából a felével kalkulálhatunk.  A francia levendula négy-öt év alatt éri el maximális fejlettségi fokát, ilyenkor derékig érő (kb 80 cm magas) és fél-egy méter átmérőjű bokorként díszlik. Az angol levendula (Lavandula intermedia) főképp az ipari felhasználásban jeleskedik, illata kellemes, de illóolaja kevésbé értékes, talajigénye összetettebb, mint  francia levenduláé, ráadásul öntözni is gyakrabban kell, ezért maradjunk az előbbi változatnál, ha kerti levendulát keresünk. A kertészetekben találkozhatunk magyarnak vagy spanyolnak elnevezett levendulával is, így lehetőleg a latin név alapján azonosítsuk be választottunkat!

A levendula (nevezzük így a francia levendulát az egyszerűség kedvéért) ültetése tavasszal (is) aktuális, az évnek ebben a szakaszában előnevelt palántát, vagy tőosztásból származó növényt helyezhetünk a földbe. Ahogy már említettem, a levendula nem kér sokat, de mindenképpen a kert legnaposabb, legmelegebb részébe ültessük, talaját pedig mozgassuk át, illetve kisebb mennyiségű trágyával gazdagítsuk. A levendula növényvédelmi feladatokat nem igényel, betegségei, kártevői nem számottevőek. A fiatal példányokat időnként öntözzük, az idősebb levendulák mélyre hatoló gyökérzetüknek köszönhetően alig igényelnek majd nedvesítést. 

A levendulát a kertben többféle módon rendezhetjük el, attól függően, hogy mi a célunk vele. Szoliternövényként is telepíthető, gömb alakú bokra minden kert esztétikus dísze lesz, akár kisebb előkertekbe is helyezhetjük, bátrabbak az utcafrontra is ültethetnek pár tövet. Szoros tőtávolsággal (40-60 cm) egybefüggő levendulasort, alacsony sövényt alakíthatunk belőle, egyméteres, vagy nagyobb tőtávolsággal pedig elkülönülő gömbszerű bokrok sorozatát kapjuk, mindkét utóbbi módszerrel remek térelválasztót vagy kerti út menti dekorációt nyerhetünk. A levendula a sziklakertek rajongóinak is a kedvence lehet, mivel ez a cserje a köves, sziklás, gyenge talajokon is megél, így ideális sziklakerti növény válik belőle. Érdemes a levendulát a bejárat, a teraszajtó, vagy a kerítéstől a házig vezető ösvény mellé helyezni, így a csodás levendulaillat gyakran elér minket!

Magyarországon a tihanyi a leghíresebb levendulaültetvény, melyet 1920-ban alapított Bittera Gyula gyógynövényszakértő. Az alapanyagot Franciaországból hozta, és az apátságtól bérelt területen próbálkozott a termesztéssel, ami olyannyira sikeres volt, hogy az akkori magyar levendula illóolaj tartalma meghaladta a francia ültetvényeken nevelt növényekét. Tihany azért volt jó választás, mert az egész országban itt a legalkalmasabbak a körülmények a levenduláknak, elsősorban a napsütéses órák magas száma miatt. A '60-as évek kommunizmusában a tihanyi ültetvény mérete radikálisan lecsökkent, az illatos növény helyére jórészt szőlőt ültettek, ám a '80-as évek közepétől a levendulatermesztés újraindult, és a mai napig tart, jelenleg körülbelül 30 hektárnyi területen.

A levendula szakszerű ültetése fontos, nézzék meg, hogy hogyan is kell:

Bár a levendula mediterrán növény, és gondolatban mindig a tengerparti, déli országokhoz kapcsoljuk, többek közt a messzi Távol-Keleten is akad híres levendula ültetvény. Ha például kínai levenduláról hallunk, hajlamosak lehetünk valamiféle gyenge utánzatra asszociálni, pedig Kínában található a négy leghíresebb levendulatermesztő vidék egyike. A nyugat-kínai Hszincsiang–Ujgur Autonóm Területen fél évszázada zajlik már a levendula termesztése, az itteni száraz, de napsütéses időjárás kedvez a növénynek, így az itteni levendula minősége világviszonylatban kiemelkedő. A termesztés több mint 1500 hektárnyi területen zajlik, ez pedig nem csak mezőgazdaságilag jelentős adat, hanem a turistákat is vonzza, a végtelen levendulamezők látványa miatt rengetegen keresik fel az ültetvényeket.

A levendulát ne csak magában csodáljuk, bátran ültessük össze más színes, dekoratív, hasonló igényű növényekkel. A leggyakoribb levendulatárs a rózsa, ugyanis egyfelől a két dísznövény remekül mutat együtt, másrészt a levendula távol tartja rózsáktól a hangyákat és a levéltetveket. 

A levendula felhasználásáról oldalakat lehetne teleírni, tény, hogy sokoldalú gyógynövény, ám néha talán túloznak a lelkes leírások, sok helyütt rákellenes vagy épp impotenciát megszüntető csodaszerként említik, ezekkel az ígéretekkel bánjunk óvatosan. Természetesen a levendula már évszázadok óta bizonyítja áldásos hatásait, remek idegnyugtató, fürdővízbe adagolva segíti a relaxálást, ellazulást, az ágy mellé helyezve segít az álmatlanság leküzdésében, a népi gyógyászatban pedig gyulladáscsökkentő, immunerősítő, hasfogó, fejfájást csillapító, rovarcsípés okozta fájdalmak enyhítésére szolgáló gyógynövény. Általában szárított formában használjuk, maga a szárítás egyszerű művelet, a csokorba kötött levendulát fejjel lefele kell lógatni egy szellős, meleg helyen. A száraz virágzatot felhasználhatjuk teakészítéshez, fürdővízhez, de akár textilzsebkendőbe is varrhatjuk, hogy illatpárnaként használjuk (például a szekrénybe téve a molyok ellen).

Végül pedig jó hír a városi levendula imádóknak, hogy ez a növény balkonokon is sikerrel nevelhető, persze pár kitétel akad. Az erkélyen nevelt levendulának több helyre van szüksége, mint az egyéb balkonvirágoknak általában. A balkonlevendulát tarthatjuk öblösebb virágládában, kisebb hordóban, rusztikus favödörben, vagy díszes pléhdobozban is. Amire ügyeljünk, hogy a dézsás tartásnál a viszonylag kis térfogatú föld hamar kiszárad, így az öntözéseknek is gyakoribbnak kell lenniük. Az edény alul legyen lyukas, a levendula ugyanis rosszul tűri a pangó vizet, a nyirkos földet. A levendulával sikert, vagyis bő virágzatot, magas illóolaj tartalmat csak napos, meleg erkélyeken érhetünk el!

 Kép: innen, innen, innen, és innen.